Budapesti Hírlap, 1927. május (47. évfolyam, 98–122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

ben adóját az általam kiszabott idő alatt meg nem fizeti. Itt nincs végrehajtás, itt ilyesmivel az állam nem vesződik, hanem az adó nem fizetése vétség, amiért szigorú fogságbüntetés jár s mindenki fizet, aki csak tud. A Dickens által a Copperfield Dávid regényben megrajzolt „adósok bör­töne'* már nincs, az adót nem fizető álam­polgár rendes fogságba kerül. — De h­átha közben tönkrement és nem tud fizetni, akkor is bezáratja, Sir Gra­­ham? — vetem ellent. — Akkor nem, — válaszolja ő — éppen azért van ez a tárgyalás, hogy valaki ezt beigazolhassa! Alig jelenik meg fél. De állj! Jön egy fiatalember ... Az adószedő bácsi a bib­liára megesküdve vallja, hogy hat font jö­vedelmi adóval tartozik, ,,főpincér“, teszi hozzá. •— Kérem kegyelmességedet, — szól a fiú a biróhoz, — itt tévedésnek kell lenni, én csak egyszerű pincér vagyok, nem fő­pincér, annyi pénzt én nem is tudok össze­keresni ... — Felebbezett? — kérdi a bíró. — Azt hiszem, hogy nem, — feleli a pincér. — Kérem Collector urat, hogy az ese­tet vizsgálja meg, s jöjjenek vissza egy hét múlva, — hangzik a bíró szava. . Megint forog velem a magasságos bürokrácia szelleme! Jogerős adókivetést újra megvizsgáltat a biró! . . . — Ha magyar lennél, kedves pincérfiú, ha a formát elmulasztottad, úgy véged van, de ha emellett hinefut vagy és ügyes, azért nem tud ám megcsípni az adóvégre­hajtó s valóságban csak akkor fizetsz, ha becsületes vagy, vagy szamár, de mert an­gol vagy, igazságodat utolsó percig bizo­nyíthatod, akárhogyan jogerős a kivetés, de ha aztán ügyed nem találtatik igazsá­gosnak, mész, fiam a dutyiba . . . Még semmi téren ilyen jellegzetes kü­­lönbséget nem találtam a mi hazai viszo­nyaink és az angol között. Nálunk fő a forma, de ha valaki ravasz és ügyes, s el tudja dugni lefoglalható va­gyonát, azért mégis kibújik az adófizetés alól, s kineveti az ügyetlent, vagy becsü­leteset. Az erkölcsi szempont, vagyis, hogy a polgár talán önhibáján kívül nem tud fizetni, nálunk otthon természetesen fabat­kát se ér, ha a kivetés formailag jogerős. Itt a forma mellékes, itt az erkölcsi szem­ponton van a súlypont, ami abban is je­lent­kezik, hogy a fizetés alól kibújni nem lehet, mert ha nem fizetsz, s nem tudod igazolni a bíró előtt, hogy ennek sorscsa­pás az okát— mars be a dutyiba, ezt pe­dig minden tizedik adófizető polgár se sze­reti! Méltóztatnak-e felfogni, hogy micsoda világ ez!? Én rajongok az ilyen szigorú világért, de erkölcsi világért, mert meg­szoktam a lágy-meleg, de a dolgok erkölcsi oldalát nem eléggé méltányoló világot, ahol csak az diadalmaskodik, aki ügyesen tud bujkálni a paragrafusok között, de te­hetetlenül áll a bürokratikus formával szemben a becsületes szerencsétlen . . . * Elmegy az adószedő, s megjelenik a ta­nuk helyén egy fiatal nő. Gyermektartásért idézett ide egy fiatalembert! Az apaságot beismerte, a bíró elmarasztalja havi gyer­mektartásban. Tíz percig tartott a tárgya­lás, se ügyvéd, se akta! Rettenetes! ♦ öt óra van. Tehát ugyanez az az elin­tézett reggel 10 órától vagy harminc vétsé­get és kihágást, két bűnügyet, volt adófel­ügyelő, aki végrehajtást rend­el (hozzá még testre szólót), volt fiatalkorúak bírája, s végül polgári járásbiró és árvaszék. Szent Isten, hány hivatal van nálunk arra, hogy mindezeket hónapokon át elintézze, amit egyszerű, praktikus, formalitás nélküli an­gol módon elintézett, felebbezések nélkül egy tárgyalási napon Sir Graham Camp­bell. — Nagyon köszönöm kilüptető szívessé­gét, Sir Graham, a viszontlátásra. Az utcán elgondolkozom, hogy végez­tem gimnáziumot, jogot, tettem tudja Isten hány vizsgát, de senki se tanított meg arra, hogy ilyen világ is van a világon, mint az a világ, amit most leírtam. Pedig volt idő, amikor berágatták velünk a Nílus összes mellékfolyóinak szédületes neveit s tudni kellett, hogy XVI. Ramses Krisztus előtt mitől meddig uralkodott s később meg kel­lett emészteni a Pulszky és Pikler filozó­fiáját . .. az az összeg, amelybe ennek az OVOMALTINE tápszer mindennapi használata, 500 gr-os do­boz vételénél kerül. Mindenki könnyen kiszámíthatja, hogy az OVOMALTINE eredményes hatásához képest, más szereknél mennyivel olcsóbb. Az összes nyugati államokban 27 év óta alkalmazzák az orvosok, ismeri a nagyközön­ség az OVOMALTINE áldását. Mindazokban az esetekben, amelyekben a szervezet erőtel­jes feltáplálásáról, edzéséről, az egészség hely­reállításáról, a munka- és életkedv fokozásá­ról van szó, az OVOMALTINE koncentrált tápanyagai és elismert tudósok abszolút meg­bízható kísérleteivel igazolt vitaminjei, rövid időn belül biztos eredményt hoznak. Úgy külföldön, mint nálunk, időnként felmerülnek csodaszerek, amelyekkel szemben azonban a berni, londoni, csikágói, milánói, párizsi, bécsi és budapesti OVOMAI­TINE-gyárak, a világ elismert orvosi kitűnőségei és a sok millió hálás fogyasztó a legjobb bizonyítékai annak, hogy az ÓVÓMUL’ Tártlál erősít-hizlal jelszó változatlan aranyigazság marad. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fű­szer- és cse­­m­egekereskedésben Kis m­oltoz ása 1 pengő 50 fillér Kapható gyógyszertá­rakban, drogáriákban, fűszer- és zse­­ku­ld­a Dr. WANDER gyógyszer- és tápszergyár r.-t. Budapest, X. ker., Kereszturi­ út 30. sz. 100. postahivatal. Darányi Ignác temetése. Nagymagyarország nagy földmivelésügyi miniszterét, Darányi Ignácot ma délután búcsúztatta el Ravasz László püspök a Kálvin-téri református templomban. Még alig van két óra, már mutatkoz­nak a nagy temetés előkészületei. Lovas- és gyalogrendőrök, intézkedő rendőrtisztek csoportjai, buzgólkodó rendezők, az utcán nagy tömeg. Negyed három órakor kez­denek gyülekezni a templomi temetési szertartáshoz hivatalosak. A koporsó kö­rül ekkor már jelen vannak a család tag­jai: Illés József dr. egyetemi tanár, or­szággyűlési képviselő, Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Darányi Kálmán, Darányi Béla és Darányi Gyula udvari tanácsosok, továbbá a Darányi-, a Hóman-, a Valkay-, a Than­dár-, a Sze­mere-, a Dömötör-, a gyarmatai Dáni-, az Illés-, a páróczai Kolossváry-családok tagjai. A Kálvin-téri református templom elég tágas. De még a meghívottakat sem tudja mind befogadni. A belépőjegyesek nagy tömege állva szorong részint a templom­ban, részint a templom körül. Fél három óra tájban már zsúfolásig megtöltik a templomot az ország dignitásai, a küldött­ségek és gyászolók családtagjai. A ko­porsó igazán kis helyet foglal el és a köréje rendelt ifjabb papság szinte szo­rosan övezi a ravatalt. Egyszerű az, mint amilyennek a nagy halott egész temetését kivánta, csak a koszorúk százai jelzik, hogy kivételes ember tetemét őrzi. Ott van József királyi herceg, Bethlen István gróf, a földmivelésügyi minisztérium, az országgyűlés két házának, a fővárosnak, a mezőgazdasági kamarának, OMGE-nek, Gazdaszövetségnek, gazdasági, tudomá­nyos és társadalmi testületeinknek, vala­mint az elhunyt számos nagynevű tiszte­lőjének és barátjának koszorúja. Jóval három óra előtt érkezik Kle­­belsberg Kunó gróf kultuszminiszter és Alayer János földmivelésügyi miniszter, Sch­andl Károly államtitkár és az elhunyt­nak kedvelt közvetlen munkatársai: Ottlik Iván, Bartóky József, Szomjas Lajos, Tahy Jakab, Kaán Károly államtitkárok, Fáy Gyula, Németh József miniszteri ta­nácsosok, Mattyasovszky Miklós, az OFB­ elnöke és számos idősebb-ifjabb tagja a földmivelésügyi minisztérium tisztikará­nak, az ő általa összeállított gárdából. Ott van sok országgyűlési képviselő, Al­­mássy Imre gróf és Koós Mihály állam­titkár az országos mezőgazdasági kama­rát, Somssich László gróf és Buda­y Barna az OMGE-t, Bernáth István és Czettler Jenő dr. a M Magyar Gazdaszövetséget kép­viseli. Ott van az elhunytnak miniszter­társai közül Andrássy Gyula gróf, A­las­sics Gyula báró, Tóth János, egy sereg konzuláris férfiú, Lukács György, Hadik­ János gróf, Hazay Samu báró, Szterényi József báró, Balogh Jenő dr., Harkányi János báró, Szász Károly, Ráday Ge­deon gróf, Kálmán Gusztáv, Mezőssy Béla, Huszár Károly, ott fehérült Maj­láth József gróf jellegzetes magyar feje Ott vannak az egyetemi fakultások kül­döttségei. A közgazdasági fakultást Erődi Harrach Béla dékán és Fellner Frigyes képviseli. Közelben ülnek az elhunytnak kedves politikustársai: Gaál Gaszton és még sok neves agrárpolitikus, Juhász Andor, a Kúria elnöke, Kozma Andor, a Faluszövetség, a szövetkezeti központok, OKH­, Hangya küldöttségei, Jeszenszky Pál és egész sora a református egyház papi és világi méltóságainak. Antal Géza és Balthazár Dezső püspökök a hivata­los papi székben ülnek. Megjelent De­­genfeld József gróf, Teleky József gróf, Benedek Sándor dr. Az evangélikus egy­házat Radvánszky Albert báró, Kapy Béla püspök és Raas Albert báró kép­viseli. József királyi herceget Némethy Ká­roly, a budapesti egyház gondnoka fo­gadja. Pontosan három órakor megérkezik a kormányzó képviseletében Bethlen István gróf miniszterelnök, majd Pest megye kül­döttsége Preszly Elemér főispán vezetésé­vel, Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő a fő­város, Marinovich Jenő dr. pedig a fő­­kapitányság képviseletében. Bethlen István gróf leül a prezsbiterek számára fentar­­tott egyik padba József királyi herceg és Némethy Károly közé. Ravasz László, a szertartást végző lelkészpüspök felmegy a szószékre és megkezdődik Darányi Ignác végtisztességtétele. A bevezetőénekek felhangzása után a püspök rövid imát mondott és azután el­mondotta egyik legszebb és legmagasab­ban szárnyaló beszédét. A szentírásból vett textusnak megfelelően, Darányit úgy mutatta be, mint azt a bölcs férfiút, aki sziklára építi azt, amit alkot. Száz vezér­cikkben sem lehetne kimerítőbben, ta­lálóbban és érdemlegesebben jellemezni Darányi államférfiúi pályáját, egyházi ve­zetőtisztségekben és méltóságokban kifej­tett munkásságát, mint azt Ravasz püspök e parentáló beszédében tette. A nagy ha­lott koporsója találkozott a nagy pappal, aki méltó módon tudja elparentálni. A püspök szinte esztétikusan átszellemült pápaszemes arca felől egymásután hang­zanak fel a szárnyaló mondatok, a ma­gyar nyelv költőien dallamos csengé­sével. Az ékesen szóló költő hangja vál­takozik a mélyenjáró politikai megfigye­lésekkel és filozófiai méltatásokkal. Darányi fajszerető, gazdasági, szociál­politikai működését alig jellemezték még szebben, mint Ravasz püspök tette. És méltó volt Darányi emlékéhez az a jel­lemzés is, amit róla a nagy egyházi szó­nok, mint a református egyház vezér­­férfiáról adott. A mindig és minden kö­rülmények között érvényesülő kötelesség­tudás az egyházgondnoki funkciókban, a gondos lelkiismeretesség az ügyek intézé­sében jellemzik ezt a munkát. A beszéd alatt, őszbeborult férfiak, az élettől megkérgesített szivü emberek ar­cán sokszor láttuk a meghatottság köny­­nyeit legördülni. A beszéd után felhang­zott a »Nincs már szívem félelmére Nézni sirom fenekére« kezdetű zsoltár. Azután eloszlott a gyászoló gyülekezet. Nagy és nemes benyomásoktól áthatott lélekkel. A koporsó megindult Tass felé, ahol nemes tartalmát a családi sírboltban he­lyezik el örök nyugalomra. * Darányi Ignác elhunyta alkalmából teg­nap a családnál a következők fejezték ki részvétüket: Frigyes királyi herceg és Albrecht királyi herceg külön-kü­lön in­téztek részvéttáviratot. Apponyi Albert gróf hosszabb levélben kondoleált. Ezen­kívül Lcitovszky Béla belügyminiszter és Bod János pénzügyminiszter, Mikes János gróf és Fetser Antal megyéspüspök, Raf­­fay Sándor, Antal Géza, Kapi Béla pro­testáns püpökök, Radvánszky Albert báró főgondnok, Dókus Ernő református főgondnok, Andrássy Gyula gróf, Hadik János gróf, Apponyi Sándorné grófné, Pallavicini Edéné őrgrófné, Majláth Ilona grófnő, Tóth János, az OFB­ elnöke, Sipőcz Jenő polgármester, Zsitvay Tibor. T Budapesti Hírlap 1927 május 1. ?9­. Bfc.J Kölcsönöket S3k­ bérházakra, házrészekre, földbirtokokra. Váltó kölcsönöket "tC czflstre, aranyra, Árukra minden összeg erejéig nyújtok, veszek és eladok,­­ai««iát Bet­­#ftSA£lAKlia Jogrst Constarftlst bankü­zlet. Budapest, IV., Piarista­ utca 5. szám. (Váci-utca mellett) TELEFON : Lipót 970—91. a képviselőház elnöke, Berzeviczy Albert a Magyar Tudományos Akadémia nevé­ben, a pécsi egyetem tanári kara, Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Táv­irati Iroda vezetője, Hutyra Ferenc, az állatorvosi főiskola rektora, Alm­ásy László, az egységes párt elnöke, Thaly Fe­renc, a felsőház volt elnöke, Károlyi Jó­zsef gróf, a Fehérmegyei Gazdasági Egye­sület nevében, Khuen-Héderváry Károly gróf, a Mezőgazdasági Kamara nevében, Széchényi Bertalan gróf, Bernáth Géza v. k. t. t., Zichy János gróf, Zichy Aladár gróf, Majláth József gróf, Preszly Ele­mér, Pest vármegye főispánja,­­özvegy Bánffy Dezsőné báróné, továbbá Győr, Pécs, Kecskemét, Szeged, Komárom vá­rosok — amelyeknek az elhunyt díszpol­gára volt — fejezték ki részvétüket. Rész­vétlevelet intézett ezenkívül Darányi Kál­mán dr.-hoz Németh Károly dr., Győr­­megye főispánja, Némethy Ödön dr. al­ispán, Farkas Mátyás győri polgármes­ter és Magyaróvár városa. A Győr város törvényhatósági bizottsága tegnapelőtt rendkívüli közgyűlésen emlékezett meg Darányi Ignácról. A kisantant jó viszonyt akar szomszédaival. Belgrádból jelentik, hogy a Szamo- Uprava vezércikkében a kis-antanttal fog­lalkozik. A lap azt írja, hogy Horthy Miklós kormányzó mohácsi beszéde óta a kis-antant szétesését jósolták a román­olasz barátsági szerződés megkötésénél, nemkülönben akkor, amikor arról volt szó, hogy Csehország elismeri a szovjetet. Mindezek a kis­antant jelentősége ellen intézett támadások meghiúsultak, mert ez a szövetség a nehézségeket sikeresen le­győzte és a nemzetközi életben olyan té­nyezőképpen jelentkezik, amellyel mindig számot vetettek és számot fognak vetni. A kis­antant tagjainak céljai teljes össz­hangban vannak az általános béke és az európai konszolidáció törkvéseivel s ez a szövetség arra törekszik, hogy szomszé­daival minél jobb viszonyt létesítsen. A magyar-olasz barátság nem fáj a kisantantnak. Prága, ápr. 30. A hivatalos Cseszko Szlovenszka r­epub­­lika vezérkcikkben foglalkozik a kis­antant legközelebbi értekezletével, amelyről eze­ket írja: — A külügyminiszterek legújabb találko­zása semmi rendkívülit sem jelent. Eszme­cserére kerül sor a jelenlegi helyzetről. Naiv dolog volna arra következtetni, hogy a joachimstahli tanácskozásokat azok a magyar hangok tették szükségessé, ame­lyek Bethlen István gróf római útjából arra következtettek, hogy a kis­antant politikája számára a magyar-olasz barátság veszedel­met jelent. Hogy Magyarország barátsági szerződése­ket köt a közeli államokkal, szomszédai ezt csak örömmel üdvözlik, minthogy ők is jobban szeretik a más államokkal ba­rátságban élő­, mint az elszigetelt, elkese­redett és bosszúterveket szövögető Magyar­­országot. Magyarország többéves elzárkó­­zottsága után természetes, hogy az Olasz­országhoz való közeledés nagyra növeszti a magyarok önérzetét. A megalománia és a régi hatalom visszaszerzésének álma a ma­­gyar lapok elé ábrándképeket varázsol. A szürke realitásban azonban a Hungária ir­­redenta-ról való húsvéti huzsannázás nem egyéb, mint hiábavaló lárma. A magyarok szomszédságából csattanósabb válasz e provokálásra nem is érkezhetik, mint a joachimstali tanácskozás, amely komoly megállapítása annak, hogy a kis­antant egységes és erős, mint eddig, óvatos mint eddig és a békeszerződések megállapításait megvédi. A magyar irredenta tovább ál­­modhatik a kis-antant széteséséről, tovább is agyrémekkel narkotizálhatja magát, de a kis-antant realitása és Olaszországgal való barátsága szétoszlatja a magyar irredentis­­ták minden reményét, ha a dolgok állása az ő óhajtásuk szerint fordulna meg. A magyar sajtó fantasztikus kombinációival szemben áll a középeurópai viszonyok ob­jektív valósága. A külügyminiszterek értekezletével egy­idejűen a sajtó-kisantant is egybegyűl. A köztársaságban Tanulmányúton levő len­gyel delegáció ugyancsak ellátogat Joachim­­stahlba a sajtó-kisantant konferenciára. Ez is olyan összefüggés, amely a magyar köz­véleményt kitaníthatná, hogy Középeurópa a kiépített kontaktusokat nemcsak fenn akarja tartani, de azokat esetleg még ki is szélesíti.

Next