Budapesti Hírlap, 1927. május (47. évfolyam, 98–122. szám)

1927-05-19 / 113. szám

»S7 május 19. fíI­. sz.­ BUDAPESTI RÍRUP 1— A fffvárosi utcai forgalom rendezése.­­A belügyminiszter tudvalévően leiratot in­tézett a főváros tanácsához a főváros köz­lekedési rendészeti viszonyainak javítása érdekében. A leiratban a belügyminiszter a többi között azt a kívánságát fejezte ki, hogy a főváros szaporítsa a gyalogjáró­­szigetek számát, mert ezek nemcsak a gya­logos közönség biztosságának fokozottabb megóvására, hanem a közlekedési eszközök forgalmának megosztására is alkalmasak. Ma délelőtt a belügyminisztérium, a székes­­főváros és a budapesti főkapitányság ki­küldöttei bejárták a főváros forgalmasabb útvonalait és tájékozódtak afelől, hol kell újabb gyalog jár­ószigeteket létesíteni, mely utcákban volna kívánatos a forgalmat kor­látozni, illetve a közlekedési eszközök for­galmát megszüntetni és mely utcáknál kel­lene a behajtást megszüntetni. A kiküldöt­tek legközelebb ismét helyszíni szemléket tartanak a közlekedés biztosságának foko­zása érdekében. — A Széchenyi strand-uszoda és a nép­fürdők ügyei. A Széchenyi strand-uszoda és népfürdők építési végrehajtó bizottsága ma délben Édes Endre tanácsos elnöklésé­vel ülést tartott. Az elnöklő tanácsos beje­lentette, hogy a tanács a bizottság javas­lata szerint az építéshez felelős vezetőt ren­delt ki, Szinte Lászlót és egy építés-elenőrt Dörre Endre személyében. A tervezést és a művészi vezetést továbbra is meghagyta a tanács Francsek Imre kezében és az emlí­tetteken kívül az építésvezetőséget két mű­szaki alkalmazottal és egy gépírónővel is kiegészítette. A rendelkezésre bocsátott sze­mélyzet és az építésvezetőség kizártan a fürdő ügyeivel foglalkozik és az építés tar­tamára a hivatalnokok a belső adminisz­trációs teendők alól fel vannak mentve. A tanács utasította az építésvezetőséget, hogy a munkálatokat a legszigorúbban ellen­őrizzék és hogy naptárszerű munkaprogra­mot dolgozzanak ki és mutassanak be a bi­zottságnak. Felhívta a bizottság a műszaki ügyosztályt arra is, hogy most már miután a műszaki személyzetet kiegészítették és az egyéb munkák elvégzése alól teljesen föl­mentették, gondoskodjon arról, hogy a vállalkozók számláinak kifizetése a jövő­ben gyorsan történjék. A bizottság a beje­lentéseket helyeslően tudomásul vette és az elnök javaslatára elh­atározta, hogy ezen­túl minden hétfőn az építkezés színhelyén ülést tartanak, hogy a bizottság tagjai köz­­vetetlenül ellenőrizhessék az építés munká­ját. A bizottság ezután az építkezéssel kap­csolatos burkoló-, figurális-, kő- és már­ványfa rigóim­­unkákat adta vállalatba és az egyes költségvetésen kívüli munkák egység­árainak megállapításával foglalkozott.­­ Elkészültek a kültelki csatornázás végleges tervei. A főváros külső területei­nek nagy része nincs ellátva közművekkel. Különösen a csatornázás hiányát érezték l­egjobban, mert ez lehetetlenné tette az építkezést, sőt a város fejlődését is. Az V., VI., IX. és X. kerület külső részeiben, a Zuglón, az alsórákosi réteken, a Vizafogó dűlőben, az Angyalföld nagy részén és Rákosfalván egyáltalában nem volt csa­torna. A mélyépítési ügyosztály most elké­szítette a végleges terveket. Ezek szerint új kettős főgyűjtőcsatorna épül a Rákos­patak völgyében, az újonnan szabályozott meder mentén. Az új főgyűjtő az említett vidékek vizét közvetetlenül a Dunába ve­zeti és pedig az eredeti tervektől eltérően nem a Hungária-körúton át a Soroksári­úl­ csatornaszivattyútelepre, hanem a Rá­kospatak torkolata mellett épülő pesti új szivattyútelepen át. A csapadékvizeket a csatornából automatikusan működő víz­­kiömlő-szerkezetekkel szükség esetén a Rákos új medrébe ömlenek. A munkálatok leghamarább 6—8 év múlva fejeződnek be. Az építkezés annál inkább sürgős, mert a túlterhelt belső főgyűjtőcsatornát, amely a közutak alatt vonul, sürgősen tehermente­síteni kell annál inkább, mert a talajviszo­nyok miatt azokba új területeket bekap­csolni technikailag lehetetlenség. — A köztisztasági hivatal beszerzése. A köztisztasági hivatal most állította össze 12.191.157 pengős költségvetését a jövő évre vonatkozóan. Ebből az összegből több mint kilencmillió pengőt az utcák és te­rek tisztogatására mintegy hárommillió pengőt pedig a háziszemét eltakarítására fordítanak. Az új költségvetés terhére vá­sárol a főváros hat darab automobil-hóekét három szolgálati autót az ellenőrző al­tisztek számára, öt Krupp-rendszerű traktort locsoló­ pót­kocsival és billenő pótkocsival, négy benzinmotoros aszfaltmosógépet, a meglévő húsz locsoló autót pedig nagynyomású utcamosó és öblítő berende­zéssel szerelik fel. Még ebben az évben fel akarnak állítani négyszáz darab utcai papiros- és hulla­ dék­gyűjtő kosarat is. A budai köztiszta­sági telep építkezése már megkezdődött, a Kun­ utcában központi garázs és műhely épül, az utcai szemetesládák helyett zárt szemétrakodókat építenek az egyes kerü­letekben, készül több kerületi köztisztasági munkáslaktanya és raktár is. 873.000 pengő van előirányozva a portalan sze­métgyűjtés rendszerének bevezetésére. Eh­hez 5600 szemétgyűjtő vastartályt szereznek be a házak számára és elszállításra h­úsz modern szemétgyűjtő gépkocsit. A portalan házi­ szemétgyűjtés kísérletképpen a város belső részén kezdődik meg.­­ Átszervezik a fővárosi kórházak or­vosi állásait. A főváros kórházaiban 246 orvos működik és ezek közül 44 orvosi állás csak ideiglenes jellegű, holott az utóbbi állásokban működő orvosok is szinte kivétel nélkül igen fontos munka­kört töltenek be. A tarthatatlan helyze­ten kíván segíteni a közkórházi ügyosztály­nak a napokban elkészített előterjesztése, amely egyik legközelebbi közgyűlés napi­rendjén szerepelni is fog.­­ TÖRVÉNYSZÉK. Meg akarta vesztegetni az államtitkárt. Vajk József nyugalmazott állami vas­gyári főfelügyelő a szén cseppfolyósításá­­ról való találmányát fölajánlotta a keres­kedelmi minisztériumnak, beadványában kérte, hogy próbálják ki a találmányt. Dessewffy Aurél államtitkár jóakarattal karolta föl az ügyet, de a vasgyáraknál nem tudtak a találmánnyal kísérletet vé­gezni, mert ez sok miliárd költségbe ke­rült volna. Vajk fölkereste az államtitkárt, megköszönte jóakaratát s egy írásban hat­­milliárdos jutalmat ajánlott föl neki arra az esetre, ha találmányának gyakorlati ki­használására sor kerül. Az államtitkár föl­­háborodással utasította vissza a próbálko­zást s jelentést tett a miniszternek, akinek fölhatalmazására Vajk Józsefet vesztege­tésért perbe fogták. A büntető törvényszék Töreky Géza el­nöklésével ma vonta kérdőre a vádlottat, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bű­nösnek. — Van egy találmányom, — mondotta — mely feleslegessé teszi a drága külföldi szén behozatalát, s javaslatot tettem a mi­nisztériumnak, hogy nagyfontosságú talál­mányomat az állami gépgyárakban pró­bálja ki. Ingyen ajánlottam föl a találmá­nyomat, nem pedig nyerészkedésből. Edvi Illés Aladár államtitkár úrnak részletesen elmondottam, hogy miről van szó, s az ő ajánlatával kerestem föl Dessewffy állam­titkárt. Mielőtt vallomásomat folytatnám, zárt tárgyalás elrendelését kérem, mert vannak dolgok, melyeket csak zárt ülés­ben mondhatok el. Az elnök: Ezekre nem vagyunk kiván­csiak. Hányszor beszélt ön Dessewffy ál­lamtitkár úrral? — Három alkalommal kerestem föl. Első alkalommal elmondtam, hogy miből áll a találmányom s megtettem a javaslatomat, mire az államtitkár úr kérdezte, hogy mik az igényeim. Ez a kérdés meglepett engem Miután B-listára helyeztek, kértem, hogy adjanak miniszteri tanácsosi címet. Ebbe az államtitkár úr belement. Majd azt a ké­relmemet terjesztettem elő, hogy ne csak a címet, de a jelleget is adják meg. Azt nem lehet, — válaszolta az államtitkár úr — mert nem lehet a költségvetésbe beállítani. Más igénye nincsen? — kérdezte ezután. — Csupán annyi, — feleltem — hogy ha ta­lálmányom révén az állam haszonhoz jut, ennek a haszonnak ötven százaléka engem illessen meg. Az államtitkár úr ezután meg­­ígérte, hogy a vasgyár kísérleteket fog ta­lálmányommal végezni s az eredményről értesíteni fog. Néhány héttel későbben fel­kerestem Dessewffy államtitkár urat, aki tájékoztatott a kísérletek eredményéről. Ki­jelentette, hogy rengeteg költségbe kerül már a kísérletezés is s igy a dolgot csak kisebb arányokban lehetne folytatni. Bizal­mas beszélgetést folytattunk ezután. Én el voltam ragadtatva a kedvező fogadtatástól. Csodálkoztam, hogy ez a derék, magas­­rangú állami tisztviselő milyen szerény, kopott ruhában jár a hivatalába. Tudtam, hogy a családja nyomorban van s ezért el­­határoztam, hogy ha találmányom révén pénzhez jutok, úrrá fogom tenni. Jól is­merjük a közviszonyokat, tudjuk, hogy köztisztviselők a közelmúltban is milyen könnyen megtévedtek, s elhatároztam, hogy ezt a derék embert meg kell menteni, támo­­gatni kell. Ki is fejeztem előtte, hogy a leg­nagyobb hálával leszek iránta. Legközelebb újra felkerestem, ekkor már újabb nehéz­ségekről számolt be nekem az államtitkár úr, mire eszembe jutott, hogy az előző al­kalmakkor igen előzékenyen fogadott, most meg ilyen nehézségeket csinál. Gondoltam, talán konkretizálását szeretné annak a bi­zonyos ígéretnek, mire megírtam egy cédu­­lát, amelyben arra köteleztem magam, hogy haszonrészesedés címén hatmilliárd koro­nát tartozom részére kifizetni oly módon, hogy a részemre kiutalt összegek ötven szá­zaléka őt illeti meg mindaddig, amíg a hat­milliárd korona törlesztve nincsen. Az államtitkár úr csodálkozva kérdezte: — Nekem akarja ezt a pénzt adni? — Igen, méltóságodnak, — feleltem. — Az államtitkár úr a legnagyobb mértékben föl volt háborodva s amikor mentegetőzni akartam, közbevágott. — Egy szót se! Az elnök: Szóval az államtitkár úr önt kiutasította. A vádlott: A szavaira már nem emlék­szem, de láttam, hogy nem tudjuk egymást megérteni. Annyi bizonyos, hogy nem akar­­ta­m megvesztegetni. Az elnök ismertette azt a levelet, melyet Vajk József az eset után az államtitkárhoz intézett. A levél bizalmas hangú, tegezödö­s Józsi aláírást visel. Az elnök: Isonnét vette a bátorságot, hogy ilyen bizalmas, tegezödö stílusban ír­jon az államtitkárnak? Úgy gondoltam, hogy olyan óriási nagy különbség nincs köztünk. Én idősebb va­gyok az államtitkárnál, műveltség dolgá­ban pedig állok legalább olyan fokon, mint ő. És vannak miniszterek is, akik megtisz­teltek barátságukkal. Az elnök: Ez azonban még nem jelenti azt, hogy egy államtitkárral, akivel mind­össze háromszor beszélt, ilyen bizalmas hangot használjon. — Ezzel is csak nagyrabecsülésemet akartam kifejezni, — feleli a vádlott. — Egész előadásából az látszik, — mon­dotta Töreky elnök, — hogy az államtit­kárt igenis meg akarta vesztegetni. Hálát nem szoktunk úgy kifejezni, hogy csekket, vagy utalványt adunk át beváltás céljából. Dessewffy Aurél kereskedelemügyi mi­nisztériumi államtitkárt hallgatta ki ezután a bíróság. Elmondotta, hogy találmánya ügyében háromizben is fölkereste őt Vajk József, aki amikor harmadízben fönt járt nála, egy cédulát nyújtott át neki, amely­ben hatmilliárd korona megfizetésére kö­telezi magát találmánya jövedelméből.­­— Engem ez végtelenül fölháborított, — mondja az államtitkár — és kiutasítottam hivatali helyiségemből. Néhány nappal ké­sőbb Józsi aláírással egy levelet kaptam tőle, mire azt a javaslatot tettem a minisz­teremnek, hogy a minisztérium tegye az esetet följelentés tárgyává. Samassa Aurél dr. államtitkár lényegé­ben Ugyanúgy vallott, mint Dessewffy ál­lamtitkár. Illási Ferenc dr. védő a vádlott elme­állapotának a megfigyelését kérte. Moldoványi Géza dr. ügyészségi alelnök ellenezte az indítványt, melyet a bíróság el is utasított. A perbeszédek elhangzása után a bíróság bűnösnek mondotta Vajk Józsefet a vesz­tegetés vétségében s egyhónapi fogházra, 200 pengő pénzbüntetésre, valamint viselt hivatala elvesztésére ítélte. Enyhítő körül­ménynek vette a bíróság a vádlott előreha­ladott korát s egzaltált természetét. Az ügyész, valamint a vádlott felleb­beztek, mond, azért tett beismerő vallomást, mert bántalmazták. Lucska Gusztáv a szemébe mondta, hogy ő volt az egyik felbujtó, de Kovács megmaradt a mellett, hogy csak utólag értesült a gaztettről. Szembesítették Kovács Istvánt Gröllernével is, de ennek sem volt eredménye. Szvincsák Annát hall­gatták ki ezután, aki azt vallotta, hogy hallotta, mikor Gröllerné fölszólította Lucskát, hogy ölje meg az urát. Ezután a tanuk kihallgatására került a sor. Majd az orvosszakértők terjesztették elő vélemé­nyüket, mely szerint a vádlottak vala­mennyien teljesen beszámíthatók. Holnap folytatják a tárgyalást. — Mennyit ér Pallay Anna mosolya? Pallay Anna, az Operaház volt prima­­balerinája, hetvenkétezernyolcszáz pengő tőke és járulékai iránt keresetet indított a budapesti királyi törvényszéken Móczár László dr. klinikai tanársegéd ellen. Hese­­litz Árpád dr. Pallay Anna jogi képviselője keresetében előadta, hogy Pallay Anna a váci­ utcai korzón séta közben elpana­­szolta régi ismerősének, Móczár László dr.-nak, hogy a szemgödör alatt egy kis borsónagyságú keményedés támadt. Mó­czár dr. megnézte, kijelentette, hogy sem­miség az egész, néhány perc alatt le lehet azt a kis keményedést operálni. Pallay Anna másnap nővére kíséretében fel is ment a klinikára, ahol Móczár dr. meg­operálta. Az operáció után óriási fájdal­mai voltak, eszméletét vesztette, majd amikor magához tért, hazavitette magát lakására. Hosszú ideig kezeltette magát orvosával, aki megállapította, hogy Mó­czár dr. az operáció alkalmával az egyik arcideget elvágta, ennek következtében az arc eltorzult, a klasszikus tárcáknál el­engedhetetlenül szükséges arcjátékot lehe­tetlenné tette, mert Pallay Anna arcán a mosoly grimassza fagy. E miatt eszmei kártérítés címén 50.000 pengő, és elma­radt haszon címén 22.800 pengő megíté­lését kérte. Móczár dr. jogi képviselője, Horváth László dr., a kereset elutasítását kérte. A biróság a mai tárgyalást elna­polta és legközelebb hoz döntést az érde­kes kereset dolgában. — A bankár és leánya. Két esztendővel ezelőtt Pick Salamon bankházat nyitott, s ügynökei útján széltében hirdette, hogy a legmagasabb kosztkamatot fizeti érték­papírra s egyéb értékre. Körülbelül har­mincöten kapták be a maszlagot, s 100- 100 millió koronákat biztak a bankárra, aki sietett tönkre menni. Nagy segítségére volt a propagandában leánya, Major Emilné dr.-né, aki egész sereg embert terelt az apja bankházába. Harmincöt rendbeli csalásért és sikkasztásért kerültek mind a ketten vád alá s ma állottak tör­vényt Horváth Géza dr. egyes biró előtt. Pick Salamon azzal védekezett, hogy a maga hibáján kívül ment tönkre, a leánya pedig azt hozta föl mentségére, hogy nem ismerte apja zilált anyagi helyzetét. A bíró úgy látta, hogy csalás büntette forog fönn, s leszállítván illetékességét, az ügyet a büntetőtörvényszék elnökéhez tette át. — Foglalkozhatik-e a korcsmáros ter­­ménykereskedéssel? A kereskedelmi mi­nisztériumot az a fontos kérdés foglalkoz­tatja, vájjon megengedhető-e, hogy falusi korcsmárosok mellékesen terménykereske­déssel is foglalkozzanak. Mert minekutána a korcsmában inni is szoktak az emberek, könnyen feltehető, hogy a szeszesitalok él­vezése következtében elvesztik a komoly üzletkötéshez szükséges higgadt megfonto­lást és terményeiket esetleg potom áron elvesztegetik. A miniszter fölhívta az ösz­­szes vidéki kereskedelmi kamarákat, hogy erről a kérdésről közöljék vele véleményü­ket. A pécsi keerskedelmi kamara vélemé­nye már beérkezett. Ez a kamara azon az állásponton van, hogy mivel a területén 1550 korcsma közül csak kilenc foglalko­zik terménykereskedéssel, nem látja szük­ségét, hogy a falusi korcsmákat ettől a kereskedéstől eltiltsák. — Rágalom-e, ha egy hatóságról azt mondják, hogy tapintatlan? Szűcs Ambrus, a nagykőrösi városi képviselőtestület tagja a városi közgyűlésen 1923 október 17-én felszólalásában azt mondotta, hogy a nagykőrösi rendőrségnél tapintatlanul ke­zelik a feleket és gyakran fordulnak elő a rendőrség részéről zaklatások. A nagykő­rösi rendőrség felhatalmazására a királyi ügyészség hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén eljárást indított Szűcs Ambrus ellen. A kecskeméti törvényszék Szűcs Ambrust az ellene emelt vád alól felmentette azzal a megokolással, hogy beszédében nem lépte túl a jogos kritika határait. Az ügyészség felebbezése folytán ma került az ügy a királyi ítélőtáblán Seszták­ tanácsa elé, ahol Fabó Zoltán dr. főügyészhelyettes felszólalása után hely­benhagyták az elsőbíróság ítéletét. Az jó­lét megokolásában a tábla kifejtette, hogy hatóságokat is lehet, természetesen csak a megengedett és jogos keretek között, bí­rálni, azonfelül pedig a jelen esetben ada­tok vannak arra, hogy azt, amit, a vádlott sérelmezett, a rendőrség később orvosolta. Az ítélet jogerős. — Mit mondott Ballagi Aladár a Rá­­kóczi-banketten? Ballagi Aladár egyetemi tanár tiszteletére hívei tavaly vacsorát ren­deztek, amelyen több beszéd hangzott el. Felszólalt maga Ballagi Aladár is, s két lap közlése szerint egyebek közt állítólag a következő kijelentést tette: — Minket, akik azt hirdettük, hogy csak önálló állam állhat meg, kihajtanak és azok vezetik az államot, akiket én a ma­gam részéről bitorlóknak tartok. Ballagi Aladár ellen annak idején eljárás indult meg, mivel azonban a nyomozás során nem bizonyult be, hogy a most idé­zett inkriminált kijelentést megtette volna, az ügyészség megszüntette az eljárást. De perbefogta az ügyészség Vidor Gyula hír­lapírót és Elek Hugó, szerkesztőt sajtó út­ján elkövetett lázítás vétségéért, mert Bal­lagi beszédjét olyan formában közölték, mely alkalmas a lázítás vétségének meg­állapítására. A büntetőtörvényszék Méhes Ignác elnöklésével ma vonta kérdőre a két ujságírót, s fejenként kétheti államfogház­­ra ítélte őket. — A pesterzsébeti gyilkosság. A pest­vidéki törvényszék Székely Lajos dr. el­nöklésével ma folytatta a tárgyalást Lucska Gusztáv és társai bűnpörében. Ki­hallgatták Gröllerné barátját, Kovács Ist­vánt, aki konokul tagadta, hogy tudott volna a gyilkosságról. A rendőrségen, úgy­ 13

Next