Budapesti Hírlap, 1927. május (47. évfolyam, 98–122. szám)
1927-05-19 / 113. szám
»S7 május 19. fíI. sz. BUDAPESTI RÍRUP 1— A fffvárosi utcai forgalom rendezése.A belügyminiszter tudvalévően leiratot intézett a főváros tanácsához a főváros közlekedési rendészeti viszonyainak javítása érdekében. A leiratban a belügyminiszter a többi között azt a kívánságát fejezte ki, hogy a főváros szaporítsa a gyalogjárószigetek számát, mert ezek nemcsak a gyalogos közönség biztosságának fokozottabb megóvására, hanem a közlekedési eszközök forgalmának megosztására is alkalmasak. Ma délelőtt a belügyminisztérium, a székesfőváros és a budapesti főkapitányság kiküldöttei bejárták a főváros forgalmasabb útvonalait és tájékozódtak afelől, hol kell újabb gyalog járószigeteket létesíteni, mely utcákban volna kívánatos a forgalmat korlátozni, illetve a közlekedési eszközök forgalmát megszüntetni és mely utcáknál kellene a behajtást megszüntetni. A kiküldöttek legközelebb ismét helyszíni szemléket tartanak a közlekedés biztosságának fokozása érdekében. — A Széchenyi strand-uszoda és a népfürdők ügyei. A Széchenyi strand-uszoda és népfürdők építési végrehajtó bizottsága ma délben Édes Endre tanácsos elnöklésével ülést tartott. Az elnöklő tanácsos bejelentette, hogy a tanács a bizottság javaslata szerint az építéshez felelős vezetőt rendelt ki, Szinte Lászlót és egy építés-elenőrt Dörre Endre személyében. A tervezést és a művészi vezetést továbbra is meghagyta a tanács Francsek Imre kezében és az említetteken kívül az építésvezetőséget két műszaki alkalmazottal és egy gépírónővel is kiegészítette. A rendelkezésre bocsátott személyzet és az építésvezetőség kizártan a fürdő ügyeivel foglalkozik és az építés tartamára a hivatalnokok a belső adminisztrációs teendők alól fel vannak mentve. A tanács utasította az építésvezetőséget, hogy a munkálatokat a legszigorúbban ellenőrizzék és hogy naptárszerű munkaprogramot dolgozzanak ki és mutassanak be a bizottságnak. Felhívta a bizottság a műszaki ügyosztályt arra is, hogy most már miután a műszaki személyzetet kiegészítették és az egyéb munkák elvégzése alól teljesen fölmentették, gondoskodjon arról, hogy a vállalkozók számláinak kifizetése a jövőben gyorsan történjék. A bizottság a bejelentéseket helyeslően tudomásul vette és az elnök javaslatára elhatározta, hogy ezentúl minden hétfőn az építkezés színhelyén ülést tartanak, hogy a bizottság tagjai közvetetlenül ellenőrizhessék az építés munkáját. A bizottság ezután az építkezéssel kapcsolatos burkoló-, figurális-, kő- és márványfa rigóimunkákat adta vállalatba és az egyes költségvetésen kívüli munkák egységárainak megállapításával foglalkozott. Elkészültek a kültelki csatornázás végleges tervei. A főváros külső területeinek nagy része nincs ellátva közművekkel. Különösen a csatornázás hiányát érezték legjobban, mert ez lehetetlenné tette az építkezést, sőt a város fejlődését is. Az V., VI., IX. és X. kerület külső részeiben, a Zuglón, az alsórákosi réteken, a Vizafogó dűlőben, az Angyalföld nagy részén és Rákosfalván egyáltalában nem volt csatorna. A mélyépítési ügyosztály most elkészítette a végleges terveket. Ezek szerint új kettős főgyűjtőcsatorna épül a Rákospatak völgyében, az újonnan szabályozott meder mentén. Az új főgyűjtő az említett vidékek vizét közvetetlenül a Dunába vezeti és pedig az eredeti tervektől eltérően nem a Hungária-körúton át a Soroksáriúl csatornaszivattyútelepre, hanem a Rákospatak torkolata mellett épülő pesti új szivattyútelepen át. A csapadékvizeket a csatornából automatikusan működő vízkiömlő-szerkezetekkel szükség esetén a Rákos új medrébe ömlenek. A munkálatok leghamarább 6—8 év múlva fejeződnek be. Az építkezés annál inkább sürgős, mert a túlterhelt belső főgyűjtőcsatornát, amely a közutak alatt vonul, sürgősen tehermentesíteni kell annál inkább, mert a talajviszonyok miatt azokba új területeket bekapcsolni technikailag lehetetlenség. — A köztisztasági hivatal beszerzése. A köztisztasági hivatal most állította össze 12.191.157 pengős költségvetését a jövő évre vonatkozóan. Ebből az összegből több mint kilencmillió pengőt az utcák és terek tisztogatására mintegy hárommillió pengőt pedig a háziszemét eltakarítására fordítanak. Az új költségvetés terhére vásárol a főváros hat darab automobil-hóekét három szolgálati autót az ellenőrző altisztek számára, öt Krupp-rendszerű traktort locsoló pótkocsival és billenő pótkocsival, négy benzinmotoros aszfaltmosógépet, a meglévő húsz locsoló autót pedig nagynyomású utcamosó és öblítő berendezéssel szerelik fel. Még ebben az évben fel akarnak állítani négyszáz darab utcai papiros- és hulla dékgyűjtő kosarat is. A budai köztisztasági telep építkezése már megkezdődött, a Kun utcában központi garázs és műhely épül, az utcai szemetesládák helyett zárt szemétrakodókat építenek az egyes kerületekben, készül több kerületi köztisztasági munkáslaktanya és raktár is. 873.000 pengő van előirányozva a portalan szemétgyűjtés rendszerének bevezetésére. Ehhez 5600 szemétgyűjtő vastartályt szereznek be a házak számára és elszállításra húsz modern szemétgyűjtő gépkocsit. A portalan házi szemétgyűjtés kísérletképpen a város belső részén kezdődik meg. Átszervezik a fővárosi kórházak orvosi állásait. A főváros kórházaiban 246 orvos működik és ezek közül 44 orvosi állás csak ideiglenes jellegű, holott az utóbbi állásokban működő orvosok is szinte kivétel nélkül igen fontos munkakört töltenek be. A tarthatatlan helyzeten kíván segíteni a közkórházi ügyosztálynak a napokban elkészített előterjesztése, amely egyik legközelebbi közgyűlés napirendjén szerepelni is fog. TÖRVÉNYSZÉK. Meg akarta vesztegetni az államtitkárt. Vajk József nyugalmazott állami vasgyári főfelügyelő a szén cseppfolyósításáról való találmányát fölajánlotta a kereskedelmi minisztériumnak, beadványában kérte, hogy próbálják ki a találmányt. Dessewffy Aurél államtitkár jóakarattal karolta föl az ügyet, de a vasgyáraknál nem tudtak a találmánnyal kísérletet végezni, mert ez sok miliárd költségbe került volna. Vajk fölkereste az államtitkárt, megköszönte jóakaratát s egy írásban hatmilliárdos jutalmat ajánlott föl neki arra az esetre, ha találmányának gyakorlati kihasználására sor kerül. Az államtitkár fölháborodással utasította vissza a próbálkozást s jelentést tett a miniszternek, akinek fölhatalmazására Vajk Józsefet vesztegetésért perbe fogták. A büntető törvényszék Töreky Géza elnöklésével ma vonta kérdőre a vádlottat, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Van egy találmányom, — mondotta — mely feleslegessé teszi a drága külföldi szén behozatalát, s javaslatot tettem a minisztériumnak, hogy nagyfontosságú találmányomat az állami gépgyárakban próbálja ki. Ingyen ajánlottam föl a találmányomat, nem pedig nyerészkedésből. Edvi Illés Aladár államtitkár úrnak részletesen elmondottam, hogy miről van szó, s az ő ajánlatával kerestem föl Dessewffy államtitkárt. Mielőtt vallomásomat folytatnám, zárt tárgyalás elrendelését kérem, mert vannak dolgok, melyeket csak zárt ülésben mondhatok el. Az elnök: Ezekre nem vagyunk kiváncsiak. Hányszor beszélt ön Dessewffy államtitkár úrral? — Három alkalommal kerestem föl. Első alkalommal elmondtam, hogy miből áll a találmányom s megtettem a javaslatomat, mire az államtitkár úr kérdezte, hogy mik az igényeim. Ez a kérdés meglepett engem Miután B-listára helyeztek, kértem, hogy adjanak miniszteri tanácsosi címet. Ebbe az államtitkár úr belement. Majd azt a kérelmemet terjesztettem elő, hogy ne csak a címet, de a jelleget is adják meg. Azt nem lehet, — válaszolta az államtitkár úr — mert nem lehet a költségvetésbe beállítani. Más igénye nincsen? — kérdezte ezután. — Csupán annyi, — feleltem — hogy ha találmányom révén az állam haszonhoz jut, ennek a haszonnak ötven százaléka engem illessen meg. Az államtitkár úr ezután megígérte, hogy a vasgyár kísérleteket fog találmányommal végezni s az eredményről értesíteni fog. Néhány héttel későbben felkerestem Dessewffy államtitkár urat, aki tájékoztatott a kísérletek eredményéről. Kijelentette, hogy rengeteg költségbe kerül már a kísérletezés is s igy a dolgot csak kisebb arányokban lehetne folytatni. Bizalmas beszélgetést folytattunk ezután. Én el voltam ragadtatva a kedvező fogadtatástól. Csodálkoztam, hogy ez a derék, magasrangú állami tisztviselő milyen szerény, kopott ruhában jár a hivatalába. Tudtam, hogy a családja nyomorban van s ezért elhatároztam, hogy ha találmányom révén pénzhez jutok, úrrá fogom tenni. Jól ismerjük a közviszonyokat, tudjuk, hogy köztisztviselők a közelmúltban is milyen könnyen megtévedtek, s elhatároztam, hogy ezt a derék embert meg kell menteni, támogatni kell. Ki is fejeztem előtte, hogy a legnagyobb hálával leszek iránta. Legközelebb újra felkerestem, ekkor már újabb nehézségekről számolt be nekem az államtitkár úr, mire eszembe jutott, hogy az előző alkalmakkor igen előzékenyen fogadott, most meg ilyen nehézségeket csinál. Gondoltam, talán konkretizálását szeretné annak a bizonyos ígéretnek, mire megírtam egy cédulát, amelyben arra köteleztem magam, hogy haszonrészesedés címén hatmilliárd koronát tartozom részére kifizetni oly módon, hogy a részemre kiutalt összegek ötven százaléka őt illeti meg mindaddig, amíg a hatmilliárd korona törlesztve nincsen. Az államtitkár úr csodálkozva kérdezte: — Nekem akarja ezt a pénzt adni? — Igen, méltóságodnak, — feleltem. — Az államtitkár úr a legnagyobb mértékben föl volt háborodva s amikor mentegetőzni akartam, közbevágott. — Egy szót se! Az elnök: Szóval az államtitkár úr önt kiutasította. A vádlott: A szavaira már nem emlékszem, de láttam, hogy nem tudjuk egymást megérteni. Annyi bizonyos, hogy nem akartam megvesztegetni. Az elnök ismertette azt a levelet, melyet Vajk József az eset után az államtitkárhoz intézett. A levél bizalmas hangú, tegezödös Józsi aláírást visel. Az elnök: Isonnét vette a bátorságot, hogy ilyen bizalmas, tegezödö stílusban írjon az államtitkárnak? Úgy gondoltam, hogy olyan óriási nagy különbség nincs köztünk. Én idősebb vagyok az államtitkárnál, műveltség dolgában pedig állok legalább olyan fokon, mint ő. És vannak miniszterek is, akik megtiszteltek barátságukkal. Az elnök: Ez azonban még nem jelenti azt, hogy egy államtitkárral, akivel mindössze háromszor beszélt, ilyen bizalmas hangot használjon. — Ezzel is csak nagyrabecsülésemet akartam kifejezni, — feleli a vádlott. — Egész előadásából az látszik, — mondotta Töreky elnök, — hogy az államtitkárt igenis meg akarta vesztegetni. Hálát nem szoktunk úgy kifejezni, hogy csekket, vagy utalványt adunk át beváltás céljából. Dessewffy Aurél kereskedelemügyi minisztériumi államtitkárt hallgatta ki ezután a bíróság. Elmondotta, hogy találmánya ügyében háromizben is fölkereste őt Vajk József, aki amikor harmadízben fönt járt nála, egy cédulát nyújtott át neki, amelyben hatmilliárd korona megfizetésére kötelezi magát találmánya jövedelméből.— Engem ez végtelenül fölháborított, — mondja az államtitkár — és kiutasítottam hivatali helyiségemből. Néhány nappal később Józsi aláírással egy levelet kaptam tőle, mire azt a javaslatot tettem a miniszteremnek, hogy a minisztérium tegye az esetet följelentés tárgyává. Samassa Aurél dr. államtitkár lényegében Ugyanúgy vallott, mint Dessewffy államtitkár. Illási Ferenc dr. védő a vádlott elmeállapotának a megfigyelését kérte. Moldoványi Géza dr. ügyészségi alelnök ellenezte az indítványt, melyet a bíróság el is utasított. A perbeszédek elhangzása után a bíróság bűnösnek mondotta Vajk Józsefet a vesztegetés vétségében s egyhónapi fogházra, 200 pengő pénzbüntetésre, valamint viselt hivatala elvesztésére ítélte. Enyhítő körülménynek vette a bíróság a vádlott előrehaladott korát s egzaltált természetét. Az ügyész, valamint a vádlott fellebbeztek, mond, azért tett beismerő vallomást, mert bántalmazták. Lucska Gusztáv a szemébe mondta, hogy ő volt az egyik felbujtó, de Kovács megmaradt a mellett, hogy csak utólag értesült a gaztettről. Szembesítették Kovács Istvánt Gröllernével is, de ennek sem volt eredménye. Szvincsák Annát hallgatták ki ezután, aki azt vallotta, hogy hallotta, mikor Gröllerné fölszólította Lucskát, hogy ölje meg az urát. Ezután a tanuk kihallgatására került a sor. Majd az orvosszakértők terjesztették elő véleményüket, mely szerint a vádlottak valamennyien teljesen beszámíthatók. Holnap folytatják a tárgyalást. — Mennyit ér Pallay Anna mosolya? Pallay Anna, az Operaház volt primabalerinája, hetvenkétezernyolcszáz pengő tőke és járulékai iránt keresetet indított a budapesti királyi törvényszéken Móczár László dr. klinikai tanársegéd ellen. Heselitz Árpád dr. Pallay Anna jogi képviselője keresetében előadta, hogy Pallay Anna a váci utcai korzón séta közben elpanaszolta régi ismerősének, Móczár László dr.-nak, hogy a szemgödör alatt egy kis borsónagyságú keményedés támadt. Móczár dr. megnézte, kijelentette, hogy semmiség az egész, néhány perc alatt le lehet azt a kis keményedést operálni. Pallay Anna másnap nővére kíséretében fel is ment a klinikára, ahol Móczár dr. megoperálta. Az operáció után óriási fájdalmai voltak, eszméletét vesztette, majd amikor magához tért, hazavitette magát lakására. Hosszú ideig kezeltette magát orvosával, aki megállapította, hogy Móczár dr. az operáció alkalmával az egyik arcideget elvágta, ennek következtében az arc eltorzult, a klasszikus tárcáknál elengedhetetlenül szükséges arcjátékot lehetetlenné tette, mert Pallay Anna arcán a mosoly grimassza fagy. E miatt eszmei kártérítés címén 50.000 pengő, és elmaradt haszon címén 22.800 pengő megítélését kérte. Móczár dr. jogi képviselője, Horváth László dr., a kereset elutasítását kérte. A biróság a mai tárgyalást elnapolta és legközelebb hoz döntést az érdekes kereset dolgában. — A bankár és leánya. Két esztendővel ezelőtt Pick Salamon bankházat nyitott, s ügynökei útján széltében hirdette, hogy a legmagasabb kosztkamatot fizeti értékpapírra s egyéb értékre. Körülbelül harmincöten kapták be a maszlagot, s 100- 100 millió koronákat biztak a bankárra, aki sietett tönkre menni. Nagy segítségére volt a propagandában leánya, Major Emilné dr.-né, aki egész sereg embert terelt az apja bankházába. Harmincöt rendbeli csalásért és sikkasztásért kerültek mind a ketten vád alá s ma állottak törvényt Horváth Géza dr. egyes biró előtt. Pick Salamon azzal védekezett, hogy a maga hibáján kívül ment tönkre, a leánya pedig azt hozta föl mentségére, hogy nem ismerte apja zilált anyagi helyzetét. A bíró úgy látta, hogy csalás büntette forog fönn, s leszállítván illetékességét, az ügyet a büntetőtörvényszék elnökéhez tette át. — Foglalkozhatik-e a korcsmáros terménykereskedéssel? A kereskedelmi minisztériumot az a fontos kérdés foglalkoztatja, vájjon megengedhető-e, hogy falusi korcsmárosok mellékesen terménykereskedéssel is foglalkozzanak. Mert minekutána a korcsmában inni is szoktak az emberek, könnyen feltehető, hogy a szeszesitalok élvezése következtében elvesztik a komoly üzletkötéshez szükséges higgadt megfontolást és terményeiket esetleg potom áron elvesztegetik. A miniszter fölhívta az öszszes vidéki kereskedelmi kamarákat, hogy erről a kérdésről közöljék vele véleményüket. A pécsi keerskedelmi kamara véleménye már beérkezett. Ez a kamara azon az állásponton van, hogy mivel a területén 1550 korcsma közül csak kilenc foglalkozik terménykereskedéssel, nem látja szükségét, hogy a falusi korcsmákat ettől a kereskedéstől eltiltsák. — Rágalom-e, ha egy hatóságról azt mondják, hogy tapintatlan? Szűcs Ambrus, a nagykőrösi városi képviselőtestület tagja a városi közgyűlésen 1923 október 17-én felszólalásában azt mondotta, hogy a nagykőrösi rendőrségnél tapintatlanul kezelik a feleket és gyakran fordulnak elő a rendőrség részéről zaklatások. A nagykőrösi rendőrség felhatalmazására a királyi ügyészség hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén eljárást indított Szűcs Ambrus ellen. A kecskeméti törvényszék Szűcs Ambrust az ellene emelt vád alól felmentette azzal a megokolással, hogy beszédében nem lépte túl a jogos kritika határait. Az ügyészség felebbezése folytán ma került az ügy a királyi ítélőtáblán Seszták tanácsa elé, ahol Fabó Zoltán dr. főügyészhelyettes felszólalása után helybenhagyták az elsőbíróság ítéletét. Az jólét megokolásában a tábla kifejtette, hogy hatóságokat is lehet, természetesen csak a megengedett és jogos keretek között, bírálni, azonfelül pedig a jelen esetben adatok vannak arra, hogy azt, amit, a vádlott sérelmezett, a rendőrség később orvosolta. Az ítélet jogerős. — Mit mondott Ballagi Aladár a Rákóczi-banketten? Ballagi Aladár egyetemi tanár tiszteletére hívei tavaly vacsorát rendeztek, amelyen több beszéd hangzott el. Felszólalt maga Ballagi Aladár is, s két lap közlése szerint egyebek közt állítólag a következő kijelentést tette: — Minket, akik azt hirdettük, hogy csak önálló állam állhat meg, kihajtanak és azok vezetik az államot, akiket én a magam részéről bitorlóknak tartok. Ballagi Aladár ellen annak idején eljárás indult meg, mivel azonban a nyomozás során nem bizonyult be, hogy a most idézett inkriminált kijelentést megtette volna, az ügyészség megszüntette az eljárást. De perbefogta az ügyészség Vidor Gyula hírlapírót és Elek Hugó, szerkesztőt sajtó útján elkövetett lázítás vétségéért, mert Ballagi beszédjét olyan formában közölték, mely alkalmas a lázítás vétségének megállapítására. A büntetőtörvényszék Méhes Ignác elnöklésével ma vonta kérdőre a két ujságírót, s fejenként kétheti államfogházra ítélte őket. — A pesterzsébeti gyilkosság. A pestvidéki törvényszék Székely Lajos dr. elnöklésével ma folytatta a tárgyalást Lucska Gusztáv és társai bűnpörében. Kihallgatták Gröllerné barátját, Kovács Istvánt, aki konokul tagadta, hogy tudott volna a gyilkosságról. A rendőrségen, úgy 13