Budapesti Hirlap, 1927. június (47. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-08 / 128. szám

­ A bizalom Pyramidon - tablettákhoz évtizedes tapasztalaton és az állandóan változatlan jóságon alapul. Utánzatok sohasem lehetnek teljes értékűek, sőt sok esetben egyenesen ártalmasak. Ezért kérte csak az ere­deti csomagolást a piros címkével és az „M.L.B.“­­védjeggyel meg orvosát TO27 Június 8. T128. sz., Budapesti Hírlap Chamberlin repülő Németországba érkezett. Negyenkét órás út. — Kényszerleszállás Halle mellett. — Újabb leszállás Cottbusban. — Kedden délután érkeztek Berlinbe. Hétezerkétszáznegyvennégy kilométerrel megdöntötték Lindbergh rekordját. A világ megint izgalomban égett két na­pig. Ismét gépmadár emelkedett a levegőbe a newyorki repülőtéren, hogy az óceánon átrepülve, Európában illesse először a biztos szárazföldet. És a világ, jobban mondva Európa izgalma most talán még nagyobb volt, mint az első alkalommal, mert az új vállalkozók, Chamberlin és Levine csak any­­nyit árultak el terveikből, hogy túl akar­ják szárnyalni Lindbergh hatalmas ered­ményét és nagyobb utat akarnak megtenni, mint fiatal honfitársuk. Így hát a várako­zás láza kapta el a vezető köröket nemcsak Berlinben, ahol a legvalószínűbbnek tartot­ták Chamberlinék leszállását, hanem Bécs­­ben, Rómában, Varsóban, sőt Budapesten is, a­hol a rendőrség hétfőn reggel megtette a szükséges intézkedéseket méltó fogadtatá­sukra. A sors azonban úgy döntött, hogy a várakozó fővárosok helyett egy kis német vidéki várost érjen a szerencse; az ameri­kai repülők 42 órás út után hétfőn reggel hat óra tájban benzinhiány következtében kénytelenek voltak földre ereszkedni a Halle mellett lévő Helfta közelében. Innen még délelőtt folytatták útjukat Berlin felé, azonban irányt tévesztve a fővárostól dél­keletre fekvő Cottbusba jutottak el, ahol újabb kényszerleszállás következett, a gép légcsavarjának eltérése miatt. A kis város népét persze óriási boldogság fogta el a váratlan megtiszteltetés miatt és olyan ün­neplés kezdődött, amilyen Cottbusnak leg­ősibb évkönyveiben sincs megörökítve. A repülők valóban jól is érezhették magu­kat, mert több mint 24 órát időztek itt, miközben kipihenték fáradalmaikat és ki­javították gépüket, amelyen ma délután Berlinbe repültek. Berlinben szinte teljes pontossággal megismétlődtek Lindbergh párisi fogadta­tásának mozzanatai, talán kevesebb élet­veszedelemmel és rendbontással, ami könnyen megmagyarázható a két főváros lakosságának vérmérsékletkülönbségéből. Chamberlin tehát, ha kissé kellemetlen incidensekkel is, éppen úgy elérte célját, mint Lindbergh. Sőt ha a repülőtechnika szempontjából vizsgálják a teljesítményeket, az előbbi, amint tervezte, valóban túl is szárnyalta az utóbbit. Amerikai hivatalos megállapítás szerint Lindbergh 3610 angol mérföldet repült egyfolytában, leszállás nél­kül, ami 6697 kilométernek felel meg és ezzel megteremtené a távrepülés rekordját. Chamberlin most ezt a rekordot közel fét­­száz kilométerrel túlszárnyalta, mert hiszen útját Helstáig számítva, összesen 3903 angol mérföldet repült, ami 724­4 kilométert je­lent. Gépének átlagos sebessége hozzávető­legesen 160 kilométer volt óránként, ami ugyan lényegesen kevesebb, mint amennyit Lindbergh tett meg egy óra alatt óceáni repülése alkalmából, de számításba kell venni, hogy Chamerlin másodmagával ment, nagyobb és jobban fészerelt és megterhelt géppel repült, továbbá az időjárással is na­gyobb küzdelmet vívott, ami szintén igen erősen befolyásolta a gép sebességét, vala­mint a benzinfogyasztást. Vállalkozása mindenesetre nagy biztatás a jövőre vonatkozóan és nagy megbizonyo­sodás abban, hogy az óceánrepülés most már nem szerencsés esetlegesség, hanem kipróbált, komoly realitás. Chamberlint természetesen majdnem va­lamennyi európai állam elhalm­oztza meg­hívásával és a többi közt Magyarország is számít arra, hogy fővárosunkba ellátogat, mint ahogyan azt eredetileg tervbe is vette. Chamberlin budapesti látogatásának nem­csak propag­andisztikus szempontból volna nagy jelentősége, hanem elsősorban azért, mert remélhető, hogy a látogatásuk követ­keztében fellángoló lelkesedésben megszü­letnék végre az az érdeklődés és áldozat­­készség, amely megadná végre a lehetősé­get az elhanyagolt és anyagi eszközök hij­­ján szűkölködő magyar aviatika újjászüle­tésére. Jelentések az útról. Chamberlin útjáról az indulás után az első jelentést Új-Skóciából kaptuk, amely­nek partjai fölött szombaton este hét óra körül haladt el. Itt eltért Lindbergh útirá­nyától és egyenesen a nyílt tenger fölé vá­gott, irányát Anglia déli partjai felé véve. Gépét kedvező szél segítette, amely lehe­tővé tette, hogy pontosan huszonnégy óra alatt átrepülje az óceánt. Európában vasárnap este 2 óra 20 perckor pillantották meg először a Colum­bia-t, amely Lands-End felett keleti irány­ban repült el. Egy óra múlva Plymouth felett pillantották meg. A repülőgép ekkor körülbelül 4600 méter magasságban szál­lott, óránként hozzávetőlegesen 100 mér­földet téve meg. 10 óra 20 perckor a Nor­­maln-szigetek felett haladt el a gép, éjfél­kor pedig egy angol repülőgép kíséretében Boulogne sur Mer felett jelent meg. Németország határán a kora hajnali órákban repült át és hétfőn reggel 4 órakor már elhagyta Dortmundot. Aikkor a gép igen alacsonyan szállt és a motor berregése néhány pillanatra hirtelen megszűnt és tisztán hallható volt Chamberlin hangja, amint lekiáltott: „Berlinbe! Berlinbe!“ A légi rendőrség jelekkel mutatta meg Cham­­berlinnek a berlini irányt Az első leszállás. Fél hat óra felé a hallei légi őrszemek látták a gépet, amely kevéssel ezután, 6 óra tájban a Halle közelében levő Helfta községnél leszállt. Amint kitűnt, a leszál­lás benzinhiány következtében történt. A repülőgép így összesen 42 órát volt egy­folytában a levegőben, utasai a­­megérke­zéskor egészségesek és jókedvűek voltak. Chamberlinek azonban ezzel a kényszer­­leszállással az utas egyáltalában nem tekin­tették befejezettnek és miután csakhamar sikerült benzint szerezni, 9 óra 35 perckor ismét elindultak, hogy Berlinbe repüljenek. A leszállás helyétől 170 kilométerre lévő Berlin helyett azonban tévedésből kissé délebbi irányban tértek el és így a német fővárost mintegy harminc kilométerrel ma­guk mögött hagyva, Kiingénél, Cottbustól 15 kilométerre, propellertörés következté­ben ismét leszálltak. A gép mélyen befúró­dott a mocsaras talajba, a repülőknek azonban nem történt baja. Cottbusban, Berlinben már kora reggel értesültek ar­ról, hogy Chambertin Helfta közelében le­szállt és útját Berlin felé folytatni szándé­kozik. A hírre három berlini és egy drez­dai gép szállott fel, hogy elébe menjenek a Columbiának és a Berlin mellett levő tempelhofi légi kikötőbe vezessék. A gépet azonban nem találták. Csak délben érte­sültek Cambertin cottbusi balesetéről és ekkor a német Légifbanza egyik gépe elin­dult Cottbusba, hogy magával hozza az amerikai repülőket. A géppel ment Poole amerikai követségi tanácsos, Brandenburg miniszteri tanácsos, a német léghajózás ve­zetője, Miei igazgató és néhány szerelő. Cottbus főpolgármestere Kreutz dr., a­mint a Columbia leszállásáról értesült, automobilon nyomban Kiingébe sietett. A géphez érkezve kitárt karokkal sietett a repülők felé és már messziről hangosan köszöntötte őket. Boldognak mondotta magát, hogy német földön üdvözölheti őket és kérte, hogy tekintsék magukat a vá­ros vendégeinek. Chamberlin a német üd­vözlésre angolul mondott néhány köszönő szót, Levine pedig csak ennyit felelt: „Éhes vagyok/“ A repülőket ezután automobilon Cott­bussba, az Ansorge szállóba vitték. Megér­kezés­ükkor a szálló előtti piacteret ellepő tömeg lázas lelkesedésében áttörte a rend­őrök láncát és viharosan éltette a repülő­ket, valamint Amerikát. Csak nagy ügy­­gyel-bajjal sikerült a repülőknek a kocsi­ból kiszállniok és a szállóba jutniok. Nyomban reggelivel vendégelték meg őket, amelyen részt vett a polgármesteren kívül két városi tanácsos és néhány gyá­ros is. Reggeli után a berlini repülőgép­pel megérkezett Poole amerikai követségi tanácsos, aki öleléssel és csókkal köszön­tötte Chamberlint. Brandenburg miniszteri tanácsos, aki a birodalmi közlekedésügyi minisztériumot képviselte, szintén karjaiba zárta a repülőket. Kevéssel utóbb automobilon ismét ki­mentek Klingebe, ahol már óriási tömeg sereglett egybe Cottbusból. A repülőket harsány éljenzés fogadta. Noha Chamber­lin már alig állt a lábán és két ember is támogatta, addig nem nyugodott, amíg re­pülőgépét és a leszállás színhelyének köz­vetlen környezetét a legalaposabban át nem vizsgálta. Egy óra hosszat időztek a repü­lők a gépnél, majd ismét visszatértek Kottasba, ahol a piactéren zenekar fo­gadta őket. Erre azután mindketten nyu­govóra tértek. A városházára kitűzték a birodalmi lo­bogót. A szomszédos épületek is mind zászlódu­szt öltöttek. A szálló előtt naph­osz­­szal hatalmas tömeg táborozott. Sokan batyuval felszerelve várakoztak a repü­lőkre. Az első beszámoló az útról. . A repülők ma reggel fogadták a sajtó képviselőit, akik előtt kijelentették, hogy a csavarszárnyat leszámítva, amelyet az éj folyamán pótoltak, a Columbia telje­sen ép és sértetlen. Bizonytalan még, hogy meddig maradnak Berlinben. Úgy számít­ják, hogy körülbelül egy hétig. Arról sem tudnak most még nyilatkozni, hogy ber-­­lm­i tartózkodásuk befejezése után hová mennek és hogy milyen úton térnek vissza Amerikába. Levine hangoztatta, hogy igen szép és jóleső volt az a fogadtatás, amely­ben Cottbusban részük volt. Ha csak le­hetséges, saját gépükkel repülnek tovább Berlinibe. Berlinben az amerikai nagykövet vendégei lesznek. Elbeszélték, hogy útjukat az időjárás nem éppen kedvezően befolyásolta. Főként Írország felett kerültek nagy viharba, amely elől nagy magasságba való felemel­kedéssel igyekeztek kitérni. Ezután ívben dél felé kanyarodtak a La Manche-csatorna felé, abban a reményben, hogy itt kedve­zőbb időjárásra találnak. Ez a reményük Dortmundig teljesedett is. Dortmund után azonban sűrű felhőbe kerültek, minthogy pedig németországi térképük nem volt és csupán iránytű segítségével repültek, elté­vesztették a berlini irányt. A német térkép hiánya Eislebenben történt első leszállásu­kat követő felszállásuk alkalmával ismét bajt okozott. Az első leszállás után vára­kozásuk ellenére kedvező hátszelük volt. Újskócia és Írország közt az óceánt 24 óra alatt repülték át. A legrosszabb volt az ál­lapot a La Manche-csatorna felett, ahol egyik légörvény a másikat érte és szakadó eső zuhogott le a repülőgépre. Chamberlin hajnali 4 óra 20 perckor megállapította, hogy áthaladt Kassel felett. Ezután a Harz-hegység déli vonala mellett repült tovább. Valamivel fél 6 óra előtt kénytelen vo­lt megállapítani, hogy benzin, készletük kimerült. Levinenel folytatott rö­vid tanácskozás után elhatározta, hogy le­száll. Két erdő között egy rétet sikerült ta­lálnia, amelyen minden baj nélkül le tudott szállni. Elmondotta még Chamberlin, hogy útközben majdnem semmit sem ettek, bár ő nagyon éhes és szomjas volt A legrosz­­szabb volt a benzin utántöltögetése. Az üres benzintartókat a vízbe dobták, e közben azonban, sajnos, néhány teli tartály is az óceánba került, mert kénytelenek voltak könnyíteni a ballaszton. Nyilatkozatát a következő szavakkal fe­­jezte be: — Kedden a késő délutáni órákban ér­­kezem a tempelhofi repülőtérre. Tudtam, mai már előkészültek fogadásomra és ahhoz igazodom. Hangsúlyozom, hogy nem pénz­­szerzési célból repültem, de még csak nem is tiszteletdíjért. A repülésért nem fogok pénzt kapni. — Bellanca mérnök, a Columbia meg­­tervezője kért arra, hogy repüljek Ber­linbe. A jövő hét elején Levinenel együtt mindenesetre elrepülök Bécsbe és Rómába, Bécsből vagy Rómából Levinenel együtt valószínűleg június 15-én hasonló módon visszarepülök Amerikába. Néhány órára még Párisba és Londonba is ellátogatok. Cottbus ünnepe. Délelőtt 10 órakor a városházán a repü­­lőket Cottbus város díszpolgáraivá avatták. A repülők feleségedhez üdvözlő távirato­­kat intéztek, amelyekben szerencsét kíván­­tak nekik férjeik sikeréhez. Cottbus városa Coolidge elnökhöz is táviratot küldött. A távirat szövege a következő: „Cottbus város egész polgársága ujjongó lelkesedéssel zárja karjaiba Chamberlint és Levinet, a levegő és az óceán merész hőseit és szívből kiván szerencsét elnök úrnak, valamint az egész amerikai népnek, amely joggal lehet büszke fiaira.“ Kreutz dr­. Cottbus főpolgármestere, Wal­­kerhez, Newyork polgármesteréhez a kö­vetkező táviratot intézte: „Cottbus városa az amerikai nép hősies fiait, Chamberlin és Levine urakat, a leg­nagyobb városi méltósággal, a díszpolgári oklevéllel tünteti ki. Üdvözli Walker pol­gármestert és Newyork városát, amely a merész óceáni repülés szerencsés kiinduló­pontja lehetett.“ Déltájban a szerelők elkészültek a gép ki­­javításával, majd Chamberlin és társa a gépbe szálltak és próbarepülésképpen Kien­­géből Cottbusba repültek. A próbarepülés simán folyt le. Berlin, jun. 7. (Tudósítónk telefonjelentése.) A repülők délután 4 óra 15 perckor a lakosság óriási lelkesedése közepette hagyta el Cottbust. Mi­­előtt repülőgépre szálltak volna, Chamber­lin rövid beszédet mondott, amelyben meg­­köszönte a fogadtatást. A többi között elmondotta, hogy húsz esztendeje, amikor mint fiatal gyerek Euró­­pában, illetve Angliában járt. — Édesanyám — mondotta — angol nő, édesapám pedig született amerikai. Amióta Európát nem láttam, az első európai föld, amelyet lábammal érintettem, Németország. A Cottbusból Berlinbe vezető út minden tekintetben zavartalan volt. Chamberlin 5 óra 31 perckor érkezett a tempelhofi kikötő felé. 5 óra 56 perckor ért földet. A megérkezés híre Amerikában. Amerikában Chamberlin rekordrepülése iránt a nyilvánosság részéről óriási érdek­­lődés nyilvánul meg. A lapok arról számol­­nak be, hogy a közönség folytonos kérde­­zősködései valósággal ostromzár alá vették telefonjaikat és őket magukat megakadá­lyozták abban, hogy a hírszolgálati irodák í­rói értesüléseket szerezzenek. Minthogy a jelentések szerint a repülőgép Németország­ban ködbe és esőbe került, leszállása miatt eleinte bizonyos mértékig aggódtak. Teg­nap este néhány templomban imádkoztak az óceán fölött járó repülőkért, míg más templomokban a lelkészek rámutattak arra a példára, amelyet a két repülő bátorságá­val és bizalmával mutatott. A vasárnap és hétfőn eladott újságok száma eddig példa nélkül való nagyságot ért el. A lapok rendkívül bő kivonatokat közöl­nek a Columbia légiútjának utolsó részletei­­ről és a repülők Németországban való fo­gadtatásáról, Cottbusról és Eislebenről ké­szült képeket is közölnek, valamint a két városnak a National Geographic Society­­től származó hosszabb leírását. A két re­pülő életéből számos anekdotát közölnek. Különösen kiemelik azt a vakmerőséget és ügyességet, amelyről Chamberlin a sajtó számára készült fényképeknek légi úton 1 Amputáltaknak megváltás az Embervédelmi Kiállításon aranyéremmel kitüntetett i A A MARKS.féle amerikai csummilábfejes m­űláb. A legtökéletesebb 1 Tőrés Kizárva. Zajtalan, puha és kényelmes járás 10—15 évi tartósság mellett. Magyar­országi egy­edü­li gy­ár­t­ója Cvibla­n orvosi mii* wAEnlCi 8#« szergyáros Budapest, Vili., Rakoczi-ut 19. Uránia-Szinhaz mellett. Telefon Je­rse* 1 J1 —- l­i — Körtér» m­ospokrn»'. A I­ ticerfine^n faj 5

Next