Budapesti Hirlap, 1927. június (47. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-19 / 137. szám
— Az országos lovasmérkőzés. Uj programszámok. — Gyermekek díjugratása. — Feltűnően szép eredmények. Rekkenő hőségben folytatódtak ma délután a lovasmérkőzések. Azonban a nap izzó sugarai sem tartották vissza űrlovasnőinket és űrlovasainkat. Dicséretükre váljék, hogy félre téve minden kényelmet, tudásuk szinét-javát adták s így a nézőket olyan sportélvezetben részesítették, amely a lovassportok híveinek táborát ugyancsak lényegesen gyarapította. Az első szám B kategória szerinti díjugratás volt, amelyben húsz, egyenként 120 centiméternél nem magasabb s 350 centiméternél nem szélesebb akadályt kellett időre ugratni. A versenyben ötvenen vettek részt. Úgy az egyes ugrások, mint az átlagteljesítmény megint csak a lovasok haladásáról és a lóanyag minőségének további javulásáról tettek tanúbizonyságot. Néhány bukás is előfordult, amelyek közül különösen Zupka Győzőé keltett nagy ijedelmet. A különben kiváló lovasnak „Daru“ nevű lova röviden vette az akadályt, ebben megbotlott, orra esett, Zupka pedig egy szabályos bukfencet lőve meg a levegőben a ló alá zuhant. Szerencséje volt, hogy a ló a zuhanás után nyomban oldalra fordult és nem esett reá. Ló és lovasa külön-külön nyomban elhagyták a majdnem végzetessé vált pályát. Az egyébként simán lebonyolódott versenyszámban a helyezés sorrendje a következő volt: 1. Trümmer Béla az ódalmádi csikótelep tenyésztéséből származó „Csalárdján nulla hibaponttal, 2 perc 17 rap. idő alatt; 2. Malanotti Lajos, Éber Amália „Bogáncs“-án (1 hibapont, 2:12 idő); 3. Gyürky Aladárné grófné Bérczi Erzsébetnek, a Teleki J. gróf tenyésztéséből származó ,,Auréliá“-n (1 h. p. 2:35 idő); 4. Imre Dénes Gellért Bélának a Nádasát T. gróf tenyésztéséből származó „Fuvolá“-ján (2 h. p. 2:18) és 5. Nagy Sándor, Rónay Imre „Adél II“-jén (2 h. p. 2:29). Rendkívül érdeklődés, kisérte a korlátugratást. Ez a szám nálunk először szerepelt a lovasmérkőzések programján. Bizonyos fokig magasugrási versenynek volt ez tekinthető s kár, hogy az első helyezett nem folytatta a 150 centiméter magasság vételét is. Ez a szám hasonlít az embersportok gátversenyéhez azzal a különbséggel, hogy itt a versenyt újból és újból emelt korlátokon át meg kellett ismételni. A helyezés sorrendje a következő volt: 1. Platthy György ,,Apács“-án (0 hibapont 140 cm. magasság); 2. Binder Ottó, Almásy Pál gróf ,,Terlinde“-jen 1 h. p. 140 cm); 3. Schaurek Ottmár, a mezőhegyesi állami ménesből eredő ,,Dagály“-án (1 h. p. 130 cm.); 4. Binder Ottó Andrássy Géza gróf „Anis“-án (1 h. p. 130 cm.) és 5. Keresztes Ákos „Abelard“-ján (2 h. p. 130 cm.) Igen bájos és kedves versenyszám volt a gyermekek díjugratása. Nyolc-tizenkét éves gyermekek vettek ebben részt s olyan lovaskészségüknek adták bizonyságát, amely a nézőket minduntalan lelkes tapsra késztette. Az elért eredményekről a következő helyezési sorrend ad számot: 1. Uerberstein Máry grófnő „Erda“-n (0 h. p. 1:35 idő); 2. Krády Blanka „Ábránd“-on (0 h. p. 1:37); 3. Uerberstein Máry grófnő a kisbéri állami ménesből származó „Sárifári“-ján (0 h. p. 1:53) és 4. Vejacsevich J. gróf ,,Bonyhád“-on (2 h. p. 1:58). A mérkőzés mai napját páros díjugratás fejezte be, amelyet a közönség odaadó figyelemmel kísért és lelkes ovációkkal köszönt meg. Ebben a versenyszámban egy hölgy- és férfiúrlovasnak együtt kellett ugratnia a felállított tíz akadályt. A hibapontok bonyolult összeesése után a helyezés sorrendje a következőképpen alakult ki: 1. Éber Amália (Bogáncs) és Szász Endre (Apatinka) 3 h. p. 1:46 idővel, 2. Pauly Hartmanné (Bonyhád) és Schaurek Ottmár (Dagály 3 h. p. 1:58 idővel és 3. Horváth Antalné (Csinna-Palkó) és Ledniczky György (Bóbita) 7 h. p. 2:02 idővel. A közönség ma még nagyobb számban lepte el a tribünöket, mint az előző két napon s mindvégig hiven kitartott, úgy, hogy a Buda felől tornyosuló sötét felhőktől sem ijedt meg. A nézők között ott voltak Frigyes királyi herceg, Izabella királyi hercegnő, Bethlen Istvánná és Khuen-Sléderváry Károlyné grófnők, Jánky Kocsárd honvédségi főparancsnok, Álgya Papp államtitkár, Borovin mecklenburgi herceg és felesége, Ludwigh György gyalogsági tábornok, Horthy István ny. lovassági tábornok, Thán Károly és Tóthvárady Asbóth István altábornagyok. Karácsonyi gróf máltai követ, Gregersen Endre svéd konzul, Iiber Antal, Száhlender Béla altábornagy, d’Orsay Ede gróf, Múzsa Gyula, Hajnyi, Kiss Ferenc, Zvonicsek, Schvoy, Megay, Sipos, Wirth, Kagerer, Prónay, Wildner, Demény, Lenz tábornokok, Pejacsevich gróf, Geist Gyula, Kelemen Aurél, Barcelona. junius. A ausztrál éles áramlata ugyancsak hatalmas hullámokba borzolta a Lioni öblöt s Marseillest elhagyva alaposan meghintáztatta hajónkat, mig a Spanyol partok felé vettük utunkat. Messziről a Pyreneusok nyúlványai kék határokat rajzolva kisérnek, míg huszonkét órai tengeri utazás után a távolság ködét keresztül töri az első spanyol város , Mataro. Majd egymásután vonul el előttünk Vilasar, Premia, Masnon, Badalona a Földközi tengerbe nyúló homokos partjaival. Végül balra félkörbe kanyarodva a Barcelona, a hatalmas spanyol kikötőváros képe bontakozik ki egyelőre pasztelszínekben. A vitorlások könnyű lepkeszárnya lebben a kikötő előtt, melyek közt nem egy régi típusú, Kolombus Kristófra emlékeztető ősvitorlás úszik előkelő tempóban tova, míg a Montjuich tetején az ősnormandiai idők emlékét őrző Castelló — régi vár, hol jelenleg ioooo katonát befogadó kaszárnya terpeszkedik — figyeli a kikötőbe könnyedén bekanyarodó hajónkat. Barcelona a régi Katalónia fővárosa, hol tisztaság és pedáns rend lepi meg a Délolaszországból ide utazót. Hatalmas terei, sétaútjai, széles utcái, modern palotái tágas perspektívát nyitnak az idegen előtt. A pompás frissen lakkozott landauerek kocsisai fekete cilindert, kürtőkalapot elegánsan viselő dzsentimének. S e bérkocsik előtt kényes járású lovak lépdelnek, még az omnibuszok rosszul tartott sovány gebéi sem felejtik el nemes fajtájukat. Talán épen magyar lovak, melyeket oly szívesen importálnak Spanyolországban ? Az utcák szögletein cinóber-piros kabátba öltözött rendőrök ügyelnek s nem érdektelen a csendőrök lakkozott tepsiformájú kalapja sem. Spanyolországban általában igen megbecsülik az idegent s gavalléros készséggel sietnek segítségére. A spanyol nem igen beszél hazája nyelvénél egyebet, de készséggel magyaráz kézzel-lábbal az utazóknak s mindenkép megérteni igyekszik őket. Az egyszerű kofa asszony is ott hagyja minden áruját és fél utcán keresztül vezeti a tévelygő kérdezősködőt. Minden Spanyolországba utazó erősen érdeklődik a típus iránt s gyönyörködve legeltetheti szemét a fényes feketehaju, fehér arcbőrű, ragyogó feketeszemü és rubinpiros ajkú fiatal spanyol nőkön, kik többnyire középtermetűek s mintha később hervadnának, mint az olasz típus. Spanyolországban, ha régi épületet lát az utazó — szinte érzi, hogy az részese volt a régi nagy hatalomnak — az Aragón királyságnak, melyet a középkori Földközi tenger uralt. Valami ősi patinát hordanak a régi mór falak, gothikus ablakok Aragónia s Katalónia legendás történeteit suttogják benn a hűvös misztikus félhomályban. Barcelona még ma is Katalónia régi dicsőségéről álmodik és Spanyolország legmakrancosabb gyermeke. Már évek óta katonai diktatúra alatt áll, mely csak mostanában szűnt meg, mert Barcelona Katalóniát el akarta szakítani az anyaállamtól, hogy független államot alkosson — külön autonómiával. Éveken keresztül egy külön zászlóval is tüntetett a katalóniai eszme mellett. Ám e zászlót Primo de Riviera erős keze eltüntette s szigorú büntetés terhe alatt eltiltotta a katalóniai zászló használatát Spanyolország egész területén. Sok baj volt az anarkistákkal is, de a katonai diktatúra egy időre kikurálta a különszakadás eszméjét s elérkezettnek vélte a kormány az időpontot, hogy most a katonai diktatúra megszüntetésével meglazítsa a lázadók szájkosarát, mely egész Katalónia területére megkönnyebbülést hozott. Alfonzo király is már kétszer járt mostanában Barcelonában, ami simán, minden tüntetés nélkül megtörténhetett. Spanyolország egész területén kissé nyomasztóan hat az erős katonai uralom, de már megszokták Primo de Riverát is, aki erősebben s biztosabban ül bársonyszékében, mint valaha. Egyes előkelő spanyol vélemény szerint hozzánőtt a székéhez. Általában a modern szellem meglepően nagy tért hódított Spanyolországban, mely a konzervativizmussal mindalább hagy s ez erősen megváltoztatta a nők helyzetét is. Még nem is olyan rég az előkelőbb osztályhoz tartozott spanyol nő csaknem egész életére otthona és női hivatása rabja volt s az ősi szellemhez való ragaszkodást annak idején hagyományos öltözékeivel — a gallérral s a nagy sálszerü csipkefátyol viseletével is kifejezte. Ma már a spanyol hölgy is teljesen párizsi mintára öltözik s a térdigérő utolsó divatu ruhákban, köpenyekben, sikkes kis kalapban alig különbözik a többi női típustól. A fejreborított széles és bő spanyol sál és kendő, általában mint utcai viselet, egy kurta fekete tüli, vagy olcsó csipkefátyollá sorvadt, mely alig hogy a vállig ér az alsóbb néposztály körében is. A spanyol női tanulóifjúság előtt pedig nyitva állnak az egyetemek kapui is, kik nagy lendülettel látnak az új élethez. Míg nagyanyáik képe nemzeti pompában csodálkozik ki a régi keretekből , addig a mai spanyol leány a szabadságnak örvendezve diáksapkát hord és autót kormányoz. De Spanyolország azért még mindég a Spanyol Grand-ok hazája, mely zárkózottan és hozzáférhetetlenül őrzi régi hagyományait, kikhez gyakrabban nehezebb hozzáférni, mint a királyi udvarhoz. Grandszenyőrségében és megközelíthetetlenségében talán még leginkább a régi angol arisztokráciához hasonló. A spanyolok életbeosztása eltérő a mienktől, ám utóbbi időben közelednek a középeurópai vágányok felé. A spanyol általában éjszakai életet él. Színházaik, mulatóhelyeik este n-kor nyílnak meg és éjfél után 3—5 órakor van a lefekvés ideje. Újabban a színházak záróóráját éjféli 1 órára szabták meg s a legutolsó hivatalos rendeletek szerint reggel 9 órára a hivatalnokoknak, tisztviselőknek meg kell jelenniök hivatalaikban. Szombat déltől kezdve hétfő reggelig az angol »weekend« szerint szünetelnek a spanyol hivatalok is. Az üzletek azonban hétköznapokon reggel 9—1-ig és d. u. 3—7-ig tarthatók nyitva. A spanyol nép általában szorgalmas és munkaszerető. A spanyol nép asszonyának mindig seprőt látni a kezében s a legszegényebb zug tisztaságára is nagy gonddal ügyelnek. Barcelonában sok magyar munkás él, kik legnagyobbrészt a kikötőben kapnak alkalmazást, hol Spanyolország kereskedelmének negyedrésze bonyolódik le. A magyar munkásokkal általában nagyon meg vannak a spanyolok elégedve s közbecsülésben élnek. Nagy szerencséje a barceloniai magyarságnak, hogy a köztiszteletben és szeretetben álló magyar konzul Ruttkay Udo támogatja őket minden lehető eszközzel, ki 24 év óta aklimatizálódhatott Spanyolországgal, melyet egész családja második hazájának tekint — ám vér nem válik vízzé — ha egyszer az magyar! Ruttkayék meleg barátságban élnek Romanelli ezredessel, ki itt lakik Barcelonában s nagyon büszke a magyar diszkardra és gyakran és mindég nagy , szeretettel emlegeti Magyarországot s a magyarokat. Az idegennek Spanyolország igen drága. A pezeta értéke nagyobb, mint a pengőé, de egy pezetáért félannyit sem adnak, mint pl. nálunk egy pengőért. Sz. Sólymos Bea: Spanyolországi gyorsfényképek. 12 Budapesti Bihla( 1927 junius 19. 7137. sz.1) Fischer Ottó, Máry Dezső, Jászay Béla, Rády József alezredes, Filótás és v. Lipcsei) ezredesek. Pettkó-Szandtner Tibor, Hohenlohe herceg, Lipthay Béla, Somssich Miklós, Tarányi főispán, Herberstein gróf, Mészáros Lóránt, Dabasi Halász Jenő, Szunyogh Albert, Kempner Pál, Mihályi Kálmán, Reiter József, Kende Pál, Horváth Antal s a lovasélet számos más kitűnősége között természetesen a fáradhatatlan rendezőség, Andrássy Géza és Teleki Sándor grófok, valamint Cs. Szabó Kálmán. A közhasznú és jótékonycélú Nagy. Hír. 48-ik f® Államsorsjáték nyereményeinek számát és összegét lényegesen felemelték Húzás feltétlenül e hó 30-án FBnyereményi 30.000 pengő Azután 10.000 pengő 5000 pengét 2500 pengő 2000 pengő* 1000 pengőt stb., stb. összesen 12.000 nyeremény! A tiszta jövedelem a Népjóléti Minisztériumnak engedteti-e át jótékony és emberbaráti intézmények ■ támogatására. 1 sorsjegyre 2 nyeremény is eshet: Az összes nyereményeket készpénzben fizetik ki Egy sorsjegy ára 2 pengő Fél sorsjegy ára 1 pengő Kapható minden dohánytőzsdében, bank- és sorsjátéküzletben, postahivatalokban. Postai rendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít Székesfővárosi m. kir. pénzügy igazgatóság Budapest, IX., Fővámház, félemelet 26. t Maróczy győzött Kopenhágában. A sakkozás magyar nagymestere, Maróczy Géza a napokban tért vissza Európába hááromévi amerikai tartózkodás után. Maróczyt a híres newyorski sakkkör, a Manhattan Ches Club hívta meg trénernek s a klub legutóbbi versenyén is győzelmet aratott a legkiválóbb amerikai sakkozók fölött. Kopenhágába június 4-én érkezett az Estoniával, hogy eredetileg meccsnek tervezett mérkőzését Niemzovics-al lebonyolítsa. Azonban elegendő idő nem állott rendelkezésre, mert úgy Maróczy, mint Niemzovics beneveztek a június 25-én kezdődő kecskeméti magyar sakkongresszusi versenyekre, a Politiken-nek — Dánia legelőkelőbb napilapjának — kisebb versenyén indultak, amelyre a két nagymesteren kívül négy kiváló dán sakkozót hívtak meg. A verseny sorsa természetesen a Maróczy—Nemzoncs-játszma győztesének kezében volt, amelyre a negyedik fordulóban került a sor. A játszma szívós küzdelem után döntetlennel végződött, s így Maróczy, aki az előző három fordulóban dán ellenfeleit legyőzte, míg Niemzovics félpontot „leadott“, félegység-előnnyel érkezett az utolsó fordulóhoz. Nagy meglepetésre Niemzovics nem tudta legyőzni Kari Rubent s igy Maróczynak is elegendő volt Andersen ellen remist tartania, hogy a verseny győztese legyen. Maróczy nagymestert a dán sakkunió rendkívüli meleg ünneplésben részesítette, komoly, nyugodt versenyzése, amely éppen Niemzovics közismerten ideges versenyzésével szemben még kellemesebb feltűnést keltett, a dánok rokonérzését is megnyerte, aminthogy nem véletlen, hogy a magyar nagymester versenykarrierjének kezdete óta mindig és mindenütt a közönség és sakkmesterek „liebling”-e, kedvence volt, még a hideg angolok is, mint a nemrég elhunyt Blackburn (1924) és Burn ( 1926) nagymesterek is mindig megragadták az alkalmat, hogy Maróczyról mint emberről is, oly melegen nyilatkozzanak, mint a Politiken, amely bizonyára hűen fejezte ki a dán sakkozók érzelmeit. Maróczyt az ünnepség után a dán sakkunió kikísérte az állomásra, ahol újabb ünneplésben volt része. A nagymester,csütörtökön érkezett Budapestre és nyilatkozott legközelebbi terveiről. Egyelőre vidéki körútra indul és szülőföldjét, Szegedet látogatja meg. A közeljövőben két nagy verseny lesz: a kecskeméti és az azt nyomon követő woldoni világsakkkongresszusi verseny. Valószínűen csak az egyik versenyen indul, mivel ő — a hajdani hosszú versenyek csodálatos szívósságú harcosa, — ötvenhét évvel a vállán már soknak érzi két ilyen hatalmas verseny izgalmas fáradalmait. Nincs ideje megfelelő elmélyedéssel tanulmányozni (1) a versenyeken induló többi nagymester stílusait