Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak. Egy hónapra 4 plag, negyedévre 10 pengő 80 fillér. Ausztriában egy példány ára hétköznap 30 Groseheo, vasárnapon 40 Greschia Egyes szám ára 16 fillér, a külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesz minden hirdetőiroda. Főszerkesztő: Csajthay Ferenc. Felelős szerkesztő: Lándor Tivadar. Agaio filléiv Budapest, 1927. XLVII. évfolyam, 146. szám. Péntek, julius 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőségi VIII. karaiét, Rökk Szilárd utca 4. Igazgatóság és kiadóhivatal VHL, József-körút 5. Talafonszámok : J. 300-43, J. 300-93, J. 300-63, J. 323-84. Lavalimi Budapest 4, Postafiók 59. Kelety Dénes, Budapest, jan. 30. Arról értesülünk, hogy Kelety Dénes, a Magyar Királyi Államvasutak elnökigazgatója, távozik állásából. „Méltatást” kellene írnunk. De vannak férfiak, akiket tetteik méltatnak. Akik anélkül, hogy maguk is akarnak, gránittömbökből önmaguknak állítanak emléket. Minden virág, melyet az ilyen obeliszkre teszünk, csak gyengíti az összbenyomást, csak zavarja a vonalak harmóniáját, szépségét. Mondjuk el inkább szárazon, mit tett Kelety Dénes. A kommunizmus szörnyű pusztítása után, szinte egyik napról a másikra, akcióképessé tette a vasutat, ami döntőfontosságú volt a közellátás és a vidéknek Budapesttel való összeköttetése szempontjából. A románok kitakarodása után pedig femberfeletti erővel hozzálátott a Máv kifosztott kocsiparkjának és megbomlott fegyelmének helyreállításához. Munkáját teljes siker koronázta, elannyira, hogy amikor a „győztes” utódállamokban a piszoktól, rendetlenségtől és a vasúti szerencsétlenségektől nem lehetett utazni, a legyőzött Magyarország vasútja már a rend, a pontosság, a biztosság és az egyre fokozódókényelem képét mutatta. Megcsinálta a szerves tarifareformot. Trianon egészen megváltoztatta Magyarország gazdasági szerkezetét. Új helyzet előtt állottunk, melyhez alkalmazkodnunk kellett. Ennek a felismerésnek eredménye egy, a viszonyokkal számoló új tarifa lett, melynek politikáját be kellett illeszteni az általános kereskedelmi politikába, szolgálatába állítani a mezőgazdasági cikkeink kivitelére, az iparunk fenntartására és fejlesztésére irányuló törekvéseknek. Kelety érdeme az is, hogy megkezdtük a köteléki díjszabás kiépítését, ami vasúti hálózatunknak a nemzetközi közlekedési hálózatba, termelésünknek pedig a világforgalomba való bekapcsolódását biztosítja. Vasúti üzemünket kiemelte a bürokratikus gazdálkodás hínárjából és egész pénzügyi és üzleti ténykedését kereskedelmi alapra fektette, úgyhogy a Máv. üzletpolitikájában ma ugyanolyan mozgékonyság, ugyanolyan célszerűség érvényesül, mint akármelyik nagy magánvállalat vezetésében. Felismerte, hogy az olyan nagy gazdasági intézményt, mint a Máv.-ot, nem az érintett magángazdasági tényezők felfogása ellen kell vezetni, hanem ellenkezően, e tényezők jogos óhajának lehető figyelembevételével, tapasztalataik lehető felhasználásával. Ezirányú törekvéseinek megtestesülése az állandó tarifabizottság. Nagy érdeme a kedvezéses díjszabások rendszerének kiépítése és hogy a Máv. beruházásaira szolgáló nagy kölcsön felvételét már kész program várja. Tevékenységének eredménye, hogy a Máv. újra fölösleggel dolgozik, jóllehet maga viseli egész személyzetének óriási nyugdíjterhét, fizeti kölcsöneinek kamatszolgáltatását és folyó beruházásainak költségét. Száraz adatok ezek, de szűlen beszélnek minden frázisnál. Kelety Dénes a legnehezebb viszonyok között a Máv.-ot úgy pénzügyileg, mint technikailag aktívvá tette. Ez pedig nagy dolog. Mert hiszen a vasút a gazdasági élet szíve. De ennél is több. Kulturális élet, közigazgatás, közbiztosság elképzelhetetlen, ha ezen a ponton hiba van a kréta körül. Az államháztartás szanálása körüli munka sikerében is része volt annak a tudatnak, hogy a vasút jó kézben van. Kelety Dénes ellen a politizálás vádját szeretik emelni ellenségei. Kérdezzük: aki ilyen arasznyi idő alatt egynyit alkotott, ráérhetett-e arra, hogy politizáljon? Meglehet, hogy Kelety működése elején mellette, körülötte még az idő, a kor politizált. Kelety Dénes maga azonban kezdettől végig csak dolgozott. Rendbehozta a vasutat és büszkék lehetünk arra, hogy idegen segítség nélkül hozta rendbe, magyar munkával, magyar ésszel. Ausztriának angol professzort kellett hozatni vasútja betegágyához, a beteg magyar vasutat azonban magyar orvos gyógyította ki. A vasúti üzem élő, folyton dolgozó szervezet. Mellette tovább is őzt kell állani, annál is inkább, mert a kilábalás után a gyarapodás, az erőgyűjtés még hátra van. És Kelety Dénes mégis távozik. Miért hagyja el helyét, nem tudhatjuk. Nem is kérdezzük: olyan gazdagok vagyunk-e kiváló emberekben, hogy az ilyen férfiak munkáját nélkülözhetjük? Bele kell nyugodnunk a ténybe, hogy Kelety Dénes távozik. Távozik úgy, hogy magával viszi a fényes sikerrel teljesített kötelesség tudatát. És távozik úgy, hogy magával viszi őszinte, fenntartás nélküli nagyrabecsülésünket. Büszkék vagyunk, hogy ebben a társadalomban, melyet Wells robotoló, pénzhajhászó és komplikált társadalomnak nevez, akadnak férfiak, akik olyan ideális szellemben fogják fel hivatásukat, mint Kelety Dénes. A magyar mérnöki kar és a magyar hivatalnokosztály legszebb, legnemesebb erényei egyesülnek ebben a férfiúban, aki tudásával, kitartásával, koncepciójával és gerincességével imponáló munkateljesítést ért el. Olyat, mely távozása alkalmából még azokat is tiszteletre fogja kényszeríteni, akik tőle ezt a tiszteletet, rossz helyre címzett politikai gyűlöletből, minden áron meg szeretnék tagadni. Vitézi ének. Irta Ilgnerné Benedek Irén. . Báthory István erdélyi fejedelem idejében nagy hite volt Adorjáni Balázs és Fekete Nagy János hőstetteinek. Ők voltak a fejedelem legvitézebb hadnagyai. Abban az időben a regőcök és kobzosok sok vitézi éneket írtak Adorjáni Balázs és Fekete Nagy János hőstetteiről. Egyszer, amikor hosszabb ideig szünetelt a fegyvercsörtetés, a két jóbarát elhatározta, hogy hazamegy és szétnéz a gazdaságában. Már hét éve nem jártak otthon. Legényemberek voltak. Gazdaságukat cselédkézre bízták. Nem is nagy reménykedéssel indultak haza. Azóta arrafelé kétszer is járt a török. Amit az egyik otthagyott, a másik elvitte. Cselédeik hűségében sem nagyon bíztak. Fekete Nagy Jánosnak öreg édesanyja gondozta úgy, ahogy a gazdaságot, de Adorjáni Balázsnak senkije sem volt. Amikor megérkezett sepsiszéki birtokára, bizony nem volt minek örvendenie. Csak szomorúság, keserűség fogadta. Házát feldúlták, kifosztották. Istállóit, kamaráit üresen találta. Mindent elhordtak belőle. Szomorúan ült boltíves háza füsttel bámult falai közt. Elkeseredve töprengett. Nem tudta, mihez kezdjen. Nagy elbusulásából kutyaugatás, szánkócsengés rázta fel. Vendége érkezett. Szomszédja , nemes és nemzetes Bakó István uram jött át hozzá, hogy hírt halljon a nagyvilágból. Kezdetben az ország dolgát beszélték. Azután Balázs elpanaszolta, hogy amig odajárt, elpusztult a gazdasága. Ha megint elmegy, amire visszajön, földönfutó koldus lesz. Nem tudja, mit csináljon? Mihez kezdjen, mert neki hóolvadáskor vissza kell menni. A sokbeszédű, kevéspénzű ravasz Bakó előre kifőzött tervének ép kapóra jött nőtlen szomszédja elkeseredett panasza. Neki és végkép eladósodott bátyjának már rég fájt a foga az Adorjáni Balázs nagy birtokára. Törték is a fejeket, hogy tudnák elhocsárolnii. Közben felnőtt Bakó András leánya, Juliska. A szép Juliskának több kérője akadt, de nem adták férjhez. Balázsnak tartogatták. Juliskával majd jön a birtok. Bakó István most is azért jött, hogy megkezdje az összeboronálást. Ha megesküdtek,Balázs mehet vissza a háborúba. Akár ott is maradhat. Majd elintézik ők a birtokot. Egy ideig hallgatta Adorjáni Balázs panaszát, azután csak úgy a fogai közül mondta röviden. — Hát bizony öcsém, az lenne a legjobb, ha megházasodnál. Balázs kezére hajtotta fejét és elmélázott. — Hozz asszonyt a kúriába. Fiatalt, bátrat, ügyeset. — De hol kapok olyat, aki ezt a nagy terhet vállalja — aggodalmaskodott Balázs. — Hát biz azt keresni kell, mert hát az nem sültgalamb. Hallgattak, ittak. Bakó nekiindult a célnak: — Van elég lány, fiatal is, ügyes is, csak keresni kell. Balázs nem szólt, csak nagyokat sóhajtva, bámult bele a semmibe. Bakó fordított a dolgon. Ő is panaszra fogta: — Hát bizony öcsém, van gond, van baj mindenhol. Az én szegény András bátyám gutaütött béna. Még szerencse, hogy a lánya, Juliska olyan ügyes, bátor leány. Most ő vezeti az apja gazdaságát. Te talán nem is emlékszel rá... Amikor te elmentél, még babával játszott. De most látnád, milyen világszépe lett belőle. Olyan, mint egy festő rózsabimbó. Balázs nem értette meg Bakó uram kézzel fogható, világos szándékát, csak panaszkodott, aggodalmaskodott. Bakó uram egy ideig csak hallgatta Balázs panaszait. Közben napnál világosabban célzatoskodott. De amikor látta, hogy Balázs sehogy sem érti meg, türelmét vesztette és kivágta a szót: — Hát csak ammondó vagyok, vedd el a húgomat, Juliskát. Az majd helyre igazítja a szekered rúdját. Aztán meg én is ott leszek mellette. Balázs rácsodálkozott Bakó uramra, nyit mondott. Megpödörte hosszú bajuszát és csak anynyit mondott: — Meggondolom. Még elidogattak egy ideig. Bakó uram dicsérgette Juliskát, azután meghívta Balázst, hogy másnap látogasson el hozzájuk. Balázs megígérte. Ezek után Bakó uram — mint aki dolgát jól végezte — szánkójára ült és haza csilingelt. Balázsnak egész éjjel a szép Juliska motoszkált a fejében. Meghányta, vetette a dolgot. A házasság mellett döntött. Reggel a bajuszát jól megviaszkolta, zsinegre csavarta és hátrakötötte. Délutánra olyan lett, mint a dugóhúzó. Magára vette búzavirág kék mentését, ami úgy feszült rajta, hogy majdnem szétpattant. Lóra ült és elindult Bakóékhoz háztaz nézni. Olyan sebesen vágtatott, hogy egy óra sem telt bele, máris betáncoltatta lovát a Bakó Mihály uram tájára. Ott hangos örömmel fogadták. Nagy szívélyességgel tessékelték az ebédelő házba, ahol a jó borok és cinkapák már előre oda voltak készítve. Balázs elcsodálkozott Bakó Mihály uram nagy fürgeségén. Meg is kérdezte: — Úgy hallottam, bátyám-uram, hogy gutaütött, béna vagy ? — Az is voltam, öcsém. Csak most három hete gyógyított meg egy huncut talián — füllentett Bakó uram nagy jártassággal. Amikor Balázs a szép Juliskát meg-* látta, elállt a szava. Ilyen angyali szépet eddig csak a szentképeken látott. Ahogy megjött a szava, azonnal hozzá is látott a meghódításához. Elbeszélte nagyhírű hőstetteit... Hogy vágta le Győrnél egy suhintással öt töröknek fejét. Hogy fogta el Musztafát és egész pereputtyát! Sok feleségét, gyermekét és hogy hányatta kardra valamennyit. És, hogy Juliska szívét végkép meghódítsa, elbeszélte neki még sok más, ezekhez hasonló hőstetteit, amiktől a szelidlelkű, fiatal leányban megfagyott a vér a nagy irtózattól. Balázs még vagy három este eliszogatott Bakó uraméknál és beszélte, a megriadt Juliskának, országoshírű hőstetteit. Negyedik este már a mátkaságot is megülték. Juliska hiába sírt, hiába könyörgött, hiába esküdözött, hogy ő csak Bedlea Tamást szereti és csak az ő felesége lesz. Inkább a halálba megy, de az Adorjáni Balázs felesége nem lesz. A két kabzsi Bakó nem engedett. A mátkaság estéjén — Juliska tejtestvére — a fürge Tokaj Gyurka, eltűn a kúriából. Senki sem tudta, hova lett csak Juliska. Ő imádkozott érte éjjel nappal. Kérte az Istent, segítse el Bécsbe hogy levelét, üzenetét átadhassa szemesének, titkos vőlegényének, a gárdista hadnagy Bedeő Tamásnak. A Bakó-portán nagy volt az: Készülődtek a lakodalomra. Csak Julii járt kisirt szemmel, szédülten, mint ej nagy beteg. A lakodalom előtt pár nappal a fejedelemtől staféta érkezett. Balázsnak azon Kossuth Lajos és az Adria. Budapest, jan. 30. Az új magyar alkotmányos élet első lépésekor, 1848-ban, a felelős nemzeti kormány, rövid élete alatt is behatóan foglalkozott a magyar tengeri kikötő ügyével. Erről nagyon keveset tudott eddig úgy a történetírás, mint a politikai tudomány s a nyilvános élet. A most kezdődött független államiságunk első éveiben megint csak Fiume okoz sok gondot kormányunknak. Az akkori és a mostani viszonyok között sok a hasonszerűség. Kossuthéknak egy jogilag szövetséges, közösen birtokolt, de a valóságban ellenséges állammal, Ausztriával kellett a tengeri kikötőért küzködni. Most egy barátságos nagy, hatalom, Itália segít bennünket Fiuméhoz való jogaink érvényesítésében, az ellenséges érzésű Jugoszláviával szemben. Akkor Mária Terézia adománya tette magyarálami tulajdonná Fiumét. Most a trianoni szerződés biztosítja nekünk a használatát. Akkor a nemzeti tulajdonjog volt sokáig csak papirosom Akárcsak most a békediktátum idevágó paragrafusa. A szóbanlévő múltnak sok aktuális tanulsága van, amelyek jelentősége mostani fiumei problémánk megoldására nyilvánvaló. Ezért hasznos dolog az első magyar parlamentáris kormány adriai politikáját ismernünk. Igazán nagy szolgálatot tett a magyar tudománynak és a Fiume dolgával most foglalkozó kormányzási és törvényhozási tényezőknek a Magyar Adria Egyesület, amikor kiadta Horváth Jenő egyetemi tanárnak »A magyar kormány adriai politikája 1818—49« című tanulmányát. Nemcsak a tudós történetíró fejtegetései értékesek e kötetben, hanem még inkább a közölt kétszáztizenhat történelmi okmány. Ezeket a bécsi