Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-08 / 152. szám

fő válásról Angyalffy Sándornak, a hátrányos városatyának, egy mai nyilatkozatára, melyben őt és Büchlert bűnvádi eljárással fenyegeti meg. Enne az a felelete, hogy előbb menjen az igazoló választmány elé és csak azután büntetőbírósághoz. Gajduschek Marcel az üzemek, különösen az élelmiszerüzem megszüntetését kérte, mert ott már árdrágítást is követnek el, mint ez a tojással is megtörtént. Zala Zsigmond a kereskedő társadalmat vett* védelmébe ama vádakkal szemben, melyeket az élelmiszerüzem évi jelentésében hangoztat. Az élelmiszerüzem megszüntetését és a gyöngyösi szénbánya eladását kérte. Vass Béla kritizálta a főváros rossz pénzügyi gazdálkodását. Hétszázalékos kölcsönöket vesznek el és ezt a pénzt egy százalékot jövedelmező üzemekbe fektetik. Miklós Ferenc szerint a káros és felesleges üzemeket meg kell szüntetni. Bittner János az ételniszerüzem megszüntetését kívánta. Egy súlyos gyanúsítás. Elek Hugó erősen támadta a Vásárpénztárt és az élelniszerüzemet. Követeli, hogy a vásárpénztár jelentését hozzák a közgyűlés elé. El van terjedve az, hogy a vásárpénztárnál felvett kölcsön eléréséért jutalékot szednek egyes magasabb tisztviselők részére. Kakusay Károly a padot csapkodva: Neveket kérünk, nem lehet így gyanúsítani. Buzáth alpolgármester: Tessék megnevezni az illető tisztviselőket és nem név nélkül gyanúsítani. Elek: Állításomat fenntartom és illetékes helyen a neveket is közölni fogom. (Hogy zaj, elnök csenget.) Buzáth alpolgármester ismételt felszólítására se mondott Elek nevet, miért is az alpolgármester rendreutasítja. A halálraítélt üzemek. Rapold Károly volt avita utolsó szónoka, majd rövid szünet után szavazásra került a sor, melynek eredménye az, hogy megszüntetik az épületek műszaki berendezését javító üzemet, a faárugyárat (koporsóüzem), a konyhakerti gazdaság, a ruha és cipőüzemet, a szállítási vállalatot (firkőüzem) és ez csak Joanovics Pál indítványa értelmében dolgozik tovább, a szapportüzem pedig beolvad az állategészségügyi telepbe. Fennmarad érintetlenül a temetkezési intézet, az élelmiszerüzem. A megszüntetett üzemek személyzetének elhelyezéséről majd az ősszel határoznak. Magáévá tette a közgyűlés a tanács következő javaslatát is. Az üzemek évi feleslegei a községi háztartás bevételei. Minthogy a községi háztartásnak az 1928. évre előirányzott évi bevételei ismeretlenek és azok a kiadások is, amelyeket a községi háztartás vitelére fordítani kell, a tanács javasolja, hogy a közüzemek szolgáltatási díjai tekintetében a közgyűlés akkor határozzon, amidőn a községi háztartás 1928. évi költségelőirányzatának megállapításával kapcsolatban a községi üzemek előirányzatát is tárgyalni és megállapítani fogja. A tanács a közüzemi díjak tarifáinak megállapítására az üzemi költségvetésekkel kapcsolatban oly — esetleg alternatív — javaslatokat terjeszszen elő, amelyek által a közüzemi díjak úgy az üzem érdekeinek, mint a közfogyasztás szempontjainak legkáelégítőbb módon leszállíthatók. A többi előterjesztések során elvetették a központi vásárcsarnok kibővítése céljára ingatlan megvásárlását, valamint az országos tejpropaganda támogatását célzó tanácsi előterjesztést Éjjel fél 12 órakor Farkasházy alpolgármester a városatyáknak kellemes nyaralást kívánva, berekesztette az 1926—1927. évi városházi esztendő utolsó közgyűlését Bbdrpisti Rffliff m rf jrfo*s, tmax TESTEDZÉS. Magyarország harmadik lett a kremonai tőrcsapatversenyben. A kremonai nemzetközi tőrvívócsapatverseny, mint az előrelátható volt, az olaszok győzelmével végződött, akik összes mérkőzéseiket megnyerték. A második helyet Ausztria foglalta el Magyarország előtt, míg az utolsó helyre Németország csapata került A fiatal magyar tőrvívók, akik Dunay András, Kalniczky Gusztáv, Hajdú János, Pillér György, Dóm Szabolcs összeállításban vették föl a küzdelmet, a magyar tőrvívósport legjobbjainak, Berzi Lászlónak, vitéz Tersztyánszky Ödönnek, Rády Józsefnek, Tóth Péter dr.-nak, Rozgonyi György dr.-nak stb. távollétében a győzelem reménye nélkül álltak ki a versenyre. Teljesítményük ezért minden dicséretet megérdemel és reméljük, hogy a látottakat hasznukra fordítják és az erős verseny jó hatással lesz vívói tudásuk továbbfejlesztésére. A versenyről alábbi táviratunk számol be: Kremona, jul. 7. A nemzetközi tőrvívócsapatversenyt tegnap fejezték be. Az eredmény a következő: 1. Olaszország három győzelem. 2. Ausztria két győzelem. 3. Magyarország egy győzelem. 4. Németország győzelem nélkül. A BSE a budapesti kerület amatőr bajnokcsapata. Budapest Sport Egyesület—Budapesti Egyetemi Atlétikai Club 3:1 (2:1). A nyári labdarúgó tilalom körül sok szó hangzott el már Magyarországon. De talán csakis nálunk, mert aligha van széles e Világon még egy darabka földterület, amelyen hatósági intézkedés rendelné el, hogy mit szabad sportolni az ifjúságnak télen és mit nyáron. Nálunk tehát a sportok szabadságának nagy dicsőségére meg vagyon határozva, hogy július elejétől augusztus közepéig labdát rúgni nem szabad. Illetően labdát rúgni szabad a nyárnak ebben a legmelegebb időszakában is, csak éppen nézni nem szabad. De nem is így van. Futballozni is szabad, nézni is szabad, mármint a közönségnek, csak a nézőnek fizetni nem szabad. Nem szabad mérkőzést rendezni a fővárosban a professzionalistáknak, szabad ellenben az amatőröknek. De az amatőröknek is csak július 15-ig, bár ezután is szabad, de már csak zárt pályán, fizető közönség kirekesztésével. Ingyenes néző nézhet akár százezer is. A vidéken, ott megint másképpen áll a dolog. A jó vidék nyakig fürödhet a futball dicsőségében, akár tél van, akár nyár, csupán a futball atrakciónak nem szabad konkurrálni valamelyik másfajta sporteseménnyel, például az atlétikával. Valójában csakis az atlétikával. Mert nem lehet vitatni, a nyári futballtilalom egyes egyedül az atlétika gazdasági érdekeinek a szolgálatában áll. A Magyar Atlétikai Szövetség kihasználván az Országos Testnevelési Tanáccsal való előnyös összeköttetéseit, rábírta a sportnak ezt a legfőbb hatóságát, hogy az atlétikai versenyek időszakában állítsa félre az útból a futballt. És az OTT ezt a kis szívességet meg is tette a MASz-nak, a tilalmat elrendelte és rendelkezését fönn is tartotta. Ha a nyári futballtilalomnak tényleg az volna az alapgondolata, hogy védeni kell a labdarúgókat a mérkőzésekre valóban nem alkalmas nyári foglalkozástól, még el lehetne fogadni a MASz-nak azt az álláspontját is, hogy az atlétikai versenyeket föl kell szabadítani a labdarúgás versenyeitől, mert a közönség a futballmeccsekre jár s veszni hagyja az atlétikát. Ha egyenlően a labdarúgók védelme és az atlétika pártolása lenne a nyári tilalomnak a célja, úgy senki nem kifogásolhatná, mert a sport érdekét szolgálná. De ezzel szemben mi a helyzet. Az atléiikai főszezon kellős közepén úgyszólván nincsen atlétikai verseny s ami van, az nem érdekes, nem nagyarányú és a közönség alig látogatja. Az atlétikán tehát a nyári futballtilalom nem segít, mint ahogy az atlétika helyzetén csak maga az atlétika segíthet. Érdekes versenyek, szép küzdel-mek, külföldi versenyzők, olcsó belépés és hatásos propaganda kell és az atlétika is megkapja a maga közönségét. És a másik oldalon, a futballsportban, hogyan fest a játékosok védelme? Pihenésről a legtöbb csapatnál szó sincs. Egyremásra járják a közeli és a távoli külföldet, a túráknak egész zuhataga folyik le a nyári hónapokban és a játékosok holtra fáradtan fogják megkezdeni az őszi évadot. Hol van itt a futballtilalom sportbeli hatása? Micsoda védelme ez a játékosanyagnak? Vagy van tilalom és akkor legyen igazán csend a futball birodalmában, vagy pedig élvezzen minden sportág egyenlően teljes szabadságot és éljen meg mindegyik a maga erejéből. A jelenlegi állapot azonban igazán komikus. Hogy mennyire komoly-alán dolog ez, világosan föltárja a budapesti kerület amatőrbajnokságának mai döntőmérkőzése. A két csoport döntő mérkőzését okvezetlenül le kellett bonyolítani, mert soron van a kerületi bajnokok küzdelme az országos bajnokságért. Ha Budapest bajnokságát nem tudják befejezni, megáll a gépezet a vidéken is, mert a budapesti bajnoknak meg kell mérkőzni a délnyugati kerülit bajnokával. Hogy pedig Budapest bajnokot kapjon, az amatőrszövetség hétköznapon állítja szemközt egymással döntő küzdelemre a BSE és a BEAC csapatát. Az amatőrcsapatoknak és az amatőrszövettségnek sovány a kasszája, nagyon is jól jönne tehát egy kis jövedelem, a BSE—A BEAC mérkőzése pedig bármelyik fővárosi pályáin jelentene egy szerény hasznot. Kis jövedelmet a nagy ráfizetések után. Az amatőrszövetség tehát instanciázik az OTT- nál, engedné meg kivételesen a mérkőzésnek a fővárosban való megtartását, de nem potyaközönség előtt, hanem belépődíj*** mellett. Az OTT a kérést elutasítja. Ezt utasítja csak azért is, mert a rendelet az rendelet. Pedig atlétikai verseny sincsen a hétköznapon, semmiféle más versenynincsen, a bajnoki döntő nem árthat semmisnek és senkinek. Közönség, fizető közönség nélkül befogadhatja bármelyek sporttelep í ♦I♦4 Az ál-Demetrius. írta Tonelli Sándor. Oroszország vérrel írott újkori történelmének kétségtelenül egyik legérdekesebb alakja Demeter cár, akit közönségesen ál- Demetrius néven ismerünk. Élete olyan, mint egy csodálatos regény, amelynél különbet még a legmerészebb írói fantázia sem tud kitalálni. 1584-ben, félszázados uralkodás után meghalt IV. Iván cár, akit rettenetes néven ismer a történelem. Egykorú írók, akik pedig nem a mi korunk szemüvegén nézték az eseményeket, rémes eseteket írnak kegyetlenségeiről és az emberi nem legszörnyűbb hajtásának nevezik ezt a minden izében orosz uralkodót, aki tulajdonképpen megvetette az abszolút orosz filonarkia alapjait. Iván, ez az orosz kiadású Kékszakáll, vagy ázsiai VII. Henrik, egész életében valóságos háremet tartott maga körül és egyházilag is hétszer nősült, noha az ortodox egyház világiaknál csak három törvényes házasságot ismer. Mindig talált azonban papokat, akik vagy kegylesésből, vagy rettegésből megáldották it meg új frigykötéseit. Feleségei közül hármat kolostorba küldött, egyet a Vízbe fullasztatott. Hét házasságából mindössze három fiúgyermeke származott, első feleségétől, Romanov Anasztáziától Iván és Fedor, az utolsótól, Nagoj Máriától Demetrius. Ivánt egy szóváltás alkalmával Szöges botjával ő maga úgy döfte halántékon, hogy néhány napi kínlódás után meghalt. Utóda így Fedor lett, egy gyengeelméjű, akaratnélküli ember, aki mellett egy bojárokból álló kormánytanács vitte az ügyeket. Harmadik fia, az 1583 október 19-én született Demetrius, halála alkalmával még csak félesztendős volt. Ennek trónöröklési jogát, minthogy hetedik házasságából származott, különben is kétesnek tekintették. A kormánytanács tagjai közül hamarosan kivált a leginkább operai hős gyanánt ismert Godunov Boris, egy tatár eredetű, írni olvasni nem tudó, de nagy természetes ésszel megáldott ember, a gyengeelméjű cár feleségének, Irénének a bátyja. Az egyetlen erős szenvedély, amely ebben az árnyék-uralkodóban élt, feleségének rajongásig menő szeretete volt. E réven Godunov Boris csakhamar korlátlan hatalomra tett szert rajta. A kormánytanács többi tagját rendesen azzal az ürüggyel, hogy a cár életére törnek, eltávolította maga mellől. Eltávolította az udvartól még az özvegy cárnét és Demetriust is. Tartózkodási helynek Uglicsot jelölte ki számukra. Az özvegy cárné Uglicsban rangjához méltó udvart tarthatott, de mindenki tudta, hogy az uglics tartózkodás a száműzetésnek enyhébb formája. Az eltávolítás okául Boris azt hozta fel, hogy a kis herceg nagybátyjai, a Nagoj hercegek, Fedort detronizálni akarják, hogy a kiskorú cár helyett ők uralkodhassanak. Boris így maga ragadta meg a kormány gyeplőit és nem lehet tagadni, hogy ez az irat olvasni nem tudó ember eleinte kiválóan uralkodott. Rendbehozta az Iván utolsó esztendeiben szétzüllött állami ügyeket, kereskedelmi kapcsolatokat létesített a nyugattal, új tartományokkal gyarapította a moszkvai nagyfejedelemséget, a moszkvai pátriárkát metropolitai rangra emelte és így az orosz egyházat függetlenítette Konstantinápolytól, újjáépítette a tűzvész által nagyrészt elpusztult fővárost és megverte a csaknem a városig előnyomult tatárokat. Oroszországban egyelőre rend lett és amilyen gyűlöletes volt Boris neve a nagyok előtt, olyan hálával emlegették az egyszerű emberek. Kitüntetésül — jellemző az orosz viszonyokra — a cárral a szolga címet adományoztatta magának. A nagyravágyó ember azonban többre tört, maga akart Oroszország cárja lenni. Fedomak Irénével kötött házassága gyermektelen volt, vele pedig tekintélyben, népszerűségben senki sem vetekedhetett. Jób pátriárka, akit a cár fölkelésének joga illetett, az ő kreatúrája volt. Ha a gyönge, beteges Fedor, a moszkvai nagyfejedelmi család utolsó törvényes sarja meghal, a legkápráztatóbb lehetőségek nyílnak meg előtte. Ha az árnyék-cár még néhány esztendeig elél, ez csak jó lehet arra, hogy hatalma igazán korlátlanná váljék. Csak egy akadály állott útjában, a gyermek Demetrius. Akármennyire kétes volt ugyanis Demetrius trónöröklési, joga, mégis közelebb állott a nagyfejedelmi családhoz, mint ő, és nem lehetett tudni, hogy nem fog-e később trónkövetelői igényekkel fellépni. Boris nem volt gyilkos természet, de Rettenetes Iván udvarában nevelkedett,, ahol erkölcsi skrupulusokkal nem sokat törődtek és ahol az emberi élet nem sokat számított. A terv, hogy Demetriust eltéteti láb alól, hamarosan megfogamzott benne. Ellenben óvatosan látott hozzá a terv keresztülviteléhez. Egyenesen megöletni a kis herceget, úgy hogy a gyilkosság vádja rajta száradjon, nem felelt meg terveinek. Először ellenőrizhetetlen hírek terjedtek el a nép körében, hogy a kis herceg atyjának borzalmas hajlandóságait örökölte. Szívesen játszik késsel, kínozza, elevenen megégeti, vagy megnyúzza az állatokat. Rettegjen mindenki, ha ez a gyermek trónra kerül. Ilyen bevezetés után készült Boris a döntő cselekedetre. Nyitan hozzáférni a kis herceghez csak nehezen lehetett, mert a Nagoj hercegek, mióta egy sikertelen mérgezési kisérlet történt ellene, gondosan őrködtek rajta. Alkalmasint sejtették, hogy ki rejtőzött a kisérlet mögött. De minden elővigyázatosságuk hiábavalónak bizonyult. Boris egy Bujagovszki nevű udvari tisztviselőt bérelt föl a tett végrehajtására, akit Fedorral az özvegy cárné intendánsává neveztetett ki. Demetrius hercegnek 1591 május 15-én kést döftek a torkába. A gyilkosság részletei földerítettenek maradtak. Az egyik verzió szerint a merénylet fényes nappal, az uglicsi kastély udvarán történt; a másik szerint éjjel, álmában ölték meg a kis herceget. Azt tudjuk, hogy a harangokat félreverték és Bujagovszkij két társával a Nagoj hercegek felkoncolták. Borisnak érdekében állott, hogy a nyomok eltűnjenek. A gyilkosok megöletése neki sem lehetett kellemetlen. Megfelelően összeállított vizsgálóbizottságot küldött ki, amely jegyzőkönyvileg megállapította, hogy Demetrius herceg szokása szerint késsel játszott és oly szerencsétlenül esett el, hogy a kés a torkába fúródott. A papokból és legfőbb bojárokból álló törvényszék erre az özvegy cárnét, minthogy nem vigyázott eléggé a herceg életére, kolostorba küldte, a Na goj hercegeket pedig, minthogy három árulattan udvari tisztviselőt megöltek, kínzás után börtönbe vettette. Uglics lakosait, akik résztvettek a zendülésben, részint kivégezték, részint száműzték. . Demetrius így eltűnt az élők sorából, Moszkvában suttogtak ugyan az emberek, hogy közönséges bérgyilkosság történt, de nyíltan beszélni senki sem mert Boris elérte célját. 1598 legelején meghalt Fedor cár és a bojárok, minthogy már senki sem élt a moszkvai nagyfejedelmek családjából, őt emelték Oroszország trónjára. Szeptember elsején, a régi orosz újév napján megkoronáztatta magát és úgy látszott, hogy zavartalanul fogja élvezni a hatalmat, melyre egész életében törekedett. De az ő tragédiája is gyorsabban elt következett, mintsem várta volna. Már az 1600. év legelején Oroszországban szájrólszájra járt a hír, hogy Demetrius él és az időközben tizenhétéves ifjúvá felserdült herceg meg fog jelenni, hogy atyáinak trónját elfoglalja. A köznép, amely mindig fogékony az eltűnt királyfiak meséi iránt, megváltó gyanánt várta a trónörököst Szokás szerint szociális reménykedések is kapcsolódtak a trónörökös-váráshoz: ő lesz az, aki a parasztokat földhöz kötöttségüktől megszabadítja. Boris szerencsétlenségére a következő két esztendőben óriási szárazság és a nyomán éhség volt Oroszországban. A társadalmi rend felibomlott, rablóbandák garázdálkodtak, külföldi írók feljegyzései szerint egymást ették az emberek. Az elemi csapással szemben a cár tehetetlennek bizonyult. A mese pedig terjedt: az Isten bünteti Oroszországot, de minden másként lesz, ha megjelenik Demetrius, a szabadító cár, Boris .