Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

4 mány nevében. Hangoztatta, hogy a javas­lat radikális lépést jelent a lótenyésztés te­rén, a színvonal emelése szempontjából. A képviselőház kívánságára vették fel a ja­vaslatba azt a rendelkezést, hogy két egybehangzó alsófokú határozat után még a földművelésügyi miniszterhez is lehet fellebbezni. A törvény végrehajtási utasítá­sában figyelembe veszi a földmivelésügyi kormány a méltányossági szempontokat. Kijelentette, hogy a méneskari liszteknek és járási állatorvosoknak ezután nemcsak tanácskozási, de szavazati joguk is lesz a mezőgazdasági bizottságokban. A bizottság ezután a törvénjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfo­gadta. A szerdai napfogyatkozás Európaszerte nagy érdeklődéssel figyel­ték a jelenséget.­­ A magyar rádió­amatőrök elismerésreméltó munkája. A napfogyatkozás néven ismert égi je­lenség, amely még alig néhány évszázad­dal ezelőtt is az egész emberiséget rette­géssel és félelemmel töltötte el, amelyet a kulturátlan vad népek még ma is nagy lármával és ordítással fogadnak, m­ert azt hiszik, hogy égi szörnyek támadják meg a napot, az élet forrását. Péter-Pál napjá­nak hajnalán mindenütt, ahol látható volt, rendkívül nagy érdeklődést keltett. Ennek oka emcsak a feltartózhatatlanul terjedő természettudományi felvilágosodás, hanem a napi sajtó és a rádió hathatós propa­gandája is, amely népszerű magyarázaitok­kal már eleve reátereli a természeti tüne­ményekre a Laikusok milliónyinak a figyelmét. Ez különösen szembetűnően bi­zonyosodott be a­ Péter-Pál-napi reggeli napfogyatkozás alkalmával, amikor is, mint az alábbi jelentésekből kitűnik, Eu­rópa minde­i lakott részében az emberek örömmel áldozták fel éjjeli pihenő óráik egy részét, hogy idejében szemtanúi lehes­senek. A napfogyatkozás a legszebb, a leg­­felségesebb azon a keskeny övön volt, ahol a fogyatkozás teljes, úgy csillagá­szati műszóvá­ élve „totális" volt. Az időjárás a ritka égi tünemény meg­figyelésére Európa legnagyobb részében alkalmas volt, mert a nagy légnyomás következtében az ég felhőtlen maradt s így jogos a remény, hogy legalább az igen nagy költséggel felszerelt és fáradságos ,holland és német csillagászati expedíciók ►sikeresen oldották m­e­g feladataikat. A délebbre működő expedíciók a Stockholm­ból való jelentés szerint, rossz idő miatt­­kudarcot vallottak. Igen érdekes, hogy amíg az állatviág azokon a területeken is meg­érezte a napfény csökkenését, ahol a fo­gyatkozás csak részleges volt, addig ta­lálkoztunk nem egy emberrel, aki még itt Budapesten is, ahol pedig a napkorong háromnegyed részének elsötétülését figyel­hettük meg, a napfogyatkozásról semmit sem tudtak. A jelenség negyed hatkor kezdődött. Az utcáikon és a kelet felé nyíló ablakokban a nézők ezrei és ezrei tekintgettek ha­marjában bekormozott üveglapokon át az égboltra, mert amúgy csendesen magában sok ember fogadta kétkedéssel a napfo­gyatkozás hirét s igen jól mulatott volna, ha a­ csillagászok szármításokon alapult következtetése nem válik be. Az nem i­s jutott eszébe senkinek sem, hogy már körülbelül négyezerötszáz (!) évvel ezelőtt Hi és Ho­kinai császári udvari csillagá­szokat azért végezték ki, mert elfelejtet­ték az egyik napfogyatkozást előre be­je­lenteni, hogy tehát ma, amikor az astro­­nómiai tudományok olyan magas fokon állanak, az ilyen természetű tévedések nem fordulhatnak elő. Amint a Hold tányérja a Nap korong­ját mindjobban elfödte, annak fényereje is mindinkább esőjeként s negyed hétkor, amikor a fogyatkozás nálunk elérte tetőfokát, bágyadt, ködös őszi reg­gelhez hasonló hangulat vált úrrá az egész tájon. A hőmérséklet is érezhetően csökkent, a madarak pedig félve bújtak meg az ágak között s a csicsergéstől és m­ad­árdaltól a nyári reggeleken hangos parkokra, ligetekre és erdőkre néma csend borult. Anglia és Skócia határán, ahol a teljes fogyatkozás központi sávja vonult át, az ég szürkésbarnává változott, láthatóvá vált az ezüst és gyönygyház fényű­ comna, amely­nek a Nap felületéhez közel eső részében ott villództak a rózsa és bíbor színű po­­tuberanciák, ezek a változó alakú öt—hat­százezer kilométer magasságra feltörő izzó hidrogéngáz erupciók. A maximális fogyatkozás idején nálunk a Nap korongjából csak egy igen vékony sarló alakú rész volt látható, amely azután, amint a Hold a Nap elött odébb vonult, helyét és nagyságát folyton változtatta. A napfogyatkozás nálunk negyed nyolc­kor ért véget, amikorra is a Nap ismét tel­jes fényárral bom­lotta el a földet, amikor is a hőmérő emelkedett. A napfogyatkozás tartama alatt, mint Budapesti Rihiap 1927 jolius YrKlWrMS azt a Budapesti Hírlap jelezte, a m. kir. postakísérleti állomás a Stúdióban külön hajnali programot adott, amely reggel öt órától fél nyolcig tartott. Azok a rádióama­tőrök, akik a Budapesttől százötven kilo­méternyi körön belül laktak, ezt a progra­mot kísérték figyelemmel, míg a jelzett tá­volságon túl lakók a külföldi, különösen pedig az angolországi állomások alkalmi programját hallgatták. Ezeknek a kísérle­teknek az volt a céljuk, hogy megállapít­sák, minő hatást gyakorol a napfogyatko­­ás a rádió­hullámokra. Örömmel kell meg­állapítanunk,­ hog­y a magyar rádióamatő­rök ebből a nemzetközi tudományos mun­kából alaposan kivették részüket, mert ma reggelre már közel másfélszáz igen érdekes és lelkiisemeretes jelentés futott be. Ezek­nek feldolgozását haladéktalanul megkez­dik, az e­redményekről azonban majd csak akkor adhatunk számot, ha a megfigyelé­seket a külföldi adatokkal összehasonlítot­ták. Mivel Magyarország a napfogyatkozás területén a legkeletibb állam volt, amely­ben a napfogyatkozással kapcsolatban al­kalmi programot adtak, így egész Európá­ban a magyar adót figyelték meg. A napfogyatkozás részleteiről alábbi táv­irataink számolnak be: Marinovich Jenő főkapitány akciója az élelmiszer áruuzsora letörésére. Nyilatkozata a Budapesti Hírlapnak. Fel kell jelenteni az árdrágítókat. Az elmúlt hetekben nagy elkeseredést keltett a közönség körében, hogy az élelmi­szer-árak, minden különösebb megokolás nélkül, úgyszólván napról-napra emelked­tek. A Budapesti Hírlapban foglalkoztunk már ezzel a visszássággal, amely különö­sen a fix fizetésből élő középosztályt érinti igen súlyosan. Hangoztattuk, hogy az élel­miszer árdrágításnak egyetlen hathatós el­lenszeréül a régebben rendszeresített, idő­közben azonban megszűnt rendőri, úgyne­vezett repülőbizottságok működése mutat­kozik. Most azután munkatársunk előtt ille­tékes helyen kijelentették, hogy a repülő­­bizottságokat újra rendszeresítik. Ez a kö­rülmény megnyugvással szolgálhat a kö­zönség számára, mert biztosra vehető, hogy a rendőrség újabb megjelenése a piacokon feltétlenül letöri, illetve megakadályozza a megokolatlan árdrágítást. Ebben az esztendőben alig érkezett néhány följelentés és ezeknek nagy része sem a piaci, vagy csarnoki árusok, hanem inkább a nyári vendéglősök ellen irányult, így leg­utóbb egy népligeti vendéglős ellen érke­zett panasz a főkapitányságra, aki az elfo­gadhatónál sokkal nagyobb árat számított egy adag körözöttért, egy másik vendéglőst pedig azért jelentettek föl, mert túl drágán számította a sört. A pengőszámítás beveze­tése idején is mindössze csak egy-két eset­ben tettek feljelentést, egy-kétezer koronás különbözet miatt, így azután az árdrágítást ellenőrző detektívcsoport munkája nagyon összezsugorodott, az uzsorabíróságon pedig csupa régebbi keletű ügyben folyik az el­járás. Az ellenőrző detektív-csoport munkája. A háború alatt hozott uzsoratörvény na­gyon szigorúan intézkedett az árdrágítókkal szemben és ennek alapján az inflációs idő alatt igen sok esetben súlyos ítéletet hozott az uzsorabíróság. Később, a korona stabi­lizálása idején, megszűnt a közönséget ter­helő árhullámzás és már úgy látszott, hogy fölöslegessé válik ez az intézmény. Most azonban kiderült, hogy igenis nagy szükség van rá. Már a pengőszámítás bevezetése idején is mutatkozott ilyen drá­gító törek­vés, mikor minden megokolás nélkül egy­szerűen fölfelé kerekítették a koronaára­kat. Akkoriban Marinovich Jenő főkapitány egyik nyilatkozatában szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba az árdrágítók ellen. Ennek a nyilatkozatnak meg is volt a hatása, mert megjelenése után alig néhány esetben for­dult elő ilyen fölfelé kerekítés. Most azon­ban, az elmúlt hetekben, a pengeszámítás­­tól függetlenül rohamosan emelkedtek az élelmiszer-árak, holott az áremelést sem­mivel sem lehet megokolni. A közönség pe­dig, úgy látszik, megfeledkezett arról, hogy uzsorabíróság is létezik és az árdrágítási törvény még érvényben van, mert panaszko­dik ugyan, följelentést azonban nem tesz az árdrágítók ellen. Régebben az uzsora­bíróság mellett működött Thuránszky Lu­cián főfelügyelő detektívcsoportja, amely­nek tagjai bizonyos időközönként váratla­nul megjelen­tek a vásárcsarnokokban, élel­miszer-üzletekben, piacokon, ellenőrizték az árakat és eljárást indítottak az árdrágítók ellen, akik azután az uzsorabíróság elé ke­rültek. A múlt esztendőben azonban meg­szüntették a repülőbizottságok működését, és az uzsorabíróság mellett működő detek­­tívc­soportot visszavezényelték a fők­api­­tány­ságra. A Thuránszky-csoport most is árdrái£itási ügyekkel foglalkozik, munkája azonban nagyon kevés, mert a razziák megszűnté­vel csak olyan esetekben folytatnak nyo­mozást, amikor, a közönség köréből följe­lentés érkezik az árusok ellen. Ilyen följe­lentés azonban nagyon kevés van, mert mint már mondottul , a közönség szinte teljesen megfeledkezett az uzsorabíróságról. London, jun. 29. A giggleswicki királyi csillagvizsgáló-tár­saság által megfigyelt napfogy­atkoz­ás pom­pás látványt nyújtott. A fény borzongatóan szürkésbarnává változott, a levegő hűvössé vált, a madarak abbahagyták éneküket s a juhok keservesen leégettek, amikor a nagy árnyék borzalmas gyorsasággal ráborult a földre. Mielőtt a világosság ismét természe­tes színét öltötte magára, csodálatos korona tört elő s az arany- és ezüstszínű sugarak úgy szikráztak elő, mintha láthatatlan ol­vasztó tégelyből szálltak volna ki. Bécs, jun. 30. A napfogyatkozás, amelyet itt jól meg lehetett figyelni, 5 óra 16 perc 7/10 másod­­perckor kezdődött és néhány perccel 7 óra utánig tartott. A napfogyatkozás tetőpont­ját 6 óra 15 perckor érte el. Ebben az idő­pontban a napkorongot a Hold, nem te­kintve egy egész vékony sarlót, teljesen el­takarta. Sokan nagy érdeklődéssel figyelték a Szent István dóm tornyán élő sólymok magatartását amelyek a napfogyatkozás láttára elrejtőztek. Egyheti fogház a drága borotválásért. Legutóbb szombaton tárgyalt néhány ár­drágítási ügyet az uzsorabíróság. Az első vádlott Mittli József vendéglős, a gellért­hegyi kioszk tulajdonosa volt. Az volt el­lene a vád, hogy tavaly októberben egy (­nevezett „tréfáért“ amely egy deci bor­ból és két deci vízből áll, az elfogadható négyezerkoronás ár helyett hétezer koro­nát, egy fröccsért pedig, amely két deci borból és egy deci vízből áll, tízezer koro­nát számított. Az uzsorabíróság ötszáz pengőre ítélte. A második vádlott a margit­szigeti strand vendéglőjének bérlője volt, aki még 1925-ben másfél liter harmatvizért, amely 1250 koronájába került, 18.000 ko­ronát számított. Ezt is pénzbüntetésre ítél­ték. Utána Mészáros Pál fodrászsegéd ke­rült az uzsorabíróság elé. Egy főhadnagy tett ellene följelentést, aki tavaly Szent István­ napjára jött föl vidékről Budapestre, bement abba a fodrászüzletbe, ahol Mészá­ros alkalmazva van és megborotválkozott. A tulajdonos nem tartózkodott az üzletben. Mészáros vette át a pénzt és az egyszerű borotválkozásért 20.000 koronát számított. A szemérmetlen árdrágításért példás bün­tetéssel sújtották. Egy heti fogházra és 20 pengő pénzbüntetésre ítélték. Ezekből az ítéletekből látható, hogy az uzsorabíróság nagyon szigorúan kezeli a dolgokat, tehát a közönség saját érdekében cselekszik, ha az árdrágítók ellen följelentést tesz, mert ezzel megakadályozza a további áruzsorát. Marinovich főkapitány a razziák megkezdéséről. Munkatársunk beszélgetést folytat itt Marinovich Jenő dr. főkapitánnyal. Emlé­kezetébe idézte, hogy a pengőszámítás be­vezetése idején foganatosított intézkedései milyen nagy mértékben szolgálták a kö­zönség érdekét és kérdést intézett hozzá arra vonatkozóan, hogy a mostani meg­okolatlan árdrágítással kapcsolatban lesz-e valami intézkedése. A főkapitány kérdé­sünkre a következőket válaszolta: — Az árdrágítók ellen érkező feljelenté­sek ügyében a rendőrség minden esetben szigo­rúan eljár. Úgy tapasztalom azonban, hogy a közönség nem sok esetben fordul a rendőrséghez. Jó volna tehát, ha a kö­zönség saját érdekében belátná ennek a szükségességét és megokolt esetben följelen­tést tenne. Munkatársunk itt megjegyezte, hogy a repülőbizottságok munkájának megszün­tetése nagy mértékben hozzájárult az ár- drágítási lehetőségekhez, mire a főkapi­tány így válaszolt: — Az uzsorabíróság mellett működő detektívcsoport valóban szünetelteti ilyen természetű működését, azonban elhalás­­oztam, hogy most újra rendszeresítem a repülőbizottságok munkáját. Mivel a pa­nasz főként az élelmiszerek árdrágítása miatt merül fel, a vásárcsarnokokat és a piacokat fogom ellenőriztetni detektívraz-­ ziákkal és remélhető, hogy ezzel megaka­dályozzuk a megokolatlan árdrágítást. A­ razziázó detektívek mellé élelmiszerszakér­­tőket fogok beosztani, és ezeknek a szak­értői véleménye állapítja meg majd, hogy történt-e árdrágítás. A razziák már holnap megkezdődnek. A magunk részéről még csak azt fűz­hetjük a nyilatkozathoz, hogy Marinovich Jenő főkapitány már számtalanszor adta tanújelét annak, hogy a főváros közön­sége érdekében minden lehetőt megtesz. Intézkedésének most is meglesz a foga­natja és a Budapesti Hírlapban tett nyi­latkozatát a közönség megnyugvással és bizakodva fogadhatja. Stresemann átvette a Nobel-díjat. Előadása a békéről. A svéd király és díszes hallgatóság ünnepelte a német külügyminisztert. Osló, jún. 29. Stresemann dr. birodalmi külügyminisz­ter ma délelőtt tartotta az oslói egyetem dísztermében előadását abból az alkalom­ból, hogy az idei Nobel-díjat megkapta. A borús idő ellenére hatalmas embertömeg gyűlt össze az egyetem előtt. A dísztermet, amely Oslo legnagyobb és legdíszesebb ter­mei közé tartozik, előkelő közönség töltötte meg. Jelen voltak: a német követ, a német követség egész személyzete, a storthing el­nöke, a miniszterelnök, a kormány és a storthing tagjai, a diplomáciai testület szá­mos képviselője, Oslo város tanácsának­ tagjai, valamint a művészi, tudományos és gazdasági élet képviselői. Két óra után megjelent a király a terem­ben és szívesen üdvözölte Stresemann­ert- Ezután Slang tanár, egyetemi rektor, a No­­bel-bizottság elnöke mondott rövid beszédet és örömét fejezte ki afölött, hogy Strese­mann drt üdvözölheti, majd Stresemann dr. lépett az előadói emelvényre, hogy előadá­sát megtartsa. Az előadás, Stresemann dr. beszédének során a né­met külpolitika körül az utóbbi években vívott küzdelem vázolása után ismertette a mai Németország felfogását. Hangoztatta beszédében, hogy a német közeledési és békepolitika csak úgy válhatott lehetsé­gessé, ha a német néplélek kívánságából fakadt. Mint Herriot is mondotta Frank­furtban, ahhoz, hogy nemzetközi viszony­latban tevékenységet fejthessen ki egy nép, egyedeinek nemzeti alapon kell gondolkoz­­niok. A német népnek a katonai összeom­lás után nem könnyítették meg a nemzeti eszme ily felfogását és a béke útján való előrehaladást. A birodalmi gyűlés legutóbbi tárgyalásai — mondotta ezután a miniszter —­ bebizo­­nyították, hogy a német nép túlnyomó több­­sége egyöntetűen kívánja a békét és a megs­értést. Végül Lokamot említette beszédé­ben a szónok és mindenekelőtt tévesnek minősítette azt a felfogást, amely szerint Németország a lokarnói politikát csak a Németország számára való hasznosság szempontjából­­nézi. Lokarnó — mondotta Stresemann dr. — ennél többet jelent. Lo­karnó biztosítja a Rajna mellett az állandó békét, a két nagy szomszédos nemzet ün­neplésen lemondott minden erőszak alkal­mazásáról. A lokarnói politika nem egyez­tethető össze a gyűlölet, az erőszak és az elnyomás politikájával. Lokarnó a megér­tés, a szabad akarat és a jobb jövőbe ve­tett hit politikája. Stresemann dr. beszédét nagy lelkesedés­sel fogadta a közönség. Stang tanár, meit a Nobel-bizottság elnöke, köszönetét fejezte ki a szónoknak és a király személyesen tolmácsolta szerencsekívonatait Stresemann drnak. Az egyetem előtt várakozó tömeg lelkesen megéljenezte a német birodalmi külügyminisztert. A bankett. A Grand Hotel nagytermében Stresemann dr. tiszteletére a Nobel-bizottság ünnepi bankettet adott, amelyen számos kiváló sze­mélyiség jelent meg. Stresemann beszédet mondott, amelyben rámutatott a valóság és a képzelet együttműködésére, amely a Nobel-díjban­­megnyilvánul. Néhány minisz­ter, majd Frithjof Harsson, Nobel Emánuel és más személyiség mondott még felkö­­szöntőt.

Next