Budapesti Hírlap, 1927. augusztus (47. évfolyam, 173–196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
2 szociáldemokraták szorgalmazására jött létre. A szervezésére és fenntartására hozott határozatot a városi közgyűlésben az összes polgári elemek leghevesebb ellenzése ellenére, viharos viták után a többségben lévő szocialisták és kommunisták juttatták diadalra. A védőőrség szervezésénél nyilvánvalóvá lett, hogy ebbe a fegyveres alakulatba csak olyan egyének vétettek föl, akik a polgárság elleni osztálygyűlöletüknél fogva megbízható proletáröntudatról tettek tanúságot, köztük nagy számban büntetett előéletű egyének. Ebből az összeállításból és ennek az intézménynek keletkezési történetéből, vezetőinek, pártolóinak egyéniségéből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy ez a védőőrség a bécsi szociáldemokratáknak csak azért kellett, hogy egy újabb forradalmi megmozdulás esetén ez a fegyveres erő lekösse a rendőrség erejét és kezében tartsa Bécset Nagyon helyes és megnyugtató tehát a nagykövetek tanácsának határozott és erélyes föllépése, amellyel ezt a védőőrségnek nevezett alőrséget kivégzi. Sajnálatunkra azonban nem tudunk bízni abban, hogy ez az intézkedés a gyakorlatban tényleg meg fogja hiúsítani a felforgató elemek veszedelmes szervezkedését és fegyverkezését. Nem tudunk bízni ebben az eddigi tapasztalatok alapján. Évek óta nem titok az, hogy az osztrák szociáldemokrata párt, amely a kommunistákkal a legszorosabb bajtársi viszonyt tartja, nagy mennyiségű fegyvernek és lőszernek van birtokában. Évekkel ezelőtt — úgy tudjuk — a magyar kormány ismételten is fölhívta az osztrák kormány figyelmét a Bécsben folyó kommunista szervezkedésekre, amelyeknek célja az, hogy a moszkvai propagandával más országok nyugalmát zavarják. Ilyen figyelmeztetést hír szerint szintén már néhány év előtt a jugoszláv kormánytól is kapott az osztrák kormány. Mindezek ellenére az osztrák kormányokban nem volt meg az erő arra, hogy ezeknek a veszedelmes üzelmeknek véget vessen. Mindez arra mutat, hogy Ausztria kormánya, — legalább eddig, — nem érezte magát elég erősnek, hogy a kommunista üzelmeket fedező szociáldemokráciával szembeszálljon és azzal együtt a kommunizmus aknamunkájának is véget vessen. Várjon honnét fog erre erőt meríteni a jövőben, amikor csak a legutóbbi napokban is a bécsi városi közgyűlésnek a védőőrség szervezésére vonatkozó határozata megilyenkor én voltam nagybeteg, kereset nélkül és szegény Jani agyondolgozta magát, csakhogy nekem meglegyen mindenem, míg meggyógyulok. Hiszen meg is gyógyultam, de ő túl nagy árral fizetett érte. Nem pihent soha. Még éjjel is járt mindenféle kávéházakba és gyufát, levélpapírt árult. Meg újságot. Nem szégyelte. Hiszen értem tette. Szegény Jani. Pedig jól keresett. Jó munkás, nagyon szerették mindenütt. Zarándi könyveit ott nyomják náluk és sokat érintkeztek egymással. Jani értelmes, sokat olvasott. Zarándi szívesen elbeszélgetett vele. Nekem sokszor büszkén emlegette. Mikor aztán beteg lett és már nehéz volt az Élet gondja, eszembe jutott Zarándi... Kézimunkával nem tudtam eleget keresni... Nagyon szíves volt hozzám és itt önnek az érdekemben. Ennyi az egész. És most én sem szégyellem... Ez is munka... Talán visszafizethetem Janinak, amit értem tett... — Mi a terve? — Jani nemsokára kikerül Budakesziről... Ott van a tüdőbetegeknél... De most jó volna neki, ha valahová elmehetne ... Valami kis faluba ... Ahol tejet ihat és jó fenyves levegőt szívhat... Szegény Jani... Talán sikerül... Meglepetés Janinak ... A nő elmosolyodik ... De az volna csak a meglepetés. Ha ezt a képet látná. Na. Talán agyon is ütne ... Felugrott a székről és odatipegett a festőállványhoz. Nézegette. Arcán ott ült ismét az elragadtatás és elégedettség, de a szája széle aggodalmasan rándult meg. Persze, hogy a Jani dühbe jönne... Vállat vont... Hát én igazán ilyen vagyok? — kérdezte, a festőhöz fordulva, önérzet is volt a kérdésben, de némi kétség is. Nem kapott rögtön választ. A festő kissé eltűnődött, míg szemlélte. Gyönyörködött ebine az érdekes keverékben: a nő. Melegszívű Áldozatkész és odaadó. És hiú. Tetszelgő és elhizott. Csupa kiváló tulajmutatta, hogy Bécsnek az osztrák kormánnyal szemben álló külön kormánya van. Nemrég a bécsi arzenál épületében a szociáldemokrata párt által elrejtett nagymennyiségű fegyvert és lőszert fedeztek föl. Ezeket a nemzetközi katonai ellenőrző bizottság lefoglaltatta és elkoboztatta. Ám a július 15. és 16-iki zavargásokon a tömeg nagy része mégis fölfegyverkezve vonult föl, jeléül annak, hogy a lefoglalt és elkobzott fegyvereken kívül is van még elegendő fegyver a szocialisták kezében. Naivság volna azt hinni, hogy most már — a védőőrség feloszlatása után , — a bécsi szocialisták le vannak fegyverezve. Mindenhol beszélnek eldugott fegyverkészletekről, amint beszéltek a múltban is, amikor csak a bécsi ellenőrző bizottság nem vett tudomást róluk s addig, amíg ezek a készletek mind föl nem fedeztetnek, Bécs polgárai nem fogják magukat biztonságban érezni. A nagykövetek tanácsa természetesen csak a békeszerződés alapján léphetett föl és a békeszerződésre hivatkozva követelhette a békeszerződésben megengedett fegyveres erőt meghaladó védőőrség feloszlatását. Ez a rendelkezés azonban bármennyire üdvös, helyes és jogosult is önmagában, az egész Európát fenyegető kommunizmus elleni védekezés szempontjából elégtelen. Hiszen csak nemrég olvastunk egy moszkvai nyilatkozatot, amely szerint a világforradalom előkészítésére a legalkalmasabb pontnak Bécset tartják, amely mint nagy ipari város munkásainak nagy számánál, a gazdasági krízis folytán lakosságának elége-detlenségénél fogva a propagandának leghálásabb talaja, centrális fekvésénél fogva pedig legalkalmasabb arra, hogy az agitáció onnét a többi országokba átvitessék. Ehhez járul az a körülmény, hogy a város vezetésében, a politikai életben az osztrák szocialisták már olyan tért foglaltak, hogy a kormány egyelőre a legjobb akarat mellett sem bír velük. Ha valahol, hát Ausztriában mutatkozik valóban szüksége annak, hogy a kommunizmus leküzdésére külső segítséget kapjon az osztrák kormány, amely jószándékának és erélyességének jelét adta a legutóbbi bécsi zavargások alkalmával, de arra, hogy a bécsi tűzfészket teljesen megtisztítsa, nem látszik elég erősnek. A nagykövetek tanácsa most segítségére jött az osztrák kormánynak, de ez a segítség csak első lépés a vörös Bécs megtisztítására. Budifesti Olimp 1927 augusztus 5. f¥7/,az.) donság a nő fegyvertárában. Megvan mindegyikben és mégis mily kevés tud boldogulni az életben. Egyik kiválóság rendesen elgáncsolja a másikat. A legtöbb nem esik a talpára, mint a macska. — Persze, maga engemet most félre fog érteni, kis Bea, — szólalt meg a férfi sokára, — de akkor én magára komolyan megharagszom. Figyeljen ide__A nő viszszaült előbbi helyére. A festő töltött neki a vörös borból egy kis pohárkával... Terveim vannak ám magával. Ezt a képet nemsokára befejezzük és én sok pénzt kapok érte. De magára csak ezután lesz szükségem igazán, ősszel. Nagy munkába fogok bele. Magával. Persze, ha van kedve hozzá? ... A nő mosolyogva bólintott. — A szerződést pedig azonnal megkötjük. És hogy kölcsönösen biztosítsuk egymást, én most magának adok annyi előleget, amennyire, Jani meggyógyulásáig, szüksége van .. . üzlet. Tetszik? A nő először fülig elpirult. A szemei csillogtak az örömtől. Aztán idegesen rándult meg a válla. A kimonó lecsúszott róla, de észre se vette. Kissé ijedten pislogott a férfira. — De ... nagyon sok pénz kell... A férfi őszintén elnevelte magát, olyan bájos volt a fordulat. — Nem baj, kis Bea ... Annyi, amenynyi... Nekem van most elég ... No, kezet rá, tette hozzá és felemelkedett ültéből. A leány belecsapott a nyújtott tenyérbe. Kacagtak. Mint két gyerek. Aztán egyszerre csak odaborult a férfi vállára, aki átölelte, szorosan magához szorítva. A nő egész teste meg-megrándult és lehunyt szemmel, fejét lassan nyújtotta a férfi arcához. Ajkai félig nyitva. Melegen, kínálkozóan. De a férfi gyöngéden felemelte a félig átért testet és megcsókolta az arcát. Még cuppant is. — Most szépen a helyére megy... Dolgozzunk ... Otthagyta és a festőállványhoz lépett. A leány, háttal fordulva, még állt egy pillanatig, aztán visszament a kitömött cicához. A férfi nem láthatta arcát, melyen egy perc alatt lejátszódott a szégyenkezés, a hála, az öröm és meghatottság. A szemei tele könnyes, ajkán ragyogó mosoly .. . Azt sem vette észre a férfi, hiszen mind oly buta. Milyen gyöngéd és rajongó volt a nő tekintete, amint várta a férfi pillantását. Úgy feküdt oda a szőnyegre, mint az oltár elé a pogány áldozó. Esendő teste beleremegett, de érezte, hogy szárnyak nőttek a vállain. Néma csendben voltak. A férfi tele munkájával. A nő gondolatai tele túláradó boldogsággal. Csak az a kitömött macska nem mutatott változást. Kecses mozdulattal kapott a gombolyag után, melyet pedig a nő hivogatóan himbált az orra előtt: nesze, fogd meg már, te csacsi.... A műterem ajtaja nesztelenül kinyílt és az inas odalépve a festőhöz, valamit súgott neki. A nő hirtelen magára dobta a kimonót, mely ott hevert keze ügyében. Az inas ismét távozott. — Ó Santa Barbara! — sopánkodott a férfi. — Látogató. És nem is dobhatom ki. Az ő pénzén küldjük Janit a Tátrába. Ez a kép neki készül. A nő felugrott. Arcán utálat és elkeseredés. Nem törődött vele, hogy teljesen meztelen. Dühösen toppantott a szőnyegen. Milyen kár! Mikor olyan jó volt boldognak lenni. — Most el kell tűnnie, kis Bea. A spanyol fal mögé ... A leány azonmód engedelmeskedett Mire az ajtó kinyílt, már csak a levegőben fénylett, ott rezgett az aranyporban, amit a nap kévében szórt be a műterembe, az elsuhanó alak körvonala. A festő ezt a csodarezgést bámulta elragadtatással. — Köszönöm. Odatalálok magam is ... Az ajtó kinyílt, meg becsukódott. Apró lépések nesze a szőnyegen. Körülötte nehéz, kábító illatfelhő, amerre ment. A festő felocsúdott és udvarias meghajlással, mosolyogva ment két lépésre az érkező elé. — Az inas mondta ugyan, hogy dolgozik, de én nem akartam már visszafordulni. Nem haragszik? Keztyűtlen jobb kezét a férfinak nyújtotta, aki megcsókolta. — Éppen a magának szánt képen dolgozom, báróné. Nem szeretem ugyan, hogy félig készen lássa, de most már mindegy. ... Egy széket tolt a vendég elé, aki leült és a nyeles szemüveget orrára illesztve, a képre tekintett. — Elragadó! Él! Kedves mester, ezért Ez lesz a tavaszi tárlat eseménye. Csodás! És a kis, jelentéktelen, csipkébe, selyembe bujtatott nő, mezítelen vállán drága szőrmegallér, egyik elragadtatásból a másikba esett. Hol sikogatott, hol kacagott, hol meg csipogva kereste a magasztaló jelzőket. — És ez a nő! Ilyet csak a maga teremtő képzelete alkothatott. Ilyen nő nincs és ez itt mégis él. A leggyönyörűbb, amit valaha láttam. A maga képzelete mesés csodavilágban jár, kedves mester. Oh, ha ilyen nő volna ... A festő hallgatást intett neki és aztán megszólalt: — Kis Bea, mit csinál? Nem bújhatna elő? Egy pillanatig csend. Aztán motoszkálás nesze és a spanyolfal mögül megjelenik, akit hívtak. Egyszerű kartonruhában, lábain kissé viselt cipő. Fejére nyomva a dísz nélküli bársonysipka, a kipirult arcú leány megjelent a világosságban. — Ez! — álmélkodott a báróné. — Nem lehet. Hasonlít ugyan, de mégsem lehet... — Pedig biztosíthatom, hogy szóról-szóra ő. És olyan, amilyet itt lát, — erősítette a festő. A pénzügyminiszter XII. jelentése Az 1926-27-es költségvetési év tizenegy hónapja alatt 924 millió pengővel haladták meg a bevételek az előirányzatot. — A júniusi bevételek 157 millió pengővel alakultak kedvezőbben az előirányzatnál — A júliusi előirányzat 9,1 millió pengő hiánnyal számol. Az 1926- 27-es költségvetési év nyers bevétele a költségvetési előirányzatnál 108,1 millió pengővel nagyobb. Ma jelent meg a pénzügyminiszter XII. jelentése, mely az ez év május havi részletes adatokon kívül a júniusi főösszegeket, a júliusi előirányzatot és a most folyó 1926/1927. költségvetési év első 11 hónapjának összegezett adatait közli. A jelentés — mint hála Istennek már megszoktuk — kedvező adatokat tár elénk. Az államháztartás bevételei minden tételnél kedvezőbben alakulnak, mint a költségvetés adatai szerint remélhettük. Legfeljebb az sajnálni való, hogy a legnagyobb bevételi többlet a vámjövedéknél jelentkezik, ami egyik bizonyítéka külforgalmunk kedvezőtlen fejlődésének. A július havi előirányzat ez évben is passzív. A mutatkozó hiány azonban kisebb, mint amekkorát az elmúlt év július havi költségvetése mutatott. A július hónapra eső állandó költségvetési hiány oka abban keresendő, hogy erre a hónapra rendkívül sok kiadási tétel gyűlik egybe, melyek az év más hónapjaiban hiányoznak. A költségvetési év tizenkettedik hónapjáról, (júniusról) csak a nyers végösszeg áll rendelkezésünkre, mely még változhatik. De e végösszeg alapján megállapítottuk, hogy az 1926/27-iki költségvetési év folyamán az államháztartás nyers bevételei 108,1 millió pengővel alakultak kedvezőbben az előirányzatnál. A május havi bevételek részletezése. A most megjelent jelentés részletezi az ez év május hónapjában volt bevételeket. A részletezés szerint az egyenes- és a fogyasztási adóknál, valamint a vámjövedéknél bevételnövekedést, a forgalmi adóknál és az illetékeknél pedig némi visszaesést észlelhetünk az elmúlt év május hónapiban elért eredményekhez mérten. Különösen jelentékeny a visszaesés az illetékeknél, amennyiben az elmúlt év május hónapjában volt 9,8 millió pengős illetékjövedelemmel szemben ez év május hónapjában az illetékekből származó bevétel mindössze 7.8 millió pengő volt. Megjegyzendő azonban, hogy a közigazgatás összes bevétele némileg meghaladja az elmúlt év megfelelő hónapjában volt összes bevételt, számszerint 1.8 millió pengővel. Az egyes tételek és maga a főösszeg is kedvezőbb számokat mutatnak az előirányzottaknál. A június havi bevételek. Az állami közigazgatás június havi bevételeit a jelentés még csak főösszegekben közli. Ezek szerint a költségvetési bevételi számlára ez év júniusában 50.9 millió pengő folyt be az elmúlt év júniusában befolyt 43.1 millió pengővel szemben. A zárolt számlákra 29,7 millió pengő befizetés történt, tehát szintén több, mint az elmúlt év megfelelő hónapjában, amikor csak 25,3 millió pengő folyt be. Végeredményben a június havi bevételek 15,7 millió pengővel alakultak kedvezőbben az előirányzatnál. A július havi költségvetés. A július havi költségvetés adatai ugyancsak kedvező számokat tüntetnek fel az elmúlt évi adatokhoz mérten, amennyiben a kiadási tételek csökkenést, abevételi tételek növekedést mutatnak. Számszerűen kifejezve az ez év július havára szóló költségvetés a következőképpen fest: Az összes nyers kiadás 60.2 millió pengő, tehát százezer pengővel kevesebb az elmúlt év július havára előirányzott 60.3 millió pengőnél. A bevétel viszont 52.6 millió pengővel van előirányozva, ami hétszázezer pengő javulást jelent az elmúlt év megfelelő hónapjára előirányzott bevételekhez mérten. Az előirányzat részleteit tekintve, ki kel emelni, hogy az állami adósságoknál a havonként rendszeresen jelentkező kiadások mellett a háború előtti adósságok, a 6 százalékos konszolidációs pénztárjegybőlcsőn és a kényszerkölcsön szolgálata nagyobb öszegek előirányzását tették szükségessé. A francia-magyar viszonylatban fennálló követelések és tartozások kiegyenlítése tekintetében létrejött megállapodások alapján teljesítendő fizetésekre 2.234.000 pengőt kellett előirányozni. A békeszerződési terhekre 5,8 millió pengőt kellett a költségvetésbe állítani. Az egyes tárcák dologi kiadásait és a beruházások szükségletét főként a nyári időszak alatt végrehajtásra kerülő épülettatarozási és építkezési munkák költségei növelik. Az állami alalmazottak létszámapasztásával kapcsolatos végkielégítésekre 40.000 pengőt irányoztak elő. A költségvetési év első tizenegy hónapja, összefoglalva az 1926. évi július—1927. évi májusi részletes adatokat, a helyzet a következő: 1925. júll. 1-1926. júl. 1-től Az eredmé tel 1926 1927. máj. S1-ig axelőirány- máj. előirányoz- ered- z álnál 51-ig tatott meny több (-f-) eredm. Mi ló pengő Egyenes adók 146.4 160.4 --14.4 151.8 Forgalmi adók 116.9 128.3 --11.4 125.8 Illetékek 76.5 94.3 --17.8 77.5 Fogyasztási adók 72.1 78.9 -- 6.8 78.1