Budapesti Hírlap, 1927. augusztus (47. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

2 szociáldemokraták szorgalmazására jött létre. A szervezésére és fenntartá­sára hozott határozatot a városi köz­gyűlésben az összes polgári elemek leghevesebb ellenzése ellenére, viharos viták után a többségben lévő szocia­listák és kommunisták juttatták dia­dalra. A védőőrség szervezésénél nyil­vánvalóvá lett, hogy ebbe a fegyveres alakulatba csak olyan egyének vétet­tek föl, akik a polgárság elleni osztály­­gyűlöletüknél fogva megbízható prole­táröntudatról tettek tanúságot, köztük nagy számban büntetett előéletű egyé­nek. Ebből az összeállításból és ennek az intézménynek keletkezési történetéből, vezetőinek, pártolóinak egyéniségéből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy ez a védőőrség a bécsi szociál­demokratáknak csak azért kellett, hogy egy újabb forradalmi megmozdu­lás esetén ez a fegyveres erő lekösse a rendőrség erejét és kezében tartsa Bécset Nagyon helyes és megnyugtató tehát a nagykövetek tanácsának határozott és erélyes föllépése, amellyel ezt a védőőrségnek nevezett alőrséget ki­­végzi. Sajnálatunkra azonban nem tu­dunk bízni abban, hogy ez az intézke­dés a gyakorlatban tényleg meg fogja­­ hiúsítani a felforgató elemek veszedel­mes szervezkedését és fegyverkezését. Nem tudunk bízni ebben az eddigi ta­pasztalatok alapján. Évek óta nem titok az, hogy az osztrák szociáldemokrata párt, amely a kommunistákkal a legszorosabb baj­társi viszonyt tartja, nagy mennyiségű fegyvernek és lőszernek van birtoká­ban. Évekkel ezelőtt — úgy tudjuk — a magyar kormány ismételten is föl­hívta az osztrák kormány figyelmét a Bécsben folyó kommunista szervezke­désekre, amelyeknek célja az, hogy a moszkvai propagandával más országok nyugalmát zavarják. Ilyen figyelmez­tetést hír szerint szintén már néhány év előtt a jugoszláv kormánytól is ka­pott az osztrák kormány. Mindezek ellenére az osztrák kormányokban nem volt meg az erő arra, hogy ezek­nek a veszedelmes ü­zelmeknek véget vessen. Mindez arra mutat, hogy Ausztria kormánya, — legalább eddig, — nem érezte magát elég erősnek, hogy a kommunista üzelmeket fedező szociál­demokráciával szembeszálljon és azzal együtt a kommunizmus aknamunkájá­nak is véget vessen. Várjon honnét fog erre erőt meríteni a jövőben, amikor csak a legutóbbi napokban is a bécsi városi közgyűlésnek a védőőrség szer­vezésére vonatkozó határozata meg­ilyenkor én voltam nagybeteg, kereset nél­kül és szegény Jani agyondolgozta magát, csakhogy nekem meglegyen mindenem, míg meggyógyulok. Hiszen meg is gyógyul­tam, de ő túl nagy árral fizetett érte. Nem pihent soha. Még éjjel is járt mindenféle kávéházakba és gyufát, levélpapírt árult. Meg újságot. Nem szégyelte. Hiszen értem tette. Szegény Jani. Pedig jól keresett. Jó munkás, nagyon szerették mindenütt. Za­­rándi könyveit ott nyomják náluk és so­kat érintkeztek egymással. Jani értelmes, sokat olvasott. Zarándi szívesen elbeszélge­tett vele. Nekem sokszor büszkén emle­gette. Mikor aztán beteg lett és már nehéz volt az Élet gondja, eszembe jutott Za­­rándi... Kézimunkával nem tudtam eleget keresni... Nagyon szíves volt hozzám és itt önnek az érdekemben. Ennyi az egész. És most én sem szégyellem... Ez is munka... Talán visszafizethetem Janinak, amit értem tett... — Mi a terve? — Jani nemsokára kikerül Budakeszi­ről... Ott van a tüdőbetegeknél... De most jó volna neki, ha valahová elme­hetne ... Valami kis faluba ... Ahol tejet ihat és jó fenyves levegőt szívhat... Szegény Jani... Talán sikerül... Megle­petés Janinak ... A nő elmosolyodik ... De az volna csak a meglepetés. Ha ezt a képet látná. Na. Talán agyon is ütne ... Felugrott a székről és odatipegett a festő­­állványhoz. Nézegette. Arcán ott ült ismét az elragadtatás és elégedettség, de a szája széle aggodalmasan rándult meg. Persze, hogy a Jani dühbe jönne... Vállat vont... Hát én igazán ilyen vagyok? — kérdezte, a festőhöz fordulva, önérzet is volt a kér­désben, de némi kétség is. Nem kapott rögtön választ. A festő kissé eltűnődött, míg szemlélte. Gyönyör­ködött ebin­e az érdekes keverékben: a nő. Melegszívű Áldozatkész és odaadó. És hiú. Tetszelgő és elhizott. Csupa kiváló tulaj­mutatta, hogy Bécsnek az osztrák kor­mánnyal szemben álló külön kormá­nya van. Nemrég a bécsi arzenál épületében a szociáldemokrata párt által elrejtett nagymennyiségű fegyvert és lőszert fedeztek föl. Ezeket a nemzetközi ka­tonai ellenőrző bizottság lefoglaltatta és elkoboztatta. Ám a július 15. és 16-iki zavargásokon a tömeg nagy ré­sze mégis fölfegyverkezve vonult föl, jeléül annak, hogy a lefoglalt és el­kobzott fegyvereken kívül is van még elegendő fegyver a szocialisták kezé­ben. Naivság volna azt hinni, hogy most már — a védőőrség feloszlatása után , — a bécsi szocialisták le vannak fegy­verezve. Mindenhol beszélnek eldugott fegyverkészletekről, amint beszéltek a múltban is, amikor csak a bécsi ellen­őrző bizottság nem vett tudomást ró­luk s addig, amíg ezek a készletek mind föl nem fedeztetnek, Bécs polgá­rai nem fogják magukat biztonságban érezni. A nagykövetek tanácsa természete­sen csak a békeszerződés alapján lép­hetett föl és a békeszerződésre hivat­kozva követelhette a békeszerződésben megengedett fegyveres erőt meghaladó védőőrség feloszlatását. Ez a rendelke­zés azonban bármennyire üdvös, he­lyes és jogosult is önmagában, az egész Európát fenyegető kommuniz­mus elleni védekezés szempontjából elégtelen. Hiszen csak nemrég olvas­tunk egy moszkvai nyilatkozatot, amely szerint a világforradalom előkészíté­sére a legalkalmasabb pontnak Bécset tartják, amely mint nagy ipari város munkásainak nagy számánál, a gazda­sági krízis folytán lakosságának elége-­­­detlenségénél fogva a propagandának­­ leghálásabb talaja, centrális fekvésénél fogva pedig legalkalmasabb arra, hogy az agitáció onnét a többi országokba átvitessék. Ehhez járul az a körül­mény, hogy a város vezetésében, a politikai életben az osztrák szocialisták már olyan tért foglaltak, hogy a kor­mány egyelőre a legjobb akarat mel­lett sem bír velük. Ha valahol, hát Ausztriában mutat­kozik valóban szüksége annak, hogy a kommunizmus leküzdésére külső segít­­séget kapjon az osztrák kormány, amely jószándékának és erélyességének jelét adta a legutóbbi bécsi zavargások alkalmával, de arra, hogy a bécsi tűz­fészket teljesen megtisztítsa, nem lát­szik elég erősnek. A nagykövetek tanácsa most segítsé­gére jött az osztrák kormánynak, de ez a segítség csak első lépés a vörös Bécs megtisztítására. Budifesti Olimp 1927 augusztus 5. f¥7/,­az.) donság a nő fegyvertárában. Megvan mindegyikben és mégis mily kevés tud boldogulni az életben. Egyik kiválóság rendesen elgáncsolja a másikat. A legtöbb nem esik a talpára, mint a macska. —­ Persze, maga engemet most félre fog érteni, kis Bea, — szólalt meg a férfi so­kára, — de akkor én magára komolyan megharagszom. Figyeljen ide__A nő visz­szaült előbbi helyére. A festő töltött neki a vörös borból egy kis pohárkával... Ter­veim vannak ám magával. Ezt a képet nemsokára befejezzük és én sok pénzt ka­pok érte. De magára csak ezután lesz szük­ségem igazán, ősszel. Nagy munkába fogok bele. Magával. Persze, ha van kedve hozzá? ... A nő mosolyogva bólintott. — A szerződést pedig azonnal megköt­jük. És hogy kölcsönösen biztosítsuk egy­mást, én most magának adok annyi előle­get, amennyire, Jani meggyógyulásáig, szüksége van .. . üzlet. Tetszik? A nő először fülig elpirult. A szemei csillogtak az örömtől. Aztán idegesen rán­dult meg a válla. A kimonó lecsúszott róla, de észre se vette. Kissé ijedten pis­logott a férfira. — De ... nagyon sok pénz kell... A férfi őszintén elnevelte magát, olyan bájos volt a fordulat. — Nem baj, kis Bea ... Annyi, ameny­­nyi... Nekem van most elég ... No, ke­zet rá, tette hozzá és felemelkedett ültéből. A leány belecsapott a nyújtott tenyérbe. Kacagtak. Mint két gyerek. Aztán egy­szerre csak odaborult a férfi vállára, aki átölelte, szorosan magához szorítva. A nő egész teste meg-megrándult és lehunyt szemmel, fejét lassan nyújtotta a férfi ar­cához. Ajkai félig nyitva. Melegen, kínál­­kozóan. De a férfi gyöngéden felemelte a félig átért testet és megcsókolta az arcát. Még cuppant is. — Most szépen a helyére megy... Dol­gozzunk ... Otthagyta és a festőállvány­hoz lépett. A leány, háttal fordulva, még állt egy pillanatig, aztán visszament a kitömött cicához. A férfi nem láthatta arcát, me­lyen egy perc alatt lejátszódott a szégyen­kezés, a hála, az öröm és meghatottság. A szemei tele könnyes, ajkán ragyogó mo­soly .. . Azt sem vette észre a férfi, hiszen mind oly buta. Milyen gyöngéd és rajongó volt a nő tekintete, amint várta a férfi pillantását. Úgy feküdt oda a szőnyegre, mint az oltár elé a pogány áldozó. Esendő teste beleremegett, de érezte, hogy szár­nyak nőttek a vállain. Néma csendben voltak. A férfi tele mun­kájával. A nő gondolatai tele túláradó boldogsággal. Csak az a kitömött macska nem mutatott változást. Kecses mozdu­lattal kapott a gombolyag után, melyet pedig a nő hivogatóan himbált az orra előtt: nesze, fogd meg már, te csacsi.... A műterem ajtaja nesztelenül kinyílt és az inas odalépve a festőhöz, valamit sú­gott neki. A nő hirtelen magára dobta a kimonót, mely ott hevert keze ügyében. Az inas ismét távozott. — Ó Santa Barbara! — sopánkodott a férfi. — Látogató. És nem is dobhatom ki. Az ő pénzén küldjük Janit a Tátrába. Ez a kép neki készül. A nő felugrott. Arcán utálat és elkese­redés. Nem törődött vele, hogy teljesen meztelen. Dühösen toppantott a szőnye­gen. Milyen kár! Mikor olyan jó volt bol­dognak lenni. — Most el kell tűnnie, kis Bea. A spa­nyol fal mögé ... A­ leány azonmód engedelmeskedett Mire az ajtó kinyílt, már csak a levegő­ben fénylett, ott rezgett az aranyporban, amit a nap kévében szórt be a műte­rembe, az elsuhanó alak körvonala. A festő ezt­ a csodarezgést bámulta elragad­tatással. — Köszönöm. Odatalálok­ magam is ... Az ajtó kinyílt, meg becsukódott. Apró lé­pések nesze a szőnyegen. Körülötte nehéz, kábító illatfelhő, amerre ment. A festő felocsúdott és udvarias meghajlással, mo­solyogva ment két lépésre az érkező elé. —­ Az inas mondta ugyan, hogy dolgo­zik, de én nem akartam már visszafor­dulni. Nem haragszik? Keztyűtlen jobb kezét a férfinak nyújtotta, aki megcsó­kolta. — Éppen a magának szánt képen dol­gozom, báróné. Nem szeretem ugyan, hogy félig készen lássa, de most már mindegy. ... Egy széket tolt a vendég elé, aki leült és a nyeles szemüveget orrára illesztve, a képre tekintett. — Elragadó! Él! Kedves mester, ez­ért Ez lesz a tavaszi tárlat eseménye. Csodás! És a kis, jelentéktelen, csipkébe, selyem­be bujtatott nő, mezítelen vállán drága szőrmegallér, egyik elragadtatásból a má­sikba esett. Hol sikogatott, hol kacagott, hol meg csipogva kereste a magasztaló jel­zőket. — És ez a nő! Ilyet csak a maga te­remtő képzelete alkothatott. Ilyen nő nincs és ez itt mégis él. A leggyönyörűbb, amit valaha láttam. A maga képzelete mesés csodavilágban jár, kedves mester. Oh, ha ilyen nő volna ... A festő hallgatást intett neki és aztán megszólalt: — Kis Bea, mit csinál? Nem bújhatna elő? Egy pillanatig csend. Aztán motoszkálás nesze és a spanyolfal mögül megjelenik, akit hívtak. Egyszerű kartonruhában, lá­bain kissé viselt cipő. Fejére nyomva a dísz nélküli bársonysipka, a kipirult arcú leány megjelent a világosságban. — Ez! — álmélkodott a báróné. — Nem lehet. Hasonlít ugyan, de mégsem lehet... — Pedig biztosíthatom, hogy szóról-szóra ő. És olyan, amilyet itt lát, — erősítette a festő. A pénzügyminiszter XII. j­elentése Az 1926-27-es költségvetési év tizenegy hónapja alatt 92­4 millió pengő­­vel haladták meg a bevételek az előirányzatot. — A júniusi bevételek 15­7 millió pengővel alakultak kedvezőbben az előirányzatnál — A júliusi előirányzat 9,1 millió pengő hiánnyal számol.­­ Az 1926- 27-es költség­­vetési év nyers bevétele a költségvetési előirányzatnál 108,1 millió pengővel nagyobb. Ma jelent meg a pénzügyminiszter XII. jelentése, mely az ez év május havi részletes adatokon kívül a júniusi főösszegeket, a júliusi előirányzatot és a most folyó 1926/1927. költségvetési év első 11 hónap­jának összegezett adatait közli. A jelentés — mint hála Istennek már megszoktuk — kedvező adatokat tár elénk. Az államháztartás bevételei minden tétel­nél kedvezőbben alakulnak, mint a költ­ségvetés adatai szerint remélhettük. Leg­feljebb az sajnálni való, hogy a legnagyobb bevételi többlet a vámjövedéknél jelentke­zik, ami egyik bizonyítéka külforgalmunk kedvezőtlen fejlődésének. A július havi előirányzat ez évben is passzív. A mutatkozó hiány azonban ki­sebb, mint amekkorát az elmúlt év július havi költségvetése mutatott. A július hó­napra eső állandó költségvetési hiány oka abban keresendő, hogy erre a hónapra rendkívül sok kiadási tétel gyűlik egybe, melyek az év más hónapjaiban hiányoznak. A költségvetési év tizenkettedik hónap­járól, (júniusról) csak a nyers végösszeg áll rendelkezésünkre, mely még változha­­tik. De e végösszeg alapján megállapítot­­tuk, hogy az 1926/27-iki költségvetési év folyamán az államháztartás nyers bevé­telei 108,1 millió pengővel alakultak ked­vezőbben az előirányzatnál. A május havi bevételek részletezése. A most megjelent jelentés részletezi az ez év május hónapjában volt bevételeket. A részletezés szerint az egyenes- és a fo­gyasztási adóknál, valamint a­ vámjövedék­­nél bevételnövekedést, a forgalmi adóknál és az illetékeknél pedig némi visszaesést észlelhetünk az elmúlt év május hónapi­ban elért eredményekhez mérten. Különö­sen jelentékeny a visszaesés az illetékek­nél, amennyiben az elmúlt év május hó­napjában volt 9,8 millió pengős illetékjö­­­vedelemmel szemben ez év május hónap­jában az illetékekből származó bevétel mindössze 7.8 millió pengő volt. Megjegy­zendő azonban, hogy a közigazgatás összes bevétele némileg meghaladja az elmúlt év megfelelő hónapjában volt összes bevételt, számszerint 1.8 millió pengővel. Az egyes tételek és maga a főösszeg is kedvezőbb számokat mutatnak az előirányzottaknál. A június havi bevételek. Az állami közigazgatás június havi be­vételeit a jelentés még csak főösszegekben közli. Ezek szerint a költségvetési bevételi számlára ez év júniusában 50.9 millió pengő folyt be az elmúlt év júniusában be­folyt 43.1 millió pengővel szemben. A zá­rolt számlákra 29,7 millió pengő befizetés történt, tehát szintén több, mint az elmúlt év megfelelő hónapjában, amikor csak 25,3 millió pengő folyt be. Végeredmény­ben a június havi bevételek 15,7 millió pengővel alakultak kedvezőbben az elő­irányzatnál. A július havi költségvetés. A július havi költségvetés adatai ugyan­csak kedvező számokat tüntetnek fel az elmúlt évi adatokhoz mérten, amennyi­ben a kiadási tételek csökkenést, a­­bevé­teli tételek növekedést mutatnak. Szám­szerűen kifejezve az ez év július havára szóló költségvetés a következőképpen fest: Az összes nyers kiadás 60.2 millió pengő, tehát százezer pengővel kevesebb az el­múlt év július havára előirányzott 60.3 millió pengőnél. A bevétel viszont 52.6 millió pengővel van előirányozva, ami hétszázezer pengő javulást jelent az el­múlt év megfelelő hónapjára előirányzott bevételekhez mérten. Az előirányzat részleteit tekintve, ki kel emelni, hogy az állami adósságoknál a havonként rendszeresen jelentkező kiadá­sok mellett a háború előtti adósságok, a 6 százalékos konszolidációs pénztárjegyből­­csőn és a kényszerkölcsön szolgálata na­gyobb öszegek előirányzását tették szük­ségessé. A francia-magyar viszonylatban fennálló követelések és tartozások kiegyen­lítése tekintetében létrejött megállapodások alapján teljesítendő fizetésekre 2.234.000 pengőt kellett előirányozni. A békeszerző­dési terhekre 5,8 millió pengőt kellett a költségvetésbe állítani. Az egyes tárcák dologi kiadásait és a beruházások szük­ségletét főként a nyári időszak alatt vég­rehajtásra kerülő épülettatarozási és építkezési munkák költségei növelik. Az állami alalmazottak létszámapasztásával kapcsolatos végkielégítésekre 40.000 pen­gőt irányoztak elő. A költségvetési év első tizenegy hónapja, összefoglalva az 1926. évi július—1927. évi májusi részletes adatokat, a helyzet a következő: 1925. júll. 1-1926. júl. 1-től Az eredmé tel 1926 1927. m­áj. S1-ig axelőirány- máj. előirányoz- ered- z álnál 51-ig tatott meny több (-f-) eredm. Mi­­ l­­­ó pengő Egyenes adók 146.4 160.4 --14.4 151.8 Forgalmi adók 116.9 128.3 --11.4 125.8 Illetékek 76.5 94.3 --17.8 77.5 Fogyasztási adók 72.1 78.9 -- 6.8 78.1

Next