Budapesti Hírlap, 1927. október(47. évfolyam, 222–247. szám)

1927-10-23 / 241. szám

f­lTf dEs&Bir fS. 153 f., st.T­anurmi­smus­ n­­k tartanák a gazdák azoknak az üzemtani kérdéseknek számszerű megvilágítását, me­lyek tárgyilagos átértékelése nélkül az or­szág közterheinek, kereskedelmi szerződé­seinek, a foglalkozási ágak hiteligényeinek stb. igazságos megítélése lehetetlen. Kívá­natos volna, ha a mezőgazdasági tárgykör kitűzésében a kereskedelmi kormányzat és a Statisztikai Hivatal a földmivelésügyi mi­nisztériumot, ez pedig az életet ismerő, gyakorlati gazdákat is megkérdezné. Nagy tisztelettel méltányolja a gazdaközönség Statisztikai Hivatalunk rendkívüli teljesít­ményeit! De talán e teljesítmény mezőgaz­dasági anyaga még nyerne rugalmasságban és szakszerűségben, ha a számok válasza előtt előbb meghallgatnák az Hét kérdéseit. Nagyjelentőségű érdekekről van szó. Gaz­daságpolitikánk éveken át a most össze­­gyűjtendő számok alapján fogja megálla­pítani, hogy a mezőgazdaság kívánságai és panaszai mily mértékig fedik az ország egyetemes érdekét. A Mezőgazdasági Kamara és az­ÖMGE legalaposabb beleszólására van szükség. Persze csak a statisztika gyakorlati felada­tairól volna szó. A módszertani kérdések a mostaninál lelkiismeretesebb és avatottabb kézben úgysem lehetnének. Statisztikai Hi­vatalunk hivatásszerű munkájába, vezéri irányításába ezekben a kérdésekben komoly ember nem fog belekontárkodni. Rám szólt az Elöljáróság. Irta Nagy Emil Tegnapelőtt reggel a következő idézővég­­yést kaptam: Budapest szék. ter. V. ker. Elöljárósága Iskolai törzskönyvezetőség. Budapest székesfőváros V. kerületének elöljárósága. 776/1927. szám. Nagy Emil dr. urnák. Budapest. V. ker. Hold-utca 15. sz. A kerületi elöljáróság fölhívja, hogy előtte (V. ker. Honvéd-utca 20. házszám, III. 45. ajtószám alatt) 1927. évi október hó 24-ik napján dél­e. 10 órakor a törvé­nyes következmények terhe mellett jelen­jen meg. Tárgy: István fiának az 1927—28. tan­évire iskolai beiratása. Budapest, 1927 X. 14. dr. Vadon s. k. kerületi elöljáró. A ker. elüll. szóig. nt. 301. sz. mintája Székesfővárosi házinyomda 1927 — 5161. Tehát ez az elüljárósági írás azt jelenti, hogy nekem személyes megjelenéssel, a törvényes következmények súlya alatt, igazolnom kell, hogy 8 éves Kis István nevű fiamnak megadom az elemi oktatás legelemibb műveltségét, mert ha ezt meg­tagadom, s nem megyek el az elöljáró­ságra, úgy törvényes következmények vár­nak rám, ami biztosan azt jelenti, hogy felfüggesztik mentelmi jogomat és becsuk­nak. Tehát az eset nagyon komoly! Mikor nemrég lementem Szófiába, s onnan visz­­szajöttem, állandóan féltem, hogy esetleg letartóztatnak a szerbek a Rothermere lord törekvéseiben való részvételem miatt, de ott nemcsak hogy nem fenyegettek meg törvényes következményekkel, hanem el­lenkezőleg, Ibrovácz belgrádi tanár úrnak a magyarok iránt tanúsított kedvességéből fo­lyólag még az útitáskáimat se vizsgálták át, s most­­an, ebben a becsületes fajtiszta színmagyar Lipótvárosban vár reám eset­leg az a szörnyű végzet, hogy bezárnak, ha nem igazolom, hogy Kis István fiamat részeltetem az elemi oktatás áldásában. Mikor első ijedségemből fölocsúdtam, dühöngeni kezdtem. Reá­jöttem, hogy vol­taképpen ebben az idézővégzésben egy hi­hetetlenül sértő, goromba feltevés rejlik, az, hogy én hites ügyvéd, békebeli udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, volt m. kir. igazságügyminiszter, négy község dísz­polgára, több nagy uradalom néhai jog­igazgatója, Klebelsberg Kunó kultusz­miniszter úr barátja stb. stb. .. olyan alá­való, pimasz, legutolsó rongy ember va­gyok, hogy édes kis Istvánkáma­t megha­gyom analfabétának, s perverz fösvénység­ből, — mert más indítóok nem képzelhető el — megtagadom Pistikétől, hogy legalább az elemi iskolát elvégezze, ha azután kö­zépiskolába, s esetleg Egyetemre nem is küldöm már szegénykét. Boldogult Zubovics Fedor huszárőrnagy sokkal kisebb sértésekért­­ párbajra szokta hívni az embereket. Én három év óta Angliában leszoktam a párbajozásról, s így nem provokálom a kerületi elöljáró urat, hanem inkább igyek­szem lehiggadni, elnyelem a durván sértő feltevést, s próbálom gondolataimat rend­behozni. Ebben a kínos agyvelőműködésben ha­ladjunk a logika örök törvényei szerint, amelynek a nevében nemrég elhalt Eör­­dögh András törvényszéki tanácsa 28 évvel ezelőtt halálra ítélte a hitvesgyilkossággal vádolt Gárdos Lajost, akit a felsőbírósá­gok viszont felmentettek, azt mondván, hogy maga a logika nem elég ahhoz, hogy valakit felakasszanak. Abban az ügyben én a híres nagy védőügyvéd, Friedmann Bernét segítő társa voltam, s még abból az időből maradt bennem vissza a mélységes tisztelet a logika örök törvényei iránt. Ennek a logikának a során haladva, mindenek előtt állapítsuk meg, hogy egy átalán van-e nekem István nevű fiam? Erre a kérdésre határozott igen­nel kell válaszolnom, ami nem könnyű dolog, mert sok gyerekem van s ritkán látom őket, mert minduntalan Angliában mász­kálok. A második kérdés, hogy István nevű fiam jár-e elemi iskolába? Erre a kérdésre már nem könnyű a fe­lelet. Azt tudom, hogy tavaly a feleségem kiküldte a kis csöppséget Stuttgartba a híres Waldorf-féle iskolába az első elemi osztályba. Mikor kimentem Londonba, út­közben meg is látogattam Stuttgartban. Már akkor olyan gyönyörűen beszélt né­metül, hogy átkozottul somogyias kiejtés­sel nemetül beszélő apai önlényemnek szebb muzsika volt az Istvánka német be­szédje, mint akármilyen legszebb opera. Igen ám, csakhogy én most a törvényes következmények terhe alatt nem azt tar­tozom igazolni, hogy a kis­fiam járt-e is­kolába tavaly, hanem az idéző végzés sze­rint azt kell igazolnom, hogy jár-e elemi iskolába az 1927/28-iki tanévben? Erre azután már még nehezebb a felelet, vagyis inkább az a furcsa helyzet forog fenn, hogy a kérdésre határzott nem­mel kell válaszolnom, mert a kis­fiam nem jár elemi iskolába. Ellenben elemi iskolában lakik, a­nélkül hogy oda járna!­­ Ez olyan furcsán hangzik, hogy mielőtt az elöljáró urnák szellemi beszámíthatósá­­gom tekintetében kétségei támadhatnának, el kell mondanom az esetet töviről-hegyire. Ez nagyon komplikált történet. Én ezelőtt három évvel elkezdtem Ang­liába járni. Még az idén tavasszal is azt írta rólam egy jószándékú kedves úr, kap­csolatban dicső nagy Prohászkánkról írt cikkem megdicsérésével, hogy én azért mentem Londonba, mert mint ,,nyugtalan lelkű magyar“ nem találom a helyemet. Azóta megtudta a közönség, hogy én na­gyon is világosan tudtam, hogy hol az én helyem, s ha nem fogyott volna el minden pénzem, s ha hosszú londoni tartózkodá­som révén nem keveredtem volna még adósságba is, ma is ott volnék azon a he­lyemen. De oda természetesen nem vihet­tem magammal a családomat, mert örül­tem, hogy a saját költségeimet fedezhet­tem. Úgy éltem én ott­hint Londonban, mint valaha Mátyás király Budavárában, aki ha egyedül volt, fatányérból evett fa­kanállal, de ha külföldi vendége volt, aranytányért raktak az asztalra arany­­kanállal. Én is Londonban, ha egyedül ettem, bi­­­zony akárhányszor egy shillingért ebédel­tem, úgyse ismert senki se azon az egyszerű étkező helyen, s ilyet az ember csak egye­dül, asszony nélkül követhet el, de ha an­gol vendéget hívtam meg, akkor legalább két fontba került bizony az ebéd, s ezeket a kiadásokat szerény tárcám csak nehezen bírta el, s közérdekű tevékenykedésemnek tetejébe még feleséget is nem vihettem Londonba, ahogy a katona se viszi el a lövészárokba családját. De hát a világon semmi se megy ingyért, legalább is sajnos nekem nem. Feleségem — néha felülvizsgálván londoni magam­­viseletét — egyszer így szólt hozzám: — „Nézze, ha maga a közérdeket szol­gálni akarván, minduntalan elhagy ben­nünket, akkor egyezzék bele abba, hogy én kissvábhegyi palotájában viszont egy remek stuttgarti Waldorf-iskolát alapítsak, mert én meg ennek a nagyszerű német pe­dagógiai rendszernek Magyarországba be­ ■........ Jelentős összeget takarít meg, ha perzsa bundáját tőlünk szerzi be, mert legkisebb rezsivel dol­gozunk azok között, kik anyagban, munkában elsz­­endüt nyújtanak. Árak már B AK Ö C S I K WT 72. 5 m­in­t a hossza­t hatóan lhafinomruhaművok élettarttamaha- Polo­ pehely­­lyel áp­oljuk őket.■ “­­íg* jelenik meg e hirdetés, mert még csak egynéhány darab kapható az occasio télikabát­jainkból kezdődő árakon, nagyságonként 2,0 P emelkedéssel, szőrmediszitéssel Valódi angol boy-kabátokból óriási raktár mérsékelt árakon Katsinka Kornél utódai gyermekruha különlegességek üzlete Budapest, IV. Párisi­ u 1. (Váci-u. sarok)

Next