Budapesti Hírlap, 1927. október(47. évfolyam, 222–247. szám)
1927-10-22 / 240. szám
6 amidőn a ma este szokatlan készséggel megnyíló függöny előtt a szereplők már vagy negyedszer jelentek meg. Végre megjelent a szerző. Egyszerű utcai ruhája azt mutatta, hogy nem volt szándékában megjelenni a függöny előtt, mint ahogy ez repriz alkalmával nem is szokásos. A szerző mellett tüntetők ekkor óriás tapsba és éljenzésbe kezdtek, de ugyanakkor az emeleten tumultus támadt. Aendőrök nyomultak az erkély közepe felé.. Valaki nyilván ellenvéleményt mert kockáztatni. A szerző vagy ötször jelent meg a lámpák előtt. A taps és hangos tetszésnyilvánítás még javában tartott is, a midőn a vasfüggönyt már leeresztették. Ebben a pillanatban a magasból valami csillogó fényes gömb röpült a színpad felé s hangos csörrenéssel zúzódott szét a zenekar fölé borított bádog ellenzőn. Bűzbomba volt. Nyomában könnyfacsaró amoniák szaga terjedt szét s betöltötte az egész nézőteret. Az üveg szilánkjai a földszint első soraiba repültek s noha szerencsére senki sem sérült meg, a közönség ijedten elhagyta helyét s nagyrésze nem is tért vissza. Az emeleten, ahonnan a bomba lerepült, rendőrtisztek és rendőrök vettek körül néhány embert. Eltávolították őket. Az előadás kezdetén visszafojtott, majd később már éppen megnyugodni készülő izgalom most eleven erővel tört ki az emberekből. Ha valaki véletlenül szomszédjához ért könyökével, amit máskor észre sem vesznek, már ideges, gyanakodó pillantásokat is gesztusokat váltott ki. A dohányzóban ingerült beszélgetések hallatszottak. A szerző hívei az ébredőket szidták, a közönség másik része egyrészt a a szerző mellett tüntető közönség magatartása miatt, másrészt azért zúgolódott, hogy bérlete miatt ilyen kellemetlen helyzetbe került. A negyedik kép után már nem hívta senki a szerzőt. A széksorok az előadás további során egyre üresebbek lettek, sőt a szerző hívein is erőt vett az unalom. Lelkes ovációról már szó sem volt. Az utolsó kép után gyorsan kiürült a színház, s az utcára siető közönség tüntetők hada helyett üres térre és utcákra érkezett Rendőrökön kívül nem látott egy teremtett lelket sem. A tüntetőket és a kiváncsiakat a rendőrség messze visszaszorította. A Nemzeti Színház körül ostromállapot képe fogadta a távozókat. Látva az izgalmat, a rendőri készültséget, átszenvedve a botrányt, fel kell vetnünk a kérdést: Nem kellett volna-e az illetékeseknek a színházba járó közönséget ilyesmitől megkímélni? Érdemes volt-e a dolgokat idáig engedni s nem lett volna-e helyesebb, tekintettel az ideges közhangulatra, elejteni a darab előadását, ha másért nem, csupán azért, hogy a történtekről a világsajtóba szétröppenő hírek ne rontsák újból hírünket. Ha a két, szenvedélytől vezetett tábor nem gondolt erre, gondolnia kellett volna az illetékeseknek. Mert a dolognak ez a nézőpontja felette áll bármilyen belső ellentéteken. Az utcai tüntetések. Délután öt óra tájban nagyobbszámú karhatalom vonult ki a Nemzeti Színházhoz. Egy század gyalogos, két szakasz lovas és egy szakasz kerékpáros rendőrt küldtek ki a rend fentartására. A karhatalmat Radák György és Barna Béla főtanácsosok, valamint Toifel István főfelügyelő vezették. Az őrszemélyzeten kívül nagyobbszámú detektív teljesített szolgálatot. Ezeknek egy része a színház környékén figyelte a járókelőket, más részük pedig a színház belsejében helyezkedett el. Ezenkívül még más, messzemenő intézkedéseket tettek a rend biztosítására. A Nemzeti Színház környékén, főként pedig a Rákóczi-úton és a Nagykörűtől megkettőztették az őrszemeket s lovasrendőrökkel megerősített őrjáratok cirkáltak. A Mosonyi utcai rendőrlaktanyában, valamint a VI., VII. és VIII. kerületi kapitányságon nagyszámú rendőrlegénység állott készenlétben. Este fél hét óra tájban megszállt vár képét mutatta a Nemzeti Színház környéke. Az előadás idejének közeledtekor a bejáratokhoz mindenhová őrszemeket állítottak. Ezzel egyidőben a megfigyelőszolgálatot teljesítő detektívek észrevették, hogy a színház környékén hármasnégyes csoportokban, túlnyomórészt fiatalemberek sétálnak. Ebben az időben különben is rendkívül forgalmas a Nagykörút és a Rákóczi-út keresztezése és így szinte megakasztotta a forgalmat a néhány száz főre verődött fiatalemberek tömege. Csakhamar kialakult a tüntetésre készülők csoportja. Ezek a fiatalemberek hatosával-nyolcasával sorban jártak-keltek a színház körül. Negyed nyolc órakor nyitották meg a színház kapuit. Ebben a pillanatban a Tinódy-szobor mellett összeverődött körülbelül háromszáz főnyi tüntető hirtelen előrohant és hangoskiáltozással futott át a Blaha Lujza-téren a színház irányába. Közben hangosan kiáltoztak: — Abcug Szomori! Éljen a keresztény nemzeti gondolat! Le a zsidókkal! Abcug Hevesi! A fiatalemberek hirtelen rohama azonban csak a téren keresztül tartott. A bejáratnál felállított rendőrök elállták útjukat, majd Barna főtanácsos intézkedésére a Blaha Lujza tér oldalán felállított félszázadnyi rendőrlegénység eléjük nyomult és visszaszorította őket a szobor tövébe, ahol az ott tartózkodó detektívek és rendőrök elfogták közülök azokat, akik a leghangosabban kiáltoztak. Ez a megmozdulás jeladás volt a tüntetés megkezdésére. Pontosan ezzel egyidőben a Rákóczi út és a Körút oldalán a színészbejáró körül összecsődült kiváncsi tömegből is előugrottak a tüntetők és hangosan kiáltozni kezdtek. Itt csak néhány rendőr állt és ezért lovasrendőröket vezényeltek oda. A Blaha Lujza térről vágtatva igyekezett oda hat lovasrendőr, felhajtottak a járdára és szétoszlatták a tüntető csoportot. Közben a színház közönsége bement a színházba és elfoglalta helyét. Az egyszerre egyidőben két oldalon történt tüntetés után még néhányszor kisebb nyolc-tíz főnyi csoport verődött össze sípokkal, kerepelőkkel éktelen lármát csapva. A rendőrség minden egyes ilyen kis csoportot pillanatok alatt szétoszlatott és többet közülük a Nemzeti Színház főbejárata elé, a Blaha Lujza-térre kisértek. Bent a színházban teljes rend és nyugalom volt. Az előadást fél nyolc után öt perccel kezdték meg. Kint az utcán a két első meghiúsult nagyobbszabásu tüntetés után csend következett. Ez a csend körülbelül az első felvonás végéig tartott. Addig újra összeverődött a tömeg és hirtelen újra parázs tüntetést kezdett. Megint lovasrendőrök robogtak elő és szétoszlatták a tömeget. Egymásután verődtek össze a tüntetők a Népszínház utca és Nagykörút keresztezésénél, majd az Akácfa-utca és Rákóczi-út sarkán és aCorvin-áruház előtt. A tüntetésnek ez volt a legviharosabb fázisa. A Nemzeti Színház tájékán köröskörül viharos tüntetés volt. A rendőrök egyszerre négy oldalon kezdték meg a tömeg szétoszlatását. Azokat, akik a Népszínház-utcánál és a Blaha Lujza-téren tüntettek, beszorították a Népszinházutcába, a József-körútra és a Rökk Szilárd-utcába s egészen a Baross-utcáig kergették őket. A Rákóczi-úti tüntetők egyrészét a Károly-körút felé, másrészét pedig az Erzsébet-körút felé szorították. Ezeken a helyeken már kisebb rendőrosztagok és detektívek voltak elhelyezve. Egymásután kisérték az elfogott tüntetőket a Blaha Lujza térre, ahonnan tizes, tizenötös csoportokban a VII. kerületi kapitányság //dzs/a-'utcai épületébe kisérték. Az elfogottakat gyalogos rendőrök közé állították és így indultak velük a kapitányság felé. Minden csoport mögött két lovasrendőr haladt. Az elfogottakat minden esetben nagyobb tüntető csoport kísérte. A karhatalom parancsnokának intézkedésére őrszemek álltak fel az Emke-kávéház előtti útvonalon, ahol az elfogottakat kísérték és nem engedték meg, hogy a kiváncsiak a csoportok után húzódjanak. Az egyik menetet azonban mégis sikerült egy nagyobb csoportnak követni, akik a körúton végig az Erger-Bergert énekelték, a Barcsayutca sarkán a lovasrendőrök szétoszlatták a kísérőket. Egy részük azonban a mellékutcákon át a Józsa utcáig vonult és itt a kapitányság kapujában hangosan tüntetett az elfogottak mellett. Közben a színházban is megtörtént az első botrány. A harmadik kép után a közönség a függöny elé tapsolta a szereplőket és a szerzőt. Mikor a bársonyfüggöny összecsukódott és a vasfüggönyt leeresztették, a taps tovább tartott. Ekkor a második emelet karzatáról egy hangos fütty süvített bele a tapsba. Ezt újabb fütyülés követte. Három-négy fiatalember fütyült és abcugolta Szomorít, a következő pillanatban pedig egyikük — mint utóbb megállapították — Zsabka Kálmán két bűzbombát dobott a nézőtérre. A bűzbomba kis üvegbe fojtott szalmiákszeszes készítmény volt. Az egyik a nézőtérre esett, a másik pedig a zenekar befedett tetőzetén tört össze, óriási bűzt fejlesztve. A második emeleten szolgálatot teljesítő rendőrök és detektívek elfogták a négy fiatalembert és míg a közönség egy percnyi ijedelem után tovább tapsolt, lekisérték az épület elé és átadták őket a karhatalom vezetőjének. Ezeket néhány már ott várakozó tüntetővel együtt megint sorbaállították és elindultak velük a kapitányság felé. A tüntetők úgy indultak el, hogy egyikük hangos vigyázzt, majd jobbra átüt és induljt vezényelt. Soraikban újra felhangzott a kiáltás: — Abcug Szomori, éljen a keresztény nemzeti gondolat! Le a zsidókkal! Este féltíz órakor megérkezett a Nemzeti Színház elé Szeszler Hugó helyettes főkapitány, akinek a karhatalom vezetői jelentést tettek az eddigi eseményekről. A főkapitányhelyettes intézkedésére a Mosoniy utcai laktanyából megerősítés érkezett. Egymásután négy csapatszállító autó robogott a Blaha Lujza térre. Rendőrök ugráltak le a kocsikról, felsorakoztak és a következő percben pedig már kisebb csoportokban indultak azokra a helyekre, ahol a tüntetés újra kiújult. Háromnegyed tíztől féltizenegyig teljes csend volt, a tüntetésben szünet állt be. Ekkor azonban megint csoportok szállingóztak a Nemzeti Szinház elé és itt is ott is kiújult a tüntetés. A rendőrök most is ott termettek és néhány perc alatt szétoszlatták a tömeget. „Villamosra várakoznak" — a tüntetők. A Nemzeti Szinház tájékán ekkor már százakra menő csapatok verődtek össze. A tüntetők, akik kisebb csoportokban érkeztek meg, nagyrészt a villamos-megállóhelyek előtt gyülekeztek és a rendőrség felszólítására azzal válaszoltak, hogy nem mennek el, mert villamosra várakoznak. Természetesen nem akarták zaklatni a valóban villamosra várakozó közönséget, akik közül nem tudták volna kiválogatni a tüntetőket, azért, hogy elejét vegyék a közönség oknélküli zaklatásának, intézkedtek, hogy a megállóhelyeket rövid időre helyezzék át. A kocsik a színháztól valamivel távolabb álltak meg, úgy hogy az utasok felszállhattak, a tüntetők azonban ezzel az ürügygyel nem tudták megközelíteni többé a színházat. Mivel azt tapasztalták, hogy egyesek kocsin vagy kerékpáron hajtottak át a Blaha Lujza téren és így tüntettek, elzárták a forgalom elől a Blaha Lujzateret, csak gyalogosok és a villamosok haladhattak át. Az újra és újra megújívó kisebb tüntetések mindig rövid ideig tartottak. Tizenegy óra tájban már sikerült a tüntetőket teljesen szétszórni a mellékutcákba, a Blaha Lujza-teret teljesen megtisztították és úgy látszott, hogy teljesen helyreáll a nyugalom. Ez azonban csak látszólagos volt, mert ismét kisebb csoportok érkeztek és a tér, valamint a Józsefkörút túlsó oldaláról farkasszemet néztek a rendőrkordonnal. Az előadás után a rendőrség biztosította a közönség békés elvonulását. Mikor a színház már teljesen kiürült, a színészbejárón át a színészek nagy része is elhagyta az épületet, kijött a kiskapun Szomori Dezső néhány barátjával gépkocsira ülve, elhajlatott. A tüntetők valószínűen nem tudták, ki megy a gépkocsin és Szomori Dezső távozását semmiféle zajos jelenet nem követte. Féltizenkettő tájban megint nagyobb csoport verődött össze a Rákóczi-úton és hangos kiáltozással kezdett előnyomulni a színház felé. A Körút sarkán azonban rendőrkordon fogadta őket, majd megint lovast rendőrök robogtak elő és szétoszlatták a tüntetőket. A környéken még itt-ott történt néhány kisebb botrány, amelynek részt,vevőit egymásután kísérték a Blaha Lujza térre. Éjféltájban már összesen nyolcvannégy tüntető volt a VII. kerületi kapitányság épületében, ahol Koós Géza rendőr, főtanácsos megkezdte igazoltatásukat. Az előállítások és igazoltatások. Éjfélkor kezdték meg a VII. kerületi kapitányságon a nyolcvanöt előállított ember igazoltatását. Sokan azt állították, hogy nem volt szándékukban tüntetni, hanem véletlenül keveredtek a tömegbe. Az előállítottak a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból kerülnek ki. Van közöttük tanársegéd, joghallgató, orvostanhallgató, vállalati főtitkár, közgazdasági egyetemi hallgató, állatorvosi hallgató, orvos, iparművésznövendék, magántisztviselő, fényképész, kovácssegéd, kereskedelmi alkalmazott, kocsifényező, üvegessegéd, cipész, géplakatos, nyug pénzügyi főtanácsos, mérnök, kereskedő, néhányan hírlapírót mondottak be foglalkozásnak és több fiatalkorú középiskolai tanuló, valamint egy ugyancsak fiatalkorú kárpitosinas. Az igazoltatás késő éjszaka, lapzártakor még tart. Az előállítottak közül azokat, akik megfelelő módon igazolják magukat, elbocsátják a rendőrségtől, a többit pedig ideiglenesen őrizetben tartják, azonban valamennyi ellen megindítják az eljárást. A tüntetés viharos volt ugyan, azonban vagyonban semmiféle kárt nem okozott, csak egy villamoskocsi ablakát és a Nemzeti Színház egyik ablakát törték be. Sebesülés nem történt, a mentőkre sehol sem volt szükség. Mindössze Zsabka Kálmánt Budapesti Richteri Offe Serész-T szállították a kapitányság épületéből a rendőrkórházba, mert rosszul lett. A tüntetők száma körülbelül hatszáz volt. Sokkal többnek látszott azonban, mert a tüntetők a kíváncsiskodó tömeg között helyezkedtek el, és a fel és alá hullámzós tömegben csak akkor lehetett megkülönböztetni a tüntetőket, mikor csoportba vésződve előnyomultak. Az éjszakai órákban teljesen helyre-állott a rend és a nyugalom és csak a Nemzeti Szinház környékén cirkáló megerősített rendőrőrjáratok mutatták nyomát az elült izgalmaknak. Rothermere és lífulescu. Bukarest, okt. 21. Titulescu külügyminiszterhez egy újságíró kérdést intézett, hogy mi a véleményei a Rothermere-akcióról. A külügyminiszter a kérdésre ezt felelte: a Rothermere lordnak Angliában nincs az a befolyása, amelyet sokan neki tulajdonítanak. Egyébként Rothermere lordot nem is ismerem, helyesebben mondva nem is akarom ismerni. Éppen ezért átengedtem Benes dr. cseh-szlovák külügyminiszternek, hogy a vitát folytassa le. A Hlinka-párt bukása és Rothermere Prága, okt. 21.A tót néppártnak a községi választásokban való súlyos kudarca a pártvezetőség körében óriási megrökönyödést keltett Hlinka felvidéki körútra indult vezérkarával, hogy a helyszínen megvizsgálja a kudarc okait, Buday képviselő pedig a Szovakban folytatásos vezércikkben vonja le a választások eredményének tanulságait Buday ezt írja: „ A szavazatok eltolódásának oka általában a tót néppártnak a kormányba való belépése és Rothermere akciója. Végül mondjuk ki nyiltan és férfiasan, hogy a nem taktikusan vezetett Rothermere-ellenes akció is sok tótot hajtott át a tót pártokból a magyar pártokba. Rothermere-díszhangverseny Kőbányán. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége és a Kőbányai Kaszinó október 23-án, vasárnap délután fél hat órakor Rothermere lord tiszteletére a kaszinó színháztermében (Füzér utca 13.) díszhangversenyt rendezamelyen Teleki Sándor gróf, a TESz társelnöke mond ünnepi beszédet. A hangversenyen közreműködik Nedelkovits Annus operaénekesnő, a MÁV kamaraénekkara és a Kőbányai Kaszinó szimfonikus zenekara Teleki László karnagy vezénylésével. Belépődíj nincs. A hangverseny helye a 26-os, 36-os, 37-es és 75-ös villamosokkal közelíthető meg. Rothermere lord köszönete. Rothermere lordot a Magyar Vaskereskedők és Vasiparosok Országos Egyesülete is üdvözölte. Erre az üdvözlő levélre Rothermere lord a következő sorokban válaszolt az egyesület elnökének: Kérem fogadja köszönetemet a Magyarországnak szerzendő igazság érdekében kifejtett munkámat méltányoló átiratáért. Teljes mértékben értékelem ama nehézségeket, amelyek országuk széttagolása folytán mindazoknak útjában állanak, akik ipari vállalkozásban tevékenykednek. Meg vagyok győződve, hogy a „felszabadulás napja“ már nincs messze és biztosak lehetnek abban, hogy én nem fogom munkámat Magyarország érdekében abbahagyni, amíg ezt siker nem koronázza. Házasodik-e a bolgár király. Szófia, okt. 21. A király házasságának kérdése egyre jobban magára vonja a közönség érdeklődését. Olasz diplomáciai körökben kijelentik, hogy semmi pozitívumot nem tudnak. Úgy látszik, hogy a megbeszélések még folynak és hogy az utolsó szót még nem mondták ki. Jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Boris király meglátogatta XI. Pius pápát, mert tekintettel arra, hogy a különben is görög keleti vallású uralkodó inkognitóban utazott, ez a látogatás nem volt feltétlenül szükséges, kivéve, ha valami, a királyt érdeklő ügyről volt szó. Fontosnak tartják, hogy Mussolini és Boris király között hosszas tanácskozás folyt és azt hiszik, hogy a házasság kérdéséről lehetett szó. Az olasz király ennek bizonyára nem lesz ellene, hiszen ő maga is görög keleti hercegnőt vett feleségül és megengedte, hogy egyik leánya protestáns német herceggel köthessen házasságot. Abban is bizakodnak, hogy a Vatikán engedékeny magatartást fog tanúsítani. Nagyon valószínű, hogy király még nem fog mint vőlegény hazatérni, de további tárgyalásra még mindig marad lehetőség.