Budapesti Hírlap, 1927. október(47. évfolyam, 222–247. szám)

1927-10-22 / 240. szám

6 Budapesti Rihhf nri öffóSer % sz-T amidőn a ma este szokatlan készséggel megnyíló függöny előtt a szereplők már vagy negyedszer jelentek meg. Végre meg­jelent a szerző. Egyszerű utcai ruhája azt mutatta, hogy nem volt szándékában megjelenni a függöny előtt, mint a hogy ez repriz alkalmával nem is szokásos. A szerző mellett tüntetők ekkor óriás tapsba és éljenzésbe kezdtek, de ugyan­akkor az emeleten tumultus támadt. Ííendőrök nyomultak az erkély közepe felé.. Valaki nyilván ellenvéleményt mert kockáztatni. A szerző vagy ötször jelent meg a lámpák előtt. A taps és hangos tet­szésnyilvánítás még javában tartott is, a midőn a vasfüggönyt már leeresztették. Ebben a pillanatban a magasból valami csillogó fényes gömb rö.pült a színpad felé s hangos csörrenéssel zúzódott szét a zenekar fölé borított bádog ellenzőn. Bűz- bomba volt. Nyomában könnyfacsaró amoniák szaga terjedt szét s betöltötte az egész nézőteret. Az üveg szilánkjai a föld­szint első soraiba repültek s noha szeren­csére senki sem sérült meg, a közönség ijedten elhagyta helyét s nagyzésze nem is tért vissza. Az emeleten, ahonnan a bomba lerepült, rendőrtisztek és rendőrök vettek körül néhány embert. Eltávolították őket. Az előadás kezdetén visszafojtott, majd később már éppen megnyugodni készülő izgalom most eleven erővel tört ki az em­berekből. Ha valaki véletlenül szomszédjá­hoz ért könyökével, amit máskor észre sem vesznek, már ideges, gyanakodó pillantáso­kat is gesztusokat váltott kt. A dohányzóban ingerült beszélgetések hallatszottak. A szerző hívei az ébredőket szidták, a közönség másik része egyrészt a a szerző mellett tüntető közönség magatar­tása miatt, másrészt azért zúgolódott, hogy bérlete miatt ilyen kellemetlen helyzetbe került. A negyedik kép után már nem hívta senki a szerzőt. A széksorok az előadás to­vábbi során egyre üresebbek lettek, sőt a szerző hívein is erőt vett az unalom. Lelkes ovációról már szó sem volt. Az utolsó kép után gyorsan kiürüli a színház; s az utcára siető közönség tüntetők hada hetyett üres térre és utcákra érkezett Rendőrökön kí­vül nem látott egy teremtett lelket sem. A tüntetőket és a kiváncsiakat a rendőrség messze visszaszorította. A Nemzeti Színház körül ostromállapot képe fogadta a távo­zókat. Látva az izgalmat, a rendőri készültsé­get, átszenvedve a botrányt, fel kell vet­nünk a kérdést: Nem kellett volna-e az ille­tékeseknek a színházba járó közönséget ilyesmitől megkímélni? Érdemes volt-e a dolgokat idáig engedni s nem lett volna-e helyesebb, tekintettel az ideges közhangu­latra, elejteni a darab előadását, ha másért nem, csupán azért, hogy a történtekről a világsajtóba szétröppenő hirek ne rontsák újból hírünket. Ha a két, szenvedélytől ve­zetett tábor nem gondolt erre, gondolnia kellett Volna az illetékeseknek. Mert a do­lognak ez a nézőpontja felette áll bármi­lyen belső ellentéteken. Az utcai tüntetések. Délután öt óra tájban nagyobbszámu karhatalom vonult ki a Nemzeti Színház­hoz, Egy század gyalogos, két szakasz lovas és egy szakasz kerékpáros rendőrt küldtek ki a rend fentartására. A karhatalmat Radák György és Barna Béla főtanácsosok, valamint Toifel István főfelügyelő vezették. Az őrszemélyzeten kívül nagyobbszámu de­tektív leljesilett szolgálatot. Ezeknek egy része a színház környékén figyelte a járó­kelőket, másrészük pedig a színház belse­jében helyezkedett el. Ezenkívül még más, messzemenő intézkedéseket tették a rend biztosítására. A Nemzeti Színház környékén, főként pedig a Rákóczi-uton és a Nagykörűtől megkettőztették az őrszemeket s lovasrend­őrökkel megerősitett őrjáratok cirkáltak. A Mosonyi-utcai rendőrlaktanyában, vala­mint a VI., VII. és VIII. kerületi kapitány­ságon nagyszámú rendőrlegénység állott készenlétben. Este félhét óra tájban meg­szállt vár képét mutatta a Nemzeti Színház környéke. Az előadás idejének közeledte­kor a bejáratokhoz mindenhová őrszeme­ket állítottak. Ezzel egyidőben a meg­figyelőszolgálatot teljesítő detektívek észre­vették, hogy a színház környékén hármas­négyes csoportokban, túlnyomórészt fiatal­emberek sétálnak. Ebben az időben külön­ben is rendkívül forgalmas a Nagykörút és a Rákóczi-ut keresztezése és igy szinte meg­akasztotta a forgalmat a néhányszáz főre verődött fiatalemberek tömege. Csakhamar kialakult a tüntetésre készü­lők csoportja. Ezek a fiatalemberek hato- sával-nyolcasával sorban jártak-keltek a szinház körül. Negyednyolc órakor nyitot­ták meg a szinház kapuit. Ebben a pilla­natban a Tinódy-szobor mellett összeverő­dött körülbelül háromszáz főnyi tüntető hirtelen előrohant és hangos 'kiáltozással futott át a Blaha Lujza-téren a szinház irányába. Közben hangosan kiáltoztak: — Abcug Szomori! Éljen a keresztény nemzeti gondolat! Le a zsidókkal! Abcug Hevesi! A fialalemberek hirtelen rohama azon­ban csak a téren keresztül tartott. A be­járatnál felállított rendőrök elálltak útju­kat, majd Barna főtanácsos intézkedésére a Blaha Lujza-tér oldalán felállított félszá­zadnyi rendőrlegénység eléjük nyomult és visszaszorította őket a szobor tövébe, ahol az ott tartózkodó detektívek és rendőrök elfogták közülök azokat, akik a leghango- sabban kiáltoztak. Ez a megmozdulás jeladás volt a tünte­tés megkezdésére. Pontosan ezzel egyidő. ben a Rákóczi-ut és a Körút oldalán a szinészbejáró körül összecsődült kiváncsi tömegből is elöugrottak a tüntetők és han. gosan kiáltozni kezdtek. Itt csak néhány rendőr állt és ezért lovasrendőröket vezé­nyeltek oda. A Blaha Lujza-térről vágtatva igyekezett oda hat lovasrendőr, felhajtot­tak a járdára és szétoszlatták a tüntető cső. portot. Közben a színház közönsége be­ment a színházba és elfoglalta helyét. Az egyszerre egyidőben két oldalon történt tüntetés után még néhányszor kisebb nyolc-tiz főnyi csoport verődött össze sí­pokkal, kerepelőkkel éktelen lármát csapva, A rendőrség minden egyes ilyen kis csopor. tót pillanatok alatt szétoszlatott és többet közülük a Nemzeti Szinház főbejárata elé, a Blaha Lujza-térre kisértek. Bent a színházban teljes rend és nyu­galom volt. Az előadást félnyolc után öt perccel kezdték meg. Kint az utcán a két első meghiúsult nagyobbszabásu tüntetés után csend következett. Ez a csend körül­belül az első felvonás végéig tartott. Addig újra összeverődött a tömeg és hirtelen újra parázs tüntetést kezdett. Megint lo- vasrendörök robogtak elő és szétoszlatták a tömeget. Egymásután verődtek össze a tüntetők a Népszínház-ulca és Nagykörút keresztezésénél, majd az Akácfa-utca és Rákóczi-ut sarkán és a .Corvin-áruház előtt. - A tüntetésnek ez volt a legviharo­sabb fázisa. A Nemzeti Szinház tájékán köröskörül viharos tüntetés volt. A rend­őrök egyszerre négy oldalon kezdték meg a tömeg szétoszlatását. Azokat, akik a Népszínház-utcánál és a Blaha Lujza-téren tüntettek, beszorították a Népszinház- utcába, a József-körulra és a Rökk Szi­lárd-utcába s egészen a Baross-utcáig ker­gették őket. A Rákóczi-uli tüntetők egy- részét a Kár oly-körút felé, másrészét pedig az Erzsébet-körút felé szorították. Ezeken a helyeken már kisebb rendőrosztagok és detektívek voltak elhelyezve. Egymásután kisérték az elfogott tüntetőket a Blaha Lujza-térre, ahonnan tizes, tizenötös cso­portokban a VII. kerületi kapitányság //drs/a-'utcai épületébe kisérték. Az elfogot- takat gyalogos rendőrök közé állították és igy indultak velük a kapitányság felé. Minden csoport mögött két lovasrendör haladt. Az elfogottakat minden esetben nagyobb tüntető csoport kísérte. A karha­talom parancsnokának intézkedésére őr­szemek álltak fel az Emke-kávéház előtti útvonalon, ahol az elfogottakat kisérték és nem engedték meg, hogy a kiváncsiak a csoportok után húzódjanak. Az egyik me­netet azonban mégis sikerült egy nagyobb csoportnak követni, akik a körúton végig az Erger-Bergert énekelték, a Barcsay- utca sarkán a lovasrendőrök szétoszlatták a kísérőket. Egy részük azonban a mellék­utcákon át a f/órs/a-utcáig vonult és itt a kapitányság kapujában hangosan tüntetett az el fogottak mellett. Közben a színház­ban is megtörtént az első botrány. A har­madik kép után a közönség a függöny elé tapsolta a szereplőket és a szerzőt. Mikor a bársonyfüggöny összecsukódott és a vasfüggönyt leeresztették, a taps tovább tartott. Ekkor a második emelet karzatá­ról egy hangos fütty süvített bele a tapsba. Ezt újabb fütyülés követte. Három-négy fiatalember fütyült és abcugolta Szomorít, a következő pillanatban pedig egyikük — mint utóbb megállapították — Zsabka Kálmán két büzbombát dobott a néző­térre. A büzbomba kis üvegbe fojtott szal- miákszeszes készítmény volt. Az egyik a nézőtérre esett, a másik pedig a zenekar befedett tetőzetén tört össze, óriási bűzt fejlesztve. A második emeleten szolgálatot teljesítő rendőrök és detektívek elfogták a négy fiatalembert és mig a közönség egy percnyi ijedelem után tovább tapsolt, le­kisérték az épület elé és átadták őket a karhatalom vezetőjének. Ezeket néhány már ott várakozó tüntetővel együtt megint sorbaállították és elindultak velük a kapi­tányság felé. A tüntetők úgy indultak el, hogy egyikük hangos vigyázzt, majd jobbra átot és induljt vezényelt. Soraikban újra felhangzott a kiáltás: — Abcug Szomori, éljen a keresztény nemzeti gondolat! Le a zsidókkal! Este féltiz órakor megérkezett a Nem­zeti Szinház elé Szeszlér Hugó helyettes főkapitány, akinek a karhatalom vezetői jelentést tettek az eddigi eseményekről. A főkapitányhelyettes intézkedésére a Moso- niy/'-utcai laktanyából megerősítés érkezett. Egymásután négy csapatszállító autó ro­bogott a Blaha Lujza-térre. Rendőrök ug­ráltak le a kocsikról, felsorakoztak és a következő percben pedig már kisebb cso­portokban indultak azokra a helyekre, ahol a tüntetés újra kiújult. Háromne- gyedtiztöl féltizenegyig teljes csend volt, a tüntetésben szünet állt be. Ekkor azonban megint csoportok szál­lingóztak a Nemzeti Szinház elé és itt is ott is kiújult a tüntetés. A rendőrök most is ott termettek és néhány perc alatt szét­oszlatták a tömeget. „Villamosra várakoznak" — a tüntetők. A Nemzeti Szinház tájékán ekkor már százakra menő csapatok verődtek össze. A tüntetők, akik kisebb csoportokban érkez­tek meg, nagyrészt a villámos-mcgállóhelyek előtt gyülekeztek és a rendőrség felszólítá­sára azzal válaszoltak, hogy nem mennek el, mert villamosra várakoznak. Természe­tesen nem akarták zaklatni a valóban vil- lámosra várakozó közönséget, akik közül nem tudták volna kiválogatni a tüntetőket, azért, hogy elejét vegyék a közönség ok- nélküli zaklatásának, intézkedtek, hogy a megállóhelyeket rövid időre helyezzék át. A kocsik a szinháztói valamivel távolabb álltak meg, úgy hogy az utasok felszáll­hattak, a tüntetők azonban ezzel az ürügy- gyei nem tudták megközelíteni többé a színházat. Mivel azt tapasztalták, hogy egyesek kocsin vagy kerékpáron hajtottak át a Blaha Lujza-téren és igy tüntettek, elzárták a forgalom elől a Blaha Lujza- teret, csak gyalogosok és a villámosok ha­ladhattak át. Az újra és újra megujluó ki­sebb tüntetések mindig rövid ideig tartot­tak. Tizenegy óra tájban már sikerült a tüntetőket teljesen szétszórni a mellékut­cákba, a Blaha Lujza-teret teljesen meg­tisztították és úgy látszott, hogy teljesen helyreáll a nyugalom. Ez azonban csak látszólagos volt, mert ismét kisebb csopor­tok érkeztek és a tér, valamint a József- körut túlsó oldaláról farkasszemet néztek a rendőrkordonnal. Az előadás után a rendőrség biztosította a közönség békés elvonulását. Mikor a szin. ház már teljesen kiürült, a szinészbejárón át a színészek nagyrésze is. elhagyta az épületet, kijött a kiskapun Szomori Dezső néhány barátjával gépkocsira ülve, elhaj. látott. A tüntetők valószínűen nem tudták, ki megy a gépkocsin és Szomori Dezső tá­vozását semmiféle zajos jelenet nem kö­vette. Féltizenkettő tájban megint nagyobb csoport verődött össze a Rákóczi-uton és hangos kiáltozással kezdett előnyomulni a szinház felé. A Körút sarkán azonban rend őrkordon fogadta őket, majd megint lovast rendőrök robogtak elő és szétoszlatták a tüntetőket. A környéken még itt-ott történt néhány kisebb botrány, amelynek részt, vevőit egymásután kísérték a Blaha Lujza térre. Éjféltájban már összesen nyolcvan négy tüntető volt a VII. kerületi kapitányi Ság épületében, ahol Koós Géza rendőr, főtanácsos megkezdte igazoltatásukat. Az előállítások és igazoltatások. Éjfélkor kezdték meg a VII. kerületi ka­pitányságon a nyolcvanöt előállított ember igazoltatását. Sokan azt állították, hogy nem volt szándékukban tüntetni, hanem véletlenül keveredtek a tömegbe. Az elő­állítottak a legkülönbözőbb társadalmi osz­tályokból kerülnek ki. Van közöttük tanár­segéd, joghallgató, orvostanhallgató, válla­lati főtitkár, közgazdasági egyetemi hall­gató, állatorvosi hallgató, orvos, iparmü- vésznövendék, magántisztviselő, fényképész, kovácssegéd, kereskedelmi alkalmazott, kocsifényező, üvegessegéd, cipész, géplaka­tos, nyug. pénzügyi főtanácsos, mérnök, kereskedő, néhányan hírlapírót mondottak be foglalkozásnak és több fiatalkorú kö­zépiskolai tanuló, valamint egy ugyancsak fiatalkorú kérpitosinas. Az igazoltatás késő éjszaka, lapzártakor még tart. Az előállítot­tak közül azokat, akik megfelelő módon igazolják magukat, elbocsátják a rendőr­ségről, a többit pedig ideiglenesen őrizet­ben tartják, azonban valamennyi ellen megindítják az eljárást. A tüntetés viharos volt ugyan, azonban vagyonban semmiféle kárt nem okozott, csak egy villamoskocsi ablakát és a Nem­zeti Színház egyik ablakát törték be. Sebe­sülés nem történt, a mentőkre seholsem volt szükség. Mindössze Zsabka Kálmánt szállították a kapitányság épületéből á rendőrkórházba, mert rosszul lett. A tün­tetők száma körülbelül hatszáz volt. Sok­kal többnek látszott azonban, mert a tün­tetők a kíváncsiskodó tömeg között he­lyezkedtek el, és a fel és alá hullámzói tömegben csak akkor lehetett megkülön­böztetni a tüntetőket, mikor csoportba vés rődve előnyomultak. Az éjszakai órákban teljesen helyre-! állott a rend és a nyugalom és csak al Nemzeti Szinháa környékén cirkáló meg­erősitett rendőrőrjáratok mutatták nyo- mát az elült izgalmaknak. Rothermere és lífulescu. Bukarest, okt. 21, Titulescu külügyminiszterhez egy újság­író kérdést intézett, hogy mi a véleményei a Rothermere-akcióról. A külügyminiszter a kérdésre ezt felelte: — Rothermere lordnak Angliában nincs az a befolyása, amelyet sokan neki tulaj, donitanak. Egyébként Rothermere lordot nem is ismerem, helyesebben mondva nem is akarom ismerni. Éppen ezért átengedtem Benes dr. cseh-szlovák külügyminiszternek^ hogy a vitát folytassa le. A HJinka-párt bukása és Rothermere Prága, okt. 21. rA tót néppártnak a községi választások­ban való súlyos kudarca a pártvezetöség körében óriási megrökönyödést keltett Hlinka felvidéki körútra indult vezérkará­val, hogy a helyszínen megvizsgálja a ku. darc okait, Buday képviselő pedig a Sfo, vakban folytatásos vezércikkben vonja le| a választások eredményének tanulságait Buday ezt Írja: — A szavazatok eltolódásának óka álta­lában a tót néppártnak a kormányba való belépése és Rothermere akciója. Végül mondjuk ki nyiltan és férfiasán, hogy a nem taktikusan vezetett Rothermere-elle- nes akció is sok tótot hajtott át a tót pár. tokból a magyar pártokba. Rothermere-diszhangverseny Kőbányán. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége és a Kőbányai Kaszinó október 23-án, vasár- nap délután félhat órakor Rothermere lord tiszteletére a kaszinó színháztermében (Füzér-utca 13.) díszhangversenyt rendez- amelyen Teleki Sándor gróf, a TESz társ- elnöke mond ünnepi beszédet. A hangver- senyen közreműködik Nedelkovits Annus operaénekesnő, a MÁV kamaraénekkara és a Kőbányai Kaszinó szimfonikus zenekara Teleki László karnagy vezénylésével. Be­lépődíj nincs. A hangverseny helye a 26-os, 36-os, 37-es és 75-ös villamosokkal közelit- he tő meg. Rothermere lord köszöneté. Rothermere lordot a Magyar Vaskeres­kedők és Vasiparosok Országos Egyesülete is üdvözölte. Erre az üdvözlő levélre Ro- thermere lord a következő sorokban vá- laszolt az egyesület elnökének: Kérem fogadja köszönetemet a Magyar­országnak szerzendő igazság érdekében ki­fejtett munkámat méltányoló átiratáért. Teljes mértékben értékelem ama nehézsé­geket, amelyek országuk széttagolása foly­tán mindazoknak útjában állanak, akik ipari vállalkozásban tevékenykednek. Meg vagyok győződve, hogy a „felszabadulás napja“ már nincs messze és« biztosak le­hetnek abban, hogy én nem fogom mun­kámat Magyarország érdekében abba­hagyni, amig ezt siker nem koronázza. Házasodík-e a bolgár király. Szófia, okt. 21, A király házasságának kérdése egyre jobban magára vonja a közönség érdeklő­dését. Olasz diplomáciai körökben kije- lentik, hogy semmi pozitívumot nem tud­nak. Úgy látszik, hogy a megbeszélések még folynak és hogy az utolsó szót még nem mondták ki. Jelentőséget tulajdoní­tanak annak, hogy Boris király megláto­gatta XI. Pius pápát, mert tekintettel arra, hogy a különben is görög keleti vallásu uraikodó inkognitóban utazott, ez a láto­gatás nem volt feltétlenül szükséges, ki­véve, ha valami, a királyt érdeklő ügy­ről volt szó-. Fontosnak tartják, hogy Mussolini és Boris király között hosszas tanácskozás folyt és azt hiszik, hogy a házasság kérdéséről lehetett szó. Az olasz király ennek bizonyára nem lesz ellene, hiszen ő maga is görög keleti hercegnőt vett feleségül és megengedte, hogy egyik leánya protestáns német herceggel köt­hessen házasságot. Abban is bizakodnak, hogy a Vatikán engedékeny magatartást fog tanúsítani. Nagyon valószínű, hogy király még nem fog mint vőlegény haza­térni, de további tárgyalásra még mindig marad lehetőség.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék