Budapesti Hírlap, 1927. november (47. évfolyam, 248–272. szám)

1927-11-12 / 257. szám

1927 november 12. (257. sz) Budapesti Hmu? zás, a nagyszámú gyermekkel bíró csalá­dok jutalmazása egy vagy más formában nem elegendő. Franciaország példája eb­ben a tekintetben megmutatta, hogy egye­dül ilyen eszközökkel eredményt elérni nem lehet. Sokkal messzebbmenő eszközök­höz kell nyúlnunk.­­ A kormány ebből a szempontból tör­vényjavaslatot is készít elő. Kötelességünk, hogy a gazdasági kultúra visszamaradott­sága szempontjából is átmenetileg segítsé­gére siessünk a népnek.­­ De természetes, hogy rendészeti téren is meg kell tennünk mindazt, ami szüksé­ges, hogy ezzel a morális métellyel szembe tudjunk szállni, azokat a közegészségügyi intézkedéseket, amelyeket a gyermekhalan­dóság leküzdése érdekében tervez a kor­mány, ezekben a községekben fokozottabb mértékben kell keresztülvinnünk és haté­konyabb ellenőrzés alá kell helyeznünk az egész népszaporulás kérdését. — Mindent összevéve (Halljuk! Halljuk!) ezennel bejelentem, hogy a hitbizomány reformjával kapcsolatban és egy időben a kormánynak az a terve, hogy egy átfogó törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, amely­ben az egykével, mint népbetegséggel kí­ván foglalkozni. (Élénk helyeslés.) Abban igaza van Huszár Károlynak, hogy az egyke egyes vidékeken, különösen a vá­rosokban, nem speciális rendszabályokat, hanem általános, átfogó gazdasági és szo­ciálpolitikát feltételez. Legyen meggyő­ződve, hogy minden egyes lépésünknél a jövőben is úgy, mint eddig, de a jövőben, ha lehet fokozottabb mértékben, amennyi­ben azt az ország pénzügyi helyzete meg­engedi, minden szociális intézkedésünkkel tekintettel leszünk elsősorban erre a kér­désre is, amely a nemzet szempontjából olyan nagy jelentőségű. A családi pótlék felemelése.­ ­ Ami a családi pótlékot illeti és egy új bérrendszert, amely az egész gazdasági életben kereszt­ül viendő volna, természet­szerűen elsősorban az állami életben, ezzel a kérdéssel komolyan és behatóan kell az én felfogásom szerint is foglalkozni,­­úgy van! Úgy van­ a jobb- és a baloldalon.) A következő lépésnek feltétlenül annak kell lennie, hogy nem egy lineáris javítás ré­vén, hanem a családi pótlék emelése által a nagyszámú családtaggal bíró tisztviselők helyzetén segítsünk. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen. Huszár Károly: Ezt akartam!) — Azt is helyeslem, hogy ha a közgaz­dasági élet összes faktorai, nemcsak az ál­lam, mint elsőrangú faktor, de a többi fak­torok is, azt a bérrendszert, amely ma dí­vik az országban és általában a világon, ebből a szempontból revízió alá vennék. Ebből a szempontból szívesen intéz a kor­mány a gazdasági élet összes számottevő tényezőihez olyan felszólítást, hogy tegyék ezt a kérdést megfontolás tárgyává. A napirend tárgyalása. Ezután a Ház harmadszori olvasásban elfogadta a heti pihenőkről szóló törvény­­javaslatot, majd áttért a munkások sza­badidejének felhasználásáról szóló mi­niszteri jelentés tárgyalására. Propper Sándor a törvényjavaslattal kapcsolatban a vasutasok szervezkedései­nek nehézségeiről beszél. Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­niszter: Az állami üzemekben nem üldö­zik a szociáldemokratákat. Propper Sándor beszéde végén a buda­pesti munkabérviszonyokat festette. A ja­vaslatot elfogadja. Váry Albert előadó beterjesztette az igazságügyi bizottság jelentését a büntető­­novella módosított szövegével. Kérésére a Ház kimondotta a sürgősséget. Huszár Károly elnök javaslatára ez­után a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését november 15-én, kedden délelőtt tartja a mai ülés napirendjének folytató­lagos tárgyalásával. Az ülés délután két órakor ért véget. A francia-j­ugoszláv szerződés Magyarország ellen irányul. Az „Echo de Paris" a béke ellen való összeesküvés abszurd vádjával illeti Magyarországot. Paris, nov. 11. Az Echo de Paris meglepődik azon, hogy a világsajtó milyen nagy zajja­l fogadja a szerződés aláírását. A lap megállapítja, hogy a „jugoszláv nemzet“ a legutóbbi 17 év folyamán mindig hűséggel és hősiesség­gel állott Franciaország mellett, szemben a németek és magyarok reváns-szövetségé­­vel. Mivel pedig a francia-jugoszláv szer­ződés által fölvetett kérdések inkább Ma­gyarországot érintik, mint Németországot, reméljük, — írja a lap — hogy a francia­­jugoszláv szerződés kommentálói jól szem­­ügyre veszik majd azt, ami Magyarországon végbemegy. Ha ezt megteszik, látni fogják, hogy a Magyarországon megnyilvánuló té­nyek a legnyilvánvalóbban bizonyítják, hogy a francia politikának igaza van, Ma­gyarország ugyanis elhatározta, hogy ka­tonai attasékat küld a külföldi követsé­geire, és mintha csupán véletlen volna, éppen Róma az, ahová először küld kato­nai attasét. A cikk a továbbiakban különö­sen a magyar katonai körök tevékenysé­gére utal, majd emlékeztet arra, hogy leg­utóbb Bethlen miniszterelnök egy alkalom­mal elismerte József kir. herceg rangbeli elsőbbségét. A lap végül azt mondja, hogy a háború emberei továbbra is dominálnak és állandó összeesküvést szőnek a béke ellen. A Petit Parisien szerint a francia-jugo­­szláv barátsági és döntőbírósági szerződés tíz évre szól. A szerződésről az Echo de Paris a következőket írja: Alapjában véve egészen a francia-román egyezménnyel le­het összehasonlítani az új szerződést. Nem teremt az aláírók között olyan szoros kap­csolatot, mint a Locarnóban aláírt francia­lengyel és a francia-cseh szerződések, ame­lyek diplomáciailag, sőt katonailag garan­tálják az azon a napon a német határ ügyében történt megállapodást. Az új szer­ződés megelégszik azzal, hogy megállapítja a szerződő felek együttműködését, anélkül, hogy pontosan megmondaná, miféle jel­lege lehet ennek az együttműködésnek. Hasonlóan a francia-román szerződéshez, ez a szerződés is Magyarország esetleges reváns-szándékát tartja szem előtt, míg a francia-lengyel és a francia-cseh egyezmé­nyek az esetleges német revánsra gon­dolnak. Aláírták a szerződést Berlin, nov. 11. (Tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik, hogy ma délután öt és hat óra között Briand és Marinkovics a külügy­minisztériumban aláírták a francia-jugo­­szláv szerződést. Félhivatalos jelentés sze­­­rint a szerződés aláírása után a két mi­niszter véglegesen megtárgyalta a külpoli­tikai helyzeteit és megállapította, hogy minden tekintetben egyet értenek. Az aláírás után Briand és Marinkovics együttesei fogadták a bel- és külföldi saj­tót. Briand kifejtette, hogy az új szerző­désnek egyetlen álla­m ellen sincs éle és teljesen békés jellegű, amennyiben bele­illeszkedik a Népszövetség adta helyzetbe. A szerződést­ a Népszövetség elé fogják terjeszteni és akkor alkalma lesz minden­kinek meggyőződni arról, hogy Franciaor­szág és Jugoszlávia törekvései teljesen bé­kés jellegűek. Végül kijelentette Briand, hogy az új szerződést a lakomai politika folytatásának tartja. Briand nyilatkozata. Paris, nov. 11. (Cseh Távirati Iroda.) A jugoszláv-fran­­cia barátsági és döntőbíráskodási szerző­dés aláírása alkalmából Briand és Marin­kovics külügyminiszterek megállapították, hogy kormányaik teljesen egy véleményen vannak a két országot érdeklő kérdések­ben. Kiemelték továbbá azt a szilárd el­határozásukat, hogy a Nemzetek Szövetsé­gével teljes összhangban folytatják a béke konszolidálására irányuló törekvéseiket a fennálló szerződések érdekében. A két nem­zetet egybefűző hagyományos barátság szellemétől vezérelve a két miniszter ba­rátságos szellemben megegyezett több oly kérdésben, amelyek közeli rendezése mé­lyebbé fogja tennii a két ország közt a közgazdasági és pénzügyi politikai kapcso­latokat. A szerződés aláírása után Briand kül­ügyminiszter Marinkovics jugoszláv kül­ügyminiszter jelenlétében fogadta a francia és a külföldi sajtó kéviselőit és kijelentette, hogy a szerződés ratifikálása s a Népszövet­ségnél történő regisztrálása után a szerző­dés szövegét közölni fogják a nyilvánosság­gal. Briand ismételten óva intette a sajtót attól, hogy hitelt adjon a szerződés tartal­mára vonatkozóan felbukkanó találgatá­­soknak és hangoztatta, hogy a szerződés senki ellen sem irányul és célja kizárólag a béke. Arra a kérdésre, miért tolódott ki a szerződés aláírása másfél esztendő­vel, Briand ezt mondta: Természetesen további mű megvalósítására törekedtünk és a jövőben azon leszünk, hogy az előbb vagy utóbb valósággá váljék. Arra a kér­­désre, várjon Olaszországgal közöltek-e minden részletet, Briand azt mondott­­, hogy Olaszországot épp úgy, mint minden közveletlenü­l érdekelt államot a tárgyalá­sok menetéről és a kész tényállásról érte­sítették. Román tábornok vádja a román hadsereg ellen. Bukarest, nov. 11. Cantacuzino tábornok cikket irt a Cír­ván tul című lapba a politizáló román hadseregről. A román hadsereg egyes tiszt­,­jei — írja a tábornok — egy idő óta a politikai pártok küzdelmeinek és érdekei­nek lettek eszközei. Ez a helyzet a Manoi­­lescu-ügy óta még súlyosabb lett és egye­nesen ellenségeskedés jellegét öltötte ma­gára. Ma már a román katonai bírásko­dás egész apparátusa is ezeknek a politi­­kai pártérdekeknek szolgálatába állt a különböző vádemelésekkel. Ugyanekkor, olyan hírek szállonganak, hogy a hadtest­­parancsnokok körében is hamarosan egé­szen új kinevezések lesznek, mégpedig úgy, hogy az új parancsnokok személyei megfeleljenek a mai kormányzati rend­,­szernek s az általa képviselt trónöröklési rendnek. Érthető ilyen körülmények kö­zött, hogy a román katonatisztek ma már nem a nemzeti védelem előkészítésében látják hivatásuk célját, hanem politikára­ és politizálásra adják magukat, ami el­végre is sokkal könnyebben hozhatja meg számukra az előmenetelt a ranglétrán, mint a katonai magatartás és minősítés. Rossz, nagyon rossz valami ez! Románia ily módon gyors léptekkel halad a felé a helyzet felé, amelyben Görögország van. A felső katonai parancsnokságok Bratia­­nuval tartanak, az alantas tisztek nagy tö­mege viszont Károly herceggel. A román ma ilyen szomorú helyzetben tér válaszolt. Kijelentette, hogy a semmitő- i hadsereg szék megállapítása szerint a cenzúra össze­­van. Károly lemondásának hiteles okmányai. Bukarest, nov. 11. Károly volt trónörökös lemondásának körülményeiről és az ezzel kapcsolatos le­velezésről ma röpirat jelent meg. A röpirat túlnyomóan nagyjelentőségű hivatalos ira­tokat tartalmaz és éppenséggel nem olyan bizalmas leveleket, aminekről egyes kül­földi lapok adtak hírt. Bukarest, nov. 11. (Orient-Radio.) Ma megjelentek a Károly extrónörökösnek a trónról való lemondásá­ról szóló hivatalos okmányok. Károly trónörökös első lemondása Jas­­syban 1918 szeptember 2-án levél útján történt, amikor Károly Lambrino asszony­nyal Odesszába utazott. Ferdinánd király „Ricaz, 1918 szeptember 19.“ keltezésű táv­iratban utasítást adott szárnyezredesének, hogy fiát visszatérítse arról az útról, amelyre lépett. E táviratban a következő passzus foglaltatik: „Mielőtt felhatalmaznám önt, hogy karhatalmat alkalmazzon, kérem, győ­ződjék meg, van-e valamilyen remény, hogy a trónörökös visszatér a jóérzés és realitás útjára. Az ő érdekében mon­dom, hogy ha visszavonhatatlanul el van határozva monstruózus tervének végrehajtására, akkor a családjával és országával való végleges szakítást ide­gen földön, akár olyan idegen szuro­nyok védelme alatt is, hajtsa végre, amelyek tegnap még harcban álltak velünk. Ferdinánd:" A herceg visszatért az országba és fenn­tartotta lemondását a trónról. A király 5 A Gizella­ téren, majd a Vörösmarty­ tér 4. szám alatt 75 esztendő óta fennálló Borhegyi F. bor-, ital- ét cs­emegekülönleges­s­égi keres­kedés­e jelenlegi helyiségeiből a ház lebontása folytán november 15-én kiköltözni kénytelen Addig is, míg új helyiségeit ugyancsak a Vörösmarty, téren megnyitja, tisztelettel arra kéri vevőközönségét, hogy vásárlásait a most megnyílt fióküzletben IV. Váci­ utca sz. alatt (Piarista­ utca sarkán) eszközölni szíveskedjék. A költözködés dacára, a mélyen tisztelt vásárlóközönség által meg­szokott pontos kiszolgálás nem fog késedelmet szenvedni Telefonszám változatlan: T. 235-79 A gyulafehérvári nagygyűlést megtiltották. A Manoilescu-per második napja. — Manoilescu Karlista beszéde. Kiadták Károly herceg lemondásának okiratát. Berlin, nov. 11. (Tudósítónk telefonjelentése.) Bukarest­ből jelentik, hogy a kormány a nemzeti parasztpártot értesítette, hogy országos kon­gresszusának megtartását Gyulafehérváron e hónap 20-án nem engedi meg, mert azt az információt kapta, hogy a kongresszus az ország rendjét zavarni fogja. A kormánynak azonban nincs kifogása az ellen, hogy a kongresszust bármely más erdélyi városban megtartsák, azzal a fel­tétellel, hogy az ott megjelenő delegátusok külön-külön igazolvánnyal személyazonos­ságukat igazolják. • A román ellenzék a kivételes törvény ellen. Paris, nov. 11. A Matin bukaresti jelentése szerint Bratianu csak úgy tudta megnyerni a ré­­genstanács hozzájárulását a jelenlegi al­kotmány védelmére a kamarában benyúj­tott kivételes törvényhez, hogy a kormány lemondásával fenyegetőzött. Az ellenzék a törvényjavaslat ellen a parlamentben el­keseredett harcot indít. A Bratianu kormány fenntartja a katonai cenzúrát. Bukarest, nov. 11. Madgearu nemzeti parasztpárti képviselő a kamarához interpellált a cenzúra beve­zetése ügyében. Hevesen megtámadta a kormányt és nyilatkozattételre szólította fel. Az interpellációra Duca belügyminisz­egyeztethető az alkotmánnyal, ő tehát tel­jes felelősséget vállal a katonai cenzúra életbeléptetéséért.

Next