Budapesti Hírlap, 1927. november (47. évfolyam, 248–272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

10Á V. A külkereskedelmi forgalom korlátozása. Az előjegyzési eljárás szigorítása és a vámhitelek megszorítása. — Várható-e a szabályok alkalmazásától a külkereskedelmi mérleg deficitjének csökkenése ? Az érdekképviseletek akciója. A külkereskedelmi forgalom behozatali többlete hosszabb idő óta állandóan emelkedik. Amíg 1925-ben a hiány mindössze 45.9 millió pengő volt, addig 1926-ban megduplázódva elérte a 82.3 millió pengőt. A helyzet az új évben sem javult. Az első évnegyed forgalma 74.8 millió pengő behozatali többlettel majdnem elérte már a múlt évi egész deficitet. A pénzügyminiszter nemrégen bejelentette, hogy a külkereskedelmi mérleg alakulásában megnyilvánuló kedvezőtlen eltolódást aggasztónak tartja s tanulmányozni fogja a kérdést, hogy ennek eredményéhez képest olyan intézkedéseket léptethessen életbe, amelyek útját állják a hiány további szaporodásának. Már akkor hire terjedt, hogy a pénzügyminiszter az előjegyzési és kikészítési eljárás szigorításával, valamint a vámhitelek erős korlátozásával kíván a behozatal növekedésének gátat vetni. Ez a feltevés alaposnak bizonyult. A hivatalos lap szerdai száma három rendeletet közölt, amelyek közül kettő az előjegyzési raktárakra, valamint a kikészítési eljárásra vonatkozó szabályokat szigorítja, míg a harmadik a vámhitelek korlátozásáról intézkedik. A rendeletek, amelyeket már ismertettünk, nagy nyugtalanságot váltottak ki az érdekelt gazdasági körökben. Ezek a szakkörök elsősorban arra utalnak, hogy az új vámjogi kódex életbeléptetésével a külforgalomra vonatkozó szabályok olyan stabilitáshoz jutottak, amire a külkereskedelmi forgalom lebonyolításával foglalkozó üzleti világ számvetésének megejtése, valamint a normális üzletvitel biztossága céljából nélkülözhetetlenül szüksége van. Az új vámjogi törvényünk, a maga nemében kiváló alkotás és más államok kodifikáló tényezőinek is mintájául szolgál a külkereskedelmi forgalom szabályozására. Ez a törvény nagy hozzáértéssel szabályozza az előjegyzési raktárak és a kikészítési eljárás ügyét éppen úgy, mint a vámhitelek dolgát. A törvény alkalmazásának előnyei a gazdasági életben már is észlelhetők. Tranzitóforgalmunk, a súlyos viszonyok ellenére, megerősödőben van és a kikészítési eljárás kivitelfejlesztő eszközét iparunk mind nagyobb mértékben kihasználja. A törvény szellemének egész váratlanul a végrehajtási szabályok megváltoztatása útján való olyan irányú módosítása megnehezíti ezentúl ezeknek a forgalomfejlesztő eszközöknek igénybevételét, megzavarja az üzleti világ számításait és zökkenéseket, nehézségeket okoz a forgalomban, anélkül, hogy a várt eredményt meghozná. A helyzet, szakkörök véleménye szerint, ugyanis az, hogy az előjegyzési eljárás szabályainak szigorítása egyáltalán nem fogja befolyásolni a külkereskedelmi mérleg passzív szaldójának alakulását és csak arra lesz jó, hogy tranzitókereskedelmünket elsorvassza, az átmenő kereskedelem lebonyolítása szempontjából fontos gazdaságföldrajzi fekvésünk előnyeinek kihasználását lehetetlenné tegye és a tanultabb kereskedő generációnak egy új és fokozott fontossággal bíró elhelyezkedési lehetőségét megszüntesse. Ha nézzük ugyanis például az utolsó két év előjegyzési forgalmát, azt látjuk, hogy 1925-ben a tranzitó raktár álra tárolt áruk értéke 18.8, a tranzitált áruk étéke pedig 9.7 millió aranykorona volt. Az elmúlt 1926-ban az előjegyzési raktárakban valamivel több — 20.4 millió aranykorona értékű — áru került és 9.6 millió aranykorona értékű áru került kivitelre. Évenként tehát kb. 10—12 millió aranykorona értéket képvisel az az árumennyiség, amelyt a tranzitraktárakra hoznak anélkül, hogy az tovább vitetnék a külföldre s igy feltehető, hogy utólag elvámolva itt marad a belföldön. Ez az összeg, ha az előjegyzési eljárás szabályainak szigorítása folytán ki is marad a behozatali forgalomból, egyáltalán nem fogja befolyásolni a deficitet, hiszen az, mint láttuk a múlt évben 82,3, az idén pedig három hónap alatt 74,8 millió pengő volt. Az előjegyzési raktárak jelentőségét túlbecsüljük tehát, ha azt hisszük, hogy ezeknek a mai szabályok szerint való működése emelően hatna a kereskedelmi mérleg deficitjére. Ezzel szemben azonban a tranzitókötelezettség mértékének a behozott áruk 30 százalékáról 50 százalékra való felemelése, a leszámolási eljárás gyorsítása és szigorítása, végül pedig a biztosításnak a raktárra hozható áruk értéke 70 szzaléka helyett azoknak száz százalékban való megállapítása bizonyos, hogy lehetetlenné teszi majd az előjegyzési raktárak fenntartását a szolid cégek számára. Ha pedig a raktárak elsorvadnak, tranzitforgalmunk Bécs felé terelődik, kereskedőinknek az utódállamok területén kifejtett üzletszerű tevékenysége meddő marad és a nagy dunai kikötő átmenő forgalmához fűzött várakozások sem válnak valóra. A vámhitelek korlátozása mellett vannak komoly érvek. Ezen a téren sok szabálytalanság történt. Ez kétségkívül nagy előnye az importkereskedelemnek, amit az export nem élvez. Alig valószínű azonban, hogy a vámhiteleknek a mainál nagyobb mértékű megszorítása valami konkrét eredménnyel járjon a külkereskedelmi hiány alakulása tekintetében. A kikészítési eljárás szabályainak szigorítása pedig a hazai termelés szempontjából aggasztó. * A rendeletek közzététele, mintllettük, nagy nyugtalanságot vált a érdekeltek körében. Az OMKE ma Imre elnöklésével küldöttségilegis Szabóky Alajos dr. államtitkárnál, megismertette az üzleti világ aggoda Szabóky Alajos államtitkár válaszába jelentette, hogy a foganatosítandó intések alkalmazásától nem várja a zatali többlet lemorzsolódását, de a felek kiadását és életbeléptetését szempontok tették szükségessé, a pénzügyi kormánynak az , hogy amikor védeni akarjuk a termelést, nincs értelme a beho könnyítésének. A kereskedők a válasz ellenére a pénzügyminigájának megváltoztatása érdekt indítanak. Ennek bevezetője le pesti kereskedelmi és iparkamatpókban megtartandó szakértőke iyen részt vesznek az összes érületek. Ennek az értekezletnek a megokolás egész anyagával elmara sürgősen a kormányhoz ..o. sz.) TÖRVÉNYSZÉK. I Mikes püspök rágalmazási pere Ambrózy-Migazzi gróf ellen. Ambrózy-Migazzi grófot egyhónapi fogházra ítélték. — A büntetést felfüggesztették. Szombathely, jun. 30. Ma tartották meg a veszprémi királyi járásbíróságnál, mint kiküldött bíróságnál, a tárgyalást abban a perben, amelyet Mikes János gróf szombathelyi püspök indított kétrendbeli rágalmazás miatt Ambrózy- Migazzi István gróf tanai földbirtokos ellen. A Frick Mihály járásbirósági elnök vezetésével megtartott tárgyaláson a vád képviseletében Kiss Ernő dr. királyi ügyész, a vádlott védelmében Ulain Ferenc ügyvéd, a sértett megyéspüspök képviseletében pedig Rhorer Ödön és Csupor Sándor szombathelyi ügyvédek jelentek meg. A bíróság a tárgyalás megnyitása után, a királyi ügyész indítványára a nyilvánosságot a tárgyalás egész tartamára kizárta. A járásbíróság Ambrózy-Migazzi István grófot bűnösnek mondotta ki egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében és ezért őt egyhónapi fogházra mint főbüntetésre és 160 pengő pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítélte. A büntetés végrehajtását a járásbíróság, Ambrózy gróf öreg korára és büntetlen előéletére való tekintettel, háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet ellen a királyi ügyész ,a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, a vádlott és védője az elitéltetés és az ennyhitő szakasz nem alkalmazása miatt jelentettek be fellebbezést. — Milliárdos per az antantmisszió autószámlája körül. Érdekes és nagyarányú polgári perben határozott most a királyi Ítélőtábla egyik tanácsa. A trianoni békeszerződés után 1922-ben az Anyagértékesítő Részvénytársaság szerződést kötött Door József autófuvarozóval. A szerződés értelmében Door József kötelezte magát, hogy a határmegállapító bizottság tagjainak, a különböző misszióknak autót bocsát rendelkezésére. Megállapodtak a költségben is. Amikor a szerződést kötötték, a koronát Zürichben 2.20-al jegyezték. Arról, hogy a korona romlása esetén a vállalkozót kártalanítás illeti meg, a szerződés nem rendelkezik. Alig indult meg a határ- megállapítási munka, a korona rohamosan hanyatlani kezdett. A missziók munkája három esztendeig tartott és Door József harmincnyolc autójával és ötvenkét softcirjével három esztendőn át vitte a határmegállapító bizottság tagjait egyik helyről a másikra. Minden út után a missziók vezetője igazolta, hogy a fuvarozó hány kilométert bonyolított le. Az igazolvány alapján aztán Door József fölvehetné a megtett úzért a szerződés szerint őt megillető összeget. A koronaromlás miatt a tarifát összesen tizenhatszor változtatták meg. A határmegállapítás után az Anyagértékesítő Részvénytársaság és Door József elszámolási tárgyalást kezdtek, de nem tudtak megegyezni. Az Anyagértékesítő néhány autóalkatrész kiadását követelte, Door József pedig kérte, hogy a koronaromlás következtében beállott kárát térítsék meg. öszszesen tizenhárom milliárd koronát követelt az Anyagértékesítő R.T-tól. A követelésre az Anyagértékesítő perrel felelt, amelyben arra kérte kötelezni a fuvarozót, hogy az autóalkatrészeket adja ki. Door József pedig viszontkeresetet indított tizenhárom milliárd korona erejéig. Keresetében hangoztatta, hogy amikor a szerződést megkötötték, ő bele akarta foglalni azt is, hogy a korona romlása esetén neki kártalanítás jár. Kérését felháborodással utasították vissza, de megígérték neki, hogy ha esetleg kár érné, azt meg fogják neki téríteni, sőt tíz százalék hasznot is biztosítottak neki. Tanukat nevezett meg, akik állítólag igazolni tudják, hogy az ígéret valóban elhangzott és hogy valóban tizenhárom milliárd kára volt. A törvényszék a tavaly őszszel tartott tárgyaláson az Anyagértékesítő Részvénytársaságnak megítélte az autó-alkatrészeket. Door Józsefet azonban keresetével elutasította, azzal a megokolással, hogy az Anyagértékesítő a szerződésszerű kötelességének mindenkor eleget tett. A királyi ítélőtábla ma, Simay tanácselnök elnöklésével, elrendelte az érdemleges tárgyalást és a bizonyítást is, arra vonatkozóan, várjon az Anyagértékesítő igazgatósága valóban tett-e annak idején a kártalanításra ígéretet és hogy szenvedett-e kárt a vállalkozó. Az újságíró nem köteles a valóságot száz százalékig igazolni. Egy vidéki újságban hosszabb tudósítás jelent meg arról, hogy egy odavaló közkórház főorvosa milyen brutálisan bánt el egy nagy beteggel. A cikk szerint egy gyomorfekélyes ember jelentkezett a kórház főorvosánál, aki közölte a beteggel, hogy operációnak kell magát alávetnie. A beteget annak rendje és módja szerint a kórházban elő is készítették az operációra. Az utolsó pillanatban azonban a főorvos kijelentette, hogy addig nem operálja meg, amíg gyógykezelési és élelmezési költség fejében 750.000 koronát segem fizet. Mivel a beteg ezt az összeget nyomban nem tudta lefizetni, a főorvos hazaküldte pénzért. Néhány nap múlva újra jelentkezett a beteg a főorvosnál, lefizette a taksát, mire a főorvos megoperálta. A főorvos sajtó útján elkövetett rágalmazásért tett följelentést a cikk szerzője ellen, akit a törvényszék, majd a királyi tábla is pénzbüntetésre ítélt, azzal a megokolással, hogy a vádlott az inkriminált cikk nem minden tényállítását tudta igazolni. A Kúria fölmentő ítéletet hozott, azzal a megokolással, hogy azok a tényállítások, melyek a valóság bizonyításának keretében nem nyertek beigazolást, tulajdonképpen csak olyan színezési, árnyalati túlzásoknak, eltéréseknek tekintendők, melyek egyáltalán nem változtatnak az inkriminált cikk tartalmának lényegén. A lényeget pedig a vádlott hirlapiró bizonyította, és igy tévedtek az alsóbíróságok, amikor a vádlott bűnösségét a valóság be nem bizonyítása címén megállapították és marasztaló ítéletet hoztak. — Megrágalmazott államtitkár, Berény Imre hirlapiró az időközben megszűnt Esti Újság egyik számában hosszabb cikkben foglalkozott Czakó Elemér egy családi ügyével. Az államtitkár panaszára Berény Imre rágalmazásért állott törvényt a büntető törvényszéken. A vádlott újságíró kijelentette, hogy hallomás alapján írta meg a cikket, nevek említése nélkül. Ha az államtitkár a cikket mégis magára vonatkoztatja, a legmesszebb menő elégtételt hajlandó neki szolgáltatni. Czakó Elemér kijelentette, hogy bocsánatkéréssel nem mentesítheti az újságírót, mert itt tulajdonképpen egy sorozatos hajszának egy láncszeméről van szó. A bíróság Berény Imrét rágalmazásért kétheti fogházra és 400 pengő pénzbüntetésre ítélte. — Bonyodalom egy Stettka-kép körül. Molnár Tivadar három évvel ezelőtt egy Stettka-féle oltárképet adott át Gébért Károly képkeretezőnek, hogy a képhez keretett készítsen. Többször sürgette a képet, de a keretező mindig talált ürügyet arra, hogy a képpel való elszámolást, elodázza. Kiderült, hogy Gébert a képet eladta. Molnár Tivadar feljelentésére a keretezőt sikkasztásért fogták perbe. A minap megtartott főtárgyaláson a vádlott azzal védekezett, hogy a képet, mivel sokáig senki sem jelentkezett érte, eladta félmillió koronáért Rothmann Mozárt festőművésznek. Kihallgatták Rothmann Mozártot, aki azt vallotta, hogy Gébert arra kérte, hogy állítsa ki a képet műtermében, ahol sokan megfordulnak s ha akad rá vevő, adja el. El is adta egy műkereskedőnek kétmillió koronáért és a pénzt átadta Gébertnek.. A törvényszék ma háromhónapi fogházbüntetésre ítélte a vádlottat, aki az ítélet ellen föllebbezett. — Hazaszállítottak egy szélhámost. Hoffhauser László építészeti rajzoló egy orvosi hetilapban hirdetést tett közzé, amelyben egy afrikai expedícióhoz orvosokat keresett. Hat orvos jelentkezett, akiktől Hoffhauser elvette a diplomájukat, többmillió koronát csalt ki tőlük, majd a diplomákkal együtt Csehországba szökött és Pöstyénben telepedett le Szabó Imre dr. orvos néven. A cseh hatóságnak azt hazudta, hogy azért kellett Magyarországból menekülnie, mert egy tüzértisztet párviadalban megölt. A csehek gyanúsnak találták az orvos urat és információt kértek róla a budapesti főkapitányságon. Az információból megtudták, hogy Hoffhauser szélhámos és másfél évi börtönre ítélték. A cseh bíróság által rászabott büntetést nemrég töltötte ki Hoffhauser. A budapesti büntető törvényszék kérésére a csehek kiszolgáltatták a magyar hatóságnak és tegnap a határig kisérték, ahonnan magyar csendőrök a Markó utcai fogházba szállították be. Brint. a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 300—43. József 300— 53. József 300—63. József 323-84. A német-francia kereskedelmi egyezmény revíziója. Parisból jelentik: A német és a francia gazdasági delegáció ma délután ülést tartott. Az ülés befejeztével közleményt adtak át a sajtónak, amely a többi között a következőket tartalmazza: A francia kormány ismételt előterjesztései ellenére a német kormány kénytelen volt újból közölni, hogy nincs abban a helyzetben, hogy hozzájáruljon a németfrancia áruforgalmat szabályozó ideiglenes egyezmény változatlan meghosszabbításához. A két delegáció azonban a mai napon megállapította közös egyetértését abban az irányban, hogy az eddiginél szélesebb alapokon nyugvó kereskedelmi egyezményről tárgyaljanak. Remélik, hogy ezt az egyezményt sikerül még július 15. előtt megkötni és a francia, illetve a német parlament elé terjeszteni. Eltelve attól az óhajtól, hogy a Saarvidék és a német vámterület között az árucserében ne álljon be semmiféle zavar, a delegációk elhatározták, hogy mihelyt lehetséges, hozzálátnak a saar-vidéki egyezmény meghosszabbításához. Arra az esetre, ha a tárgyalás alatt lévő németkereskedelmi eeyezményt július 31-ig kötnék, Franciaország számára fonta a jogot, hogy ezt az egyezményt ezen napon, vagy bármely későbbi napon mondja. — Gazdagyülés Németbolyban. Az 1 dunántúli Mezőgazdasági Kamara I. Miksa gróf vezetésével Németbóly területi gazdagyülést tartott. Hr gróf elnöki megnyitója után I nonok, felsőházi tag, beszélt. sos Lajos ismertette a karo Schneider Lajos javaslatot tr szövetkezet részéről kikült mintavételen felül végezzene is. — Walther József a mozgási sérelmeit tette szóvá. — a legelőhiányra hívta fel a legelők feljavítása céljából ’ támogatását. — Sziebert Kár után Náray Andor akadámi eőadást a ló- és szarvasm, valamint a tejtermelés ideszei — A gyűléssel kapcsolatosan állatdíjazás is volt. A gyűlést tekintették Montenuovo here uradalmát.