Budapesti Hírlap, 1927. november (47. évfolyam, 248–272. szám)

1927-11-12 / 257. szám

4 A családi intézményt . A régi magyar családi élet mintaképe volt erkölcsi tekintetben annak, amit az emberi társadalomban meg szoktak kí­vánni. (Úgy van! ügy van!) Sajnos, egy modern korszellem, amely nem magyar termék, hanem amely világjelenség, meg­támadta a régi erkölcsi felfogást és ez a morális métely a maga romboló felfogásá­val behatolt a legutolsó munkáscsaládba is és teljesen megváltoztatta a családi eré­nyekről, a családi kötelességekről, a csa­ládi élet körülményeiről való felfogást. (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) Színház, irodalom, sajtó, a modern társa­dalmi élet formái hozzájárultak ahhoz, hogy a régi egyszerű családi életstílus Ma­gyarországon is romlik. Külön iskolája­­ alakult azoknak a felfogásoknak, amelyek a családi intézményt bolosevizálni akarják. Trotzkij is megírta, hogy csak a család életösztöne viaskodik még ellenük. A csa­lád bolosevizálása valójában a modern feminista mozgalommal kezdődött. A mo­dern íróknak a nemi szabad életről és a szabad szerelemről való írásai, áltudomá­nyos könyvei, elmentek már egészen odáig, hogy proklamálták az anyák sztrájkját, hogy ezáltal a társadalmat gyengébbé és az államot kevésbbé ellenálló képessé tegyék az ő forradalmi törekvéseikkel szemben. A női társadalomnak mai típusa a disznó, aki felszabadulván a munka alól, most csupa unalomból a luxuséletre adta a fejét. Valójában ruhabolond és táncőrült, akinek kedvesebb az autóhajtás, mint a gyermek­­bölcső ringatása, vagy estéli ruha, egy csecsemőkelengyénél. (úgy van! Úgy van! Általános helyeslés és taps minden ol­dalon.) Az egyke permanens Mohács. — Kétségtelen, hogy a magyar csalá­sokban óriási pusztítást vitt végbe a há­ború, a forradalmak és Trianon is (Szi­lágyi Lajos: A hadikölcsön!), meg a nagy­városi élet, a túlzsúfolt lakások és az ágyrajárás. Ha nem fogunk tudni a böl­csek számára egészséges lakásokat épí­teni, úgy ennek a generációnak később kénytelenek leszünk börtönöket építeni, mert az otthontalanok majd ostromra mennek a társadalom ellen. A családi élet megrendüléséhez hozzájárult az is, hogy a családfő ma a betevő falatot is alig tudja megkeresni. Egészen új gazda­sági politikának kell tehát jönnie, amely arra van beállítva, hogy a magyar család­nak gazdasági bázist teremtsünk. (Általá­nos helyeslés.) Ez az igazi fajvédelem.­­ Nagy baj az, hogy a férfiak irtóz­nak a családalapítástól és a nők félnek az anyaságtól. Régebben mindenki a be­csületes nagyasszonyoktól vett példát. Ma a női nemnek divatot és modort azok diktálnak, akik családon kívül élnek és akiknek legfőbb gondjuk a cifrálkodás, élvhajhászat és hogy el ne csúnyuljanak. Ebben a tekintetben meg kell változni az egész társadalom felfogásának, főleg az­ egyházak közreműködésével. Ez a baj ugyan világjelenség, de minket jobban ér­int, mert nekünk nincs sok kockáztatni valónk. Minden ember elpusztulása, min­den család elvesztése, minden elsodort falu, egy-egy vesztett csatával egyenér­tékű. Ezt a problémát úgy látom, hogy a családi intézménynek válsága, az egyké­nek terjedése egy permanens Mohács, egy állandó fegyverlerakás és egy soha meg nem szűnő Világos, ez Trianon hatványra emelve, ez a pestis és a fehér halál, me­lyektől megnyílik a nemzet sírja. 64.000 elválás, 30 000 öngyilkos. — Lényegesen hozzájárul ezekhez a ba­jokhoz a házassági elválás könnyűsége. Míg 1890-ben ezer házasságra csak 9 el­válás esett, 1926-ban m­ár 76 és e negyven év alatt összesen 64.000 családi kötelék bomlott fel. A bíróság előtt meg nem je­lent hűtlen elhagyások száma 300.000. 1890 óta 30.000 magyar lett öngyilkos. Az öngyilkosságot megkíséreltek száma pedig 240.000. Felvetem a kérdést: Hát öngyilkos akar lenni a magyar nemzet? Az egykének és az egységnek förtelmes járványa mag­zatok kriptájává alakítja át az anyák tes­tét és a családi tűzhelyet. (Esztergályos János: Nem akarnak az anyák ágyutölte­­léket termelni! Nagy zaj és óriás felhábo­rodás a jobboldalon.­ Azt hiszem, a kép­viselő úr mégsem gondolkozik úgy, hogy azt a tanácsot adná a magyar anyáknak, hogy ők legyenek saját magzataiknak He­­ródesei, mert ebben a kérdésben a magyar nemzetnek életerejéről van szó és kell, hogy összemorzsoljon mindent a magyar nemzet ősereje, amely ennek a fajnak meg­erősödését akarja megakadályozni. (Viha­ros taps.) Nem az ágyútöltelék gondolata, nem a nyomor az egykének az igazi oka, hanem a gyermekáldástól való irtózás, mert a statisztikai adat bizonyító ereje azt mutatja, hogy az egyke nem a szegények, hanem a vagyonosok bűne. (Úgy van! Úgy van!) A rossz példa felülről jött, mert a falu népe már nem látja a jó példát, amely bolosevizálni akarják, a magyar intelligenciánál dívott. A kihaló magyar család a nemzeti dekadenciának egy olyan jelensége, amelyet az ország ar­culatáról feltétlenül el kell tüntetni. Olyan fajok közé vagyunk beékelve, amelyek szaporábbak, mint mi. Épp ezért fajunk sorsa családi életünk integritásától függ. Az elmaradt születések, — Magyarország népesség szaporodása 1906 óta negyedrészével csökkent. A har­minc éven felüli férfiak közül 125.000 nőtlen. (Kábák Lajos: Miért nősüljenek, mikor lakásuk sínes. Nagy zaj.) 1915-től 1919-ig 2,592.000 gyermeknek kellett volna születnie Nagymagyarországon és nem született csak 1,225.000. Ezek közül is el­halt 45 százalék. El­tolódott a nemek aránya is, úgy hogy 1920-ban már 264.000 olyan nő volt, aki nem tud eljutni a családalapí­tásig, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs annyi férfi az országban. Lovrich tanár szerint 15.000 szülésre 6000 abor­tusz esik és ezek közül a nők közül 30 százalék pusztul el. Nekám professzor szerint évenként 90.000 magyar gyermek születése marad el a venerikus betegségek következtében. Szükséges volna, hogy lángbetűkkel írjuk föl ezt a magyar égre, hogy ezektől a számoktól megdöbbenjen az egész magyar nemzet. (Huszár Károly ekkor kéri beszédidejének egy órával való meghosszabbítását. A Ház az engedelmet megadja.­ Részletes adatokat sorol föl az egyes foglalkozási ágak szaporodási ará­nyáról, így, hogy az ország 2259 nagybir­tokosának öt éven át egyetlen évben sem született több, mint 40 gyermeke. A leg­nagyobb a szaporulat a mezőgazdasági cse­lédségnél és munkásságnál. Statisztikát olvas föl vármegyénként, összegezve a családokat a gyermeklétszám után, megál­lapítja, hogy az egész országban 2.082.000 magyar család közül 342.000 meddő, 314.000 családnak egy és 254.000 család­nak két gyermeke van. Az egykés gócpon­tok közül ismerteti a baranyai Botykán falut, ahol nyolcvannégy család közül har­minckilencben nincs gyermek, huszonhat családban csak egy gyermek van. Az is­kolába öt gyermek jár. A Szent István idejében alapított Babarc községben egyet­len gyermek van a faluban, a református papé. Az egyke által elsodort falukban el fognak némulni a harangok, ha ez így fog tovább menni. A pécsi törvényszéken erről az egykes területről egy éviben 26 bába ellen érkeztek följelentések. (Nagy zaj.) Az állásnélküli tanítónők legyenek a szülésznők. — Van a női társadalomnak egy jelen­tékeny része, akik tanítónői diplomát sze­reztek és nem tudnak elhelyezkedni; ezek­nek az ilyen egészségügyi szolgálatra való kiképzését föltétlenül szükségesnek tar­tom, mert a nemzet gyermekanyagát olya­nokra kellene bízni, akik magasabb er­kölcsi felfogással és műveltséggel ennek a feladatnak jobban meg tudnak felelni. Itt sokat el lehetne helyezni azok közül a magyar nők közül, akik a családalapítás áldásaiban nem részesülhetnek. Kormányintézkedéseket! — idézi a Budapesti Hírlap mai cik­két, mely szerint az Ormányságban van a legnagyobb baj. Ez az egyke gócpontja, ahonnét hullámszerűen vándorol tovább. De a veszedelem már Baja vidékén átkelt a Dunán, és halad felfelé a fővárosnak. Vitába száll azzal a felfogással, hogy az egyke gazdaságilag előnyt jelent az illető családokra. Rámutat, hogy a földnek öt­venkét százaléka olyan családok kezében van, melyeknél nincs szaporodás. Az ilyen családoknak az állam részéről hátrányban kell állnia azokkal szemben, melyek a nemzeti érdekek szempontjából nagyobb előnyt jelentenek. Szükséges volna, hogy az egyke által inficiált területeken spe­ciális örökösödési törvények lépjenek életbe. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ismerteti a városi munkásság helyzetét, mely szintén pusztítja a fajt. A napi hosszú munka, a zsúfolt lakás, az ágyra­­járás, a korcsmába szorítja a munkást és az utcára a munkásleányt. Baj az is, hogy a többgyermekes családokat nem fo­gadják be szívesen a házakba. (Vass Jó­zsef népjóléti miniszter: Elég gyalázat) Mégegyszer hangoztatja, hogy az egyéni bérrendszer helyett a családi bérrendszer valamilyen formájára kell áttérni, mert különben csődöt mond a polgári társa­dalmi rend és az állam biztonsága. Rész­letesen ismerteti azt a nyomor statiszti­káit, amit a Magyar Vöröskereszt Egylet vett fel a VIII. kerületben, 4246 budapesti család körülményeit véve tanulmány tár­gyává. E nyomorral szemben a tehetősek­nek és vagyonosoknak nem szabad olyan tobzódó luxust és életmódot folytatni, a­mely keserűséget ébreszt az emberekben. Az ország politikai és gazdasági szanálása nem fog érni semmit, ha nem tudjuk sza­nálni a magyar családokat. Ilyen szomorú Városi és falusi egyke. — Mindenekelőtt különböztetnünk kell városi és falusi egyke között. Egészen más társadalmi és szociális jelenség a városi egyke, és egészen más társadalmi jelenség a falusi egyke. A városi egyke bizonyos társadalmi osztályoknál jelentkezik, ame­lyek gazdaságilag gyenge lábon állnak, nehezen küzdenek a gazdasági élettel. Egészen más jelenség a falusi egyke. Ki­indulok abból, hogy mennyit tett ki a születési hányad. Az 1920—23-as években az átlagos születési hányad 31,1 volt. Ugyanekkor faluhelyen az átlag 34,3 volt. Ezek a számok azonban csak elmosódott képet adnak. Le kell szállnunk tehát egé­szen a községekig, a járásokig. (Halljuk! Halljuk!) Baranya vármegye 324 községé­ből 116 községben, Somogy vármegyében 312 községből 94 községben és Tolna vár­megyében 122 községből 22 községben maradt lényegesen alul a születési hányad. De Vas, Veszprém, Zala vármegyében és most már Pest megyében is meglehetős számmal vannak olyan községek, amelyek­ben ez a születési hányad lényegesen alul maradt.­­ Végeredményben a helyzet a követ­kező: Csonka-Magyarországnak az utolsó népszámláláskor volt 7,980.000 lakosa, eb­ből a törvényhatósági városokra 1,540.000 esett, a rendezett tanácsú városokra 989.000 lakos, a vidékre 5,451.000 lakos. Ezzel a lakossági számmal bíró községek, városok és törvényhatósági városok közül fertőzöttnek jelentkezik a törvényhatósági jogú városok lakosságából annyi város, a­melyeknek 1.181.000 lakosa van, tehát 76,7 százaléka a városoknak, a rendezett tanácsú városok közül annyi, a­mennyi­nek 475.000 lakosa van, tehát 48 száza­léka az összes rendezett tanácsú városok Büszpisti Rítus? T927 november 15.1257. sgrf helyzetben köszöntenünk kell azokat a családapákat és anyákat, akik egy tisztes­séges nemzedék felnevelése által újra­élesztik a nemzet hervadó reményét . Arra kérem a kormányt hogy az egyke által inficiált területek lokalizáltas­­sanak és olyan intézkedések történjenek, melyek véget vessenek ennek a bűnös nép­szokásnak. Méltóztassák mindent elkö­vetni, hogy egészséges és bátor szociális reformokkal az eleven magyar néperő megmentessék, nehogy a fehér­ halál miatt Trianonnál egy százszorta nagyobb vésze­­delem pusztítson ki bennünket. (Úgy van! Úgy van!) Felhívom az ifjúságot, hogy ragyogjon szemeik előtt a tíz párán, csollat kőtáblája, mert akkor nem féltem a magyar nemzet jövendőjét. (Hosszan­ tartó éljenzés és taps, a szónokot számo­san üdvözlik.) A miniszterelnök beszéde. Bethlen István gróf miniszterelnök min­denekelőtt köszönetet mondott Huszár Ká­­rolynak, hogy a nemzet élete szempontjá­ból e kérdést napirendre hozta. — A népek ereje szempontjából a nép­­szám egyik legjelentősebb tétel. A mi ba­junk, a magyar nemzet baja, a történelem folyamán mindig az volt, hogy kevés volt a magyar népszaporodás. (Úgy van!) — Minden olyan jelenség, minden olyan morális, fizikai vagy egyéb betegség, amely népszaporodásunkat aláásni alkalmas, a magyar nemzet erejét gyöngíti, és a jövő szempontjából végzetessé válhatik a nem­zet jövőjére. Elég, ha rámutatok arra, hogy egy erősen szaporodó nép, mint az olasz, ma ezt a kérdést szintén aktuálisnak tartja és ez állam vezető államférfia egyetlen al­kalmat sem mulaszt el, hogy figyelmeztesse az olasz népet arra, hogy a népszaporulat fentartása milyen jelentős tényező egy nemzet jövő boldogulásában és fejlődésé­ben. Kétszeres kötelességünk nekünk, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, akik kö­rül vagyunk véve erősen szaporodó kis né­pektől és akik, ha helyt akarunk állani, nemcsak fölényes kultúrára kell, hogy hi­vatkozni tudjunk, hanem egy olyan gyara­­podó létszámra is, amely biztosítéka és záloga annak, hogy ez a nemzet a nemze­tek versenyében a maga helyét megállani képes lesz. (Úgy van! Úgy van!) — Tény az, hogy a világháború óta a magyar nép szaporodása gyengébb mér­tékben jelentkezik, mint a háború előtt. E tekintetben különös bajt és különös beteg­séget jelent az, amit mi általában egykének szoktunk nevezni. Ez egy alá nem becsül­hető betegség, amely ma is terjedőben van és amelynek megállításával a magyar köz­életnek és a magyar kormánynak komo­lyan kell foglalkoznia. — Ha én egykéről beszélek, akkor talán még sötét területen mozgunk statisztikai szempontból, mert az adatok ebben a te­kintetben teljes tájékozódást még nem nyújtanak. — A fő kérdés, nézetem szerint az, hogy hol fészkel az egyke nyavalyája az or­szágban. Ebből a szempontból a kormány már egy év óta messzemenő előkészülete­ket folytat, úgy­hogy ma az anyag erre­­vonatkozóan meglehetősen együtt van. En­nek az anyagnak statisztikai részleteit nem fogom előtárni, de nagy számokban mégis ismertetni akarom. (Halljuk! Hall­­juk!), egész lakosságának, a vidék lakosságából pedig annyi község, amelynek 485.000 la­­kosa van, tehát közel 9 százaléka a szo­ros értelemben vett Vidék egész lakosságá­nak. A Budapesti Hírlap előfizetési árai: Egy hónapra ... 4 P 8 f Két hónapra ... 7 P 50 f Negyedévre . . . . 10 P 80 f Félévre..................20 P 80 f Egész évre . . . . 41 P 60 f Az egyke okai.­ ­ Ha már most keressük, hogy melyek az okai ennek a bajnak, úgy megállapít­hatnám, hogy a fertőzött részekben nem a nagybirtok az uralkodó. Ezt nem azért mondom, mint hogy ha ebből bármiféle pártpolitikai argumentumot akarnék a ma­gam vagy pártom részére kovácsolni. Én csak azt kérem, hogy egyszer s minden­korra számoljunk le a tényekkel. (Helyes­lés a jobboldalon.) Mert egy ilyen komoly és súlyos betegséggel úgy kell foglalkozni, hogy minden politikai jelszóra való tekin­tet nélkül szembe kell nézni a való igaz­sággal. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés és taps a jobboldalon.) Hiszen elég, ha rámu­tatok arra, hogy Franciaország, ahol az egyke évtizedek óta apasztja a lakosság számát, elsősorban a kisbirtok hazája, ahol nagybirtok úgyszólván nincs is. Ez már önmagában is gondolkozóba ejthetné azo­kat, akik azt hiszik és azt vitatják, hogy a földbirtok helytelen megosztása a fő oka az egykének. Lehetnek egyik és másik he­lyen ilyen okai is az egykének, hogy a nép­nek nincs elég földje és nem tud földbir­tokhoz jutni. Éppen ezért a kormány fen­­tartja azt a tervet, hogy a hitbizományi reformot minél előbb a Ház elé fogja hozni, (Általános helyeslés.) mert ez is és a kötött birtok kérdése általában bizonyára olyan kérdés, amely ezzel a kérdéssel ösz­­szefügg. (Ü­gy van! Úgy van! Általános helyeslés.) De az egykének elsősorban mo­rális gyökerei vannak. Különösen a protes­táns papságnak kötelessége, hogy felvegye a harcot ezzel a nyavalyával, amely saj­nos, elsősorban a református lakosság kö­rében pusztít. (Úgy van! Úgy van!) Nem tartom helyesnek, ha a magyar reformá­­tusság szemet huny ez előtt a baj előtt, vagy egyszerűen eltagadja. A bajokkal szembe kell néznünk, a bajokkal meg kell küzdenünk, a bajokat le kell vernünk és ebben kötelességét kell teljesíteni elsősor­­ban a protestáns papságnak. Én azt hi­­szem, hogy Ravasz László példáját követve, ezt a kötelességét fogja is teljesíteni. Luxus és élvezetvágy. — A másik erkölcsi ok a felburjánzott luxus a nők körében (Úgy van! (Úgy van! Taps.), amelyre teljes erővel kell rámutatni a magyar társadalomnak, amely nem méltó ehhez a nemzethez ebben a súlyos időben (Úgy van! Úgy van!), amikor min­­denkinek kötelessége azt teljesíteni, ami részéről lehető a nemzet érdekében. (Úgy van! Úgy van!) — Egy harmadik ok az élvezetvágy, amely menekülni akar a gyermekáldástól Ez az élvezetvágy az, amely lehetetlenné teszi a gyermekáldást, mert fél tőle, hogy ez gondot s kötelességet jelent számára. (Úgy van! Úgy van! Taps a joboldalon és a középen.) — Hogy nem főleg gazdasági okok azok, hanem ilyen erkölcsi okok, amelyekkel szembenállunk, azt mutatja és bizonyítja az is, hogy inkább a jobbmódú népesség­nél és nem a szegény népességnél jelentke­zik az egyke. (Úgy van! Úgy van!) Nem a földtelen, nincsetlennél, nem a cselédnél, a zsellérnél, nem a napszámosnál, hanem an­nál a birtokos, jómódú kisgazdánál jelent­­kezik, akinek pedig volna elég földje ah­hoz, hogy eltartson egy nagyobb számú csa­ládot is. Megállapítottam azt is, hogy azok­ban a községekben, ahol az egyke erősen pusztít, a nép gazdasága el van hanyagolva, hátra van maradva. A gazdasági kultúra te­rén szomorú látványt nyújtanak ezek a községek, szemben azokkal a községekkel, ahol a magyar családnak megvan az a gyermekszáma, amely más nemzetiségeknél megvan. A gyógyítás eszközei.­ ­ Ami magát a segítséget, a gyógyítást illeti, egy bizonyos propagandára feltétle­nül szükség van. A társadalmi egyesületek­­nek, amelyek a magyar faj érdekében mű­ködnek, kötelességük, hogy ezzel a kérdés­sel komolyan foglalkozzanak és szembe­­szálljanak azzal a züllött felfogással (Úgy van! Úgy van!), amelyet ezen a téren ta­pasztalunk (Élénk helyeslés és taps.), le­gyünk azonban tisztában azzal, hogy a társadalmi propaganda ezen a téren nem elegendő (Úgy van! Úgy van!). Legyünk tisztában azzal is, hogy egyedül a jutalma.

Next