Budapesti Hírlap, 1927. december (47. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

1927 c­eceméter 1. ?273. sz.)’ Budapesti Hírop A királykérdés megoldása nem aktuális. Bethlen István gróf a kormány álláspontjáról. — Rassay Károly támadása a miniszterelnök ellen. — A szocialista tüntetések ügye a Ház előtt. Nagy viharok a képviselőház mai ülésén. A képviselőház mai ülése folyamán várat­lanul nagy viharok robbantak ki. Jóllehet az egész ülést egyetlen képviselő, a szocia­lista Györki Imre beszélte ki, folytatva a baloldal támadását a büntetőnovella ellen, minden egyhangúsága mellett mégis valami feszült izgalom szállta meg a képviselőket, mert a fiatal ügyvéd-szocialista nem fukar­kodott úgynevezett szenzációs leleplezések­kel, a többi közt azzal vádolva a magyar rendőrséget, hogy a legutóbbi kommunista­­per egyik vádlottját, hálából besúgásaiért, Németországba szöktették. A szocialista szó­nok beszéde alkalmat adott az elnököknek, hogy éljenek rendreutasítási jogukkal, majd pedig Pestity Pál igazságügyminiszter utasí­totta vissza a vádaskodást, de egyúttal ígé­retet is tett, hogy nyomozást indít az ügyben. A napirendi vita folyamán a szocialisták felhasználták a házszabályoknak azt a hiá­nyát, hogy az elnöki indítványhoz való fel­szólalásnál nincs megszabva, hogy a más­napi ülés idejének és tárgyának témájától ne lehessen messzire elkalandozni, és szóvá­­tették a tegnap esti munkástüntetések ügyét s követelték a Népszava kolportázsjogának visszaadását. Már a szocialista szónok te­norja olyan volt, hogy állandó ellenmon­­dás lobbantott ki a jobboldalon, míg az­után a mindinkább feszült hangulat óriási zajban tört ki. a miniszterelnök válasza kapcsán, melyben megállapította, hogy az elkövetett bűncselekmények voltak az okai a Népszava elleni rendszabályoknak..A szél­sőbal ellenmondásaiból élesen hangzott ki Rassay kiáltása: „Ha­­polgári lap lett volna, betiltotta volna, de ezt nem merte!" A kor­mányzópárt méltatlankodó felszólalásai kö­zepette jelentette ki ekkor Bethlen István gróf Rassay Károlyhoz intézett szavaiban, hogy „különös elnézés volt az, hogy a kép­viselő úr lapjával szemben is nem úgy jár­tak el“. Ez a két mondat volt az, amely megindí­totta a felszólalások egész lavináját, az i­­galmakat pedig a forráspontig bevitette. A miniszterelnök a tüntetések ügyében ugyan­is kijelentette, hogy a rendőrség megfele­lően járt el, amit természetesen a szoc­ó­ban... Ezzel a bennszülött karavánnal könnyű volt. A médium emberei ezermes­terei voltak a sivatagnak és kősziklának és a vadon minden kényelmével elláttak, mi úgy éltünk, mintha valami nagy filmben éltünk volna. És úgy is flirteltünk ... Hisz nem is volt egyéb dolgunk ... Elsőnek a médium lett nyugtalan. Úgy látszik, a hipnotikus fluidum rosszul ha­tott, vagy a féltékenység a hipnotikus fluidomon is keresztül hatol — a fickó vadul csikorgatta rám a fogait és a lánd­­zsárjá­hoz kapkodott, ha látott valahol... Maisie ilyenkor sietve rámeresztette a nagy fekete reflektor­ szemét, a manikűrös ujja­­hegyével végigduzgált­ a szakálbundás ké­pén és halk torokhangú parancsokat adott. .. A médium erre újból elbutult, ekkor azonban a leányok vesztek össze valamin. Egy reggel a sátrukban kezdték indulás elött — sietve eloldalogtam, hogy ne hall­jam meg a szóváltást, — de egész nap ló­hátról is füzes dárdákat szórtak a szemeik és mintha válaszfalnak használtak volna naphosszat, szinte zsarnoki önkénnyel ma­guk közt lovagoltalak engem ... Nem értettem mindjárt a dolgot, este azonban, a vacsora tűznél. Alicia félrelökte a pompás porhanyóra sült kecskecombot és azt mondta: — Ne tegye magát sutának, Captain ... Önnek végre is választani kell köztünk ... Ah igen, otthon nem kellettem senkinek, és azonban, a sivatagban, monopolista va­gyok... Elhatároztam, hogy nem ülök fel és nem élek vissza a helyzetig. Fürtösen válaszoltam ... — A szerelemben — mondottam — ne­künk, barbár magyaroknak, nem a mono­pólium, hanem férfias vetélkedés után a győzelem a fődolog. Mihelyt a határt át­lépve fehér konkurrek­cióra! Intulkassunk, — választani fogok. , A lányok bólintottak, listák állandó közbekiáltásokkal és folyto­nos, padokat verő zajongással iparkodtak visszautasítani. Az elnöklő Puky Endre alig győzte a rendreutasításokat, mig felszóla­lása végén Bethlen István gróf erősen nem figyelmeztette a szociáldemokratákat, hogy ne próbálják az utcára vinni a politikát, mert itt is olyan súlyos vereség lenne a ré­szük, mint Ausztriában. A kormánypárt élénk helyeslése és éljen­zése közepette foglalt helyet Bethlen István gróf miniszterelnök, hogy az utána szólásra emelkedő Rassay Károlynak szinte egész beszéde alatt tovább élvezze az egységes­párt ragaszkodásának és bizalmának meg­nyilvánuló jeleit. Rassay ugyanis nagy érzé­kenykedéssel és sértődöttséggel kérte ki a miniszterelnök általa inkorrektnek minősí­­tett állítását, mert szerinte sem lapja bűn­­cselekményeket nem követett el, sem pedig az ő ellenzéki politikája nem olyan, hogy azzal a kormány elnézését akarná kiérde­melni a maga vagy lapja számára. Az egy­séges párt állandó nagy zajjal és felhábo­rodással hallgatta a demokrata vezér, tá­madó felszólalását, aki közben két képvise­lővel, Barla-Szabó Józseffel és Zsitvay Tibor­ral is vitába kezdett, kijelentve róluk, hogy képviselőségüket a kormánytól függő kine­vezés és előléptetés elnyerésére használ­­já­k fel Vázsonyi Vilmos utódjának éles táma­dása a miniszterelnök egy elkapott mon­datával kapcsolatosan újra szólásra bírta Bethlen István grófot, aki határozott han­gon utasította vissza azt az inszinuác­iót, mintha a kormány a szerint mérné, hogy milyen erőkkel áll szemben; másrészt meg­állapította, hogy a lapokra vonatkozó el­nézést időről-időre az eljáró hatóságok gyakorlatára értette, amilyen értelemben ezt a kijelentést nem veheti zokon még Rassay sem. A miniszterelnök után Zsitvay Tibor házelnök, majd Barla-Szabó József szólaltak fel személyes kérdésben, vissza­utasítva Rassay támadásait. A hosszúra nyilt napirendi vita követ­keztében csak háromnegyed három órakor térhettek át az interpellációkra, melyek­­— Ez fair play. — mondották. — Remélem. — tette hozzá Alicia. — ön nem fogja elfelejteni, hogy enyém az első­ség... — Remélem. — vágott vissza viperás haligon Maisie — ön nem fogja elfelejteni, hogy megmentettem az életét... Ez a jogcim-vita dühbe hozott. — Nem fogom elfelejteni, — mondottam én is hangsúlyozottan — hogy büszke ma­gyar úr vagyok, nem megvásárolt és nem is hipnotizált helóta ... A lányok lehajtották a fejüket, összenéz­tek. Felálltak. Aztán átfogva egymás dere­kát, lassú, fáradt, vontatott lépéssel, mint két, a paradicsomból kiűzött Éva, a sát­rukba vonultak. Nem jól aludtam azon az éjszakán. Nem tudtam egészen meggyőzni a fejem fölött ragyogó, józanszemű csillagrajz, hogy az egész eset csak pusztai tréfaság, tibeti fü­rt, a határig tart. És reggel úgyis átlépjük a határt... Alig vártam a reggelt és a határt. Nem jól ébredtem azon a reggelen sem, két dörrenés ébresztett föl... A többit nem írom le. Csak a levelüket idézem. Alicia azt mondta, hogy engem, Maisie­, nem választhat magyar úr, mert hónapo­kon át ott laktam egy mongol főnök sátrá­ban. Maisie azt mondta, hogy engem, Ali­­ciát, nem választhat magyar úr, mert hó­napokon át járkáltam a pusztában egy magyar úrral... Mi elfeledtük a civilizá­ciót és maga nem felejti el, hogy maga ma­gyar úr. Meghalunk mind a kettőn ... OH .feküdtek mind a ketten a sátorban, halva. És a sátor előtt a médium, kataleptikus álomban. A hipnózis a szerelemnél is hűbb kutya ... Ezóta nem gondoltam Körösi Csom­a Sán­dorra, arra azonban most is sokszor gon­dolok, miért hogy leánybarátság nem tart ki a szerelemig, ha a halál veszedelemig kitart. során Kábák Lajos a salgótarjáni főszolga­bíró állítólagos jogtalan büntetéskiszabásait és az Ébredő Magyarok Egyesületének sas­­sportosztályába való beszervezéseket tette szóvá. Scitovszky Béla belügyminiszter nyomban válaszolt mindkét interpellációra, amit a Ház tudomásul is vett. Hegymegi-Kiss Pál a kultuszminisztert interpellálta meg egy debreceni tanító ügyében, másodszor pedig az Ottó királyfi születésnapján elmondott pohárköszöntő ügyében az összkormányt. Kifogásolta Zichy János gróf beszédét, amelyet tör­vényellenesnek mondott és kérte, hogy az állami főhatalom gyakorlásának hiányzó rendelkezéseit a kormány mihamarább igyekezzék pótolni. Felszólalását szinte az egész Házban érdeklődéssel és állandó he­lyesléssel hallgatták, — a kereszténypárt részéről csak Hunyadi Ferenc gróf és Ho­­monnay Tivadar voltak jelen. Mikor a Habsburgok négyszázéves uralmáról és arról szólott, hogy a nemzetre visszaszáll a szabad királyválasztás joga, még az egy­séges pártról is tapsokat kapott. A kor­mány nevében Bethlen­­István gróf minisz­terelnök azonnal válaszolt és megállapí­totta, hogy a kormány változatlanul áll az ideiglenes közjogi rend álláspontján. Min­den olyan kijelentés tehát, amely nem Ottó királyi hercegről, hanem Ottó királyról beszél, ellentétben van a törvényes hely­zettel. Állást foglalt a miniszterelnök azon­kívül minden puccsszerű törekvés ellen is, ami a teljes államhatalommal találná ma­gát szemközt. Ami azonban a királykérdés végleges megoldását illeti, az most még és belátható időn belül egyáltalában nem lesz aktuális. A miniszterelnök kijelentéseit a Ház minden oldalán helyesléssel és meg­nyugvással fogadták és a szavazásnál még a legitimista Hunyadi gróf és Homonnay is tudomásul vették. A hosszú ülés utolsó pontja Peyer Ká­roly interpellációja volt a hírhedt Békési szerkesztő magyar állampolgársága ügyé­ben. Scitovszky Béla belügyminiszter vála­szában kijelenti, hogy itt csak egy honpol­gári bizonyítvány kiadásáról volt szó, amit a Ház tudomásul vesz­ . Az ülés csak félél után ért véget, de a képviselők még mindig a napirendi vita során támadt botrány hatása alatt állottak és sokáig beszélgettek arról az illojális tá­madásról, amellyel a demokrata párt ve­zére támadt neki a miniszterelnöknek. Az a vélemény alakult ki a képviselők között, hogy Rassay csak azért kapott olyan vehe­mensen a miniszterelnök egyik kijelenté­sén, mert ezáltal lapjának publicitását gondolta növelni. Másrészt azt is mondták, hogy ingó vezéri pozíciójának alátámasz­tására éppen kapóra jött ez az alkalom, hogy aláhúzhassa kemény ellenzéki mivol­tát. Rossz néven vették az ellenzéki polgár­ság délutáni lapjától azt is a jobboldalon, hogy a Rothermere-üggyel alig-alig foglal­kozik és többen példálództak azzal, hogy milyen feltűnő ezzel kapcsolatban, hogy Rassay lapját beengedik az utódállamok te­rületére, és kifogásolja, hogy az újságírókat úgy kezelik a fogházban, mintha legalább is gyilkosok volnának. Részletesen foglalko­zik a letartóztatási anomáliákkal és azt állítja, hogy a rendőrség hamis bizonyíté­kok szerzésével maga termeli a bűncselek­ményeket. A Szántó-féle kommunista per­rel kapcsolatosan elmondja, hogy a rend­őrség a szintén letartóztatott Rubin Ede szabósegédet használta fel besúgónak, majd jutalmul Röszler néven hamis útlevelet ké­szített számára és ezzel kiküldték­ Berlinbe. Váry Albert: Ismerjük már ezeket! Iga­zolnia kellett magát a barátai előtt, azért mondja ezeket Rubin. Györki Imre: Egy detektívfelügyelő Ru­bint a kelenföldi pályaudvarra kísérte és átadott neki három­százötven pengőt azzal, hogy ha nem lesz neki ez az összeg elég, keresse fel a berlini követséget, ott majd kap pénzt. Különben ez nem újság, mert az Eskült-ügy egyik fontos szereplőjét is így vitorláztatták át Amerikába. Malasics Géza: Vass miniszter úr jut­tatta ki. Györki Imre: Felolvassa a detektívek jelentését,­­ mely szerint az elszöktetést úgy palástolják, hogy Rubin Edét szem­besítés végett kivitték a keleti pályaud­varra, de ott a tumultusban Rubin meg­szökött. Kétségbe kell esni ezek felett az állapotok felett. Az igazságügyi hatóságnak ped­ig egy szava sincs, hogy a budapesti rendőrség barbár, aljas, gonosz intézke­déseit megtorolja. Puky Endre elnök e kijelentésért Györ­kit rendreutasítja. Propper Sándor: Igaza van Györkinek. Puky Endre elnök Proppert is rendre­­utasít­ja. Györki Imre még több kifogást sorol fel a rendőrség ellen, végül kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadja el. Pesthy Pál igazságügyminiszter rögtön szólásra emelkedik és kijelenti, hogy még a holnapi napot sem várhatja meg, hanem mindjárt válaszolni kíván. Györki állításait nem lehet bizonyítékoknak elfo­gadni. Mindenesetre ki fogja nyomoztatni az ügyet, s amennyiben a hatáskörébe tartozik, gondoskodni fog az orvoslás módozatairól. (Nagy zaj a szocialisták­nál.) A belügyminiszterrel együtt megta­lálja a módját, hogy a rendőrség nyo­mozást végző része közvetetlenül az ügyészség alatt álljon. Az elmondott vá­dakat és panaszokat megvizsgálja és ha igazaknak bizonyulnak, megfelelően fog eljárni. Vannak azonban az állítások kö­zött olyanok is, amelyek mellé Györki bi­zonyítékokat nem produkált, ezeket visz­­szautasítja. (Élénk helyeslés a kormány­pártokon.) Puky Endre elnök megszakítja a vitát, és Bethlen István gróf miniszterelnök be­terjeszti a legfelsőbb állami számvevőszék­nek az 1920—27. év második feléről szóló zárószámadását és az 1919—1922. évről a kormány működéséről és az ország ál­lapotáról szóló jelentést. Urbanits Kálmán a gazdasági bizottság jelentését terjeszti be a képviselő illetmé­nyek szabályozásáról. A Ház kimondja a sürgősséget. Mester­munka minden ózsa-bunda mii 1111111111 Hifin in 11111111111111 a w i mi r~~ i....i­­n ~ i i Seal Elektrik ......................P 400-tól Br. Perzsa ............................P 2000-től Pechaniky.................................................. P IOOO-től Váct-utca 6 (Kristóf-tér sarok) Az ülés lefolyása. A képviselőhöz mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta m­eg Zsitvay Ti­bor elnök. A napirenden lévő büntetőn­ovellához Györki Imre szólott hozzá. Ő is fölemlí­tette az egyetemi rendzavarások ügyét, majd követelte az esküdtbíróság helyreállí­­tását. Szükségesnek tartja a kommün utáni idők bíróinak felületes és lelkiisme­retlen ítéleteit revideálni. (Zsitvay elnök Györkit e kijelentéséért rendreutasítja.) Szóváteszi a Népszava,előtti..tüntetés ügyét A szocialista tüntetés a napirend vitájában. Ezután az elnök napirendi indítványt tett és javasolta, hogy a Ház holnap dél­előtt folytassa a büntetőnovella tárgya­lását. A napirendhez elsőnek Farkas István szólt hozzá. A tegnap esti tüntetésekről be­szélt és elmondta, hogy szocialista munká­sok spontán tüntetést rendeztek abból az alkalomból, hogy most van harmadik év­fordulója annak, hogy a Népszava kolpor­tázsjogát elkobzták. Peidl Gyula: Véresre verték a szocialista munkásokat! Farkas István: A tegnapi harc áldozatai a kórházban fekszenek. Amikor a Nem­zeti Színház ellen léntettek az egyetemi diákok a rendőrség nem avatkozott bele a tüntetésekbe és a leigazolt embereket azon­nal szabadon bocsátotta. A rendőrség első jelentése hamis, mert a tüntetők nem üt­köztek össze a rendőrséggel­ .A rendőrség minden felszólítás nélkül támadta meg őket. Láttuk, hogy kerékpáros rendőrök s

Next