Budapesti Hírlap, 1927. december (47. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-22 / 290. szám

12Budapesti Hírlap 27 d december 22.­­(290. s*) Repold Károlynak is két interpellációja ♦olt. Az egyikben karácsonyra amnesztiát kért a korai sütés miatt megbüntetett pé­kek számára, a másikban a luxusadó el­törlése iránt kért fölterjesztést a kor­mányhoz. Az utolsó interpelláló Kiss Menyhért volt, aki közvetetlen autóbusz-összekötte­­tést sürgetett a Városliget és a Széna­ tér között. Valamennyi interpellációt kiadták a polgármesternek. Ezután még Vajna Ede és Purébl Győző dr. tanácsosok egy-egy, Lamotte Károly tanácsos pedig négy régebbi interpellációra adta meg a választ. A közgyűlés a válaszokat tudomásul vette. Az elnök a közgyűlés tagjainak bol­dog ünnepeket kívánt és a közgyűlést be­rekesztette.­­ A kormány megadta a fővárosi nyug­díjasok, özvegyek és árvák karácsonyi se­gélyét A fővárosi közigazgatási és tanügyi alkalmazottak karácsonyi jutalmának szét­osztását már megkezdték, a nyugdíjasok, özvegyek és árvák karácsonyi segélyét azonban csak ma délelőtt engedelmezte a belügyminiszter. Az idő rövidségére való tekintettel a karácsonyi segélyt a nyugdí­jasok, özvegyek és árváknak nem postán küldik meg, hanem személyes jelentkezésre fizeti ki nekik a központi pénztár. Erre való tekintettel az elnöki ügyosztály ez­úton közli az érdekelt nyugdíjasokkal, öz­vegyekkel és árvákkal, hogy pénteken és szombaton, december 23. és 24-én a Bu­dapesten lakók személyesen jelentkezzenek a segélyösszeg átvétele végett a központi pénztárban, ahol a kiutalás a hivatalos órák alatt 9 órától délután egy óráig tör­ténik. Azoknak, akik a jelzett napokon a központi városházára személyesen fel nem jöhetnek, vagy vidéken tartózkodnak,­­ az ünnepek után postán fogják a segélyt elküldeni. Úgy értesülünk, hogy a segély a régebbi nyugdíjasoknál, az özvegyeknél és árváknál egy havi nyugdíjösszegnek, az újabb nyugdíjasoknál pedig félhavinak fe­lel meg.­­ A belügyminiszter jóváhagyta az óbudai új élelmiszerpiac építési költségeit. A közgyűlés, mint ismeretes, már koráb­ban elhatározta, hogy a Flórián­ téren és a környező utcákban lévő összezsúfolt jelen­legi piacot a Kórház­ utcai régi temető he­lyére telepíti át, ahol erre a célra 187 négyszögöl területet hasítottak ki. A bel­ügyminiszter a pénzügyminiszter meghall­gatása után most arról értesítette a fővá­­ros tanácsát, hogy a piac áthelyezéséhez, illetv­e az új piac megépítéséhez hozzájárul és az építkezés költségeit a húszmillió dol­láros külföldi kölcsön terhére engedelmezi. Az építkezés 559.000 pengőbe kerül. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Bemutató az Operaházban. S milyen érd­ekes drámai muzsikál irím­,s valaki hozzá, a hallgatói élvezésében min­da este az Operaház kriszkindlit adott közönségének. Ez a közönség jól viselte ma­gát már az évad kezdete óta, mindig szor­galmasan megtöltötte a színházat, akármi­lyen volt is az előadás, úgy hogy nem ér­demelte meg azt a szomorú angyalfiát, ami­lyennel a m­ai kettős bemutató meglepte. Az első újdonság magyar dalmű, vagy ahogyan szerzői: Törzs Jenő és Siklós Al­bert nevezik: misztérium. Címe: A hóna­pok háza. Fura. cím, de még furább a tar­talma. Szimbótista drámát akar adni, ami­kor a szimbótista rekvizitumok már régen az irodalmi lomtárba kerültek. De nem is ad drámát, csak novellát. Nem értjük, hogy Törzs Jenő, ez a tehetséges, kiváló színész, éppen a színpadot nem ismeri és egy fá­radt, zavaros képsorozattal reméli, hogy megihleti a zeneköltőt és leköti a közön­ség érdeklődését. A tüdőbeteg festőnek hat hónapra jó­solta életét az­ orvos. Felesége remeg érte, de a férjet is balsejtelem kínozza. Úgy érzi, hogy eljött az ideje és mennie kell. Gyötrő rémlátomásait titokban vászonra vetette: rozoga, szörnyű házban öreg, szakállas vé­nek ülnek, a Hónapok, és várják, mikor szólítja őket az Idő. Az asszony elindul, hogy megkeresse a kegyetlen öregeket és elkönyörögje tőlük férje életét. Hasztalan ígéri nekik felkét­ testét, a Hónapok enge­delmeskednek az Idő szavának. Az asszony önkívületben az Időnek kezd csengeni, aki azonban tovarohan. Mikor az asszony áju­lásából magához tér, ismét otthonában van. Virrad már, az orvos jelenti, hogy férje megmérgezte magát. Megállította az Időt. A cselekmény magva a festő képe, amint megelevenedik az asszony álomlátásában. Rövid lélegzetű novellatémának megjárja, de a terjengős színpadi beállításban szét­hull és szimbólumai értetlenül maradnak. A keret modern miliőben történik, viszont a Hónapok jelenése magyar népmesei álom akarna lenni. A Hónapok falusi kocsma­asztalnál szürkén-subában nyakalják a bort­­ és forgatják az ördög bibliáját. Mit keres itt ez a Háry János-hangulat? Maga a szim­bólum, az elmúlás és az idő okozati össze­függése minden költőiség nélkül kerül elénk, szürke józanságban.­­ Siklós Albert, a zeneszerző, a magyar muzsika legérdemesebb és legszerényebb munkásai közé tartozik. Nem tagja semmi­féle klikknek és öndicsérő érdekszövetke­zetnek, nagyságát nem harsonázzák borzas ifjak, de komoly munkával és rendületlen kitartással munkálkodik a magyar muzsika jövőjén. Nemcsak mint alkotó, hanem m­int tanítóművész is. A fiatal magyar zenész­­nemzedék tőle tanulja a hangszerelés mű­vészetét. A Hónapok háza muzsikája költői lelkű, finom ízlésű és nagy tudású művész alkotása. Ez a szövegkönyv azonban a leg­erősebb tehetséget is próbára teszi. Akár­dig zavarni fogják­ a jelképcsökevények, amelyek sohasem tudnak költői szárnya­lásra lendülni. Siklós zenéje komor tónusos, néhány szép­írai részlettel és fokozással. Külön dicsérettel kell említenünk zeneka­rát, melynek ragyogó a színpompája. Ismé­teljük újból: a szövegkönyv gyarlóságaival azonban nem tud megbirkózni. Ezért né­hol egyhangú. Mikor a színfalak mögül az Idő szócsövön bekiáltja hazafi Veras Jánost megszégyenítve: Január gyere már­ az­­ilyen Fafner-paródiával mit tudjon kezdeni. A közönség iparkodott a szövegből csak a köl­tői alapgondolatot, a muzsikából a friss szí­neket és meleg közvetetlen­séget élvezni. Így aztán feledve a zavaró momentumokat, az újdonságot szívesen fogadta és a szer­zőket többször a függöny elé hívta a fő­szereplőkkel, Marsalkó Rózsival, Farkas Sándorral és Komáromi Pállal, akik mind­annyian művészetük legjavát nyújtották, úgyszintén Fleischer Antalt, a kiváló kar­mestert, aki a kényes, nehéz darabot lelki­­ismeretes gondossággal tanította be és vezé­nyelte. . A Hónapok háza levegőjét anakronizmus­nak érezzük. Mit mondjunk akkor Csaj­­kovszky ötven év előtt írott balettjéről, a Diótörőről. Az olyan operaigazgatás, amely ilyen balettbemutatókat ad, sokszoros anakronizmus. A balett ma éli virágzás­ korát. Legalább húsz művét sorolhatnánk fel, amelyek külföldön mindenütt nagy si­kert arattak. Micsoda szerencsétlen gondo­lat éppen az orosz balett vendégszereplése után egy ilyen elavult, elfelejtett újdon­ságra pénzt és fáradságot pazarolni? Az újdonság szövege Hoffmann meséje, a mu­zsikája pedig Csajikovszkynak talán leg­gyengébb alkotása. Nyilván ezt honorálta az Operaház bemutatója. Ilyen stílustalan. minden koreográfia díjjával levő balett­­előadást még nem láttunk Budapesten. Ezi­hez képest a Mályvácska valóságos re­mekmű volt. Sajnáljuk Pethő Imrét, a de­rék karmestert, aki a darab betanításával és temperamentumos vezénylésével érde­mes munkát végzett. Ez a bemutató alkalmas lehet az operai statisztika megjavítására, de az amúgy is leromlott művészi színvonalat csak még inkább leszállítja. d. e. Magyar tudós német munkája. (hgh.) A német tudomány karácsonyi könyvpiacán, a nagyhirű tübingiai J. C. B. Mohr-cég kiadásában olyan mű jelent meg, aminőről a napisajtóban ritkán szok­tak tudomást venni. A munka címe: A gö­rög-keleti regényirodalom a vallástörténet világosságában, szerzője pedig — s ez a körülmény teszi nálunk nagyobb körök figyelmére érdemessé a tekintélyes filoló­giai kötetet. — Kerényi Károly dr., a bu­dapesti tudományegyetemnek fiatal, de már néhány év óta igen jónevű magánta­nára, aki elsősorban vallástörténeti búvár­kodásával vonta magára a hazai s a kül­földi tudós körök érdeklődését. Az előt­tünk fekvő munka­ nem tudományos „ex­­port-Cikk“, aminővel nem egyszer találko­zunk: nem magyar problémákban gazdag könyvnek magyar áldozatok árán kiadott fordítása, hanem minden dicséretet meg­érdemlő bátor kezdés. Ez az ifjú magyar tudós, aki tudo­mánya mellett a német nyelvet is megta­nulta, jól tudván, hogy ilyen természetű kutatás hazánkban legfeljebb ha tíz em­bert érdekel, németül írta meg könyvét és német szerzőként vitte a legjelesebb kül­földi kiadók egyikéhez. Hogy szigorú kri­tika ellenére nagyterjedelmű könyve, ime, díszes köntösben megjelenhetett, ez nem­csak szerzőjének fényes dicsérete, hanem a magyar tudományosságnak is büszke­sége és eseménye. Kerényi neve mellett ennyi az, ami a nagyobb közönséget érdekli e könyv meg­jelenésében. Olyanok, akiket az irodalmak története, az ókor vallásainak élete, a Ke­let tarka mesevilága és a hellenisztikus­­római regénynek és motívumainak fejlő­désvonala is fogla­lkoztat, nem fognak ezentúl más vezetővel ehhez a bonyolult nyelven már megjelent tartományhoz kö­zeledni, csak Kerényi könyvével. Eduard Rohde-nek — a német filológia egyik leg­nagyobb alkotójának —­ ötven év előtt írt Görög regénye ezzel a magyar szellemű német művel — emlékké vált. Minden na­gyobb történeti tárgy nemzedékenként megköveteli a vele foglalkozó „standard­­munká“-nak felülvizsgálatát s a magyar klasszika-filológiának megvan az elégtétele, hogy az ókori regényről alkotott legújabb szemlélet­ű magyar. Ilyenkor azt szok­ták mondani, hogy a leghangosabb propa­gandánál is többet ér a legcsöndesebb cse­lekedet. Ha ez nemcsak közhely, hanem igazság is. Kerényi okos, szép, szorgalmas és kelemesen olvasódó könyvének hasz­nát végső soron a magyarság fogja látni. * (Házitündér.) Dickens bájos karácso­nyi történetét újította fel a Nemzeti Szín­ház Kamaraszínháza ma este nagyrészben új szereposztással. Kiss Ferenc szerepét Odry Árpád játszotta, nagy művészettel és gonddal rajzolva meg plasztikusan Peery­­bingje fuvaros alakját. Különösen a darab utolsó jelenetében keltett nagy hatást. So­mogyi Erzsi szerepét Radó Mária játszotta. Igen közvetetlen, friss és lendületes volt a szépen beszélő, talentumos, fiatal mű­vésznő játéka. Egyedüli kifogásunk az, hogy egyes jelenetek során — tuda­tosan vagy tudatlanul — beszédben, modorban szinte kopirozta elődjének egyéniségét. Bertát, a vak lányt Tatsy Mária játszotta. A vendégszereplő mű­­­vésznő szóban lévő szerződtetését nem hisszük, hogy ettől a fellépésétől tette volna függővé a színház, noha jár­téka igen finom, bensőséges volt, de ez a szerep nem adott módot erőpróbára. Új szereplő volt még Rózsahegyi Marica, aki May szerepét játszotta kedvesen. A régi szereplők közül különösen Sugár Károly aratott nagy sikert. A gonosz Tackleton figurája, mióta utoljára láttuk, színekben gazdagabb lett és kitűnően érzékeltette já­tékával a darab meseszerű levegőjét. A közönség sokat tapsolt a színészeknek: a már felsoroltakon kívül Rózsahegyi Kál­­mánnak, Halmy Margitnak, Forgács An­talnak és az egyre fejlődő Vándory Mar­gitnak. (M. J.) * (Szerepváltozás az Operaházban.) Az Operaházban­ a ma, csütörtökön este szín­­rekerülő Lohengrin címszerepet Pilinszky Zsigmond betegsége miatt Leiter Hubert énekli. * (Zongoraest.) Ungár Imre zongoramű­vész vak. De az ő zenei érzéke több és nagyobb dolog, mint a vakok megszokott muzikalitása. A zene az ő külön világa, amelyben nemcsak él, hanem lát is. Látja a hangokat, amelyek az ő elképzelésében egyéni életet élnek — s ebből az ő külön világából mutatott meg ma a hallgatóságá­nak egynéhány megkapó, megindító képet. Különösen Chopin líráját tolmácsolta me­legen és bensőséggel. Mozartot is helyesen értelmezte, Beethoven g-dúr Rondojának váltakozó hangulata pedig kitűnően fejezte ki a szerző tréfás haragját „az elgurult garas“ miatt. A közönség nagy rokonérzés­sel fogadta a művész bemutatkozását és melegen ünnepelte őt. * (Hiábavalók voltak a támadások a Filmipari Alap ellen.) A Filmipari Alap felügyelő bizottsága december 20-án ülést tartott, melyen az elnöki beje­lentések során foglalkozott azokkal a támadásokkal is, amelyek az Alap műkö­dése ellen az utóbbi időben elhangzottak. E támadások egyik burkolt, de félreismer­hetetlen célja az volt, hogy éket verjen egyfelől Pekár Gyula, az Alap elnöke, másfelől a felügyelőbizottság többi tagjai közé, ami megbonthatta volna azt a belső harmóniát, mely az Alap fennállása óta annak minden irányú tevékenységében ki­­fejezésre jutott s mely nélkül békés, egyet­értő működés nem is képzelhető. Éppen azért Pekár Gyula elnök a leghatározltab­­ban kijelentette és hangsúlyozta, hogy min­den irányzatos beállítással szemben, közte és az Alap tagjai közt az Alap minden, ügyére és elhatározására nézve teljes egyet­értés volt és van. Azok a célzatos híreszte­lések, hogy bizonyos szerződéskötéseknél egyáltalában vagy pedig nem kellő időben volt tájékoztatva, alaptalanok. Ellenkezőleg ő az állásával egybekötött irányító szerepet az Alap minden akciójában érvényesítette és ehhez képest vállalja és osztja is a fe­lelősséget az Alap többi tagjaival együtt valamennyi szerződésért. Egyben bejelen­tette, hogy nyomban a célzatos támadások után ugyanazt illetékes helyen is hangsú­lyozta. Közölte végül, hogy a kormány illetékes tényezői az elhangzott vádakkal szemben megállapították, hogy a filmipari alap működése úgy politikai, mint gazda­sági szempontból teljesen kifogástalan volt s az Alap mindenkor híven szolgálta a gondjaira bízott célt és érdeket. Az elnök bejelentését a felügyelőbizottság egyhangú­lag örömmel vette tudomásul s őt legtelje­sebb bizalmáról biztosította. Ezután a fel­­ü­gyelőbizottság a jövő évi munkaprogram­jával foglalkozott, majd időszerű kérdése­ket tárgyalt. * (A szó lelke.) Az Aquinói Szent Ta­­más Társaság ma este felolvasó ülést tar­tott Notter Antal dr. egyetemi tanár elnök­­lésével. Az ülésen Aiszthleitner József dr. egyetemi tanár a szó lelkének, vagyis je­lentésének rendszeres tanulmányozásáról tartott előadást filozófiai, illetően lélektani nézőpontból. A hallgatóság az előadást nagy tetszéssel fogadta .Ezután Dénes Va­lériának az intuícióról legutóbb tartott előadása felett indult élénk vita, amelyet Kiss János dr. prelátus, egyetemi profes­szor vezetett be. * (A Gárdonyi Társaság kulturestje.) Az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Tár­saság december 28-án este fél 9 órakor a Ferenc József Tanítók Háza üléstermében a karácsonyi tanítói gyűlések alkalmából, a vidéki tanítóság tiszteletére műsoros kul­­turestet rendez a következő műsorral. Meg­nyitó. Mondja Simon Lajos elnök Frago­­pagia. Elbeszélés. Irta és felolvassa Móra István. Dalok. Énekli a szerző: Murgács Kálmán dalköltő, a Társaság tagja. Költe­mények Irta és felolvassa Havas István, a Társaság tiszteleti elnöke. Zongoraszám. Előadja Tibai Takács Emma zongoramű­vésznő. Elbeszélés. Irta és felolvassa Pé­­czely József, a Társaság rendes tagja. Da­lok. Ének, a szerző: Murgács Kálmán dal­költő, a Társaság tagja. Költemények. Irta és felolvassa Móra László, a Társaság fő­titkára. * BÁRK­I INGYEN SZEREZHETI MEG A MŰVELT MAGYAR CSALÁD ÉVTIZEDEK ÓTA KEDVELT NAPTÁRÁT, A KINCSES KALENDÁRIUM-01 HA ELŐFIZET A Budapesti Hírlap-A KÖNYVKERESKEDÉSEKBEN NEM CSAK A BUDAPESTI HÍRLAP­RA VALÓ ELŐFIZETÉS ÚTJÁN­ KAPHATó! ralin

Next