Budapesti Hírlap, 1928. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-08 / 6. szám
8 sott végig a termen, abcugolni kezdték a rendőrtisztviselőt, mire ez kijelentette, hogy amennyiben nem tartanak rendet és mértéket, kénytelen lesz a gyűlést feloszlatni. Propper hangoztatta, hogy a mai álparlamentáris rendszer helyébe az általános, titkos választójog révén a nép uralmát kell állítani. Figyelmeztetett ama, hogy a bukott forradalmakat diadalmas forradalmak szokták követni. Kijelentette, hogy a passzivitással Garami indítványa nélkül is foglalkoztak volna, mert ahol erőszakkalmeghamisítják a közvéleményt, ott minden eszközt fel kell használni. A rendőrtisztviselő ekkor arra kérte, hogy ilyen kifejezéseket ne használjanak, amire újból lárma tárnokit: Vác! Váci Prupper a passzivitásra vonatkozóan azt a kijelentést tette, hogy amennyiben a parlamenti taktikán változtatni kellene, erre a pártvezetőségnek a pártválasztmánnyal, esetleg a rendkívüli pártgyűléssel együtt legyen joga határozni. Ha kell, a mandátumaikat bármikor odadobják. Még több szónok szólalt fel a délután folyamán, akik közül az egyik azt kérte, hogy a Duna-medence szociáldemokrata frakcióit hívják össze egy kongresszusra, amelyen szemtől-szembe beszéljenek a revízió kérdéséről. Az ülés délután hét órakor ért véget. Holnap délelőtt tovább folytatják a tanácskozást. Cseh tiltakozás Peyer beszéde ellen. Prágából jelentik: A miniszterelnöki Vecser és a Narodne Listi a magyar szociáldemokrata párt nagygyűléséről ir és a cseh-szlovák nemzet sérelmének nevezi Peyer Károlynak azt a megállapítását, hogy a magasabb kirkurfokon álló magyarok százezred alacsonyabb kultúrájú népek fennhatósága alá kerültek. Mindkét lap erősen támadja Zimák csehszlovák szociáldemokrata szenátort, a gyűlés csehszlovák delegáltját, aki „nemzetének sértegetése“ ellen nem tiltakozott. Az „örök barátság paktuma.“ A háborút kizáró egyezmény dolgában tett francia ellenjavaslat Washingtonban rossz hatást tett. Washington, jan. 7. Briandnak Kellogghoz intézett levelét, a melyben a háború száműzésére vonatkozó Kellogg-féle tervezetet támadó háborúkra kívánja korlátozni, ma délben nyújtotta át a külügyminisztériumban Claudel francia nagykövet. Az ellenjavaslatot a külügyminisztérimban igen kedvezőtlenül fogadták. Rámutattak arra, hogy Briand most hirtelen öszezsugorítja április 6-án tett saját javaslatát, s a támadó háború fogalmára eddig nem találtak általánosan kielégítő definíciót, amit Washingtonban ismételten hangoztattak. Ha Briand, akinek javaslata Kelloggéval azonos volt, ajánlatát visszavonja és a támadó háború területére korlátozza, kevés kilátás marad arra, hogy a háború száműzésére tényleg használható szerződést köthetnek. Washington, jan. 7. (Havas.) A Kellogg javaslatára szóló válasz, amelyet most nyújtottak át Washingtonban, kijelenti, hogy Franciaország elvben egyetért Kellogg ama javaslatával, hogy az ilyen természetű békeszövetségi szerződés ne szorítkozzék csupán Franciaország és Amerika viszonyára, hanem terjedjen ki a főbb európai hatalmakra, valamint mindamaz egyéb hatalmakra, amelyek hajlandók a szövetségi szerződéshez csatlakozni. Válaszában Briand azt ajánlja, hogy módosítsák az amerikai javaslatot Olyan értelemben, hogy ne nyilvánítsanak jogellenesnek válogatás nélkül minden háborút, hanem csurán a támadó háborút küszöböljék ki a nemzeti politikai eszköei közül. Páris, jan. 7. (Havas.) Ma közzétették azt a választ, a amelyet Briand francia külügyminiszter Kellogg, amerikai államtitkárhoz intézett. A válaszban Briand kijelenti, hogy azon a véleményen van, hogy az eljárásnak az a módja, amelyet Kellogg ajánl, rendkívül alkalmas arra, hogy megfeleljen a francia kormány felfogásának. Helyes lenne, ha ennek jellegét Franciaország és Amerika aláírásával már most megpecsételnék. A francia kormány kész csatlakozni az Egyesült Államokhoz abban a törekvésben, hogy a Franciaország és Amerika részéről ilyen módon aláírt egyezményt hozzájárulásra ajánlják valamennyi nem- Zongorák, planinók negyven pengős r és életre, előleggel, minden ártan, csere, javítás, hangolás. Telefon: 2:76.78 Teréz-körút 43. Paulay Ede utca 33 Kernácsnál Bddapesti Riruf 1928 JarroÄr 8. 18. zetnek. Az egyezményben kikötnék, hogy a szerződő felek tartózkodnak mindenféle a támadó háborútól és minden felmerülhető ellentétet békés eszközök alkalmazásával igyekeznek elsimítani. A szerződő feleknek kötelezniük kellene magukat, hogy az egyezményt tudomására hozzák valamennyi államnak és azokat is felhívják a csatlakozásra. A francia kormánynak meggyőződése, hogy ezt a javaslatot az egész világ hálával fogadná és hogy teljes siker fogja koronázni a két kormány ama fáradozását, hogy általános elfogadást biztosítsanak az egyezmény számára. A Sömör, viszketegség, bőrkiütésnél corona-kenőcs és szapan használ, fiatható patikákban. Főraktári Korrapdiemtart. Budapest, Kempinszky utca 4. A Bounty lázadói. A napokban egy, a Csendes-óceánról szóló könyvet forgattam, amelyben említés történik Pitcairn szigetéről. Ahogy ennek a buja vegetációjú, vulkanikus szigetnek a neve elébem került, mintha emlékezéseim tájának egy hátsó rekesze nyílt volna meg váratlanul. Megelevenedett előttem egy történet, amelyet valamikor nagyon régen, még egészen gyermekkoromban, ifjúsági regénynek átdolgozva olvastam. Akkor izgatóan érdekes mese volt az egész, most azonban, hogy meglett fővel utána lapoztam a történetnek, a legkülönlegesebb szociális experimentumok egyike bontakozott ki előttem, melyet a gyarmatosítás korának története produkált. Pitcairn szigete és a Bounty lázadói A Bounty nevű angol fregatt Bligh William sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt 1788 derekán indult el a Csendes-óceánra. A fregattnak az a parancsa volt az admiralitásról, hogy csendestengeri gyümölcstermő növényeket gyűjtsön és azokat Nyugat-Indiának angol uralom alatt álló szigetein honosítsa meg. A hajó hat hónapot töltött Tahitiben, melynek pazar pompája, édes semmittevése, napfénye, asszonyainak bája szétzüllesztette a fegyelmet. Mikor a fregatt befejezte feladatát, az emberek egy része hallani sem akart az Angliába való visszatérésről. Néhány nappal azután, hogy a hajó elhagyta a szigetet, Christian árbocmester vezetése alatt kitört a lázadás. A lázadók Bligh hadnagyot és a hozzá hű tizenhét embert megkötözték, azután egy üres mentőcsónakra rakták és sorsukra hagyták őket, ők maguk pedig visszatértek Tahitiibe. A tahitii szép napok azonban nem tartottak sokáig. Az emberek egy része aggodalmaskodni kezdett, hogy az admiralitás kerestetni fogja a nyomaveszett hajót és ők a lázadásért haditörvényszék elé kerülnek. Ismét Christian vezetésével nyolcan elhatározták, hogy teljesen eltűnnek a világ szeme elől. Magukkal vittek hat tahitii benszülött férfit, tizenkét asszonyt és neki indultak, hogy az óceán valamelyik lakatlan szigetén új hazát rendezzenek be maguknak. Amint a következmények mutatták, a megszökötteknek igazuk volt. Bligh hadnaggyal és társaival csoda történt. Nem pusztultak el, hanem a nyitott csónakon szigetről-szigetre haladva, több ezer kilométeres uton eljutottak a portugál uralom alatt álló Timor szigetére, a Szundaarchipelágusban és onnét Angliába. Hazaérkezésük után az admiralitás nyomban büntető-expedíciót küldött Tahitibe, amely hatot elfogott a még ott talált lázadók közül. Ezek közül hármat kivégeztek, hármat pedig életfogytiglan tartó kényszermunkára ítéltek. Christianinak és társainak azonban nem akadtak nyomára. Hogy ezekkel mi lett, teljes tizenkilenc esztendőn keresztül titok maradt. 1808-ban a Topaze amerikai hajó véletlenül kikötött Pitcairn szigetén és hirül hozta a világnak a Bounty többi lázadóinak történetét. Ez a történet olyan, hogy ha nem volna az első betűtől az utolsóig bizonyított valóság, fantasztikusan hangzó tropikus égövi regénynek lehetne tartani. A nyolc lázadó a benszülöttekkel együtt Pitcairn szigetére jutott el A sziget fekvése, klímája, vegetációja és minden egyéb, amit láttak, megnyerte a tetszésüket. Elhatározták, hogy ott telepszenek meg. Mindent, ami érték volt a hajón, a szigetre hordtak, a hajót pedig, nehogy jelenléte árulójuk lehessen, felgyújtották. Elégették a világba való visszatérésük eszközét, azután megkezdték az új életre való berendezkedést. Az új élet azonban nem bizonyult olyannak, mint remélték. Képletesen szólva a sziget évkönyvei esztendőkön keresztül a borzalmak és gyilkosságok sorozatából állottak. A durva tengerészek kegyetlenkedtek a magukkal hozott benszülöttekkel, akiket teljesen rabszolgáiknak tekintettek. Elfojtott düh, gyűlölködés kezdődött velük szemben. A nők leírása, melytől el akarták ütni a benszülötteket, lángra lobbanhatta az ellenségeskedést. 1793-ban a benszülöttek Christiant és négy társát agyonverték. A megmaradt négy fehér ember a sziget egyik sarkába szorult és a kicsiny, de buvó és leshelyekben gazdag sziget hónapokon át tartó fantasztikus háborúnak lett a színhelye. Végül a fehérek, lőfegyvereik birtokában, az összes színes férfiakat kipusztították. Négyen most már azt hitték, hogy korlátlan urai a szigetnek és a kis kolóniának, amely gyermekekkel is megszaporodott. A rákövetkező évben azonban az asszonyok szabadulni akartak a pitcairni pokolból; titokban tutajt építettek, hogy azon gyermekeikkel együtt elhagyják a szigetet. A kísérlet nem sikerült és rabszolgasorsuk még nyomasztóbbá vált. De a végzet egymásután sújtotta a rabszolgatartókat is. Teljesen elszakadva az otthontól, a fehér emberek társadalmától, egymást vádolták sorsukért. Egyenetlenkedésük lassan gyűlölködéssé és nyilt harccá fokozódott. Egyikük Me Coy különvált a többitől és teljesen a ti, növényből készített bódító ital élvezetének adta magát. Beszámíthatatlanságának egy pillanatában öngyilkosságot követett el. Egy másik, Quintal, összeveszett két társával s ezek, Adams és Young, fejszével agyonverték őt. 1800-ban meghalt Young, és Adams, akinek igazi neve tulajdonképen Smith volt s az álnevet csak azért vette fel, hogy múltjának nyomait eltüntesse, a benszülött asszonyokkal és huszonöt serdülő gyermekikel maga maradt a szigeten. Itt kezdődik Pitcairn sziget történetének szinte biblikus fordulata. A borzalmak sorozatán átment ember ráeszmélt önmaga és körülötte felnövekedő új generáció iránti kötelességére. Felelevenítette saját gyermekkorának emlékeit és a múltból szakadozottan felemelkedő tanításokat kezdte a gyermekek lelkébe csöpögtetni. Irni-olvasni tanította őket és naponta olvasott nekik a bibliából, amely valaha a Bounty kapitányi szobájának tartozéka volt. A lázadó fehér matrózok és olajbarna tahitii nők gyermekeiből egy keresztény hitű és kissé idegenszerű, polinéziai kifejezésekkel kevert angol nyelvű kis társadalom nevelődött a Déli kereszt alatt, a Csendes óceánnak egyik buja növényzetű, de a világforgalom útjából kieső szigetén. A Bounty esete már jóformán feledésbe merült, mikor a Topaze hírül vitte a világnak, hogy mi történt a megszökött lázadókkal. Akkoriban a hírek lassabban jártak, mint ma, a tengeri közlekedés is lassúbb volt, de még az angol közvélemény is úgy vélte, hogy az egyetlen életben maradt ember jóvátette tizenkilenc esztendő előtt elkövetett bűneit. Mikor hat évvel később két angol hadihajó, a Briton és Tagus meglátogatta a szigetet, utjuknak már nem az volt a célja, hogy a megsértett jogrendnek végső igazságot szolgáltassanak, hanem ellenkezően, adományokat juttattak a sziget lakosságának. Adams még 1829-ig élt, az egyik tahitii benszülött asszony pedig 1883-ban halt meg. Az Adams halála után következő esztendőben a szigetlakók vissza akartak telepedni anyáik hazájába, Tahitibe, de a honvágy egy évi távollét után ismét visszavitte őket Pitcairn szigetére. 1856-ban az angol kormány telepítette át az egész lakosságot, amely időközben 60 férfire és nőre és 134 gyermekre szaporodott fel, a jóval nagyobb Norfolk szigetére, Újzéland és Újkaledonia között, de egy részük onnét is visszatért. Ma Pitcairn sziget lakossága százötven főből áll. A lakosok nyelve angol, melyet azonban tahitii szavakkal keverve beszélnek. Lelki gondozásukat egy adventista misszionárius látja el A misszionárius a szigeten a skót puritantizmust honosította meg, amelynek szigorúságát és ridegségét a Csendes-óceán meleg fuvallata enyhíti. A „közigazgatás“ a legteljesebb önkormányzat alapján történik. A négy tagú kormányzó testületet az összes felnőttek nemre való tekintet nélkül választják. Amit ez a testület elhatároz, azt a sziget törvénykönyvébe jegyzik be. Ugyanebbe a könyvbe vezetik be a születéseket és halálozásokat is. Az angol kormány nevében a legfőbb felügyeletet a Fidzsi szigetek miniszterrezidense gyakorolja. Ez az ellenőrzés azonban nem túlságosan szigorú, mert minden esztendőben átlag egy hajó szokta meglátogatni Pitcairn szigetét. A háború alatt egy angol csendes-tengeri expedíció hajója érintette a szigetet és két Young nevű pitcairnie hajón eljutott Angliába, ahol a király is kihallgatáson fogadta a legkisebb angol önkormányzati gyarmat két polgárát és egyúttal a Bounty A ■ rendelő töre» nemibetegesc rúnáéi* '‘»IffjQf Ezüst SALVARS1*fioltás IMUUI Rendelés égés* nap- RÁKÓCZI-UT 32 . I GM.LRókáinál szemben VH., DokkaTnta* 84. relefee 1. 4*4-17. Klókiul polfAri It MétyfékoUI mugtorlééfikr*, érettségire egyik lázadójának leszármazottait. Ezzel be is fejeződik a Bounty lázadóinak története. A Csendes-óceán víztükréből pedig úgy emelkedik ki a Piteáriasziget vulkanikus kúpja, mint az emberiség egy bűnökben fogant, de bűnhődésen átment parányi hajtásának otthona. T. S. Kovács Sebestény Endre : A kerepesi úti temető kapujánál dunántúli halk kopogtatással kér holnap bebocsátást Kovács Sebestény Endre gyopai földesúr, Tolna vármegye egykori jeles és nemes főispánja, a magyar református egyház oszlopos embere s budapesti egyházközségi gondnoka, Tisza István barátja és magyar hazájának ragyogásban és balsorsban, fiatal szívvel és téli töredelemiben végsehejletig hűséges jó fia. Atyja, Kovács Sebestyén Endre budapesti egyetemi professzor Deák Ferenc háziorvosa volt s a haza bölcsét olyan nagy lélekkel, önfeláldozással gyógyította, hogy 1875-ben, Deák halála után az országgyűlés mindkét háza hálairatot intézett hozzá, megköszönve a haza bölcse iránt tanúsított páratlan hűségét. Mikes Kelemen lelke irv már az apai házban körülvette az életnek induló fiatal Kovács Sebestényt, aki a maga hűségének aranyfoglalatába Tisza István barátságát illeszthette be ékkőnek. Életének legnagyobb keserűsége az volt, hogy ez a hoszszú helytállásra felkészült hűség gazdátlanul is tanácstalan gyásszal tört el derékon, amikor Tisza Istvánt megölték. A Tisza mellé felvonult fiúnak nem adta meg a sors az apa hosszú virrasztását Deák betegágya mellett; aggodalma, féltése ettől fogva befelé húzódott s merengéssé hamvad! Kevesen tudtak annyit Tiszáról, mint s a nagy mártirsziú kevesek előtt nyitotta meg oly szívesen ősmagyar kapuját, ám ezzel Kovács Sebestény Endre sohasem hivalkodott, csak ahol nyugalmat vélt vele teremteni, ahol a jókat a jó ügyhöz remélte édesgetni megyében és gazdasoron, ott vette olykor-olykor ajkára Tisza nevét. Ilyenkor fölkapta égő félszemét — a másikat tragikus fiatalkori operációban vesztette el — és a magasba nézett, és a hétköznap embereitől elhitetlen mosolyuktól, ilyenkor — ellágyulás helyett — rekedté vált hangja s mint ahogy a középkor Arisztotelészt mondott érv helyett, úgy ő is minden vitát mellőzhetőnek vélt, ha tulfelől Tisza kijelentésére hivatkozhatott. A nemzet életében különös és megbecsülhetetlen szerep jutott a vele egyivású közéleti férfiak ezeréves őrtállásának, mert védelmet jelentettek a nagy látókör és a közérdekű megbízhatóság számára olyan viszonylatokban és olyan változások közepette is, amelyekig a világ semmiféle szolgálati pragmatikája el nem ér. Ez az önzetlen és művelt őrszolgálat szigeteli el a nemzet önértéküknél fogva élre nyomult vezéreit azoktól, akik önérték hijján is az élre tolakszanak. Keményre hurkolt pányvae testőrök hűsége, amely műveltségével féken tartja a faragatlan maradiságot, de hazafias féltéssel állja útját a nemzetsorssal űzött kötekedésnek is. Közpályájukon e férfiakat ritkán viszi magasba könnyű emelkedés s még az ötlet ragyogása helyett is inkább a gondolat felelősségét vállalják. Senki sem merné azzal bántani őket, hogy jutalmat kínáljon ragaszkodásukért, melyről az élmény színét is gyorsan levássák a feledékeny évek. De akárhová állítja őket az, aki bízik bennök, építhet tűzfegyelmükre és arra, hogy lelkek fáradtjáig s emeltfejű alázattal szolgálják az ország rájuk rakott ügyét Ez a jóravaló, ez az egyszerű, ez az igénytelen, de nehéz vasban végzett, kemény szolgálat töltötte ki Kovács Sebestény Endre életét is k ezüst evőRészlefeR, pásiajáldéPo.i, b*/'t áxt ékszerek gyolonÓD vAeAiolhalak SCUMELCZIÍR BRNONICS KÁroly-korai 28. h ua. (KAzpoaU zároghAjtó-Apoxuu/