Budapesti Hírlap, 1928. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 6. szám

I9S8 Jrmrffr S. fS, nuj Bddäpkti Ríhisp 7 Tízenkílencmillíárd a szocialisták évi kiadása. Elégedetlenkedő hangok, de bizalomszavazás a pártvezetőség beszámoló­jakor. — Rendőri rendreutasítások. — Bőrsapkás védőőrség. A szociáldemokraták XXV. kongresszusa. Két nap óta folyik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt huszonötödik kon­gresszusa. Vizkereszt ünnepén kezdődtek a tanácskozások a régi képviselőházban és vasárnap — az nj pártvezetőség meg­választásával — érnek véget A pártkon­gresszuson a 26 fővárosi. és 105 vidéki pártszervezet, valamint a 60 szakszervezet részéről mintegy 450—500 kiküldött vesz részt, köztük 20—30 nő. Az erkélyen ha­talmas vörősbetüs plakátok kiabálnak: Követeljük a Népszava kolportázsjogátl Éljen az általános, egyenlő, titkos válasz­tójog! Amnesztiát a politikai üldözötteknekI Az elnöki emelvény körül sportruhás, börsapkás fiatalemberek állnak karéjban, állandóan szemmeltartva a padokat, nyil­vánvalóan az elnökség — védelmére. Pi­ros szint alig látni különben, csak itt-ott virít egy-egy vörös nyakkendő, vagy szeg­fű. A szocialista képviselők elszórva ül­nek a padokon, a jobb szélen ott látjuk a külföldi kiküldötteket. Itt van Danneberg Róbert, az osztrák nemzetgyűlés alelnöke, Pethick Lawrence, az angol alsóház tagja, Roesberoeck belga szenátor és Franc Zimák, a csch-szlovák szocialisták kikül­dötte. Ezeknek Vámbéri Rusztem dr. ma­gyarázza az ülés lefolyását. A kongresszus elején szétosztották a pártvezetőségnck és a párt parlamenti cso­portjának jelentését, melyben részletes be­számolót találunk a választások lefolyásá­ról, a pártszervezetek tevékenységéről, az agitációs mozgalomról, a szocialista sajtó­ról, a pártnak a községi politikában való részvételéről, az ifjúmunkások és a né­metajkú munkások szervezéséről és külö­nösen érdekes adatokat a párt pénzügyei­nek viteléiről. Ebből a kimutatásból meg­tudjuk, hogy 1926 julius 1 -tői 1927 junius 30-ig 1,531.933 pengőt, tehát több mint 19 milliárdot költött el a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a szocialista szer­vezkedésekre. Még pedig ebből egymillió pengőt fordított a Népszava kiadására, mintegy húszezer pengőt bebörtönzött elv­társaik támogatására, 264 ezer pengőt, tehát több mint három milliárdot a párt- trtkárságok fentartására, mintegy 30 ezer pengőt az ingyenes jogvédelem nyújtására és 170.151 pengőt, tehát kétmilliárdnál is jóval többet a múlt évi választások költsé­geire. A megválaszolt 14 szooiáidemoűu-ata képviselő mandátuma tehát egyéniként mintegy 130 millió koronába került a mun­kásságnak, amelyik ért az összeget 40, 80 filléres és 8 pengős választási bélyegek megvételével rakta össze. A kongresszuson azonban ennek fejében ugylátszik elérkezettnek látta a munkásság az időt, hogy számon is kérje a pártveze­tőségtől, illetve a megválasztott képviselő tagoktól működésűket és bizony a felszó­lalók nem egyszer igen kemény hangon támadták a parlamenti padokba beült „jó fiukat“, »kik a folyosói pajtáskodás ked­véért szerintük állandóan lemondanak a munkás-követelések erőteljes hangoztatá­sáról. A kongresszus első napja. Pénteken délelőtt 10 órakor Peyer Ká­roly nyitotta meg a kongresszust, azt hir­detve, hogy Magyarországon változatlanul áll a reakció frontja, ünnepük Kossuthot, de félnek eszméitől; kifogásolják Genfben, hogy a magyar lapokat nem engedik be az utódállamokba, de elhallgatjuk, hogy a Népszavát több mint három éve nem sza­bad az utcán árusítani. — A magyar néppel szemben nagy jog­talanság történt, mert az erőszak hatal­mával állapították meg határait. Ennek az igazságtalanságnak a megszüntetése érdekében nekünk Is meg kell tennünk mindent. De ne várja senki a fegyverek erejétől a jóvátételt, mert ennek még a gondolata ellen is a legélesebben tiltako­zunk. (Percekig tartó viharos tüntetés a háború ellen.) Elitéli az erdélyi román atrocitásokat és üdvözletét küld a Szovjet- Oroszország börtöneiben sínylődő szocia­listáknak, meg a magyar emigránsoknak, azzal fejezve be beszédét, hogy reméli, hogy rövidesen soraik között üdvözölhe­tik őket. Ezután Danneberg Róbert az osztrák, majd Pethick-Lawrence az angol munkás­ság nevében szólott Hangoztatta, hogy ha nemzetközi vonatkozásban igazságtalanság történik, ezt helyre kell hozni, de nem háborúval. Ha a békeszerződések revíziója sorra kerül, azt csupán demokratikus és szocialista kormányok hajthatják végre. A délelőtti ülés utolsó pontjaként még a cseh-szlovák szociáldemokraták kikül­dötte beszélt. A délutáni ülésen Kábák Lajos ország- gyűlési képviselő elnökölt Farkas István ismertette a pártvezetőség évi jelentését. Beszámolója során jelezte, hogy h'ába verekedtek, hogy a Munkásbiztositót ne dobják oda « dühödt ellenforradalmi szel­lemnek- (Nagy vihar támad a teremben és hosszan tüntetnek a Munkásbiztositó re­formja ellen.) Megemlékezett a Népszava „üldözéséről“ is, jelentve, hogy az elmúlt évben összesen 12 év, 11 hó és 15 nap szabadságvesztést és 25.581 pengő pénz- büntetést róttak ki a Népszava munkatár­saira. Beszédét azzal fejezte be, hogy ki kell verekedni a nép akaratát az általá­nos, egyenlő, titkos választójogon keresz­tül. „Mondjuk ki elvtársak: egyszer kint voltunk az utcán kevesen, de most ki mi­gyünk — százezrenl“ A nagy tapssal fogadott beszéd után Szakosíts Árpád előadó foglalkozott a munkásmozgalom fejlődésével és élesen kritizálta Magyarország földbirtokelosz­lását. Bizalmatlansági indítvány. — A barríkádok legendája megsemmi­sült, — fejezte be beszédét — uj forra­dalmi fegyver van a munkásság kezében, a szervezkedés. Nem szabad félni a szuro­nyoktól, a hatalomtól, nem szabad félteni a kenyeret, az állásokat, csak szervez­kedni, szervezkedni! __ E zután Roesbeoreck belga szenátor szó­lott, majd az előadói emelvényre ’épett a párt ellenzékének első szónoka, Halász Alfréd, aki különösen a parlamenti frak­ció opportunitását vetette a képv’se'ötagok szemére. Beszéde végén bizalmatlansági indítványt is tett a pártvezetó ség elten. Az általános nagy tapssal fogadott beszéd után, egy másik ellenzéki szónak is a ve­zetőség ellen beszélt, hangoztatva, hogy rossz szemmel kezdik nézni azokat, akik a gyalupad mellől kerülnek a munkásmoz­galom élére. Utána már a harmadik ellenzéki szónok, Madzsar József dr. lépett az emelvényre, élesen támadva a vezetőséget, hogy elvesz­tették hátuk mögül a tömegeket, jelszavaik után már nem megy többé a munkásság, amit bizonyított a legutóbbi debreceni és hódmezővásárhelyi választásokkal, ahol polgári ellenzékkel szemben elveszítették a küzdelmet. Különösen kifogásolta, hogy a parlamenti frakció állandóan tompítja a harc élességét. Kifogásolta Peyer magatar­tását összeférhetetlenségi ügyében és azzal vádolta a pártvezetöséget, hogy guzsbaköti a kritikát és megcenzurázza a Népszava cikkeit. Mikor Garami felvetette a passzi­vitás gondolatát, az első ilyen irányú cikke még csak megjelenhetett a Népszavában, de a folytatását már a pártvezetőség letil­totta. (Nagy csend támad a bejelentésre, majd élénk ellentmondások hangzanak a képviselők részéről, de a nagy tömeg fel­zug: Hát ilyen is lehetségesf!) Garami til­takozott a cenzúra ellen, de a pártvezető­ség nem engedett, sőt miikor kérték a párt- vezetőségek címeit, hogy Garami indítvá­nyát elküldbessék mindenhová, ezeket a címeket sem adták ki. A párton belül tehát egyáltalában nincs meg a belső demokrá­cia. A pártvezelöség szimbóluma a hata­lom felé kinyújtott kéz — fejezte be Madzsar, — pedig ennek meg kell vál­toznia ökölbeszorított kézre. Holló Gábor debreceni kiküldött felszó­lalásában art hangoztatta, hogy meg keli változtatni a pártmorált, mert a mostani elválasztja a vezéreket a tömegektől. Nagy baj az is, hogy még a képviselők zsebeiből is úgy kell kikotorászni a pártadót. Elitéli, hogy a párt ellenzékét, akik pedig csak a munkásság érdekében kívánnak uj vezető­séget, mindig igyekeznek lehengerelni. Utána ugyancsak ellenzéki hangon be­szélt a hódmezővásárhelyi kiküldött is, ki­jelentve, hogy a parlamenti csoport mun­káját négy-öt ember is elvégezheti, mert hiszen egy éves eredménye a mellényzseb­ben elfér. Proppcr védekezik. Propper Sándor országgyűlési képviselő lépett ezután az emelvényre, visszautasítva a támadásokat, hangoztatva, „azt kivánom a reakciónak, hogy sok olyan jó fiú legyen, mint «mflyemek mi voltunk“. Utána azonban újra egy ellenződ, Kiss Jenő dr. emelkedett szólásra, kijelentve, hogy Propper éppen azok közé a vezetők közé tartozik, akik sohasem ismerik el hibáikat. (Közbekiáltások: Pápa! CsalhataL lan!) Mi csak azért kritizálunk, mert a munkásság keserve nem tükröződik vissza a parlamenti frakció működésében úgy, mint az a munkásság lelkében fa. A második nap. Szómegvonás, bizalomszavazás. Ma már kora reggel kilenc órakor meg-; teltek á padsorok és főleg a szervezés módjairól folyt a vita. Egyik pártvezető­ségi tag fölhívta a kongresszus figyelmét, hogy óvatos hangon mondják el bírálatai-, kát, hogy a szocializmus ellenségeinek al-. kaimat ne nyújtsanak támadásokra. Töb­ben követelték, hogy a képviselők járják be az egész országot és úgy hirdessék esz­méiket, ne csak a parlamenti tribünről. Gál István budapesti kongresszusi tag éles beszédben támadta újra a pártvezetőséget, úgy hogy végül is az eLnöklő Kéthlg Anna megvonta tőle a szót. A kiküldött főlhábor rodva ment le az emelvényről, folyton kiáltozva: Itt nem lehet megmondani az igazat Pajor Rudolf párttitkír szóvá tét te, hogy a hatóságok megtiltják a kulturestek tar­tását. Peyer Károly képviselő pedig a teg­napi támadásokra válaszolva, a következő­ket mondatta: — Azt kérdi Madzsar József, hogy én miért nem álltam ki egy hősi gesztussal a parlamenti Ítél őszék elé. Hát mikor szok­tuk mi Ráday és Gömbös vélekedését meg-; kérdezni? A pártprogramban egyébként sincs benne az öngyilkosság. Farkas István országgyűlés* képvisrfö kijelenti, hogy nagy hiba itt marcangolni egymást. Épp ezért értelmetlennek tartja a benyújtott bizalmatlansági indítványt és kéri az elvetését. Utána Szakosíts Árpád ugyancsak védelmébe vette a pártvezetősé­get és a Népszavát. (Közbekiáltások: Le a cenzúrávall ) Beszéde után az elnök a vitát bezárta és a zárószó jogán újra a bizalmatlansági in­dítvány benyújtója emelkedett szólásra, hangoztatva, hogy nem egyes személyek, hanem a szellem iránt bizalmatlan, amely a pártvezetőség tevékenységén végigvonul. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést ét ekkor a jelentést túlnyomó többséggel el-i fogadták. Az ellenzékkel csak tizen sza-; vaztak. A délutáni filés. A passzivitás kérdése. A kiküldöttek részéröl előterjesztett in­dítványokról való szavazás ma délután történt meg. Ezeket mind elvetették, az­zal együtt, melyben azt javasolták, hogy a szocialista képviselők felemeli fizetésük egyrészéről mondjanak le pártcélokra. El­határozták azonban, hogy Somoggi é* Bacsó sirjára emléket állítanak. A késő délutáni órákban került a soC Propper Sándor beszédére, aki támadta a kormány demokráciaellenes magatartását, ismertette a választások eredményét és azt a kijelentést tette, hogy a titkos kerületek szavazataránya alapján a kormánypártok tulajdonképpen megbuktak és a mai kor­mány csupán bitorolja a kormányhatal­mat. Nagy taps fogadta ezt a kijelentést, a jelenlevő rendőrfötanácsos azonban az elnökhöz fordult és felkérte, hogy utasítsa a szónokot, hogy ilyen kifejezésektől tar­tózkodjék. A felháborodás zaja hullám­IvSegnyitásáról legközelebb részletesebben. E vásár Jeligéje: Ä k

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék