Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

/ É­­­i­m­1 Svájci lap a géppuskák ügyéről. 0 Géni, jan. 31. A Journal de Geneve hasábjain William Martin vezércikkben foglalkozik a szent­gotthárdi géppuskák ügyével. A cikk meg­állapítja, hogy magában véve az incidens nem nagy jelentőségű, de következményei­nél fogva nagyobb jelentőségűvé nőhet. Ép­pen ezért fontos, hogy ezt a kérdést az európai pacifikálás szellemében kezeljék. Az invesztigációs bizottságnak nincs más feladata és nincs más joga, minthogy va­lamely adott államban megállapítsa a fel­hozott tények fen­forgását. A konkrét eset­ben tehát a bizottságnak jogában áll, hogy megállapítsa, hogy Szentgotthárdok­ géppus­kák vannak, ebből azonban semmiféle kö­vetkeztetést nem vonhat le és nem áll jo­gában az sem, hogy vizsgálatát bármely más államra kiterjessze. Vihar egy pohár vízben. Róma, jan. 31. A Tribünit írja: Bocsánatot kérünk olva­sóinktól, hogy még mindig foglalkoznunk kell a szentgotthárdi fegyverek dolgával. Úgy látszik, Franciaország, mely egy árva szót nem szólt, amikor Németországból 4 Budapesti Hírlap 1928 refurner T, T28- »•? Csehország jegyzéke a Vatikánhoz Az egyház és az állam megegyezése. Prága, jan. 31. (Cseh Távirati Iroda.) Benes külügy­miniszter a cseh-szlovák kormány nevében monsignore Ritter, a Szentszék prágai kép­viselője útján jegyzéket küldött a Vatikán­nak a cseh-szlovák kormány és a Szent­szék között fennálló egyházpolitikai kérdé­sek rendezéséről Az 1927 decemberében létrejött modus vivendi, amelyhez a cseh­szlovák kormány január 20-án hozzájáru­lását adta, a következőket tartalmazza: 1. ígéretet arra, hogy a cseh­szlovák köztársaság egyik részét sem rendelik alá oly ordináriusnak, akinek székhelye a cseh-szlovák állam határain kívül van. A Szentszék és a cseh-szlovák kormány kö­zött megegyezés fog létrejönni az egyház­megyék határaira és beosztására nézve. Ebből a célból két, egymástól független bizottságot fognak alakítani. 2. A Cseh-Szlovákiában meglevő ingó- és ingatlan egyházi javak jelenlegi kény­szerigazgatása a föntemlített megállapodás létrejöttéig átmenetinek tekintendő és azt az illető terület püspökségének elnöklete alatt álló bizottságra fogják bizni. 3. Azokat a rendi és szerzetesi kongre­gációkat, amelyek székháza Cseh-Szlová­­kiában van, nem fogják e rendek és kon­gregációk külföldi elöljáróinak alárendelni. 4. Érsekek, megyéspüspökök, cum jure successions koadjutorok és tábori Ordina­rius kinevezése előtt a Szentszék a jelölt nevét közölni fogja a cseh-szlovák kor­mánnyal annak megállapítása végett, hogy a kormánynak a jelölt ellen politikai ter­mészetű kifogása nincsen. A modus vivendi közelebbről körülírja a politikai termé­szetű kifogásokat. 5. Az előbb említett egyházi méltósá­gok a Szentszék által történt kinevezésük után és hivatalba lépésük előtt hűségfoga­­dalmat tesznek a cseh-szlovák államnak. 6. A kormány gondoskodni fog arról, hogy a jövőben hozandó és az egyházat érintő törvények a modus vivendihez alkal­mazkodjanak. Cseh interpelláció Serédi hercegprímás ellen. Prága, jan. 31. A cseh­szlovák nemzeti szocialista kép­viselők interpellációt nyújtottak be a kor­mányhoz Serédi Jusztinián hercegprímás nyilatkozatai dolgában. Az interpelláció így szól: Serédi hercegprímás. Magyarország egyik első közjogi méltósága, Rómából Magyar­­országra való visszatérte alkalmából több hivatalos nyilatkozatot tett, amelyek a cseh-szlovák köztársaság integritása ellen irányulnak és a Habsburg-restauráció mel­lett szállnak síkra. E nyilatkozatokat szó­­szerint közölte a félhivatalos Pester Lloyd. A hercegprímás úgy nyilatkozott, hogy nem lehet igazi béke mindaddig, amíg a magyar igazság vissza nem hozza Nagy- Magyarország békéjét, amivel a hercegprí­más a bosszú gondolatát hirdette. A napisajtó szerint Serédi bíboros leve­let intézett az osztrák néppárt elnökéhez és ebben hangoztatta, hogy törhetetlen hű­séggel ragaszkodik az örökös dinasztiához és a pragmatika szankcióhoz, amelyet ma is érvényesnek tekint. Ezek a nyilatkozatok annál fontosabbak, minthogy hivatalosan és a magyar állam egyik jelentős alkotmányos tényezőjétől erednek. Kézenfekvő, hogy e nyilatkozatok, amelyeknek éle államunk és a mai euró­pai politikai rendszer ellen irányul, határo­zottan békeellenesek és nem hangozhattak el a magyar kormány előzetes beleegyezése nélkül. Serédi bíboros, akiről ismeretes, hogy a mai római pápa bizalmasa, e nyi­latkozóinkat Rómából jövet közvetetlenül püspökké szentelése után tette meg, felte­hető tehát, hogy kijelentései a római kúria előzetes jóváhagyásával történtek. A POLITIKA HÍREI. A felsőház pénzügyi bizottságának ülése. A felsőház pénzügyi bizottsága Teleszky János helyettes elnök elnöklésével ma dél­előtt 10 órakor ülést tartott, amelyen a Magyar Nemzeti Bank 1927. évi mérleg­szerű feleslegének hováfordításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A bizottság ülésén a­­k­ormány részéről Bod János pénzügyminiszter és Szabóky Alajos pénz­ügyi államtitkár vett részt. A javaslatot Wekerle Sándor ismertette és ahhoz Jan­­kovich­ Béla szólalt fel, ki örömének adott kifejezést, hogy a bank vezetősége a pénz­ügyminiszterrel egyetértésben ilyen javas­lattal járulhat az országgyűlés elé. A bi­zottság ezután általánosságban és részle­teiben elfogadta a javaslatot és egyúttal jelentésében kéri a felsőházit, hogy a ja­vaslatot a sürgősség kimondása mellett tárgyalja. Baráthy Béla, a királyhelmeci kerület hivatalos jelöltje­ Megírtuk, hogy Janka Károly reformá­tus lelkész lemondott a királyhelmeci ke­rület mandátumáról. A kerületért két jelölt kívánt kormánypárti programmal küzde­lembe indulni. Ma azután Sennyey Miklós báró, a királyhelmeci választókerület egy­ségespárti elnöke sürgönyt küldött Bethlen István gróf miniszterelnöknek, melyben értesíti, hogy a megtartott képviselőjelölő értekezlet hódolattal köszönti és bejelenti, hogy a jelölő értekezlet a királyhelmeci választókerületben egységespárti képvise­lőjelöltté egyhangúan Baráthy Béla föld­­birtokost jelölte. Sennyey Miklós báró sürgönyt küldött Almásy Lászlónak, az egységes párt elnö­kének. A királyhelmeci választókerület egysé­ges pártállású választópolgárai a mai na­pon tartott gyűlésükben pártunk program­jával a kerület képviselőjelöltjévé Barathy Béla zemplénagárdi birtokost jelölte. Midőn ezen elhatározásunkat a pártvezetőségnek ezennel bejelentjük, kérjük, hogy Barathy Bélát az egységes párt hivatalos jelöltjé­nek kinyilvánítani és arról minket értesí­teni méltóztassék. Az egységes párt elnöksége ma késő dél­után tartott tanácskozásán magáévá tette kerület jelölését és erről a helybeli egysé­ges párt elnökségét távlatban értesítette. Bethlen István gróf miniszterelnök a kö­vetkezőt válaszolta: Méltóságos Sennyey Miklós báró pártel­nök urnak, Pacin. A királyhelmeci vá­lasztókerület meleg üdvözletét hálásan kö­szönöm és Barathy Béla jelölését szívesen veszem tudomásul. Almásy László pártelnök pedig a követ­kező választ küldte- A királyhelmeci vá­lasztókerületben Barathy Béla jelölését örömmel vettem tudomásul és amidőn őt pártjelöltté elismerem, egyben őt minden törvényes eszközzel támogatni fogjuk. Amint értesülünk, Wágner Károly volt kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő min­den valószínűség szerint ugyancsak egysé­gespárti programmal szintén fölveszi a küzdelmet a bodrogközi kerület mandátu­máért, bízva abban, hogy az általános vá­lasztások idején nem nagy szótöbbséggel nyerte el vele szemben a kerületet s most lemondott képviselő, Ugron Gábor és Kállay Tibor az Erzsébetvárosi Kör vacsoráján. Az Erzsébetvárosi Kör e heti vacsorájára különös díszt adott, hogy Kállay Tibor és Ugrón Gábor, a kör tiszteletbeli elnökei megjelentek. A vacsorán Ehrlich G. Gusz­táv, Katona Béla és Elek Hugó köszöntői után Ugrón Gábor emelkedett szólásra, aki felszólalásában a Nemzeti Bank jelentősé­­gét fejtegette. Ez a bank — mondotta, —­ az a szilárd szikla, amelyen nemcsak az államháztartás, hanem minden egyes polgár háztartásának biztossága és pénzünk szilárdsága nyug­szik, amelynek mérlegéből visszatükröződik az ország egész közgazdasági képe. Kifo­gásolja, hogy az állam által a bankba fize­tett összegek állandóan szaporodnak, ami azt mutatja, hogy az államnak több bevé­tele van, mint amennyi kiadásai fedezésére szükséges. Csökkenteni kell tehát az állami bevételeket, hogy így a polgárságot sújtó terhek apadjanak. Olcsóbbá kell tenni egy­úttal a mezőgazdasági hitelt, mert a súlyos kamatteher végeredményben nemcsak a mezőgazdaság, hanem a többi gazdasági ág katasztrófájához is vezethet. A Nemzeti Bank devizáinak csökkentése külkereske­delmi és pénzügyi mérlegünk passzivitásá­val függ össze, következik tehát, hogy mi­nimumra kell leszorítani minden külföldről jövő áru fogyasztását. Az olyan deficites mérleg, mint amilyen a tavalyi, veszedel­­mezteti Magyarország önálló államiságát, mert olyan közgazdasági fü­ggőhelyzetbe visz, amely rosszabb a közjogi függőségnél is. A vacsora résztvevői lelkesen megélje­nezték a beszédet. Utána Kállay Tibor emelkedett szólásra, aki foglalkozott azokkal a kívánságokkal, amelyeket a főváros iparosai és kereskedői terjesztettek elő, mint amilyenek a fővárosi üzemek megszüntetése és az olyan mester­séges alakulatok támogatásának megszü­n­­tetése, amelyek vészedes mez­­élik a polgá­­­­roknak pozícióit, a tisztviselői fizetések és nyugdíjak rendezése, a hadikölcsöntulajdo­nosok jogos kérésének teljesítése, hogy így a fogyasztóképesség emelkedésével széle­sebb piacot biztosítsanak a termelésnek. A politikusoknak szerinte minden egyes pol­gár megelégedettségén és gazdasági megerő­södésén kel dolgozni suk, nemcsak a csonka­magyarországi, hanem a határon túli ma­gyarok érdekében is. Ezen az úton csak az egység és összetartás lehet az összekötő kapocs. A mostani kormányzat már nagy sikereket ért el és nincs ok feltenni, hogy a normálissá vált idők említett követelmé­nyeit ne respektálná. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után még Dési Géza országgyűlési képviselő, Vass Lajos és Zahler Emil mondottak be­köszöntőt. A házszabályrevízió kérdése. Egyik délutáni lap szenzációként közöl ma egy híradást, mely szerint a kormány hónapok óta foglalkozik azzal a gondolat­tal, hogy házszabályrevízió útján gondos­kodjék az appropriációs vita megfelelő korlátozásáról. A legutolsó házszabály­­revízió alkalmával ugyanis, amikor a költ­ségvetésre szánt tanácskozási idő megálla­pításáról intézkedtek, nyitva hagyták a megajánlási vita kereteit, úgy hogy az el­lenzéknek itt korlátozásoktól mentesen van módja a legszélesebb körű vitát is megin­dítani. Ezzel a jólértesültséggel szemben beava­tott helyen utaltak arra, hogy Bethlen Ist­ván gróf már az országgyűlés őszi ülései­nek megnyitása előtt, az egységes párt ér­tekezletén bejelentette a házszabályreví­­zióra vonatkozó álláspontját. A miniszter­elnök ekkor a következőket mondotta:­­ — A házszabályrevízió során nem tör­tént intézkedés arra, hogy az appropriá­­ciós javaslat tárgyalását is záros határ­­időh­öz kössük. Ebből a szempontból szük­séges, hogy ismét foglalkozzunk a házsza­­bályokkal és hogy annak intézkedéseit még más tekintetben is kiegészítsük. A kormánynak tehát egy régebben elha­tározott és bejelentett szándékát tálalja fel ez a délutáni lap friss szenzációként a költ­ségvetés beterjesztésének előestéjén, amely­ről különben Almásy László, az egységes párt elnöke kijelentette, hogy tudomása szerint ez a kérdés e pillanatban még nem is aktuális. A külföldi ösztöndíjasok ügye. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Eszter­gályos János országgyűlési képviselő teg­napi képviselőházi beszédében azt állította, hogy Zichy Ráfael gróf két fia állami ösztöndíjjal tanul külföldön, még pedig az egyik Oxfordban havi 20 millió, a másik Amerikában havi 10 millió koronájába kerül az álla­mnak. Ezzel szemben illetékes helyen kijelent­­ik, hogy Zichy Rafael gróf Domonkos nevű fia évekkel ezelőtt mint félösztöndí­­jas tanult Oxfordban. Jelenleg azonban már nincs az oxfordi egyetem magyar nö­vendékei között. Amerikában tanuló Zichy grófról a kultuszminisztériumnak nincs tudomása, azonban a berlini Collegium Hungaricum növendékei közt van ifjabb Zichy Sándor gróf, aki teljes fizetéses he­lyet foglal el és igy tanulmányainak foly­tatása az államot egy fillérrel sem ter­heli meg. A szentgotthárdi incidens legjobb elintézése, ha­­ a kis­­antantot is lefegyverzik. Német lapvélemény az európai államok mesterséges egyenlőtlenségéről* Berlin, jan. 31. Klein Frigyes dr. a Deutsche Allgemeine Zeitung hasábjain vezércikkben foglalko­zik a szentgotthárdi üggyel. A tényállás rövid kifejtése után a következőket írja: Rendkívül különös, hogy Csehország annyira izgul néhány géppuska-alkatrész miatt. Miután Csehország maga olyan had­sereget tart fönn, amelynek létszáma csak­nem eléri az osztrák-magyar hadsereg há­ború előtt való létszámát, bizonyára nincs rászorulva, hogy géppuska-alkatrészeket hozzon be, annál kevésbé, miután nagy fegyver­kivitelt bonyolít le nemcsak Kí­nába, hanem Délkelet-Európa államai szá­mára is, amelyek a szentgotthárdi fölfede­zés következtében szint­én mesterséges iz­galom jeleit mutatják. A cseh sajtó, valamint a francia sajtó invesztigációt követel, noha még egyáltalán nincs megállapítva, hogy a magyar kor­mány felelős a fegyverszállításért. Sokkal enyhébb húrokat penget Belgrád és Buka­rest. Az utóbbiak megnyilatkozásaiból ki­vehető, hogy az ő számukra a döntés nem sürgős. Megjósolható, hogy a kis-antant államai közül csupán az egyik fog javas­latot tenni az invesztigációra. Lehetséges azonban, hogy a prágai delegátusoknak is elmúlik már a kedve ehhez az akcióhoz, mire a népszövetségi tanács egybegyűl. Nekünk legkevésbé hivatásunk, hogy a Népszövetséget megvédjük a párisi sajtó ellen, de bizonyos, hogy a jelen esetben a Népszövetség nem érdemli meg állítólagos barátainak szemrehányásait. A jogi helyzet — amennyire pontosan megállapítható — jelenleg úgy áll, hogy invesztigációra vo­natkozó javaslatot mind mostanáig még nem terjesztettek be és kételkedünk ab­­­ban, hogy egyáltalán be fog­nak-e terjesz­teni. Az olasz kormány bizonyára nem hagy fenn félreértést abban az irányban, hogy számára egyáltalán nem lenne kívá­natos az invesztigáció. Angliában sincs semmi hajlandóság arra, hogy újabb ne­hézségeket okozzanak a népszövetségi ta­nácsnak. Ilyen körülmények között a kedé­lyek valószínűen meg fognak nyugodni és a genfi lépés elmarad. Ami a német kormány magatartását il­leti, állásfoglalásra semmi oka sincs és a német politikát nem is ösztönözték egyet­len oldalról sem állásfoglalásra. A továbbiak során a cikkíró rámutat arra, hogy az állítólagos egyenlősogű nép­szövetségi tagok között milyen botrányos egyenlőtlenség áll fenn. Magyarországot, ezt a teljesen lefegyverzett államot — írja — kiszolgáltatják felfegyverzett szomszédai önkényének. Az úgynevezett leszerelés kor­szakában, amikor még néhány géppuska­­ beszerzését is el akarják tiltani, Francia-­­­ország pénzt és hadianyagot ad a kis-an­­tant államainak, hogy állig felfegyverkez­zenek. Ha a legkisebb vétség is történik a békék szégyenletes rendelkezéseivel szem­ben, ebből nyomban — letagadhatatlan szigorral — politikai ellentétet kovácsol­nak. Itt rejlik az említett eljárás erkölcsi jelentősége, itt mutatkozik meg, hogy a Népszövetség nem kezel egyenlő módon valamennyi államot, tehát nem is tud dol­gozni az államok kibékítése érdekében. A tulajdonképpeni veszedelem a leszerelés egyenlőtlenségében van és épp ezért poli­tikai szempontból való megnyugvás nem következhetik be, mert a békeparancsok az alulmaradtak lefegyverzését kifejezetten az általános fegyverkezés megkezdésének mon­dották. Ezeket a rendelkezéseket csupán e feltételekkel fogadták el. A Prágában ülésező biztossági albizott­ság előadója nagy tanulságot vonhat le a szentgotthárdi eseményekből. De ez a ta­nulság nem az, hogy Magyarország állítóla­gos katonai fegyverkezése miatt közbe kell lépni, hanem az, hogy korlátokhoz kell kötni, vagy meg kell szüntetni azt a hallat­lan fegyverkezést, amely a francia védőség alatt álló keleti államokban folyik. A ve­szedelem forrása a katonai államok visel­kedésében rejlik, amelyek annak ellenére, hogy nagy hadseregekkel rendelkeznek, néhány géppuskaalkatrésszel megrakott láda miatt politikai bonyodalmakat idéz­nek fel. A cikkíró végül foglalkozik Tituleszku szerepével, továbbá Tituleszku római ta­nácskozásaival és küszöbönálló párisi út­­jával. Ha Tituleszku kísérletet tesz abban az irányban, hogy a francia és az olasz ellentéteket kiegyenlítse, ezt a kísérletét nyugalommal nézhetjük. Nem rossz jel, ha a bukaresti diplomácia súlyt vet arra, hogy ne keverje magát szégyenbe azzal, hogy a szentgotthárdi ügyben Bencssel karöltve járjon el.

Next