Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-25 / 46. szám
in , de azért engedelmeskedett. Leheveredett a fűbe. Néhány pillanatig pajkosan hempergőzött, majd hanyattfeküdt s ismét a pásztorra figyelt. Látta, hogy a denderahi az öreg szikomórfa tövében a földbeásott éléstárából táplálékot, meg egy ütöttkopott fakanalat vett elő. — Már megint enni fogunk? — kérdezte Anta hamisan mosolyogva. — Majd arra is sor kerül — felelt csendes melankóliával a pásztor. — Előbb még a biztatásodra kívánok egy példázatot elmondani. Látod ezt az elnyűtt fakanalat? — Mit kell megnéznem rajta? — Azt, hogy milyen durva faragást és milyen közönséges. — Nem szereted? — Gyermekkorom óta utálom! Nem szeretem, mert ez az egyetlen tárgy, ami bennem soha nem kellett szép gondolatot és jó érzést. — Pedig a két országban mindenütt ilyen kanalakkal esznek az emberek. — És sehol nincsen olyan kanál, amelynek más a formája? — Még sehol nem láttam mást. Zakhebu és Reddedet asszony is ilyen virágdíszes fakanalakkal esznek, pedig hát ők nagyon előkelő emberek.— És soha senki nem vágyódott arra, hogy más kanalat faragjon az embernek? •— Nem tudom, nem hallottam. — Kár. — Milyen különös vagy, denderahi. — És Anta a fűben most előrefeküdt, karjait hosszan kinyújtotta, hátát tartotta oda az aranyfény perzselő füzének és fejét kíváncsin felemelve merően a pásztorra nézett. — Antal — kiáltott fel a denderahi lelkesülten, — meg ne mozdulj! Amíg meg nem engedem, így feküdj tovább a fűben és csak engem nézzél. Egy kérdésre megint feleletet kaptam, egy kínzó töprengésem ismét enyhülésre lelt! Várj, maradj csak, úgy mindjárt mindent megmagyarázok! A pásztor elhajította az öreg fakanalat, a földbe ásott éléstárából élespengéjű bronzkést vett elő és a szikomórfa egyik vastag ágát levágta. Az ágat odahúzta a leány elé, leült a fűbe. Lenyeste az apró gallyakat, majd az ág nagy részét lehántotta és faragni kezdett. Munkája közben lázas izgalommal beszélt Antának, aki mozdulatlanul feküdt a fűben. — Kedves ... Gyönyörűségem, kicsi Antám! Mint a nagy folyó az istenség áldást, bőséget adó könnycseppjétől, úgy áradok túl én is az öröm messzi határain végetlen boldogságomban! Elmúltak a gyötrődések, a töprengések áldatlan napjai, melyekből a tanulás hosszú évei tettek ki. Nincs többé kétségem, nincsen aggodalmam és emelkedett szívvel érzem, hogy a mindenség nekem adta, az én kezembe tette le az élet kulcsát! ... Ügye nézel, csodálkozol?! Mit csinál a pásztor, kérded hangtalan magadtól és keresed a hangok szépséges összecsengését a te pásztorod szavai és tettei között? Mondtam, Anta, keserves hosszú éveken át kerestem az új formát, mely jó lehetne arra, hogy az emberek táplálkozásához olyan új kanalat faragjak, mely nemcsak puszta eszköze az étkezésnek, de ami szép, gondolatokat teremtő és érzéseket támasztó. Évekig küzködtem, kerestem, kutattam, gyakran hittem, hogy megtaláltam és mindannyiszor csalódottan kellett beletörődnöm, hogy a meglátott formák közül egyik sem az, amely az én szívem vágyait, lelkem kívánságait betölthetné. És most végre megtaláltam! — Én segítettelek volna célodhoz? — és Anta szemei nagyok, sötétek, csodálkozóak voltak. — Te... igen, te segítettél hozzá, a te tested az új fonna, úgy, ahogy most a fűben fekszel előttem! Lám, lám. Mi mindent rejt magában a nagy titok, a nő, aki formáival, vonalaival, arcának gonásaival és minden szépségével a tökéletességet nyújtja nekünk! Úgy pihensz itt előttem mozdulatlan, mint a két ország halhatatlan bűvös szépítőszere ... Megszépíted az aranyfényes élet minden árnyékát és a helyzet, ahogy most látlak, maga a legtökéletesebb forma, amit egy emberhez méltó eszközhöz kerestem. Ebből a fából csak egy lótuszlevelet kell meszsze előrenyújtott kezeidbe faragnom és alakodból, vonásaidból ebben a holtnak hitt anyagban megelevenedik a szépséges, a gondolatokat teremtő, az érzéseket keltő új kanál... Mit gondolsz, Anta? örvendezni fognak a Fekete és Vörös országokban, ha meglátják az új táplálkozó eszközt, ami annyit fog jelenteni, hogy a szépség és a báj lótuszlevélen kínálja az ételt, ami az életet fenntartja?! — Én örvendeni fogok, denderahi.„ Boldog leszek, ha fából faragva is én nyújtom néked lótuszlevélen az életet, ami az én legfőbb gyönyörűségem! — És az emberek?! — Bizonnyal ők is boldogok lesznek, ha kezük ügyessége a te varázsodat utánozni tudja. — Nézd Anta! — és a pásztor lelkesedése magasba csapott, — nézd kicsi lányom, hogy halad a munkám! A holtnak hitt anyag már életet kap az éles kés alatt! Egyetlen hosszú vonalban már mutatja, milyen szép a te alakod! Finom, hosszú lábak fognak kifejlődni a fából. Tomporod kecses hajlása hűsége lesz tested eleven szépségének, derekad, törzsed, kicsiny tett kebleid fából is olyan szépek lesznek, mint amilyen kivételesen gyönyörűek tested anyagából. És a fejed! Olyan tökéletes lesz, Anta, mintha csak a szent folyó partján állanál és a futó víz színe fölé hajolva magadat néznéd, hogy rendben van-e magas parókád! Előrenyújtott karjaid, finom ujjaid úgy elevenednek meg majd az öreg fa anyagában, hogy magad is gyönyörködni, rajongani fogsz!... . (Folyt, köv.) 1328 február 25.146. szi Budapesti Hirlap Bremen, (febr. 24.) Gyapottőzsde. Északamerikai fully middling loko 20,41 dollár. Prága, (febr. 24.) Terménytőzsde A forgalom a mai napon ismét rendkívül korlátolt volt Kenyérgabonában az árak minimális üzlet mellett nagyjából változatlanok maradtak. A piac többi területén üzlettelenség uralkodott s ahol árakat neveztek, azok többnyire névlegesek voltak. A tőzsde látogatottsága csekély volt. Újvidék, (febr. 24.) Terménytőzsde. Az irányzat változatlan. Jegyzések 100 kg-ként egyéb megjelölés hijján prompt feladóállomásról: búza bácskai 77—78 kg-os 340—345, 78—79-es 34250—347,50, bánáti 78—79 kg-os 335—315 dinár. A többi árucikk változatlan. A forgalom búzában 9, árpában 2, zabban 1, tengeriben 32, lisztben 4 és korpában 1 vagon volt. Bécs,febr 24. Terménytőzsde. Gyenge külföldi jelentésekre a hangulat elcsendesedett, a forgalom szűk keretek között mozgott. Az árfolyamok azonban nem igen változtak, mivel a követelések nagyobbára a tegnapiak maradtak. A határidős piac elgyengülése ugyancsak nem igen befolyásolta a helyzetet 81 kg-os tiszai búzáért 42,25 schillinget kínáltak, tehát a követelések 25 garassal magasabbak voltak. Rozsban a helyzet nem változott, 71/72 kg-os magyar rozs Rábakörnyékről 3825 garassal volt kaphatóbb határ. Tengeri nem változott, 154 cK-val került eladásra ex Wien minden határidőre. Zab üzlettelenül tendált. A hivatalos jegyzések nem változtak. Liverpool, (febr. 24.) Terménytőzsdezárlat: Búza márcio sh 0®/» d (10 sh IV» d) 10 sh IV. d (10 sh 2*/i.d) M 10 sh 2V« d (10 sh 3V» d) Newyork, (febr. 24.; Terménytőzsdezárlat: Búza 2. sz. redwinter 163V« (163V,) 2. sz. hard winter 16OV» (150Vi) l. sz. northom Manitoba 1637» (164V») Rozs western I. 127 (126 ) Takarmányárpa 104 (103 ) Tengeri mixed western II. 111.50 (1111/») Búzaliszt first spring clear 660—690 (660—690) Csikágó, (febr. 24.) Sertészsír: Máire. 11.10 ( 11.05) máj. 11.375 ( 11.35) jui 11.65 ( 11.60) Állatpiac, Budapest Sertésvásár, (febr. 24.) Ferencvárosi nyíltvásár: Felhajtás 1023 darab, eladatlan maradt 26® drb. Zártvásári felhajtás 14 drb, eladatlan maradt 11 drb. Vidékre elve elszállítottak 14 darabot. Az irányzat változatlan. Árak élősúly kilónként: zsirsertés öregla 1.46 —1.48, lia 1.10—1.42, fiatal nehéz 1.62—1.64, közép 1.56—1.60, könnyű 1.38—1.44, szedett közép 1.46—1.50, angol urasági 1.60—1.04, szedett 1.48—1.52 pengő. Borjúvásár. Felhajtás 415 borjú és 54 bárány. Az irányzat élénk volt, az árak kilónként 2 fillérrel emelkedtek. Arak élősulyki- Miniként: la borjú 1.80—1.90, kivételesen 1.28, Tia 1.58—1.72, bárány 1.10—1.30 pengő. Lóvásár: Felhajtás 793 drb lalé, melyből 500 maradt eladatlan Vidéki vágóra 41, fővárosi vágóra 25 drbot vásároltak A vásár Isnyira volt Árok: hátascsikó 30—165, igás kocsiló nhíz nyugati faj 100—500, könnyű nyugati faj 200—650, szamár 30, alárendelt minőségű ló 30—285, vágóló 30—200 pengő darabonként. A felhajtott 6 darab kocsiló és 3 darab öszvér eladatlan maradt. TÖRVÉNYSZÉK. Tizenkétéviegyházra ítélték a pécsudvardi hitvesgyilkost. A pécsi királyi törvényszék pénteken tárgyalta Lengi János 45 esztendős pécsudvardi kisbirtokos bűnügyét Lengit azzal vádolták, hogy előre megfontolt szándékkal megölte feleségét, Kiasz Máriát, azért mert az asszony vonakodott utolsó egy hold földjét eladni és az árát részeges férjének átadni. Előre elkészítette disznóölő kését a kisbirtokos és amikor a felesége egyszer hazajött, kétszer egymásután az asszonyba döfte a kést, aki sérüléseibe belehalt. Lengi János tagadta a tárgyaláson, hogy előre megfontolt szándékkal ölte volna meg hitvesét Leánya azonban, a 16 éves Lengi Anna sírva mondotta a szemébe, hogy a kést a gyilkosság reggelén kiköszörülte. Az ügyész kötél általi halátt kért a vádlott fejére. Nagy érdeklődés közijén nyitotta meg a tárgyalást Vásárhelyi elnök. A törvényszék a vádlottat szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki is tizenkét évi fegyházra és ugyanannyi ideig tartó hivatalvesztésre ítélte. Az ügyész és a védő az ítéletet megfellebbezték. Felmondhat-e a háztulajdonos, ha belépési díjat fogad el? Szabó György kereskedő két évvel ezelőtt a háztulajdonos hozzájárulásával megvette egy lakónak háromszobás lakását. A hozzájárulásért a háztulajdonos húszmillió korona lelépési díjat kapott Most, hogy novemberben az új lakásrendelet életbe lépett, Hoffmann Jakab, a háztulajdonos, felmondott Szabónak, azon a címen, hogy a lakásra magának van szüksége. A középponti járásbíróságon, ahol a háztulajdonos a felmondás érvényességét vitatta, Szabó azzal védekezett, hogy a háztulajdonos nem mondhat fel, mert lelépési díjat fogadott el. A járásbíró a felmondást érvényesnek mondotta ki a következő megokolással: A felmondás érvényessége iránti perben csak az a kérdés döntendő el, hogy a felmondás megfelel-e a lakásbérleti szabályrendeletnek. Az a körülmény, hogy a háztulajdonos lelépési díjat fogadott el, lehet egy kártérítési per alapja, de ez a felmondási per keretén kívül esik. A világító hirdetőoszlopokra elrendelt zárlatot a felebbviteli bíróság feloldotta. Hírt adtunk arról a szabadalombitorlási perről, melyet egy Benjámin nevű váltakozó indított a főváros ellen. Benjámin azt vitatta, hogy a világító reklámoszlopok az ő szabadalmát sértik és kérte a bíróságot, hogy a hirdetőoszlopokra rendelje el a zárlatot. Czukor József járásbíró a zárlatot el is rendelte. A járásbíró határozata ellen a főváros tiszti ügyésze felebbezéssel élt a királyi törvényszékhez, amely ma a zárlatot feloldotta. — Hetvenötéves csavargó a bíróság előtt. Toprongyos, őszsz.-skálló hetvenötéves embert kísért ma egy szuronyos fogházőr a büntető töményszék egyik ítélőtanácsa elé. Botra támaszkodva állt meg a birói emelvény előtt a vádlott, akin neo volt ruha, csak rongy s a lába is rongyokba volt bugyolálva. Kormányzósértéssel és istenkáromlással vádolták Simonovits Józsefet, ez a neve az öregnek, aki a kettős bűncselekményt az Orvhadsereg Alföldi-utcai menedékhelyén követte el. Az elnök felolvassa a vádiratot és megkérdezi az öreget, hogy megértette-e? — Hallottam valamit belőle, — felelte a vádlott, — de bizony nem nagyon értettem meg. Az elnök: Szidta a kormányzót? Káromolta az Istent?. — No de már csak nem teszek ilyet! Hiszen ha csak egy rossz szót szólok, kilöknek a menedékhelyről. — Miért van most letartóztatva? * — Egyszer elestem az utcán s a rendőr fel akart emelni. Lehet, hogy be voltam rúgva, mert a biztos úr csak nehezen tudott talpraállítani s amikor már a lábamon álltam, belevette a fejemet a falba. Ezért tartóztattak le. Az elnök: No, talán mégsem így történt az eset. De ez most nem tartozik ide. Szóval tagadja bűnösségét? — Gyalázatosság volna, ha tagadnám, — felelte Simonovics József, — de nincs mit tagadni. A menedékhely negyven lakója közül kettő sem józan. Ott mindenki züllött, a lakók kilencven százaléka lecsúszott ember. Azok még huncutabbak nálam is. Én voltam a legtehetetlenebb, én lettem az áldozat Azok még hitványabb csavargók, mint én, legjobb volna, ha valamennyi e’pusztulna. Kár azoknak még a napfény is. A tanúk közül egy sem jelent meg, a rendőrség jelentése szerint ismeretlenek. Az elnök felolvastatta a vallomásukat, amelyek úgy szólnak, hogy Simonovics állandóan szidta a kormányzót és káromolta az Istent. — Nos, mit szól ezekhez a vallomásokhoz? — fordul az elnök a vádlotthoz. — Ugyan kérem, — felelte méltatlankodva az öreg, — hát ezek is vallomások? Az egyik zarándoknak adta ki magát, de hová zarándokolt? Havonta kétszer a toloncházba. Tessék elhinni, nem tanuk ezek, hanem országos gazemberek. Az elnök figyelmezteti Simonovicsot, hogy nem illik a tanukat sértegetni. — De bizony sértegetem őket, mert ismerem a fajtájukat. Az elnök ismerteti a tanuknak a rendőrségen tett vallomását. — Csodálatos vallomások ezek, — jegyzi meg az öreg. — Csupa hazugság. De hát nem csodálkozom. Had hazudjanak, én is szoktam hazudni Kivert kutya vagyok, de azért az Istent nem káromlom. A kormányzót meg mért szidtam volna? Ha haragszom, akkor azt szidom, akire megharagudtam és nem a kormányzót. Ha meg jókedvem van, nem az Istent káromlom, hanem fütyülök. Csináljanak velem, amit akarnak, a fődolog, hogy tudom, hogy ártatlan vagyok. A bíróság egyhónapi fogházra ítélte az öreg csavargót. A Kereskedelmi Bank visszakapta az elsikkasztott Nova-részvényeket. A Pesti Magyar Kereskedelemi Bankot harmadéve egyik tisztviselője, Pekáry Sándor érzékenyen megkárosította. Háromezer darab Nova-részvényt sikkasztott és bűntársával, Réti Károly cukrásszal Egyiptomba szökött, ahonnét később hazaszállították őket. A büntető törvényszék Pekáryt három évi, Réti Károlyt pedig két évi börtönbüntetésre ítélte. A királyi Ítélőtábla Réti büntetését három évi börtönre emelte fel, Pekáry büntetését pedig jóváhagyta. A Kurin a semmiségi panaszokat elutasította s Így a tábla ítélete jogerőre emelkedett Réti Károly szökése közben Bécsben is megfordult és 700 darab Nova-részvényt adott át egy bécsi bankárnak, hogy az értékpapírokat küldje el feleségének Newyorkba. A bankár részvények helyett újságpapírt küldött Rétinének, melyet a newyorki rendőrség lefoglalt. Később a bankár elküldte a részvényeket is Rétinének s ez a csomag szintén a newyorki rendőrség kezébe került. A newyorki rendőrségtől a minap érkeztek meg az értékpapírok a büntető törvényszékhez, melyeket a törvényszék most a Kereskedelmi Banknak szolgáltatott ki, azokkal a részvényekkel együtt, amelyeket a kairói rendőrség küldött annak idején a törvényszéknek. 15 Kiadótulajdonos: Budapesti Hírlap Részvénytársaság A szerkesztésért Csajthay Ferenc főszerkesztő felel. Felelős kiadó és nyomdaigazgató: Nedeczky László. a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 300—43. József 300—53. József 300—63. József 323—84.