Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-25 / 46. szám

i­n­­ , de azért engedelmeskedett. Leheveredett a fűbe. Néhány pillanatig pajkosan hempergőzött, majd hanyattfeküdt s ismét a pásztorra figyelt. Látta, hogy a denderahi az öreg szikomórfa tövében a földbeásott éléstárából táplálékot, meg egy ütött­­kopott fakanalat vett elő. — Már megint enni fogunk? — kérdezte Anta hamisan mosolyogva. — Majd arra is sor kerül — felelt csendes melankóliával a pásztor. — Előbb még a biztatá­sodra kívánok egy példázatot elmondani. Látod ezt az elnyűtt fakanalat? — Mit kell megnéznem rajta? — Azt, hogy milyen durva faragást­ és milyen közönséges. — Nem szereted? — Gyermekkorom óta utálom! Nem szeretem, mert ez az egyetlen tárgy, ami bennem soha nem kellett szép gondolatot és jó érzést. — Pedig a két országban mindenütt ilyen ka­nalakkal esznek az emberek. — És sehol nincsen olyan kanál, amelynek más a formája? — Még sehol nem láttam mást. Zakhebu és Reddedet asszony is ilyen virágdíszes fakanalakkal esznek, pedig hát ők nagyon előkelő emberek.­­— És soha senki nem vágyódott arra, hogy más kanalat faragjon az embernek? •— Nem tudom, nem hallottam. —­ Kár. — Milyen különös vagy, denderahi. — És Anta a fűben most előrefeküdt, karjait hosszan kinyúj­totta, hátát tartotta oda az aranyfény perzselő füzé­nek és fejét kíváncsin felemelve merően a pásztorra nézett. — Antal — kiáltott fel a denderahi lelkesülten, — meg ne mozdulj! Amíg meg nem engedem, így feküdj tovább a fűben és csak engem nézzél. Egy kérdésre megint feleletet kaptam, egy kínzó töpren­gésem ismét enyhülésre lelt! Várj, maradj csak, úgy mindjárt mindent megmagyarázok! A pásztor elhajította az öreg fakanalat, a földbe ásott éléstárából élespengéjű bronzkést vett elő és a szikomórfa egyik vastag ágát levágta. Az ágat oda­húzta a leány elé, leült a fűbe. Lenyeste az apró gallyakat, majd az ág nagy részét lehántotta és faragni kezdett. Munkája közben lázas izgalommal beszélt Antának, aki mozdulatlanul feküdt a fűben. — Kedves ... Gyönyörűségem, kicsi Antám! Mint a nagy folyó az istenség áldást, bőséget adó könnycseppjétől, úgy áradok túl én is az öröm messzi határain végetlen boldogságomban! Elmúltak a gyötrődések, a töprengések áldatlan napjai, me­lyekből a tanulás hosszú évei tettek ki. Nincs többé kétségem, nincsen aggodalmam és emelkedett szív­vel érzem, hogy a mindenség nekem adta, az én kezembe tette le az élet kulcsát! ... Ügy­e nézel, csodálkozol?! Mit csinál a pásztor, kérded hangtalan magadtól és keresed a hangok szépséges összecsen­­gését a te pásztorod szavai és tettei között? Mond­tam, Anta, keserves hosszú éveken át kerestem az új formát, mely jó lehetne arra, hogy az emberek táplálkozásához olyan új kanalat faragjak, mely nemcsak puszta eszköze az étkezésnek, de ami szép, gondolatokat teremtő és érzéseket támasztó. Évekig küzködtem, kerestem, kutattam, gyakran hittem, hogy megtaláltam és mindannyiszor csaló­dottan kellett beletörődnöm, hogy a meglátott for­mák közül egyik sem az, amely az én szívem vá­gyait, lelkem kívánságait betölthetné. És most végre megtaláltam! — Én segítettelek volna célodhoz? — és Anta szemei nagyok, sötétek, csodálkozóak voltak. — Te... igen, te segítettél hozzá, a te tested az új fonna, úgy, ahogy most a fűben fekszel előt­tem! Lám, lám. Mi mindent rejt magában a nagy titok, a nő, aki formáival, vonalaival, arcának goná­­saival és minden szépségével a tökéletességet nyújtja nekünk! Úgy pihensz itt előttem mozdulatlan, mint a két ország halhatatlan bűvös szépítőszere ... Meg­szépíted az aranyfényes élet minden árnyékát és a helyzet, ahogy most látlak, maga a legtökéletesebb forma, amit egy emberhez méltó eszközhöz keres­tem. Ebből a fából csak egy lótuszlevelet kell mesz­­sze előrenyújtott kezeidbe faragnom és alakodból, vonásaidból ebben a holtnak hitt anyagban meg­elevenedik a szépséges, a gondolatokat teremtő, az érzéseket keltő új kanál... Mit gondolsz, Anta? örvendezni fognak a Fekete és Vörös országokban, ha meglátják az új táplálkozó eszközt, ami annyit fog jelenteni, hogy a szépség és a báj lótuszlevélen kínálja az ételt, ami az életet fenntartja?! — Én örvendeni fogok, denderahi.„­ Boldog leszek, ha fából faragva is én nyújtom néked lótusz­­levélen az életet, ami az én legfőbb gyönyörűségem! — És az emberek?! — Bizonnyal ők is boldogok lesznek, ha kezük ügyessége a te varázsodat utánozni tudja. — Nézd Anta! — és a pásztor lelkesedése ma­gasba csapott, — nézd kicsi lányom, hogy halad a munkám! A holtnak hitt anyag már életet kap az éles kés alatt! Egyetlen hosszú vonalban már mu­tatja, milyen szép a te alakod! Finom, hosszú lábak fognak kifejlődni a fából. Tomporod kecses hajlása hűsége lesz tested eleven szépségének, derekad, tör­zsed, kicsiny tett kebleid fából is olyan szépek lesz­nek, mint amilyen kivételesen gyönyörűek tested anyagából. És a fejed! Olyan tökéletes lesz, Anta, mintha csak a szent folyó partján állanál és a futó víz színe fölé hajolva magadat néznéd, hogy rend­ben van-e magas parókád! Előrenyújtott karjaid, finom u­jjaid úgy elevenednek meg ma­jd az öreg­ fa anyagában, hogy magad is gyönyörködni, rajongani fogsz!... . (Folyt, köv.) 1328 február 25.­­146. szi Budapesti Hirlap Bremen, (febr. 24.) Gyapottőzsde. Északame­rikai fully middling loko 20,41 dollár. Prága, (febr. 24.) Terménytőzsde A forgalom a mai napon ismét rendkívül korlátolt volt Kenyérgabonában az árak minimális üzlet mellett nagyjából változatlanok maradtak. A piac többi területén ü­zlettelenség uralkodott s ahol árakat neveztek, azok többnyire név­legesek voltak. A tőzsde látogatottsága cse­kély volt. Újvidék, (febr. 24.) Terménytőzsde. Az irány­zat változatlan. Jegyzések 100 kg-ként egyéb megjelölés hijján prompt feladóállomásról: búza bácskai 77—78 kg-os 340—345, 78—79-es 34250—347,50, bánáti 78—79 kg-os 335—315 dinár. A többi árucikk változatlan. A forga­lom búzában 9, árpában 2, zabban 1, tengeri­ben 32, lisztben 4 és korpában 1 vagon volt. Bécs,­­febr 24. Terménytőzsde. Gyenge kül­földi jelentésekre a hangulat elcsendesedett, a forgalom szűk keretek között mozgott. Az árfolyamok azonban nem igen változtak, mi­vel a követelések nagyobbára a tegnapiak maradtak. A határidős piac elgyengülése ugyancsak nem igen befolyásolta a helyzetet 81 kg-os tiszai búzáért 42,25 schillinget kínál­tak, tehát a követelések 25 garassal magasab­bak voltak. Rozsban a helyzet nem változott, 71/72 kg-os magyar rozs Rábakörnyékről 38­25 garassal volt kapható­bb határ. Tengeri nem változott, 154 cK-val került eladásra ex Wien minden határidőre. Zab üzlettelenül tendált. A hivatalos jegyzések nem változtak. Liverpool, (febr. 24.) Terménytőzsdezárlat: Búza márc­­io sh 0®/» d (10 sh IV» d) 10 sh IV. d (10 sh 2*/i.d) M 10 sh 2V« d (10 sh 3V» d) Newyork, (febr. 24.; Terménytőzsdezárlat: Búza 2. sz. redwinter 163V« (163V,) 2. sz. hard winter 16OV» (150Vi) l. sz. northom Manitoba 1637» (164V») Rozs western I. 127 (126 ) Takarmányárpa 104 (103 ) Tengeri mixed western II. 111.50 (1111/») Búzaliszt first spring clear 660—690 (660—690) Csikágó, (febr. 24.) Sertészsír: Máire. 11.10 ( 11.05) máj. 11.375 ( 11.35) jui 11.65 ( 11.60) Állatpiac, Budapest Sertésvásár, (febr. 24.) Ferencvárosi nyílt­­vásár: Felhajtás 1023 darab, eladatlan ma­radt 26® drb. Zártvásári felhajtás 14 drb, el­adatlan marad­t 11 drb. Vidékre elve elszál­lítottak 14 darabot. Az irányzat változatlan. Árak élősúly ki­lón­ként: zsirsertés öreg­­la 1.46 —1.48, lia 1.10—1.42, fiatal nehéz 1.62—1.64, közép 1.56—1.60, könnyű 1.38—1.44, szedett közép­ 1.46—1.50, angol urasági 1.60—1.04, szedett 1.48—1.52 pengő. Borjúvásár. Felhajtás 415 borjú és 54 bá­rány. Az irányzat élénk volt, az árak kilón­ként 2 fillérrel emelkedtek. Arak élősulyki- Miniként: la borjú 1.80—1.90, kivételesen 1.28, Tia 1.58—1.72, bárány 1.10—1.30 pengő. Lóvásár: Felhajtás 793 drb la­lé, melyből 500 maradt eladatlan Vidéki vágóra 41, fő­városi vágóra 25 drb­ot vásároltak A vásár Isnyira volt Árok: hátascsikó 30—165, igás kocsiló n­­híz nyugati faj 100—500, könnyű nyugati faj 200—650, szamár 30, alárendelt minőségű ló 30—285, vágóló 30—200 pengő darabonként. A felhajtott 6 darab kocsiló és 3 darab öszvér eladatlan maradt. TÖRVÉNYSZÉK. Tizenkétévi­­egyházra ítélték a pécsudvardi hitvesgyilkost. A pécsi királyi törvényszék pénteken tárgyalta Lengi János 45 esztendős pécs­­udvardi kisbirtokos bűnügyét Lengit az­zal vádolták, hogy előre megfontolt szán­dékkal megölte feleségét, Kiasz Máriát, azért mert az asszony vonakodott utolsó egy hold földjét eladni és az árát részeges férjének átadni. Előre elkészítette disznóölő kését a kis­birtokos és amikor a felesége egyszer ha­zajött, kétszer egymásután az asszonyba döfte a kést, aki sérüléseibe belehalt. Lengi János tagadta a tárgyaláson, hogy előre megfontolt szándékkal ölte volna meg hitvesét Leánya azonban, a 16 éves Lengi Anna sírva mondotta a sze­mébe, hogy a kést a gyilkosság reggelén kiköszörülte. Az ügyész kötél általi halátt kért a vád­lott fejére. Nagy érdeklődés közijén nyitotta meg a tárgyalást Vásárhelyi elnök. A törvényszék a vádlottat szándékos emberölés bűntetté­ben bűnösnek mondotta ki is tizenkét évi fegyházra és ugyanannyi ideig tartó hiva­talvesztésre ítélte. Az ügyész és a védő az ítéletet megfellebbezték.­­ Felmondhat-e a háztulajdonos, ha be­­lépési díjat fogad el? Szabó György keres­kedő két évvel ezelőtt a háztulajdonos hoz­zájárulásával megvette egy lakónak há­romszobás lakását. A hozzájárulásért a háztulajdonos húszmillió korona lelépési díjat kapott Most, hogy novemberben az új lakásrendelet életbe lépett, Hoffmann Jakab, a háztulajdonos, felmondott Sza­bónak, azon a címen, hogy a lakásra ma­gának van szüksége. A középponti járásbí­róságon, ahol a háztulajdonos a felmon­dás érvényességét vitatta, Szabó azzal vé­­­dekezett, hogy a háztulajdonos nem mond­hat fel, mert lelépési díjat fogadott el. A járásbíró a felmondást érvényesnek mon­dotta ki a következő megokolással: A fel­mondás érvényessége iránti perben csak az a kérdés döntendő el, hogy a felmondás megfelel-e a lakásbérleti szabályrendelet­nek. Az a körülmény, hogy a háztulajdonos lelépési díjat fogadott el, lehet egy kárté­rítési per alapja, de ez a felmondási per keretén kívül esik.­­ A világító hirdetőoszlopokra elren­delt zárlatot a felebbviteli bíróság felol­dotta. Hírt adtunk arról a szabadalombi­­torlási perről, melyet egy Benjámin nevű váltakozó indított a főváros ellen. Benjá­min azt vitatta, hogy a világító reklám­oszlopok az ő szabadalmát sértik és kérte a bíróságot, hogy a hirdetőoszlopokra ren­delje el a zárlatot. Czukor József járás­­bíró a zárlatot el is rendelte. A járásbíró határozata ellen a főváros tiszti ügyésze felebbezéssel élt a királyi törvényszékhez, amely ma a zárlatot feloldotta. — Hetvenötéves csavargó a bíróság előtt. Toprongyos, őszsz.-skálló hetvenötéves em­bert kísért ma egy szuronyos fogházőr a bün­tető tömény­szék egyik ítélőtanácsa elé. Botra támaszkodva állt meg a birói emel­vény előtt a vádlott, akin neo­ volt ruha, csak rongy s a lába is rongyokba volt bu­­gyolálva. Kormányzósértéssel és istenká­romlással vádolták Simonovits Józsefet, ez­­ a neve az öregnek, aki a kettős bűn­cselekményt az Orvhadsereg Alföldi-utcai menedékhelyén követte el. Az elnök felol­vassa a vádiratot és megkérdezi az öreget, hogy megértette-e? — Hallottam valamit belőle, — felelte a vádlott, — de bizony nem nagyon értet­tem meg. Az elnök: Szidta a kormányzót? Káro­molta az Istent?. — No de már csak nem teszek ilyet! Hiszen ha csak egy rossz szót szólok, ki­löknek a menedékhelyről. — Miért van most letartóztatva? * — Egyszer elestem az utcán s a rendőr fel akart emelni. Lehet, hogy be volta­m rúgva, mert a biztos úr csak nehezen tu­dott talpraállítani s amikor már a lába­mon álltam, belevette a fejemet a falba. Ezért tartóztattak le. Az elnök: No, talán mégsem így történt az eset. De ez most nem tartozik id­e. Szó­val tagadja bűnösségét? — Gyalázatosság volna, ha tagadnám, — felelte Simonovics József, — de nincs mit tagadni. A menedékhely negyven la­kója közül kettő sem józan. Ott mindenki züllött, a lakók kilencven százaléka lecsú­szott ember. Azok még huncutabbak nálam is. Én voltam a legtehetetlenebb, én lettem az áldozat Azok még hitványabb csavar­gók, mint én, legjob­b volna, ha valamennyi e’pusztulna. Kár azoknak még a nap­fény is. A tanúk közül egy­­ sem jelent­ meg, a rendőrség jelentése szerint ismeretlenek. Az elnök felolvastatta a vallomásukat, ame­lyek úgy szólnak, hogy Simonovics állan­dóan szidta a kormányzót és káromolta az Istent. — Nos, mit szól ezekhez a vallomások­hoz? — fordul az elnök a vádlotthoz. — Ugyan kérem, — felelte méltatlan­­kodva az öreg, — hát ezek is vallomások? Az egyik zarándoknak adta ki magát, de hová zarándokolt? Havonta kétszer a to­­loncházba. Tessék elhinni, nem tanuk ezek, hanem országos gazemberek. Az elnök figyelmezteti Simonovicsot, hogy nem illik a tanukat sértegetni. — De bizony sértegetem őket, mert is­merem a fajtájukat. Az elnök ismerteti a tanuknak a rend­őrségen tett vallomását. — Csodálatos vallomások ezek, — jegyzi meg az öreg. — Csupa hazugság. De hát nem csodálkozom. Had hazudjanak, én is szoktam hazudni Kivert kutya vagyok, de azért az Istent nem káromlom. A kormány­zót meg mért szidtam volna? Ha harag­szom, akkor azt szidom, akire meghara­gudtam és nem a kormányzót. Ha meg jókedvem van, nem az Istent káromlom, hanem fütyülök. Csináljanak velem, amit akarnak, a fődolog, hogy tudom, hogy ár­tatlan vagyok. A bíróság egyhónapi fogházra ítélte az öreg csavargót.­­ A Kereskedelmi Bank visszakapta az elsikkasztott Nova-részvényeket. A Pesti Magyar Kereskedelemi Bankot harmadéve egyik tisztviselője, Pekáry Sándor érzéke­nyen megkárosította. Háromezer darab Nova-részvényt sikkasztott és bűntársával, Réti Károly cukrásszal Egyiptomba szö­­kött, ahonnét később hazaszállították őket. A büntető törvényszék Pekáryt három évi, Réti Károlyt pedig két évi börtönbün­tetésre ítélte. A királyi Ítélőtábla Réti bün­tetését három évi börtönre emelte fel, Pe­káry büntetését pedig jóváhagyta. A Kurin a semmiségi panaszokat elutasította s Így a tábla ítélete jogerőre emelkedett Réti Károly szökése közben Bécsben is megfor­dult és 700 darab Nova-részvényt adott át egy bécsi bankárnak, hogy az értékpapí­rokat küldje el feleségének Newyorkba. A bankár részvények helyett újságpapírt kül­dött Rétinének, melyet a newyorki rend­őrség lefoglalt. Később a bankár elküldte a részvényeket is Rétinének s ez a csomag szintén a newyorki rendőrség kezébe ke­rült. A newyorki rendőrségtől a minap ér­­keztek meg az értékpapírok a büntető tör­vényszékhez, melyeket a törvényszék most a Kereskedelmi Banknak szolgáltatott ki, azokkal a részvényekkel együtt, amelyeket a kairói rendőrség küldött annak idején a törvényszéknek. 15 Kiadótulajdonos: Budapesti Hírlap Részvénytársaság A szerkesztésért Csajthay Ferenc főszerkesztő felel. Felelős kiadó és nyomdaigazgató: Nedeczky László. a Budapesti Hírlap tel­ef­onszá­mai: József 300—43. József 300—53. József 300—63. József 323—84.

Next