Budapesti Hírlap, 1928. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-31 / 75. szám

10 színház, zene ________________ Hannibal. Bemutató a Vígszínházban. A világhódító amerikanizmus az óceánrepü­­lők mellett muzsikusait és íróit is sorompóba küldi a vén Európában. Egy ilyen kedvelt amerikai író szólal meg ma este a Vígszín­házban. Robert Emmet Sherwood egy nagy new­­yorki élc­lapnak, a „Life”-nek szerkesztője. ,,The Road to Rome” rím alatt aratott ott nagy sikert Hannibállal foglalkozó szatirikus darabjával. A darab meséje: Hannibal „ante portás” áll diadalmas hadseregével. A gőgös rómaiak halálra ijednek a félelmes, zseniális karthagói vezértől, ki Cannae mellett fölényes taktiká­val verte meg elébeküldött hadseregüket. A szenátus Fabiust nevezi ki diktátorrá, aki kapkodva igyekszik a rendelkezésére álló két légióval a reménytelen ellenállást megszer­vezni. Amytist, a diktátor unatkozó, szép, fia­tal feleségét megejti az istenített karthágói vezér nimbusza és menekülés ürügye alatt tá­borába lopódzik. Ott elfogják, mint kémet és ki akarják végezni. De a ravasz, érzéki asszony behálózza a nagy karthágói vezért, szeretőjévé lesz és megzavarja a fejét. Kétsé­get önt bele céljai, önmaga iránt s végül is reáveszi, hogy álljon el a Rómába leendő be­vonulástól. Hannibal habozik, de mikor a ró­maiak békeküldöttsége megérkezik, Capua alá vezényli elégedetlen hadseregét. Rövidre fogva ez történik a darabban. A színházlátogató bátran lemondhat a fá­radságról, hogy nekilásson és tanulmányozza Hannibal egyéniségét és a pún háborúkat, mielőtt egy estéjét az újdonság megismerésé­nek szenteli. Nem történelmi színdarab ez. Csak egy mulatságos karikatúra. Nem is his­tóriai, hanem emberi karikatúra. Sherwoodot azonban régen megelőzte e zsá­­nerben Shaw. A szerző ugyan tiltakozott el­lene, hogy őt mint Shaw utánzót tekintsék. Pedig hát mindenkinek ez lesz az első gon­dolata, amint pár dialógust hall a darabból. A „Caesar és Kleopatra” szelleme kísért itt mindvégig, „Monna Vanná”-val felhígítva. Ugyanaz a cél: történelmi figurákon át ki­csúfolni a mindig, mindenkor és mindenütt egyforma örök­ embert. Lehántani az embe­rekről a tógát és tunikát és a szemébe koc­­cantani: ismerlek szép maszk! Ember vagy, olyan ember voltál, mint mi ma s amilyen lesz a holnapi ember ... Sherwood ugyanazt teszi, mint néhány mai író, aki frakkba bujtatta Hamletet s nemso­kára modern esti ruhába öltözteti Don Juant és társaságát. Ezeket a rómaiakat viszont azonnal, vagy’ felvonásonként át lehetne öl­töztetni frakkba, szmokingba s akkor is nyu­godtan vallhatnák ezeket az elveket, amelye­ket vallanak s maradhatnának azok, akik: gyönge emberek. Emberek, akiket Sherwood örökegy­nek lát. Amytis — a szerző szerint — modern hisztérika, örök nő,, aki unja a poli­tizáló, nagy­ feladatokra törő férjet és sze­relmet akar tőle is, szerelmet akar Hannibál­tól, az udvarlótól is, akit csakúgy le akar húzni a szerelem fülledt légkörébe, mint a fér­jét. Ez az asszony nem tűri, hogy­ Hannibal fanatikusa maradjon nagy tervének, melynek kivitelére apja Baal isten szobra előtt meges­kette, hogy" leverhesse Rómát. Nem Róma megmentése jár a fejében, hiszen, az első fel­vonásban, szinte ujjong, hogy’ jönnek a vad, kegyetlen, nőket legázoló karthágóiak, mert „legalább lesz egy kis változatosság az unal­mas életben”. Az eszmény­telen asszony ez, akinek a nyers ösztönélet a célja. Róma éle­tét is ily­enné szeretne tenni, a maga görög vérével. Valami kis „filozófia”-féle abban cseng ki szavaiból, hogy küzd a háború ellen, amely szerinte mindig céltalan. Persze, elfe­lejti, hogy Róma nagy­on is tudta, milyen fon­tos célt szolgálnak háborúi, hogy’ Róma élete éppen a háború volt! Hannibal alakja is de- ■ valválódik Sherwood tollán keresztül. Ez az ember volt az ókor egyik legtüneményesebb hadvezére. Fanatikus karthágói, Róma ősel­lensége. Ebijén a beállításban igazi célja nincs, győzelmeinek nem látja sok értelmét s végül az asszony hatása alatt enerválódik. Lehetne te­hát a mai, asszonyuralmat ny­ögő európai férfi karikatúrája is. Fabius majdnem bohózati alak. A vak férj örökké egyforma gúnyos rajza. Tehát alig tekinthetjük történelmi karika­túrának a Hannibált. Mert csak az az igazi karikatúra, amely valamilyen igazságot fejez ki jellegzetes torzításban. A karikatúra an­nál hatásosabb, minél bravúrosabban fejezi ki a valót, derűtkeltő túlzással. Itt pedig szó sincs történelmi alapról, hiszen a Capua alá vonulás egy kissé mégis csak az eldög­­lött elefántokon, s a leolvadt hadseregen, meg az otthoni karthagóiak széthúzásán múlt . . . Shaw mégis csak másképpen csinálta ezt. Az ő, korokat átfogó, szellemes, vitriolos, torz bölcsesége művésziesebb görbe tükör. Vi­szont Sherwood közvetetlenebb, közelebb tud férkőzni a mai közönséghez, mondanivalóját igen ügyesen ülteti át a modern komédia ta­lajába. Ezért lehetett nagy hatása Ameriká­ban és ezért fognak sokan nálunk is elmu­latni azon a szellemeskedésen, mely a mai élet problémáival zsonglőrködik néhány ezer évvel ezelőtt élt emberek ajkán keresztül. Nevetni fognak a cselédkérdés megoldhatat­lanságán töprenkedő római matrónán és Amytist nagyon ismerősnek fogja találni Fa­­biussal egyetemben a mai kor. A Vígszínház nem végzett hiábavaló mun­kát az amerikai író bemutatásával és igen jó színpadi munkát produkált az előadásban. (Talán csak a karikírozás túlzott voltán kel­lett volna itt-ott enyhíteni. Néha kevesebb többet jelent ezen a téren.) A kiváló együttes mindent elkövetett a si­ker érdekében. Hannibált Somlai Arthur játszotta. Nem élt a karikírozás eszközeivel, férfias, lelkes alakot teremtett, nem hősies torzképet. Ezért kissé ki is esett felfogása a keretből, mert a többi főszereplő inkább új karikírozás hangján beszélt és játszott. Titk­os Ilona, a színház vendége teljesen a modern vígjáték szellemébe illeszkedett. Köz­­vetetlen volt, a ma színeit alkalmazta, mu­latságos is volt, lehet, hogy a szerző éppen ilyennek gondolta el Amytisét. Fabius dik­tátort Góth Sándor a maga kedves, mindig hatásos módján rajzolta élclapi figurává. Az öreg római matróna szerepében igen jó ala­kot adott Gyöngy­össy Erzsi. Hannibal öcs­­csét Rajnai Gábor nagy­on kedvesen, de kissé eltúlzott komikummal ábrázolta. Kürti József, Mály Gerő (jóízű ókori zsoldos őr­mester), Bércei és még néhány­an egészítet­ték ki a gondos együttest. A közönség jól mulatott és kedvezően fo­gadta az amerikai író darabját, Mak­ay Ödön. Bdmfestivbrus 1925 március ST. fil. * (Solness építőmester.) Az Ibsen-ciklus negyedik előadásán az északi írófejedelem egyik legpoétikusabb alkotása került a kö­zönség elé. Ebben a művében nagy­, tiszta ma­gasságokban jár már Ibsen. Az új generáció és a régi nemzedék örök drámája sír fel Sol­­nessben. Wangel Hilda az ifjúság előre, ma­­gasba kergető hangja, a jövő megtestesülése. A norvég költő a maga kései lelki virágzását, utolsó nagy­ fellobbanását sírta bele ebbe az alakba, talán ez a leglíraibb húr a hangszerén. A szimbólum emelkedettsége és meleg szépsége beleömlik itt emberi vérébe és ezért kap meg vele ma is bennünket. Solness útját az oromra majdnem minden teleérzésű ember megteszi, bukása is mély­en emberi, belénkmarkol ez a kemény sorstragédia. Solnessek mindig voltak, ma is vannak és mindig lesznek, alakjának meglátása és gyönyörű vonalbafogása egyik legszebb igazolása Ibsen kivételes nagyságá­nak. Ódry Árpád Solness építőmestere a ki­váló színész egyik leglelkesebb művészmun­­kája. Bensőséges meleg fűti át ezt az elgon­dolást, a férfilélek utolsó, nagy lendülete su­gározza át minden szavát. Bajor Gizi Wangel Hildája méltó ehhez a Solnesshez. A gondta­lan és szinte kegyetlenségig merész ifjúságot állítja szembe a hányó lélek füzével és ezzel feszíti elpattanásig az érzések húrozatát. Sol­­nessné csatavesztésének elégiája finoman csen­dült ki Vizváni Mariska gondos, szép játéká­ban. Mihályi, Nagy Adorján s a többiek stí­lusosan egészítették ki az igen jó egy­üttest. A telt ház ezúttal is sűrű tapsokkal adózott Ib­sen nagy szellemének. (Myn.) * (Operai est.) Dittersdorf vígoperája, a „Doktor és a patikus“ előadását ma részben új növendék szereplőkkel ismétel­ték meg a Zeneművészeti Főiskolában. Próbáld Beatrix intelligenciáról és színészi tehetségről tett tanúságot. Darvas Ibolya üde, meleg szopránhangjával és értelmes frazírozásával aratott sikert. Nagy tetszést keltett Sebők Stefi világos, könnyű kolo­­ratúrszopránja és temperamentumos já­téka is.­­ * (A Rose-Marie főpróbája.) A Király Színházat péntek este az utolsó helyig megtöltötte a Rose-Marie nyilvános főpró­bájának közönsége, amely a mindvégig mulatságos szövegű, ropogós muzsikájú látvány­osságot nagy tetszéssel fogadta. Sok tapsban és újrázásban volt részük a sze­replőknek, főleg Biller Irénnek, Ellyn Glenn amerikai táncosnőnek, Orosz Vil­mosnak, Vadig Hanának és Rátkai Márton­­nak. A fényesen kiállított újdonságnak szombaton lesz a bemutató előadása. * (Az „Olympia“ első jubileuma.) Mol­nár Ferenc pompás vígjátékot, az Olym­piad, amelynek minden eddigi előadására elővételben keltek el a jegyek, április 2-á­n, játssza huszonötödször a Magyar Színház. * (Dalest) S. Gervay Erzsi mai dalestéje alkalmából előkelő közönség szállta meg a Zeneművészeti Főiskola termét. A mű­vésznő átható erejű, nagyterjedelmű han­gon, biztos muzikalitással és fejlett zenei kultúrával adta elő értékes műsorát. Stí­lusérzéke és­­értelmes, finom frazírozása élvezetessé tette az előadott Schubert-da­­lokat, éppen úgy, mint a magyar szerzők kompozícióit. Nagy sikert aratott Bókay János és Kerntler finom, hangulatos da­­­laival, valamint a Kern—Molnár-féle Da­­loskertből kiválasztott régi magyar éne­kekkel is. * (Szirmai Imre verssel köszönti Pálmay Ilkát.) Ragyogó képe lesz­ szombaton este a Népszínház nézőterének: Pálmay Ilka művészetének régi hódolói, tisztes öreg­­urak plasztronos díszben, matrónák régi fekete selyemru­háikban jelennek meg azon a búcsúestén, amely­et a primadonna kol­légái rendeznek, m­inden jegy elkelt az ünnepi előadásra, amelyen tizenkét prima­­donna lép föl. Szirmai Imre alkalmi ver­set írt, amely elmés kapcsolatban sorolja fel Pálmay Ilka leghíresebb szerepeit, valóságos, rímes szemlét tartva a magyar daljáték elmúlt félszázadán. A verset maga a szerző mondja el. * (Tehetségvédelmi hangverseny.) A fővá­ros iskolán kívüli népművelési bizottsága va­sárnap délután öt órakor rendezi a Vígadó­ban II. tehetségvédelmi hangversenyét. Közre­működnek: Gyulai Elemér, Bányoczky Erzsi, Fischer Anni, Hauser Endre, Szarvas Klári, Waldmann Kató, Ludwig György, Szakmáry Magda, Fekete Pál, Stokker József és a Szer­­vánszky-vonósnégy­es. Belépődíj 80 fillértől 3 pengőig. IRODALOM,MŰVÉSZET * (Angol művészek kiállítását tervezik Budapesten.) Londonból jelentik. Azon az estén, amelyet a „St. Johns Wood Art So­ciety“ rendezett Zichy­ Rubido báró lon­doni magyar követ tiszteletére, az a terv merült fel, hogy az angol művészek ren­dezzenek kiállítást Budapesten. Az eszme megvalósítására több kiváló angol festő­művész legközelebb lépéseket fog tenni. Sir Dicksee, a művészegyesület elnöke, meleg köszönetet mondott Zichy’­Rubido­­nak a magy­ar művészetről tartott előadá­sáért, hangoztatva, hogy a magyar nép sok nagyszerű alkotással gyarapította az emberiség szellemi kincseit. Az estét hang­verseny zárta be, amelyen Rónay Kálmán hegedűművész és több kitűnő angol mu­zsikus szerepelt. Az angolok lelkesen él­tették Magy­arországot. * (A Tamás-Galéria) állandó kiállításának keretében Csók, Iványi-Grünwald, Koszta, Mednyánszky, Réti, Rudnay, Szüle, Tor­nyai, Vaszary’ és Zemplényi műveit mutatja be. A kiállításon (Akadémia­ utca 8.) a leg­kiválóbb magyar grafikusok is szerepelnek eredeti rézkarcokkal. * (A Zichy-kiállítás.) A Szépművészeti Mú­zeum grafikai termében rendezett Zichy-kiállí­tás a jövő héten zárul. Megtekinthető még március 31., április 1. és 2-án 10-től fél 2 óráig. Utána Dürer halálának n­égyszázéves fordulójára a művész grafikai munkáiból ren­dez kiállítást a múzeum. Ez a kiállítás április 7-én nyílik meg. * (A Dürer-ü­nnepségek és a Fővárosi Könyvtár.) Dürer halálának 400 éves for­dulóján a Fővárosi Köny­vtár magy­ar és né­met nyelven egy Dürer-b­ibliográfiát adott ki, amely­et a magyar névre is nagy dicsőséget jelentő halhatatlan mester emlékének szen­telt. A kiadvány első részében a 113 címből álló magy­ar Dü­rer-irodalom található külön csoportosított származási irodalommal, a má­sodik részben pedig a művészre vonatkzó különböző szempontból soportosított legjele­sebb külföldi munkák jegyzéke foglal helyet 75 címmel. A kiadványnak különös jelentő­séget ad, hogy a gazdag gyűjtés anyaga majdnem teljes számban a könyvtár gyűj­teményeiben található és a kutatók számára állandóan rendelkezésre áll. A munkából a Fővárosi Házinyomdában külön magyar és német díszes borítólappal ellátott példányok készültek, amely­ekkel a könyvtár a nürn­bergi Dürer-kiállításon is részt vesz. * (Fray Luis de Léon spanyol költő emlékezete a Szent István-akadémián.) A Szent István-akad­émia III. osztálya pén­teken délután tartotta Bodics Ferenc el­nöklése mellett a Szent István Társulat kistermében rendes havi felolvasó ülését. Bodics Ferenc elnöki megnyitójában el­­parentálta az osztály elhúny­t tagját, Bár­sony Istvánt. A felolvasó ülés első tárgya Radványi Kálmán szerkesztő székfoglalója: A fen­­ed magyarok című hangulatos elbeszélése volt. Bodics Ferenc meleg szavakkal üd­vözölte "az új tagot és kérte, hogy továbbra is tartsa meg tiszta irodalmi magyarságát. Igyekezzék kerülni azt a nyelvet, amely a kabarék és bárok nyelvezete lett s amely tulajdonképpen tolvajnyelvvé süllyesztette a szép magyar nyelvet. Minden író és költő kötelessége, hogy régi magyar íróink nyelvét és hagyományát ápolja és átvegye. Ezután következett Körösy Albin egye­­temi tanár előadása Fray Luis de Léon spany­ol misztikus költőről, akinek 400 éves jubileumát most ünnepli nagy ünnep­­ségek keretében Spanyolország. Fray Luis a salamancai egyetem tárnára volt s egy­ben kitűnő tudós és költő, ő volt a XV. század legnagyobb spanyol költője. Teol­­ógiai tanaiért sokat ült börtönben, de 1571-ben négy és fél évi fogság után teljes elégtételt szolgáltattak neki és visszahe­lyezték katedrájára. „A tökéletes feleség“ című munkája az egész világ irodalmának egyik büszkesége. Negyven halhatatlan verset írt a kiváló költő s a versek közül Körösy Albin sokat magyarra fordított és így megismertette azokat a magyar kö­­zönséggel is. Egyik legújabb kiváló fordí­.­ tását: „A falusi élet“ című gyönyörű spa­nyol verset fel is olvasta az emlékbeszéd­ keretében a közönség rendkívül nagy tét­, széle mellett. A felolvasó ülés utolsó programmpontja Sík Sándor r. tag Antenna című verse volt, amely mélységével, erejével magával ragadta a közönséget. Az előkelő és nagy­számú közönség soraiban ott láttuk a spany­ol követség képviseletében Don José Galiart­e Girbal tiszteletbeli főkonzult, nemkülönben Don Jesus del Encio követ­,­ségi tanácsost. * (Nánásy László dr.) orvos: Az öngyil­kosság therápiája címmel érdekes előadást tart kedden délután fél 4 órakor az Urá­niában. * &i « Vasárnap d. u. fél 4-kor DYBUK mérsékelt helyárakkal U) Színház a színházak heti műsora. m. kár Opera (7) Nemzeti (3. V,8) Kamara (V24, s481 Vii (3,­­'*» M gyn. (3, 8) Város (3, Vi«› Király (3. Н/.») Főv. Operett ̇%4, 8) Belvárosi CM, (Jj Színház 9) Tér. Szinpad C'jd, V,5) Szombat Holt - szigete bérletszün.| Lilla A férfi szive | — Hannibál Olympia Csókon sz. vőleg | — Rose Marie (el.) Zenebona Nászéjszaka Számom elősz. | A diéta stb . — Süt a nap­­ — Vénleányok | — A templom egere| Trojka | Húzd rá Jonny | — Éva grófnő Zen bona A gazda­g lány Oybuk­ov érmeke­ladás Vasárnap este Parsifal (6 ó.) a) sor. 24 Szibéria — F.szevir­­ —• Hannibal Olympia Bob herceg Rose Marie Zenebona NászéjszakaSz­imum A diéta stb Nemier Színház. Szombat éjjel Pálmay Ilka emlékelőadás. Előadások. A Társadalomtudományi Társaság pénteken este a Közgazdasági Egyetem földszinti nagy előadótermében előadóülést tartott, amelyen Hornyánszky Gy­ula dr. elnökölt. Az ülés elő­adója Laky Dezső műegy. tanár nem jelen­hetett meg, emiatt előadásán, Magyarország népessége eloszlásának társadalomgazdasági tényezői“ címmel Szadeczky-Kardos Tibor ol­vasta fel. Hangverseny. Rózsavölgyi hangversenyei. Brailowsky Alexander Chopin-estje ma, március 21-én. V., félnyolc. Fehér Ilona hegedűestje ma, márc. 31. 7., félkilenc.

Next