Budapesti Hírlap, 1928. április (48. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-15 / 86. szám
3 nem botortalanította el, a jövő és a tudomány mártírjai egymásután vágtak neki az Óceánnak. De ettől kezdve kikerülhetetlen balszerencse üldözte a próbálkozásukat. MacIntosh kapitány odaveszett Grayson asszonynyal, Wilson unokahugával együtt, és Hinchlife kapitányt az angol lord unokahúgával együtt elnyelte a hullámsír. A magyar Risztics János szintén megpróbálkozott, de az Atlanti-óceán keleti partjain dühöngő szélvész visszaverte gépét a „Bremen“-nel együtt, amely szintén nekivágott már egyszer az óceán átrepülésinek. Akár Amerikából indultak, akár Európából, az Óceán minden esetben rengeteg áldozatot követelt. De Amerika felől mégis sikerült megküzdeni az elemekkel, ami annak is tulajdonítható, hogy a Golf-áramlatnak megfelelően, az Óceán fölött dühöngő viharok Európa felé rohannak és így némi szerencse esetén az erős hátszél még elő is segítheti a vállalkozást. Európa felől azonban mind ezideig senkinek sem sikerült az anglia—newyorki egyenesben átrepülni az óceánt. A németeké a dicsőség, hogy ezt a lehetetlennek látszó és a technika mai állása mellett valóban hőstettnek nevezhető vállalkozást véghezvitték. Az Óceánt innen is, onnan is átrepülték. Most már nem marad más hátra, mint nyomdába lépni az első hősöknek, akik megmutatták az utat. A Bremen hősies útjáról a következő eredeti táviratok számolnak be: Az első rádiógramm London, ápr. 14. (A Budapesti Hírlap távirata.) (Feladták középeurópai számítás szerint reggel négy órakor.) A quebeci-i partvidéken húzódik a Straits of Belle Isle tengerszoros és itt a parton van a pointamouri rádióállomás. A point amouri rádió leadó tisztviselői közlik, hogy a Bremen, Labrador közelében, a rádiócentráletől tíz mérföldnyire, Greenly Island szigetén leszállott. A repülőgép képtelen volt megküzdeni a heves délnyugati szelekkel és az orkánszerű viharokkal. A hírt megerősítik London, ápr. 14. (A Budapesti Hírlap távirata.) (Feladták középeurópai számítás szerint reggel öt órakor.) A torontói szikratáviróállomás megerősíti a Bremen greenly-islandi leszállásának hírét. Eszerint a gép amerikai időszámítás szerint, pénteken a késő délutáni órákban ért földet az elhagyatott szigeten. A pilóták kénytelenek voltak kényszerleszállást végrehajtani, amikor is a gép jelentékenyen megsérült. A repülőgép három utasának azonban semmi baja nem történt, valamennyien jól érzik magukat. Budapesti Bihiap 1928 április II. (88. pl) Hühnefeld báró is jelentkezik Newyork, ápr. 14. (A Budapesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kanadai kormány hivatalos közleményt röpített világgá a rádió útján és ez a hivatalos közlés mindenben megerősíti azokat a péntek esti híreket, amelyek szerint a Bremen Labrador keleti partvidékén szerencsésen földet ért. Ezt a jelentést egyébként a newyorki lapok Kanadában lévő munkatársai is egyöntetűen megerősítik. A híradásokból kétségtelen, hogy a Brement a keletaemrikai partvidékeken dühöngő borzalmas vihar és forgószél kényszerítette leszállásra. A Bremen leszállásáról szóló hírek valódiságát végleg tisztázta a repülőgép egyik utasának, s egyben tulajdonosának, Hühnefeld bárónak szikratávirata, amelyet a pointamouri rádióállomáson adott fel. Ez a rádiógramm a Norddeutscher Lloyd közvetítésével a //wr/.er.s-művekhez volt adresszálva, tartalma pedig a következő: „Szerencsésen megérkeztünk Greenly Islundra, ahol benzinhiány és az útközben dühöngő erős ellenszél miatt kénytelenek voltunk a legnagyobb hóviharban leszállani.“ A Bremen leszállásának drámai részletei Berlin, ápr. 14. (A Budapesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) A Norddeutscher Lloydon keresztül most érkeztek meg a Bremen leszállásának drámai részleteiről szóló autentikus híradások. A legkülönbözőbb amerikai rádióállomások egybehangzó jelentéséből most már kétségtelenül megállapítható, hogy az Atlanti óceán északnyugati partvidékén dühöngő hatalmas viharok eltérítették úíjából a Brement, amely tervbe vett útirányától közel négyszáz mértföldnyire északnyugatra, a Greenly Island nevű kis szigeten kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani. Tekintve, hogy a leszállás helye körülbelül tíz mértföldnyire esik a legközelebbi rádióállomástól, a leszállás pontos körülményeit mindezideig nem sikerült tökéletesen tisztázni. Tény az, hogy Greenly Island szigete aligha alkalmas a leszállásra, tekintve, hogy a kis terjedelmű szárazföldön hetven-nyolcvan láb magas dombok emelkednek. Az egész sziget sziklás vidék, amelyen nincs a leszálló repülőgép kifutásához elegendő hely. Ily módon minden valószínűség amellett szól, hogy a Bremen a sziget közelében a befagyott tengerre szállt le. A leszállás pontos helye az északi szélesség 52. és a nyugati hosszúság 57. foka által meghatározott földrajzi pont. Ez a sziget, amely csak a legprecízebb térképeken van feltüntetve, a labradori kontinens és az újfunlandi szigetek között húzódó Belle Isle tengerszoros újfundlandi oldalán van. A leszállás amerikai időszámítás szerint pénteken délután öt és hét óra között, középeurópai időszámítás szerint körülbelül éjfél után történt meg. — Hol kaphatunk élelmet és szállást ! A falu lakossága természetesen azonnal kutyaszánokat kerített, ezekkel vitték be a bátor pilótákat a greenley izlandi kis halászfaluba, amelynek legjobb házában, a világítótorony őrének lakásában helyezték el őket. Az egész falu lakossága odasereglett a világítótorony őrének háza köré és naphosszat leste a pilótákat. Ezek azonban, miután étkeztek és közölték a falubeli lakosokkal, hogy milyen értelmű rádiógrammokat közvetíttessenek a világba, nyugovóra tértek, rövidesen egészséges mély álomba merültek. A falu értelmisége egyébként kiment a jégtorlaszok közé zárt repülőgéphez, ahol megállapították, hogy a gép meglehetősen jelentékeny sérüléseket szenvedett, így a többi között eltört a futószerkezete, azonkívül a propellerje. Ily módon nem valósínű, hogy a teljesen primitív halászfaluban sikerül helyreállítani a gépet. Felmerült tehát az a terv, hogy jégtörő hajóval közelítik meg Greenly Islandot is . Brement szétszedett állapotban szállítják Newyorkba. Nem lehet startolni a szigetről A pilóták alighanem a Bremen testvér gépén, a Junkers C. 38. jelzésű utasszállító gépen fognak Newyorkba repülni. A C. 38, egyébként állítólag április 14-én már el is indult Newyorkból Melchior pilóta vezetésével, hogy elhozza Kohl kapitányt, Hühnefeld bárót és Fritzmauricet, a Bremen ír származású utasát. Egész valószínűtlen, hogy startolni lehessen a sziklás talajon, de a startra ugyancsak alkalmatlan a szigetet környékező jégtenger, amelynek egyenetlensége okozta minden bizonnyal a gép futószerkezetének és propellerjének eltörését. Ebben az évszakban a jég meglehetősen erős és elbírja azokat a teherautókat is, amelyek a québeci parttól a két mértföldnyire lévő posta- és távíróállomásig közlekednek rendszeresen. Így tehát a szétszedett Brement teherautón viszik a partig. A sziget technikai felszerelése semmi szín alatt nem alkalmas a Bremen kijavítására, miután a nyolcszáz méter hosszú, rendkívül keskeny területen, amely a kanadai kormány madárvédelmi területe, a kis primitív halászfalun kívül egyéb nyoma az emberi kultúrának nincs. Bizonyos azonban az, hogy addig, amíg a szigeten tartózkodnak, a pilóták semmiben nem szenvednek szükséget, bőséges élelmezést találhatnak, annál inkább is, miután a St.Thoms-beli Job Brothers nagykereskedőcégnek kitűnően felszerelt fiókállomása van Greenly Islandon. a r ég ragyogását papi szemeken. — Ki ez! — mutattam egy képre beszélgető mondatok közepén. — Ki ez? •— Püspök. Egy régi püspök fiam. — És ez! — mutattam tovább. — Ez is. Mindegyik az. — Hát ez mind. Csak a Pali bácsi nem! Apám zavartan köhécselt. Ő mosolyogva megveregette arcomat. — Talán így kevés vagyok neked ! Ugye kevés! Most már tudom, hogy lelkem mélyén én is, mint a többi ember, bíbort terítettem eléje és hermelint borítottam szerény papi ruhája fölé. Mert olyan volt az ő feje, mint embercsontokba és vonalakba vésett fönség, csillogó ősz haja alatt magas lelket nyitó homlok, kék szemében könyörületes mosoly, de hajlott orrának nemes vonala körül és öszszecsukott keskeny ajka között fejedelmek szigora. Egyszer egy idegen hölgy érkezett a városba s ott látta őt kiskertes házak előtt, a mint a tavasz nyíló rügyeit nézegette. Valami feléje vonzotta, valami tisztelet és alázat, mely áldást akar. Kiszállott autójából és félénken közeledett hozzá: — Méltóságos püspök úr... Mintha akkor ajka szélén fájóvá vált volna a mosoly. — Asszonyom, én csak plébános vagyok. Ennek a városnak prépost-plébánosa. A tornyokban zúgtak a harangok déli Angelusra, a hegyek felől szent ének kórusát sodorta a szél: ecce sacerdos magnus s ő mélyen lehajtott fejjel lépegetett vissza a sárgafalú parókia bástyakapujába. Egy este nagyon szomorúan tért haza az apám. — Pali beteg — mondotta anyámnak — a szívével van baja. — Az Istenért! — És világért se Kína orvost. Anyám sóhajtozott. — Makacs, makacs. Egész életében ilyen volt. Atyám legyintett a kezével. — Ha nem ilyen, már rég püspök volna. Én akkor már vonalas irkával cseréltem fel a palatáblát. Vasárnaponként pirosnadrágos magyar ruhába öltöztem és sarkantyús lakkcsizma nyikorgott lábamon. Tetszett, hogy mindenki engem nézett az utcán. Többnyire apámmal mentem. Nem szerettem a gyerekeket s úgy véltem férfi vagyok már magam is. Gulliver meséknél jobban érdekelt a nagyok dolga... Ha majd engem is megkínálnak feketére szívott tajtékpipával... Akkor majd hátradőlök a fotel sarkában és beszélgetni kezdek, mint a nagyok. Mindenféle érdekes dologról. Bánffy Dezsőről, Széll Kálmánról, 48-ról, 67-ről... Beszélgetni, beszélgetni! Nagy, nagy beszélgetésdit játszani Pali bácsival. És azt se tudom, hogyan, egyszer csak bekanyarodtam a parókia kapuján. Egy délelőtt én magam. Csak beszélgetni, egy kicsit elbeszélgetni Pali bácsival, aki szegény beteg, talán fekszik is s a betegek örülnek, ha beszélgetnek velük. Mosolyogva tűnődtem, hogyan is kezdjem szépen, férfiasan, talán mint az apám: „Tudod kérlek Palikám”. Pali bácsi az íróasztalnál ült, s úgy nézett rám, mintha nem is látna. Valahová, nagyon messzire nézett a fejem fölött. Én még tovább mosolyogtam s már mondani kezdtem volna: csak beszélgetni jöttem, kicsit elbeszélgetni Pali bácsival. — Na mi az gyerek! — kérdezte akkor , s a hangja nagyon szigorú volt. Mintha nagyot pottyantam volna. A szám megremegett és síróssá ferdült. Üvölteni szerettem volna, hisz én csak beszélgetni akartam. — Üzenetet hoztál! — sürgetett tovább. — Igenis — mondottam lázadozva, hogy hát én csak üzenettel jöhetek ide, amikor beszélgetni akarok. — Hát csak mondd kisfiam hamar, hamar — és ceruzája két gyors ütemmel megkoppant az asztalon. Nagyot nyeltem. — Hogy tessék ma eljönni hozzánk ebédre. — Ebédre, ma? — csodálkozott Pali bácsi a naptárban lapozva, hogy hátha egy elfeledett születésnap volna csakugyan esedékes! — Igenis — feleltem már folyékonyan és sok más vendég is lesz nálunk. — Hát akkor csak mondd meg — és roszszalás csengett ki a hangjából — mondd meg, hogy ott leszek. Aznap nagytakarítás volt nálunk. A szalonbútorokat az előszobába tolták s hatalmas porfelhők emelkedtek fel kopogó nádvesszők alól. Egyszer csak ő állt meg az ajtóban, kifulladt lélekzettel. Aranyláncon lógó keresztjét türelmetlenül forgatta ujjai körül. A cselédek abbahagyták a kopogást és ijedt vigyázva álltak leeresztett nádvesszőkkel. Anyám is előkerült. — Szent Isten, Palikám! Minek is köszönhetjük a váratlan szerencsét? Ő fáradt mosollyal körülnézett, mintha keresett volna valakit. Én a folyosó sötét végében lapultam egy fotel széles háta mögött. — Erre jártam és gondoltam, megnézlek titeket. Ezt ugye jól kiválasztottam?’ Aztán sokáig nem láttam. Már nem sétálgatott reggeli verőfényben a parókia előtt. Az emberek aggódva néztek fel becsukott ablakaira és suttogva mondták: — Szegény nagyságos úr. Ősz feje mozdulatlanul feküdt magasra vetett párnákon. Néha felnyitota szemét s a parketten elnyúló napfoltokat nézte, aztán fullasztó köhögés csavarta meg tüdejét, a szemet megint lehúnyta fáradtan s hosszú könnysáv csörgött végig az arcán. Ilyenkor a kedves nővér halkan felállt, vizespoharat illesztett ajkához, s mintha a lázt figyelné, puha kézzel homlokára simította tenyerét. — Így, ez jó lesz. Majd minden jó lesz — mondotta, mintha suhogó rémeket akarna hangjával elriasztani. Ő meg mintha értette volna, elmosolyodott. — Én nem félek, kedves nővér. Az orvos már csak a vállát vonogatta kint az előszobában. Vergődik a gépmadár A borzalmas hóviharral küzdő gépmadár vergődését érthető izgalommal szemlélte a kis szigeten lévő falu lakossága, amely, amikor végre sikerült a kényszerleszállás, valósággal megrohamozta a pilótákat. Az elemekkel való harcban nagymértékben kimerült repülők első szava ez volt: A Bremen utasait úgy fogadják Newyorkban, mint Lindberghet Newyork, ápr. 14. (Wolff.) Lindbergh óceáni repülése óta egyetlen esemény sem keltett olyan általános érdeklődést, csodálatot és olyan óriási örömujjongást, mint a Bremen teljesítménye. A reggeli lapok oldalakat töltöttek meg a repülőútról szóló hírekkel és hangsúlyozzák, milyen megkönnyebbülést éreztek valamennyien, amikor az aggódás órái után megjött a hír a repülők földreszálásáról. Ámbár a dolog természeténél fogva nem lehet kiszámítani, melyik napon érkeznek Newyorkba a Bremen hősei. Newyorkban buzgón folynak az előkészületek. A repülőket olyan fogadtatásban akarják részesíteni, amely semmiben sem áll Lindberghnek newyorki fogadtatása mögött. A beavatott helyekről érkezett közlések szerint feltehető, hogy a Bremen utasai a Greenley-lágetem, ámbár ott még mindent jég borít és mindössze 12 ember lakik a szigeten, elszállásolás és élelmezés szempontjából nem fognak semmit nélkülözni. Junkers kisasszony kijelentette, hogy kéréssel fordul az amerikai kormányhoz, küldjön segélyhajót a szigetre.Az Associated Press többek nyilatkozatát közli a Bremen óceáni repüléséről. Többek között a hadügyminisztérium egyik vezetőtitkára, Davison is nyilatkozott, aki hangsúlyozta, hogy Amerika lelkes fogadtatást készít elő a repülők tiszteletére. Byrd őrnagy szintén méltatta az óceáni repülők teljesítményét. A közönség hihetetlen érdeklődnének illusztrálására a Newyork Times közli, hogy nem kevesebb mint 11.623 telefonérdeklődésre kellett tegnap válaszolnia. A mitchelfieldi repülőteret pedig éjszaka is mintegy 20.000 ember állta körül. Az üdvözlő táviratok Ottawa, ápr. 14. (Wolff.) Amikor a Bremen Greenly Islandba való megérkezésének híre eljutott Ottawába, a kanadai alsóház félbeszakította tanácskozásait, hogy az erre vonatkozó jelentést meghallgassa. A Ház nagy lelkese