Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
Megjelenik UI 13 kivételével mindennap, Kim»U*i iraki Ej, hónapra 4 pangó, negyedévre 10 pangó 00 Hnér. Ausztriában egy példány ára hétköznap 30 Groschen, vaaárnapon 40 Groachan, Egy*» szám Ars 14 Hllír, ünnepnapon 24 fillír, vasárnapon 30 fillér. Kallóidra aa alSimnatés fcetsnaraaa, Birdatéaakat Budapaafan falraas minden hirdetőiroda. Budapest, 1928. XLVIII. évfolyam, 147. számi Vasárnap, július 1. Budapesti Hírlap Főszerkesztő: Csajjihay Ferenc. Szerkesztőség:i VII. kerület, József-keret I. Igazgatóság és kiadóhivatal VIII., József-körút 3, szász. Telefonszánok : J. 300-43, J. 300-93, J. 300-03, J. 323-84. Levélcím : Budapest 4, Postafiók 55. Irredenta Losoncon a csehek sorra börtönzik be a magyar nemzeti munkáspárt vezetőit. Magyarországi ember a cseh határon alig mer átmenni, mert okiral-ok nélkül kémgyanússá válik és fogságba kerül. Mindez állítólag azért történik, mert a losonci magyarok és a Felvidékre utazók irredenta mozgalmakat készítenek elő. A kisantant konferenciáin, sajtójában és államférfiainak nyilatkozataiban telekürtöli a világot, hogy Magyarország háborúra készül és Kelet-Európa békéjét veszélyezteti. Pedig Isten látja lelkünket, hogy nem csinálunk irredentát, hacsak a szívünk mélyén égő fájdalmat nem nevezik annak. Nem csinálunk irredentát három okból. Először okosságból. A trianoni békekötést követő első esztendők elkeseredésében nem egy lelkes magyar társaság követett el irredenta címén meggondolatlanságot, amelynek káros következményeit csak a magyarság és Magyarország érezte. Amikor ezeknek a lelkes hévvel fűtött, de kellő higgadtság híján való vállalkozásoknak céltalan és káros voltát az ország észrevette, minden okos ember összefogott Magyarországon, hogy leszerelje az efféle bajhozó mozgalmat. Csehek, románok és szerbek még mindig elmúlt időknek ezekre a szórványos eseményeire hivatkoznak, pedig Magyarország többet tett ezeknek az akcióknak a leszerelésére, mint amennyit a szomszéd államok örökös kémfogdosásaikkal és kiókumlált gyanúokok alapján való letartóztatásaikkal ezen a téren tenni tudnak. Nem csinálunk irredentát azért sem, mert az utóbbi években magunknak is elég volt a bajunk és lesz is még előreláthatólag jó néhány esztendeig. Országvilág tudja, hogy mekkora megerőltetéssel tudtuk rendbeszedni anyagi ügyeinket és mennyi nehéz gazdasági feladat megoldása előtt áll még ma is a magyarok csonka országa. Gondterhelt emberben nem szokott megérlelődni támadó szándék. Mi sem gondolunk támadásra a szomszéd államokkal szemben. Azonban ne gondolják, hogy gondjaink rájuk nézve biztosságot jelentenek, mert az elkeseredést ki nem élhetik belőlünk. Európa békéjét ennek az elkeseredésnek a megszüntetésével tudnák ők is legjobban szolgálni, ha gondjainkon velünk együtt segíteni igyekeznének és nem arra törekednének, hogy minden alkalommal és minden módon hozzáadjanak súlyukhoz valamit. A harmadik ok, amiért nem csinálunk irredentát, hogy nincs is szükség rá. Az irredenta szó vissza nem adott területet jelent. Ezek a vissza nem adott területek pedig ott vannak boldog, boldogtalan szeme előtt, észrevették őket világszerte és nem kell hozzá külön akció Csonka- Magyarország részéről, külön erőlködés elkeseredett magyarok energiájából, hogy ezek a visszaadatlan területek otthon és a külföldön vakító fénnyel sugározzák mindenek szemébe a magyar igazságtalanságot. A csehszlovák köztársaság most hajtja végre közigazgatásának reformját. Az országot tartományokra osztják bé. Ez az intézkedés első pillanatra decentralizációnak látszik és azt a benyomást kelti, hogy új autonómiák születésével jár. Tényleg éppen ennek az ellenkezője történik. A Felvidékre és az Erdős-Kárpátok földjére a tartományi kormányzat összpontosítást jelent, mert nem önkormányzati többletet ad a csehek elnyomó abszolutizmusával szemben, hanem megszünteti az évszázados vármegyei autonómiát. Érzik, hogy az ősi magyar önkormányzat széles érvényesülési lehetőségei a Felvidék lakosságában élő centripetális erőket támasztják alá. Ezért helyettesítik olyan tartományi szervezettel, melyben Prágából kinevezett kormányzók a nagyközönség komoly közreműködése nélkül abszolút módon rendelkeznek a régi Magyarország ősi vármegyéinek önkormányzati joghoz szokott közönségével. A régi Magyarországon soha senkinek nem jutott eszébe, hogy efféle centralizációt jelentő tartományi kormányzatokat létesítsen. A megyei autonómia Magyarországon sohasem volt veszély az országra nézve és bár néha majdnem a szuverenitás közjogi tartalmat jelentő bőségéig duzzadt, a régi ország lelki egységét nem tudta kikezdeni. A csehek tartományi centralizmussal kísérleteznek, a román csendőrrel vereti szét a gyulafehérvári gyűlést, Szerbiában parlamenti gyilkosságokkal igyekeznek a kisebbséget államhűségre bírni, mindezt megtudja és látja a világ és nehéz lesz vele elhitetni, hogy azt az irredentát, amely ezekben a külső megjelenési formákban jelentkezik, a magyarok csinálják és nem a dolgok természetes rendjéből következik. Csodaragasztószerekről szoktak szólani néha nagyhangú hirdetések. Csodaragasztóról, amely mindent megragaszt, követ az üveghez, papírt a porcellánhoz, fát a fémhez. Ezek a csodaragasztószerek valóban néhány rövid órára össze is szokták fogni azt, amit velük összeenyveztek, másnapra azonban az általuk összefogott tákolmány széjjel esik. A trianoni béke is ilyen csodaragasztóval akar összeenyvezni egymáshoz nem tartozó heterogén elemeket. Ha százszor esikzelik is össze Trianon csodaragasztó pépjével a szomszéd államok alkotóelemeit, másnapra ismét széjjel fognak esni. K0B02. A reményteljes régi időkben Magyar házaknál volt gyerek bőven. Gyerek s pohár — két törékeny holmi, Sokból lehet csak sokat pótolni. Sok gyerekéből úrnak, parasztnak Vagyonosodtak a megmaradtak. De amint elkapta nagy módjuk őket, Szülések fogytak, igények nőttek. Lassanként rendszer lett a két gyermek, Aztán az estyke hamar itt termett, S ha később megjött megint a gólya S rászállt a házra, elűztek róla. Hogy ma,id bölcsődalt csak varjú károg, Mit bántak egykés szülői párok! Cifrálkodásra s italra telt még, S mindez csak rontá a nép jó lelkét. Megnyílt a templom minden vasárnap S abba a párok díszesen jártak. Ragyogó oltár, feszengő zsoltár Volt még, de gyermek — az alig volt már. Sírás ott ritkán zavart, már rendet, Kacaj is ritkán vert fel ott csendet, S a papnak, hogy a lármást dorgálja . Hrgatrióba vol, csakalkalma a rája. Pedig a minden életnek atyja, A sírt is csak a bölcsőért adja — S fia, ki minket bűnből kiváltott, Mint gyermek látta meg e világot. Képzelhető-e üdv gyermek nélkül, Kiben az élet s halál kibékül? — Hiába jólét, oltár és zsoltár, Hol gyerek nem kell, a hit halott már. Ott már nem kérdik, hogy a bölcsőnek Alvóiban mily titkok rejtőznek, Mely kicsi szívek s parányi elmék Rejtik jövendőnk csoda rejtelmét. Mily nagy áldások és mily nagy átkok, Minőket még a világ se látott, S mily szent örömnek vagy pokolkínnak Alvó csírái, akik ott ringnak? Tán ezt a kérdést is felvetették Míg sok gyerek volt s nem voltak egykék, De már az egyke bölcsője mellett Csak a föld kérdés szülő-kebelnek. Nagy vihar kellett, nagy balszerencse, Hogy ezt a romlást elsöpörhesse: Talpra magyar!... Védd ősi hazádat! A földi pokol mind ellened lázadt. S íme, a végső veszedelemben A magyar úgy küzd, hogy soha szebben; Mint a tigris dúl minden határon Sjut egy magyarra ellenség három. Mind hősök voltak egykék s nem egykék, A ránktörőket űzték és verték, De vérük elfolyt, karjuk elfáradt És az ellenség mégis beáradt. A hős ha él még e csonka honban, Hol annyi fájó gyász és nyomor van, Maga is csonkán, bénán, vakultan, Jövő reményt ma lát-e a múltban? Hol még van egyke, az is szerencse, De mennyi háznál nincs egyetlen se! Hazánk jövője kire van bízva? A sok vesztett részt ki vívja vissza? Magyar kell ahhoz, magyar temérdek, Ki sokat termel s kevésből él meg S a szűk jelennel mitsem törődve, Dolgozva számít dicsőbb jövőre. És kell még sok-sok ép magyar gyermek, Bátor anyák hit ölében termett, Kik létért küzdnek, de sírba térnek Hitével sok szép jövő-reménynek. Kellene mindez, — ám itt a kétség: Lenne-e ehhez kenyér-elégség?... Rég, míg nagy földön kenyér sok termett, Bizonnyal bűn volt a kevés gyermek. Bűnnek már ezt sem mondhatom én ma, Mert nem az, csak nagy kenyér-probléma, De nagy problémát megold nagy munka. Bízzuk ezt sávossá fajunkra! JOUVENEL SZENÁTOR a békepaktumról és a Népszövetségről írta Ottlik György PÁRIZS, jún. 29. A tegnapi szavazás az elzászi képviselők szabadonbocsátása tárgyában és a mai interpellációs vita a kormány általános politikájáról megmutatták, hogy kormányválságra nem kerül sor s ha Poincaré többségének állandó megszervezésére nem is határozza el magát, nagy tekintélye időközönkénti fenyegetésekkel áthidalja a nehézségeket. Késő őszig tehát úgy látszik nyugalom lesz s akkor is úgy hiszik, előbb a költségvetést fogja a miniszterelnök keresztülerőszakolni és csak januárban kerülhet majd a sor a válság kiéleződésére. A nagy politikai vitában a külpolitikai kérdésekre alig került sor, azokat inkább a szenátus külügyi bizottságában és folyosói beszélgetésekben tárgyalták. A nagy szkepszis ellenére, amellyel a háború elítélésére irányuló amerikai akció a reális szellemű franciáknál általában találkozik, a politikusokt mégis erősen foglalkoztatta a Kellogg-féle legutolsó jegyzék, melyet az amerikai nagykövet június 23-án nyújtott át a Quai d’Orsayn a Briand tavalyi első javaslata átnyújtásának évfordulóján. A jegyzék a hivatalos köröket megelégedéssel töltötte el, mert hiszen a francia fenntartások nagy részére jegyzék adja meg a további tárgyalásokra megfelelő választ, egyet pedig maga a szerződéstervezet honorál teljes mértékben: a bevezetés — „preamble" — szerint „az a hatalom, amely nemzeti érdekei védelmére ezután is háborúhoz folyamodnék" nem részesednék továbbra is a szerződés előnyeiben. A jogos önvédelemre, előbbi általános szerződési kötelezettségekre vonatkozóan — mint például a Népszövetségi Egyezségokmány és a lokarnói szerződés, sőt a Franciánország által kötött semlegességi szerződése is a jegyzék kielégítő interpretációval szolgál, hiszen éppen e felfogás eredményeként ezt a jegyzéket nemcsak a brit dominionoknak, Írországnak és Indiának küldték meg, hanem Belgiumnak, Csehországnak és Lengyelországnak is, akik mind lokornói szerződő felek. A megállapítandó interpretációt pedig majd a további tárgyalások során fogják formába önteni. De senki sem kételkedik most már benne, sem amerikai részről, sem francia politikusok közül, hogy a tárgyalásokat sikerrel fogják lerázni. Megoszlik azonban a vélemény a dologért Módos magyarhoz megtér a gólya, Ring a sok bölcső, ha anya óvja, Múlt ködbe vész az egyke emléke — S nagy lesz a nemzet s szent lesz a béke. Szarvasvadászat írta (hg) Tisztelt olvasóim közül a vadász urakat arra kérem, ne olvassák el ezt a cikkemet! • Reggel feljött az erdész a várba és jelentette, hogy fehér szarvast láttak a vadaskertben. Engem nagyon föllelkesített a hír. — Brávó! Nagyszerű! — Egy cseppet sem nagyszerű, — torkolt le a háziasszony. — Azt a dögöt meg kell lőni. — Dögöt? Engedjen meg, Hunor és Mogor térdre ereszkedtek a fehér szarvasgím előtt. — Azok nem tudták, hogy az albínó degenerált állat. Ha nem pusztítjuk el idejében, akkor csúffá teszi a szarvasállományunkat. Jól van, megint tanultam valamit! Délután valamennyien fölkapaszkodtunk a sárga stájerra és három fertály óra múlva