Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-07 / 152. szám

6 Bartóky József búcsúztatása Péntek délután búcsúztatták Bartóky Jó­zsefet a Kerepesi­ úti temető halottasházában, hogy a beszentelés után zebegényi tuszkulá­­numába szállítsák és ott helyezzék nyuga­lomra. A ravatal mellett megjelent a kormány és a földmivelésügyi minisztérium képvisele­tében Mayer Károly földművelésügyi állam­titkár, a Kisfaludy-Társaság képviseletében Szász Károly, a Petőfi-Társaság nevében pedig Császár Elemér. Ott volt Czettler Jenő, Schandl Károly, Lukács György, Kozma An­dor, Jeszenszky Pál, Perényi Zsigmond báró, Horánszky Lajos, Haán Károly, Nadányi Emil, Petri Mór, Sajó Sándor, Vargha Gyula, Karaffiáth Jenő, Grabovszky Miklós, Barcza Ernő, Dezsényi Béla, Szabolcska Mihály, Lampérth Géza, Kenedy Géza, Baán Aladár, Papp Viktor, Angyal Dávid, Kéky Lajos, Tomay Alajos, Petrovich Elek, Balázs Ár­pád, Györgyi Kálmán, Maday Gyula, Né­­gyessy László, Majovszky Pál, Térffy Béla, Lakatos László, Gáspár Jenő, Szathmáry István, Nyegre László, Pataky József, Jékey László, Szontágh Tamás, Horánszky László és még számosan közéleti és társadalmi elő­kelőségeink közül. Az egyházi búcsúztatót Hegyi Sándor re­formátus lelkész mondotta, majd Göde La­jos püspöki segédlelkész nagyhatású be­széde és imája után Mayer Károly állam­titkár búcsúztatta a földmivelésügyi minisz­térium nevében.­­ Amikor Bartóky József a vármegyétől a földmivelésügyi minisztériumba­­ került, — mondotta, — akkor indult meg a földmivelés­ügyi minisztérium fellendülése. Ebben Bar­­tókynak oroszlánrésze volt. Hatalmas alkotásai közepette ő volt a magyar mezőgazdasági szo­ciálpolitika megteremtője. Nemcsak a köz­­igazgatásban, de irodalmi téren is nagyot alkotott. Ezután Szász Károly lépett a ravatal elé. Az ő és az utána következő Császár Elemér búcsúztató beszéde elütött a búcsúztatók szo­kásos hangjától és valósággal új műfajt kép­viselt. Azok helyett a szavak helyett, amelyek ilyenkor könnyen elérzékenyítik a gyászoló­kat, inkább méltató szónoklatot mondottak, amelyek emelkedett hangulatot vittek a gyászünnepségbe. A konzervatív modern költő — Az első magyar irodalmi testület — kezdette beszédét Szász Károly, — a Kis­faludy-Társaság nevében búcsúztatom el Bartóky Józsefet. Keserves feladat ez nekem, aki nemcsak Társaságunk kiváló tagját, nem csupán az irodalom nagy halottját, nem is csak a világszemlélet és az eszmények kere­sése szempontjából velem annyira rokon író­társat , hanem a legmelegebb szívű, leg­­igazabb lelkű és leghívebb barátaim egyikét gyászolom benne. Pályája szinte csodálatos­nak látszik azok előtt, akik csak utolsó né­hány esztendős szakaszát ismerik — de azok előtt is, akik tudják, hogy Bartóky József nem akkor lett íróvá, mikor a hivatal terhétől szabadulva, ■nagyszerű magyar fabuláival egyszerre egész babérerdőhöz jutott, hanem a láng kitört már lelkéből és eget kért akkor, mikor ő kis diákul a szarvasi iskola padjai­ban ült. — Bartóky igazán poétának született. S mi tette Bartókyt — fényes tehetsége mel­lett — a nagyközönség előtt oly népszerűvé, s a komoly kritika előtt is oly tiszteltter Egyéniségének az a tulajdonsága, hogy lelke legtisztább vonzalmával szerette a maga írói mesterségét, és szinte áhitatos érzéssel be­csülte meg tollát. Meglátszik ez tárgyválasz­tásán épp úgy, mint munkáinak erkölcsi ko­molyságán — azai a legvidámabb írásokban is szükséges, mert hiszen a komolyság nem a hangra, hanem a felfogás értékére vonatko­zik, így lett Bartóky a legkonzervatívebb és egyben legmodernebb szépírók egyike. Megmaradt azok mellett az esztétikai és er­kölcsi törvények mellett, amelyek az emberi szellem több ezredéves története folyamán ma is igazi kincseink és irányt mutató fák­lyáink — de egyúttal igazi modern író volt, e szó legnemesebb értelmében, aki az em­beri lélek örök vonásai mellett a jelenkor emberének szövevényes érzés- és gondolat­­világát is ismerni tanulta és rajzolni tudta. „Beléptél az irodalomtörténet halhatatlanjai közé“ — Fabuláiról jól állapította meg Beöthy Zsolt, hogy azok a magyar tanítómese törté­netében Heltai Gáspár és Fáy András e nemű művei után a harmadik fejlődési fokozatot képviselik. — Történeti rajzai azokat a fili­grán ötvösműveket juttatják eszünkbe, me­lyekben a forma tökéletessége és az anyag nemes volta pompás összhangban hatnak egy­másra, fokozva egymás értékét. — Mai tár­gyú elbeszélései a külső és belső világ meg­­kapóan hű képét adják. Mikor pedig miszti­kumhoz nyúlt, — amit nagy előszeretettel tett — nem holmi divatos szellemidézési man­kókon botorkált, hanem a hit szárnyain emel­kedett magasra. — Felejthetetlen társunk, Bartóky József, itthagytad a földet, melynek népét annyira szeretted, s beléptél az irodalomtörténet hal­hatatlanjai közé. Nagy hová lett, mert nagy ember volt A rendkívül nagy hatást tett beszéd után Császár Elemér búcsúzott a halottól a Petőfi- Társaság képviselében, amely — úgymond — a legtöbb jogon vallhatja a magáénak a Kis­­faludy-Társasággal egyetemben. — Családi otthonodat — mondotta búcsúz­tatóbeszédében Császár Elemér — magad te­remtetted meg, hivatali pályádat magad ala­poztad meg. Abban azonban, hogy az ország első irodalmi társaságai magukhoz csatoltak téged, ebben nem neked van aktív részed, mert mi kerestünk meg téged, hogy társasá­gunk büszkeségévé légy. Amit írtál, a nemzet közkincsévé lett. Azért voltál nagy író, mert mint ember is nagy voltál. Császár Elemér nagyhatású beszéde után Szontágh Tamás mondott búcsúztatót a Szarvasi Öregdiákok Szövetségének nevében, amelynek Bartóky József egyik alapítója és elnöke volt. Az Aurora irodalmi kör képviseletében Tóth Lajos titkár tett koszorút a ravatalra, az Otthon Kör pedig, amely az özvegyhez rész­véttáviratot intézett és a szertartáson is több taggal képviseltet magát, ugyancsak koszorút helyezett el a ravatalon. Koszorút, küldtek még a magyar királyi földmivelésügyi miniszté­rium, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi-Társa­ság, a Franklin-Társulat, a Magyar Mezőgaz­dák Állattenyésztő részvénytársasága, az Or­szágos Gazdasági Munkáspénztár, a Kőbányai Polgári Serfőző, a Hazai Fatermelő r. t., a Mezőgazdasági r. t., a Szarvasi Öregdiákok Szövetsége és Zebegény község közönsége. A gyászszertartás után Bartóky József földi maradványait Zebegénybe szállították, a­hol szombaton délután 5 órakor helyezik örök nyugalomra. Rákoshegyen Budapest Keleti p. u.-tól 25 percnyire 200 négy­szögöles TELKEK 5. — pengőért ölenként réseletfizetésre kapha­tók. Pestkörnyéki Takarék és Házépítő Szövetkezetnél, Budapest, V.­ Erzsébet-tér 6. , félemelet. Telefon: Automata 807—18. és vasárnapokon, délelőtt Rákoshegyem a Hieronymi­ úton levő „Diófa“ vendéglátón. a Párszáz Kommunistát tartóztattak le csehországi Vörös Nap­on PRÁGA, júl. 6. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Vörös Nap, amelyre a kommunisták már hetek óta készülődtek és melyet lapjaikban óriási tünte­tésként harangoztak be, elmúltak anélkül, hogy a rendet és nyugalmat Prágában komo­lyabb incidens megzavarta volna. A kormány nemcsak Prágában vont össze nagyszámú rendőrséget és csendőrséget, hanem a fővá­rosba vezető útvonalakat is lezáratta, úgyhogy a környező városokból tervezett kommunista felvonulás elmaradt. A belváros egész nap óriási tábor képét mutatta. A Prágában ülésező tűzoltókongresz­­szus az Altstadter Ringen nagygyűlést tar­tott. A Ringet csendőr- és rendőrkordon zárta el, amely csupán a tűzoltókongresszuson részt­vevőknek és azoknak a személyeknek adott engedélyet a kordon átlépésére, akik arcképes igazolvánnyal rendelkeztek. A Vencel-téren volt a csendőrség és rendőrség főhadiszállása. A téren négy század gyalogos és egy század lovas rendőrség, valamint négy század csend­őrség sorakozott fel. A­ rendőrök új típusú gépfegyverekkel voltak felszerelve, amelyek­kel percenként 200 lövést lehet adni. A rendőrség mindössze 110 kommunista tüntetőt tartóztatott le, akik a rendőrkordon mögött állottak és hatalmas vörös kendőkkel próbálták a tömeget rávenni arra, hogy za­varja meg a tűzoltók felvonulását és tüntes­sen a kommunizmus mellett. Az összegyűlt kommunista tömegek azonban a hatalmas rendőri készültségre való tekintettel jobbnak látták a visszavonulást és tartózkodtak a hangos tüntetéstől. Mindössze a Vencel-téren került sor kisebb összetűzésre, minthogy a tömeg át akarta törni a kordont, ami azon­ban nem sikerült. A lovasrendőrség pillana­tok alatt helyreállította a rendet és vissza­szorította a tömeget. A hivatalos rendőri jelentés szerint az el­múlt éjszaka több autóbuszt feltartóztattak, amelyeken kommunista tüntetők igyekeztek Prágába. Estére a külvárosokban újból meg­erősítették a rendőri készültségeket. A vidéki városokból beérkező jelentések szerint egyes helyeken kisebb-nagyobb tünte­tések voltak. Komolyabb rendzavarásokra se­hol sem került a sor. Reichenbergben a rend­őrség szétoszlatta a kommunisták gyűlését és 150 embert letartóztatott. Falkenauban ugyancsak szétszórták a kommunisták gyűlé­sét. Vetter karlsbadi kommunista lapszerkesz­tőt őrizetbe vették. Chodauban körülbelül 2000-en vettek részt a kommunisták gyűlésén. A kivonult rendőrség elégtelennek bizonyult a kommunistákkal szemben, mire csendőrsé­get rendeltek ki, amely azután szétoszlatta a tömeget. Budapesti Hírlap( 1928 július 7. 1152. sz.) A svájciak azért jöttek, hogy igaz színben ismerjék meg Magyarországot Vacsora a Margitszigeten — Hat napig maradnak Budapesten Vendégek érkeztek. A szaabdság hazájá­ból, Svájcból jöttek, egy részük puszta érdek­lődésből, másik részük gazdasági kapcsolatok teremtése céljából. A Magyar Külügyi Tár­saság meghívására jöttek, hogy hat napig tartó tanulmányútjuk során, amennyire az idő engedi, megismerkedjenek viszonyaink­kal, amelyekkel — mint maguk mondották — tájékozatlanok. A háború kitöréséig úgy­szólván azt sem tudták, hogy a világon va­gyunk, de a háború óta főképpen — saj­nos — az utódállamok hírszolgálatából is­mernek bennünket. Éppen ezért missziót tel­jesített a Külügyi Társaság a német Svájc vezető férfiainak meghívásával, mert a láto­gatás után remélhetjük, hogy az esetleges gazdasági kapcsolatok megteremtésén kívül, felvilágosító munkát végezhetnek hazájuk­ban, ahol a Népszövetség dönt a világ né­peinek, közöttük a magyaroknak döntő fon­tosságú kérdéseiben. Vacsora a Margitszigeten A vendégeket a Külügyi Társaság képvise­letében Heilmann Ottokár, Drucker György üdvözölték a határ átlépésekor Hegyeshalmon s az üdvözlők sorához csatlakozott Szontágh Jenő nyugalmazott főispán is. A vendégeket rá­hatóan meglepte az ünnepies fogadtatás, gyönyörködve nézték a nemzeti színekkel dí­szített pályaudvart, a fogadásukra megjelent nagyszámú ünneplő közönséget és a kivonult cserkészeket. Budapestre négy óra után néhány perccel érkezett vonatuk, amelyet a rendőr­zenekar a svájci indulóval fogadott. A vendégeket a fo­gadó­ bizottság élén Lukács György v. b. t. t. köszöntötte a Külügyi Társaság nevében, majd Lobmayer Jenő a főváros részéről, Laskay Dénes a svájci magyar kereskedelmi kamara részéről mondott köszöntőt, amelyre Keller Emil kormánytanácsos, a vendégek vezetője válaszolt. Néhány órai pihenő után a társaság hajóra ült, hogy részt vegyen a Külügyi Tár­saságnak tiszteletükre rendezett vacsoráján. A vacsorán nagyszámú előkelőség élén meg­jelent Herrmann Miksa kereskedelmi minisz­ter, Rakovszky Iván, Khuen Héderváry Sán­dor gróf, Lyukács György, Czettler Jenő, Ra­kovszky Endre, Darányi Kálmán, Samarjai Lajos, Kozma Miklós, Csiszarik János püs­pök, Szalay Gábor báró, és még számosan. Az első felköszöntőt Lukács György mot­-­­­dotta, aki néhány találó szóval vázolta Ma­gyarország sorsát, amelynek megértésénél hi­vatkozott a svájciak becsületességére, igazság­és szabadság­ érzésére. Fister Brúnó svájci képviselő mondott ez­után szellemes köszöntőt és poharát a magya­roknak és svájciaknak barátkozására ürítette. Nagy taps fogadta a szólásra emelkedő Herrmann kereskedelemügyi minisztert, aki kijelentette, hogy ez alkalommal nem mint a kormány képviselője, hanem mint a svájciak barátja van jelen.. Felköszöntőjét azzal vé­gezte, hogy mi magyarok épp oly szilárdan állunk igazságunknak talapzatán, mint ahogy a svájciak hókoronás bérceik között. A tartózkodó svájciak A vacsora végén a vendégek a Spolarits- étterem terraszára vonultak, ahol fesztelen beszélgetés közben érdeklődtek országunk vi­szonyai iránt. Kérdéseik talán jellemzőbbek, mint azok a feleletek, amelyeket a mi kérdé­seinkre adtak. Feleleteikben ugyanis bizonyos tartózkodás volt észlelhető, amit, mikor megemlítettünk, nem is tagadtak. Megvallották, hogy, ha ter­­mészetesen barátságos érzelmekkel jöttek­­ Magyarországba, — hisz különben mi értelme se lenne vendégjárásuknak, — végleges véle­ményt Magyarország felől nem alkottak, annál kevésbbé, mert eddig való információjuk egy­oldalú volt. — Mi svájciak — mondotta az egyik vezető személyiség,­­ tartózkodó lelkületűek vagyunk, Magyarországot voltaképpen csupán a nem Magyarországból érkező írásokból és híreszte­lésekből ismerjük, de éppen tartózkodó maga­tartásunk az oka, hogy végleges véleményt ezeknek az alapján nem alkottunk. Most, hogy alkalmunk nyílik erre, igyekezünk mindent a maga való megvilágításában látni és a látot­taknak leszünk szószólói. A vendégek a további beszélgetés során beszéltek a svájci demokráciáról, ami ott azt jelenti, hogy minden ember kötelességé­nek érzi az összesség jólétén munkálkodni és viselni azoknak a feladatoknak terhét, amely ebből minden egyes polgárra háramlik. Ér­deklődtek parlamentünk összetétele iránt. Megkérdezték, hogy hány kommunista kép­viselőnk van? Behatóan érdeklődtek a kö­zöttünk élő nemzetiségek sorsa felől, sőt szóba jött a zsidókérdés is, amely náluk, mint mondották, nem probléma, mert a Zsi­dók teljes mértékben azonosítják magukat a közszellemmel. Ezek a negatív kérdések jellemezték azt a pozitív képet, amelyet rólunk eddig al­kottak. A svájciak a Népszövetségről Szóba került Rothermere lord akciója is. Feltűnőnek találják, hogy egy ember, még ha olyan hatalmas sajtóvállalat vezetője is, mint Rothermere, ilyen nagy hévvel szálljon síkra egy nemzetért, amellyel különösebb közelebbi vonatkozásban nincs. Arra a kérdésünkre, hogy hihetetlennek találják-e azt, hogy egy ember az igazság fel­ismerése után az igazságért harcbaszáll, azt mondották, hogy nem találják hihetetlennek, mert hiszen ez minden jóérzésű embernek kötelessége. A Népszövetségről az a véleményük, hogy kezdetben nem volt egyéb, mint a Versailles­­ben összeült hatalmak működésének állandó­sítása, de úgy látják, hogy lassan-lassan arra az útra lép, kell hogy lépjen, amely hangoz­tatott céljához vezet. — Ne csüggedjenek, — mondotta az egyik vezető személyiség. — Csüggedés helyett arra törekedjenek, hogy az egész világ tudomást szerezzen sorsukról, mert ha a világ lelkiis­meretét felébresztik, ez a hatalmas tanács, a Népszövetség, nem állhat ellen a lelkiismeret szavának. Mi magunk fogunk örülni legjob­ban, ha a tapasztaltak alapján ennek a lelki­­ismeretnek felébresztésén munkálkodhatunk. M. L Szent István-hiti Országos Mezőgazdasági­, Termelési- és Gépkiállítás 1928 augusztus 18-27-ig . Vigadó Gépcsarnokban Telefon: József 434-42 Kiállítási iroda: VII. Wesselényi­ u. 2. (Károly-körül sarok)

Next