Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-07 / 152. szám
6 Bartóky József búcsúztatása Péntek délután búcsúztatták Bartóky Józsefet a Kerepesi úti temető halottasházában, hogy a beszentelés után zebegényi tuszkulánumába szállítsák és ott helyezzék nyugalomra. A ravatal mellett megjelent a kormány és a földmivelésügyi minisztérium képviseletében Mayer Károly földművelésügyi államtitkár, a Kisfaludy-Társaság képviseletében Szász Károly, a Petőfi-Társaság nevében pedig Császár Elemér. Ott volt Czettler Jenő, Schandl Károly, Lukács György, Kozma Andor, Jeszenszky Pál, Perényi Zsigmond báró, Horánszky Lajos, Haán Károly, Nadányi Emil, Petri Mór, Sajó Sándor, Vargha Gyula, Karaffiáth Jenő, Grabovszky Miklós, Barcza Ernő, Dezsényi Béla, Szabolcska Mihály, Lampérth Géza, Kenedy Géza, Baán Aladár, Papp Viktor, Angyal Dávid, Kéky Lajos, Tomay Alajos, Petrovich Elek, Balázs Árpád, Györgyi Kálmán, Maday Gyula, Négyessy László, Majovszky Pál, Térffy Béla, Lakatos László, Gáspár Jenő, Szathmáry István, Nyegre László, Pataky József, Jékey László, Szontágh Tamás, Horánszky László és még számosan közéleti és társadalmi előkelőségeink közül. Az egyházi búcsúztatót Hegyi Sándor református lelkész mondotta, majd Göde Lajos püspöki segédlelkész nagyhatású beszéde és imája után Mayer Károly államtitkár búcsúztatta a földmivelésügyi minisztérium nevében. Amikor Bartóky József a vármegyétől a földmivelésügyi minisztériumba került, — mondotta, — akkor indult meg a földmivelésügyi minisztérium fellendülése. Ebben Bartókynak oroszlánrésze volt. Hatalmas alkotásai közepette ő volt a magyar mezőgazdasági szociálpolitika megteremtője. Nemcsak a közigazgatásban, de irodalmi téren is nagyot alkotott. Ezután Szász Károly lépett a ravatal elé. Az ő és az utána következő Császár Elemér búcsúztató beszéde elütött a búcsúztatók szokásos hangjától és valósággal új műfajt képviselt. Azok helyett a szavak helyett, amelyek ilyenkor könnyen elérzékenyítik a gyászolókat, inkább méltató szónoklatot mondottak, amelyek emelkedett hangulatot vittek a gyászünnepségbe. A konzervatív modern költő — Az első magyar irodalmi testület — kezdette beszédét Szász Károly, — a Kisfaludy-Társaság nevében búcsúztatom el Bartóky Józsefet. Keserves feladat ez nekem, aki nemcsak Társaságunk kiváló tagját, nem csupán az irodalom nagy halottját, nem is csak a világszemlélet és az eszmények keresése szempontjából velem annyira rokon írótársat , hanem a legmelegebb szívű, legigazabb lelkű és leghívebb barátaim egyikét gyászolom benne. Pályája szinte csodálatosnak látszik azok előtt, akik csak utolsó néhány esztendős szakaszát ismerik — de azok előtt is, akik tudják, hogy Bartóky József nem akkor lett íróvá, mikor a hivatal terhétől szabadulva, ■nagyszerű magyar fabuláival egyszerre egész babérerdőhöz jutott, hanem a láng kitört már lelkéből és eget kért akkor, mikor ő kis diákul a szarvasi iskola padjaiban ült. — Bartóky igazán poétának született. S mi tette Bartókyt — fényes tehetsége mellett — a nagyközönség előtt oly népszerűvé, s a komoly kritika előtt is oly tiszteltter Egyéniségének az a tulajdonsága, hogy lelke legtisztább vonzalmával szerette a maga írói mesterségét, és szinte áhitatos érzéssel becsülte meg tollát. Meglátszik ez tárgyválasztásán épp úgy, mint munkáinak erkölcsi komolyságán — azai a legvidámabb írásokban is szükséges, mert hiszen a komolyság nem a hangra, hanem a felfogás értékére vonatkozik, így lett Bartóky a legkonzervatívebb és egyben legmodernebb szépírók egyike. Megmaradt azok mellett az esztétikai és erkölcsi törvények mellett, amelyek az emberi szellem több ezredéves története folyamán ma is igazi kincseink és irányt mutató fáklyáink — de egyúttal igazi modern író volt, e szó legnemesebb értelmében, aki az emberi lélek örök vonásai mellett a jelenkor emberének szövevényes érzés- és gondolatvilágát is ismerni tanulta és rajzolni tudta. „Beléptél az irodalomtörténet halhatatlanjai közé“ — Fabuláiról jól állapította meg Beöthy Zsolt, hogy azok a magyar tanítómese történetében Heltai Gáspár és Fáy András e nemű művei után a harmadik fejlődési fokozatot képviselik. — Történeti rajzai azokat a filigrán ötvösműveket juttatják eszünkbe, melyekben a forma tökéletessége és az anyag nemes volta pompás összhangban hatnak egymásra, fokozva egymás értékét. — Mai tárgyú elbeszélései a külső és belső világ megkapóan hű képét adják. Mikor pedig misztikumhoz nyúlt, — amit nagy előszeretettel tett — nem holmi divatos szellemidézési mankókon botorkált, hanem a hit szárnyain emelkedett magasra. — Felejthetetlen társunk, Bartóky József, itthagytad a földet, melynek népét annyira szeretted, s beléptél az irodalomtörténet halhatatlanjai közé. Nagy hová lett, mert nagy ember volt A rendkívül nagy hatást tett beszéd után Császár Elemér búcsúzott a halottól a Petőfi- Társaság képviselében, amely — úgymond — a legtöbb jogon vallhatja a magáénak a Kisfaludy-Társasággal egyetemben. — Családi otthonodat — mondotta búcsúztatóbeszédében Császár Elemér — magad teremtetted meg, hivatali pályádat magad alapoztad meg. Abban azonban, hogy az ország első irodalmi társaságai magukhoz csatoltak téged, ebben nem neked van aktív részed, mert mi kerestünk meg téged, hogy társaságunk büszkeségévé légy. Amit írtál, a nemzet közkincsévé lett. Azért voltál nagy író, mert mint ember is nagy voltál. Császár Elemér nagyhatású beszéde után Szontágh Tamás mondott búcsúztatót a Szarvasi Öregdiákok Szövetségének nevében, amelynek Bartóky József egyik alapítója és elnöke volt. Az Aurora irodalmi kör képviseletében Tóth Lajos titkár tett koszorút a ravatalra, az Otthon Kör pedig, amely az özvegyhez részvéttáviratot intézett és a szertartáson is több taggal képviseltet magát, ugyancsak koszorút helyezett el a ravatalon. Koszorút, küldtek még a magyar királyi földmivelésügyi minisztérium, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi-Társaság, a Franklin-Társulat, a Magyar Mezőgazdák Állattenyésztő részvénytársasága, az Országos Gazdasági Munkáspénztár, a Kőbányai Polgári Serfőző, a Hazai Fatermelő r. t., a Mezőgazdasági r. t., a Szarvasi Öregdiákok Szövetsége és Zebegény község közönsége. A gyászszertartás után Bartóky József földi maradványait Zebegénybe szállították, ahol szombaton délután 5 órakor helyezik örök nyugalomra. Rákoshegyen Budapest Keleti p. u.-tól 25 percnyire 200 négyszögöles TELKEK 5. — pengőért ölenként réseletfizetésre kaphatók. Pestkörnyéki Takarék és Házépítő Szövetkezetnél, Budapest, V. Erzsébet-tér 6. , félemelet. Telefon: Automata 807—18. és vasárnapokon, délelőtt Rákoshegyem a Hieronymi úton levő „Diófa“ vendéglátón. a Párszáz Kommunistát tartóztattak le csehországi Vörös Napon PRÁGA, júl. 6. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Vörös Nap, amelyre a kommunisták már hetek óta készülődtek és melyet lapjaikban óriási tüntetésként harangoztak be, elmúltak anélkül, hogy a rendet és nyugalmat Prágában komolyabb incidens megzavarta volna. A kormány nemcsak Prágában vont össze nagyszámú rendőrséget és csendőrséget, hanem a fővárosba vezető útvonalakat is lezáratta, úgyhogy a környező városokból tervezett kommunista felvonulás elmaradt. A belváros egész nap óriási tábor képét mutatta. A Prágában ülésező tűzoltókongreszszus az Altstadter Ringen nagygyűlést tartott. A Ringet csendőr- és rendőrkordon zárta el, amely csupán a tűzoltókongresszuson résztvevőknek és azoknak a személyeknek adott engedélyet a kordon átlépésére, akik arcképes igazolvánnyal rendelkeztek. A Vencel-téren volt a csendőrség és rendőrség főhadiszállása. A téren négy század gyalogos és egy század lovas rendőrség, valamint négy század csendőrség sorakozott fel. A rendőrök új típusú gépfegyverekkel voltak felszerelve, amelyekkel percenként 200 lövést lehet adni. A rendőrség mindössze 110 kommunista tüntetőt tartóztatott le, akik a rendőrkordon mögött állottak és hatalmas vörös kendőkkel próbálták a tömeget rávenni arra, hogy zavarja meg a tűzoltók felvonulását és tüntessen a kommunizmus mellett. Az összegyűlt kommunista tömegek azonban a hatalmas rendőri készültségre való tekintettel jobbnak látták a visszavonulást és tartózkodtak a hangos tüntetéstől. Mindössze a Vencel-téren került sor kisebb összetűzésre, minthogy a tömeg át akarta törni a kordont, ami azonban nem sikerült. A lovasrendőrség pillanatok alatt helyreállította a rendet és visszaszorította a tömeget. A hivatalos rendőri jelentés szerint az elmúlt éjszaka több autóbuszt feltartóztattak, amelyeken kommunista tüntetők igyekeztek Prágába. Estére a külvárosokban újból megerősítették a rendőri készültségeket. A vidéki városokból beérkező jelentések szerint egyes helyeken kisebb-nagyobb tüntetések voltak. Komolyabb rendzavarásokra sehol sem került a sor. Reichenbergben a rendőrség szétoszlatta a kommunisták gyűlését és 150 embert letartóztatott. Falkenauban ugyancsak szétszórták a kommunisták gyűlését. Vetter karlsbadi kommunista lapszerkesztőt őrizetbe vették. Chodauban körülbelül 2000-en vettek részt a kommunisták gyűlésén. A kivonult rendőrség elégtelennek bizonyult a kommunistákkal szemben, mire csendőrséget rendeltek ki, amely azután szétoszlatta a tömeget. Budapesti Hírlap( 1928 július 7. 1152. sz.) A svájciak azért jöttek, hogy igaz színben ismerjék meg Magyarországot Vacsora a Margitszigeten — Hat napig maradnak Budapesten Vendégek érkeztek. A szaabdság hazájából, Svájcból jöttek, egy részük puszta érdeklődésből, másik részük gazdasági kapcsolatok teremtése céljából. A Magyar Külügyi Társaság meghívására jöttek, hogy hat napig tartó tanulmányútjuk során, amennyire az idő engedi, megismerkedjenek viszonyainkkal, amelyekkel — mint maguk mondották — tájékozatlanok. A háború kitöréséig úgyszólván azt sem tudták, hogy a világon vagyunk, de a háború óta főképpen — sajnos — az utódállamok hírszolgálatából ismernek bennünket. Éppen ezért missziót teljesített a Külügyi Társaság a német Svájc vezető férfiainak meghívásával, mert a látogatás után remélhetjük, hogy az esetleges gazdasági kapcsolatok megteremtésén kívül, felvilágosító munkát végezhetnek hazájukban, ahol a Népszövetség dönt a világ népeinek, közöttük a magyaroknak döntő fontosságú kérdéseiben. Vacsora a Margitszigeten A vendégeket a Külügyi Társaság képviseletében Heilmann Ottokár, Drucker György üdvözölték a határ átlépésekor Hegyeshalmon s az üdvözlők sorához csatlakozott Szontágh Jenő nyugalmazott főispán is. A vendégeket ráhatóan meglepte az ünnepies fogadtatás, gyönyörködve nézték a nemzeti színekkel díszített pályaudvart, a fogadásukra megjelent nagyszámú ünneplő közönséget és a kivonult cserkészeket. Budapestre négy óra után néhány perccel érkezett vonatuk, amelyet a rendőrzenekar a svájci indulóval fogadott. A vendégeket a fogadó bizottság élén Lukács György v. b. t. t. köszöntötte a Külügyi Társaság nevében, majd Lobmayer Jenő a főváros részéről, Laskay Dénes a svájci magyar kereskedelmi kamara részéről mondott köszöntőt, amelyre Keller Emil kormánytanácsos, a vendégek vezetője válaszolt. Néhány órai pihenő után a társaság hajóra ült, hogy részt vegyen a Külügyi Társaságnak tiszteletükre rendezett vacsoráján. A vacsorán nagyszámú előkelőség élén megjelent Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter, Rakovszky Iván, Khuen Héderváry Sándor gróf, Lyukács György, Czettler Jenő, Rakovszky Endre, Darányi Kálmán, Samarjai Lajos, Kozma Miklós, Csiszarik János püspök, Szalay Gábor báró, és még számosan. Az első felköszöntőt Lukács György mot-dotta, aki néhány találó szóval vázolta Magyarország sorsát, amelynek megértésénél hivatkozott a svájciak becsületességére, igazságés szabadság érzésére. Fister Brúnó svájci képviselő mondott ezután szellemes köszöntőt és poharát a magyaroknak és svájciaknak barátkozására ürítette. Nagy taps fogadta a szólásra emelkedő Herrmann kereskedelemügyi minisztert, aki kijelentette, hogy ez alkalommal nem mint a kormány képviselője, hanem mint a svájciak barátja van jelen.. Felköszöntőjét azzal végezte, hogy mi magyarok épp oly szilárdan állunk igazságunknak talapzatán, mint ahogy a svájciak hókoronás bérceik között. A tartózkodó svájciak A vacsora végén a vendégek a Spolarits- étterem terraszára vonultak, ahol fesztelen beszélgetés közben érdeklődtek országunk viszonyai iránt. Kérdéseik talán jellemzőbbek, mint azok a feleletek, amelyeket a mi kérdéseinkre adtak. Feleleteikben ugyanis bizonyos tartózkodás volt észlelhető, amit, mikor megemlítettünk, nem is tagadtak. Megvallották, hogy, ha természetesen barátságos érzelmekkel jöttek Magyarországba, — hisz különben mi értelme se lenne vendégjárásuknak, — végleges véleményt Magyarország felől nem alkottak, annál kevésbbé, mert eddig való információjuk egyoldalú volt. — Mi svájciak — mondotta az egyik vezető személyiség, tartózkodó lelkületűek vagyunk, Magyarországot voltaképpen csupán a nem Magyarországból érkező írásokból és híresztelésekből ismerjük, de éppen tartózkodó magatartásunk az oka, hogy végleges véleményt ezeknek az alapján nem alkottunk. Most, hogy alkalmunk nyílik erre, igyekezünk mindent a maga való megvilágításában látni és a látottaknak leszünk szószólói. A vendégek a további beszélgetés során beszéltek a svájci demokráciáról, ami ott azt jelenti, hogy minden ember kötelességének érzi az összesség jólétén munkálkodni és viselni azoknak a feladatoknak terhét, amely ebből minden egyes polgárra háramlik. Érdeklődtek parlamentünk összetétele iránt. Megkérdezték, hogy hány kommunista képviselőnk van? Behatóan érdeklődtek a közöttünk élő nemzetiségek sorsa felől, sőt szóba jött a zsidókérdés is, amely náluk, mint mondották, nem probléma, mert a Zsidók teljes mértékben azonosítják magukat a közszellemmel. Ezek a negatív kérdések jellemezték azt a pozitív képet, amelyet rólunk eddig alkottak. A svájciak a Népszövetségről Szóba került Rothermere lord akciója is. Feltűnőnek találják, hogy egy ember, még ha olyan hatalmas sajtóvállalat vezetője is, mint Rothermere, ilyen nagy hévvel szálljon síkra egy nemzetért, amellyel különösebb közelebbi vonatkozásban nincs. Arra a kérdésünkre, hogy hihetetlennek találják-e azt, hogy egy ember az igazság felismerése után az igazságért harcbaszáll, azt mondották, hogy nem találják hihetetlennek, mert hiszen ez minden jóérzésű embernek kötelessége. A Népszövetségről az a véleményük, hogy kezdetben nem volt egyéb, mint a Versaillesben összeült hatalmak működésének állandósítása, de úgy látják, hogy lassan-lassan arra az útra lép, kell hogy lépjen, amely hangoztatott céljához vezet. — Ne csüggedjenek, — mondotta az egyik vezető személyiség. — Csüggedés helyett arra törekedjenek, hogy az egész világ tudomást szerezzen sorsukról, mert ha a világ lelkiismeretét felébresztik, ez a hatalmas tanács, a Népszövetség, nem állhat ellen a lelkiismeret szavának. Mi magunk fogunk örülni legjobban, ha a tapasztaltak alapján ennek a lelkiismeretnek felébresztésén munkálkodhatunk. M. L Szent István-hiti Országos Mezőgazdasági, Termelési- és Gépkiállítás 1928 augusztus 18-27-ig . Vigadó Gépcsarnokban Telefon: József 434-42 Kiállítási iroda: VII. Wesselényi u. 2. (Károly-körül sarok)