Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

­ A gyáripar időszerű kérdései A Máv. beruházások — Az állami üze­mek versenye — A GyOSz igazgató­­sági ülése A Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­sége igazgatósága Felbier Henrik elnöklésé­vel ülést tartott, amely mindenekelőtt az Ál­lamvasutak részére tervezett beruházások el­halasztásának kérdésével foglalkozott. Az igazgatóság megállapította, hogy a GyOSz már esztendők óta sürgeti a kormánynál az Államvasutak rekonstrukcióját, tekintve, hogy a hosszú éveken át úgyszólván a világháború kitörése óta elmaradt beruházások sürgős pót­lása immár életkérdése a gazdasági életnek. A GyOSz részletesen megjelölte, hogy mely beruházások volnának legelsősorban megvaló­­sítandók. A kormány és a Máv. magáévá is tette a Szövetség előterjesztését és ha a be­ruházási programm, amelyet a Máv. kidol­gozott, nem is ölelte fel mindazokat a telje­sítményeket, amelyekre a Szövetség szerint szükség volna, mégis kétségtelen, hogy a tervbe vett beruházások sürgős keresztülvitele lényegesen javított volna a helyzeten. Annál sajnálatosabb, hogy a népszövetségi tárgya­lások során ennek a beruházó programainak elfogadása elhalasztódott, holott Magyaror­szág gazdasági és politikai konszolidáltsága az ilyen minden tekintetben produktív beru­házást teljes mértékben indokoltá tesz. Az igazgatóság elhatározta, hogy ezt az égető problémát állandóan napirenden tartja. Az igazgatóság azután behatóan foglalko­zott a magánipar­ létérdekeit fenyegető állami verseny kérdésével. Fenyő Miksa dr. ügy­vezető igazgató rámutatott arra, hogy a Szö­vetség legutóbb kénytelen volt a nyilvános­ság előtt is a leghatározottabban állást fog­lalni a tervbe vett állami kőbányaüzemek ellen. Ez az állami verseny nemcsak a ma­gánüzemekbe fektetett tőkék elértéktelenedé­sét vonja maga után, ami általános közgaz­dasági szempontból feltétlenül aggasztó, de a magánvállalatokat arra is fogja kényszerí­teni, hogy munkásaik nagy részét elbocsás­sák. Az igazgatóság elhatározta, hogy e kér­désben sürgős előterjesztéssel fordul a pénz­ügyminiszter úrhoz és az országgyűlés tag­jainak megküldendő memorandumban is fel fogja tárni ennek az akciónak a magániparra végzetes következményeit. Szóba került, hogy a földmívelésügyi mi­nisztérium a gyümölcsexport fejlesztése érde­kében megindított láda akció során egyenesen felhívta az exporttal foglalkozó kereskedőket, hogy ládagyárat létesítsenek, holott az ország­ban öt nagy­üzem s számtalan kisebb gyár foglalkozik l­ádák gyártásával, melyek egy­más között a legélesebb harcban a legolcsóbb áron fedezik a szükségletet. Állást foglalt az igazgatóság az ellen is, hogy a földmivelés­­ügyi minisztérium rézgálic-szükségletét, amely­hez egész belföldi fogyasztásnak mintegy 25 százaléka az üzemben lévő gyárak mellőzésé­vet egy évek óta leszerelt és üzemen kívül helyezett gyárnál fedezte, több évre biztosít­ván az illető gyár részére az állami szállítást és teljesen figyelmen kívül hagyva az üzem­ben levő gyárak igen kedvező ajánlatát. Egyéb súlyos sérelmeket is felhoztak ez ülé­sen a Szövetség igazgatóságának tagjai, me­lyek közül a legszembeszökőbb, hogy pénzügyi rezegek ásványolajtermékek kincstári része­sedésmentes beszerzésével kapcsolatban egy külföldi importőr céget ajánlanak a gazdák figyelmébe. Az igazgatóság elhatározta, hogy mindeze­ket a jelenségeket illetékes helyen a legerélye­sebben szóvá fogja tenni és a gyáripari ter­melés érdekében megfelelő intézkedéseket fog tenni í#28Jűlhw T. (147. sí.) ■mm ■»■i'iii1 ■ w iiwn iiimiiMi m i i Budapesti Hírlap Schüller P úr állásfoglalása tehát újra csak politikum-számba mehet és Ausztriának to­vábbi magatartását a gyakorlatban nem fogja befolyásolni. Ez a kétlaki játék Ausztriának egészen jól fizetett, mert hiszen harmadfél év alatt az osztrák külkereskedelmi mérleg úgy­szólván stabil maradt. Ezzel szemben a mi külkereskedelmi mérlegünk rohamosan romlik, azoknak a nagy engedményeknek nyomán, melyeket vámpolitikai tekintetben lépten-nyo­­mon tettünk, még­pedig megfelelő ellenérték nélkül, mert hiszen mezőgazdasági termelé­sünk kivitelét a számbajövő államok rideg po­litikai szempontok által diktált magatartása nem engedi érvényesülni. Mi leghamarabb sza­kítottunk a behozatali tilalmakkal Közép- Európában, utóbbi időben a legnagyobb en­gedményeket tettük a vámok terén és készség­gel állunk rendelkezésre a továbbiakban is. De csak abban az esetben, ha mi is kapunk valamit azért, amit adunk, ha azok részéről jóindulatot tapasztalunk, akik évek óta min­den lehetőt megtesznek gyengítésünkre és elszigeteltségünk fokozására. S. O. Gazdagyű­lés Győrött Tegnap tartotta tisztújító közgyűlését Győ­rött a Felsődunántúli­­Mezőgazdasági Kamara. A kamara elnökévé nagy lelkesedéssel ismét Khuen-Héderváry Károly grófot választották. Alelnökök lettek: Maróthy László dr., a Vas­­vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, Holit­­scher Károly, a Veszprém megyei Gazdasági Egyesület alelnöke, Szauter Ferenc és sokoró­­pátkai Szabó István. A választások megejtése után Khuen-Hé­derváry Károly hosszabb beszédet mondott, amelyben vázolta legközelebbi munkaprog­­rammját és a kamara tennivalóit.­­ A produktív termelésre — mondotta — megvan a készség ugyan a gazdatársadalom­ban és ez a nehéz viszonyok ellenére fokozódik is, de a termelési költségek folytonos drágu­lása, az ipari cikkek magas árai, a súlyos köz­terhekkel és a magas hitelkamattételekkel együtt nagyon aggasztóvá teszik a gazdatársa­dalom minden rétegének helyzetét. Maga a többtermelés csak úgy segíthet, a válságon, ha a megfelelő értékesítés biztosítható. Éppen e tekintetben a nemzetközi erőviszonyok harca nagyon bonyolódottá teszi a helyes kivezető út feltalálását. Az önálló vámtarifa, sajnos, sok tekintetben csalódást okozott és eddig ke­vés előnyt nyújtott. A külföldi piac bizalmá­nak megszerzése kenyérmagvaknál, állatoknál, bornál, gyümölcsnél a típustermelés révén vá­lik lehetővé, egyszóval a magyar agrárterme­lésnek mielőbb arra kell berendezkednie, hogy az újonnan előállott helyzetben a monarchia feloszlása által adódott igényeknek eleget te­hessen. A megválasztott alelnökök nevében Ma­róthy László mondott köszönetet, örömét fe­jezte ki afelett, hogy a kamara, mint hivatalos érdekképviselet, a szabad társuláson alapuló évtizedes gazdasági egyesületekkel szoros együttműködést óhajt a jövőre is. Az 1927. évi működésről szóló jelentést tíz­éves nyomtatott évkönyvben terjesztette elő Ormándy János dr. igazgató, röviden vázolva az első hatéves ciklusban a kamarai működés nehézségeit. Az agrárérdekvédelem a termelés irányításában, fokozásában, az értékesítés elő­mozdításában és a szaktudás fejlesztésében csúcsosodott ki. A többtermelést a nemesített magvak használatának általánosításával, az okszerű talajmívelés terjesztésével és a műtrá­gyák alkalmazásával, a kutató, demonstráló és összehasonlító kísérletek százaival szolgálta a kamara. A földmívelésügyi kormánynak külö­nösen két osztálya igen hathatósan támogatta a kamara munkáját s eredményes együttmű­ködés volt elérhető a felsődunántúli kerület hatósági és agrárszerveivel is. Az igazgatósági jelentést Mohácsy Lajos elismeréssel boncolta s örömmel állapította meg, hogy az agrár ér­dekképviseleti törvény elgondolása évről-évre szebben és erőteljesebben bontakozik ki az életben, mert a gazdakamarai intézmény a leg­kisebb napszámos- és cselédembertől felfelé a tízezer holdas birtokosig egy táborba tömöríti a mezőgazdaság felvirágoztatására az egész gazd­atársadalmat. Holitscher Károly alelnök a köztehervise­lés általános adatainak ismertetése után a köz­ségi háztartások ügyét tette szóvá szakavatott­­sággal és teljes őszinteséggel. A jelenlegi rendszer áldatlan, mert azon községek, ahol nagybérletek, iparvállalatok vannak, a kere­seti adóból gond nélkül élhetnek, míg más, egyébként érdemes községek az 50 százalékos pótadóból kénytelenek a legnélkülözhetetle­nebb kiadásaikat is előteremteni. Követeli, hogy a kamara komoly intő szóval forduljon az illetékes körökhöz addig, amíg a nehézsé­gekkel küzdő községekben az ellentétek és az elégedetlenség káros mérvet nem ölt Az indítványok során Ruip Jenő pápai kis­gazda az állami tenyészállatbeszerzés körül szerzett tapasztalatait ismertette és módosító indítványt terjeszt elő. Csaplár József, a felső­­dunántúli kisgazdatársadalom nevében fejezte ki háláját és elismerését az első hatéves mun­káért a kamara igazgatóságának és különösen az újonnan megválasztott elnöknek, Khuen- Héderváry Károly grófnak. — A sertéskivitel támogatása. A gazda­társadalom hosszabb ideje panaszolja, hogy a sertés- és a sertéstermékek kivitele milyen nehézségekbe ütközik. Ennek a panasznak alaposságát a külkereskedelmi statisztika adatszerűen bizonyítja, amennyiben ebből kitűnik, hogy a kivitel úgy az élősertésekből, mint a sertéstermékekből visszaesett. A ser­tés- és sertéstermékek exportjánál mutatkozó nehézségeknek az a magyarázata, hogy amíg a kiviteli piacainkon jelentkező szomszédos államok sertésexportőrei kormányaik részé­ről messzemenő támogatást élveznek, addig a magyar kivitel ezekhez képest egész jelen­téktelen kedvezményekkel rendelkezik. Né­metország például kiviteli prémiumot biztosít az exportra kerülő sertés után. Más orszá­gok olcsó vasúti tarifákat, refakciókat stb. biztosítanak. Nálunk a sertés kiviteli tarifája drágább, mint az a tranzitó díjtétel, amit a jugoszláv, vagy román sertés a nyugat felé való szállítás esetén a magyar vasútvonala­kon igénybe vehet. A forgalmi adó vissza­térítésének kulcsa is oly kicsi, hogy tulajdon­képen előnyt sem jelent. Az állatforgalmi adó visszatérítése pedig még mindig elinté­zetlen kérdés. Úgy látszik azonban, hogy a kormány végre elérkezettnek látja az időt, hogy komolyan foglalkozzék a sertésexport válságával. Az egyik bizonyíték erre vonat­kozóan a hivatalos lap tegnapi számában megjelent rendelet, amely a külföldre szállí­tott disznóhás, friss szalonna és disznózsír után, a visszatérítendő forgalmi adó mérté­két, amely eddig az exportra kerülő áru érté­kének 1,8%-a volt, annak 2,5%-ára emelte. Ezzel egyidőben a földművelésügyi miniszté­rium külforgalmi bizottsága július 2-ára ér­tekezletre hívta egybe az érdekeltséget, hogy megvitassa, milyen módon lehetne a válság­ban levő sertéshizlaláson az exportfeltételek megjavításával komolyan segíteni.­­ Iparvédelmi kongresszus lesz Buda­pesten. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szö­vetség magyarországi csoportja Belatiny Ar­tur elnöklésével ülést tartott. Az elnök álta­lános tetszésnyilvánítás között közölte, hogy a szövetség jövő évi kongresszusát a ma­gyar királyi kormány támogatásával, az ő elnöklete alatt, Budapesten fogja megtar­tani. Felhívta továbbá az érdekeltségeket, hogy a munkaprogrammra vonatkozó javas­lataikat augusztus 15-éig tegyék meg. Kele­men István alelnök a múlt hónap végén megtartott római kongresszuson észlelhető ve­zető eszméket ismertette. Kifejtette többek között, hogy az egyes országos csoportok háború előtti diktál­ása megszűnt és hogy tel­jes mértékben megnyugtató az a körülmény, hogy céltudatos munkával eredményre lehet számítani. Kelemen András titkár kimerí­tően beszámolt a római kongresszus egész anyagáról, mely a hazai kereskedelemre és iparra oly nagyfontosságú kérdéseket is fel­ölelt, mint a nemzetközi áruosztályozás, a védjegyek részleges átruházása, az elsőbb­ség és a hamis származási megjelölések elleni küzdelem. Janssen Lajos pénztáros méltatta az elnök és alelnök érdemeit, a következő kongresszusnak Budapestre történt összehí­vását illetőleg. Ismertette még a szövetségi pénztár helyzetét.­­ Változatlan a kiskereskedelmi árszint júniusban. Vágó József Pester Lloyd in­dexe szerint a kiskereskedelmi árszint jú­niusban nem változott. Ezzel szemben a szocialista Szakszervezeti Tanács számítása ugyanerre a időre másfélszázalékos index­emelkedést mutat ki. Vágó szerint az ilyen eltérés csak úgy, nyár elején lehetséges és onnan ered, hogy az új termékek csak las­san szorítják ki a régieket. Már most az indexkészítő józan megítélésétől függ, hogy a kritikus átmenet idején az új termékek (új burgonya, bab, káposzta) árát veszi-e figyelembe vagy a régiekét. — A mezőgazdasági termelés költségei Ma­gyarországon. A Magyar Közgazdasági Tár­saság: „A mezőgazdasági termelés költségei Ma­gyarországon‘ ‘ című pályatétel megírására pá­lyázatot hirdet. A pályázatban résztvenni óhaj­ták dolgozatuk vázlatát, melyből munkájuk szerkezeti terve és tudományos módszere kellőleg megismerhető legyen, egy teljesen kidolgozott fejezettel együtt címüket tartalmazó jeligés le­vél kíséretében 1928. október 30-ig nyújtsák be a Társaság titkárságánál (Nagy Dénes Buda­pest, 1., Budafoki­ út 5. Tel.: J. 331—64.) A Társaság igazgató-választmánya a kebeléből ki­küldendő bíráló-bizottság javaslata alapján a három legjobb pályamű-vázlatot — amennyiben azok tudományos színvonalról tanúskodnak — egyenként 300—300 pengővel jutalmazza és a legjobbnak ítélt vázlat szerzőjét megbízza a pá­lyatétel teljes kidolgozásával. A végleges munka elkészülte után, amennyiben az a bíráló­bizottság ítélete szerint megfelel a benyújtott vázlat alap­ján megkövetelhető feltételeknek, annak íróját 3000 pengővel jutalmazzák s gondoskodnak mű­vének a Közgazdasági Könyvtárban való megje­lenéséről. Jutalomban csak abszolút tudományos becsű munkák részesülhetnek, ilyenek hiányában a pályadíjat nem fogják kiadni. — Magyar bankjegyek a kölni kiállítá­son.) A kölni nemzetközi sajtókiállítás megnyitása alkalmával hazai körök, de külföldiek előtt is feltűnést keltett, hogy a magyar­ állami papírpénzekből csupán a svájci kiállításon volt sorozatok láthatók és pedig nemcsak régiek, hanem a jelen­leg érvényben lévők közül is egynéhány. A Jegybank-nyomda a félreértések elkerü­lése végett gondoskodott arról, hogy utó­lag a magyar osztályon a Budapesten sok­szorosított bankjegyek is elhelyeztessenek. A Jegybank-nyomda vezérigazgatója sze­mélyesen utazott Kölnbe és a magyar osz­­tályt gondozó Sziklay Béla konzullal együtt gondoskodtak arról, hogy a magyar művészek tervei alapján itthon készült címletek is helyet kapjanak a kölni nem­zetközi sajtókiállítás magyar részében.­­ A fizetésképtelenségi válság féléves mérlege. Az Országos Hitelvédő Egylet ki­mutatása szerint júniusban az új kényszer­egyezségi ügyek száma 147 (májusban 134 és tavaly júniusban 58), a magánegyezségek száma 16 (májusban 31 és tavaly júniusban 9), végül a csődök száma 28 (májusban 59, tavaly júniusban 29) volt. Az OHB előtti ügyek passzívuma júniusban elérte a 11.6 mil­lió pengőt, holott májusban csak 9.7 millió, ta­valy júniusban pedig csak 3.2 millió pengőt tett. Az év első hat hónapjában a megindított kényszeregyezségi ügyek száma 737 volt, míg a múlt esztendő azonos időszakában csak 404-et tett, vagyis a fizetésképtelenségi válság az el­múlt esztendőhöz képest erősen kiszélesedett. Júniusban az OHE előtt 56 egyezség jött létre, ezeknél 21 esetben sikerült a kvóta feljaví­tása, 39 esetben kezes állítása, 10 esetben te­lekkönyvi bekebelezés, végül pedig 10 esetben az OHE-ellenőrzés fenntartása. Itt említjük meg, hogy a Magyar Tudakozódó Egylet is elkészítette a fizetésképtelenségi válságról szóló jelentését, amelyet felterjesztett a kereskedelmi miniszternek. Ez az összeállítás az év első fe­lében 737 csődön kívüli kényszeregyezséget (ta­valy 405) és 224 csődöt (tavaly 205), vagyis 961 fizetésképtelenséget (tavaly 610) mutat ki. Ez azt jelenti, hogy a múlt évhez képest az első fél esztendővel szemben 57,54, a második félévvel szemben pedig 113,55 százalékkal emelkedett az idén a fizetésképtelenségi esetek száma. A kényszeregyezségek havi átlagszáma az idén 123, holott tavaly csak 67,5 volt. Ugyanígy a csődök átlagszáma a tavalyi 34-ről 37-re szaporodott. A MTE statisztikáját ki­egészíti Hajdú Miklós dr. igazgató helyzetje­lentése, mely behatóan foglalkozik a hitelvál­ság és a megelőző hitelvédelem összes időszerű kérdéseivel. — A Banque de France első stabilizált bankjegykimutatása. Párizsi távirat szerint a francia jegybank legújabb bankjegyki­mutatásában teljes mértékben megfelelt a stabilizációs törvény követelményeinek. A rendkívül érdekes kimutatás szerint az aranykészlet valorizálva 28.934.885.268 frankra rúg, míg a rövidlejáratú tartozá­sok összege eléri a 71.529.709.825 frankot, aminek következtében az aranykészletnek a rövidlejáratú tartozásokhoz viszonyított aránya 40.45 százalék. A bankjegyforgalom 58.772.471.105 frankra rúg. A tényleges aranyfedezet bőségesen meghaladja a tör­vény szerint előírt harmincöt százalékot. — Lókiállítás és díjazás. A Kápolnán június 24-én lefolyt és a Hevesvármegyei Gaz­dasági Egyesület által rendezett lókiállítás, melynél a bírálatban intenzíven résztvettek: Graeffl Jenő, Hedry Lőrinc főispán, Okoli­­csányi Imre alispán, Mihályi Kálmán ezredes, a honvédelmi miniszter képviselője és Édes István m. kir. lótenyésztési felügyelő, valamint Dőry Béla egyesületi titkár. Az eredmény a következő: A négyévesnél idősebb kancák ki­állításánál: I. Szabó Imre Füzesabony, II. Balog Bernát Kömlő, III. Bartus István Kömlő. A hároméves kancacsikók közül: I. Szabó Énok Besenyőtelek, II. Szabó Énok Besenyőtelek, III. Juhász Sándor Zaránd. A kétéves kancacsikóknál: I. Bozsik Zsigmond Besenyőtelek, II. Szabó Kis Károly Besenyő­­telek, III. Püspöki Antal Besenyőtelek. Az egyéves kancacsikóknál: I. Gulyás János Támaszentmiklós, II. Püspöki Antal Besenyő­­telek, III. Kozma Lőrinc János Verpelét. A kisebb birtokosok szekérdíjazásánál: I. Kassa István Tarnabod, II. Szabó Imre Füzesabony, III. Zagyvar Gáspár Füzesabony. A nagyobb birtokosok fogatdíjazásánál: I. Dőry Gyula földbirtokos, Atkár, II. Borhy István földbir­tokos, Visonta, III. Gellén Judit földbirtokos, Szárazbeő-puszta. A szekérversenyen: I. Ha­rangiig Imre Besenyőtelek, II. Molnár G. Ist­ván Tarnabod, III. Molnár János Zaránd. A levente lóversenyen: I. Márton György Al­­debrő, II. Márton Mihály Feldebrő, III. Kis Ernő Kömlő. A nagyobb birtokosok lócsoport­­díjazásán pedig a honvédelmi miniszter elis­merő oklevelét Papp Endre pusztaszárazbeői földbirtokos nyerte. M 21

Next