Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-01 / 173. szám
1928 augusztus 1. (173. sz.) Budapesti Hírlap Egy német újságkirály kezében van a Hohenzollern család sorsa A német nemzeti párt válsága — Republikánus ifjúság a monarchista táborban — A német fürdőkben rendőrök őrzik a köztársaság lobogóját — A weimari alkotmány ünnepe BERLIN, júl. 26. (A Budapesti Hírlap munkatársától.) Anémet újságkirályt Hugenbergnek hívják. A nagytőke egyik prominens képviselője. ALokalanzeiger ura. Egyik legnagyobb újságtudósító vállalat irányítója. Pár tucat, a német viszonyoknak megfelelően hatalmas vidéki lapvállalat anyagi és szellemi feje. A Reichstag tagja. A valójában az egyetlen német újságkirály, mert két vetélytársa — csak cégek, látható vezetők nélkül. Hugenberg pedig mindig a fórumon van. Erős kézzel, ingadozás nélkül, a veszedelmektől nem félve,vagy azokkal nem törődve, halad a célja felé, amely nem kisebb, mint félre nem ismerhető monarchista irányzattal egy hatalmas táborba tömöríteni mindazokat, akik hajlandók a Hohenzollern-monarchiát, a kapitalizmus kipróbált talapzatán visszaállítani. Természetesen erősen nacionalista alapon. Szevel Hugenberg ellensége a mai belső és külső német politikának. Ellenzéke Stressmannak, a tokaméi politikának, a francia közeledésnek, JVeimarnak és a respublikának. Nagy szó ez, mert újságjainak legalább is kétmillió olvasója van és mert laptudósító vállalatával befolyásol vagy száz más lapot, mégegyszer kétmillió előfizetővel. Mégis nem mondhatnám, hogy nagy a népszerűsége. Nem is emelkedhet messzebbre a népszerűség szárnyán, mert éles ellentétben áll mindazokkal, akik a respublika alatt közelebb jutottak a tömeg szívéhez. Hugenberg eddig a külső politikában nem igen szerepelt. Csak Párizsban írtak róla egyet mást, érthetően nem rokonszenvesen. Most egyszerre, úgyszólván egy ugrással, nemzetközi hírnévre is szert tett, mert azzal vádolják, hol szánakozva, hol kárörvendve, hogy a német nemzeti párt romlására tör és a minarchista törekvések utolsó várát baratokra próbálja szaggatni. Íme egy intéséreLambach képviselőt, a német alkalmazottakegyetlen nemzeti szervezetének fejét, kizárták a német nemzeti pártból és az egykor hatalmas politikai csoport, mely az utolsó választásokból kissé megtépázva került ki, abba aveszedelembe jutott, hogy kettészakad és híveiből újból pár millió választót veszít. A német nemzeti párt mai helyzete valóban oly válságos, hogy joggal maga felé fordítja azegész világ figyelmét. Mert éppen Lambach képviselő fellépése következtében a helyzet úgy fordult, hogy Hugenberg és barátai a kezükben tartják a Hohmzollern-család sorsát. Ők a monarchista eszme egyetlen, talán utolsó képviselői. Az ő elhatározásukon for,dul meg Németországban a különben egyre elcsendesülő harc utolsó felvonása: respublika, vagy monarchia ... Lambach képviselő egy sokat emlegetett és a Budapesti Hírlapban már ismertetett újságcikkben, amely egyelőre az első fokon a pártból való kizárására vezetett, a német nemzeti pártot a respublika felé próbálta fordítani. Nem republikánus érzésből, hanem nyíltan bevallott taktikából. Lambach úgy vallja, hogy a monarchista törekvéseknek kidomborításával többé nem lehet a választókat a német nemzeti párt táborába csoportosítani, vagy a párt zászlója alatt megtartani. Monarchia és köztársaság többé nem jelszavak. Az új generációt nem érdekli e probléma, már csak azért sem, mert a mai fiatalság a császárságot csak hírből ismeri. Az udvar legendás fogalom lett, a császárság, II. Vilmos személyéhez fűzve, minden népszerűségét veszítette, a Hohenzollern-család többi tagjai pedig, ha itt is járnak közöttünk, nem jelentenek többet, mint bármely más adófizető polgár. He tehát az érzéseiben már republikánus ifjúságot be akarják vonni a német nemzeti táborba, akkor következetesen az államforma kérdését ki kell kapcsolni a párt programmjából. Természetes, hogy Lambach állásfoglalása beleütközik a német nemzeti pártnak eddig ismert törekvéseibe és érthető, hogy a párt elítélte újságcikkét. Hugenbergnek azonban a feddés nem volt elegendő, barátai kierőszakolták, hogy e napokban kizárták a páratból. Felebbezésére az országos pártbíróság még egyszer foglalkozni fog ügyével és ha kizárását megerősítik, akkor valószínű,, hogy a német nemzetiek kettészakadnak és két árnyalatuk, belső harca végleg meg fogja bénítani a német konzervativizmusban rejlő erőket. Ez a küzdelem világosan mutatja, hova vezet Hugenberg útja. A német újságkirály, úgy látszik, érzi, hogy ha feladja a harcot, a Hohenzollarn-család elveszíti utolsó támaszát. Ha a monarchia tisztán csak mint egy ideát fog kísérteni a volt konzervatív pártban és minden más törekvése meg fog felelni a modern, vagy mondjuk, a háború után való idők követeléseinek, akkor a junkerek politikai szereplése véget is ért Németországban. Hugenberg a régi akar maradni. Támaszkodik a Lokalanzeiger félmilliós előfizető táborára, amely még mindig szívesen olvassa elől a régi tradíciókat dicsőítő cikkeket és hátul a tömérdek apróhirdetést. A császárság oltárán kíván áldozni napról-napra, amennyiben harcot hirdet rendületlenül azok ellen, akik a nagy összeomlást 1918-ban előidézték. A régi nemzeti zászlót akarja lobogtatni, a köztársaság új jelvényeivel szemben, tekintet nélkül arra, hogy Hindenburg házát az új lobogó ékesíti. Alkotmányreformot óhajt követelni, mint lassú átmenetet a respublikából a császárságra. Mindez együtt és külön II. Vilmos programmja is lehetne, ha a volt császár valahogy befolyásolhatná a mai politikát. És az újságkirállyal szemben most megmozdul saját táborának jelentős része és élesen, határozottan ellene fordul. Hogy mily szerencsével, ki tudja?... Közömbös is volna a harc kimenetele, ha nem függne tőle egyúttal a német nemzeti párt sorsa is. Vagy talán még több is. Mert ha nemzeti párti szülők gyermekei az életbe lépve, nem találják helyüket a régi pártban, félő, hogy teljesen balra fordulnak. A szocialista pártnak máris vagy négymillió polgári választója van. A kommunisták is vagy egymillió polgári hívővel dicsekedhetnek. Ezek a számok veszedelmesen megnövekedhetnek, ha a német nemzeti párt kizárólagosan monarchista párt marad. Mindebből azonban nem lehet és nem is szabad okvetlenül a respublika népszerűségére következtetni. Tény az, hogy a köztársaságot, különösen Hindenburg bölcs vezetése alatt, a nép túlnyomó többsége, mint egyik céltudatos alakulását az új időknek, létalapjául elfogadta és több-kevesebb szeretettel ápolja. A többi polgári pártok, még a német néppárt is, mindenképpen a respublika alapjára helyezkedtek. Az egykor Stresemann által követelt népcsászárság már teljesen feledésbe merült. Az általános népszavazás sem vezetne más eredményre. De mégsem sikerült eddig augusztus 11-ét, a weimari alkotmány szentesítésének napját, nemzeti ünneppé emelni. A Reichstagban e törekvésnek egyelőre nincs többsége. Sőt még augusztus 11-éneki szűkebb körű ünneplése is egyre több akadályba ütközik. Az állami bíróság néhány héttel ezelőtt törvénytelennek jelentette ki a porosz kormány artra rendeletét, amely arra kötelezte a városokat és a községeket, hogy augusztus 11-én házukat fellobogózzák. Ebben az esztendőben tehát csak azok a városok és községek öltenek az emlékezetes napon zászlódíszt, amelyekben a republikánusok kormányoznak. A nemünneplőkről különben miniszteri rendeletre fekete lista készül, de nem bizonyos, váljon e morális kényszernek meg- lesz-e a kívánt hatása? És bármerre tekintünk is német földön, az áldatlan és különös harc a volt és az új német lobogó körül még nem ért véget. A német tengeri fürdőkben, úgy a Keleti-, mint az Északi-tenger partjain, divattá tette a köztársaság lobogóit ennek idején a fürdőkosarak és a homokvárakról eltávolítani, magyarul lelopni. Miután a tetteseket rendszerint nem lehet kinyomozni és megbüntetni, most a fürdőkben megszaporították a rendőrök számát, akiknek egyetlen dolguk a zászlókra ügyelni és azokat védeni. Ez apró villongások mutatják, hogy Hugenberg elveinek még elég nagy csapata van. A respublika még nem fészkelte be magát anynyira a szívekbe, amint azt a német világlapok hirdetik. De viszont igazuk van azoknak is, akik a messzebb jövőbe látva, a nemzeti hagyományok lelkesítő jelszavaitmeg akarják a lelkekben őrizni és e nagy cél érdekében különbséget kívánnak tenni a monarchia ideálja és a Hohenzollern-család visszaépítő törekvései között. Az egyik oldalon a republikánusok számára helyet kérnek a német nemzeti pártban, a másikon pedig Hugenberg útjában áll minden újító programmnak Egy újságkirály, aki nem fél a hatalmi próbától. Kötél Ferenc egyre jobban utánozta, a nyárfalevelet. Reszketett, remegett, végre megemberelte magát és könnyes tekintetét egyenesen Csicsekre irányította. — János bácsi, higgye el, — kezdte imbolyogva, — úgy segéljen engem az Isten, nem akartam én meggyilkolni az elvtársparancsnok urat. Az igaz, hogy befaragtam a fába egy szívet, melyet átver a tőr, de az az én szívem volt! — Micsoda? — mordult rá Csicsek úr. Hátul a hallgatóság között egyszerre nagy zokogás támadt. Legkeservesebben egy fekete, kövérke asszonyságot fojtogatott a sírás, Kötél Ferenc édesanyját. Meg is szólalt Szegény. — Igen, nagyságos vészbíróság, a fiam Szíve volt az! — Csönd legyen, elvtársasszony, — kiáltott le tornyos székéből Rapoli suszterbíró. Kötél Ferenc megint csak Csicsek úr szemébe nézett és folytatta. — Azért véstem föl a tőrös szívet, mert szerelmes voltam. Szerelmes voltam abba a kisasszonyba, aki a parancsnokelvtárs — — Kibe voltál szerelmes? — harsogottCsicsek úr. — Abba a bőrkabátos kisasszonyba, aki együtt lakott Egyedeknél a parancsnokelvtárssal. Csicsek úr arcán kékes változás viharzott át. Felugrott. Kérges öklével akkorát vágott az asztalra, hogy a politikai megbízott idegesen összerándult. Rápoli elvtárs is hátrább húzódott. Nem jó ilyenkor előtérbe lenni. Csicsek bácsi veszedelmes ember, tegnapelőttvéresre vert három vöröskatonát, mert a Néncsi néninél zsírt akartak rekvirálni. Mi lesz most itt? A két vörös, akik feltűzött szuronnyal ültek Kötél Ferenc mellett, nem valami őszinte gyönyörrel nézték az öreg falművész haragját. Itt baj lesz. Akasztás, vagy legalább agyonütés, így is kezdte Csicsek. — Mit hallok? Te siheder! Szerelmes voltál? Hát burzsoás vagy te, hogy a ménkű szaggasson csipkésre, mi? A mi városunkban születtél te? Kossuth Lajos tisztes szobrának szomszédságában? Szerelmes voltál egy jöttmentbe, akiről éppen máma derült ki, hogy amikor elhurcolkodott, ellopta a gyűrűket, ellopta a rézgyertyatartókat és 44 ezüst forintot attól a családtól, amely szállást adott neki? Rekvellizált szállás? Mi? Csicsek úr lelépett a dobogóról. — Idevaló vagy-e? Ez a város hozott világra? Nem szégyenkezes-e? A vörös szuronyosok az ablak felé húzódtak. Csicsek úr megállt a vádlott előtt. Vészes pírban égett, eres és borostás arca. Szinte remegett. Kötél néni odaszaladt. — Jaj Csicsek úr, az Isten áldja meg, ne bántsa! Belehal a gyerekem! Csicsek úr! — Nem takarodsz ki azonnal ebből a tisztes helyiségből — harsogott Csicsek úr. — Ördög magzatja, te! Mars! Coki! Usgye, mert ebben a szempillantásban leütlek. Kötél Ferenc meglepő gyorsasággal hurcolkodott az ajtó felé. A jóságos lile Károly, a védő, már nyitotta is az ajtót. Kötél Ferenc kirohant a népes folyosóról és egyenesen a taranyi erdő felé vette útját. A terem megkönnyebbült. Egyedül Csicsek úr állt bőszen és oly mély megbántódással, mint még soha. Hát hogyne! Egy földi, egy iparosgyerek és bele tudott szeretni egy olyan nőbe. Hát nem érdemelte meg, hogy kikergessék a tárgyalásról? Radics állapota aggasztó ZÁGRÁB, júl. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) Radics István állapota ismét jelentékenyen rosszabbodott és orvosai most azzal a tervvel foglalkoznak, hogy újból Bécsből hívnak specialistát a beteg mellé. A tegnap este kiadott orvosi bulletin szerint a hőmérséklet 38,5, érverés 130, légzés 30 volt. Radicsnak ismét nem szabad látogatókat fogadni. BELGRÁD, júl. 31. Radics egészségi állapotáról Zágrábból erősen aggasztó hírek érkeznek. A Pravda jelenti, hogy Radics tüdején a balszárny alsó részén ismét gyulladási tünetek jelentkeznek. Az éjszakát Radics álmatlanul töltötte s hőmérséklete reggel 37,6 volt. A parasztvezér orvosai és környezete erősen aggódnak, mert a beteg veséjén is komplikációk mutatkoznak. Lábai pedig erősen fel vannak dagadva. Belgrádi szkupstina és zágrábi szábor BELGRÁD, júl. 31. (Bécsi Táviréti Iroda.) A szkupstina a holnapi ülésén állást fog foglalni a június 20-i véres eseményekkel szemben. Korosec miniszterelnök másnap terjeszti elő a kormánynyilatkozatot. Zágrábi jelentés szerint holnapra már minden intézkedést megtettek, hogy a volt horvát szobor termében megtartsák a parasztdemokrata koalíció titkos ülését. A zág s *A ,Jíz én titkom! ELI DA SHAMPOO ! Már Pribicsevics is megöléssel fenyegetik Korszakalkotó jelentősége lesz a horvát ellenparlament szerdai titkos ülésének ZÁGRÁB, júl. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A zágrábi rendőrség tegnap este őrizetbe vett hat délszerbiai származású macedónt. Zágrábi tartózkodásuk valószínűen összefügg azokkal a fenyegető levelekkel, amelyeket Pribicsevics, a független demokrata párt vezére kapott az utóbbi napokban és amelyekben az ismeretlen levélírók halállal fenyegetik meg arra az esetre, ha nem tűnik el azonnal a politikai élet porondjáról. A rendőrség messzemenő intézkedéseket foganatosított Pribicsevics biztossága érdekében és ezenfelül a parasztdemokrata koalíció ifjúsági szervezetei is külön testőrgárdát alakítottak Pribicsevics védelmére. " Irabi Rjecs véleménye szerint ez az ülés kor-és szakalkotó jelentőségű lesz. A tízéves Jugoszlávia 123 minisztert fogyasztott BELGRÁD júl. 31. (Bécsi Távirati Iroda.) A Politika statisztikája szerint Jugoszláviában az állam megalapításától kezdve a mai napig 123 miniszter működött. Ebből 60 szerbiai szerb, 63 pedig a csatolt területről való szerb, horvát és szlovén volt. Zágrábban harcias hangulat uralkodik BELGRÁD, júl. 31. Zágrábból jelentik. A horvát képviselők körében, főképp a pártszervezetek között igen harcias a hangulat. Utóbbiak erélyes állásfoglalást és hatásos harcmodor megválasztását követelik. A Pravda zágrábi tudósítása szerint a Radics-párti agitátorok felszólítják a népet arra, hogy tagadja meg az adóbeszolgáltatást. Korosee és a délmagyarországi kisebbségek BELGRÁD, júl. 31. Korosee miniszterelnök ma délelőtt magához kérette Krafft István drt, a német párt elnökét, akitől a vezetése alatt álló pártnak a kormánnyal szemben tanúsítandó magatartása felől kért felvilágosítást. Krafft nem adott határozott választ, de felhívta a miniszterelnök figyelmét arra, hogy az egész Vajdaságban, különösen pedig a kisebbségek körében a közigazgatás miatt igen nagy az elégedetlenség és a kisebbségeknek az iskolázás terén igen komoly sérelmeik vannak. Krafft kifejezte Korosee előtt azt az óhaját, hogy az új kormány ezeket a sérelmeket mindenesetre orvosolja, mert ettől függ a pártnak a kormánnyal szemben tanúsított viselkedése. A Budapesti Hírlap telefonszámai: József 444—04. József 444 -05. József 444—06. József 444-07. József 444-08. József 444-09.