Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

1928 augusztus 1. (173. sz.) Budapesti Hírlap Egy német újságkirály kezében van a Hohenzollern család sorsa A német nemzeti párt válsága — Republikánus ifjúság a monarchista táborban — A német fürdőkben rendőrök őrzik a köztársaság lobogóját — A weimari alkotmány ünnepe BERLIN, júl. 26. (A Budapesti Hírlap munkatársától.) A­­német újságkirályt Hugenbergnek hívják. A nagytőke egyik prominens­­ képviselője. A­­Lokalanzeiger ura. Egyik legnagyobb újság­­tudósító vállalat irányítója. Pár tucat, a né­met viszonyoknak megfelelően hatalmas vi­déki lapvállalat anyagi és szellemi feje. A Reichstag tagja. A valójában az egyetlen né­met újságkirály, mert két vetélytársa — csak cégek, látható vezetők nélkül. Hugenberg pe­dig mindig a fórumon van. Erős kézzel, in­gadozás nélkül, a veszedelmektől nem félve,­­vagy azokkal nem törődve, halad a célja felé, amely nem kisebb, mint félre nem ismerhető monarchista irányzattal egy hatalmas tá­borba tömöríteni mindazokat, akik hajlandók a Hohenzollern-monarchiát, a kapitalizmus kipróbált talapzatán visszaállítani. Természe­tesen erősen nacionalista alapon. Szevel Hu­genberg ellensége a mai belső és külső német politikának. Ellenzéke Stressmannak, a to­kaméi politikának, a francia közeledésnek, JV­eimarnak és a respublikának. Nagy szó ez, mert újságjainak legalább is kétmillió olva­sója van és mert laptudósító vállalatával be­folyásol vagy száz más lapot, mégegyszer két­millió előfizetővel. Mégis nem mondhatnám, hogy nagy a népszerűsége. Nem is emelked­het messzebbre a népszerűség szárnyán, mert éles ellentétben áll mindazokkal, akik a respublika alatt közelebb jutottak a tömeg szívéhez. Hugenberg eddig a külső politikában nem igen szerepelt. Csak Párizsban írtak róla egyet mást, érthetően nem rokonszenvesen. Most egyszerre, úgyszólván egy ugrással, nemzetközi hírnévre is szert tett, mert azzal vádolják, hol szánakozva, hol kárörvendve, hogy a német nemzeti párt romlására tör és a minarchista törekvések utolsó várát bara­tokra próbálja szaggatni. Íme egy intésére­­Lambach képviselőt, a német alkalmazottak­­egyetlen nemzeti szervezetének fejét, kizárták a német nemzeti pártból és az egykor hatal­mas politikai csoport, mely az utolsó válasz­tásokból kissé megtépázva került ki, abba a­­veszedelembe jutott, hogy kettészakad és hí­veiből újból pár millió választót veszít. A német nemzeti párt mai helyzete valóban oly válságos, hogy joggal maga felé fordítja az­­egész világ figyelmét. Mert éppen Lambach képviselő fellépése következtében a helyzet úgy fordult, hogy Hugenberg és barátai a kezükben tartják a Hohmzollern-család sor­sát. Ők a monarchista eszme egyetlen, talán utolsó képviselői. Az ő elhatározásukon for­,­dul meg Németországban a különben egyre elcsendesülő harc utolsó felvonása: respub­lika, vagy monarchia ... Lambach képviselő egy sokat emlegetett és a Budapesti Hírlapban már ismertetett újság­cikkben, amely egyelőre az első fokon a párt­ból való kizárására vezetett, a német nemzeti pártot a respublika felé próbálta fordítani. Nem republikánus érzésből, hanem nyíltan bevallott taktikából. Lambach úgy vallja, hogy a monarchista törekvéseknek kidombo­rításával többé nem lehet a választókat a né­met nemzeti párt táborába csoportosítani, vagy a párt zászlója alatt megtartani. Mon­archia és köztársaság többé nem jelszavak. Az új generációt nem érdekli e probléma, már csak azért sem, mert a mai fiatalság a császárságot csak hírből ismeri. Az udvar le­gendás fogalom lett, a császárság, II. Vilmos személyéhez fűzve, minden népszerűségét ve­szítette, a Hohenzollern-család többi tagjai pedig, ha itt is járnak közöttünk, nem jelen­tenek többet, mint bármely más adófizető polgár. He­ tehát az érzéseiben már republi­kánus ifjúságot be akarják vonni a német nemzeti táborba, akkor következetesen az ál­lamforma kérdését ki kell kapcsolni a párt pro­grammjából. Természetes, hogy Lambach állásfoglalása beleütközik a német nemzeti pártnak eddig ismert törekvéseibe és érthető, hogy a párt elítélte újságcikkét. Hugenberg­­nek azonban a feddés nem volt elegendő, ba­rátai kierőszakolták, hogy e napokban kizár­ták a páratból. Felebbezésére az országos pártbíróság még egyszer foglalkozni fog ügyével és ha kizárását megerősítik, akkor valószínű,­, hogy a német nemzetiek kettésza­kadnak és két árnyalatuk, belső harca végleg meg fogja bénítani a német konzervativiz­musban rejlő erőket. Ez a küzdelem világosan mutatja, hova ve­zet Hugenberg útja. A német újságkirály, úgy látszik, érzi, hogy ha feladja a harcot, a Hohenzollarn-család elveszíti utolsó támaszát. Ha a monarchia tisztán csak m­int egy ideát fog kísérteni a volt konzervatív­ pártban és minden más törekvése meg fog felelni a mo­dern, vagy mondjuk, a háború után való idők követeléseinek, akkor a junkerek politikai szereplése véget is ért Ném­etorsz­ágban. Hu­genberg a régi akar maradni. Támaszkodik a Lokalanzeiger félmilliós előfizető táborára, amely még mindig szívesen olvassa elől a régi tradíciókat dicsőítő cikkeket és hátul a tömér­dek apróhirdetést. A császárság oltárán kí­ván áldozni napról-napra, amennyiben har­cot hirdet rendületlenül azok ellen, akik a nagy összeomlást 1918-ban előidézték. A régi nemzeti zászlót akarja lobogtatni, a köztár­saság új jelvényeivel szemben, tekintet nél­kül arra, hogy Hindenburg házát az új lo­bogó ékesíti. Alkotmányreformot óhajt köve­telni, mint lassú átmenetet a respublikából a császárságra. Mindez együtt és külön II. Vil­mos programmja is lehetne, ha a volt császár valahogy befolyásolhatná a mai politikát. És az újságkirállyal szemben most meg­m­ozdul saját táborának jelentős része és élesen, ha­tározottan ellene fordul. Hogy mily szeren­csével, ki tudja?... Közömbös is volna a harc kimenetele, ha nem függne tőle egyúttal a német nemzeti párt sorsa is. Vagy talán még több is. Mert ha nemzeti párti szülők gyermekei az életbe lépve, nem találják he­lyüket a régi pártban, félő, hogy teljesen balra fordulnak. A szocialista pártnak máris vagy négymillió polgári választója van. A kommunisták is vagy egymillió polgári hívő­vel dicsekedhetnek. Ezek a számok veszedel­mesen megnövekedhetnek, ha a német nem­zeti párt kizárólagosan monarchista párt marad. Mindebből azonban nem lehet és nem is sza­bad okvetlenül a respublika népszerűségére következtetni. Tény az, hogy a köztársaságot, különösen Hindenburg bölcs vezetése alatt, a nép túlnyomó többsége, mint egyik céltuda­tos alakulását az új időknek, létalapjául el­fogadta és több-kevesebb szeretettel ápolja. A többi polgári pártok, még a német néppárt is, mindenképpen a respublika alapjára he­lyezkedtek. Az egykor Stresemann által kö­vetelt­ népcsászárság már teljesen feledésbe merült. Az általános népszavazás sem vezetne más eredményre. De mégsem sikerült eddig augusztus 11-ét, a weimari alkotmány szente­sítésének napját, nemzeti ünneppé emelni. A Reichstagban e törekvésnek egyelőre nincs többsége. Sőt még augusztus 11-éneki szűkebb körű ünneplése is egyre több akadályba üt­közik. Az állami bíróság néhány héttel ezelőtt törvénytelennek jelentette ki a porosz kor­mány artra rendeletét, amely arra kötelezte a városokat és a községeket, hogy augusztus 11-én házukat fellobogózzák. Ebben az esz­tendőben tehát csak azok a városok és köz­ségek öltenek az emlékezetes napon zászló­díszt, amelyekben a republikánusok kormá­nyoznak. A­ nemünneplőkről különben mi­niszteri rendeletre fekete lista készül, de nem bizonyos, váljon e morális kényszernek meg- l­esz-e a kívánt hatása? És bármerre tekin­tünk is német földön, az áldatlan és különös harc a volt és az új német lobogó körül még nem ért véget. A német tengeri fürdőkben, úgy a Keleti-, mint az Északi-tenger part­jain, divattá tette a köztársaság lobogóit en­nek idején a­ fürdőkosarak és a homokvárak­ról eltávolítani, magyarul lelopni. Miután a tetteseket rendszerint nem lehet kinyomozni és megbüntetni, most a fürdőkben megszapo­­rították a rendőrök számát, akiknek egyetlen dolguk a zászlókra ügyelni és azokat védeni. Ez apró villongások mutatják, hogy Hugen­berg elveinek még elég nagy csapata van. A respublika még nem fészkelte be magát any­­nyira a szívekbe, amint azt a német világ­lapok hirdetik. De viszont igazuk van azok­nak is, akik a messzebb jövőbe látva, a nem­zeti hagyományok lelkesítő jelszavait­­meg akarják a lelkekben őrizni és e nagy cél ér­dekében különbséget kívánnak tenni a monar­chia ideálja és a Hohenzollern-család vissza­építő törekvései között. Az egyik oldalon a republikánusok számára helyet kérnek a né­met nemzeti pártban, a másikon pedig Hu­genberg útjában áll minden újító programm­­nak Egy újságkirály, aki nem fél a hatalmi próbától. Kötél Ferenc egyre jobban utánozta, a nyárfalevelet. Reszketett, remegett, végre megemberelte magát és könnyes tekintetét egyenesen Csicsekre irányította. — János bácsi, higgye el, — kezdte im­­bolyogva, — úgy segéljen engem az Isten, nem akartam én meggyilkolni az elvtárspa­­rancsnok urat. Az igaz, hogy befaragtam a fába egy szívet, melyet átver a tőr, de az az én szívem volt! — Micsoda? — mordult rá Csicsek úr. Hátul a hallgatóság között egyszerre nagy zokogás támadt. Legkeservesebben egy fe­kete, kövérke asszonyságot fojtogatott a sí­rás, Kötél Ferenc édesanyját. Meg is szólalt Szegény. — Igen, nagyságos vészbíróság, a fiam Szíve volt az! — Csönd legyen, elvtársasszony, — kiál­tott le tornyos székéből Rapoli suszterbíró. Kötél Ferenc megint csak Csicsek úr sze­mébe nézett és folytatta. — Azért véstem föl a tőrös szívet, mert szerelmes voltam. Szerelmes voltam abba a kisasszonyba, aki a parancsnokelvtárs — — Kibe voltál szerelmes? — harsogott­­Csicsek úr. — Abba a bőrkabátos kisasszonyba, aki együtt lakott Egyedeknél a parancsnokelv­­társsal. Csicsek úr arcán kékes változás viharzott át. Felugrott. Kérges öklével akkorát­­ vágott az asztalra, hogy a politikai megbízott idege­sen összerándult. Rápoli elvtárs is hátrább húzódott. Nem jó ilyenkor előtérbe lenni. Csicsek bácsi veszedelmes ember, tegnapelőtt­­véresre vert három vöröskatonát, mert a Néncsi néninél zsírt akartak rekvirálni. Mi lesz most itt? A két vörös, akik feltűzött szu­ronnyal ültek Kötél Ferenc mellett, nem va­lami őszinte gyönyörrel nézték az öreg fal­művész haragját. Itt baj lesz. Akasztás, vagy legalább agyonütés, így is kezdte Csi­csek. — Mit hallok? Te siheder! Szerelmes vol­tál? Hát burzsoás vagy te, hogy a ménkű szaggasson csipkésre, mi? A mi városunkban születtél te? Kossuth Lajos tisztes szobrának szomszédságában? Szerelmes voltál egy jött­­mentbe, akiről éppen máma derült ki, hogy amikor elhurcolkodott, ellopta a gyűrűket, el­lopta a rézgyertyatartókat és 44 ezüst forin­tot attól a családtól, amely szállást adott neki? Rekvellizált szállás? Mi? Csicsek úr­­ lelépett a dobogóról. — Idevaló vagy-e? Ez a város hozott vi­lágra? Nem szégyenkezes-e? A vörös szuronyosok az ablak felé húzód­tak. Csicsek úr megállt a vádlott előtt. Vészes pírban égett, eres és borostás arca. Szinte re­megett. Kötél néni odaszaladt. — Jaj Csicsek úr, az Isten áldja meg, ne bántsa! Belehal a gyerekem! Csicsek úr! — Nem takarodsz ki azonnal ebből a tisztes helyiségből — harsogott Csicsek úr. — Ördög magzatja, te! Mars! Coki! Usgye, mert ebben a szempillantásban leütlek. Kötél Ferenc m­eglepő gyorsasággal hur­­colkodott az ajtó felé. A jóságos lile Károly, a védő, már nyitotta is az ajtót. Kötél Ferenc kirohant a népes folyosóról és egyenesen a taranyi erdő felé vette útját. A terem meg­könnyebbült. Egyedül Csicsek úr állt bőszen és oly mély megbántódással, mint még soha. Hát hogyne! Egy földi, egy iparosgyerek és bele tudott szeretni egy olyan nőbe. Hát nem érdemelte meg, hogy kikergessék a tárgyalás­ról? Radics állapota aggasztó ZÁGRÁB, júl. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) Radics István állapota ismét jelentékenyen rosszab­bodott és orvosai most azzal a tervvel fog­lalkoznak, hogy újból Bécsből hívnak spe­cialistát a beteg mellé. A tegnap este kiadott orvosi bulletin szerint a hőmérséklet 38,5, érverés 130, légzés 30 volt. Radicsnak ismét nem szabad látogatókat fogadni. BELGRÁD, júl. 31. Radics egészségi állapotáról Zágrábból erő­sen aggasztó hírek érkeznek. A Pravda jelenti, hogy Radics tüdején a balszárny alsó részén ismét gyulladási tüne­tek jelentkeznek. Az éjszakát Radics álmat­lanul töltötte s hőmérséklete reggel 37,6 volt. A parasztvezér orvosai és környezete erősen aggódnak, mert a beteg veséjén is kompliká­ciók mutatkoznak. Lábai pedig erősen fel vannak dagadva. Belgrádi szkupstina és zágrábi szábor BELGRÁD, júl. 31. (Bécsi Táviréti Iroda.) A szkupstina a hol­napi ülésén állást fog foglalni a június 20-i véres eseményekkel szemben. Korosec minisz­terelnök másnap terjeszti elő a kormánynyi­latkozatot. Zágrábi jelentés szerint holnapra már minden intézkedést megtettek, hogy a volt horvát szobor termében megtartsák a pa­rasztdemokrata koalíció titkos ülését. A zág­ s *A­ ,Jíz én titkom! ELI DA SHAMPOO ! Már Pribicsevics is megöléssel fenyegetik Korszakalkotó jelentősége lesz a h­orvát ellenparl­a­­ment szerdai titkos ülésének ZÁGRÁB, júl. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A zágrábi rendőrség tegnap este őrizetbe vett hat dél­szerbiai származású macedónt. Zágrábi tar­tózkodásuk valószínűen összefügg azokkal a fenyegető levelekkel, amelyeket Pribicsevics, a független demokrata párt vezére kapott az utóbbi napokban és amelyekben az ismeretlen levélírók halállal fenyegetik meg arra az esetre, ha nem tűnik el azonnal a politikai élet porondjáról. A rendőrség messzemenő intézkedéseket foganatosított Pribicsevics biztossága érdekében és ezenfelül a paraszt­­demokrata koalíció ifjúsági szervezetei is kü­lön testőrgárdát alakítottak Pribicsevics vé­delmére. " I­rabi Rjecs véleménye szerint ez az ülés kor-é­s szakalkotó jelentőségű lesz. A tízéves Jugoszlávia 123 minisztert fogyasztott BELGRÁD júl. 31. (Bécsi Távirati Iroda.) A Politika statisz­tikája szerint Jugoszláviában az állam meg­alapításától kezdve a mai napig 123 minisz­ter működött. Ebből 60 szerbiai szerb, 63 pe­dig a csatolt területről való szerb, horvát és szlovén volt. Zágrábban harcias hangulat uralkodik BELGRÁD, júl. 31. Zágrábból jelentik. A horvát képviselők körében, főképp a pártszervezetek között igen harcias a hangulat. Utóbbiak erélyes ál­­­lásfoglalást és hatásos harcmodor megvá­lasztását követelik. A Pravda zágrábi tudósítása szerint a Ra­­dics-párti agitátorok felszólít­ják a népet arra, hogy tagadja meg az adóbeszolgáltatást. Korosee és a délmagyarországi kisebbségek BELGRÁD, júl. 31. Korosee miniszterelnök ma délelőtt magá­hoz kérette Krafft István drt, a német párt elnökét, akitől a vezetése alatt álló pártnak a kormánnyal szemben tanúsítandó magatartása felől kért felvilágosítást. Krafft nem adott határozott választ, de felhívta a miniszterel­nök figyelmét arra, hogy az egész Vajdaság­ban, különösen pedig a kisebbségek körében a közigazgatás miatt igen nagy az elégedet­lenség és a kisebbségeknek az iskolázás terén igen komoly sérelmeik vannak. Krafft kife­jezte Korosee előtt azt az óhaját, hogy az új kormány ezeket a sérelmeket mindenesetre orvosolja, mert ettől függ a pártnak a kor­mánnyal szemben tanúsított viselkedése. A Budapesti Hírlap telefonszámai: József 444—04. József 444 -05. József 444—06. József 444-07. József 444-08. József 444-09.

Next