Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-26 / 193. szám
12 tudata nőni fog, ezek az egyforma sorsú népek bizonnyal természetes szövetségeseivé válnak lassan egymásnak. Híven csak így tudnak valahogy ellenállni az új államok uralkodó népei ama törekvéseinek, hogy a kisebbségeket kisebbeknek tüntessék fel a valóságnál, hogy ezáltal az idegennyelvű területek annexiójával elkövetett igazságtalanságokat is kisebbeknek tüntethessék fel. Végigmentünk ezután az intézeten. Egy tanársegéd, Guttmann Viktor dr., egy könyvtárosnő és egy statisztikus-tisztviselőnő a tudományos segédszemélyzet. A könyvtár több mint kétezer kötetből áll s felöleli a kisebbségi kérdés majdnem egész irodalmát; sajnos, magyarságra vonatkozó munka meglehetős kevés számmal vann, amit az illetékes hazai tényezőknek okvetetlenül pótolniok kellene. Nyolcvanhárom folyóirat jár az intézetbe; Magyarországból négy. Térképgyűjteménye is igen gazdag, 250 lap körül — főleg néprajziak. A falakon egy csomó kartogramus, diagramm és grafikon, egy vetítőkészülék, összegező-, és százalékszámítógépek teszik teljessé a technikai berendezést. Deutschland, Deutschland über alles . . . Búcsúzáskor egy 700 oldalas nagy kötetet kapok a professzortól: Statistisches Handbuch für das gesamte Deutschtum. Élete eddigi legnagyobb munkája. Csupa szám, csuple táblázat, — első pillanatban fárasztónak és száraznak látszik, később alig tudjuk a kezünkből letenni. Egy százmilliós nép tervrészét rajta a számokban. És ezek a számok kiáltanak: beleharsogják a germán törzsek félelmetes, sőt iszonyatos erejét a gyöngülő, pusztuló gallusok fülébe. Kilencvennégy és félmillió volt a számuk 1920-ban, hirdeti még ez a könyv a német nép erejét éstíz évre rá többen leszünk százmillónál; az államalkotó népek közül csak a kínaiak és az amerikaiak járnak előttünk. És ez az óriási embertömeg, különösen mióta a Párizs környéki békék leszakítottak belőle, mióta meggyalázták a büszkeségét és a térdre omlott germán óriásba még tán rúgtak is néhányat, mint egy ember érzi, vallja s hirdeti, hogy ők mindannyian egy nemzet egyforma fiai, éljenek akárhol: a Tűzföldtől Finnországig, Kiao-Csautól Kamerunig és — last but not least — Ausztriában, Csehországban, Elszászban, Schleswigben, Sziléziában, Posenben, Erdélyben vagy Csonka- Magyarországon. A tudomány innen megelőzi a politika és történelem lassú útjait, áthúz az államhatárokon és többé már nemcsak a Német birodalom erejét akarja számokban a világ elé állítani, hanem a német népét, nem, ennél is többet: a német nemzetét. És nemcsak a számukat kutatja, — megállapítva például, hogy Közép-Európában mintegy 700.000 négyzetkilométer területen hetvenhét és félmillió német él egy kompakt tömegben — hanem keresi a nemzeti vagyon nagyságát, kimondván, hogy: bárhol legyen is az, német polgár birtokában lévő minden talpalatnyi föld,a német nemzeti vagyon integráns alkotórésze, a német mérnök, a német iparos, kereskedő, munkás jövedelme, bére, keresete — akár az Egyesült Államokban, akár — Budakeszin — a német nemzeti jövedelem összetevője, a német gyáros árui Argentínában a német nemzeti termelés növelésére szolgálnak; az iskolák, hol németül folyik a tanítás, a földkerekség bármely pontján, a német kulturközösség bástyái és hirdetői a germán műveltségnek, a német anyanyelvű választók száma, az általuk a bukaresti, kopenhágai, varsói vagy revali parlamentekbe küldött képviselők az egyetemes németség politikai erejének, befolyásának tényezői. A népek önrendelkezési joga alapján legalább a tudományos kutatás számára, elméletben lebontja ebben a könyvben Winkler professzor a német nép részeit egymástól elválasztó politikai határokat és nemzetének helyzetét és erejét, mint egy felosztatlan, óriási egészet vizsgálja. Ez a könyv diadalmas himnusza a magát legyűrni nem hagyó németségnek, fáklya, mely fellázítja a leverteket és csüggedőket, mely meggyujtja egy százmilliós nép, „Európa legnagyobb népe“ minden egyesének szívében a nemzeti gondolat győzedelmes erejében való hitet és bizakodást, hogy „mindenen keresztül egyszer mégis csak ki kell vívnia a németségnek a nap alatt azt a helyet, mely száma, ereje, képességei és munkája lévén őt megilleti“. Egészen új utakon indul el ezzel a munkájával Winkler profeszszor - hogy a rengeteg adat között van hibás is, hogy a tempózott munka közben nem egyszer a leghelyesebb következtetéseket és megállapításokat tette, érthető. Öt évenként egyegy újabb kiadásra számít könyvéből; hiszszük, hogy a magyarországi németségre vonatkozó egyes adatai addigra hűbbek lesznek, amin magunknak is igyekezni kell segíteni. Széchenyi fiúnevelő itézet V., Sas utca 15 Felvesz elemi, közép, szakiskolai tanulókat. Javító stb vizsgára előkészít. Mérsékel díjak Budapesti Hírlap tRatm 1928 augusztus 28. (193.*-) Magyar Kisebbségtudományi Intézetet! Amíg egyrészt meg kell hogy üssön bennünket ebben a tudományosmunkában, logikus végigvezetése az előbb ismertetett elveknek, mert hiszen ezek alapján könyvelik el a német nemzet számára közel 600.000 csonkamagyarországi német anyanyelvű testvérünket és követelik maguknak az ausztriai német nyelvterülettel és ,,Burgerland“-dal határos többi olyan községnek átcsatolását is, melyekben az 1880-as (!) népszámlálás idején a német anyanyelvűek voltak abszolút többségben, — 12 ilyen községet számlálnak javukra, köztük Sopront és Pozsonyt (!) is — addig másrészt követendő példa és útmutatás ez az intézet és ez a könyv, hogy hogyan kell dolgoznunk, az elszakított s azon túl a világ minden táján szerteszét szórva élő magyarság számontartásán és összefogásán. A sok társadalmi kezdésen túl imimár, a magyar államnak is kötelessége volna, hogy valamelyik egyetemen, ott tehát, ahol nem kell tartani attól, hogy a polipt... vagy propaganda vádjával illethetik a felautót és a kutatókat, egy Kisebbségtudományi Intézetet szervezzen, melynek feladata legyen: megállapítani a német (sőt a hasonló olasz és lengyel) példa alapján a magyarság egyetemének számát, népi, gazdasági, kulturális és politikai erejének nagyságát, jogi helyzetét a különböző államokban, ennek viszonyát a nemzetközi fórumokhoz; vizsgálódásokat kellene végeznie a kisebbségi jogvédelem kodifikálása érdekében, feldolgozni másrészt a volt s jelenlegi magyarországi nemzetiségek történetét, összegyűjteni, rendezni és feldolgozni az egész idevágó irodalmat — főképp, amit eddig nagyon is elhanyagoltunk: nemzetiségeink s a körülöttünk lévő államok erre vonatkozó munkáit. Jogász, statisztikus, historikus, szociológus egyformán olyan munkaterületeket találhatnának itt, ahol kutatásaik eredményei, az igazság keresésének szellemében, csorbíthatatlan pengéket jelentenek az igazságért harcba indult,, egyébként mezítelen magyar bajvívó számára, de sziklatömböket is, melyekből bástyát emelhetnek maguknak a rabtestvérek s majd egyszer új falakat az egymásra talált összes magyarok. Nagy Iván. Tóth Imre temetése A kiválás.,Lőtt a' nak járó méltóságos gyászpompával, mélységes részvét mellett kísérték utolsó útjára Tóth Imrét. Szombaton délután volt a nagy temetés a Nemzeti Színház feketébe borult előcsírnokából, amelyet egész délelőtt seregestül keresett fel a résztvevők serege. Százan és százan járultak a művészet és irodalom nagy halottja elé, de minden gyásznál meghatóbb volt az a pere, amikor Tóth László dr., a Nemzeti Újság főszerkesztője, az elhunyt fia, mégegyszer felnyittatta a koporsót és elbúcsúzott édesapjától. Virágok tengere borította a koporsót, amelyben feje alatt a legklasszikusabb fejpárnával, a Shakespeare-darabok rendezői példányaival, feküdt Tóth Imre. A koporsóra koszorút küldött a kultuszminiszter, a főváros, a Nemzeti Színház, az Operaház, a Színművészeti Akadémia, az Újságíró Egyesület, a Színészszövetség, a Leányfalusi Törzs, a Központi Sajtóvállalat és sokan mások, akikkel ötvenéves közéleti munkálkodása alatt Tóth Imre összeköttetésben állott. Délután három órakor kezdődött a szertartás, amelyen Tóth László fián és az elhunyt nővérein kívül megjelent Dréhl Imre államtitkár a kormány képviseltében, Almásy László, az egységes, párt elnöke, Kupcsay Felicián miniszteri tanácsos, a kultuszminiszter képviselője, Andréka Károly főkapitányhelyettes, Csekonics Iván gróf, Haász Aladár miniszteri tanácsos, Heltai Jenő, Surányi Miklós, Nadányi Emil dr. főszerkesztő, bibiti Horváth János, a főváros és a színházi bizottmány képviseletében, Ilovszky János törvényhatósági bizottsági tag, Farkas Elemér országgyűlési képviselő, K. Kovács Gyula egyetemi tanár, Tars Tibor szerkesztő, Baranyai Lajos, a KSV vezérigazgatója, Baranyai Jusztin egyetemi tanár, a Nemzeti Újság munkatársai, Früchtl Ede, valamint azÚj Nemzedék munkatársai Cavallier József szerkesztő vezetésével; Berkes Róbert igazgató, Radó Antal, a Kisfaludy-Társaság képviseletében, a Nemzeti Színház művészei, köztük Mihályfi Károly, Gabányi László, Márkus Emilia, Vizváry Mariska, Hettyey Ananks,Bay Szeréna, továbbá Hindy Zoltán, Sziklay János dr., Szirmay Imre, Zsembery István, Thiringer Károly, Raskó Géza és mások. Háromnegyed háromkor vették vállukra a Nemzeti Színház művészeinek botos tagjai Rózsahegyi Kálmán vezetésével a hatalmas tölgyfakoporsót is vitték ki a Blaha Lujzatéren felállított ikatafalkra. Ekkor már óriási, ezrekre menő tömeg gyűlt össze a Rákócziúton és a Blaha Lujza téren, amely meghatódottan nézte végig a gyászszertartást. A Nemzeti Színház házizenekara Lavotta Rezső karnagy vezetésével gyászindulót játszott, mialatt a koporsót a koszorúk tömegével borított katafarkon elhelyezték. A kandeláberek és a gyertyák sokszor,és soron kívül helyezkedett el a gyászló család, valamint a megjelent művészi és irodalmi előkelőségek sokasága. A koporsó végénél, vörös párnán díszelegtek Tóth Imre kitüntetései, amely fölött a reformátusok keményfából készült fejfája állott ezzel a felírással: Itt nyugszik Tóth Imre. Élt 71 évet. Meghalt 1928 augusztus 23-án. Az Operaház énekkara zsoltárt intonált, amely után Göde Lajos református püspöki másodlelkész lépett a katafalk mellett felállított szószékre. — Eljöttél ide a Nemzeti Színházba — mondotta — ahol ötvenéves munkásságod harcai és sikerei zajlottak le. Múltak őrzője és konzerválója, jövő fejlesztője és forradalmár voltál egy személyben, aki hittél a magyarság elhivatottságában, hitted azt, hogy a magyar nyelv a legzengzetesebb, hogy a magyar szív van érzésekkel a legjobban telve és hitted, hogy a magyar művészetnek az egész világ kultúrájában úttörő szerepe van. Beszédét imával fejezte be. Újabb gyászének elhangzása után Rupcsay Felicián a kultuszminiszter nevében búcsúztatta el a nagy halottat, majd Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója mondott gyászbeszédet, amely valósággal tanulmály volt: az elhunyt előd élet- és jellemrajza, hivatottságának, munkásságának, maradandó eredményeinek ismertetése. Forrón áradt ki a beszédből a rajongás, amellyel Tóth Imre a magyar színészet és a Nemzeti Színház, iránt viseltetett. A Nemzeti Színház iránt, amely Tóth Imre igazgatása idején költözött a más célból épült új hajlékba, ahol küzdelmes évek alatt, de példaadó energiával s férfiassággal vezette a művészet ügyeit az elhunyt. Meghatódva hallotta a gyászoló közönség, hogy mi volt Tóth Imre életének legfőbb vágya és reménysége: az új Nemzeti Színház, amely megint a régi lesz, de ez a vágya nem teljesülhetett. Sebestyén Károly dr. az Országos Színművészeti Akadémia igazgatósága nevében mondott búcsúztatót, s megfogadta, hogy Tóth Imre alkotásait hűségesen fogja az akadémia őrizni, ápolni és gyarapítani. BeöthyLászló a ‘ budapesti Salingsísiga ' Szövetségynek és'a Magyar Színpadi Szészök Egyesületének 'névébe® mondott búcsúztatót, míg a Budapesti Színész Szövetség koszorúját Molnár Dezső dr. ügyész helyezte el a halott előtt hódoló beszéd kíséretében. Most Gál Gyulának, a Nemzeti Színház művészének érces hangja töltötte be a teret. A színház tagjai, a régi pályatársak és az újak nevében mondott istenhozzádot a mesternek, az igazgatónak és a barátnak. Chopin gyászindulójának hangjai mellett tették fel a gyászkocsira. Díszruhás lovasrendőrök után indult meg a menet a temetőbe, a gyászkocsi után két virágterhes koszorúkocsival, a gyászoló közönséggel, amelynek soraiban a Színművészeti Akadémia testületileg kivonult növendékei haladtak. Sisakos rendőrök álltak sorfalat a téren, s végig a Rákóczi-úton a közönség tömegei fedetlen fővel tisztelegtek a nagy halottnak. A temetőben a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezték el örök nyugalomra Tóth Imrét. Az egyházi szertartás előtt az Operaház énekkara zsoltárt énekelt, majd a búcsúztató ima elhangzása után Egry István a Színművészeti Akadémia növendékei, Wiberál József pedig a Nemzeti Színház műszaki személyzete nevében búcsúzott el könynyesen Tóth Imrétől. A kormányzó és a miniszterelnök részvéte Tóth Imre elhunyta alkalmából Tóth László dr.-hoz, a Nemzeti Újság felelős szerkesztőjéhez a kormányzó kabinetirodájából a következő távirat érkezett: A kormányzó úr őfőméltósága sajnálattal értesült Nagyságod atyjának elhúnytáról és megemlékezve a megboldogultnak a magyar színművészet szolgálatában szerzett érdemeiről, Nagyságodnak részvétét kifejezni méltót, látott. Vértesy, a kabinetiroda főnöke. Bethlen István gróf miniszterelnök a következő távirattal kondoleált: Őszinte és mély részvétét fejezi ki Bethlen István gróf miniszterelnök. Részvétüket fejezték ki továbbá Sztranyavszky Sándor és Bárczy István államtitkárok, Schandl Károly ny. államtitkár, Karafiáth Jenő, a képviselőház háznagya és mások. szigetelünk nyom nélkül -Ditrichstein Világrekordok a technikában és a természetben A XX. századot már számtalan névvel illették. Elnevezték a technika századának, a tudományos forradalom századának, az újjáéledt szépségkultusz századának, a háborúk századának, mindennek, ami valóban jellemző a XX. századra, de talán éppen olyan jellemző volt amegelőző századokra is. Amiben a XX. század valóban különbözik az előidőktől és amiben felül is múlja azokat: a verseny. Verseny a technikában, verseny a tudományban, verseny a szépségben, verseny a háborúban és verseny a versenyben. Világrekord, az a büszke szó díszíti korunk címerpajzsát, nagyobbat építeni, hosszabbat ugrani, tovább repülni, mint a többiek. Ez a cél, ez fűti a kedélyeket és napjaink legméltóbb történetírójának állandóan kezében kell tartania a stopperórát is erőföt. Néhány héttel ezelőtt, az amszterdami olimpiászok idején úgyszólván minden járókelő világrekordokban beszélt a körutakon. Mindenki nyilvántartotta a száztízméteres gátfutástól a maratonig az összes kiemelkedő sporteredményeket, így ezekről talán fölösleges is újabb statisztikát közölni. Sokkal ismeretlenebbek, vagy talán kevésbbé számontartottak azok az adatok, amelyek az élet más megnyilvánulásaiban jelentenek világrekordot. Az építkezésben például köztudomású, hogy két amerikai város versenyez évtizedek óta egymással, hogy méretekben túlszárnyalják egymást: Newyork és Chicago. Newyorkban van a legmagasabb felhőkarcoló, a Woolworthpalota, amely 284 méter, alapzata pedig 40 méterre nyúlik a földbe. Köbtartalma 13.200.000 köbláb, ebben a tekintetben azonban messze alatta marad a chicagói Furniture Mart-nak, amelynek köbtartalma 25.370.000 köbláb, úgy, hogy e ponton Chicagóé a világrekord. Az köztudomású, hogy a világ legmagasabb épülete a párizsi Eiffel-torony, amelynek magassága 300 méter. A világ legnagyobb emlékművének rövid idővel ezelőtt még a newyorki kikötőben emelkedő 47 méteres szabadságszobrot tartották, amelynek fejében negyven ember fér el kényelmesen, a kezében lobogó fáklyában pedig tizenhét ember. Az egyiptomi ásatások óta kiderült, hogy a gizehi szfinx méretekben felülmúlja a szabadságszobrot, minthogy arca majdnem öt méter széles, hosszúsága 59 méter és magassága sem sokkal kisebb. Az amerikaiak ezt a vereséget nem sokáig voltak hajlandók elviselni és ezért Georgia államban egy. .. még hatalmasabb emlékművet Wemerchet generálisnak, még pedig egy 280 méter magas sziklafalban. Az emlékmű méretei alkalmazkodnak az óriási háttérhez. A világ legnagyobb és egyúttal legforgalmasabb hídja a newyorki Brooklyn-híd, hosszúsága 1800, szélessége pedig 300 méter és a súlya 130.000 méter mázsa. Felépítése tizenötmillió dollárba került. A legnagyobb függőhíd szintén Newyork mellett van, a Hudsonon, ez 1460 méter hosszú és két emeletet foglal magában, amelyek közül a felsőn nyolc út halad utcai járóművek számára, az alsó emeleten viszont a vonatok futnak. A világ legnagyobb csatornája az 1854 kilométeres Császár-csatorna Kínában. Kiterjedés tekintetében a legnagyobb város Berlin. Területe 87.000 hektár. A legnagyobb templom a római Szent Péter-templom, amelyet 430 éven át építettek, mialatt ötven pápa uralkodott. A legnagyobb orgona a passaui dómban van, 208 regisztere tizenhatezer sípból áll. A legnagyobb harang Japánországban van Osaka közelében, ezt a harangot néhány évvel ezelőtt öntötték Sotoku tiszteletére, aki 1300 évvel ezelőtt nagy szolgálatokat tett a budhizmusnak. A harang magassága nyolc méter, kerülete tizenhét méter és súlya 1400 méter mázsa. A legnagyobb könyvtár a párizsi nemzeti könyvtár, amelyben több, mint négymillió könyv, félmillió térkép, sok százezer kézirat, kotta és más becses tárgy van. A legnagyobb történelmi mű az angol The war of rebellion, amely 120 lexikon alakú kötetből áll, minden kötetnek ezer lapja van és az egész gyűjtemény súlya öt méter mázsa. Ha e köteteket egymásra rakják, tíz méter hosszúságú. A legnagyobb kép Tintoretto Paradicsoma, amely a velencei Dózse-palotában található, hosszúsága huszonhat méter és magassága tizenegy méter. A legnagyobb látcső a kaliforniai Mount William csillagvizsgálóban van, a lencséjének száz coll az átmérője és a súlya körülbelül száz tonna. Maga a természet is teremt világrekordokat, így például a legnagyobb rovar Közép-Amerikában él, neve Erebus Strix, hosszúsága fél méter. Szumátra szigetén női a legnagyobb virág, a Rafflesia Arnoldi, átmérője egy méter. Színe, mint a szerény ibolyának, lila, ezzel szemben súlya egészen szerénytelen, legalább nyolc kilogramm. Ausztráliában találják a legnagyobb aranyrögöket, amelyek közül a legnagyobbnak, a Welcome Strangernek a súlya kilencvenöt kilogramm és az értéke negyvennyolcezer dollár. Valóságos vagyon. De mi ez a világ leggazdagabb emberének, Fordnak a vagyonához képest, aki éppen a legutóbbi években teremtette meg a milliárdok világrekordját és ezzel legyőzte régi versenytársát, Rockefellert.