Budapesti Hírlap, 1928. október(48. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-13 / 233. szám
Budapesti Hírlap 1928 október 13. (233.6 Megint leomlással fenyeget két épülő ház Prágában Az áruház romjai alatt még sok áldozat van PRÁGA, okt. 12. A mai nap folyamán a Paricson történt szomlán újabb öt áldozatát húzták ki a romok alól. A halottak számát hivatalosan még nem tették közzé. A lapok adatai eltérőek és körülbelüli 40 körül mozognak. A még hiányzó munkások számát ma, a katasztrófa utáni harmadik napon, ugyancsak nem állapították meg. A lapok jelentései szerint az építésnél összesen 190 munkás dolgozott, úgy hogy még az áldozatok nagy számával kell számolni. Az eddig kihúzott áldozatok számát sem közölték hivatalosan. A prágai városi tanács tüntetésektől tartott és ezért elhatározta, hogy az áldozatok együttes felravatalozásától eltekint, azzal a megokolással, hogy ez barbárság lenne és sértené a hozzátartozók érzelmeit, akik attól tartanak, hogy — mivel a munkások legnagyobb része nem prágai volt — halottaikat nem vihetik magukkal és nem temethetik el hazai földön. A városi tanács elhatározta azt is, hogy ezeknek a vidékieknek rögtön átadja hozzátartozóik holttestét. A kommunista Rude Pretro az alábbi esetről ad hírt, amelyet egyébként más oldalról is megerősítettek. Csütörtökön a kladnói bányakerület titkára felajánlotta a prágai városi tanácsnak, hogy néhány kladnói szakmunkás ajánlkozik, hogy segít a katasztrófa romjainak eltakarításában. A tanács 15 szakmunkást kért, akik minden szerszámukkal Prágába utaztak. Itt aztán a prágai városi tanácstól, amely időközben meggondolta a dolgot, azt a felvilágosítást kapták, hogy minden segítsége fölösleges. A liebeni négyemeletes ház bomlása néhány nappal a nagy katasztrófa után óriási pánikot keltett a lakosságban. A Rubens nevű városrész rendőrfőnökségét egy munkás arra figyelmeztette, hogy egy másik épülőfélben lévő házon is repedések láthatók és hogy ott a munkások életét veszedelem fenyegeti. Egy másik új épületen is repedéseket figyeltek meg. Rögtön elrendelték a munka megszüntetését és 100 szakmunkást bíztak meg a biztonsági munkálatok végrehajtásával. toen tonin': jj Minden Aspirin-tabletta . .Aspirin 0*5 ‘ felirattal van ellátva és csak eredeti .Slayer-csomagolásban kapható. — Ügyeljen erre. Nagy viharban méltóságteljesen halad a Graf Zeppelin Hélfőn délre várják Newyorkba a léghajót - 150 kilométeres sebesség BERLIN, okt. 12. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Graf Zeppelin a hajnali órákban beérkező jelentések szerint tegnap este elérte Dél-Spanyolországot s ma reggel már el is hagyta az európai kontinenst. Közvetett úton azt az értesülést kapták Friedrichshafenben, hogy a léghajó rádióját annyira lefoglalja a különböző időjárási jelentések vétele, hogy adásra nincs ideje. A léghajó utasai a tegnapi első közös ebéden az első óceán járó Zeppelin, a Z. R. III. utasainak egészségére ürítették poharaikat. A Z. R. III., a jelenlegi Los Angeles pontosan négy évvel ezelőtt, 1924 október 12-én indult amerikai útjára. Newyorkból érkező magánjelentések szerint a Hapag egyik gőzöse ma délelőtt 10 órakor szikratávirati összeköttetésbe lépett a Gráf Zeppelinnel. A Zeppelin e szerint középeurópai időszámítás szerint hajnali két órakor érte el az óceánt és jelenleg a nyílt tenger fölött repül. A léghajó pontos tartózkodási helyét a Hapag gőzös sem tudta megadni. A gőzös szikratávirata meglehetősen zavaros, úgyhogy szintén nem tekinthető megbízhatónak. Madeira fölött LONDON, okt. 12. (A Budapesti Hírlap távirata.) Madeira sziget fővárosából, Funchalból érkező jelentések szerint a Graf Zeppelin ma délután 2 óra 50 perckor (középeurópai időszámítás) átrepült a város fölött. A Reuter Iroda jelenti Venta Delgadából (Azori-szigetek). Madeira-szigetének elhagyása után a Graf Zeppelin rádiótelefonon közölte, hogy számítása szerint ma éjjel átrepül az Azórok fölött. A léghajó utasai rendkívüli módon szenvedtek a légi betegségtől. A Graf Zeppelinen levő egyik utas, Reiner, drótnélküli táviratot küldött, amelyben a következőket mondja: Az Atlanti-óceán fölött vagyunk. A fedeletlen minden rendben van. Reméljük, hogy Newyork fölött vasárnap délelőtt repülünk felepül s így halad majd el délre az Azori-szigetektől. Ha eddigi sebességét megtartja, arra lehet számítani, hogy a léghajó holnap napkeltekor a nyugati szélesség 35. és 40. foka közt lesz. A madeira-bermudai ötezer kilométeres utat vasárnap délutánig megteszi s onnan még jó napi járásnyi út van hátra, vagyis hétfőn déltájban ér el a Graf Zeppelin Newyorkba. Itt attól tartanak, hogy az út utolsó harmadában a nyugati minimum A Bermudák felé halad a Zeppelin FRIEDRICHSHAFEN, okt. 12. (Wolff.) Az estig érkezett időjárási jelentések szerint az Atlanti-óceánon továbbra is erős nyugati szelek fújnak, egészen az északi szélesség 35. fokáig; ezen túl szélcsend, illetve keleti szél lehet. Erre vezethető vissza a Graf Zeppelin gyors haladása Gibraltártól Madeiráig; bizonyosra veszik, hogy a szél kedvez a léghajónak s így ért el 150 kilométeres sebességet. A Graf Zeppelin most már alkalmasint egyenesen a Bermudák felére eléri a léghajót, amelynek akkor dél felé kell kitérnie. Simán megy az új BERLIN, okt. 12. A Wolff -iroda értesülése szerint a német légihajózási kísérleti állomásnak na délután 4 óra 30 és 4 óra 50 perc között sikerült rövidhullámú rádiókészülékével összeköttetésbe lépnie a Graf Zeppelinnel. A kísérleti intézet felvevő állomása kitűnően működött. A léghajó útja eddig simán folyt le. Ez a pompás teljesítmény annál inkább figyelemreméltó, mert az angol parti rádióállomások állandóan viharjeleket adnak le, hogy figyelmeztessék az óceánon haladó gőzösöket a viharveszedelemre. Az Azori-szigetek felett a szél sebessége ma délben 21 méter volt másodpercenkint, vagyis közel kilométer óránként. Ez a sebesség az úgynevezett hetesszámú szélsebesség, amely még az Atlanti-óceán felett is meglehetősen ritka. Péntek este az Azori-szigetek fölött NEW YORK, okt. 12. (Wolff.) Az Euclid gőzös szikratávirattal jelenti az Associated Press-nek, hogy a Graf Zeppelin középeurópai időszámítás szerint 4 óra 30 perckor az északi széleség 32 foka 38 perce és a nyugati hosszúság 17 foka 30 perce alatt átrepült. A léghajó jelentékeny sebességgel haladt nyugat-északnyugati irányban. Az időjárás és a látási viszonyok jók voltak. Enyhe nyugat-délnyugati szél fújt. Az a hely, ahol a gőzös meglátta a léghajót, Madeirától nyugatra 60 mérföldnyire volt. A Graf Zeppelin állandó összeköttetésben áll az Azoriszigeteken lévő szikratávíróállomással. Eckener dr. közölte az állomással, hogy pénteken este előreláthatóan eléri Hortát, az Azori-szigetek főkikötőjét. 10.000 kilométerre nyúlt az új NEWYORK, okt. 12. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Graf Zeppelin érkezését legkorábban vasárnap délelőtt 11 órakor (newyorki idő) várják. Korábban a léghajó csak abban az egészen kivételes esetben érkezik, ha az út legnagyobb részében hátába fút a szél. A léghajó tulajdonképpen nagy kerülőt csinál és pedig azért, mert a rövidebb egyenes után rossz az időjárás, az Azorákon át eddig valósággal ideális. Másrészt az egyenes út 7500 kilométer volna, míg a mostani út 10.000 kilométer. Hubay Jenő Kolozsvárott KOLOZSVÁR, október. Most, hogy Hubay Jenő hetvenedik esztendejét elérte és tisztelői világszerte hálás szeretettel fordulnak érdekes személye felé, Erdély zeneszerető közönsége is ünnepli őt, egyelőre benső, de annál melegebb elismeréssel. Hubay nem egy erdélyi város publikumát gyönyörködtette hegedő játékával. Jubileumához néhány oly életrajzi adattal járulok, melyek a Haraszti Emil által róla írt és 1913-ban megjelent terjedelmes és kitűnő életrajzban sincsenek meg. Hubay Jenő nagyszerű pályafutásának első mestere atyja, Huber Károly volt, aki őt négyéves korában már tanítani kezdte. Huber Károly mint nagy pedagógus ismeretes. Hegedűiskolája, melyből annak idején a kolozsvári Zenekonzervatóriumból (1819-ben alakult) mi is tanultunk, korának egyik legjelesebb műve volt. Hubay Jenő atyja 1861 október 16—28-ig vendégszerepelt a kolozsvári Nemzeti Színházban, egyidejűleg Huber Idával, aki ez idő alatt operákban énekelt. Huber Károly, aki, ha nem tévedek, bátyja volt az énekesnőnek, két hétig Káldy Gyula helyett karnagy is volt Kolozsvárt é s mint hegedűművész is fellépett október 25-én egy jótékony előadáson, melyet a nagykapusi tűzkárosultak részére rendeztek, melyen egy hegedű ábrándját játszotta el. A szerzemény is tetszett, a művész játékáról pedig azt írta a Kolozsvári Közlöny, hogy „ha megköveznek is, kimondjuk, hogy a kolozsvári közönség kitűnőbbet nem hallott“. Mint iár ismert és becsült művész, vidéki körútján Aggházy Károly zongoraművész barátjával, életrajza szerint 1879- ben rendezett először hangversenyt Erdélyben. Játszottak Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Lugoson, Temesváron, Zomborban, Aradon, Nagyváradon és több más kisebb városban is. Kolozsvárit aztán gyakrabban hangversenyzett Hubay Jenő, nemcsak azért, mert a közönség őt igaz szeretettel ünnepelte, hanem családi okok miatt is Hubay Jean testvérét, Arankát, nőül vette Ferenczi Zoltán, aki később az egyetemi és erdélyi Múzeum könyvtára igazgatója lett. Vendégszerető házának nem egyszer volt szerencsém vendége lenni s ott ismerkedtem meg Hubay Jenővel, a kilencvenes évek elejéin.. Nem egy koncertje előtt hallgathattam a háznál Hubay próbáit. Mert bárha Európaszerte sikert aratott műsorával azért mindenik, hangversenye előtt gondosan elpróbálta a darabokat zongorakísérőjével. Nem lehet leírni azt a szerénységet, azt a finomságot, ami e nagy mester őszinte és egyszerű egyéniségéből kiáradt. 1895. év vége felé előadták világszerte nagy sikert aratott operáját,4 kremonai hegedűst, melyről egyik barátjának Kolozsvárra nagy elragadtatással írt Vadrusz János is. Természetesen nagy sikere volt Kolozsvártt is. Most már két nevezetes kolozsvári szerepléséről szólok. 1897-ben tavasszal a már 97 éves Brassai Sámuel, mindnyájunknak Brassói bácsija a kolozsvári Erszébet-szanatóriumban, vagy amint nevezni szokták, a Vöröskereszt-kórházban feküdt halálos ágyán. Zlubay Jenő meglátogatta családjának e régi nagy barátját. Erről a nevezetes és mélyen megható látogatásról maga Hubay Jenő írt Boros György dr., most unitárius püspöknek 1929-ben megjelent eddig legrészletesebb, jeles Brassai-életrajzában. Íme átadom a szót Hubay Jenő visszaemlékezésének, mely az ő művész lelkének egy ragyogó sugara. — Midőn gyermekkoromban a bibliában a prófétákkal kellett foglalkoznom, mindig Brassai bácsi jutott eszembe. Ameddig vissza tudok emlékezni, időközönkint atyám házában mindig meg-megjelent. Ő ugyani néhai bátyámnak, Károlynak keresztapja volt, mégis sejtettem már akkor, hogy látogatásai a zenével függnek össze, m mert egy külföldi nagy művész felkereste atyámat, Brassai bácsi látogatása is pontosan bekövetkezett. Későbben tudtam csak az összefüggést, hogy tudniillik minden hírneves művész hangversenyére fel kell rándulnia Budapestre, ahol minket minden alkalommal meglátogatott. Ezt a zene iránti rajongást ape Istyán korában is megtartotta. Brassai Sámuel impozáns megjelenése, rendkívül magassága, nagy fehér szakálla, de látható s amellett mégis jóságos tekintete, mindig azt a benyomást tették rám, minta egy messze földről jövő igazságot osztogató vándor volna. Később is, mikor Wagner Nibelungen trilógiáját hallgattam, vagy Wotan alakja mindig Brassai bácsit hozta emlékembe. Atyám halála után engem és bátyámat tisztelt meg látogatásával. Mikor Joachámmal együtt egy kvartett-estét rendeztem, a nyolcvanas évek végén, erre az alkalomra is felrándul. Ugyanakkor Csiky Kálmánna, a műegyetemi tanár neje is rendezett egy estét az ő tiszteletére. Fáradhatatatlanul hallgatta a kamarazenedarabokat, amelyeket az ő kívánságára adtunk elő. Zenéről vele sokszor beszélgettem s meggyőződtem az ő nagy zenei műveltségéről. Kivált a klasszikus mestereket szerette, s közöttük a legmagasabb fokra helyezte Beethovent és Bachot. Egy jól előadott Beethoven szimfóniáért képes volt Bécsbe, vagy Berlinbe utazni. Ha engem tisztelt meg látogatásával, egy-egy Bach-szonátát kellett előjátszanom. Bach e szóló hegedűszonátáit igen jól ismerte s ezek között a Chaconac volt az ő kedvenc darabja. Legutoljára Kolozsvárt láttam őt közvetetten halála előtt. Akkor már a Vöröskereszt-kórházban halálos ágyán feküdt. Ott meglátogattam s annak ellenére, hogy már igen rosszul látott és hallott, felismert engem s nyájasan kezét nyújtá felém: „Mit csináltok Budapesten? Muzsikáltok-e sokat? Elhoztad a hegedűdet? Szeretnélek még hallani!“ „Amikor parancsolja, Brassai bácsi, el is hozhatom a hegedűmet s szívesen játszom.“ „Jó, fiam, gyere hát holnap ilyen tájt hegedűddel.“ Másnap csakugyan a kora délutáni órákban elmentem hozzá hegedűmmel, s vagy másfélóráig hegedültem neki. Ha egy szonátatöredéket befejeztem, ő maga jelölte meg a következőt s végre a Chaconnet kívánta. Ott feküdt az agg próféta előttem, hol csukott, hol nyitott, mélázó, könnyes szemekkel s éreztem, hogy ennek a nemes, nagy embernek, akit legzsengébb korom óta ismertem és szerettem, én játszom el az utolsó akkordot az életben. Bele is sírtam a húrokba az 5 iránta érzett egész mély szeretetemet és ragaszkodásomat. A darab vége felé nem nyitotta ki már szemét és sógorom, Ferenczy Zoltán dr., aki szintén könnyes szemekkel ült ott, odasúgta nékem: „Gyerük Jenő, úgy látszik, már fáradt és kimerült.“ Észrevétlenül s mélyen megilletődve távoztunk. Ekkor láttam őt utoljára ... Csak annnyit kell megjegyeznem erre a megragadó följegyzésre, hogy Brassai bácsi 1897 március 27-én ment be a kórházba s ott június 24-én reggel halt meg. ★ A másik kolozsvári adatunk Hubay Jenő életrajzához tiszteletbeli doktorságának története, melyre vonakozó feljegyzéseim fölavatása idejéből valók, az egyetem bölcsészeti karának levéltárából. A tiszteletbeli doktorrá avatás 1913 május 31-én történt Kolozsvárott. Az egyetemi aulában nagy és díszes közönség jelenlétében Kossutány Ignác rektor nyitotta meg az egyetemi tanács gyűlését, mely után a bölcseleti kar dékánja fölolvasta a kar előterjesztését. A rektor örömét fejezte ki a tanács nevében, hogy a király engedelmet adott a doktorrá avatásra, majd szíves szavakban üdvözölte Hubay Jenőt, aki a tanáccsal szemben foglalt helyet. Azután felszólította a rektor Hubayt, hogy tegye le az esküt, mely után a bölcseleti kari dékán, majd a tanács többi tagja a szokásos kézszorítással doktorrá fogadták a művészt, akinek a rektor nyomban átadta a díszesen kiállított diplomát. A doktorrá fogadás után Kossutány rektor nagyhatású beszédben üdvözölte Hubay Jenő doktort. Lelkes beszédét így fejezte be: „Méltóságodnak, aki a zenének művésze és alkotója is egyszerre, egyetemünknek kötelékébe való vonzását dicsőségünknek tartjuk, mert azt az igazságot, amit a tudomány kutat, méltóságod elénk állítja a harmóniában. De még ennél is többet tesz, a magyar nemzetet az ön zenéjében ismerteti meg a művelt világ előtt, annyi bájjal és kedvességgel, hogy annak művelt lélek ellentálni nem tud, de nem is akar. Azok között a babérok között, amelyekkel a művelt világ adózik a művészet géniuszának, fogadja méltóságod szívesen a mi egyetemünk babérkoszorúját és azt a kívánságunkat, hogy még sok művészi alkotása hirdesse a világnak ezentúl is a magyar géniusz erejét.“ Hubay Jenő úr, szerényen és meghatottan rövid köszönetet mondott az ünneplésért, háláját nyilvánított, a megtiszteltetésért, mely — úgymond — új erőt ad a kultúra és művészet szolgáltában álló munkájához. A tanári kar és a közönség erre megéljenezték a művészt. Este Hubay dr. tiszteletére bankett volt, melyen vele volt felesége és fia, akik a doktori avatáson is részt vettek. A banketten nem messze ültem Hubaytól, akinek fölemlítettem beszélgetés közben, hogy olvastam Massenetnek, a Manon és Werther szerzőjének akkoriban megjelent memoárjait.