Budapesti Hírlap, 1928. október(48. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-13 / 233. szám

Budapesti Hírlap­ 1928 október 13. (233.6 Megint leomlással fenyeget két épülő ház Prágában Az áruház romjai alatt még sok áldozat van PRÁGA, okt. 12. A mai nap folyamán a Paricson történt szomlán újabb öt áldozatát húzták ki a romok alól. A halottak számát hivatalosan még nem tették közzé. A lapok adatai el­térőek és körülbelüli 40 körül mozognak. A még hiányzó munkások számát ma, a ka­tasztrófa utáni harmadik napon, ugyancsak nem állapították meg. A lapok jelentései szerint az építésnél összesen 190 munkás dolgozott, úgy hogy még az áldozatok nagy számával kell számolni. Az eddig kihúzott áldozatok számát sem közölték hivatalosan. A prágai városi tanács tüntetésektől tar­tott és ezért elhatározta, hogy az áldozatok együttes felravatalozásától eltekint, azzal a megokolással, hogy ez barbárság lenne és sértené a hozzátartozók érzelmeit­, akik attól tartanak, hogy — mivel a munkások leg­nagyobb része nem prágai volt — halottai­kat nem vihetik magukkal és nem temethe­tik el hazai földön. A városi tanács elhatá­rozta azt is, hogy ezeknek a vidékieknek rögtön átadja hozzátartozóik holttestét. A kommunista Rude Pretro az alábbi eset­ről ad hírt, amelyet egyébként más oldalról is megerősítettek. Csütörtökön a kladnói bányakerület titkára felajánlotta a prágai városi tanácsnak, hogy néhány kladnói szakmunkás ajánlkozik, hogy segít a katasztrófa romjainak eltakarításában. A tanács 15 szakmunkást kért, akik minden szerszámukkal Prágába utaztak. Itt aztán a prágai városi tanácstól, amely időközben meggondolta a dolgot, azt a felvilágosítást kapták, hogy minden segítsége fölösleges. A liebeni négyemeletes ház b­omlása né­hány nappal a nagy katasztrófa után óriási pánikot keltett a lakosságban. A Rubens nevű városrész rendőrfőnökségét egy munkás arra figyelmeztette, hogy egy másik épülőfél­ben lévő házon is repedések láthatók és hogy ott a munkások életét veszedelem fenyegeti. Egy másik új épületen is repedéseket figyel­tek meg. Rögtön elrendelték a munka meg­szüntetését és 100 szakmunkást bíztak meg a biztonsági munkálatok végrehajtásával. toen tonin': jj Minden Aspirin-tabletta . .Aspirin 0*5 ‘ felirattal van ellátva és csak eredeti .Slayer­-csom­a­­golásban kapható. — Ügyeljen erre. Nagy viharban méltóságteljesen halad a Graf Zeppelin Hélfőn délre várják Newyorkba a léghajót - 150 kilo­méteres sebesség BERLIN, okt. 12.­­ (A Budapesti Hírlap távirata.) A Graf Zeppelin a hajnali órákban beérkező jelenté­sek szerint tegnap este elérte Dél-Spanyolor­­szágot s ma reggel már el is hagyta az euró­pai kontinenst. Közvetett úton azt az értesülést kapták Friedrichshafenben, hogy a léghajó rádióját annyira lefoglalja a különböző időjárási je­lentések vétele, hogy adásra nincs ideje. A léghajó utasai a tegnapi első közös ebé­den az első óceán járó Zeppelin, a Z. R. III. utasainak egészségére ürítették poharaikat. A Z. R. III., a jelenlegi Los Angeles ponto­san négy évvel ezelőtt, 1924 október 12-én indult amerikai útjára. Newyorkból érkező magánjelentések sze­rint a Hapag egyik gőzöse ma délelőtt 10 óra­kor szikratávirati összeköttetésbe lépett a Gráf Zeppelinnel. A Zeppelin e szerint kö­zépeurópai időszámítás szerint hajnali két órakor érte el az óceánt és jelenleg a nyílt tenger fölött repül. A léghajó pontos tartóz­kodási helyét a Hapag gőzös sem tudta meg­adni. A gőzös szikratávirata meglehetősen zavaros, úgyhogy szintén nem tekinthető meg­bízhatónak. Madeira fölött LONDON, okt. 12. (A Budapesti Hírlap távirata.) Madeira sziget fővárosából, Funchalból érkező jelen­tések szerint a Graf Zeppelin ma délután 2 óra 50 perckor (középeurópai időszámí­tás) átrepült a város fölött.­ A Reuter Iroda jelenti Venta Delgadából (Azori-szigetek). Madeira-szigetének elhagyása után a Graf Zeppelin rádiótelefonon közölte, hogy szá­mítása szerint ma éjjel átrepül az Azórok fölött. A léghajó utasai rendkívüli módon szenvedtek a légi betegségtől. A Graf Zeppelinen levő egyik utas, Rei­ner, drótnélküli táviratot küldött, amelyben a következőket mondja: Az Atlanti-óceán fölött vagyunk. A fedel­etlen minden rendben van. Reméljük, hogy Newyork fölött vasárnap délelőtt repü­lünk f­ele­pül s így halad majd el délre az Azori-szige­­tektől. Ha eddigi sebességét megtartja, arra lehet számítani, hogy a léghajó holnap nap­keltekor a nyugati szélesség 35. és 40. foka közt lesz. A madeira-bermudai ötezer kilo­méteres utat vasárnap délutánig megteszi s onnan még jó napi járásnyi út van hátra, vagyis hétfőn déltájban ér el a Graf Zeppe­lin Newyorkba. Itt attól tartanak, hogy az út utolsó harmadában a nyugati minimum A Bermudák felé halad a Zeppelin FRIEDRICHSHAFEN, okt. 12. (Wolff.) Az estig érkezett időjárási jelen­tések szerint az Atlanti-óceánon továbbra is erős nyugati szelek fújnak, egészen az északi szélesség 35. fokáig; ezen túl szélcsend, illetve keleti szél lehet. Erre vezethető vissza a Graf Zeppelin gyors haladása Gibraltártól Madeiráig; bizonyosra veszik, hogy a szél kedvez a léghajónak s így ért el 150 kilomé­teres sebességet. A Graf Zeppelin most már alkalmasint egyenesen a Bermudák felé­re­ eléri a léghajót, amelynek akkor dél felé kell kitérnie. Simán megy az új BERLIN, okt. 12. A Wolff -iroda értesülése szerint a német légi­hajózási kísérleti állomásnak na délután 4 óra 30 és 4 óra 50 perc között sikerült rövid­­hullámú rádiókészülékével összeköttetésbe lépnie a Graf Zeppelinnel. A kísérleti inté­zet felvevő állomása kitűnően működött. A léghajó útja eddig simán folyt le. Ez a pompás teljesítmény annál inkább figyelemreméltó, mert az angol parti rádió­állomások állandóan vihar­jeleket adnak le, hogy figyelmeztessék az óceánon haladó gő­zösöket a viharveszedelemre. Az Azori-szige­­tek felett a szél sebessége ma délben 21 mé­ter volt másodpercenkint, vagyis közel kilométer óránként. Ez a sebesség az úgyne­vezett hetesszámú szélsebesség, amely még az Atlanti-óceán felett is meglehetősen ritka. Péntek este az Azori-szigetek fölött NEW YORK, okt. 12. (Wolff.) Az Euclid gőzös szikratávirattal jelenti az Associated Press-nek, hogy a Graf Zeppelin középeurópai időszámítás szerint 4 óra 30 perckor az északi széleség 32 foka 38 perce és a nyugati hosszúság 17 foka 30 perce alatt átrepült. A léghajó jelentékeny sebesség­gel haladt nyugat-északnyugati irányban. Az időjárás és a látási viszonyok jók voltak. Enyhe nyugat-délnyugati szél fújt. Az a hely, ahol a gőzös meglátta a léghajót, Madei­rától nyugatra 60 mérföldnyire volt. A Graf Zeppelin állandó összeköttetésben áll az Azori­­szigeteken lévő szikratávíróállomással. Eckener dr. közölte az állomással, hogy pénteken este előreláthatóan eléri Hortát, az Azori-szigetek főkikötőjét. 10.000 kilométerre nyúlt az új NEWYORK, okt. 12. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Graf Zeppelin érkezését legkorábban vasárnap dél­előtt 11 órakor (newyorki idő) várják. Koráb­ban a léghajó csak abban az egészen kivételes esetben érkezik, ha az út legnagyobb részében hátába fút a szél. A léghajó tulajdonképpen nagy kerülőt csinál és pedig azért, mert a rö­­videbb egyenes után rossz az időjárás, az Azo­­rákon át eddig valósággal ideális. Másrészt az egyenes út 7500 kilométer volna, míg a mostani út 10.000 kilométer. Hubay Jenő Kolozsvárott KOLOZSVÁR, október. Most, hogy Hubay Jenő hetvenedik esztendejét elérte és tisztelői világszerte hálás szeretettel fordulnak érdekes sze­mélye felé, Erdély zeneszerető közönsége is ünnepli őt, egyelőre benső, de annál melegebb elismeréssel. Hubay nem egy erdélyi város publikumát gyönyörködtette hegedő játékával. Jubileumához néhány oly életrajzi adattal járulok, melyek a Ha­raszti Emil által róla írt és 1913-ban megjelent terjedelmes és kitűnő életrajz­ban sincsenek meg. Hubay Jenő nagyszerű pályafutásának első mestere atyja, Huber Károly volt, aki őt négyéves korában már tanítani kezdte. Huber Károly mint nagy pedagógus isme­retes. Hegedűiskolája, melyből annak ide­jén a kolozsvári Zenekonzervatóriumból (1819-ben alakult) mi is tanultunk, korá­nak egyik legjelesebb műve volt. Hubay Jenő atyja 1861 október 16—28-ig ven­dégszerepelt a kolozsvári Nemzeti Szín­házban, egyidejűleg Huber Idával, aki ez idő alatt operákban énekelt. Huber Ká­roly, aki, ha nem tévedek, bátyja volt az énekesnőnek, két hétig Káldy Gyula he­lyett karnagy is volt Kolozsvárt é s mint hegedűművész is fellépett október 25-én egy jótékony előadáson, melyet a nagy­­kapusi tűzkárosultak részére rendeztek, melyen egy hegedű ábrándját játszotta el. A szerzemény is tetszett, a művész játéká­ról pedig azt írta a Kolozsvári Közlöny, hogy „ha megköveznek is, kimondjuk, hogy a kolozsvári közönség kitű­nőbbet nem hallott“. Mint i­ár ismert és becsült művész, vi­déki körútján Aggházy Károly zongora­művész barátjával, életrajza szerint 1879- ben rendezett először hangversenyt Er­délyben. Játszottak Marosvásárhelyen, Szé­­kelyudvarhelyen, Kolozsváron, Lugoson, Temesváron, Zomborban, Aradon, Nagy­váradon és több más kisebb városban is. Kolozsvárit az­tán gyakrabban hangver­senyzett Hubay Jenő, nemcsak azért, mert a közönség őt igaz szeretettel ünnepelte, hanem családi okok miatt is Hubay Jean testvérét, Arankát, nőü­l vette Ferenczi Zol­tán, aki később az egyetemi és erdélyi Mú­zeum könyvtára igazgatója lett. Vendég­szere­tő házának nem egyszer volt szeren­csém vendége lenni s ott ismerkedtem meg Hubay Jenővel, a kilencvenes évek elejéin.. Nem egy koncertje előtt hallgat­hattam a háznál Hubay próbáit. Mert bárha Európaszerte sikert aratott műso­rával azért mindenik, hangversenye előtt gondosan elpróbálta a darabokat zon­­­gorakísérőjével. Nem lehet leírni azt a szerénységet, azt a finomságot, ami e nagy mester őszinte és egyszerű egyénisé­géből kiáradt. 1895. év vége felé előadták világszerte nagy sikert aratott operáját,­­4 kremonai hegedűst, melyről egyik barátjá­nak Kolozsvárra nagy elragadtatással írt Vadrusz János is. Természetesen nagy si­kere volt Kolozsvártt is. Most már két nevezetes kolozsvári sze­repléséről szólok. 1897-ben tavasszal a már 97 éves Brassai Sámuel, mindnyá­junknak Brassói bácsija a kolozsvári Er­­szébet-szanatóriumban, vagy amint ne­vezni szokták, a Vöröskereszt-kórházban feküdt halálos ágyán. Zlubay Jenő meg­látogatta családjának e régi nagy barát­ját. Erről a nevezetes és mélyen megható látogatásról maga Hubay Jenő írt Boros György dr., most unitárius püspöknek 1929-ben megjelent eddig legrészletesebb, jeles Brassai-életrajzában. Íme átadom a szót Hubay Jenő visszaemlékezésének, mely az ő művész­ lelkének egy ragyogó sugara. — Midőn gyermekkoromban a bibliá­ban a prófétákkal kellett foglalkoznom, mindig Brassai bácsi jutott eszembe. Amed­dig vissza tudok emlékezni, időközönkint atyám házában mindig meg-megjele­nt. Ő ugyani néhai bátyámnak, Károlynak ke­resztapja volt, mégis sejtettem már akkor, hogy látogatásai a zenével függ­nek össze, m mert egy külföldi nagy mű­vész felkereste atyámat, Brassai bácsi látogatása is pontosan bekövetkezett. Ké­sőbben tudtam csak az összefüggést, hogy tudniillik minden hírneves művész hangversenyére fel kell rándulnia Buda­pestre, ahol minket minden alkalommal meglátogatott. Ezt a zene iránti rajon­gást ape Istyán korában is megtartotta. Brassai Sámuel impozáns megjelenése, rendkívül magassága, nagy fehér sza­kálla, d­e l­­átható s amellett mégis jósá­gos tekintete, mindig azt a benyomást tették rám, minta egy messze földről jövő igazságot osztogató vándor volna. Később is, mikor Wagner Nibelungen trilógiáját hallgattam, vagy Wotan alakja mindig Brassai bácsit hozta emlékembe. Atyám halála után engem és bátyámat tisztelt meg látogatásával. Mikor Joachám­­mal együtt egy kvartett-estét rendeztem, a nyolcvanas évek végén, erre az alka­lomra is felrándul. Ugyanak­kor Csiky Kálmánna, a műegyetemi tanár neje is rendezett egy estét az ő tiszteletére. Fá­­radhatatatlanul hallgatta a kamarazene­­darabokat, amelyeket az ő kívánságára adtunk elő. Zenéről vele sokszor beszél­gettem s meggyőződtem az ő nagy zenei műveltségéről. Kivált a klasszikus meste­reket szerette, s közöttük a legmagasabb fokra helyezte Beethovent és Bachot. Egy jól előadott Beethoven szimfóniáért képes volt Bécsbe, vagy Berlinbe utazni. Ha engem tisztelt meg látogatásával, egy-egy Bach-szonátát kellett előjátszanom. Bach e szóló hegedűszonátáit igen jól ismerte s ezek között a Chaconac volt az ő ked­venc darabja. Legutoljára Kolozsvárt láttam őt köz­vetetten halála előtt. Akkor már a Vö­röskereszt-kórházban halálos ágyán fe­küdt. Ott meglátogattam s annak ellenére, hogy már igen rosszul látott és hallott, felismert engem s nyájasan kezét nyújtá felém: „Mit csináltok Budapesten? Muzsi­káltok-e sokat? Elhoztad a hegedűdet? Szeretnélek még hallani!“ „Amikor pa­rancsolja, Brassai bácsi, el is hozhatom a hegedűmet s szívesen játszom.“ „Jó, fiam, gyere hát holnap ilyen tájt hege­dűddel.“ Másnap csakugyan a kora dél­utáni órákban elmentem hozzá hegedűm­mel, s vagy másfélóráig hegedültem neki. Ha egy szonátatöredéket befejeztem, ő maga jelölte meg a következőt s végre a Chaconnet kívánta. Ott feküdt az agg pró­féta előttem, hol csukott, hol nyitott, mé­lázó, könnyes szemekkel s éreztem, hogy ennek a nemes, nagy embernek, akit leg­zsengébb korom óta ismertem és szeret­tem, én játszom el az utolsó akkordot az életben. Bele is sírtam a húrokba az 5 iránta érzett egész mély szeretetemet és ragaszkodásomat. A darab vége felé nem nyitotta ki már szemét és sógorom, Fe­­renczy Zoltán dr., aki szintén könnyes szemekkel ült ott, odasúgta­­ nékem: „Gye­rük Jenő, úgy látszik, már fáradt és ki­merült.“ Észrevétlenül s mélyen megille­­tődve távoztunk. Ekkor láttam őt utol­jára ... Csak annnyit kell megjegyeznem erre a megragadó följegyzésre, hogy Brassai bácsi 1897 március 27-én ment be a kórházba s ott június 24-én reggel halt meg. ★ A másik kolozsvári adatunk Hubay Jenő életrajzához tiszteletbeli doktorságá­­nak története, melyre vonakozó feljegy­zéseim fölavatása idejéből valók, az egyetem bölcsészeti karának levéltárából. A tiszteletbeli doktorrá avatás 1913 má­jus 31-én történt Kolozsvárott. Az egye­temi aulában nagy és díszes közönség jelenlétében Kossutány Ignác rektor nyi­totta meg az egyetemi tanács gyűlését, mely után a bölcseleti kar dékánja föl­olvasta a kar előterjesztését. A rektor örömét fejezte ki a tanács nevében, hogy a király engedelmet adott a doktorrá ava­­tásra, majd szíves szavakban üdvözölte Hubay Jenőt, aki a tanáccsal szemben foglalt helyet. Azután felszólította a rek­tor Hubayt, hogy tegye le az esküt, mely után a bölcseleti kari dékán, majd a ta­nács többi tagja a szokásos kézszorítással doktorrá fogadták a művészt, akinek a rektor nyomban átadta a díszesen kiállí­tott diplomát. A doktorrá fogadás után Kossutány rektor nagyhatású beszédben üdvözölte Hubay Jenő doktort. Lelkes beszédét így fejezte be: „Méltóságod­nak, aki a zenének művésze és alkotója is egyszerre, egyetemünknek kötelékébe való vonzását dicsőségünknek tartjuk, mert azt az igazságot, amit a tudomány kutat, méltóságod elénk állítja a harmó­niában. De még ennél is többet tesz, a magyar nemzetet az ön zenéjében ismerteti meg a művelt világ előtt, annyi bájjal és kedvess­éggel, hogy annak művelt lélek el­lentál­­­n­i nem tud, de nem is akar. Azok között a babérok között, amelyek­kel a művelt világ adózik a művészet géniuszának, fogadja méltóságod szívesen a mi egyetemünk babérkoszorúját és azt a kívánságunkat, hogy még sok művészi alkotása hirdesse a világnak ezentúl is a magyar géniusz erejét.“ Hubay Jenő úr, szerényen és meghatot­­tan rövid köszönetet mondott az ünnep­lésért, háláját nyilvánított,­ a megtisztel­­tetésért, mely — úgymond — új erőt ad a kultúra és művészet­ szolgáltában álló munkájához. A tanári kar és a közönség erre megéljenezték a művészt. Este Hu­bay dr. tiszteletére bankett volt, melyen vele volt felesége és fia, akik a doktori avatáson is részt vettek. A banketten nem messze ültem Hubaytól, akinek fölemlí­­tettem beszélgetés közben, hogy olvastam Massenetnek, a Manon és Wert­her szerző­jének akkoriban megjelent memoárjait.

Next