Budapesti Hírlap, 1928. október(48. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-02 / 223. szám
1928 október 2. (223. sz.) Budapesti Kirup Vasárnap mind a letölt Programm beszédet mondott Nagykanizsán NAGYKANIZSA, okt. 1. (A Budapesti Hírlap kiküldött tudósítójától.) Nagykanizsa nagy izgalommal várt napja, amikor mindkét képviselőjelöltje egy órában állott ki a nagyon megosztott nyilvánosság elé, hogy elmondja programmját, várakozás ellenére sima lefolyású volt. Az izgalom ugyan igen nagy a városban, mert hiszen a harc kimenetele teljesen bizonytalan és a legerősebb küzdelmet ígéri, de mindennek ellenére a kanizsai tömegek fegyelmezettsége ezen a kritikusnak várt napon is elejét tudta venni a szenvedélyek kirobbanásának. A szenvedélyek mesterséges felcsigázásáról pedig váltig igyekeznek gondoskodni azok, akik mindegyre egy eljövendő hatósági terrorról beszélnek s ezzel az amúgy is túlfűtött hangulatot még jobban idegessé teszik. Terrorról pedig annyira szó sem lehet Nagykanizsán, hogy egyetlen egységespárti képviselő sem érkezett le az egységespárti jelölt támogatására, még a mai programmbeszédre sem. Bethlen Istvánnak köszönhető, hogy ma mindenki nyugodtan hallhatja le a fejét Az egységespárti képviselőjelölt, Bazsó József ipartestületi elnök, vasárnap délelőtt 11 órakor, a felsőtemplom előtti tágas téren igen nagy tömeg előtt tartotta meg programmbeszédét. A programmbeszéd közönségének összetételéből és hangulatából következtetve nagy, elszánt küzdelem fog lezajlani Nagykanizsám. A gyűlést Ujváry Géza volt országgyűlési képviselő, a nagykanizsai egységes párt elnöke nyitotta meg, majd Bazsó József lépett a virágos emelvényre. Hét esztendeje — mondotta — kibontotta Nagykanizsa az egységes párt zászlaját, amelyre akkor Kállay Tibor pénzügyminiszter neve volt írva. A város akkor jövendő fejlődésének első lépését ünnepelte ebben az állásfoglalásában. Sajnos azonban, csalódnia kellett reményeiben is képviselőjében. Pedig a város fejlődése az országnak is érdeke lett volna. Elismeri Kállay kvalitásait, de a város ebből semmi hasznot nem látott. Kifejtette, hogy a gazdasági minisztérium létesítése a legszebb reményekkel tölti el úgy a munkanélküliség, mint külkereskedelmünk javulása tekintetében. Hogy ma mindenki nyugodtan hajthatja le a fejét ebben az országban, — mondotta — azt Bethlen István gróf miniszterelnöknek lehet csak köszönni. Hogy ez a kormány menynyiredemokratikus felfogású, azt nem kell bővebben fejtegetnie akkor, amikor őt, az egyszerű iparosembert jelölte a kanizsai egységes párt képviselőül. Beszéde további során kitért az aktuális politikai és közgazdasági, valamint szociális problémákra s az azokban elfoglalt álláspontját ismertette zajos helyeslés közben. Körmendy Mátyás, felsőházi tag, a szegedi ipartestület elnöke, Kállay Tibor politikai működését tette éles bírálat tárgyává. Kijelentette, hogy éppen az őt most támogató kereskedőknek lenne meg minden okuk, hogy nehezteljenek reá az inflációs idők pénzügyi politikája miatt. Ruzsinszky Béla, a pécsi ipartestület alelnöke, az ország iparosságának a kanizsaiak ügye mellé állását tolmácsolta. Nem azt kell beküldeni a parlamentbe, — mondotta, — aki 19 pénzintézet igazgatósági tagja, hanem a kisembert, aki legjobban ismeri, tudja, mi kell a többi kisembereknek. Tamás János dr. ügyvéd helytelenítette Kállay Tibornak a szélsőbaloldal felé való orientálódását. A gyűlés Ujváry Géza elnök zárószavaival ért véget. Délután 3 órakor virágokkal, választási plakátokkal díszített autótábor kígyózott hosszú sorban a Kiskanizsa felé vezető úton. Kiskanizsa Flórián terén hatalmas, ünneplőbe öltözött tömegben várták a kisgazdák és a városrész egész népe a programmbeszédet, amely a himnusszal vette kezdetét. Ujváry Géza elnök megnyitó szavai után Márton Jenő beszélt, majd Bazsó József itt is programmbeszédet mondott. Hajdú Gyula dr. ügyvéd kifogásolta, hogy Kállay ha lemondott is, de legalább ne állította volna késhegyig menő harcra szembe egymással Nagykanizsa addig békés egyetértésben dolgozó társadalmát. Novák János, volt országgyűlési képviselő Kállay pénzügyi politikáját bírálta. Ansorge Antal délivasúti pályamester és Izsák Antal kiskanizsai gazda felszólalása után a tömeg lelkes ünneplése közben zárult a kiskanizsai programmbeszédet keretező gazdagyűlés. Kállay Tibor programmbeszéde Kállay Tibor Szilágyi Lajos, Reischl Rikárd és Berky Gyula társaságában szombaton este érkezett Nagykanizsára és vasárnap délelőtt az egységes párti jelölttel egyidőben mondta el programmbeszédét, mintegy másfélezer főnyi hallgatóság előtt. . — Most egymagamban álló ember vagyok — mondotta, — de így is az vagyok, aki hirdetem és követelem a valódi alkotmányosságot és a polgári társadalom gazdasági függetlenségének megalapozását. Az utolsó esztendők kormányzása a személyi kapcsolatokon nyugvó kormányzássá lett.. A politika mezején pulik őrzik a nagy nyájat és tartják rendben annyira, hogy a gazdának hosszabb időre is alkalma van pihenőre menni. Azonban a közgazdasági mező nem olyan, hogy általános megelégedést kelthessen a nyájban. A pulik minden gazdát egyformán fognak szolgálni. Ami pedig a gazdát illeti, veszélyes dolog egy kézben központosítani minden hatalmat, mert egy bekövetkező változás esetén egy kaotikus tömeg marad, amely irányavesztetten nem tudja mihez kezdeni. Ezután azt fejtegette, hogy lehetővé kell tenni, hogy az állami akarat kialakulásában minden magyar állampolgár részt vehessen. Kívánja, hogy tétessék küönbség törvény és rendelet között, biztosítsák a választások tisztaságát és a titkosságot, a szabadságjogok visszaállítását a békebeli nívóra. A továbbiakban azt mondotta, hogy az utóbbi időben hozott törvények nem a közszükségletből eredtek. A többség tagjait úgy kellett rábeszélni a törvényjavaslatok elfogadására. A szanálás óta felvett külföldi kölcsönök nagy összege jövőre nézve óvatosságra int. Vigyázni kell hitelképességünkre, nehogy bizonyos gavallérkölcsönökkel azt elrontsuk. Határozott gazdasági orientációt kell keresnünk elsősorban a hatalmas, nagy német piaccal, amely a magyar agrártermékek egyik legnagyobb piacává lehet. A produktivitás emelésének fő feltétele az adók leszállítása. Pénzügyminiszterségem idején ötvennyolc pengő volt fejenkint az adóteher, ma az állami adóteher kilencvenegy pengő, más adókat hozzátéve százötven pengő. A kormányzatnak van két ágazata, amelyekkel a többiek nem tudnak lépést tartani, mert ezek a meseország hétmérföldes csizmáival haladnak előre. A magyarság bajait és problémáit csak a trianoni béke revíziója oldhatja meg. Egy nagy nemzeti egységbe kell összefoglalni az egész társadalmat, hogy ne legyen senki, aki mellőzöttnek érezheti magát. Kállay Tibor után Szilágyi Lajos arról beszélt, hogy ma burkolt diktatúra van. Csúf játék, hogy a túlsó táborban most azok hangosak, akik Kállay Tibort munkájában megakadályozták. Berky Gyula, Reischl Richard és p. Máthés Szilárd ferencrendi plébános beszélt még a népgyűlésen, azután szintén kivonultak Kiskanizsára, ahol Kállay Tibor szintén programmbeszédet mondott. zett hozzájuk és szabadoknak nyilvánította őket. Leírhatatlan jelenet következett: tomboló öröm és hála tört ki a szerencsétlenekből, akik már a szabadulás minden reménységét elveszítették. A glédából kirohanva, Kossuth körüől térdre borultak, lábát átkarolták, kezét, ruháját, ahol érték, csókkal borították. Alig birt hálálkodó körükből szabadulni. Börtönüket nyomban elhagyták, a városban elszéledtek és harsány Ervira Kossuthkiáltással járták be az utcákat, de éjszakára a katonai főparancsnok a várba terelte őket az elutazás napjáig. Elszállításuk iránt Kossuth utasítást adott Osztrovszkynak és Csuha ezredesnek. Kossuth harmadnap, október 6-án reggel Félegyházán, Kecskeméten és Cegléden át visszautazott Pestre és október 10-én az olaszok szabadonbocsátását a képviselőháznak bejelentette és indítványára tudomásul vette és hazaszállításuk iránt intézkedett. Szegedről az olaszokat Osztrovszky október 9-én gőzhajón Szolnokra szállíttatta, onnan pedig a már megnyitott pest szolnoki vasúton Pestre vitték őket és a Károlykaszárnyába szállásolták el. Számuk Horváth Mihály szerint 500-ra, Szerendei Samu szerint 480-ra rúgott. Annyi bizonyos, hogy október 10-ike után Bécsbe szállították őket. Mikor Pesten a Károly-kaszárnyából a gőzhajóra vonultak, feltűnt, hogy egy ötnél magasabb óriás olasz fogoly egy lepedőbe kötve cipelte a hátán a boldogtalan Carlo Petrio elnyomorodott költőt, aki mindkét lábára megbénult a nyirkos börtönben, de szemében boldogság ragyogott és gyenge hangon egyre azt hajtogatta: Ervira Ungarese! Mikor Bécsbe érkeztek, ott már hatalmasan süvöltött az októberi osztrák forradalom vihara: a város fenekestül fel volt fordulva, az utcákon nagyban építették a barrikádokat és a város kapui védelmére szolgáló nagy földbástyákat az ostromló Windisehgrätz, Auersperg és Jellasieh seregei ellen. A bécsi forradalmi hatóságok nem sokat törődtek a megérkezett, szegedi olasz foglyokkal, egyszerűen szélnek eresztették őket. Voltak, akik már Szegeden és Pesten honvédeknek állottak, mások Bécsben maradtak és együtt küzdöttek a barrikádokon az egyetemi auristákkal és osztrák nemzetőrökkel. Akik hazamentek Olaszországba, azok otthon is fenekestől felfordult viszonyokat találtak. Radeczky Vencel híres osztrák tábornagy Lombardiában leverte az olasz szabadságharcot, mire Közép- és Dél-Olaszországban kommunista zavargások törtek ki. VIII. Pius pápa Rómából a csőcselék rablásává elfajult mozgalom elől spanyol területre menekült. A szegedi olasz foglyok Kossuth nagylelkű intézkedése nélkül oly könnyen sohasem jutottak volna vissza hazájukba, de a művelt, öntudatos és világlátott olasz foglyok otthon csalómv- szemlélték a nagy káoszt, amelyből a régi rabság állott vissza. Ők renddel és vagyonbiztossággal kapcsolatos eszményi szabadságról álmodoztak börtönükben és íme az olasz nép önmagát marcangolta. A vagyonos olasz társadalom az idegen uralom alá vágyott vissza, amely legalább nyugalmát és vagyonát biztosította. Az olasz szabadság és egység kivívása tíz év múlva Cavour, Garibaldi és Kossuth triumvirátusénak volt fenntartva. III. Napóleon és Viktor Emánuel csak eszközei voltak a három nagy ember szent szövetségének: a valódi szabad ág ideáit ők vitték bele az újjászületett olasz népbe. Képviselői beszámoló Abaújszántóról jelentik. Vasárnap tartotta beszámolóját Káger József pápai prelátus, országgyűlési képviselő Abaújszántón. A beszámolón megjelentek sokorópátkai Szabó István, Krúdy Ferenc, Fekete Lajos, Meskó Zoltán, Vitéz Győző, Krisztián Imre képviselők, Széll József főispán, Szentimrey Pál alispán és mások. Káger József képviselő hosszabb beszéd kíséretében ismertette a politikai helyzetet s felhívta a választóközönséget, hogy felekezeti, társadalmi és faji különbség nélkül támogassa a kormány politikáját. Almásy László nyilatkozata A Budapesti Hírlap mai vezető cikke közelebbről foglalkozik Kállay Tibor nagykanizsai programmbeszédének néhány olyan részletével, melyek politikai körökben nemcsak feltűnést, de megütközést is keltenek. Kállay egyik ilyen kijelentésére vonatkozóan Almásy László, az egységes párt elnöke ma a következőképpen nyilatkozott: — Nem tudom, való-e az, hogy Kállay Tibor nagykanizsai beszédében azt a kijelentést tette, hogy „pulik tartják együtt a nagy nyájat, de ne felejtsük el, hogy a pulik minden gazdának egyformán fognak szolgálni”. — Ha tényleg megtette volna e kijelentést, — amit őszintén szólva nem teszek fel róla, — de ha tényleg megtette, abban az esetben meg kell állapítanom, hogy pártunknak vele szemben alkalmazott nobilis eljárását ízléstelen személyeskedéssel viszonozta, ami annál elítélendőbb, mert nem nevezi meg azokat, akikre sértő kijelentését értette. Kállay Tibor a „pui"-ról NAGYKANIZSA, okit. 1. A Budapesti Hírlap munkatársa megkérdezte Kállay Tibort, hogy mi az álláspontja Almásy László nyilatkozatával szemben. Kállay Tibor a következőket mondotta: — Nem tudom hogyan adták vissza a budapesti lapok beszédemet, mert nem volt időm átnézni a feljegyzéseket. A puli dolog azonban csak tréfás kép volt, amely nem akart senkit sérteni, a legkevésbbé pedig Almásy Lászlót, akivel szemben mindig igaz nagyrabecsüléssel és barátsággal viseltettem. VENIZELOSZ visszautastotta a Jugoszláviával való szövetségkötést PÁRIZS, okt. 1. A Petit Párisién athéni értesülést közölt mely szerint Marinkovics jugoszláv külügyminiszter Venizelosznak szövetségre tett javaslatot, amelynek ellenében Szerbia lemond mindama biztosítékokról, amelyeket eddig a szaloniki vasútnak Szerbia területén való kihasználásával szemben követelt. Venizelosz a tervezetet elutasította azzal az indokolással, hogy ilyen szerződés megkötése a háború utáni szellemmel ellentétben állana és e szerződés különben is csupán Olaszország ellen irányulna, mellyel pedig Görögország épp most kötött szerződést. Ezzel szemben Venszeosi tíz évre szóló döntőbírósági egyezmény megkötésére tett javaslatot Marinkovicsnak. 8