Budapesti Hírlap, 1928. október(48. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

1928 október 2. (223. sz.) Budapesti Kirup Vasárnap mind a letölt Programm beszédet mondott Nagykanizsán NAGYKANIZSA, okt. 1. (A Budapesti Hírlap kiküldött tudósító­jától.) Nagykanizsa nagy izgalommal várt napja, amikor mindkét képviselőjelöltje egy órában állott ki a nagyon megosztott nyilvá­nosság elé, hogy elmondja programmját, vá­rakozás ellenére sima lefolyású volt. Az iz­galom ugyan igen nagy a városban, mert hi­szen a harc kimenetele teljesen bizonytalan és a legerősebb küzdelmet ígéri, de mind­ennek ellenére a kanizsai tömegek fegyelme­zettsége ezen a kritikusnak várt napon is elejét tudta venni a szenvedélyek kirobba­násának. A szenvedélyek mesterséges felcsi­­gázásáról pedig váltig igyekeznek gondos­kodni azok, akik mindegyre egy eljövendő hatósági terrorról beszélnek s ezzel az amúgy is túlfűtött hangulatot még jobban idegessé teszik. Terrorról pedig annyira szó sem lehet Nagykanizsán, hogy egyetlen egy­­ségespárti képviselő sem érkezett le az egy­ségespárti jelölt támogatására, még a mai programmbeszédre sem. Bethlen Istvánnak köszönhető, hogy ma mindenki nyugodtan hall­­hatja le a fejét Az egységespárti képviselőjelölt, Bazsó József ipartestületi elnök, vasárnap délelőtt 11 órakor, a felsőtemplom előtti tágas téren igen nagy tömeg előtt tartotta meg programm­­beszédét. A programmbeszéd közönségének összetételéből és hangulatából következtetve nagy, elszánt küzdelem fog lezajlani Nagy­kanizsám. A gyűlést Ujváry Géza volt országgyűlési képviselő, a nagykanizsai egységes párt el­nöke nyitotta meg, majd Bazsó József lépett a virágos emelvényre. Hét esztendeje — mondotta — kibontotta Nagykanizsa az egy­séges párt zászlaját, amelyre akkor Kállay Tibor pénzügyminiszter neve volt írva. A város akkor jövendő fejlődésének első lépé­sét ünnepelte ebben az állásfoglalásában. Sajnos azonban, csalódnia kellett reményei­ben­ is képviselőjében. Pedig a város fejlő­dése az országnak is érdeke lett volna. El­ismeri Kállay kvalitásait, de a város ebből semmi hasznot nem­ látott. Kifejtette, hogy a gazdasági minisztérium létesítése a legszebb reményekkel tölti el úgy a munkanélküliség, mint külkereskedelmünk javulása tekintetében. Hogy ma mindenki nyugodtan hajthatja le a fejét ebben az országban, — mondotta — azt Bethlen István gróf miniszterelnöknek le­het csak köszönni. Hogy ez a kormány meny­nyire­­demokratikus felfogású, azt nem kell bővebben fejtegetnie akkor, amikor őt, az egyszerű iparosembert jelölte a kanizsai egy­séges párt képviselőül. Beszéde további során kitért az aktuális politikai és közgazdasági, valamint szociális problémákra s az azokban elfoglalt álláspontját ismertette zajos helyes­lés közben. Körmendy Mátyás, felsőházi tag, a szegedi ipartestület elnöke, Kállay Tibor politikai mű­ködését tette éles bírálat tárgyává. Kijelen­tette, hogy éppen az őt most támogató keres­kedőknek lenne meg minden okuk, hogy nehez­teljenek reá az inflációs idők pénzügyi poli­tikája miatt. Ruzsinszky Béla, a pécsi ipartestület­­ al­­elnöke, az ország iparosságának a kanizsaiak ügye mellé állását tolmácsolta. Nem azt kell beküldeni a parlamentbe, — mondotta­, — aki 19 pénzintézet igazgatósági tagja, hanem a kisembert, aki legjobban ismeri, tudja, mi kell a többi kisembereknek. Tamás János dr. ügyvéd helytelenítette Kál­lay Tibornak a szélsőbaloldal felé való orien­tálódását. A gyűlés Ujváry Géz­a elnök zárószavaival ért véget. Délután 3 órakor virágokkal, választási pla­kátokkal díszített autótábor kígyózott hosszú sorban a Kiskanizsa felé vezető úton. Kiskanizsa Flórián­ terén hatalmas, ünnep­lőbe öltözött tömegben várták a kisgazdák és a városrész egész népe a programmbeszédet, amely a himnusszal vette kezdetét. Ujváry Géza elnök megnyitó szavai után Márton Jenő beszélt, majd Bazsó József itt is programm­beszédet mondott. Hajdú Gyula dr. ügyvéd ki­fogásolta, hogy Kállay ha lemondott is, de legalább ne állította volna késhegyig menő harcra szembe egymással Nagykanizsa addig békés egyetértésben dolgozó társadalmát. No­vák János, volt országgy­űlési képviselő Kállay pénzügyi politikáját bírálta. Ansorge Antal délivasúti pályamester és Izsák Antal kis­­kanizsai gazda felszólalása után a tömeg lel­kes ünneplése közben zárult a kiskanizsai pro­grammbeszédet keretező gazdagyű­lés. Kállay Tibor programmbeszéde Kállay Tibor Szilágyi Lajos, Reischl Ri­­kárd és Berky Gyula társaságában szombaton este érkezett Nagy­kanizsára és vasárnap dél­előtt az egységes párti jelölttel egyidőben mondta el programmbeszédét, mintegy másfél­ezer főnyi hallgatóság előtt. . — Most egymagamban álló ember vagyok — mondotta, — de így is az vagyok, aki hir­detem és követelem a valódi alkotmányossá­got és a polgári társadalom gazdasági füg­getlenségének megalapozását. Az utolsó esz­tendők kormányzása a személyi kapcsolato­kon nyugvó kormányzássá lett.. A politika mezején pulik őrzik a nagy nyájat és tartják rendben annyira, hogy a gazdának hosszabb időre is alkalma van pihenőre menni. Azon­ban a közgazdasági mező nem olyan, hogy ál­talános megelégedést kelthessen a nyájban. A pulik minden gazdát egyformán fognak szolgálni. Ami pedig a gazdát illeti, veszélyes dolog egy kézben központosítani minden ha­talmat, mert­ egy bekövetkező változás esetén egy kaotikus tömeg marad, amely irányavesz­­tetten nem tudja mihez kezdeni. Ezután azt fejtegette, hogy lehetővé kell tenni, hogy az állami akarat kialakulásában minden magyar állampolgár részt vehessen. Kívánja, hogy té­tessék küönbség törvény és rendelet között, biztosítsák a választások tisztaságát és a tit­kosságot, a szabadságjogok visszaállítását a békebeli nívóra. A továbbiakban azt mondotta, hogy az utóbbi időben hozott törvények nem a köz­­szükségletből eredtek. A többség tagjait úgy kellett rábeszélni a törvényjavaslatok elfoga­dására. A szanálás óta felvett külföldi köl­csönök nagy összege jövőre nézve óvatosságra int. Vigyázni kell hitelképességünkre, nehogy bizonyos gavallérkölcsönökkel azt elrontsuk. Határozott gazdasági orientációt kell keres­nünk elsősorban a hatalmas, nagy német piaccal, amely a magyar agrártermékek egyik legnagyobb piacává lehet. A produktivitás emelésének fő feltétele az adók leszállítása. Pénzügyminiszterségem idején ötvennyolc pengő volt fejenkint az adóteher, ma az ál­lami adóteher kilencvenegy pengő, más adó­kat hozzátéve százötven pengő. A kormány­zatnak van két ágazata, amelyekkel a többiek nem tudnak lépést tartani, mert ezek a mese­ország hétmérföldes csizmáival haladnak előre. A magyarság bajait és­ problémáit csak a trianoni béke revíziója oldhatja meg. Egy nagy nemzeti egységbe kell összefoglalni az egész társadalmat, hogy ne legyen senki, aki mellőzöttnek érezheti magát. Kállay Tibor után Szilágyi Lajos arról beszélt, hogy ma burkolt diktatúra van. Csúf játék, hogy a túlsó táborban most azok han­gosak, akik Kállay Tibort munkájában meg­akadályozták. Berky Gyula, Reischl Richard és p. Máthés Szilárd ferencrendi plébános be­szélt még a népgyűlésen, azután szintén ki­vonultak Kiskanizsára, ahol Kállay Tibor szintén programmbeszédet mondott. zett hozzájuk és szabadoknak nyilvánította őket. Leírhatatlan jelenet következett: tomboló öröm és hála tört ki a szerencsétlenekből, akik már a szabadulás minden reménységét elveszítették. A glédából kirohanva, Kossuth körüől térdre borultak, lábát átkarolták, ke­zét, ruháját, ahol érték, csókkal borították. Alig birt hálálkodó körükből szabadulni. Börtönüket nyomban elhagyták, a város­ban elszéledtek és harsány Ervira Kossuth­­kiáltással járták be az utcákat, de éjszakára a katonai főparancsnok a várba terelte őket az elutazás­­ napjáig. Elszállításuk iránt Kossuth utasítást adott Osztrovszkynak és Csuha ezredesnek. Kossuth harmadnap, október 6-án reggel Félegyházán, Kecskeméten és Cegléden át visszautazott Pestre és október 10-én az ola­szok szabadonbocsátását a képviselőháznak bejelentette és indítványára tudomásul vette és hazaszállításuk iránt intézkedett. Szegedről az olaszokat Osztrovszky októ­ber 9-én gőzhajón Szolnokra szállíttatta, onnan pedig a már megnyitott pest­ szolnoki vasúton Pestre vitték őket és a Károly­­kaszárnyába szállásolták el. Számuk Horváth Mihály szerint 500-ra, Szerendei Samu sze­rint 480-ra rúgott. Annyi bizonyos, hogy október 10-ike után Bécsbe szállították őket. Mikor Pesten a Károly-kaszárnyából a gőz­hajóra vonultak, feltűnt, hogy egy ötnél ma­gasabb óriás olasz fogoly egy lepedőbe kötve cipelte a hátán a boldogtalan Carlo Petrio elnyomorodott költőt, aki mindkét lábára megbénult a nyirkos börtönben, de szemében boldogság ragyogott és gyenge hangon egyre azt hajtogatta: Ervira Ungarese! Mikor Bécsbe érkeztek, ott már hatalmasan süvöltött az októberi osztrák forradalom vi­hara: a város fenekestül fel volt fordulva, az utcákon nagyban építették a barrikádokat és a város kapui védelmére szolgáló nagy földbástyákat az ostromló Windisehgrätz, Auersperg és Jellasieh seregei ellen. A bécsi forradalmi hatóságok nem sokat törődtek a megérkezett, szegedi olasz foglyokkal, egy­szerűen szélnek eresztették őket. Voltak, akik már Szegeden és Pesten hon­védeknek állottak, mások Bécsben maradtak és együtt küzdöttek a barrikádokon az egye­temi auristákkal és osztrák nemzetőrökkel. Akik hazamentek Olaszországba, azok otthon is fenekestől felfordult viszonyokat találtak. Radeczky Vencel híres osztrák tábornagy Lombardiában leverte az olasz szabadsághar­cot, mire Közép- és Dél-Olaszországban kommunista zavargások törtek ki. VIII. Pius pápa Rómából a csőcselék rablásává elfajult mozgalom elől spanyol területre me­nekült. A szegedi olasz foglyok Kossuth nagy­lelkű intézkedése nélkül oly könnyen soha­sem jutottak volna vissza hazájukba, de a művelt, öntudatos és világlátott olasz fog­lyok otthon csalómv- szemlélték a nagy káoszt, amelyből a régi rabság állott vissza. Ők renddel és vagyonbiztossággal kapcsola­tos eszményi szabadságról álmodoztak börtö­nükben és íme az olasz nép önmagát marcan­golta. A vagyonos olasz társadalom az ide­gen uralom alá vágyott vissza, amely leg­alább nyugalmát és vagyonát biztosította. Az olasz szabads­ág és egység kivívása tíz év­ múlva Cavour, Garibaldi és­ Kossuth triumvirátusénak volt fenntartva. III. Na­póleon és Viktor Emánuel csak eszközei vol­tak a három nagy ember szent szövetségé­nek: a valódi szabad ág ideáit ők vitték bele az újjászületett olasz népbe. Képviselői beszámoló Abaújszántóról jelentik. Vasárnap tartotta beszámolóját Káger József pápai prelátus, országgyűlési képviselő Abaújszántón. A be­számolón megjelentek sokorópátkai Szabó István, Krúdy Ferenc, Fekete Lajos, Meskó Zoltán, Vitéz Győző, Krisztián Imre képvise­lők, Széll József főispán, Szentimrey Pál alispán és mások. Káger József képviselő hosszabb beszéd kíséretében ismertette a po­litikai helyzetet s felhívta a választóközönsé­­get, hogy felekezeti, társadalmi és faji kü­lönbség nélkül támogassa a kormány politi­káját. Almásy László nyilatkozata A Budapesti Hírlap mai vezető cikke kö­zelebbről foglalkozik Kállay Tibor nagykani­zsai programmbeszédének néhány olyan rész­letével, melyek politikai körökben nemcsak feltűnést, de megütközést is keltenek. Kállay egyik ilyen kijelentésére vonatkozóan Almásy László, az egységes párt elnöke ma a követ­kezőképpen nyilatkozott: — Nem tudom, való-e az, hogy Kállay Ti­bor nagykanizsai beszédében azt a kijelen­tést tette, hogy „pulik tartják együtt a nagy nyájat, de ne felejtsük el, hogy a pulik min­den gazdának egyformán fognak szolgálni”. — Ha tényleg megtette volna e kijelentést, — amit őszintén szólva nem teszek fel róla, — de ha tényleg megtette, abban az esetben meg kell állapítanom, hogy pártunknak vele szemben alkalmazott nobilis eljárását ízléste­len személyeskedéssel viszonozta, ami annál elítélendőbb, mert nem nevezi meg azokat, akikre sértő kijelentését értette. Kállay Tibor a „pu­i"-ról NAGYKANIZSA, okit. 1. A Budapesti Hírlap munkatársa megkér­dezte Kállay Tibort, hogy mi az álláspontja Almásy László nyilatkozatával szemben. Kál­lay Tibor a következőket mondotta: — Nem tudom hogyan adták vissza a buda­pesti lapok beszédemet, mert nem volt időm átnézni a feljegyzéseket. A puli dolog azonban csak tréfás kép volt, amely nem akart senkit sérteni, a legkevésbbé pedig Almásy Lászlót, akivel szemben mindig igaz nagyrabecsüléssel és barátsággal viseltettem. VENIZELOSZ visszautast­otta a Jugoszláviával való szövetségkötést PÁRIZS, okt. 1. A Petit Párisién athéni értesülést közölt mely szerint Marinkovics jugoszláv külügy­miniszter Venizelosznak szövetségre tett javas­latot, amelynek ellenében Szerbia lemond mindama biztosítékokról, amelyeket eddig a szaloniki vasútnak Szerbia területén való ki­használásával szemben követelt. Venizelosz a tervezetet elutasította azzal az indokolással, hogy ilyen szerződés megkötése a háború utáni szellemmel ellentétben állana és e szerződés különben is csupán Olaszország ellen irá­nyulna, mellyel pedig Görögország épp most kötött szerződést. Ezzel szemben Vensze­osi tíz évre szóló döntőbírósági egyezmény meg­kötésére tett javaslatot Marinkovicsnak. 8

Next