Budapesti Hírlap, 1928. október(48. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-27 / 245. szám

to Budapesti Hírlap 1928 október 27. (245. sz.) s­zínház, zene fe­mmnista—­ mi ■ Honnan venném a bátorságot a Bánk bán átírására — mondja Hevesi Sándor Szász Károly nyilatkozata Az az irodalmi vita, amely a Budapesti Hírlap hasábjain Hevesi Sándornak a Bánk bán­nak új színpadra­ viteléről tett nyilatko­zatb­ól keletkezett, ma véget ér. A vitát He­vesi Sándornak főszerkesztőnkhöz intézett le­vele fejezi be. Mielőtt azonban átadnók a szót a Nemzeti Színház igazgatójának, közreadjuk Szász Károly nyilatkozatát, aki kérésünkre a következőket mondta: Szász Károly nyilatkozata — Őszintén szólva, nem tudom, miért nincs megelégedve Hevesi a Bánk bán színpadi si­kereivel? A Nemzeti Színház, sajnos, sokszor néha hosszú éveken át teljességgel elhanya­golta, nem is adatta a legkitűnőbb magyar történeti szomorújátékot. A közönség azon­ban, az én tapasztalatom szerint­­ pedig lát­tam Bánk bán-t vagy húszszor — mindig za­jos, sokszor tüntető tetszéssel fogadta úgy a darabot, mint az előadást. — Vörösmarty­ azt a kritikát, amire Hevesi utal, 1839 tavaszán írta az Athenaeum-ba, mikor a pesti magyar színpadon először ke­rült színre Bánk, Egressy Gábor jutalmára. Legkevesebbé sikerült — mondja Vörös­marty — Bálik eharaktere, kiben nem látjuk ama szilárdságot, mely az általa elkövetett merész s nagy felelősségű tetthez kívántatik.“ Ez az egyik kifogás. A továbbiak: „Csupán a IV. felvonást kívánnék kiigazíttatni, mely bosszú és fárasztó, s kihagyatni azt, amidőn Bánk bán együtt találja Melindával Ottót...“ — Egyáltalában nem első eset, hogy egy későbbi korban minden tekintetben nagyszerű­nek elismert irodalmi művet a kortársak nem értenek meg jól és nem méltányolnak eléggé. Hiszen ha annak a bíráló bizottságnak ítéle­tére akarna valaki ma támaszkodni, amely elé került volt annak idején Bánk bán, mint pályamű,­­ akkor ugyan soha sem kerülne műsorra ez a hatalmas tragédia, mert hiszen a pályázat eredményének megállapításánál Bánk bán még csak szóba sem jött. Igaz, hogy Vörösmarty sokkal jobb judiciumú kritikus volt, mint Döbrentei, aki — Gyulai szavai sze­rint — „irányt adott” a bizottságban a bírá­lóknak, de Vörösmarty sem merült bele iga­zán Bánk bán tanulmányozásába, s távolról sem volt az a boncoló kritikai elme, mint Gyulai, ki később egész könyvet írt katonáról és művéről, s ki pontról-pontra bebizonyította Vörösmarty kifogásainak tarthatatlanságát. — Vörösmarty oly dolgokat mond hibák­nak, — írja Gyulai, — melyek részint a tra­­gikai alap szükséges következményei, részint a helyzet és jellemből folyó mozzanatok. — Bánk tragikuma az — fejtegeti tovább a nagy kritikus, — hogy „önbíráskodva nemcsak a társadalmi rend ellen támad föl, hanem ön­magának erkölcsi létalapja ellen is ... S vár­jon így fölfogva e tragédiát, nem enyészik-e el Vörösmarty vádja, hogy Bánkban nincs meg az a szilárdság, mely az általa elkövetett merész és nagyfelelősségű tetthez kívántatik?... Minő szilárdságot követel Vörösmarty?... Ha Bánk szilárdan ragaszkodik elveihez, me­lyek jelleme alapjául szolgálnak, nem ölheti meg a királynét... Vörösmarty szintoly jogo­san hibáztathatná Macbethet is, ki nagyra­vágyó, mégis oly vontatva és leginkább neje unszolására öli meg a királyt...“ — Vörösmarty hibának minősíti azt is, hogy Bánk — együtt találván Ottót és Melindát — nem rohan a gaz csábítóra. Ám Gyulai rész­letesen és meggyőzően kifejti, hogy „alapos külső és belső okok igazolják e jelenetet.“ De Gyulain kívül még valakit idézhetek, aki szin­tén igen behatóan foglalkozott Bánk bán­ nal és sok tekintetben nagyon kitűnően magya­rázza a darabot — s ez maga Hevesi Sándor, aki a szóban forgó jelenetre, mint „a tragédia legtöbbet vitatott“ és Vörösmarty által is ki­fogásolt helyére igen bölcsen azt jegyzi meg magyarázatos Bánk bán kiadásában, hogy Bánk viselkedése „szükségszerűen folyik a hős jelleméből és a helyzetből, amelybe került...“ S ide vonatkozó igen szép fejtegetései során ki is jelenti, hogy „az volna lélektani hiba, ha Bánk megrohanná Ottót...“ . Ami pedig a IV. felvonásnak Vörösmar­­tytól kívánt megkurtítását illeti, hadd emlé­keztessek minden színházlátogatót arra, hogy ezt a felvonást állandóan lélegzet-visszafojtva hallgatja a közönség, s a függöny összecsa­­pódása után elemi erővel tör ki a tetszés, s zúg a taps lankadatlanul, sokszor a következő felvonás kezdetéig. E tekintetben sincs hát szükség dramaturgiai változtatásra, a siker érdekében. C­íme a Vörösmarty kifogásai, a későbbi, alaposabb, elmélyedőbb bírálatok világítása és a tapasztalatok bizonyságai mellett! Ezekre a kritika és a publikum által már igazán meg­tekintélyeit, hiszen lehet-e nagyobb örömünk és elégtételünk, mint látni azt, hogy egy tisz­tán irodalmi és művészeti kérdés ennyire megmozgatja nálunk a szíveket és elméket. Ámde Négyessy László egyetemi tanár úr­nak mai hozzászólásából (amelynek minden pontjával egyetértek), azt kell látnom, hogy nyilatkozatomat, szándékomat, tervemet a megjelent újságcikkek révén a lehető legala­posabban félremagyarázták. Hol venném én azt a bátorságot, hogy Ka­tona József művét átírjam, átdolgozzam, vagy akár eg­y sort is beleírjak? Hogy­uthatna eszembe olyan őrültség, hogy Bánk bán jelle­mét megváltoztassam vagy átformáljam! Hogy gondolhattam volna még csak álmom­ban is arra, hogy Katonának kéretlen szerző­társa legyek? Engedje meg tehát mélyen tisztelt Főszer­kesztő úr, hogy néhány rövid pontban meg­állapítsam, miről is van szó,­­ nehogy a to­vábbi vita még ferdébb mellékutakra terelőd­­jék. 1. Én Bánk bánt újból színre akarom al­kalmazni, az eddigi nyolcvan esztendő szín­padi tapasztalatai alapján. 2. Bánk bánt eddig is jelentékeny kihagyá­sokkal adta a Nemzeti Színház. Meggyőződé­sem az, hogy e kihagyások nem mindenben megfelelők, néhol értelemzavarók. Színpadi nyelven szólva tehát a Bánk bánt a mai szín­pad szempontjából újból meg akarom húzni. Hosztpénzeket kedvező kamatozik m­ellett elfogadok Váltókölcsöniket .fedő ez ellenébe’! minden összeg erejéig folyósítok Firvin Balogh Constantin banküzlete. Fennáll 43 év óta. T'un­apest, Vili , Baross-utca *.­2. Tel.: 1 . 856—Vi BÖLCSŐDaL Fodor László új vígjátéka a Vígszínházba s­zombat, nov. Nagy művészi és irodalmi esemény szín­helye lesz a jövő hét szombatján, novem­ber 3-án a Vígszínház. Először kerül színre Fodor Lászlónak, a A Templom egere és a s­r. Szabó Juci szerzőjének legújabb háromfelvonásos vígjátéka, a B­ölcsődal Parádés szereposztásban kerül színre az újdonság. Főszereplők: Varsányi Irén, Makay Margit, Zombory Mercedes, Törzs Jenő, Góth Sándor, Rajnai Gábor, Somlay Artur, Szerémy Zoltán, Mély Gerő, Gárdonyi Lajos. Tervező: Vörös Pál. Rendező: Hegedűs Tibor. A jegyek árusítását már megkezdték. döntött észrevételekre támaszkodva kívánná most Hevesi a Bánk bán-t „megjavítani!“ El­hihető, hogy a buzgó igazgatót dramaturgi nemes becsvágya sarkalja ezúttal is — de semmiképpen sem lenne helyes ennek a terv­nek valóra váltása. Igenis, lehet Bánk bán rendezésén módosításokat eszközölni, de azok a változtatások, amiket Hevesi a Vörösmarty nem helytálló kritikája alapján tervez, már meghaladnák a rendező hatáskörét és jogait, amelyek végre is nem korlátlanok a szerzővel és művével szemben. Csakugyan szükségesek lennének némi változtatások a jelenlegi ren­dezésen, de leginkább olyanok, amiket a szö­veg egyenesen megkíván, s amelyek az író uta­sításainak megfelelnek, mert ezek közül bi­zony néhányat a színház ma figyelmen kívül hagyz. — Bánk bán dramaturgi átdolgozására azonban semmi szükség — sőt nem is lenne szabad megtenni. Hevesi Sándor levele Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr, végtelenül hálás vagyok, hogy a Budapesti Hírlap „teánk bán“ új színpadra vitelének kér­désében megszólaltatja az ország legnagyobb 3. A mű világossága és érthetősége, s ezzel kapcsolatban színpadi hatása bizonyos jele­netek átcsoportosítását kívánja meg, é­s eze­ket óhajtanám elvégezni. 4. Katona József szövege semminő átírást nem szenvedne és semmiféle beleírás nem tör­ténnék. 5. Bánk bán jelleme nem változnék, ám ki­hagyások révén eltűnnének mindazok a zavaró momentumok, melyeket először Vörösmarty Mihály állapított f meg s amelyek a mű szín­padi hatását azóta is hátrányosan gyöngítik. 6. Klasszikus műveknek ilyetén színrealkal­­mazása minden nagy állami színházban év­százados tradició. Fausttal, Wallensteinnel, Tell Vilmossal, Corneille China javai hasonló változtatások történtek, — amelyek e művek népszerűségét csak emelték, az irántuk való érdeklődést fokozták és bár — ami természe­tes, — sokféle kritikában részesültek, min­utt az a felfogás alakult ki, hogy a klasz­­szikus művek ilyen, irányban való népszerűsí­tése nemhogy kegyeletsértés volna, de csakis ez az igazi kegyelet, mert dicsérni Katonát lehet kegyeletes dolog, de ennél sokkal kegyele­­tesebb: megnézni és meghallgatni őt a színház- A jazz-ének a Magyar Színház bemutatója Szombat okr. 27 — től nyolc órakor Hegedűs Gyula, S. Fáy Szeréna, Rátkay Márton, Salamon Béla ragyogó együttesével szombaton este mutatja be a Magyar Színház RJMZZ-ÉJVEtÍ­E című 3 felvonásból, 4 képből álló amerikai színművet.­­ Érdekes és romantikus, megragadó és szórakoztató A jazz-énekes, amelyben Hangverseny Noiret Irén II.: Ma (Fodor) Chanson estjén közreműködik Szénás Lajos. (Zeneparódiák.) (7., fél 9.) ének és tánc Illusztrál egy drámaian lüktető cselekményt A JAZZ-ÉNEKES: a színpad és a szülői ház harca a newyorki East­ Side-en A JAZZ-ÉNEKES ma a legnépszerűbb regény, film és színdarab Amerikában A JAZZ-ÉNEKES mindenkit érdekel. HÓCIPOK megérkeztek. Javítások -­4 órán belül készül­nek. VADÁSZ ISTVÁN, Kertész­ utca 50. sz.­­Király­ utcánál . Telefon József 434—14. A SZÍNHÁZAK heti műsora M. kir. Opera (V28) Nemzeti (3, V*8) Kamara (V14, V*8) vie (3, 81 Magyar (3, 8) Városi '3. ' 28\ Király (3, */,81 i Főt. Operett (V24, 8) treivárosi (V24, 8» j Andrássy-uti l'/­4, 9» Tér. Színpad • V,4, V»9) Szomba­t'tíz ■ ndot Bérletsz.Cyrano de Berg. |_ Bun bur y 1 M Dutjan bünp1 A iaz/énekes zép rt-i na­­­t­uszipart*— 1 az ut.veret» -lány ollv lók . vészcsenge sir » naevbao­ «tb. --A vén gazember-Bunbury | — 1 A házibarát 1 Hivatalnok urak A régi nyai Rose Mane /.enebona Naszéjszak« 1A vészesen j­ó stb-Vasárnap este Farsangi lak. Bérletsz-Déryné ifjasszony-Az árnyék A farka*« 1 A jA­z énekes Szép Helén^^l Puszmajtás 1 Az ut.Vereb.-lá-ig •olly sok r 1A vészcsengö stb.A nagybácsi stb Szombat dilutia. Király Silalj.il. Gunvsz u.az i.ai (£/enaelse WadA»J. — Városi Síink»*. Pga.ka is a farkas. (Gyermekei LadásJ I 4V A Vilmos császár­ út és Révay­ utca sarkán épülő új házban lakások, pince- és félemeleti helyiségek v­a­l­a­m­i­n­t portálos földszinti üzlethe­liségek kiadók. Felvilágosítás a helyszínen, bérbeadás a Magyar Általános Ingatlanbank rt . házkezelési osztályában. - ban, é­s ebben az igazi kegyeletben igen­is nagy a fogyaték. 7. Hogy a kísérlet előtt a magyar kritika egyeteme elé bocsátottam a kérdést, ez leg­jobban bizonyítja, hogy mennyire tisztelem Katona művét és milyen kényesnek tartom még olynémű színrealkalmazását is, amelyet a klasszikusokkal szemben mindenütt Euró­pában nemcsak természetesnek, de kötelesség­szerűnek tartanak. 8. Az egész kérdés abból a mélységes és év­tizedeken át le nem küzdött szomorúságomból fakadt, hogy Bánk bánnak nincs meg a szín­padi sikere, amelyet megérdemel. Nem kell ezt a sikert minden magyar embernek őszin­tén óhatania? Budapest, 1928. okt. 26. Kiváló tisztelettel Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója. * (A Figaro házassága recitativók nél­kül.) , Az Operaházban szombaton a cím­szerepben Németh Máriával műsoron lévő Turandot, úgyszintén a magyar irodalmi és művészeti kongresszus alkalmából va­sárnapra díszelőadásként kitűzött Farsangi lakodalom bérletszünetben fog színre ke­rülni. A hétfőre, október 29-ére hirdetett figaró házassága Nagy Margit betegsége miatt Almaviva grófot és Antoniót kivéve, a régi szereposztásban, a recitativók nél­kül kerül előadásra. Almaviva grófot elő­ször énekli Farkas Sándor, Antoniót pedig Palotai Árpád. Két évig hevert a fiókban az új Földes-darab Az Új Színház Földes-darabot próbál. Min­denki nagy sikerre készül. A felolvasópró­bán még sírtak is. Csupán a szerző csendes, nyugodt. — Miért hallgattam ilyen sokáig? —­ mondja. A Pántlika óta tényleg nem írtam új darabot. A színpadok olyan irányok felé hajoltak, amelyekhez engem egy lelki szál sem fűz. Ez a darab is két évig hevert a fiókomban. — Miről szól? Arról a nehéz küzdelemről, amelyet a megszállott területek magyarjai és színészei vívnak a magyar szóért, a magyar nyelvért. Ha örülök annak, hogy most szánra kerül, főképpen azért van, mert igazán itt az ideje, hogy elszakított véreink sorsa is meg­szólaljon a színpadon. — Hogy irredenta-e a darab? Én a meg­szállott területek magyar színészeinek életét írtam meg. Hogy ez könnyet csal a sze­münkbe, hogy lélekbe markol, feltüzel, nem a mi hibánk. — A főszerepet Harsányi Rezső játssza, aki­nek neve összeforrott az egyik darabomnak, a Teriké­nek sikerével. Százötvenszer ját­szotta. Ebben a darabban a magyar társulat súgóját alakítja kitűnően. A másik nagy sze­rep Körmendié. Még egy nagy férfiszerep van, amelyet Juszt Gyula játszik. A női fő­szerepben új drámai művésznő revelál Ka­szab Anna. Azt hiszem, meglepetése lesz az előadásnak Eddig vidéken játszott, minde­nütt nagy sikerrel. Orsolya Erzsi a másik nagyobb nő-főszereplő.

Next