Budapesti Hírlap, 1928. november (48. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-29 / 271. szám

to Budapesti Hírlap 1928 novem­ber 29. (271. sz.) SZÍNHÁZ, ZENE. *­­ ........................................ A testőr (A Molnár cik­us második estéje) A Vígszínház jubileumi Molnár-ciklusának második előadásaként ma A testőr került a közönség elé. Ez a darab Molnár Ferenc szín­padi íróművészetének minden jellegzetes voná­sát megmutatja. A jókat és a kevésbbé jókat egyaránt. Egy fölényes mestert mutat, aki igazán a kisujjában hordozza a színpadi boszorkányos­ság minden kis és nagy titkát. Molnár­­így bánik itt a maga anyagával, mint a bűvész. Borotvaélnyi területre építi fel a három eme­let magasságát. Arra az elhihetetlen hitre, hogy a közönség az író szuggeszciója alatt bele kell hogy menjen abba, hogy a színész­asszony talán mégsem ismeri föl a színész fér­jét, aki a testőr hódító jelmezében akarja ön­kínzó próbára tenni a hűségét. Molnárt, az ezermestert mulattatta ez a merész probléma, amellyel szemben valahogy a közönség is min­dig és mindenütt olyanformán viselkedett, mint a színészhős az asszonyával szemben, aki­ről sehogy sem tudja megállapítani, vájjon csakugyan megakarta-e, meg tudta volna-e őt csalni, vájjon fölismerte-e őt, vagy sem? Min­den egyes néző valósággal kételkedik önma­gában és szomszédjaiban is, hogy bele tu­dott-e feledkezni ebbe a borotvaés táncba ... Éppen az mutatja aztán Molnár színpadi tudásának, szuggeszciójának boszorkányos erejét, hogy amíg a játék tart, a közönség is ott tétovázik a maga ítéletének beretvaélén. Amíg az író gúnyos, kacagó fölénnyel csak fújja, fújja ezt a színes szappanbuborékot, addig a néző csak ámul, bámul, ideges izga­lommal s mikor az utolsó jelenetekben elpuk­­kan a selyemkönnyű habburok, akkor már fö­lösleges az ítélet, a kritika, akkor már telje­sen mindegy minden, a játék elérte a maga célját. De persze, a néző lelkében sem marad a játék, a föleszmé­lés után tartalmas érzés, gon­dolat, mint a­hogy a színes, káprázatos bubo­rékból is csak pár csöpp szappanlé szokott le­­csurranni. Az a kis, cinikus bölcselkedés, hogy az asszonyi hazugság hálója kibogozhatatlan, a nő kiismerhetetlen, hogy az asszonyt olyan­nak kell elfogadni, amilyennek született. A bámulatos színpadi tudás, a jelenet és dialó­gus boszorkányos, bűvészies, szellemes fölépí­tésének megcsodált biztossága: ez a ragyogó buborék jellegzetes, fénylő oldala. A szinte csak kroki határokig érő, három felvonássá fújt ötlet­tartalom még az árnyékos oldal. Megbabonázva nézzük, mint tudja félig elvá­gott cérnaszálakon is elmozgatni Molnár a figuráit — és a végén, fölocsúdva, egy kissé mindig elkedvetlenedve, állapítjuk meg, hogy bravúros játéknál egyebet nem kaptunk, hogy ilyen nagy írói tehetségtől mégis csak mást, többet vártunk volna. Nemcsak szikrázó ötle­teket az életről és az emberekről, hanem em­bereket és életet. De a játék — az igazán mulatságos, szelle­mes volt, azt már aztán meg kell adni! Játék a játékért, a legjátékosabb játék, százszázalé­kos színpad! Magára az előadásra azonban ezúttal nem mondhatjuk ezt el. Somlai Artur elsőrangút produkált az első és a harmadik felvonásban. (Különösen a harmadikban, amely messze fö­lötte állt mint írói munka, az előző kettőnek!) De a második felvonás nagy buborékjánál nem bírta elég művészi lélegzettel ez a máskor oly ragyogó teljesítményeket nyújtó színész. Fá­radtnak, színtelennek hatott. Nem aknázta ki a két lélekfújtatóval dolgozó, egyszerre két férfijelket ábrázoló szerep bravúrokra alkal­makat adó hálás, ravasz fordulatait. A Titkos Ilona játéka melegebb, színesebb, egységesebb volt. Eltalálta az asszonyi ha­zugság ősi hangjait, kiaknázta egész skáláját. Góthné színházi mamába oltott házvezetőnője és Góth kritikusa remek két karikatúra. A rendezés, a díszletek tökéletesek. A közönséget csakúgy izgatta, mulattatta a a bravúrosan ügyes színpadi mestermunka, mint régen, az emlékezetes, első együttes kissé szordináltabb, cizeláltabb játékában. Sok-sok tapsot kapott a világhírű szerző és a nagy kedvvel játszó, kitűnő színészgárda. * Meg. A repriz a nagy siker jegyében folyt le. Mohsár Ferencet, aki szerdán érkezett meg Berlinből Budapestre, lelkes ünnepléssel fo­gadta a közönség, a felvonások végén ank­in tapsolták ki a szerzőt, aki meghatottan haj­longott régi sikereinek a színpadán. * (Crooks Richard ária- és dalestéje.) úgy tudjuk, Crooks amerikai tenorista, éneke azonban jellegzetesen olasz stílusú. Nemcsak azért, mert technikája elsőrangú olasz isko­lára vall, hanem azért is, mert egész egyéni­sége, énekmodora a született olasz énekesé. Hangja érces, fényes, puha; mezzavoceja és piano­ja különösen meleg és lírai színezetű. Rendkívül muzikális, jól frazíroz, előadásá­ban van lendület, szín és finomság. Lélekzet­­technikája kifogástalan; hangkötései gyönyö­rűek. Énektudásának egyetlen fogyatékossága a vokalizáció; egyes magánhangzókat — kü­lönösen a német szövegben — helytelenül for­mál meg és ez a körülmény gyakran befolyá­solja hangindítását és intonálásának tiszta­ságát is. Egyéniségéhez egyébként is közelebb állnak az olasz és francia áriák, mint a német dalok. Műsorából két ellentétet ragadunk ki: Beethoven Adelaide-jét, amely az olaszos elő­adásban kissé cukrozottnak hatott — és Mas­­sanet „Le Réve“-j­ét a Manonból; ezt a zenei édességet például lehetetlen a mainál stíluso­sabb, tökéletesebb, elragadóbb előadásban el­képzelni. A­ közönség tetszése ez után a szám után tört ki először akkora erővel, hogy a művésznek meg kellett ismételnie az áriát. A lelkesedés rohamosan fokozódott; a ráadások sora már a szünet előtt megkezdődött. A nagy sikernek részese Herz Ottó is, aki elsőrangú zongorakíséretével emelte Crooks művészeté­nek megkapó hatását. (Op.) * (Zongoraest.) Ferenczy Györgynek a Vigadóban tartott zongoraestéje a megér­demelt szép sikerrel járt. A fiatal művész ezúttal is a tőle megszokott komolysággal, ízléssel és képzettséggel adta elő jól meg­választott műsorát. 1926 évi Magyar Egyesített Városi Kölcsön Húszéves 7°/0-ás biztosított törlesztéses aranykötvények Ezennel közhírré teszem, hogy 1929 január 1­én a törlesztési alap részére névértékben való beváltás céljából a fentebb megjelölt kibocsátás következő sor­számmal ellátott kötvényei hu­tattak ki: 18 kötvény egyenkint 500 dollár névértékben. Sorszám: D 31 118, 161, 223, 224, 298, 493, 499, 562, 658, 680, 703, 710, 881, 985, 1080, 1116, 1183, 70 kötvény egyenkint 1000 dollár névértékben. Sorszám­ M 68 223 327 341 408 490 09? 747 751 824 s?p 942 943 1132 1365 1425 1430 1546 1566 1743 1738 1869 1874 1909 1996 1990 2015 2094 2158 2854­­2393 2476 2491 2602 2631 2634 2644 2712 2997 3050 3004 3007 3196 3300 3316 3460 3569 3714 3794 306S 8880 4007 4032 4403 4499 4557 4606 4681 4724 4842 4990 5017 5078 5141 5202 5227 5310 5239 5349 E kötvények beváltás céljából 1929 január 1-én átadandók a Speyer A Co. cégnek, N New-York, Manhattan kerület, Pine Street 24 & 26, mert az említett naptól kezdve e kötvények után kamat többé nem fizettetik. Az 1929 január 1-én esedékessé váló szelvény a szokott módon lefejtendő és bevál­ás céljából benyújtandó, 1928 október 9-én. A m. kir kormány a városok nevébe-Dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyminiszter DOBOS VIOLA­­ világhírű­­áncuilla. B esténkint fel fog lépni a MM­I -JJ JifeTiF’I ! decemberi műsorában . * (Városi Színház.) Az olasz operaegyüt­tes ma az Álarcosbált adta elő. A férfiszerep­­lők — Grandoni Edmondo, Paler Giuseppe és Lagana Giuseppe — mind ismerősei már a budapesti közönségnek. De ma először lépett fel nálunk a két kitűnő énekesnő: Slacer Casali Mária és Castagna Bruna. Az előbbi Amália szerepét énekelte és játszotta nagy­vonalú elgondolással, hatalmas drámai erővel és lendülettel. Az utóbbi Ulrika szerepében aratott sikert nemes csengésű mezzoszoprán­jával és magasrendű énekművészetével. Aki háromnegyed évig m­­egy novellát Ma kora délután érkezett Budapestre s most itt ül a Dunapalota egyik kis szaténjában. Körü­lötte újságírók, akik egyre kérdeznek, kérdeznek, szinte kimeríthetetlenül. A vendég bólogat, he­lyesel, néhány szóval kiigazítja a tévedéseket, nagyritkán mond egy rövid mondatot. Kínos érzéssel folyik az interjú, mert a ven­dég nagyon fáradt. Kissé törékeny szervezetét — eleinte azt hisszük — az utazás viselte meg. De amúgy sem bőbeszédű. Sőt, szűkszavú. Hallgatagsága nem keresett, nem modorosság. Végtelen egyszerűség; a mélyen gondolkodó em­ber némasága. Érezzük: nem szokott beszélni, csak írni, írni, de hogyant kínnal, verejtékkel, gonddal. Minden szót, minden mondatot külön fájdalommal vet ki magából, éjt, napot eggyé tévő szorgalommal és átéléssel. Az írástól fáradt. Eddig huszonöt könyvet írt, de voltaképpen het­venötöt. Majdnem minden könyvét háromszor olyan nagy terjedelemben írta meg, mint ami­lyenben nyilvánosságra bocsátotta. Egyik regé­nyét, a Gáspár Hauser címűt meg éppen három­szor írta meg. Írt egy novellát. Adam arbas a címe. Mind­össze huszonöt oldalból áll és ezt a kis novellát háromnegyed évig írta. Most Columbusról ír monográfiát. A felesége is író: Marta Karlweis. Amor és Psyche című regénye, kétszázezer példányban je­lent meg. Eine Frau, reist nach Amerika. Ez is óriás példányszámot ért el. Alt-Ausséban laknak. Visszavonultan a világ­tól. Az irodalomnak élnek. Az író, fáradtságát kényelmes tartással eny­híti. Sápadt arcából reflektorként ragyog két mélynézésű szeme. Szinte belekapcsolódik a kér­dező lelkébe. Látszik, hogy messziről, túl Aussé­­ból, túl a határokról, valahonnan a képzelet és a gondolat világából jött s most szinte fölös ko­molysággal és felelősséggel fontol meg minden szót, amit hall, minden szót, amit mond. Valaki mély csodálattal adózik Der Fall Mau­ritius című regényének. Wasserman alig észre­vehetően sóhajt s halkan azt mondja: — Majdnem rámentem... * IJubiláris hangverseny.) A budai Bol­dog Árpádházi Margitról elnevezett Margit- Mária Kongregáció fennállásának huszadik évfordulója alkalmával december 2-án, va­sárnap, délután hat órakor a Budai Vigadó dísztermében a budai Szent László Gyer­mekotthon és Árvaház javára jótékonycélú hangversenyt rendez. A hangverseny fővéd­nöke Margit kir. hercegnő, férjezett Thurn és Taxis hercegné; védnökök: özv. Pallavi­­cini Edéné őrgrófné, Zichy Rafaelné grófné, Zichy Gabriella grófnő, Sztáray Margit gróf­nő, Szegedy-Maszák Aladárné és Bethlen Irma grófnő. A hangversenyen közreműköd­nek: P. Bangha Béla dr., a Jézustársaság budapesti házának rektora; Pethes Margit, a Nemzeti Színház tagja; Réthelyiné Vakots Margit hangverseny-énekesnő; Lowinsin La­jos, az Operaház tagja; Felvinczi-Takács Alice hegedűművésznő és Kereszti­ Jenő kar­nagy vezetése alatt az Egyetemi Énekkarok. Az ének- és zeneszámokat Krén Géza kar­nagy kíséri. * (A Városi Színház opera­bérlői) no­vember 30-tól fizethetik be az esedékes de­cemberi részleteket a Városi Színház gaz­dasági hivatalában. * (A főiskolai ifjúság díszelőadása a kor­ hiányzó tiszteletére.) Az Operaházban decem­ber 6-án este hét, órakor a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság díszelőadást rendez a kor­mányzó tiszteletére. Az előadás fővédői: Wol­kenberg Alajos, a budapesti Pázmány Péter tu­dományegyetem rektora, Szily Kálmán, a Jó­zsef műegyetem rektora, Jakabházy Zsigmond, az Országos Magyar Diáknyomorenyhítő akció tanárelnöke, Doby Géza, a közgazdasági egye­tem dékánja és Hutyra Ferenc, az állaorvosi fő­iskola rektora. A védők sorában Aistleitner Jó­zsef, Navratil Ákos, Kétly László báró és Heck­ler Antal tudományegyetemi, Mihailich Győző, Heller Farkas, Vak Mihály és Laky Dezső mű­egyetemi dékánok, továbbá sipeki Balás Károly, az ifjúsági nagybizottság elnöke, Teleki Pál gróf, a Magyar Diákügyi Bizottság tanárelnöke, Décsey Géza, a Főiskolai Katolikus Diákszövet­ség helyettes tanárelnöke, Böhringer Sándor, a Hungária M. T. E. magistere, Vámossy Zoltán, a MEFHOSZ szövetségtanácsának elnöke, és Mauritz Béla, a Magyar Protestáns Diákszövet­ség tanárelnöke foglalnak helyet. A díszelőadás műsora a következő: Szabados Béla: Hiszekegy. Éneklik: a Budapesti Egyetemi Énekkarok. Ve­zényli: Kereszty Jenő karigazgató. Üdvözlő be­széd. Mondja: Bokross E. Béla t. szolgabíró, a Területi Szövetség ügyvezető­ elnöke. A ma­gyar diák (Prológus). Irta: Gáspár Jenő. Mondja: Gárdos Kornélia. Hunyadi László. — Németh Mária vendégfelléptével. Előadják az Operaház művészei. Jegyek a névreszóló meg­hívó felmutatása mellett az Operaház elővételi pénztáránál, továbbá az OMDA hivatalos helyi­ségében, (IV., Városház­ utca 10.) válthatók. A tiszta jövedelmet az Országos Magyar Diáknyo­morenyhítő akció javára fordítják." Schönes R-a­e­bend Mindig kedves jelenet, amikor főpróba előtt az együttes tagjai találkoznak a társalgóban. Ilyenkor kíváncsian pillantanak a kitároló ajtó felé: Ki jön be és milyen maszkban! Turcait, a Pajtásházasság egyik szereplőjét, nagy nevetés fogadja. Megnőtt a haja. Bronz­ színű, dús haj, felfelé fésülve. Kis bajusz. — Úgy festesz, Marcikám, — tréfál az egyik szinész, — mintha a saját fiad lennél. Dávid Mihályon kék livré. Most ő játszik inasszerepet s a Végre egy úriasszony inasa, Kiss Ferenc elegáns utcai ruhában feszít. Kép­viselő. Nőhódítő. A hölgyek nem mutatkoznak. Majd csak a színpadon. Berregnek a csengők. Kezdődik a próba. ★ Elegáns, modern legénylakás az első felvonás díszlete. Sárga falak, élespiros bőrgarnitúra. Simonyi Mária búcsúzik Kiss Ferenctől. Vége a szerelemnek. Okosan, finoman, halkan, kedvesen búcsúzik. A szakítás után vigaszt találni Velen­cébe, onnan havennába utazik. ★ Oly őszintén beszél, hogy kellemetlenül hatj­aimkor Bátkai jön és kijelenti: Havannába uta­zik. Sejtjük, hogy Simonyival. Ügy is van. De még más is utazik: Tők­és Anna, a modern leány. Vőlegényével utazik. A vőlegény Dénes György. Valóságos sikeder. Nem is hihető, hogy férje lesz a leánynak. Már csak azért sem, mert a leánynak, úgy látszik, Kiss Ferenc mégis job­ban tetszik. De még titkolja. És amikor már mindenki elbúcsúzott, Kiss Ferenc behívja ina­sát. Csomagoltat, ő is utazik. ■k Ha az első felvonásban a lüktető dialógusok kötötték le figyelmünket, a másodikban már a helyzet különös volta érdekes. A túl modern kis­lányról kiderül, hogy nem is annyira modern, mint amennyire ravasz. Hálót vet a képviselőre, és — áruljuk el, — hogy szerencsével. Simonyi Mária, az asszony, noha nagy hévvel indul a harcba a férfiért, végül rezignáltan teszi le fegy­vereit, amelyekkel, gyönyörűség volt nézni, mi­lyen kitűnően harcolt. De ez már mind a Didón történik. ★ A Lidón. Gara mester remekelt a gyönyörű díszlettel. Tenger, terrasz, holdvilág, csillagok, lampionok ... Valaki énekel: Salmare Luccia ... — A­hh, wie schö-enes A-a-ab­end — sóhajtja mindenkinek külön-külön egy szentimentális né­met doktorkisasszony, Gombaszögi Ella. Szegénynek senki sem válaszol. De ő újra kezdi, ha meglát valakit. — Ahh, wie sehe-enes A­a abend, Finden sie nicht?... Pár szóból álló szerepéből kabinetfigurát csi­nált.★ Rátkai könyvet kér éjszakára kölcsön Kiss Ferenctől. Nemsokára azonban visszahozza. — Ilyen könyvet adsz nekem olvasni! — mél­tatlankodik. — Ilyen könyvet! Kekem? — Miért! — csodálkozik Kiss Ferenc. — Hiszen Goethe írta. — De nem nekem — zárja be a vitát Bátkai nagy nevetés közben. EsflsS evőkészletek, nAszajiudAbok, biilllAn. álniRtk, eySa •­IcaAn vAsArollistAk SCHMELCZER BI KMr-HMt M. nan (fcScpca* ««(«abte

Next