Budapesti Hírlap, 1928. november (48. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-29 / 271. szám
to Budapesti Hírlap 1928 november 29. (271. sz.) SZÍNHÁZ, ZENE. * ........................................ A testőr (A Molnár cikus második estéje) A Vígszínház jubileumi Molnár-ciklusának második előadásaként ma A testőr került a közönség elé. Ez a darab Molnár Ferenc színpadi íróművészetének minden jellegzetes vonását megmutatja. A jókat és a kevésbbé jókat egyaránt. Egy fölényes mestert mutat, aki igazán a kisujjában hordozza a színpadi boszorkányosság minden kis és nagy titkát. Molnárígy bánik itt a maga anyagával, mint a bűvész. Borotvaélnyi területre építi fel a három emelet magasságát. Arra az elhihetetlen hitre, hogy a közönség az író szuggeszciója alatt bele kell hogy menjen abba, hogy a színészasszony talán mégsem ismeri föl a színész férjét, aki a testőr hódító jelmezében akarja önkínzó próbára tenni a hűségét. Molnárt, az ezermestert mulattatta ez a merész probléma, amellyel szemben valahogy a közönség is mindig és mindenütt olyanformán viselkedett, mint a színészhős az asszonyával szemben, akiről sehogy sem tudja megállapítani, vájjon csakugyan megakarta-e, meg tudta volna-e őt csalni, vájjon fölismerte-e őt, vagy sem? Minden egyes néző valósággal kételkedik önmagában és szomszédjaiban is, hogy bele tudott-e feledkezni ebbe a borotvaés táncba ... Éppen az mutatja aztán Molnár színpadi tudásának, szuggeszciójának boszorkányos erejét, hogy amíg a játék tart, a közönség is ott tétovázik a maga ítéletének beretvaélén. Amíg az író gúnyos, kacagó fölénnyel csak fújja, fújja ezt a színes szappanbuborékot, addig a néző csak ámul, bámul, ideges izgalommal s mikor az utolsó jelenetekben elpukkan a selyemkönnyű habburok, akkor már fölösleges az ítélet, a kritika, akkor már teljesen mindegy minden, a játék elérte a maga célját. De persze, a néző lelkében sem marad a játék, a föleszmélés után tartalmas érzés, gondolat, mint ahogy a színes, káprázatos buborékból is csak pár csöpp szappanlé szokott lecsurranni. Az a kis, cinikus bölcselkedés, hogy az asszonyi hazugság hálója kibogozhatatlan, a nő kiismerhetetlen, hogy az asszonyt olyannak kell elfogadni, amilyennek született. A bámulatos színpadi tudás, a jelenet és dialógus boszorkányos, bűvészies, szellemes fölépítésének megcsodált biztossága: ez a ragyogó buborék jellegzetes, fénylő oldala. A szinte csak kroki határokig érő, három felvonássá fújt ötlettartalom még az árnyékos oldal. Megbabonázva nézzük, mint tudja félig elvágott cérnaszálakon is elmozgatni Molnár a figuráit — és a végén, fölocsúdva, egy kissé mindig elkedvetlenedve, állapítjuk meg, hogy bravúros játéknál egyebet nem kaptunk, hogy ilyen nagy írói tehetségtől mégis csak mást, többet vártunk volna. Nemcsak szikrázó ötleteket az életről és az emberekről, hanem embereket és életet. De a játék — az igazán mulatságos, szellemes volt, azt már aztán meg kell adni! Játék a játékért, a legjátékosabb játék, százszázalékos színpad! Magára az előadásra azonban ezúttal nem mondhatjuk ezt el. Somlai Artur elsőrangút produkált az első és a harmadik felvonásban. (Különösen a harmadikban, amely messze fölötte állt mint írói munka, az előző kettőnek!) De a második felvonás nagy buborékjánál nem bírta elég művészi lélegzettel ez a máskor oly ragyogó teljesítményeket nyújtó színész. Fáradtnak, színtelennek hatott. Nem aknázta ki a két lélekfújtatóval dolgozó, egyszerre két férfijelket ábrázoló szerep bravúrokra alkalmakat adó hálás, ravasz fordulatait. A Titkos Ilona játéka melegebb, színesebb, egységesebb volt. Eltalálta az asszonyi hazugság ősi hangjait, kiaknázta egész skáláját. Góthné színházi mamába oltott házvezetőnője és Góth kritikusa remek két karikatúra. A rendezés, a díszletek tökéletesek. A közönséget csakúgy izgatta, mulattatta a a bravúrosan ügyes színpadi mestermunka, mint régen, az emlékezetes, első együttes kissé szordináltabb, cizeláltabb játékában. Sok-sok tapsot kapott a világhírű szerző és a nagy kedvvel játszó, kitűnő színészgárda. * Meg. A repriz a nagy siker jegyében folyt le. Mohsár Ferencet, aki szerdán érkezett meg Berlinből Budapestre, lelkes ünnepléssel fogadta a közönség, a felvonások végén ankin tapsolták ki a szerzőt, aki meghatottan hajlongott régi sikereinek a színpadán. * (Crooks Richard ária- és dalestéje.) úgy tudjuk, Crooks amerikai tenorista, éneke azonban jellegzetesen olasz stílusú. Nemcsak azért, mert technikája elsőrangú olasz iskolára vall, hanem azért is, mert egész egyénisége, énekmodora a született olasz énekesé. Hangja érces, fényes, puha; mezzavoceja és pianoja különösen meleg és lírai színezetű. Rendkívül muzikális, jól frazíroz, előadásában van lendület, szín és finomság. Lélekzettechnikája kifogástalan; hangkötései gyönyörűek. Énektudásának egyetlen fogyatékossága a vokalizáció; egyes magánhangzókat — különösen a német szövegben — helytelenül formál meg és ez a körülmény gyakran befolyásolja hangindítását és intonálásának tisztaságát is. Egyéniségéhez egyébként is közelebb állnak az olasz és francia áriák, mint a német dalok. Műsorából két ellentétet ragadunk ki: Beethoven Adelaide-jét, amely az olaszos előadásban kissé cukrozottnak hatott — és Massanet „Le Réve“-jét a Manonból; ezt a zenei édességet például lehetetlen a mainál stílusosabb, tökéletesebb, elragadóbb előadásban elképzelni. A közönség tetszése ez után a szám után tört ki először akkora erővel, hogy a művésznek meg kellett ismételnie az áriát. A lelkesedés rohamosan fokozódott; a ráadások sora már a szünet előtt megkezdődött. A nagy sikernek részese Herz Ottó is, aki elsőrangú zongorakíséretével emelte Crooks művészetének megkapó hatását. (Op.) * (Zongoraest.) Ferenczy Györgynek a Vigadóban tartott zongoraestéje a megérdemelt szép sikerrel járt. A fiatal művész ezúttal is a tőle megszokott komolysággal, ízléssel és képzettséggel adta elő jól megválasztott műsorát. 1926 évi Magyar Egyesített Városi Kölcsön Húszéves 7°/0-ás biztosított törlesztéses aranykötvények Ezennel közhírré teszem, hogy 1929 január 1én a törlesztési alap részére névértékben való beváltás céljából a fentebb megjelölt kibocsátás következő sorszámmal ellátott kötvényei hutattak ki: 18 kötvény egyenkint 500 dollár névértékben. Sorszám: D 31 118, 161, 223, 224, 298, 493, 499, 562, 658, 680, 703, 710, 881, 985, 1080, 1116, 1183, 70 kötvény egyenkint 1000 dollár névértékben. Sorszám M 68 223 327 341 408 490 09? 747 751 824 s?p 942 943 1132 1365 1425 1430 1546 1566 1743 1738 1869 1874 1909 1996 1990 2015 2094 2158 28542393 2476 2491 2602 2631 2634 2644 2712 2997 3050 3004 3007 3196 3300 3316 3460 3569 3714 3794 306S 8880 4007 4032 4403 4499 4557 4606 4681 4724 4842 4990 5017 5078 5141 5202 5227 5310 5239 5349 E kötvények beváltás céljából 1929 január 1-én átadandók a Speyer A Co. cégnek, N New-York, Manhattan kerület, Pine Street 24 & 26, mert az említett naptól kezdve e kötvények után kamat többé nem fizettetik. Az 1929 január 1-én esedékessé váló szelvény a szokott módon lefejtendő és beválás céljából benyújtandó, 1928 október 9-én. A m. kir kormány a városok nevébe-Dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyminiszter DOBOS VIOLA világhírűáncuilla. B esténkint fel fog lépni a MMI -JJ JifeTiF’I ! decemberi műsorában . * (Városi Színház.) Az olasz operaegyüttes ma az Álarcosbált adta elő. A férfiszereplők — Grandoni Edmondo, Paler Giuseppe és Lagana Giuseppe — mind ismerősei már a budapesti közönségnek. De ma először lépett fel nálunk a két kitűnő énekesnő: Slacer Casali Mária és Castagna Bruna. Az előbbi Amália szerepét énekelte és játszotta nagyvonalú elgondolással, hatalmas drámai erővel és lendülettel. Az utóbbi Ulrika szerepében aratott sikert nemes csengésű mezzoszopránjával és magasrendű énekművészetével. Aki háromnegyed évig megy novellát Ma kora délután érkezett Budapestre s most itt ül a Dunapalota egyik kis szaténjában. Körülötte újságírók, akik egyre kérdeznek, kérdeznek, szinte kimeríthetetlenül. A vendég bólogat, helyesel, néhány szóval kiigazítja a tévedéseket, nagyritkán mond egy rövid mondatot. Kínos érzéssel folyik az interjú, mert a vendég nagyon fáradt. Kissé törékeny szervezetét — eleinte azt hisszük — az utazás viselte meg. De amúgy sem bőbeszédű. Sőt, szűkszavú. Hallgatagsága nem keresett, nem modorosság. Végtelen egyszerűség; a mélyen gondolkodó ember némasága. Érezzük: nem szokott beszélni, csak írni, írni, de hogyant kínnal, verejtékkel, gonddal. Minden szót, minden mondatot külön fájdalommal vet ki magából, éjt, napot eggyé tévő szorgalommal és átéléssel. Az írástól fáradt. Eddig huszonöt könyvet írt, de voltaképpen hetvenötöt. Majdnem minden könyvét háromszor olyan nagy terjedelemben írta meg, mint amilyenben nyilvánosságra bocsátotta. Egyik regényét, a Gáspár Hauser címűt meg éppen háromszor írta meg. Írt egy novellát. Adam arbas a címe. Mindössze huszonöt oldalból áll és ezt a kis novellát háromnegyed évig írta. Most Columbusról ír monográfiát. A felesége is író: Marta Karlweis. Amor és Psyche című regénye, kétszázezer példányban jelent meg. Eine Frau, reist nach Amerika. Ez is óriás példányszámot ért el. Alt-Ausséban laknak. Visszavonultan a világtól. Az irodalomnak élnek. Az író, fáradtságát kényelmes tartással enyhíti. Sápadt arcából reflektorként ragyog két mélynézésű szeme. Szinte belekapcsolódik a kérdező lelkébe. Látszik, hogy messziről, túl Ausséból, túl a határokról, valahonnan a képzelet és a gondolat világából jött s most szinte fölös komolysággal és felelősséggel fontol meg minden szót, amit hall, minden szót, amit mond. Valaki mély csodálattal adózik Der Fall Mauritius című regényének. Wasserman alig észrevehetően sóhajt s halkan azt mondja: — Majdnem rámentem... * IJubiláris hangverseny.) A budai Boldog Árpádházi Margitról elnevezett Margit- Mária Kongregáció fennállásának huszadik évfordulója alkalmával december 2-án, vasárnap, délután hat órakor a Budai Vigadó dísztermében a budai Szent László Gyermekotthon és Árvaház javára jótékonycélú hangversenyt rendez. A hangverseny fővédnöke Margit kir. hercegnő, férjezett Thurn és Taxis hercegné; védnökök: özv. Pallavicini Edéné őrgrófné, Zichy Rafaelné grófné, Zichy Gabriella grófnő, Sztáray Margit grófnő, Szegedy-Maszák Aladárné és Bethlen Irma grófnő. A hangversenyen közreműködnek: P. Bangha Béla dr., a Jézustársaság budapesti házának rektora; Pethes Margit, a Nemzeti Színház tagja; Réthelyiné Vakots Margit hangverseny-énekesnő; Lowinsin Lajos, az Operaház tagja; Felvinczi-Takács Alice hegedűművésznő és Kereszti Jenő karnagy vezetése alatt az Egyetemi Énekkarok. Az ének- és zeneszámokat Krén Géza karnagy kíséri. * (A Városi Színház operabérlői) november 30-tól fizethetik be az esedékes decemberi részleteket a Városi Színház gazdasági hivatalában. * (A főiskolai ifjúság díszelőadása a kor hiányzó tiszteletére.) Az Operaházban december 6-án este hét, órakor a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság díszelőadást rendez a kormányzó tiszteletére. Az előadás fővédői: Wolkenberg Alajos, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem rektora, Szily Kálmán, a József műegyetem rektora, Jakabházy Zsigmond, az Országos Magyar Diáknyomorenyhítő akció tanárelnöke, Doby Géza, a közgazdasági egyetem dékánja és Hutyra Ferenc, az állaorvosi főiskola rektora. A védők sorában Aistleitner József, Navratil Ákos, Kétly László báró és Heckler Antal tudományegyetemi, Mihailich Győző, Heller Farkas, Vak Mihály és Laky Dezső műegyetemi dékánok, továbbá sipeki Balás Károly, az ifjúsági nagybizottság elnöke, Teleki Pál gróf, a Magyar Diákügyi Bizottság tanárelnöke, Décsey Géza, a Főiskolai Katolikus Diákszövetség helyettes tanárelnöke, Böhringer Sándor, a Hungária M. T. E. magistere, Vámossy Zoltán, a MEFHOSZ szövetségtanácsának elnöke, és Mauritz Béla, a Magyar Protestáns Diákszövetség tanárelnöke foglalnak helyet. A díszelőadás műsora a következő: Szabados Béla: Hiszekegy. Éneklik: a Budapesti Egyetemi Énekkarok. Vezényli: Kereszty Jenő karigazgató. Üdvözlő beszéd. Mondja: Bokross E. Béla t. szolgabíró, a Területi Szövetség ügyvezető elnöke. A magyar diák (Prológus). Irta: Gáspár Jenő. Mondja: Gárdos Kornélia. Hunyadi László. — Németh Mária vendégfelléptével. Előadják az Operaház művészei. Jegyek a névreszóló meghívó felmutatása mellett az Operaház elővételi pénztáránál, továbbá az OMDA hivatalos helyiségében, (IV., Városház utca 10.) válthatók. A tiszta jövedelmet az Országos Magyar Diáknyomorenyhítő akció javára fordítják." Schönes R-aebend Mindig kedves jelenet, amikor főpróba előtt az együttes tagjai találkoznak a társalgóban. Ilyenkor kíváncsian pillantanak a kitároló ajtó felé: Ki jön be és milyen maszkban! Turcait, a Pajtásházasság egyik szereplőjét, nagy nevetés fogadja. Megnőtt a haja. Bronz színű, dús haj, felfelé fésülve. Kis bajusz. — Úgy festesz, Marcikám, — tréfál az egyik szinész, — mintha a saját fiad lennél. Dávid Mihályon kék livré. Most ő játszik inasszerepet s a Végre egy úriasszony inasa, Kiss Ferenc elegáns utcai ruhában feszít. Képviselő. Nőhódítő. A hölgyek nem mutatkoznak. Majd csak a színpadon. Berregnek a csengők. Kezdődik a próba. ★ Elegáns, modern legénylakás az első felvonás díszlete. Sárga falak, élespiros bőrgarnitúra. Simonyi Mária búcsúzik Kiss Ferenctől. Vége a szerelemnek. Okosan, finoman, halkan, kedvesen búcsúzik. A szakítás után vigaszt találni Velencébe, onnan havennába utazik. ★ Oly őszintén beszél, hogy kellemetlenül hatjaimkor Bátkai jön és kijelenti: Havannába utazik. Sejtjük, hogy Simonyival. Ügy is van. De még más is utazik: Tőkés Anna, a modern leány. Vőlegényével utazik. A vőlegény Dénes György. Valóságos sikeder. Nem is hihető, hogy férje lesz a leánynak. Már csak azért sem, mert a leánynak, úgy látszik, Kiss Ferenc mégis jobban tetszik. De még titkolja. És amikor már mindenki elbúcsúzott, Kiss Ferenc behívja inasát. Csomagoltat, ő is utazik. ■k Ha az első felvonásban a lüktető dialógusok kötötték le figyelmünket, a másodikban már a helyzet különös volta érdekes. A túl modern kislányról kiderül, hogy nem is annyira modern, mint amennyire ravasz. Hálót vet a képviselőre, és — áruljuk el, — hogy szerencsével. Simonyi Mária, az asszony, noha nagy hévvel indul a harcba a férfiért, végül rezignáltan teszi le fegyvereit, amelyekkel, gyönyörűség volt nézni, milyen kitűnően harcolt. De ez már mind a Didón történik. ★ A Lidón. Gara mester remekelt a gyönyörű díszlettel. Tenger, terrasz, holdvilág, csillagok, lampionok ... Valaki énekel: Salmare Luccia ... — Ahh, wie schö-enes A-a-abend — sóhajtja mindenkinek külön-külön egy szentimentális német doktorkisasszony, Gombaszögi Ella. Szegénynek senki sem válaszol. De ő újra kezdi, ha meglát valakit. — Ahh, wie sehe-enes Aa abend, Finden sie nicht?... Pár szóból álló szerepéből kabinetfigurát csinált.★ Rátkai könyvet kér éjszakára kölcsön Kiss Ferenctől. Nemsokára azonban visszahozza. — Ilyen könyvet adsz nekem olvasni! — méltatlankodik. — Ilyen könyvet! Kekem? — Miért! — csodálkozik Kiss Ferenc. — Hiszen Goethe írta. — De nem nekem — zárja be a vitát Bátkai nagy nevetés közben. EsflsS evőkészletek, nAszajiudAbok, biilllAn. álniRtk, eySa •IcaAn vAsArollistAk SCHMELCZER BI KMr-HMt M. nan (fcScpca* ««(«abte