Budapesti Hírlap, 1929. február (49. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

2 benne, hogy a nemzeti közvéleménynek lesz mindig annyi ereje, hogy a nemzet­nek életbevágó jogait és szabadságait tipró intézkedésekkel szemben a köteles­ségét teljesítse. Akk­or a vármegyék is erősségei lesznek ennek a közvélemény­nek, „amely képviselője a magyar közép­­osztály tradícióinak, haladási vágyának és képességeinek“. A képviselőház közigazgatási bizottsága Bortlik József elnöklésével ma délelőtt ülést tartott, amelyen megkezdte a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A kormány részéről Bethlen István erőt miniszterelnök és Sztranyavszky Sándor államtitkár vett részt az ülésen. A vita lefolyása Bódog Dezső szólt elsőnek a javaslathoz. A javaslat a politikum terén nagy haladást je­lent, mert az egész vonalon behozza a titkos választást. A javaslat az autonómia érvényre­­juttatását szolgálja s ebből a szempontból sok fontos biztosítékot tartalmaz. A szak- és­ ér­dekképviseleteknek a törvényhatósági bizott­ságokba való bevonását helyesli. Javasolja, hogy a törvényhatósági bizottság háromhatod­részét általános választás, kéthatodrészét a virilisták közül való választás útján, egyha­­todát pedig az érdekképviseletek és a szak­szerűség jogán alakítsák m­eg. A ki­egy­űlés létesítése szerencsés gondolat, mert­­ például a fővárosnál a törvényhatósági bizottság mai összetételében munkaképtelennek nevezhető. Míg személyi kérdések, választások nagy mozgalmat okoznak, milliós tételeket percek alatt szavaznak meg. Általában a ja­vaslatot szerencsésnek, fejlődésnek tartja. Hegymegi Kiss Pál szerint a javaslat cent­­ralisztikus célokat szolgál és burában készült s annak a gondolatnak alapján áll, hogy a törvényhatóságokban, de különösen a várme­gyékben a középosztály hegemóniája megma­radjon. Súlyos hibája a javaslatnak, hogy el­­sorvasztja az autonómiát. Hiba az is, hogy a javaslat a törvényhatóságot túlzottan hosszú időre, tíz évre állandósítja, továbbá, hogy a javaslat bizonyos mértékig kiterjeszti a fő­ispánok jogkörét. Helyesli, hogy a javaslat a kisgyűlés megalkotásával egyidejűen meg­szünteti a városi tanácsokat. A mamutvárme­gyéket szét kellett volna választani. Nem helyes, hogy a nőket kirekeszti a javaslat a törvényhatósági bizottságból. Súlyos észrevé­telei vannak a javaslat fegyelmi része ellen. A javaslatot ebben a formájában általános­ságban sem fogadja el. F. Szabó Géza szerint három irányban ha­tárolható körül a törvényjavaslat célja: a nemzeti gondolat biztosítása, az önkormány­zati eszme kidomborítása, a korszerű modern közigazgatási eljárás érvényesítése. Az újítá­sok közül a legszembetűnőbb az érdekképvi­seletnek és a szakképviseletnek a törvényha­tósági életbe való bevonása, mert ez a társa­dalmi erők bevonását jelenti a közigazgatás körébe. A választott virilizmus nem más, mint a virilisták érdekcsoportjának bevezetése. Helyesli az örökös tagság intézményét. Öröm­mel üdvözli a közgyűlés hatáskörének­­ kör­vonalazását s azt, hogy azokat a kérdéseket, amelyek nagyobb mozgékonyságot és több munkát kívánnak, a kisgyűlés hatáskörébe utalják. Fábián Béla szerint a törvényjavaslat megszünteti a vármegyeházat régi értelmé­ben. Különös, hogy a vármegyét azok teme­tik el, akik a megyei életből jöttek a magyar politikai életbe. (Zaj és élénk ellentmondá­sok.) Meggyőződése, hogy a centralista irányzat és az autonómia hívei­­között folyt harc most a centralisták végleges győzelmé­vel végződött. Méltatta a vármegyék nagy jelentőségét a nemzeti küzdelmek idején. A régi helyzettel szemben visszafejlődést je­lent a javaslat, mert a kormány feloszlatási jogával lényegesen csorbítja a vármegyék ellenállási jogát. Meg kell állapítani azt, hogy a javaslat hallatlan hasonlóságot mutat a szovjetrendszerhez. Bethlen István gróf miniszterelnök: Szó­val még tovább haladtunk, mint a szocialis­ták. (Derültség.) Fetrovácz Gyula nem ért egyet azzal, hogy a városi és megyei intézkedéseket összefog­lalták a javaslatban. Pártja nagy többségé­nek álláspontját képviseli, amikor kéri, hogy a vármegyei és városi részt válasszák ketté. Madarász Elemér helyettes­ előadó röviden válaszolt Hegym­egi Kiss Pál és Fábián Béla felszólalására, azután Károlyi József gróf azt fejtegeti, hogy a virilizmus az önkor­mányzat és a nemzeti eszme védelmére mindig első helyen állott, virilizmus és virilisták nél­kül a nemzeti ellenállás el sem képzelhető. k Bethlen István gróf bizottsági felszólalása Mivel több szónok nem volt, az elnök az általános vitát bezárta és Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt az elhangzott felszó­lalásokra. A törvényhatóságokban a tit­kos u­asztási pr­ivá­tok hl­ k~ Úgy látja, hogy a javaslat intenciói fe­lől félreértések forognak fenn. A kormány­nak elsősorban arról kellett gondoskodnia, hogy korszerű, modern alapokra helyezze a törvényhatósági bizottságok összeállítását, hi­szen azok már több mint 10 éve ülnek együtt. A reformmal összhangba kellett hozni a vármegyei törvényhatósági bizottság össze­tételét az általános és titkos választói jog kérdésével és, korával, ami, nem könnyű fel­adat. Egyszerű lett volna azt mondani, hogy e törvényhatóságoknak ne legyen más tagja, csak az, akit a nép választ. Azt hiszi azonban, helytelenül járt­ volna el a kormány, ha ezt a rendszert követi. Ez talán csak azokat elégí­tette volna ki, akik az általános választójog csalhatatlanságában hisznek és abban, hogy ez mindent jóvátesz. Abból a felfogásból in­dult ki, hogy a múltból meg kell tartani azt, ami bevált nemcsak a tradíciókban, hanem magában az organizációban is gondoskodni kell az általános és titkos választójog beveze­téséről, de ugyanakkor hátrányainak ellensú­lyozásáról is. A törvényjavaslat nem­ egy-két esztendőre kívánja a vármegyék ügyeit ren­dezni, hanem arra az időre is, amikor a par­lamenti választói jogot szélesebb elgondolás alapján rendezik. Az egységes párt végered­ményben a titkos választói jog elvi alapján áll, s az idők folyamán fokról-fokra végre is hajtja majd ezt a programmját. A parla­menti választások titkossága sokkal messzebb­menő konzekvenciákkal jár, mint talán gon­dolják azok, akik sürgetik. Ez a magyar közélet teljes átváltozását jelenti. Talán ki­szorulnak majd a közéletből nagyon értékes elemek, bekerülhetnek új, talán később érté­kessé váló elemek, de ezeknek még bizonyos előiskolázásra van szükségük. Azzal, hogy a vármegyék szervezetébe bevezetjük a titkos­ságot, módot nyújtunk arra, hogy szűkebb körben s bizonyos ellensúlyok alkalmazása mellett ezt a rendszert kipróbáljuk. Ha lát­juk,­ hogy ez a rendszer beválik, akkor eljö­het az ideje annak, hom­ a kiterjesztés a par­lamenti választójog terén is megvalósuljon. A vármegyék ellenállási joga Ez volt az az egyik szempont, tehát poli­tikai elgondolás, amely a kormányt vezett , ennek végig kell vonulnia a törvény egy­ intézkedésein. A másik szempont, amely figyelembe kellett venni, szintén nagy poli­tikai elgondolás, az, hogy vármegyei életünk nem volt teljesen összhangba hozva a felelős parlamenti kormányzat elvével. A múltban a régi vármegye sikerrel ellenállhatott a kor­mányoknak s ez politikai szempontból helyes is volt abban az időben, amikor a parlamenti fórum a dualisztikus államformában kényte­len volt szenvedni a központi hatalommal szemben. Abban a percben, amikor azok a veszélyek, amelyek az Ausztriával való közös­ségből származtak, megszűntek, megszűnt tulajdonképpen ennek az elvnek létjogosult­sága is, legalább is abban a rigorozitásban, amelyben a nemzet ehhez a tradícióhoz egé­szen az utolsó napokig ragaszkodott. A tör­vényjavaslat azért kodifikálja intézményesen a törvényhatóságok feloszlatási jogát, mert a kormány összhangba kívánja hozni a par­lamentáris elvet az önkormányzati elvvel s lehetetlenné kívánja tenni azt, hogy ellen­állás legyen olyan kérdésekben is, ahol eset­leg a parlament többsége egy bizonyos aka­ratot már kifejezésre juttatott. A közgyű­lés tehermentesítése:­­ a kisgyűlés Vannak még más szempontok is, amelyek a javaslatban kifejezésre jutnak, de ezek már nem ilyen nagy alkotmányjogi történelem­­politikai elveknek kifejezői, hanem inkább az adminisztráció egyik-másik különleges teendőit kívánja megoldani. Az az érdek, hogy a közgyűlések az auto­nóm kérdésekkel intenzívebben foglalkozhas­sanak, tette szükségessé azt, hogy a köz­gyűlést tehermentesítsük kisebb kérdésektől, amelyekkel nagyobb testületek csak nehezen foglalkozhatnak. Ezeket a kisebb kérdéseket külön szervre bízza a javaslat, a kisgyű­­lésre, amellyel a régi vármegyének egyik történelmi szervét elevenítjük föl Örömmel állapította meg, hogy a bizottság tagjainak túlnyomó része egyetért abban, hogy a fe­gyelmi jog reformja megfelel a korszerű követelményeknek. Szakképviselet és érdekkép­viselő, A miniszterelnök ezután Hegymegi-Kiss Pál felszólalásával foglalkozott. Tény az, hogy a javaslat leszállítja az általános vá­lasztás alapján bekerülő tagok számát, de leszállítja a viritisek számát is, még­pedig egy harmadik kategória, a szakképviselet és az érdekképviselet javára. Ez a harmadik kategória sem nem demokratikus, sem nem antidemokratikus, hanem egészen új szem­pontot hoz be, még­pedig helyesen és szük­ségszerűen. Az érdekképviseleteknek épp úgy tagjai a vagyonban erősek, mint a szegé­nyek, elég például csak a mezőgazdasági Budapesti Hihiw 1929 teSr­Zr 1* fTJ. fttf kamarára mutatni, amelyben a nagybirtok­tól a legkisebb birtokig, sőt a munkásig is, mindenki képviselve van. Éppen így van az ipari és kereskedelmi kamarákban is. Nem a politikum kíván tehát ezáltal érvényesülni, hanem a gazdasági érdekképviseleti elv. KÜI5 törvényjavaslat készül a városfejlesztésről A javaslat nem kíván a községi és város­fejlesztési problémával foglalkozni; a kor­mány külön törvény­javaslatot készít elő eb­ben a kérdésben. E törvényjavaslat kereté­ben foglalkozik majd a kormány behatóan az üzemi kérdésekkel is, mert e téren a lél­­felügyeleti jog hatékonyabb érvényesülése és kifejlesztése feltétlenül szükséges. Köztudo­mású, hogy sok városban, sajnos, visszaélé­sek fordunak elő, amelyek megszüntetése az egész ország reputációjának érdeke. Hegymegi-Kiss Pál kifogásolta, hogy a javaslat az autonómia tisztviselőit kihagyta, de ugyanakkor gondoskodott arról, hogy szakszerűség címén állami tisztviselők kerül­jenek be a törvényhatósági bizottságba. Ez az intézkedés bizonyos fokig biztosítja a harmóniát a vármegyei és az állami admi­nisztráció között. Politikai szempontból fon­tosnak tartja, hogy az állami adminisztrá­ció főbb tisztviselői szorosabb kapcsolatba jussanak az autonómia életével. Nem­­emeltük a vármegyét Fábián Béla azt mondotta, a­gy temet­jük a vármegyét, hogy a vármegye ma olyan központi ellenőrzés és túlhatalom alá kerül, hogy a jövőben képtelen lesz nemzeti ellen­állást kifejteni. Egyet temetünk, azt, hogy oktalanul és céltalanul lehessen ellenállást kifejteni. Ha azonban a magyar közéletben és közvéleményben lesz olyan erő, amilyen eddig volt, van ma is és lesz a jövőben is, hogy a nemzetnek igazán életbevágó jogait és szabadságait tipró intézkedésekkel szem­ben közhangulat fejlődhessék ki, akkor nem temetjük a vármegyét, akkor a vármegyéi a jövőben is erősségei lesznek a magyar közvé­­leménynek, annak a politikai közvélemény­nek, amelyből a parlamenti közvélemény ala­kul ki, amely képviselője a magyar közép­­osztály tradícióinak, haladási vágyának és­­ képességeinek is. Ezt a vármegyét nem te­metjük, hanem inkább új életre keltjük é­s megerősítjük. A feloszlatás mogt Bizonyos fokig szükséges a parlamen­tarizmus elvét összhangba hozni a vármegyei önkormányzat kérdésével. Nem lehet azonban feloszlatni egy törvényhatóságot­ csupán azért, mert ellenzéki szellemű, hiszen ott van a remédium, a közigazgatási bíróság, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány nem nyúl könnyelműen ehhez a fegyverhez pusz­tán azért, mert egy vármegyében az ellen­zéki szellem fészkelte be magát. A kormány csak blamázsnak tenné ki magát ilyen eset­ben, de élni fog e joggal akkor, ha a város­ban, vagy a megyében olyan visszaélések­ mutatkoznak a gazdálkodás terén, amelyek a város létérdekeit veszélyeztetnék , ha e gazdálkodást a törvényhatóság is támogatná. Fábián Béla azt mondotta, hogy szép a titkos választójog, de ennek gyakorlásához olyan emberek kellenek, akik nyíltan mernek föllépni. Fábián Béla ezzel elítélte a titkos választójogot általában, mert ha még párt­elnökök, vagy kortesek sem mernek nyíltan kilépni a színre, akkor hiába hozzuk be az országgyűlési választásnál a titkosságot, az eredmény teljesen ugyanaz lesz. Érvelése te­hát nem a javaslat ellen érv, hanem a titkos­ság és a választójog ellen. Holnap folytaják a vitát . Sztranyavszky Sándor államtitkár mondott ezután köszönetet a felszólalóknak a távol­levő belügyminiszter nevében tárgyilagos bí­rálatukért, majd több hozzászólás után a bi­zottság úgy határozott, hogy legközelebbi ülését holnap, pénteken délután tartja. Vass József miniszter a magyar regeneráló munkáról A Pázmány Egyesület közgyűlése A katolikus írók és hírlapírók Országos Páz­mány Egyesülete csütörtökön este 7 órakor tartotta közgyűlését a Középponti Katolikus Kör molnár utcai tanácstermében. A közgyű­lésen megjelentek: Dréhl Imre, Kornis Gyula és Schwéder Ervin államtitkárok, Preszly Ele­mér főispán, Kernes Antal c. püspök, Mészá­ros János, Túri Béla és Lépesd Antal pre­­látus-kanonokok, Pintér Jenő tankerületi fő­igazgató, Feticides Román min. tanácsos, An­gyal Pál, Kotter Antal, Gerevich Tibor egye­­­temi tanárok, Mátray­ Rudolf tankerületi fő­igazgató, Krywald Ottó és Hunkár Géza pré­postok, Fits Artur orsz. képviselő, Balogh An­dor, a Társadalombiztosító Intézet vezérigaz­gatója, Szekfü Gyula egyetemi tanár, Bitter Illés c. tankerületi főigazgató, Kemenes Illés bencés reálgimnáziumi igazgató, Kiss János nyug. egyetemi tanár, Bonitz Ferenc ny. min. tanácsos, P. Bangha Béla jézustársasági ház­­i főnök, Varró Sándor min. osztálytanácsos, Ferry Tibor min. titkár, Angyal Kálmán és Bednárz Róbert apátplébánosok és még szá­mosan. A közgyűlést Vass József népjóléti minisz­ter­elnöki megnyitóbeszéde vezette be. Vass miniszter örömmel konstatálta, hogy a magyar katolikus írók és hírlapírók berkeiben bizo­nyos megmozdulás mutatkozik. Nem a háború, hanem a békeszerződés rettenetes nagy ka­tasztrófája után — mondotta a miniszter — a magyar nemzet belsejében, a magyar nemzet egész organizmusában egy nagy regenerálódó munkát lehet látni. A magyar nemzet nem ugyan a jelenlegi helyzetével megelégedve, mind a mellett beletörődve a keretekbe, ame­lyeket nem tud még nem is elég izmos testével szétfeszíteni, próbál olyan szituációt terem­teni, amelyben ki tudja fejteni a maga tradi­cionális erőit és­ fel tud készülni a jövőre. En­nek a rinoscimentonak a munkája megindult majdnem az összes vonalakon. Ezek a jelenségek azonban arra is ösztö­nöznek, hogy a magyar katolikus gondolat­nak ki kell vennie a részét a maga módszerei, meggyőződései és erői szerint ebből a mun­kából. És ha a katolikus gondolat a magyar történelem öregharangja, akkor ennek az öregharangnak nem szabad némán maradnia ebben a munkában. Elsősorban az írásművé­­­­szet az az eszköz, amely a katedra, a szószék és az iskola mellett helyet kér a magyar nem­zet megneveléséből. Ez az a momentum, amelynek ápolására a Pázmány Egyesület hivatva van. A katolikus gondolat menjen a frontra. A katolikus irodalmi gondolatnak nincsen oka arra, hogy a háttérbe maradjon. A katolikus­­ irodalmi gondolat mérhetetlen kincsesház őr­zője, kincseskamrája a katolikus gondolat­nak magának. Előre a katolikus írókkal a magyar irodalom frontján. Előre a törté­­netírás frontján is. Végül arról szólott Vass miniszter, sze­retné, ha mindenki szeretettel és segítéssel nézné azt a megmozdulást, amely megindult a magyar katolikus írók és hírlapírók tábo­rában. Nem beszélek felekezeti sajtóról, —­ mondotta — semmiféle színezetű sajtóról, mert a katolikus gondolat meg fog jelenni bárminő színezetű berkekben is. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó­ja után Sziklay János dr. terjesztette elő főtit­kári jelentését. Bejelentette, hogy búcsút vész a főtitkári tisztségtől, amelyben közel négy évtizedes szemtanúja az egyesület működésé­nek. Vass József népjóléti miniszter meleg sza­vakkal méltatta Sziklay János közel négy év­tizedes munkáját. Indítványozta, hogy érde­meit jegyzőkönyvbe örökítsék meg. Hivatal József szerkesztő a Pázmány Védő­­iroda működéséről és a katolikus írók szerve­zéséről számolt be. A tagok köszönetét K. Somody István tolmácsolta a vezetőségnek, Hindy Zoltán alelnök bemutatta a zárószám­adásokat és a jövő évi költségelőirányzatot Ezután megejtették a választásokat, amely­ben a régi tisztikart választották meg újból, ügyvezető igazgató Hivatal József, főtitkár Tóth László dr., jegyző Dániel Áron dr., pénztáros Schág Károly dr. lett. A közgyűlést a szokásos Pázmány-lakoma követte. Az ünnepi beszédet a néhai Párvy Sándor szepesi püspök adományozta remek­mívű Pázmány-serleggel az idén Gerevich Tibor egyetemi tanár, a római Magyar In­tézet igazgatója mondotta, aki hatalmas ke­retbe állítva, szólott a katolikus sajtó kul-­­ turális és nemzeti feladatairól. A nagy tét­, széssel fogadott ünnepi beszédért Marcsel, Mihály dr. pápai kamarás, egyetemi magán- , tanár, az egyesület egyházi alelnöke mondott köszönetet. Kiss János prelátus, nyug. egye­temi tanár pohárköszöntője után Hindy Zol­­­­tán alelnök mentette ki ezután a gyengélke­dése miatt eltávozott elnököt, majd az író- és olvasótábor együttműködésére ürítette po­harát. j Állítólagos olasz-bolgár szerződés PÁRIZS, jan. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A párizsi bolgár követség hivatalos közleményt adott ki, amelyben erélyesen cáfolja azokat a hí­reszteléseket, hogy Bulgária és Olaszország között szerződés jött létre, amelynek éle Jugoszlávia ellen irányul.

Next