Budapesti Hírlap, 1929. február (49. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
2 benne, hogy a nemzeti közvéleménynek lesz mindig annyi ereje, hogy a nemzetnek életbevágó jogait és szabadságait tipró intézkedésekkel szemben a kötelességét teljesítse. Akkor a vármegyék is erősségei lesznek ennek a közvéleménynek, „amely képviselője a magyar középosztály tradícióinak, haladási vágyának és képességeinek“. A képviselőház közigazgatási bizottsága Bortlik József elnöklésével ma délelőtt ülést tartott, amelyen megkezdte a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A kormány részéről Bethlen István erőt miniszterelnök és Sztranyavszky Sándor államtitkár vett részt az ülésen. A vita lefolyása Bódog Dezső szólt elsőnek a javaslathoz. A javaslat a politikum terén nagy haladást jelent, mert az egész vonalon behozza a titkos választást. A javaslat az autonómia érvényrejuttatását szolgálja s ebből a szempontból sok fontos biztosítékot tartalmaz. A szak- és érdekképviseleteknek a törvényhatósági bizottságokba való bevonását helyesli. Javasolja, hogy a törvényhatósági bizottság háromhatodrészét általános választás, kéthatodrészét a virilisták közül való választás útján, egyhatodát pedig az érdekképviseletek és a szakszerűség jogán alakítsák meg. A kiegyűlés létesítése szerencsés gondolat, mert például a fővárosnál a törvényhatósági bizottság mai összetételében munkaképtelennek nevezhető. Míg személyi kérdések, választások nagy mozgalmat okoznak, milliós tételeket percek alatt szavaznak meg. Általában a javaslatot szerencsésnek, fejlődésnek tartja. Hegymegi Kiss Pál szerint a javaslat centralisztikus célokat szolgál és burában készült s annak a gondolatnak alapján áll, hogy a törvényhatóságokban, de különösen a vármegyékben a középosztály hegemóniája megmaradjon. Súlyos hibája a javaslatnak, hogy elsorvasztja az autonómiát. Hiba az is, hogy a javaslat a törvényhatóságot túlzottan hosszú időre, tíz évre állandósítja, továbbá, hogy a javaslat bizonyos mértékig kiterjeszti a főispánok jogkörét. Helyesli, hogy a javaslat a kisgyűlés megalkotásával egyidejűen megszünteti a városi tanácsokat. A mamutvármegyéket szét kellett volna választani. Nem helyes, hogy a nőket kirekeszti a javaslat a törvényhatósági bizottságból. Súlyos észrevételei vannak a javaslat fegyelmi része ellen. A javaslatot ebben a formájában általánosságban sem fogadja el. F. Szabó Géza szerint három irányban határolható körül a törvényjavaslat célja: a nemzeti gondolat biztosítása, az önkormányzati eszme kidomborítása, a korszerű modern közigazgatási eljárás érvényesítése. Az újítások közül a legszembetűnőbb az érdekképviseletnek és a szakképviseletnek a törvényhatósági életbe való bevonása, mert ez a társadalmi erők bevonását jelenti a közigazgatás körébe. A választott virilizmus nem más, mint a virilisták érdekcsoportjának bevezetése. Helyesli az örökös tagság intézményét. Örömmel üdvözli a közgyűlés hatáskörének körvonalazását s azt, hogy azokat a kérdéseket, amelyek nagyobb mozgékonyságot és több munkát kívánnak, a kisgyűlés hatáskörébe utalják. Fábián Béla szerint a törvényjavaslat megszünteti a vármegyeházat régi értelmében. Különös, hogy a vármegyét azok temetik el, akik a megyei életből jöttek a magyar politikai életbe. (Zaj és élénk ellentmondások.) Meggyőződése, hogy a centralista irányzat és az autonómia híveiközött folyt harc most a centralisták végleges győzelmével végződött. Méltatta a vármegyék nagy jelentőségét a nemzeti küzdelmek idején. A régi helyzettel szemben visszafejlődést jelent a javaslat, mert a kormány feloszlatási jogával lényegesen csorbítja a vármegyék ellenállási jogát. Meg kell állapítani azt, hogy a javaslat hallatlan hasonlóságot mutat a szovjetrendszerhez. Bethlen István gróf miniszterelnök: Szóval még tovább haladtunk, mint a szocialisták. (Derültség.) Fetrovácz Gyula nem ért egyet azzal, hogy a városi és megyei intézkedéseket összefoglalták a javaslatban. Pártja nagy többségének álláspontját képviseli, amikor kéri, hogy a vármegyei és városi részt válasszák ketté. Madarász Elemér helyettes előadó röviden válaszolt Hegymegi Kiss Pál és Fábián Béla felszólalására, azután Károlyi József gróf azt fejtegeti, hogy a virilizmus az önkormányzat és a nemzeti eszme védelmére mindig első helyen állott, virilizmus és virilisták nélkül a nemzeti ellenállás el sem képzelhető. k Bethlen István gróf bizottsági felszólalása Mivel több szónok nem volt, az elnök az általános vitát bezárta és Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt az elhangzott felszólalásokra. A törvényhatóságokban a titkos uasztási privátok hl k~ Úgy látja, hogy a javaslat intenciói felől félreértések forognak fenn. A kormánynak elsősorban arról kellett gondoskodnia, hogy korszerű, modern alapokra helyezze a törvényhatósági bizottságok összeállítását, hiszen azok már több mint 10 éve ülnek együtt. A reformmal összhangba kellett hozni a vármegyei törvényhatósági bizottság összetételét az általános és titkos választói jog kérdésével és, korával, ami, nem könnyű feladat. Egyszerű lett volna azt mondani, hogy e törvényhatóságoknak ne legyen más tagja, csak az, akit a nép választ. Azt hiszi azonban, helytelenül járt volna el a kormány, ha ezt a rendszert követi. Ez talán csak azokat elégítette volna ki, akik az általános választójog csalhatatlanságában hisznek és abban, hogy ez mindent jóvátesz. Abból a felfogásból indult ki, hogy a múltból meg kell tartani azt, ami bevált nemcsak a tradíciókban, hanem magában az organizációban is gondoskodni kell az általános és titkos választójog bevezetéséről, de ugyanakkor hátrányainak ellensúlyozásáról is. A törvényjavaslat nem egy-két esztendőre kívánja a vármegyék ügyeit rendezni, hanem arra az időre is, amikor a parlamenti választói jogot szélesebb elgondolás alapján rendezik. Az egységes párt végeredményben a titkos választói jog elvi alapján áll, s az idők folyamán fokról-fokra végre is hajtja majd ezt a programmját. A parlamenti választások titkossága sokkal messzebbmenő konzekvenciákkal jár, mint talán gondolják azok, akik sürgetik. Ez a magyar közélet teljes átváltozását jelenti. Talán kiszorulnak majd a közéletből nagyon értékes elemek, bekerülhetnek új, talán később értékessé váló elemek, de ezeknek még bizonyos előiskolázásra van szükségük. Azzal, hogy a vármegyék szervezetébe bevezetjük a titkosságot, módot nyújtunk arra, hogy szűkebb körben s bizonyos ellensúlyok alkalmazása mellett ezt a rendszert kipróbáljuk. Ha látjuk, hogy ez a rendszer beválik, akkor eljöhet az ideje annak, hom a kiterjesztés a parlamenti választójog terén is megvalósuljon. A vármegyék ellenállási joga Ez volt az az egyik szempont, tehát politikai elgondolás, amely a kormányt vezett , ennek végig kell vonulnia a törvény egy intézkedésein. A másik szempont, amely figyelembe kellett venni, szintén nagy politikai elgondolás, az, hogy vármegyei életünk nem volt teljesen összhangba hozva a felelős parlamenti kormányzat elvével. A múltban a régi vármegye sikerrel ellenállhatott a kormányoknak s ez politikai szempontból helyes is volt abban az időben, amikor a parlamenti fórum a dualisztikus államformában kénytelen volt szenvedni a központi hatalommal szemben. Abban a percben, amikor azok a veszélyek, amelyek az Ausztriával való közösségből származtak, megszűntek, megszűnt tulajdonképpen ennek az elvnek létjogosultsága is, legalább is abban a rigorozitásban, amelyben a nemzet ehhez a tradícióhoz egészen az utolsó napokig ragaszkodott. A törvényjavaslat azért kodifikálja intézményesen a törvényhatóságok feloszlatási jogát, mert a kormány összhangba kívánja hozni a parlamentáris elvet az önkormányzati elvvel s lehetetlenné kívánja tenni azt, hogy ellenállás legyen olyan kérdésekben is, ahol esetleg a parlament többsége egy bizonyos akaratot már kifejezésre juttatott. A közgyűlés tehermentesítése: a kisgyűlés Vannak még más szempontok is, amelyek a javaslatban kifejezésre jutnak, de ezek már nem ilyen nagy alkotmányjogi történelempolitikai elveknek kifejezői, hanem inkább az adminisztráció egyik-másik különleges teendőit kívánja megoldani. Az az érdek, hogy a közgyűlések az autonóm kérdésekkel intenzívebben foglalkozhassanak, tette szükségessé azt, hogy a közgyűlést tehermentesítsük kisebb kérdésektől, amelyekkel nagyobb testületek csak nehezen foglalkozhatnak. Ezeket a kisebb kérdéseket külön szervre bízza a javaslat, a kisgyűlésre, amellyel a régi vármegyének egyik történelmi szervét elevenítjük föl Örömmel állapította meg, hogy a bizottság tagjainak túlnyomó része egyetért abban, hogy a fegyelmi jog reformja megfelel a korszerű követelményeknek. Szakképviselet és érdekképviselő, A miniszterelnök ezután Hegymegi-Kiss Pál felszólalásával foglalkozott. Tény az, hogy a javaslat leszállítja az általános választás alapján bekerülő tagok számát, de leszállítja a viritisek számát is, mégpedig egy harmadik kategória, a szakképviselet és az érdekképviselet javára. Ez a harmadik kategória sem nem demokratikus, sem nem antidemokratikus, hanem egészen új szempontot hoz be, mégpedig helyesen és szükségszerűen. Az érdekképviseleteknek épp úgy tagjai a vagyonban erősek, mint a szegények, elég például csak a mezőgazdasági Budapesti Hihiw 1929 teSrZr 1* fTJ. fttf kamarára mutatni, amelyben a nagybirtoktól a legkisebb birtokig, sőt a munkásig is, mindenki képviselve van. Éppen így van az ipari és kereskedelmi kamarákban is. Nem a politikum kíván tehát ezáltal érvényesülni, hanem a gazdasági érdekképviseleti elv. KÜI5 törvényjavaslat készül a városfejlesztésről A javaslat nem kíván a községi és városfejlesztési problémával foglalkozni; a kormány külön törvényjavaslatot készít elő ebben a kérdésben. E törvényjavaslat keretében foglalkozik majd a kormány behatóan az üzemi kérdésekkel is, mert e téren a lélfelügyeleti jog hatékonyabb érvényesülése és kifejlesztése feltétlenül szükséges. Köztudomású, hogy sok városban, sajnos, visszaélések fordunak elő, amelyek megszüntetése az egész ország reputációjának érdeke. Hegymegi-Kiss Pál kifogásolta, hogy a javaslat az autonómia tisztviselőit kihagyta, de ugyanakkor gondoskodott arról, hogy szakszerűség címén állami tisztviselők kerüljenek be a törvényhatósági bizottságba. Ez az intézkedés bizonyos fokig biztosítja a harmóniát a vármegyei és az állami adminisztráció között. Politikai szempontból fontosnak tartja, hogy az állami adminisztráció főbb tisztviselői szorosabb kapcsolatba jussanak az autonómia életével. Nememeltük a vármegyét Fábián Béla azt mondotta, agy temetjük a vármegyét, hogy a vármegye ma olyan központi ellenőrzés és túlhatalom alá kerül, hogy a jövőben képtelen lesz nemzeti ellenállást kifejteni. Egyet temetünk, azt, hogy oktalanul és céltalanul lehessen ellenállást kifejteni. Ha azonban a magyar közéletben és közvéleményben lesz olyan erő, amilyen eddig volt, van ma is és lesz a jövőben is, hogy a nemzetnek igazán életbevágó jogait és szabadságait tipró intézkedésekkel szemben közhangulat fejlődhessék ki, akkor nem temetjük a vármegyét, akkor a vármegyéi a jövőben is erősségei lesznek a magyar közvéleménynek, annak a politikai közvéleménynek, amelyből a parlamenti közvélemény alakul ki, amely képviselője a magyar középosztály tradícióinak, haladási vágyának és képességeinek is. Ezt a vármegyét nem temetjük, hanem inkább új életre keltjük és megerősítjük. A feloszlatás mogt Bizonyos fokig szükséges a parlamentarizmus elvét összhangba hozni a vármegyei önkormányzat kérdésével. Nem lehet azonban feloszlatni egy törvényhatóságot csupán azért, mert ellenzéki szellemű, hiszen ott van a remédium, a közigazgatási bíróság, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány nem nyúl könnyelműen ehhez a fegyverhez pusztán azért, mert egy vármegyében az ellenzéki szellem fészkelte be magát. A kormány csak blamázsnak tenné ki magát ilyen esetben, de élni fog e joggal akkor, ha a városban, vagy a megyében olyan visszaélések mutatkoznak a gazdálkodás terén, amelyek a város létérdekeit veszélyeztetnék , ha e gazdálkodást a törvényhatóság is támogatná. Fábián Béla azt mondotta, hogy szép a titkos választójog, de ennek gyakorlásához olyan emberek kellenek, akik nyíltan mernek föllépni. Fábián Béla ezzel elítélte a titkos választójogot általában, mert ha még pártelnökök, vagy kortesek sem mernek nyíltan kilépni a színre, akkor hiába hozzuk be az országgyűlési választásnál a titkosságot, az eredmény teljesen ugyanaz lesz. Érvelése tehát nem a javaslat ellen érv, hanem a titkosság és a választójog ellen. Holnap folytaják a vitát . Sztranyavszky Sándor államtitkár mondott ezután köszönetet a felszólalóknak a távollevő belügyminiszter nevében tárgyilagos bírálatukért, majd több hozzászólás után a bizottság úgy határozott, hogy legközelebbi ülését holnap, pénteken délután tartja. Vass József miniszter a magyar regeneráló munkáról A Pázmány Egyesület közgyűlése A katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete csütörtökön este 7 órakor tartotta közgyűlését a Középponti Katolikus Kör molnár utcai tanácstermében. A közgyűlésen megjelentek: Dréhl Imre, Kornis Gyula és Schwéder Ervin államtitkárok, Preszly Elemér főispán, Kernes Antal c. püspök, Mészáros János, Túri Béla és Lépesd Antal prelátus-kanonokok, Pintér Jenő tankerületi főigazgató, Feticides Román min. tanácsos, Angyal Pál, Kotter Antal, Gerevich Tibor egyetemi tanárok, Mátray Rudolf tankerületi főigazgató, Krywald Ottó és Hunkár Géza prépostok, Fits Artur orsz. képviselő, Balogh Andor, a Társadalombiztosító Intézet vezérigazgatója, Szekfü Gyula egyetemi tanár, Bitter Illés c. tankerületi főigazgató, Kemenes Illés bencés reálgimnáziumi igazgató, Kiss János nyug. egyetemi tanár, Bonitz Ferenc ny. min. tanácsos, P. Bangha Béla jézustársasági házi főnök, Varró Sándor min. osztálytanácsos, Ferry Tibor min. titkár, Angyal Kálmán és Bednárz Róbert apátplébánosok és még számosan. A közgyűlést Vass József népjóléti miniszterelnöki megnyitóbeszéde vezette be. Vass miniszter örömmel konstatálta, hogy a magyar katolikus írók és hírlapírók berkeiben bizonyos megmozdulás mutatkozik. Nem a háború, hanem a békeszerződés rettenetes nagy katasztrófája után — mondotta a miniszter — a magyar nemzet belsejében, a magyar nemzet egész organizmusában egy nagy regenerálódó munkát lehet látni. A magyar nemzet nem ugyan a jelenlegi helyzetével megelégedve, mind a mellett beletörődve a keretekbe, amelyeket nem tud még nem is elég izmos testével szétfeszíteni, próbál olyan szituációt teremteni, amelyben ki tudja fejteni a maga tradicionális erőit és fel tud készülni a jövőre. Ennek a rinoscimentonak a munkája megindult majdnem az összes vonalakon. Ezek a jelenségek azonban arra is ösztönöznek, hogy a magyar katolikus gondolatnak ki kell vennie a részét a maga módszerei, meggyőződései és erői szerint ebből a munkából. És ha a katolikus gondolat a magyar történelem öregharangja, akkor ennek az öregharangnak nem szabad némán maradnia ebben a munkában. Elsősorban az írásművészet az az eszköz, amely a katedra, a szószék és az iskola mellett helyet kér a magyar nemzet megneveléséből. Ez az a momentum, amelynek ápolására a Pázmány Egyesület hivatva van. A katolikus gondolat menjen a frontra. A katolikus irodalmi gondolatnak nincsen oka arra, hogy a háttérbe maradjon. A katolikus irodalmi gondolat mérhetetlen kincsesház őrzője, kincseskamrája a katolikus gondolatnak magának. Előre a katolikus írókkal a magyar irodalom frontján. Előre a történetírás frontján is. Végül arról szólott Vass miniszter, szeretné, ha mindenki szeretettel és segítéssel nézné azt a megmozdulást, amely megindult a magyar katolikus írók és hírlapírók táborában. Nem beszélek felekezeti sajtóról, — mondotta — semmiféle színezetű sajtóról, mert a katolikus gondolat meg fog jelenni bárminő színezetű berkekben is. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitója után Sziklay János dr. terjesztette elő főtitkári jelentését. Bejelentette, hogy búcsút vész a főtitkári tisztségtől, amelyben közel négy évtizedes szemtanúja az egyesület működésének. Vass József népjóléti miniszter meleg szavakkal méltatta Sziklay János közel négy évtizedes munkáját. Indítványozta, hogy érdemeit jegyzőkönyvbe örökítsék meg. Hivatal József szerkesztő a Pázmány Védőiroda működéséről és a katolikus írók szervezéséről számolt be. A tagok köszönetét K. Somody István tolmácsolta a vezetőségnek, Hindy Zoltán alelnök bemutatta a zárószámadásokat és a jövő évi költségelőirányzatot Ezután megejtették a választásokat, amelyben a régi tisztikart választották meg újból, ügyvezető igazgató Hivatal József, főtitkár Tóth László dr., jegyző Dániel Áron dr., pénztáros Schág Károly dr. lett. A közgyűlést a szokásos Pázmány-lakoma követte. Az ünnepi beszédet a néhai Párvy Sándor szepesi püspök adományozta remekmívű Pázmány-serleggel az idén Gerevich Tibor egyetemi tanár, a római Magyar Intézet igazgatója mondotta, aki hatalmas keretbe állítva, szólott a katolikus sajtó kul- turális és nemzeti feladatairól. A nagy tét, széssel fogadott ünnepi beszédért Marcsel, Mihály dr. pápai kamarás, egyetemi magán- , tanár, az egyesület egyházi alelnöke mondott köszönetet. Kiss János prelátus, nyug. egyetemi tanár pohárköszöntője után Hindy Zoltán alelnök mentette ki ezután a gyengélkedése miatt eltávozott elnököt, majd az író- és olvasótábor együttműködésére ürítette poharát. j Állítólagos olasz-bolgár szerződés PÁRIZS, jan. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A párizsi bolgár követség hivatalos közleményt adott ki, amelyben erélyesen cáfolja azokat a híreszteléseket, hogy Bulgária és Olaszország között szerződés jött létre, amelynek éle Jugoszlávia ellen irányul.