Budapesti Hírlap, 1929. február (49. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

8 kevés készpénzbefizetés mellett, kényelmes törlesztéssel* kaphat a Horthy Miklós-ut mellett az számú társasházunkban Is lakások megtekint*­hetők ét február* hó fo­lyamán beköltözhetők Lejegyzési Iroda: I.. BUDAFOKI-UT 20. I 3. Önmagának fa­karitja meg a házkerét Megszűnik a projeke­r? A Pázmány Péter­ tudományegyetem jog- és államtudományi kara tehát hadat szent a pro­tekciónak, mondván, a vizsgázó jelöltre nézve senkitől semmiféle formában információt vagy ajánlást elfogadni nem szabad. Ideje, hogy végre megkezdődjék a harc a protektorok és a protekció ellen. A küzdelem nehéz és nem sok kilátással biztat. Mióta a házmesterünk megtudta, hogy elég tisztessé­ges közéleti tisztséget töltök be, rendszeres és állandó rohamot intéz ellenem hét gyerme­kének elhelyezése érdekében. A legidősebb leányát egy varróműhelybe kellett besegíte­nem, ahol feleségem ruhái készülnek. A ruhá­kat hozó varrób­álnykát a házmesternénk a lépcsőházban rövid úton kivallatta, kinek mit visz s készen volt a haditerv: a II. emeleten a 8. ajtó alatt élő lakó lesz az, aki a lakók közül a házmester Marika részére állásszer­zésre lesz deszignálva, így következtek tovább a porontyok mind, most már a hetediknél tar­tok, ez villamoskalauz akar lenni, már szóltam Ripkának és Budaynak, mozgósítottam né­hány mágnást és hat országgyűlési képviselőt, vegyes pártállással, mert egyik itt nyom, a másik ott, szóltam a kerület plébánosának, kinyomoztam, hova járnak a villamosigazga­tók vendéglőbe s megvesztegettem a kedves pincéreiket s fényes eredmény is van már, tegnap levelet kaptam, hogy előjegyezték kalauzi méltóságra. Most legalább egy dara­big nyugságban lesz, de ha az előjegyzés csak annyit jelent, mint a többi előjegyzés, akkor lőttek nekem a házban, mert a legközelebbi lakó, aki repülni fog h­­a­jlék­ot, az én leszek. Még rosszabb a sora azonban a szomszéd lakásban lakó képviselő barátomnak, akit a ház levélhordója állandóan úgy szid, mint a bokrot. Görnyedve viszi tudniillik hozzá a súlyos levélcsomagokat, amik naponta érkez­nek hozzá a kerületéből. Barátom nemrég megmutatta az egynapi postáját. A nyolcvan­hét levélből, ami aznap érkezett, vaktában ki­választottam tizet s el is olvastam valameny­­nyit. Az elsőben a polgármester úr kéri, esz­közöljön ki a gépgyárban valami engedményt az új tűzifecskendő árát illetően; a második­ban egy haldokló választó külön könnyekkel preparált levelében utolsó kéréseként azt írja, hogy ne feledkezzék el a képviselő úr arról, hogy már áprilisban meg kell kezdeni a kultuszminisztériumban a mozgolódást, hogy a Margitkát felvegyék a tanítónőképzőbe s jó volna, ha a képviselő úr az igazgatónak is írna; a harmadikban italmérést, a negyedik­ben trafikengedélyt kértek, az ötödikben a főjegyzőnő kéri, ne feledkezzék meg a kép­viselő úr, hogy ügyes guvernánt küldését ígérte, a hatodikban a biztosítótársasághoz kértek ajánlólevelet, hogy már fizesse ki a másfél éve jégtől elvett szőlő biztosítási össze­gét, a hetedikben Mucsa is egyetemet kért, a nyolcadikban szenet kér a legsürgősebben X. község kántora, a kilencedikben foggyal TnMitk, mfluttelenek Ic&rpb­Ofok Műhelyek Bu­dapest, VIL Heliod.n 5©. Baton­erem, H.iaAtUa.4«. tknTMh»D4Te­.. J. *28—Tb Budapesti Hírlap 1020 február 17. (40. kornoki kinevezést kér egy választó nyolc élő nyelvet beszélő, diplomás ügyvéd fia, akinek arany vitézségi érme van, a tizedikben a hely­beli lapszerkesztő cikket kér a képviselő úr­tól a korrupció ellen. Csak úgy félszemmel nézett reá a képviselő úr arra a külön osztá­lyozott tizenhét levélre, amiben tizenhét vá­lasztó ugyanarra a vonalra kérte autóbusz­­koncesszió kitiprását, ha majd készen lesz ez életben az autóbusztörvény. A többi elől be­menekültem a lakásomba. Hála a barátom lakásától elválasztó nyolc centiméteres fal vé­konyságának, áthallottam, amint barátom üvölt, bizonyára tajtékzott is hozzá. A miniszterekről pedig ne is beszéljünk. Tőlük mindenki kér valamit. Megkettőztetett titkári haddal dolgoznak évek óta s még így sem győzik a válaszadásokat. S legtöbbet a szerencsétlen képviselők kérnek tőlük. Ezek számára létkérdés lenn a kerületben, hogy ez vagy az sikerüljön. Azért is előkeresünk szá­mukra egy jó és olcsó receptet. Mikszáth Kálmán receptje ez és amígy szól: „Ha én valamit ki akarok vinni, de csak egy dolgot, hát addig elő sem adom az illető szakminiszternek, amíg én a magam eszétől ki nem gondolok hozzá még egy másik dolgot. És pedig egy nehezebbet. Akkor aztán odaállok a miniszter elé nagy bocsánatkéréssel: — Engedd meg, kérlek kegyelmes uram, hogy egyszerre két dologgal rohanjak meg, de a kényszer, a kötelesség stb. — Mi azt — kérdezi a miniszter rendesen savanyú arccal. Elmondom először a könnyebb dolgot, az igazit, azután elmondom a nehezebb dolgot, a fikciót. A miniszter arca elborul, kedvetlenül va­karja a fejét. Dörzsöli a kezét, morog, izgatot­tan kalimpál a lábaival. — ... Bizony barátom, nem tudom én ... majd utána nézek, majd meglátom... ez mégis szörnyűség... Hiszen, ha csak magad volnál... E­közben diplomatikus visszavonulással, mintegy megsajnálva, hogy a szegény mi­niszter milyen nagy zavarban van, nagylel­kűen lemondok az egyik kérésemről,­­ a ne­hezebbről, a kigondoltról. Erre kiderül a miniszter ábrázata, a ke­zembe csap, megszorongatja érzékenyen és így szól: — Te­raézis jó ember vagy, Károly. Meg­lesz a­­ másik kívánságod.' * Most pedig, hogy meghatva olvasom immár harmadszor a jogi kar szigorú határozatát, azonnal Írok Y. professzor barátomnak, hogy leendő ellenjelöltem fiát valahogy meg ne buktassa, így legalább egész bizonyosan meg­buktatja. (-) Julianna holland trónörökösnő (világos in hóban) végignézi a leydeni városháza ol­tási mu­nkáit A szovjet, akárcsak cári előde, Indián keresztül kezdi ki az angol imperiumot LONDON, febr. 16. A Times hosszasabban foglalkozik a szovjet­ részéről Keleten folytatott aknamunkával, amely az európai hatalmakat, elsősorban Angliát, gyarmatai fellazításával igyekszik megdönteni. A forradalmárok nevelésére úgy­nevezett keleti tudományos tanintézeteket tar­tanak fenn. Ezek egyikében, a viladivosztoki­­ban például 74 különböző nemzetiségű hallga­tót képeznek ki forradalmi agitátorrá. Wladi­­vosztok különben a keleti bolsevik propa­ganda központja. Drótnélküli állomása olyan erős, hogy nemcsak Japánnal és Kínával, de Holland-Indiával is érintkezik és fiatal malá­jokat ilyen úton csábítanak Vladivosztokba, a polgárháborúra való kiképzésre. A második nagy központ Taskend, ahonnan a török, mosszuli, perzsiai, afgán és indiai mozgalma­kat vezetik. A harmadik és legfontosabb köz­pont Moszkva, ahol még afrikai szerecseneket is ösztöndíjjal képeznek ki a Stalin-egyete­­men. A moszkvai keleti akadémia hallgatói a vörös katonai akadémia külön előadásaira járnak, ahol megtanítják őket a polgárháború taktikájára és stratégiájára, valamint a rob­banó­anyagokkal való bánásmódra. A moszkvai központ nagy előszeretettel csábítja magához az indiai szélsőséges elemeket, mert főként Indián keresztül igyekszik döntő csa­pást mérni Angliára. *­­ A békekonferencia néhány nap alatt darabolta fel Közép-Európát Churchill megsemmisí­tő bírálata a „tr­im­virálásról“ természetesen elragadtatással látta, hogy a főpontokat távollétében igyekeztek megérlelni az ítélethozatalra és a mellett pozícióját a leggondosabban tiszteletben tartották. Ez­után következett a konferencia utolsó feje­zete, mely lényegileg abból állott, hogy a triumvirátus minden tagja felváltva azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a konferenciát, ha nem fogadják el álláspontját. Ebben a tekintetben a legnagyobb művész volt Lloyd George, aki mindig arra hivatkozott, hogy neki otthon sokkal sürgősebb dolga van, mint Párizsban. Ezzel a fenyegetéssel állan­dóan erősítette pozícióját és engedményeket csikart ki Példáját követték Clémenceau és Orlande is és ilyen szavonák közben ké­szültek el a békeszerződési feltételek június eleje fele­.m­a LONDON, febr. 16. Churchill a Times-ben folytatja visszaem­lékezéseit. Előadja, hogy a békeszerződések területi rendelkezései tulajdonképpen néhány napi elsietett munka eredményei voltak. Mi­dőn 1919 február közepétől március közepéig a triumvirátus, tudniillik Wilson, Lloyd George és Clémenceau különböző okokból távolmaradtak a konferenciától, annak veze­tését Balfour vette át, aki február 25-én azt a határozatot fogadtatta el a konferenciával, hogy a területi bizottságok összes munkála­tait március 8-ig be kell fejezni és be kell mutatni Ennek eredményeképp, mire Wil­­son visszatért, valamennyi fontosabb területi kérdés már olyan stádiumban volt, hogy csak a hozzájárulásra volt még szükség. Wilson ZONGORÁK DEHMAUa Vili., kerület* Etakoczi-út 19. J«m*t?vobb raktára­i és verene használt /onszora pianínó és bari mnoniumoktan Ölesé itöl­sítsxé« taaroláa, avttis. f* r- • 1*1 1 - Vitézi telepet Budapestre . Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Azoknak a hadviselteknek száma, akiket a harctereken szerzett kitüntetéseik alapján vi­tézek­ avatott Magyarország kormányzója, a vitézek főkapitánya, már tízezerre rúg s kö­zülük mintegy ezer él itt Budapesten és vallja egy részük szűkebb pátriájának is az ország székesfővárosát. A vitézi rend életrehívásának gondolata abból az eszméből fakadt, amelyet már a régi Róma is megvalósított, mikor világotjárt, ellenségverő légionáriusainak földet juttatott, amely a Tiszántúl egyik legszebb részét adta oda Bocskai hajdúinak és a törökök Budáról való kiűzése után Budapest környékét a bran­denburgi és Württembergi német csapatoknak és hozzátartozóiknak. Megbízható, fegyelme­zett, talpig ember férfiaknak egy talpalatnyit juttatni abból a földből, melynek védelmében hosszú éveken át állták a vártát a gránitokon, feláldozták fiatal életük legszebb éveit, koc­kára tették egészségüket, épségeiket, életüket, csak azért, hogy az ország és az itthonmara­­dottak boldogabb napoknak nézhessenek majd elébe, ez volt a gyönyörű terv. Mikor elhangzott az első kérő szó, hogy „földet a vitézeknek", a vármegyék, a váro­sok és a magánosok százai a nemzet hálájá­nak lerovásául siettek adományaikkal ennek eleget tenni. Debrecen város 300, Szeged 225, Kecskemét 200, Berettyóújfalu 152, Karcag 100, Nyíregyháza 75, Baja 37, Székesfehérvár 29, Gyöngyös, Hajdúnánás, Makó, Szeghalom 20—20, Esztergom és Szentes 18—18 és Mező­­berény 17 holdat adományozott vitézi telkek céljaira. Egyedül Budapest, az ország fő­városa az egyetlen törvényhatóság, amely még nem teljesítette kötelességét saját vitézi fiaival szemben. A Budapesten lakó vitézek közel kéthar­mada tiszti vitéz, — tisztviselők, tanárok, ügy­védek, orvosok, — a többiek iparosok, keres­kedők, akiknek nem is volna módjukban vi­tézi telkeken gazdálkodni. Nem is szeretné­nek mást, csak hogy legalább egy tenyérnyi földet mondhatnának itt a magukénak, ahol a családi házak sorát emelve, megkezdhetnék egy vitézi telep fundamentumának lerakását. Négy, hat, nyolc család egy-egy kertes, vi­rágosud­varos kis telken épült családiházban, ezer vitézi família egy tömbben, magyaros stílu­sú házakban, magyar virágokkal a ker­tekben, — szóval egy darabot a vidéki igaz magyar életből szeretnének idevarázsolni a kozmopolitává vedlett főváros területére. Nem kellene hozzá más, csak a főváros egy alkal­mas helyén alig 15—20 hold föld és ott a köz­művek bevezetése, éppen úgy, mint ahogy már békében is csinálták ezt a Tisztviselőtelep, a Wekerle-telep stb. megalkotásánál. Úgy tudjuk, hogy mikor 1926 nyarán a Vi­tézi Rend ezt a tervet felvetette és emlékiratot juttatott el ebben az ügyben a főváros veze­tőihez, Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő nagy megértéssel tették magukévá ezt az elgondo­lást. Azóta azonban az ügy al­szik és már kezdjük azt hinni, hogy csak egy szép álom marad az egész. Pedig ennek a vitézi telep­nek meg kellene épülnie már csak azért is, hogy Budapest ebben is vezessen, — ha el­késve is, — meg sohasem lehet tudni azt sem, mit jelenthetnek megint volt katonái, itt, alig harminc kilométerre az ország határától. Talán, ha a Budapesti Hírlap hasábjain, mélyen tisztelt Szerkesztő úr felelevenítené ezt a gondolatot, akad majd valaki a főváros többségi pártjaiban, aki magáévá teszi a budapesti vitézek ügyét és megsürgeti a köz­gyűlésen ennek elintézését. Hisszük, hogy ekkor­a siker nem is fog elmaradni. Megkülönböztetett tisztelettel vagyok Szer­kesztő úrnak igaz híve: egy budapesti vitéz. ­ Ajánlott levelét felbélyegezve levélszek­rénybe is bedobhatja. Feladóvevényt utá­lat díjtalanul kaphat annál a postablosz­t aludt mely a levélszekrényt kittritt.

Next