Budapesti Hírlap, 1929. február (49. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-17 / 40. szám
8 kevés készpénzbefizetés mellett, kényelmes törlesztéssel* kaphat a Horthy Miklós-ut mellett az számú társasházunkban Is lakások megtekint*hetők ét február* hó folyamán beköltözhetők Lejegyzési Iroda: I.. BUDAFOKI-UT 20. I 3. Önmagának fakaritja meg a házkerét Megszűnik a projeker? A Pázmány Péter tudományegyetem jog- és államtudományi kara tehát hadat szent a protekciónak, mondván, a vizsgázó jelöltre nézve senkitől semmiféle formában információt vagy ajánlást elfogadni nem szabad. Ideje, hogy végre megkezdődjék a harc a protektorok és a protekció ellen. A küzdelem nehéz és nem sok kilátással biztat. Mióta a házmesterünk megtudta, hogy elég tisztességes közéleti tisztséget töltök be, rendszeres és állandó rohamot intéz ellenem hét gyermekének elhelyezése érdekében. A legidősebb leányát egy varróműhelybe kellett besegítenem, ahol feleségem ruhái készülnek. A ruhákat hozó varróbálnykát a házmesternénk a lépcsőházban rövid úton kivallatta, kinek mit visz s készen volt a haditerv: a II. emeleten a 8. ajtó alatt élő lakó lesz az, aki a lakók közül a házmester Marika részére állásszerzésre lesz deszignálva, így következtek tovább a porontyok mind, most már a hetediknél tartok, ez villamoskalauz akar lenni, már szóltam Ripkának és Budaynak, mozgósítottam néhány mágnást és hat országgyűlési képviselőt, vegyes pártállással, mert egyik itt nyom, a másik ott, szóltam a kerület plébánosának, kinyomoztam, hova járnak a villamosigazgatók vendéglőbe s megvesztegettem a kedves pincéreiket s fényes eredmény is van már, tegnap levelet kaptam, hogy előjegyezték kalauzi méltóságra. Most legalább egy darabig nyugságban lesz, de ha az előjegyzés csak annyit jelent, mint a többi előjegyzés, akkor lőttek nekem a házban, mert a legközelebbi lakó, aki repülni fog hajlékot, az én leszek. Még rosszabb a sora azonban a szomszéd lakásban lakó képviselő barátomnak, akit a ház levélhordója állandóan úgy szid, mint a bokrot. Görnyedve viszi tudniillik hozzá a súlyos levélcsomagokat, amik naponta érkeznek hozzá a kerületéből. Barátom nemrég megmutatta az egynapi postáját. A nyolcvanhét levélből, ami aznap érkezett, vaktában kiválasztottam tizet s el is olvastam valamenynyit. Az elsőben a polgármester úr kéri, eszközöljön ki a gépgyárban valami engedményt az új tűzifecskendő árát illetően; a másodikban egy haldokló választó külön könnyekkel preparált levelében utolsó kéréseként azt írja, hogy ne feledkezzék el a képviselő úr arról, hogy már áprilisban meg kell kezdeni a kultuszminisztériumban a mozgolódást, hogy a Margitkát felvegyék a tanítónőképzőbe s jó volna, ha a képviselő úr az igazgatónak is írna; a harmadikban italmérést, a negyedikben trafikengedélyt kértek, az ötödikben a főjegyzőnő kéri, ne feledkezzék meg a képviselő úr, hogy ügyes guvernánt küldését ígérte, a hatodikban a biztosítótársasághoz kértek ajánlólevelet, hogy már fizesse ki a másfél éve jégtől elvett szőlő biztosítási összegét, a hetedikben Mucsa is egyetemet kért, a nyolcadikban szenet kér a legsürgősebben X. község kántora, a kilencedikben foggyal TnMitk, mfluttelenek Ic&rpbOfok Műhelyek Budapest, VIL Heliod.n 5©. Batonerem, H.iaAtUa.4«. tknTMh»D4Te.. J. *28—Tb Budapesti Hírlap 1020 február 17. (40. kornoki kinevezést kér egy választó nyolc élő nyelvet beszélő, diplomás ügyvéd fia, akinek arany vitézségi érme van, a tizedikben a helybeli lapszerkesztő cikket kér a képviselő úrtól a korrupció ellen. Csak úgy félszemmel nézett reá a képviselő úr arra a külön osztályozott tizenhét levélre, amiben tizenhét választó ugyanarra a vonalra kérte autóbuszkoncesszió kitiprását, ha majd készen lesz ez életben az autóbusztörvény. A többi elől bemenekültem a lakásomba. Hála a barátom lakásától elválasztó nyolc centiméteres fal vékonyságának, áthallottam, amint barátom üvölt, bizonyára tajtékzott is hozzá. A miniszterekről pedig ne is beszéljünk. Tőlük mindenki kér valamit. Megkettőztetett titkári haddal dolgoznak évek óta s még így sem győzik a válaszadásokat. S legtöbbet a szerencsétlen képviselők kérnek tőlük. Ezek számára létkérdés lenn a kerületben, hogy ez vagy az sikerüljön. Azért is előkeresünk számukra egy jó és olcsó receptet. Mikszáth Kálmán receptje ez és amígy szól: „Ha én valamit ki akarok vinni, de csak egy dolgot, hát addig elő sem adom az illető szakminiszternek, amíg én a magam eszétől ki nem gondolok hozzá még egy másik dolgot. És pedig egy nehezebbet. Akkor aztán odaállok a miniszter elé nagy bocsánatkéréssel: — Engedd meg, kérlek kegyelmes uram, hogy egyszerre két dologgal rohanjak meg, de a kényszer, a kötelesség stb. — Mi azt — kérdezi a miniszter rendesen savanyú arccal. Elmondom először a könnyebb dolgot, az igazit, azután elmondom a nehezebb dolgot, a fikciót. A miniszter arca elborul, kedvetlenül vakarja a fejét. Dörzsöli a kezét, morog, izgatottan kalimpál a lábaival. — ... Bizony barátom, nem tudom én ... majd utána nézek, majd meglátom... ez mégis szörnyűség... Hiszen, ha csak magad volnál... Eközben diplomatikus visszavonulással, mintegy megsajnálva, hogy a szegény miniszter milyen nagy zavarban van, nagylelkűen lemondok az egyik kérésemről, a nehezebbről, a kigondoltról. Erre kiderül a miniszter ábrázata, a kezembe csap, megszorongatja érzékenyen és így szól: — Teraézis jó ember vagy, Károly. Meglesz a másik kívánságod.' * Most pedig, hogy meghatva olvasom immár harmadszor a jogi kar szigorú határozatát, azonnal Írok Y. professzor barátomnak, hogy leendő ellenjelöltem fiát valahogy meg ne buktassa, így legalább egész bizonyosan megbuktatja. (-) Julianna holland trónörökösnő (világos in hóban) végignézi a leydeni városháza oltási munkáit A szovjet, akárcsak cári előde, Indián keresztül kezdi ki az angol imperiumot LONDON, febr. 16. A Times hosszasabban foglalkozik a szovjet részéről Keleten folytatott aknamunkával, amely az európai hatalmakat, elsősorban Angliát, gyarmatai fellazításával igyekszik megdönteni. A forradalmárok nevelésére úgynevezett keleti tudományos tanintézeteket tartanak fenn. Ezek egyikében, a viladivosztokiban például 74 különböző nemzetiségű hallgatót képeznek ki forradalmi agitátorrá. Wladivosztok különben a keleti bolsevik propaganda központja. Drótnélküli állomása olyan erős, hogy nemcsak Japánnal és Kínával, de Holland-Indiával is érintkezik és fiatal malájokat ilyen úton csábítanak Vladivosztokba, a polgárháborúra való kiképzésre. A második nagy központ Taskend, ahonnan a török, mosszuli, perzsiai, afgán és indiai mozgalmakat vezetik. A harmadik és legfontosabb központ Moszkva, ahol még afrikai szerecseneket is ösztöndíjjal képeznek ki a Stalin-egyetemen. A moszkvai keleti akadémia hallgatói a vörös katonai akadémia külön előadásaira járnak, ahol megtanítják őket a polgárháború taktikájára és stratégiájára, valamint a robbanóanyagokkal való bánásmódra. A moszkvai központ nagy előszeretettel csábítja magához az indiai szélsőséges elemeket, mert főként Indián keresztül igyekszik döntő csapást mérni Angliára. * A békekonferencia néhány nap alatt darabolta fel Közép-Európát Churchill megsemmisítő bírálata a „trimvirálásról“ természetesen elragadtatással látta, hogy a főpontokat távollétében igyekeztek megérlelni az ítélethozatalra és a mellett pozícióját a leggondosabban tiszteletben tartották. Ezután következett a konferencia utolsó fejezete, mely lényegileg abból állott, hogy a triumvirátus minden tagja felváltva azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a konferenciát, ha nem fogadják el álláspontját. Ebben a tekintetben a legnagyobb művész volt Lloyd George, aki mindig arra hivatkozott, hogy neki otthon sokkal sürgősebb dolga van, mint Párizsban. Ezzel a fenyegetéssel állandóan erősítette pozícióját és engedményeket csikart ki Példáját követték Clémenceau és Orlande is és ilyen szavonák közben készültek el a békeszerződési feltételek június eleje fele.ma LONDON, febr. 16. Churchill a Times-ben folytatja visszaemlékezéseit. Előadja, hogy a békeszerződések területi rendelkezései tulajdonképpen néhány napi elsietett munka eredményei voltak. Midőn 1919 február közepétől március közepéig a triumvirátus, tudniillik Wilson, Lloyd George és Clémenceau különböző okokból távolmaradtak a konferenciától, annak vezetését Balfour vette át, aki február 25-én azt a határozatot fogadtatta el a konferenciával, hogy a területi bizottságok összes munkálatait március 8-ig be kell fejezni és be kell mutatni Ennek eredményeképp, mire Wilson visszatért, valamennyi fontosabb területi kérdés már olyan stádiumban volt, hogy csak a hozzájárulásra volt még szükség. Wilson ZONGORÁK DEHMAUa Vili., kerület* Etakoczi-út 19. J«m*t?vobb raktárai és verene használt /onszora pianínó és bari mnoniumoktan Ölesé itölsítsxé« taaroláa, avttis. f* r- • 1*1 1 - Vitézi telepet Budapestre . Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Azoknak a hadviselteknek száma, akiket a harctereken szerzett kitüntetéseik alapján vitézek avatott Magyarország kormányzója, a vitézek főkapitánya, már tízezerre rúg s közülük mintegy ezer él itt Budapesten és vallja egy részük szűkebb pátriájának is az ország székesfővárosát. A vitézi rend életrehívásának gondolata abból az eszméből fakadt, amelyet már a régi Róma is megvalósított, mikor világotjárt, ellenségverő légionáriusainak földet juttatott, amely a Tiszántúl egyik legszebb részét adta oda Bocskai hajdúinak és a törökök Budáról való kiűzése után Budapest környékét a brandenburgi és Württembergi német csapatoknak és hozzátartozóiknak. Megbízható, fegyelmezett, talpig ember férfiaknak egy talpalatnyit juttatni abból a földből, melynek védelmében hosszú éveken át állták a vártát a gránitokon, feláldozták fiatal életük legszebb éveit, kockára tették egészségüket, épségeiket, életüket, csak azért, hogy az ország és az itthonmaradottak boldogabb napoknak nézhessenek majd elébe, ez volt a gyönyörű terv. Mikor elhangzott az első kérő szó, hogy „földet a vitézeknek", a vármegyék, a városok és a magánosok százai a nemzet hálájának lerovásául siettek adományaikkal ennek eleget tenni. Debrecen város 300, Szeged 225, Kecskemét 200, Berettyóújfalu 152, Karcag 100, Nyíregyháza 75, Baja 37, Székesfehérvár 29, Gyöngyös, Hajdúnánás, Makó, Szeghalom 20—20, Esztergom és Szentes 18—18 és Mezőberény 17 holdat adományozott vitézi telkek céljaira. Egyedül Budapest, az ország fővárosa az egyetlen törvényhatóság, amely még nem teljesítette kötelességét saját vitézi fiaival szemben. A Budapesten lakó vitézek közel kétharmada tiszti vitéz, — tisztviselők, tanárok, ügyvédek, orvosok, — a többiek iparosok, kereskedők, akiknek nem is volna módjukban vitézi telkeken gazdálkodni. Nem is szeretnének mást, csak hogy legalább egy tenyérnyi földet mondhatnának itt a magukénak, ahol a családi házak sorát emelve, megkezdhetnék egy vitézi telep fundamentumának lerakását. Négy, hat, nyolc család egy-egy kertes, virágosudvaros kis telken épült családiházban, ezer vitézi família egy tömbben, magyaros stílusú házakban, magyar virágokkal a kertekben, — szóval egy darabot a vidéki igaz magyar életből szeretnének idevarázsolni a kozmopolitává vedlett főváros területére. Nem kellene hozzá más, csak a főváros egy alkalmas helyén alig 15—20 hold föld és ott a közművek bevezetése, éppen úgy, mint ahogy már békében is csinálták ezt a Tisztviselőtelep, a Wekerle-telep stb. megalkotásánál. Úgy tudjuk, hogy mikor 1926 nyarán a Vitézi Rend ezt a tervet felvetette és emlékiratot juttatott el ebben az ügyben a főváros vezetőihez, Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő nagy megértéssel tették magukévá ezt az elgondolást. Azóta azonban az ügy alszik és már kezdjük azt hinni, hogy csak egy szép álom marad az egész. Pedig ennek a vitézi telepnek meg kellene épülnie már csak azért is, hogy Budapest ebben is vezessen, — ha elkésve is, — meg sohasem lehet tudni azt sem, mit jelenthetnek megint volt katonái, itt, alig harminc kilométerre az ország határától. Talán, ha a Budapesti Hírlap hasábjain, mélyen tisztelt Szerkesztő úr felelevenítené ezt a gondolatot, akad majd valaki a főváros többségi pártjaiban, aki magáévá teszi a budapesti vitézek ügyét és megsürgeti a közgyűlésen ennek elintézését. Hisszük, hogy ekkora siker nem is fog elmaradni. Megkülönböztetett tisztelettel vagyok Szerkesztő úrnak igaz híve: egy budapesti vitéz. Ajánlott levelét felbélyegezve levélszekrénybe is bedobhatja. Feladóvevényt utálat díjtalanul kaphat annál a postabloszt aludt mely a levélszekrényt kittritt.