Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-31 / 73. szám
Szövetkezeti pincegazdálkodás Több pinceszövetkezet működött már nálunk. De mind megbukott. Mert legtöbbször hitelben szerzett tőkével vásárolták a borokat. Viselték a pincekezelés, az egyenlősítés költségeit s az értékesítés kockázatát. Egyszóval, megfelelő tőke, kereskedelmi összeköttetések és szakképzettség nélkül kereskedőkül dolgoztak. A termelők szövetkezeteinek nem ez a feladata. Hanem az, hogy nagyobb tömegű, a borvidék jellegét viselő egy-két borféleséget, úgynevezett típusborokat állítanak elő. Ezeket azután a borkereskedelemnek — a már kész bel- és külföldi szervezettel bíró cégeknek — kell megvásárolni és forgalomba hozni. A kereskedelem nem bírja el az egyenlősítő, típusalkotó pincérkedés költségeit, a termelők szövetkezete pedig a kereskedelmi készség hiányát és a kereskedelmi kockázatot. A helyes munkamegosztás tehát az, hogy a termelők a szövetkezetek útján adjanak piacképes borkészleteket, a kereskedők pedig gondoljanak a bel- és külföldi értékesítésről. Ez a földművelési kormány elgondolása is azoknak a pinceszövetkezeteknek életrehívásánál, amelyek megalakításával a borértékesítésre szánt beruházási hitel terhére most foglalkozik. Ezek a szövetkezetek tehát termelő szövetkezetek lesznek. De olyan termelők, amelyek a kereskedelemnek a piacképesség minden attribútumával bíró anyagot szolgáltatnak. Tehát közvetve az értékesítés céljait is szolgálják. Az új rendszerű, szőlő- és borgazdasági szövetkezetek sikeres működésének két anyagi alapfeltétele van. Az egyik, a modern mustpréselés meg pincegazdasági borkezelés követelményeinek megfelelő helyiség és eszközfölszerelés; a másik a szövetkezeti kezelésbe adott termékre, olcsó előlegadási képesség. Az első feltétel jelentékeny szövetkezeti részjegytőkét igényel. A második valamely alkalmas, olcsó hitelt nyújtó pénzintézetbe kapcsolódást. Ami a részjegytőkét illeti, a szőlősgazdák mai viszonyai közepette, nem igen lehet tőlük többre számítani kisbirtoknál holdanként 50, nagybirtoknál, progresszív megállapítás esetén is, legföljebb 100 pengőnél. Ezzel a körülménnyel, úgy tudjuk, számolt a földművelésügyi miniszter is és az üzletrész tőke felét, a 200.000 pengőt véve alapul — az állam terhére kíván jegyezni. Sőt tovább is szándékozik menni, a legalább 5—10.000 hl. bor kezelésére s egy-két típusú bort előállító szövetkezetek támogatásában. Tudniillik 50— 100.000 pengőig menő támogatást ad, kamattalan kölcsön alakjában, amely a berendezésre fordítandó és tizenkét év alatt visszafizetendő. Ez a támogatási mód teljesen megfelel a beruházási hitel természetének. Az üzletrész tudniillik normális körülmények között, mérsékelt kamatot hoz. A kölcsön pedig visszatérül. Az előlegnyújtás már nem lehet a szövetkezet dolga. Az új szövetkezeti törvény szerint ennek különben is csak egy hivatott szerve lehet: az Országos Központi Hitelszövetkezet, melynek közrehatása nélkül gazdasági szövetkezeti alakulás és működés törvényileg eltiltatott. Ez a hitelezés, a kamatterhet illetőleg, elsősorban nem a hitelpiaci viszonyokhoz, de a termelés érdekeihez kell hogy igazodjék. Az említett altruista hitelintézet ezt a követelményt másféle hitelügyleteinél is szem előtt tartja. Tehát kétségtelenül ragaszkodni fog hozzá a borhitelnél is, ahol tőkéjének rövid időn belül való visszatérítése biztosítva van. A fedezet pedig, mivel az előleg az érték 60 százalékánál túl nem mehet, teljesnek tekintendő. A szövetkezeti üzletvitelnél főfontosságú: a szövetkezet terményátvevő és értékmegállapító szervének szakszerű működése. Ez a szerv — nevezzük szüreti bizottságnak, vagy másként — veszi át a szőlőt, a mustot, vagy a bort. Mustot beszolgáltatni csak azok lehetnek jogosultak, akiknek megfelelő szüretelési helyisége és berendezése van; bort csak azoktól lehet elfogadni, akiknek tiszta hordóik, jó pincéik vannak és akik a 14 borkezelést garantálni tudják. A bizottságnak kell megszabni a termények beszolgáltatásának idejét és sorrendjét, korábbi bejelentés alapján a szőlőre (p. augusztus 25-ig) és mustot illetően (p. szept. 10.). Meg kell tagadnia egyes, a borvidék jellegének meg nem felelő, továbbá a nem teljesen ép, érett és kellően szét nem választott szőlő-, illetve mustszállítmányok átvételét. Megszabnia, ahol lehetséges, az egyes szőlőfajták szétválasztását. Meg kell szabnia az elfogadható minőség alsó határát. Visszautasítania a rosszul és tisztátalanul kezelt must vagy bor átvételét. Megállapítania az átvett borok értékalapját. Erre nézve a miniszteri terv 10 Malligand-fokot vesz föl. Még pedig úgy, hogy 9—10 Malligand-foknál pl. 10 hektoliter 10 Malligand-fokos bor 10.000 Malligand-fokot ad. A 12 fokosnál jobb minőségű bornál minőségi többlet jön hozzá, — tehát p. a 12.000 foknyi összeg után még 1 fok, összesen 1000 fok, — ami együtt 13.000 fokot tesz ki. A szállítmányok végleges értéke csak akkor szabható meg, amikor a borárak már kialakultak, vagyis körülbelül november Üregén. és pedig a mennyiség, minőség és cukortartalom szerint osztályozva, a piaci árakhoz alkalmazkodva. Ez az ár lesz a tag követelése a szövetkezettel szemben s egyúttal a 60 százalékos előleg hitelalapja. A befolyó vételárak bizonyos százalékát tartalékolni célszerű, sőt szükséges. Nyilvánvaló, hogy ennek a bizottságnak a szakszerű, feltétlen megbízhatóságú, mindenféle számbajöhető szempontot figyelembe vevő működésén fordul meg a szóban levő szövetkezetek boldogulása. A nagytömegű típusborok előállítása körülbelül biztosítottnak látszik. Hogy azonban az egyes tagok is meg legyenek a szövetkezeti üzemmel elégedve, azt az átvevő szerv arravalóságának kell biztosítania. Célszerű lesz arról is gondoskodni, hogy az átvevő bizottságban egy érdektelen szakember is benne legyen. A termelők, az állam és az Országos Központi Hitelszövetkezet összefogása mindenesetre hamarosan nagyot lendíthet szőlőgazdasági és borértékesítési dolgaink jobbra alakulásában. A szövetkezeti üzemvezetés részleteit a gyakorlati tapasztalat a tervezettől eltérően is alakíthatja. A fő dolog az, hogy borgazdaságunknak új iránya és korszaka minél előbb meginduljon. Négy hatalmas érdek követeli ezt: a termelőké, a kereskedők és a fogyasztóké és az államé. Ez utóbbinak erős támogatását különben az is megokolja, hogy egy hatalmas adóbevételi forrásnak megmentéséről van szó. Harcos alumíniumért A világ alumíniumi termelését jelenleg két kartel tartja kezében: az Amerikai Aluminium Részvénytársaság és az Európai Alumínium Kartel. A két kartel legutóbbi ülésén közös megegyezéssel elhatározta, hogy a világ aluminiumtermelését a jelenlegi évi 200.000 tonnáról 500.000 tonnára fogja emelni. Az európai kartelnek négy tagja van és pedig: Németország, Franciaország, Norvégia és Anglia. A fennálló kartelszerződés nem olyan természetű, amely ne engedne tagjainak bizonyos szabad mozgást és amely kizárná új tag felvételét. De nézzük először magát a fémet, hogy mi a múltja és mi lehet a jövője. Mikor az alumíniumot ezelőtt körülbelül egy évszázaddal felfedezték, az még több, mint ötven évig gyakorlati célokra használhatatlan maradt, mert előállítása olyan költséges volt, hogy alkalmazása nem volt gazdaságos. Csak hosszas kísérletek után 1896-ban sikerült elektromos után a bauxit kőzetből (nevét a franciaországi Baux falu után kapta) olcsón és gazdaságosam előállítani. Hogy ezután az aluminium milyen fényes pályát futott be, azt legjobban a fém ára tükrözi vissza. 1850-ben egy kilogramm ára még 1460 pengőbe került, 1887-ben már csak 78 pengőbe, 1897-ben valamivel többe, mint 7 pengőbe és 1911-ben már csak 1 pengő 60 fillérbe. Jelenleg újra megdrágult és mintegy 2 pengő 90 fillér az ára. Azokra a célokra, amelyekre az alumíniumot használják, azelőtt csak egy fémet tudtak használni: az ónt, mert ez a fém szintén nem rozsdásodik és az emberi szervezetre sem vált ki mérgező vegyületeket. Az ón talán a legrégibb fémek egyike. Korban vetekszik az ólommal, cinkkel és valószínűleg a rézzel is. Bár a hosszú évezredeken keresztül az emberiség hozzászokott az ón használatához, mégis az aluminiumnak rövid pár évtized elég volt arra, hogy az ónnak hatalmas versenytársává váljék és annak használatát némely téren teljesen kiszorítsa, — mint például az autó- és a repülőgépek gyártásánál — más helyt pedig jelentékenyen korlátozza — mint a tartályok és a kannák előállításánál. Németországban és az északi országokban az alumínium úgyszólván teljesen kiszorította az ónt a kunyhaedényeknél, főként annál a jó tulajdonságánál fogva, hogy igen gyorsan melegszik. Ezelőtt Amerika egymaga átlag három kilogramm ónt használt fel egy-egy automobil gyártásánál és mivel évente több, mint kétmillió autót állított elő, e tételnél évi ónfogyaszása 60.000 mázsát tett. Jelenleg úgyszólván kizárólag alumíniumot használ ón helyett. Ugyanígy van a repülőgép gyártásánál is. Hasonlóképp alumíniumot használ ón helyet az európai autó- és repülőgépipar. Az alumínium ötvözete is kezd mind nagyobb tért hódítani. Mivel épp úgy nem rozsdásodik és nem mérgező, mint az ón, azért nemcsak konyhaedényeknél, hanem a gyógyszerészeti, vegyi, élelmezési iparban is teljesen bevált. A csokoládét alumínium lapba göngyölik, a kondenzált tejet nyomható aluminium tubusba teszik. Húskonzervek, vaj, pasztörizált tej, ételolajak stb. számára aluminiumdobozokat használnak. A hadsereg edényeinél pedig a könnyűsége és elpusztíthatatlansága miatt hódította el a területet az ■óntól. Az aluminium ötvözete is erős. Teljesen bevált omnibuszok, közúti és más vasúti kocsik, repülőgépek építésénél, sőt legújabban gőzgépek és más erőgépek hajtókarja gyanánt is a legnagyobb sikerrel próbálták ki. De a vele végzett kísérletek során az is beigazolódott, hogy az elektromos áramot talán még más fémnél is jobban vezeti s ezért már kábelek gyártására is használják. Az aluminiumnak még további előnyeit és hasznát is felsorolhatnánk, de elég annyit megjegyezni, hogy az aluminium nem csak azzal vált nagy hasznára az emberiségnek, hogy annyi célra felhasználható, hanem azzal is óriási szolgálatot tett, hogy az ónt helyettesíteni tudja. A szakértők szerint ugyanis, ha aluminiumtermelés nem lenne, akkor az ón ára tonnánként legalább 28.000 pengőbe kerülne, míg ma csak 8960 pengő. Mert a civilizáció emelkedésével az ón használata is rohamosan emelkedett, míg 1913-ban a világ ónfogyasztása 89.510 tonna volt, addig 1927-ben már 118.343 tonna. Érdekes itt megjegyezni, hogy a fogyasztás kétharmad része Amerikára esik. A legfőbb kérdés az aluminiumtermelésnél csak az, hogy vájjon állanak-e elég erős bauxit telepek a világfogyasztás rendelkezésére. Itt kapcsolódik azután Magyarország is bele a kérdésbe. Hazánk bauxit telepei elég erőseknek ígérkeznek. A Statisztikai Hivatal adatai szerint, amíg 1925-ben még csak alig egypár vagon bauxitot vittünk ki Németországba, inkább csak próbaképpen, addig 1927-ben 22.800 vagon bauxitot szállítottunk Németországba több mint négymillió pengő értékben. Magyarországnak úgyszólván semmi fémje nincs. Most, hogy a természet kincset adott nekünk a bauxitban, nagy érdeke lenne az országnak, ha mi is megvethetnők az alumíniumtermelés alapját, vagy önálló tagként az európai alumínium kerteibe belépnénk. A nyugati hatalmas államok sorában gazdasági vonatkozásokkal együtt politikai súlyunk is nőne. Idehaza pedig egy sereg munkáskéznek adnánk kenyeret. Az aluminium termelésénél az elektromos energia játssza a fősszerepet. A Zack-folyó további villamosításával, a Tolbot-centrále kiépítésével mi is olcsó villámáramot tudnánk a vízből és a barna szenünkből előállítani. Az aluminiumkartel számítása szerint, ha a termelést évi 500.000 tonnára emelnék, az alumínium termelési költségei is nagyban csökkennének és tonnánként az előállítási költség legfeljebb csak 1764 pengőt tenne. Ezt az 1764 pengős árat a mai villámának mellett kalkulálta a kartel, de tekintve, hogy a villámáram előállításának költségei világszerte csökkenést mutatnak és ez a kartel számítását még kedvezőbbé, az alumíniumot pedig még elterjedtebbé fogja tenni A jelenkor fémje tehát még mindig igen nagy karrier előtt áll. Hgképpen a magyar bauxittelepek is igen nagy nemzeti kincset jelentenek. Sajgó Jenő dr. — A nemzetközi gabonapiac. A behozatalra szoruló államok az új gazdasági évben eddig 165.8 millió mázsa búzát importáltak, holott az előző gazdasági évben importjuk csak 137.5 millió mázsát tett. Érdekes, hogy a jobb európai gabonatermés ellenére a tengerentúli gabonát exportáló államok részesedési aránya Európa gabonaellátásában most nagyobb, mint a múlt gazdasági esztendőben volt. A részesedési arány emelkedése pontosan tizenhat százalékos. Egyébként Európa 125,1 millió mázsa búzát importált az új gazdasági évben, vagyis 8,7 millió mázsával többet, mint a tavaly. Európa tengeri behozatala azonban 1928 április 1. óta csak 80.9 millió mázsát tett, holott a megelőző gazdasági évben 89.5 millió mázsa volt. Érdekes, hogy bár az európai tengeri termés kisebb volt, mint az előző gazdasági évben, a tengeri import mégsem emelkedett, hanem apadt. Az európai államok közül mindig az előző gazdasági évhez viszonyítva, Németország gabonaimportja 10.8 millióról 8 millióra, Belgiumé 8 millióról 6.2 millióra, Dániáé pedig 4.1 millióról 1 millió mázsára csökkent az új gazdasági évben. Ezzel szemben Olaszország behozatala 3.9 millióról 7.1 millióra és Franciaországé 3.9 millióról 5.4 millió mázsára növekedett. A Magpiac. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete vetőmagosztálya jelenti: Az árak a világpiachoz igazodva a hét elején ellanyhultak, később emelkedő irányzatot vettek. Arai — március 28-án — száz kg kint budapesti paritásban minőség szerint: Bab fehér 110—12,, tarka 72 —78, baltacinmag 58—62, Viktória borséja 45—55, Ha 40—45, birköny tavaszi 41—42, csillagfürt 25—27, fehérhere 160—180, kendermag 48—52, köles, vörös 32—35, szürke 30— 34, tarka 30—32, lenmag 45—50, lóheremag arankatartalom és minőség szerint 160—180, lucernamag arankatartalom és minőség szerint 140—165, mák étkezési célokra 118—120, muharmag 78—80, mustármag 54—60, nyúlszapukamag 140—150, pohánkamag 24—26 pengő. — Hangya. A szövetkezetek kitűnő lapjának a Hangyának legújabb száma a húsvéti ünnepekre való tekintettel most jelent meg gazdag tartalommal. Bevezető cikkét Zichy Aladár gróf írta. Cikket írtat még Mayer János fölömiv** lési miniszter, Klebelsberg Kunő kultuszminiszter, Buday Barna, Nagy Emil, Marsehall Ferenc, Mutschenbacher Emil dr., Serbán Iván, Balogh Elemér, Bege Károly, Meskó Pál, ifj. . Leopold Lajos és mások. Érdekes riportok, szakközlemények, képek stb. teszik teljessé a lapot. — Apponyi a kézműiparról. Az Országos Kézműves Testület hivatalos lapjának, a „Magyar Iparosinak húsvéti száma Apponyi Albert grófnak a kézművesiparról szóló vezércikkét közli, mely megállapítja, hogy a nemzet boldogulásának nyitja, hogy mindenki a maga dolgát jól végezze. „Egy jól elkészített cipő, vagy asztal, vagy lakat, vagy akármi többet használ a hazának, mint egypár üres szónoklat“ — írja Apponyi, aki rendületlenül bízik a kézműipar hivatásában a tömegtermelés mellett is és szuggesztív erejű cikkében hangsúlyozza a kézműipar állami támogatásának szükségességét. A lap közli Hadik János grófnak az OKT legutóbbi választmányi ülésén tartott elnöki megnyitó beszédét is, mely állást foglal a kézművesipar aktuális kérdéseiben, a közszállítási szabályzat ki nem elégítő tervezete ellen, kifejezést ad az iparosság panaszainak a Társadalombiztosító Intézet működésével szemben, végül követeli a kartelek túlkapásainak megszüntetését. Ismerteti a lap Szabóky államtitkár előadását az állami beruházásokról és Szél Jenő tanulmányát a takarékosság és a munkanélküliség kérdéséről. — Agrárhírszolgálat. A mezőgazdasági export ügyeivel foglalkozó Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi Intézet a kivitellel foglalkozó körök tájékoztatására rendszeres közlemények kiadását is munkakörébe iktatta. A hírszolgálati feladat ellátására hivatot közleményeknek eddig két száma jelent meg változatos és gazdagártalommal. Részletes beszámolót nyújtanak a gabonaneműek és takarmánycikkek világpiaci helyzetéről, közli a különféle fontosabb piacok árjegyzéseit, a gabonszállítások világstatisztikáját, végül pedig a kivitel szempontjából fontos összes agrárcikkeinkre vonatkozó külföldi piaci híreket. — Borpiac. (A Magyar Mezőgazdák Borértékesítő osztályának jelentése): Az üzlet élénkebb. A téli fagykárok miatt a termelők tartózkodó álláspontot foglalnak és csak magasabb árak mellett hajlandók eladni. A borárak a következők: parasztáru 9—10 százalékig 2.40 pengőtől felfelé. A jobb uradalmi tételekért 11 százalékos 3—3.20 pengőt, a 12 százalékos és ennél magasabb fokú zöld-fehér áruért 3.50, egész 4 pengőt fizetnek. A fenti árak hektoliter és Malii gandfokonként, részben fejtve, részben seprővel értendők a termelőhely. Magpiac, (mire. 30.) (Mauthner Ödön magtermelő és magkereskedelmi r.-t. heti jelenlése.) Az enyhe időjárás által a forgalom az egész vonalon a legélénkebb. A nagy érdeklődés után feltehető, hogy az idény a húsvéti ünnepek után is nagy mértékben folytatódni fog. Noha március végén vagyunk, mégis lóheremagnak volt e héten a legnagyobb kereslete, de ez a meglévő belföldi készletekből változatlan árak mellett kielégíthető volt. Lucernamag csendesebb, mint az előző héten. A külföld érdeklődése láthatólag megcsappant és bár a belföldi kereslet változatlan maradt, mégis némi árcsökkenés volt észlelhető. Muharmag és köles ára változatlan. A nagyszabású kereslet, mint ezen magfélénél ismeretes, csak ezentúl fog beállni. Ezzel szemben tavaszi bükkönyt a legsürgősebben keresnek, a helyi készletek nagyon leapadtak, az irányzat még az eddiginél is szilárdabb. Takarmányrépamagvak jegyzései külföldön tovább emelkedtek. A Magyar Magkereskedők Országos Egyesületének hivatalos jegyzései 100 kilónkint, nyersárúért, budapesti paritásban: lóheremag 150—160, lucernamag 140—160, nyúlszapuka 130—145, baltacím 58—62, tavaszi bükköny 41—42, vörös köles 32—34, fehér csillagfürt 24—26, napraforgó, fehér 50—52, vegyes 27— 28, Viktória borsó 40—50 pengő. — Nem enyhült a fizetésképtelenségi válság. A Magyar Tudakozódó Egylet ma felterjesztette a kereskedelemügyi minisztériumhoz az első negyedév fizetésképtelenségeiről szóló jelentését. A beszámoló szerint márciusban (zárójelben az 1928. év ugyanezenidőszakának megfelelő adatai) 129 csődönkívüli kényszeregyesség (125), 37 csőd (38), vagyis összesen 166 bírói fizetésképtelenség (163) történt, ami bár csekély eltolódással(+ 1,84 százalék) egyezik a tavalyi március adataival, a megelőző februárhoz képest azonban csődökben 48, kényszeregyezségekben 16,21, a válságok együttes összegében pedig 22,05 százalékos emelkedéssel jelzi a rossz tél szezon fogyasztói és hitelválságának kiszélesedését. Az első évnegyedben 390 csődönkívüli kényszeregyezség (345), 98 csőd (109), összesen tehát 488 bírói fizetésképtelenség (454) volt, ami a múlt évhez képest, bár csődökben 10.09 százalékos csökkenést jelent, azonban csődönkívüli kényszeregyezségekben 13.04 és a válságok együttes összegében 7.48 százalék emelkedést mutat. Hajdú Miklós dr. vezérigazgató negyedévi beszámolója a hiteltudakozódás kármegelőző hitelvédelmének tapasztalatai alapján megállapítja, hogy az év első negyedében az elmúlt esztendő október—decemberi időszakával szemben 40,2 százalékkal emelkedett a bírói fizetésképtelenségek eetadnék száma, amiben kétségkívül része van az abnormis téli időjárásnak, de minden egyébétől eltekintve, szomorú visszahatása a magángazdaság életlehetőségeit megnehezítő súlyos közterheknek is.