Budapesti Hírlap, 1929. április (49. évfolyam, 74–97. szám)

1929-04-02 / 74. szám

4 Ít svéd pén­zügyminisszter a trianoni fiatalon Nils Wahl­in, Svédország pénz­ügyminisztere Húsvét ünnepén Szegeden járt , ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy meggyőződjék a trianoni határ tarthatatlanságáról. Képeink a határnál ábrázolják a svéd államférfit. 1. Wahlin miniszter (középen puha kalapban) nézi a határt, baloldalt Huócz dr. rendőrfőtanácsos áll, mellette Tonelli dr. iparkamarai főtitkár, a miniszter mögött a budapesti svéd konzul, az előtérben Rátkay ezredes, a szegedi határőrség parancsnoka. 2. Wahlin m­iniszternek a sza­badkai országút határsempója előtt megmutatják a térképet Észak Dél ellen Viharok, hó és zivatar A Meteorológiai Intézet jelenti április 2-án este 10 órakor. A középeu­rópai kettős ciklon nagy erő­vel szívja magába a környező vidékek ma­gasabb nyomás alatt álló levegőjét. Né­metországban és Franciaországban élénk északi, a Földközi-tenger francia ivar­jain viharos északnyugati szél (mistrál), a hor­­vát-dalmát partvidéken bóra tombol. Hazánkban élénk északnyugati légáram­lás mellett az évszakhoz képest igen hű­vös a­z idő. A nap folyamán országszerte hő esők hullottak. A déli részeken a 10 millimétert is meghaladta a csapadékma­gasság. Időjelzés: Változékony, szeles, igen hű­vös idő várható, a csapadék csökkenésé­vel. Éjjeli fagy.* Azok, akik a hivatalos időjárású jelentések iránt bizalommal viseltetnek, értékes húsvéti ajándékban részesültek, mert hallgatva a Me­teorológiai Intézet pénteki és szombati prog­nózisaira, számos a szeszélyes időjárás által okozott kellemetlenségtől szabadultak meg. Ugyanis a húsvéti ünnepek alatt a felettünk lévő magasabb légrétegekben az elemek olyan kavargós boszorkánytáncot lejtettek, ami még a mi szélsőséges éghajlatunkban is ritkaság­­számba megy. Már nagyszombat délutánja is borongós és előrehajló volt. Napközben szinte viharos­­jellegű szél tette nehézzé az utcákon a járást. Húsvét vasárnapján, hűvös reggel köszöntött reánk és a délelőtt folyamán a gyengén szi­táló esőcseppek közé a nemrég elmúlt rossz napokra emlékeztető hópihék kerekedtek, es­tére pedig Budapesten erős villogást észleltek, amely nem volt egyéb, mint a Cegléd és Duna között kitört zivatar visszfénye. Éjfél körül rövid, de heves zápor még azt a néhány em­bert is hazakergette, aki a mulatóhelyekből kijőve, kis séta révén friss levegőre áhítozott. Húsvét hétfőjére az idő még hűvösebbre for­dult s bár néhányszor kisütött a Nap, általá­ban előrehajló idő volt s még olyanok is ré­szesültek a locsolás áldásaiban, akiket ez meg sem illetett. Haragudott és rosszkedvű volt is mindenki, mert hiszen még ki sem alhatta ma­gát, mivel hajnalban fákat tördelő, tetőket bontogató erős szélvihar keltette fel az embe­reket legjobb álmukból. Hogy pedig az áldás teljes legyen, keddre virradó éjjel bőséges eső indult meg, a hőmérséklet alig volt egy-két fokkal magasabb a fagypontnál s még az ala­csonyabb hegyek is hótakaróba burkolództak. Ezt a nem szívesen látott időjárást egy Kö­­zép-Európa felett imbolygó iker depresszió okozta, amelynek égyük magja kedd reggel Szilézia, a másik pedig Olaszországban a Pó Völgy felett tartózkodott. Amint pedig a keddi időjárási helyzet mutatja, úgy látszik, a kritikus napok még nem értek véget, mert a depressziók nyomában hideg sarki légáram­latok fenyegetnek, úgy hogy további hősüllye­désre számíthatunk. Német- és Lengyelorszá­gokban máris erősebb fagyok léptek fel s még ha ki is derül nálunk, az éjjeli fagyoktól aligha menekszünk meg. Tél Németországban A jeges szélvihar miatt egész Németország­ban 5—10 fokkal csökkent a hőmérséklet, s a hegyvidéken újból megindult a havazás. Egyes vidékeken oly sok hó esett, hogy a közleke­désben is súlyos akadályok állottak be, így elsősorban elsősorban az Érc- és az Óriás­hegységben, ahol a hó mindenütt betemette az országutakat. Kelet-Poroszországból szintén heves hóviharokat jelentenek. Berlinben a hő­mérő a déli órákban már csak 2 fok meleget mutatott. Délután a német fővárosban is meg­kezdődött a havazás. Pomerániából és Kelet- Poroszországból átlag hatfokos hideget jelen­tenek. Az utóbbi napok heves hóviharai a Keleti-tengeren és elsősorban a mecklenburgi partvidéken hatalmas jégtömböket dobtak a partra. Több keleti tengeri kikötőben a jég szétroncsolta a kikötők hídjait. Az arendseei háromszáz méter hosszú kikötőhíd szintén tel­jesen elpusztult. A jég több ismert fürdőhe­lyen is súlyos károkat okozott. Most Afrika kerül sorra Tunisz északi részeiben nagy árvizek pusz­títanak. Az árvíz sújtotta vidéken tragikus je­lenetek játszódtak le. A chaouriti síkságot tel­jesen elborította az ár. Tebourban az ár át­szakította a gátat. Katonaság csónakokban igyekszik megmenteni a háztetőikre és fákra menekült lakosságot. Mentési munkálataik eredményesek, de egy héttagú családot nem tudtak megmenteni. Ezek helyzete reménytelen. Újabb tornádó Amerikában A­z Amerikai Egyesült­ Államok középső részein vasárnapról hétfőre fordulón borzal­mas forgószél pusztított. St. Louisban negy­ven ház dőlt romba. A vihar Arkansas, Mis­souri és Pennszilvánia államok délkeleti ré­szét érintette. Nem kímélte Wisconsint sem s ennek északi oldaláról Minnesotán, Jowán át Észak-Dakotahba vonult, ahol heves hóvihar alakjában lépett fel. Az Unió közép-nyugati részével megszakadt a távirati összeköttetés. Milwauke városa, valamint Saint-Louis és Missuri államok több városának érintkezése a külvilággal lehetetlenné vált. Eddig tizen­egy halottról, vagy harminc súlyos sebesült­ről és sokmillió dollárnyi kárról adnak hírt a táviratok. ffmiPFSTi Finn»? S*eria, 1929 április S. 171. sx.f antivichiwaritior . A Német Hatósági Házassági Tanácsadó írta MARCZALI POLY • A háború alatt fokonként kezdtünk bele­szokni — inkább beletörődni — abba, hogy az állam mind több olyan dolgunkba szól bele, melyet addig legszemélyesebb magán­ügyünknek tekintettünk. Németország azóta is ezen az úton halad tovább mérföldes csiz­mában. Megteremtette a házassági, illetőleg házasságkötési tanácsadást. Az intézmény megszervezése azonnal a há­ború u­tán, az akkor nyilvánvaló nemzetlerom­lás hatása alatt, csupán közegészségügyi és fajfeljavító célzattal indult meg. A Birodalmi Egészségügyi Tanács 1920-ban már ki is dol­gozta azokat a vezérelveket, melyeknek alap­ján a házasulandó feleket lehetőleg kénysze­rítse megfelelő orvosi vizsgálatra és az e ré­ven nyert bizonyítványok kicserélésére és köl­csönös aláírására. Ilyen alapon gondolták könnyen megvalósíthatónak a fajfeljavító ve­zérelvek második pontját: „A házasságra és egészséges utódok nemzésére testileg, vagy lel­kileg alkalmatlanok visszatartása a házasság­tól, lényeges eszköze a fajleromlás meggátlá­­sának“. Már ez alkalommal is megállapítja az Egészségügyi Tanács, hogy: „Az emberi át­öröklés tanában való ismereteink hézagos mi­volta, valamint egy ember egészségére vonat­kozó megbízható és kimerítő adatok beszerzé­sének nehézségei nem engedik meg, hogy a tervezett házasságkötések minden egyes ese­tében azoknak aggálytól-mentességéről biztos ítéletet alkothassunk. Sok esetben azonban az orvosi megállapítás a házasságot eltiltan­­dónak mondhatja ki az utódok, illetőleg a másik házas fél érdekében, más esetekben vi­szont megfelelő tanácsok adása és azoknak megfogadása révén megóvhatjuk a másik há­zasfelet és az utódokat az ártalomtól“. A Birodalmi Egészségügyi Tanács erélyes vezértételei ellenére ist csak 1926 februárjában vezették be hivatalosan a házasságkötési ta­nácsadókat Poroszországban, rendelet alap­ján, mely felállításukat ajánlja városokban, nagyobb községekben és járásokban, „úgy, ahogyan azok némely nagyobb városban már fennállanak". A porosz népjóléti kormányzat e téren csak utána bicegett a német közszel­lemnek. Majnaparti Frankfurtban például már évek óta minden egyes esetben megköve­telték a hivatásos gyámok, hogy a gondjaikra bízott nő vőlegénye orvosi vizsgálatnak vesse magát alá és csak ez után adják meg a házas­ságkötési engedélyt. Ugyanezt határozták el a berlini gyámok. Ugyancsak elhatározta az evangélikus általános zsinat is, hogy a teoló­giai diákokat az örökléstani biológiában is kiképezzék és így a lelkipásztorok h­ázasságkö­­tési dolgokban is tanácsot adhassanak híveik­nek. A Berlin-Schöneberg-beli egy­házközség már fel is állított ilyen felekezeti házassági ta­nácsadót. Nem lehet ezek után csodálkozni azon, hogy egy évre a rendelet kibocsátása után csupán Poroszországban már 77 ilyen hivatalos há­zassági tanácsadó működött és 52 volt előké­születben. Viszont alakult ilyen nagy számban az egész birodalomban rendelet nélkül is, és már annyi tanulságot, problémát és dilemmát termelt ki, hogy a porosz Országos Közegész­ségügyi tanács a birodalom többi részéből odasereglett szakorvosokkal együtt nagy tár­gyalást tartott az ügyben. Az sem lehet meglepő, hogy az összegyűlt szaktekintélyek nem tudtak megegyezésre jutni a tanácsadásra vonatkozó speciálisan szakbéli és biológiai kérdésekben sem. Ami­ben azonban meglepetésszerűen megegyeztek, az volt, hogy 1. a házasságkötési tanácsadás­nak nem szabad kizárólagosan némi tanács­adássá fejlődnie és hogy 2. a rendeletbe némi hiba csúszott bele. A rendelet szerint ugyanis csupán négy héttel az esküvő előtt — mikor kihirdetés dolgában mennek az anyakönyvi hivatalba — ajánlják ott a feleknek a ta­nácsadó felkeresését. Ilyenkor pedig már át­lag nagy nehézségekbe ütközik, szinte lehetet­lenség a feleknek a nyert orvosi vélemény alapján történendő szétválasztása. Az orvosi vizsgálatnak, más néven tanácsadásnak előbb kell megtörténnie. A leglátogatottabb tanács­­adóhelyek gyakorlatban is fényes bizonyságát adták a rendelet e hibájának: a házasulan­dók a látogatók kisebb hányadát tették ki, a már házasságban élők és a házasságra még nem gondolókkal szemben. Ez utóbbi két ka­tegóriának van tehát nagyobb szüksége há­zasságkörüli kérdésekben kapható tanácsokra. A serdülő ifjúság problémái éppen annyira odakerültek a tanácsadó elé, mint a családéi. Úgy, hogy éppen a legműveltebb vidékeken, ahol a lakosság nagy része önként fordul a ta­nácsadóhoz, vált nehézzé az orvos számára időt és megoldást találni a sokféle kérdésre, számos esetben ismételt, sőt időközönként rendszeresen ismétlődő látogatásokról lévén szó. Az utóbbiakból világosan ütközik ki, hogy a rendeletnek említett hibája nem csupán or­vosilag kifogásolható, hanem ennél alapve­tőbb hiányt jelent. Minden tekintetben megfe­lelő állandó tanácsadást a serdülő ifjúkor és megállapodott családi életet élők számára nem lehet csupán orvosra bízni, akármilyen kitűnő szakember legyen az biológiában és átörökléstanban is, de nem szabad kizárólago­san orvosi szempontnak döntenie még a háza­sulandóknak személyes mineműségük folytán a házasságtól való „eltanácsolásá“-ban sem. A házasság — ez nemcsak közhely, de igaz is — igen bonyolult összesség. És noha eléggé meg nem becsülhető az orvosnak szerepe, aki az egyéneket és a társadalmat beteg utódok­tól óvja meg, ez csupán egyik tényező a ren­getegben. (El lehet könnyen képzelni gyö­nyörű orvosi bizonyítványt, — eugénikus mintaházasságra képesítőt — egy későbbi egészséges családját kiirtó ember kezében. De ellenkező esetet is: a Németországban haszná­latos egészségi ellenőrző ívek egyikén hosszú kórtörténetet és — teszem — izületi bántalom, szemkatarrkus és valamely ipari betegség megállapítását olyan egyénben, akiből egyéb alaptulajdonságainál fogva igen gyengéd és kitűnő házastárs válhatik.) A házasságnál nagyon fontos szerepet játszik a lelki össze­­épülés, meg a gazdasági mérleg is, több egyéb között, melyeknek rendezetlensége folytán ag­gályossá válhat fennállása. Nem orvosi bizo­­nyít­vány­ért jött az a sok fiatal egyén, de az a nagyszámú családanya és családapa sem, aki a tanácsadót felkereste. (Viszont az egyik tanácsadó­ orvos abból is statisztikát csinált magának, hogy az orvosi bizonyítványokért látogatók közül hányan jöttek objektív íté­letért. 33 percent volt ez csupán, a többi vagy családi aggályok eloszlatását kérte, vagy valamely olyan bizonyítványt, mely őt a há­zasságtól eltiltja, mivel ráunt a másik félre!) A nagyvonalú német kezdés hiányaiból te­hát az derül ki, hogy a házassági tanácsadás nem lehet egyoldalúan egészségügyi, hanem a feleket teljes egészükben gondozó, népgon­dozó intézmény. A háború folyamán sokat hangoztatott egyéni népgondozásnak, ha valahol, úgy itt van a helye. A megalakulandó és már meg­kötött házasságoknak ezerféle — hol állandó­sult, hol változó —­ nehéz problémáiban csak a nagy szakképzettségű népgondozó állhatja meg a helyét, természetesen esetenként együtt­működvén hol az orvossal, hol a pappal, hol a munkaadóval stb. Egy házastárs szűkös jövedelmének pontos beosztása, egyes terhek szakszerű megkönnyí­tése (pl. csecsemőkelengye, tandíjmentesség stb. megszerzése) a házastársak jellemének kiegyensúlyozása volna gyakori feladata en­nek az egyéni népgondozásnak, azaz maga­sabb, haladottabb színvonalának, a „házasság­gondozásnak“. Az állam céljainak ilyen for­mában történő megnyilvánulásától aligha riadna vissza a mai kornak szerencsétlen, ingó talajon botorkáló népe. Aranyat, régi ezüstül, drágaköveket erlss értékben veszek. SCHMELCZER BENŐ, IV. Károly-körút 28.,a Központi városház kapuja melletti

Next