Budapesti Hírlap, 1929. július (49. évfolyam, 146–171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

KeÜd, 1929 jűHns 2. (146. «.)Budapesti Híriap8 Az Unió eluíasíloíla PÁRIZS, jún. 28. Poincaré miniszterelnök fogadta a sajtó képviselőit és közölte velük, hogy a francia kormány kérését, a kereskedelmi adósság fizetési időpontjának elhalasztására vonat­kozólag, a washingtoni kormány elutasította. Stimson külügyi államtitkár a francia nagy­követ előtt sajnálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy Hoover elnöknek nincs mód­jában ezzel a kérdéssel személyesen foglal­koznia. — Az amerikai közvéleményre való tekin­tettel — tette hozzá az államtitkár — egyéb­ként sem lenne remény arra, hogy a Ház Franciaország óhajának megfelelő határoza­tot hozzon. Az államtitkár utalt arra is, hogy az ame­rikai közvélemény felfogása szerint az Egye­sült­ Államok barátságosan jártak el Francia­­országgal szemben, mert az 1926-i egyezség­ben valójában elengedték azokat a kölcsönö­ket, amelyeket Franciaország a háború alatt vett fel az amerikai kincstártól és Francia­­ország visszatérítését azokra az adósságokra mérsékelték, amelyek a háború utáni időkből származnak. Politikai körökben azt hiszik, hogy a kép­viselőház pénzügyi és külügyi bizottsága a pénzügyi egyezmények ratifikálása mellett fog állást foglalni. A fenntartások tekinteté­ben valószínűleg azt az eljárást követik, hogy a ratifikálás előtt a képviselőház határozati javaslatot fogad el, amelyben fenntartással él arra az esetre, ha Franciaország fizetőképes­sége csorbát szenvedne. Daladier, a radikálisok vezére, kijelentette, hogy az egyezségek fájdalmas áldozatot je­lentenek ugyan, mégis megszavazzák, de hoz­zátette, hogy a párt ragaszkodik ahhoz a fenntartáshoz, hogy Franciaország egy Kraj­cárral sem fizet többet, mint amennyit Né­metországtól kap. Caillaux hasonló szellemben nyilatkozott és kiemelte, hogy a miniszterelnök felfogása sze­rint nem lehetett volna több eredményt elérni­­ annál, mint amennyit az ő pénzügyminiszter­sége alatt létrejött washingtoni egyezmény Franciaország számára biztosított. a francia kormány kéréseiRÁDIÓNegymaga moss HUTTER JÓZSEF __* j — _ levelező-Kérjen IXICg old lapon SZAPPANGYÁR-OLAJIPAR R.­T. Budapest 4., Postafiók 46. ingyen nagymenett ! Megtalálták a Numanciát: valamennyi utasa életben van 'Byrd­ a 'Délisarkon új földet fedezett fel, újságíró óceánrepülése, szerencsétlenség a Bodeni tavon: mozgalmas Két nap az avian­ca történetében MADRID, júl. 1. A péntek óta elveszettnek hitt Franco, Ruiz de Alda, Gallarza és Madaraiga spanyol óceánrepülőket a Numancia repülőgépen kényszerleszállás után az Azori-szi­­getek mellett az angol Eagle hydroplán a­nyahajó két repülőgépe szerencsésen meg­találta. A repülők a körülményekhez képest jól érzik magukat. A leszállás helye 36 fok 28 perc északi szélesség és 24 fok 14 perc nyugati hosszúság alatt volt. Ezt a jelentést az Eagle a brit admirálisnak is leadta. A spanyol óceánrepülőket az Eagle hajó felvette és Gibraltárba szállította A Numancia meglehetősen sérült állapotban volt. A híradást Gibraltárban hivatalosan tették közzé és a lakosság körében határtalan lelkesedést keltett. A tömeg lelkesen tüntetett a spanyol konzulátus épülete el­őtt. Franco őrnagy a Numancia kalandos napjairól MADRID, júl. X. Franco őrnagy a Numancia kalandos út­járól, az Eagle angol repülőgépanyahaj­ó fe­délzetéről szikratávirati jelentést küldött a spanyol haditengerészeti minisztériumnak. A Numancia, Franco őrnagy naplószerű jelen­tése szerint június 21-iki startja után a 22-ére virradó éjszaka ködben átrepült az­­Azori-szigetek fölött s a hajnali órákban a szigetcsoporttól délkeletre kénytelen volt le­­szállani, hogy a repülőgép földrajzi helyze­tét megállapítsa. Ekkor a pilótáknak már igen takarékosan kellett beosztaniuk benzin­készletüket. Miután a tenger felszínéről újra felszállottak, Fagale felé vették útjukat, azon­ban az erős ellenszélben nem tudtak előbbre­jutni s kénytelenek voltak benzinhiány miatt mintegy negyven mérföldnyire Fayale előtt a tengerre leszállani. A nagy vihar déli irányban kergette a hidroplánt, amely más­napra már mintegy 120 mérföldnyire távo­lodott el Fayale-tól. A vihar akkorra már ha­ A kipányvázott tyúk írta BETHLEN MARGIT Régen, nem volt kipányvázva. Szabadon járt-kelt a ház körül, kapirgált, kotkodácsolt, ha a kakas talált egy kukacot és ezt hangos szóval tudtokra adta tyúkjainak, ész nélkül rohant oda a többivel együtt és mindenkép­pen igyekezett a jó falatot a maga számára megkaparintani, egyszóval úgy viselkedett, mint ahogy az rendes, pettyes, kendermagos, jóravaló tyúkhoz illő. Semmi oka sem volt arra, hogy elbaran­goljon. Ott volt a ház mögött a szép, nagy, kincsekben és természeti szépségekben gaz­dag szemétdomb, melyről a kakas hajnalon­­kint oly királyi fenséggel üdvözölte és hir­dette a nap feljöttét, ott volt az udvar, teli­szórva konyhahulladékkal és mögötte a kert, melynek bokrai között ezer meg ezer kövér hernyó hemzsegett. — Jó volt itt élni és tyúknak lenni. De azóta történt valami. Először emberek jöttek, rendetlen, nagyhangú emberek, kik sem a szakácsné, sem a háziasszony fajtájá­hoz nem tartoztak. Csöbröt ugyan vitték ke­zükben, de abban nem eledelt tartottak, ha­nem valami nyúlós, fehér, kellemetlen folya­dékot, melyből por lett, amikor megszáradt. Ezt aztán a ház falára kenték, teljesen ok nélkül. Különben is folyton babráltak rajta, amitől aztán a ház megnőtt, de nem egyenle­tesen, hanem az egyik oldalán, épp ott, ahol a szemétdomb állott. Addig, addig nőtt, amíg szegény szemét­dombot, az udvar díszét és a baromfinemzet­ség örömét teljesen kiszorította. Szekérre rakták, elfuvarozták, ki tudná me­gmondani, hogy hová! A kakas azóta is búskomor, alig-alig hal­lani hangját, szégyenkezve kapirgál az ud­varon, ahonnan száműzték királyi trónját. Tyúkjai is mintha kevesebb tisztelettel rohan­nának hívására. Aztán még valami történt. A kertbe idegen ember vette be magát. Furcsa szerszámot hordott állandóan kezében, olyan botforma és a végén keresztbe fadarab, kiálló pálci­kákkal, azzal kaparta szüntelenül a földet. Hogy miért, azt a tyúk nem tudta elképzelni. Talán viszket a föld háta? Mindenesetre al­kalmatlan volt, mert minden ennivaló, ami az udvaron feküdt, beleakadt és aztán eltűnt. Tisztára éhen lehetett halni, mert ha meg hernyóra vadászott a bokrok között, onnan is elhessegette az a jött-ment idegen. A szakácsné teljesen a tyúkok partján volt, össze is veszett egynéhányszor ellenségükkel, de az mérgesen visszakiabált: — Ha pedig a rongyos tyúkjait a ker­tembe ereszti, agyoncsapom őket, agyon én! Kösse őket pórázra, vagy zárja a konyhába, vagy ültesse hintóba és vigye kocsikázni, de az én kertemben ne lássam őket, megértett? — Pedig épp most kellett volna leginkább eleség után járni, mert két hét óta kikeltek a kiscsibék és azt mindenki tudja, hogy tisz­tára szórt eleségen nem fejlődik jól az apró­ság. Mivel tehát az udvaron nem volt étel, a kertből pedig kitiltották őket, miként annak­idején Évát és Ádámot a paradicsomból, sze­gény tyúk mit tehetett egyiket, csatangolni kezdett a szomszéd földeken. De ezt meg a szakácsné nem szerette. Mi­kor esténkint kis rajával a konyha elé érke­zett, korholó szóval fogadta: Addig, addig mászkálsz, míg valamennyi csirkédet ellopják, te buta! — mondta már többször, ami különben a tyúkra semmi mé­lyebb hatást nem tett. Másnap reggel újra út­nak indult. Egy nap azonban a szakácsné reg­gel megfogta­, zsineget kötött lábára, kivitte a kert mellett elterülő rétre, ott kis cöveket ütött a földbe és a zsineg végét ráhurkolta. — Így ni, most aztán nem fogtok elszéledni, — mondta elégedetten. A tyúk nem értette a dol­got. Eleinte megpróbált csibéi után szaladni, de a zsineg visszarántotta. Aztán a másik irányba indult, de valami ott sem engedte to­vább. Végre leült és kétségbeesetten hívni kezdte csibéit. Azok oda is rohantak, de mikor látták, hogy nincsen eleség, újból elszéledtek. Ez így tartott késő estig, amikor aztán jött a szakácsné és szabadon bocsátotta. A tyúk tes­­tileg-lelkileg elgyötörve, baktatott hazafelé. Lassanként aztán megszokta ezt az állapotot és a régi szép, szabad élet szinte álomnak tűnt. Jönni-menni, ahogy jól esik, vezetni a csibé­ket, tanítgatni őket, kapirgálni, nem csak ülni egyhelyt tehetetlenül és ha veszélyt érez, hívni, hívni őket, kétségbeesetten. Mert sok a veszély a mezőn; idegen embe­rek, kóbor kutyák és macskák és mindenek­­fölött a csibék sötét, hatalmas ellensége: a héjjá. Mikor, mint kis fekete pont, feltűnik az égen, a tyúk már minden idegszálában érzi, hogy közeleg. És rémül, éles rikoltására a legmerészebb csibe is hanyathomlok menekül védőszárnya alá. Az­nap is úgy történt. Estefelé járt már idő, a tyúk minuntalan a kert felé pillan­tott, hogy jön-e már a szakácsné. Hirtelen, mint villamosütés, szaladt végig rajta a tudat: a héjjá. Meglátta-e, vagy csak meg­érezte, ő maga sem tudta volna megmon­dani, de rekedt, rikácsoló hangjára az el­­széledt csibék rohanva igyekeztek feléje. De a veszély versenyt száguldott velük. Na­gyobb, sötétebb lett a lecsapódó fekete felhő, a tyúk reszkető, remegő kitárt szár­nyakkal állott a feszesen meghúzott zsineg végén. Csak engedné, csak eresztené, hogy megbújna velük együtt a közeli bokor gal­­­lyai alá, ahová nem üldözné a szörnyű el­lenség, de így, így a szabad mezőn ... végre, végre mind alája bújtak, mind-mind, kivéve egyet, a legkisebbet, az ő kicsi sárga pely­hes kedveltjét! Ki lesz gyorsabb, az utolsó, kicsi, parányi élet, vagy a lecsapódó sötét fekete halál? Egyszerre ért el hozzá mind a kettő. A sötét szárny árnyéka reáborult a kis sárga világos foltra ... És ekkor a tyúk felug­rott a levegőbe, egyenesen neki a héjjának, mialatt a csibe nyílsebesen siklott alája. A lecsapódó karmok a tyúkanya védőleg előre­nyújtott nyakába ragadtak. A kis csibe ekkor már rémülten megbújva szorongott a többi között. Mikor a szakácsaié néhány perc múlva odaérkezett, a csibék fölött ott feküdt a pettyes, kendermagos tyúk, halálában is őrködve kicsinyein. talmas orkánná fajult és a repülőgépet Santa Maria felé sodorta. Június 24. és 27-ike kö­zött a négy spanyol pilóta a géppel együtt a nyílt tengeren a szelek játékszere volt. Június 29-én a pilóták már-már azzal szá­moltak, hogy utolsó óráikat élik. Ekkor fe­dezte fel őket az Eagle angol repülőgép­­anyahajó, amely fedélzetére vette a hajó­törötteket. Spanyolországban nagy lelkesedéssel és le­írhatatlan örömujjongással fogadták a repü­lők szerencsés megmenekülésének hírét. A város lobogódíszt öltött, a harangok megkondultak és küldöttség vonult az angol nagykövetség elé. A nagykövetnek ismételten meg kellett jelennie a palota erkélyén, hogy spanyol beszédben köszönje meg az ünnep­lést. A nagykövetet elárasztották üdvözlő táviratokkal és virágokkal. Primo de Rivera személyesen fejezte ki a követ előtt háláját a repülők megmentéséért. A spanyol király, aki éppen Angliában tartózkodik, György angol királynál szintén személyesen fejezte ki a spanyol nép háláját az angol tengerészeti aviatikusok értékes és sikeres segítségéért. A megmentés örömére elengedték a legutóbbi lázadásban résztvett tüzérezred büntetését és így az ezrednek nem kell Marokkóba mennie. Byrd új földet fedezett föl a Dé­li sarkvidéken WASHINGTON, jún. 30. (A Budapesti Hírlap távirata.) Byrd ez­redes, az ismert sarkkutató a belügyminisz­tériumhoz intézett dróttalan táviratában közli, hogy a Déli-sarkvidéken többezer négy­zetkilométernyi szárazföldet fedezett fel. Re­pülőgépéről fényképfelvételeket készített a szárazföldről és tudományos kutatások céljá­ból több ízben le is szállott a földrétegre. A most felfedezett szárazföldön hegylánc vonul végig, amelynek legmagasabb csúcsai ötezer láb magasságúak. A Chicago Tribune szerkesztője Európába repült NEW YORK, júl. 1. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Chicago Tribune repülőgépet vásárolt, amely szombat délután a rooseveltfieldi repülőtérről Európa felé startolt. A repülőgép Antin Bowler gyárt­mányú és fedélzetén Gast és Cramer pilótá­kon kívül a lap szerkesztője, Wood is részt­­vesz az utón. A repülőgép többszöri közbenső leszállással Kanadán, Islandon és Norvégián át Beerlinbe akar repülni. Az út előrelátha­tóan öt napig tart. A pilóták és a lapvállalat nem új rekord felállítására törekszenek, ha­nem az Amerika és Európa közötti legjobb útvonalat akarják kitapasztalni. A pilóták továbbá be akarják bizonyítani, hogy Csikagó az európa-amerikai légi forgalom legalkalma­sabb kiinduló pontja. PARKER CRAMER, a legújabb óceánrepülő pilóta Repülőszerencsétlenség a Bodeni­­tavon, öt halottal LINDAU, júl. 1. (A Budapesti Hírlap távirata.) Szombat este a Schacheni-öbölben egy hidroplán a Bodeni-tóba zuhant. A repülőgép oly hatal­mas erővel zuhant a víz felszínére, hogy tel­jesen összetört és pillanatok alatt elmerült. A repülőgép utasai közül öten a vízbe fulladtak, ketten súlyosan megsebesültek. A hidroplán nemrégiben készült el és első útját abszolválta ez alkalommal. Az út sikerült, azonban a le­szállásnál a gép elvesztette egyensúlyát és lezuhant. A két súlyos sebesültet a közelben tartózkodó motorcsónokok mentették ki és szállították partra. A halálos áldozatok közül négynek a holttestét sikerült eddig kihalászni. A pilóta a géppel egyetemben a tó fenekén van. Falout­ot degradálták és 19 évi börtönre ítélték PRÁGA, júl. 1. (Cseh Távirati Iroda.) Falout Jaroslav 34 éves irodai szolgálatra beosztott kapi­tányt ma a köztársaság védelméről szóló tör­vény alapján, továbbá a katonai büntető­­törvénykönyv határozatai alapján katonai titkok elárulása és csalás miatt degradálásra és 19 évi súlyos börtönre ítélték.

Next