Budapesti Hírlap, 1929. július (49. évfolyam, 146–171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
KeÜd, 1929 jűHns 2. (146. «.)Budapesti Híriap8 Az Unió eluíasíloíla PÁRIZS, jún. 28. Poincaré miniszterelnök fogadta a sajtó képviselőit és közölte velük, hogy a francia kormány kérését, a kereskedelmi adósság fizetési időpontjának elhalasztására vonatkozólag, a washingtoni kormány elutasította. Stimson külügyi államtitkár a francia nagykövet előtt sajnálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy Hoover elnöknek nincs módjában ezzel a kérdéssel személyesen foglalkoznia. — Az amerikai közvéleményre való tekintettel — tette hozzá az államtitkár — egyébként sem lenne remény arra, hogy a Ház Franciaország óhajának megfelelő határozatot hozzon. Az államtitkár utalt arra is, hogy az amerikai közvélemény felfogása szerint az Egyesült Államok barátságosan jártak el Franciaországgal szemben, mert az 1926-i egyezségben valójában elengedték azokat a kölcsönöket, amelyeket Franciaország a háború alatt vett fel az amerikai kincstártól és Franciaország visszatérítését azokra az adósságokra mérsékelték, amelyek a háború utáni időkből származnak. Politikai körökben azt hiszik, hogy a képviselőház pénzügyi és külügyi bizottsága a pénzügyi egyezmények ratifikálása mellett fog állást foglalni. A fenntartások tekintetében valószínűleg azt az eljárást követik, hogy a ratifikálás előtt a képviselőház határozati javaslatot fogad el, amelyben fenntartással él arra az esetre, ha Franciaország fizetőképessége csorbát szenvedne. Daladier, a radikálisok vezére, kijelentette, hogy az egyezségek fájdalmas áldozatot jelentenek ugyan, mégis megszavazzák, de hozzátette, hogy a párt ragaszkodik ahhoz a fenntartáshoz, hogy Franciaország egy Krajcárral sem fizet többet, mint amennyit Németországtól kap. Caillaux hasonló szellemben nyilatkozott és kiemelte, hogy a miniszterelnök felfogása szerint nem lehetett volna több eredményt elérni annál, mint amennyit az ő pénzügyminisztersége alatt létrejött washingtoni egyezmény Franciaország számára biztosított. a francia kormány kéréseiRÁDIÓNegymaga moss HUTTER JÓZSEF __* j — _ levelező-Kérjen IXICg old lapon SZAPPANGYÁR-OLAJIPAR R.T. Budapest 4., Postafiók 46. ingyen nagymenett ! Megtalálták a Numanciát: valamennyi utasa életben van 'Byrd a 'Délisarkon új földet fedezett fel, újságíró óceánrepülése, szerencsétlenség a Bodeni tavon: mozgalmas Két nap az avianca történetében MADRID, júl. 1. A péntek óta elveszettnek hitt Franco, Ruiz de Alda, Gallarza és Madaraiga spanyol óceánrepülőket a Numancia repülőgépen kényszerleszállás után az Azori-szigetek mellett az angol Eagle hydroplán anyahajó két repülőgépe szerencsésen megtalálta. A repülők a körülményekhez képest jól érzik magukat. A leszállás helye 36 fok 28 perc északi szélesség és 24 fok 14 perc nyugati hosszúság alatt volt. Ezt a jelentést az Eagle a brit admirálisnak is leadta. A spanyol óceánrepülőket az Eagle hajó felvette és Gibraltárba szállította A Numancia meglehetősen sérült állapotban volt. A híradást Gibraltárban hivatalosan tették közzé és a lakosság körében határtalan lelkesedést keltett. A tömeg lelkesen tüntetett a spanyol konzulátus épülete előtt. Franco őrnagy a Numancia kalandos napjairól MADRID, júl. X. Franco őrnagy a Numancia kalandos útjáról, az Eagle angol repülőgépanyahajó fedélzetéről szikratávirati jelentést küldött a spanyol haditengerészeti minisztériumnak. A Numancia, Franco őrnagy naplószerű jelentése szerint június 21-iki startja után a 22-ére virradó éjszaka ködben átrepült azAzori-szigetek fölött s a hajnali órákban a szigetcsoporttól délkeletre kénytelen volt leszállani, hogy a repülőgép földrajzi helyzetét megállapítsa. Ekkor a pilótáknak már igen takarékosan kellett beosztaniuk benzinkészletüket. Miután a tenger felszínéről újra felszállottak, Fagale felé vették útjukat, azonban az erős ellenszélben nem tudtak előbbrejutni s kénytelenek voltak benzinhiány miatt mintegy negyven mérföldnyire Fayale előtt a tengerre leszállani. A nagy vihar déli irányban kergette a hidroplánt, amely másnapra már mintegy 120 mérföldnyire távolodott el Fayale-tól. A vihar akkorra már ha A kipányvázott tyúk írta BETHLEN MARGIT Régen, nem volt kipányvázva. Szabadon járt-kelt a ház körül, kapirgált, kotkodácsolt, ha a kakas talált egy kukacot és ezt hangos szóval tudtokra adta tyúkjainak, ész nélkül rohant oda a többivel együtt és mindenképpen igyekezett a jó falatot a maga számára megkaparintani, egyszóval úgy viselkedett, mint ahogy az rendes, pettyes, kendermagos, jóravaló tyúkhoz illő. Semmi oka sem volt arra, hogy elbarangoljon. Ott volt a ház mögött a szép, nagy, kincsekben és természeti szépségekben gazdag szemétdomb, melyről a kakas hajnalonkint oly királyi fenséggel üdvözölte és hirdette a nap feljöttét, ott volt az udvar, teliszórva konyhahulladékkal és mögötte a kert, melynek bokrai között ezer meg ezer kövér hernyó hemzsegett. — Jó volt itt élni és tyúknak lenni. De azóta történt valami. Először emberek jöttek, rendetlen, nagyhangú emberek, kik sem a szakácsné, sem a háziasszony fajtájához nem tartoztak. Csöbröt ugyan vitték kezükben, de abban nem eledelt tartottak, hanem valami nyúlós, fehér, kellemetlen folyadékot, melyből por lett, amikor megszáradt. Ezt aztán a ház falára kenték, teljesen ok nélkül. Különben is folyton babráltak rajta, amitől aztán a ház megnőtt, de nem egyenletesen, hanem az egyik oldalán, épp ott, ahol a szemétdomb állott. Addig, addig nőtt, amíg szegény szemétdombot, az udvar díszét és a baromfinemzetség örömét teljesen kiszorította. Szekérre rakták, elfuvarozták, ki tudná megmondani, hogy hová! A kakas azóta is búskomor, alig-alig hallani hangját, szégyenkezve kapirgál az udvaron, ahonnan száműzték királyi trónját. Tyúkjai is mintha kevesebb tisztelettel rohannának hívására. Aztán még valami történt. A kertbe idegen ember vette be magát. Furcsa szerszámot hordott állandóan kezében, olyan botforma és a végén keresztbe fadarab, kiálló pálcikákkal, azzal kaparta szüntelenül a földet. Hogy miért, azt a tyúk nem tudta elképzelni. Talán viszket a föld háta? Mindenesetre alkalmatlan volt, mert minden ennivaló, ami az udvaron feküdt, beleakadt és aztán eltűnt. Tisztára éhen lehetett halni, mert ha meg hernyóra vadászott a bokrok között, onnan is elhessegette az a jött-ment idegen. A szakácsné teljesen a tyúkok partján volt, össze is veszett egynéhányszor ellenségükkel, de az mérgesen visszakiabált: — Ha pedig a rongyos tyúkjait a kertembe ereszti, agyoncsapom őket, agyon én! Kösse őket pórázra, vagy zárja a konyhába, vagy ültesse hintóba és vigye kocsikázni, de az én kertemben ne lássam őket, megértett? — Pedig épp most kellett volna leginkább eleség után járni, mert két hét óta kikeltek a kiscsibék és azt mindenki tudja, hogy tisztára szórt eleségen nem fejlődik jól az apróság. Mivel tehát az udvaron nem volt étel, a kertből pedig kitiltották őket, miként annakidején Évát és Ádámot a paradicsomból, szegény tyúk mit tehetett egyiket, csatangolni kezdett a szomszéd földeken. De ezt meg a szakácsné nem szerette. Mikor esténkint kis rajával a konyha elé érkezett, korholó szóval fogadta: Addig, addig mászkálsz, míg valamennyi csirkédet ellopják, te buta! — mondta már többször, ami különben a tyúkra semmi mélyebb hatást nem tett. Másnap reggel újra útnak indult. Egy nap azonban a szakácsné reggel megfogta, zsineget kötött lábára, kivitte a kert mellett elterülő rétre, ott kis cöveket ütött a földbe és a zsineg végét ráhurkolta. — Így ni, most aztán nem fogtok elszéledni, — mondta elégedetten. A tyúk nem értette a dolgot. Eleinte megpróbált csibéi után szaladni, de a zsineg visszarántotta. Aztán a másik irányba indult, de valami ott sem engedte tovább. Végre leült és kétségbeesetten hívni kezdte csibéit. Azok oda is rohantak, de mikor látták, hogy nincsen eleség, újból elszéledtek. Ez így tartott késő estig, amikor aztán jött a szakácsné és szabadon bocsátotta. A tyúk testileg-lelkileg elgyötörve, baktatott hazafelé. Lassanként aztán megszokta ezt az állapotot és a régi szép, szabad élet szinte álomnak tűnt. Jönni-menni, ahogy jól esik, vezetni a csibéket, tanítgatni őket, kapirgálni, nem csak ülni egyhelyt tehetetlenül és ha veszélyt érez, hívni, hívni őket, kétségbeesetten. Mert sok a veszély a mezőn; idegen emberek, kóbor kutyák és macskák és mindenekfölött a csibék sötét, hatalmas ellensége: a héjjá. Mikor, mint kis fekete pont, feltűnik az égen, a tyúk már minden idegszálában érzi, hogy közeleg. És rémül, éles rikoltására a legmerészebb csibe is hanyathomlok menekül védőszárnya alá. Aznap is úgy történt. Estefelé járt már idő, a tyúk minuntalan a kert felé pillantott, hogy jön-e már a szakácsné. Hirtelen, mint villamosütés, szaladt végig rajta a tudat: a héjjá. Meglátta-e, vagy csak megérezte, ő maga sem tudta volna megmondani, de rekedt, rikácsoló hangjára az elszéledt csibék rohanva igyekeztek feléje. De a veszély versenyt száguldott velük. Nagyobb, sötétebb lett a lecsapódó fekete felhő, a tyúk reszkető, remegő kitárt szárnyakkal állott a feszesen meghúzott zsineg végén. Csak engedné, csak eresztené, hogy megbújna velük együtt a közeli bokor gallyai alá, ahová nem üldözné a szörnyű ellenség, de így, így a szabad mezőn ... végre, végre mind alája bújtak, mind-mind, kivéve egyet, a legkisebbet, az ő kicsi sárga pelyhes kedveltjét! Ki lesz gyorsabb, az utolsó, kicsi, parányi élet, vagy a lecsapódó sötét fekete halál? Egyszerre ért el hozzá mind a kettő. A sötét szárny árnyéka reáborult a kis sárga világos foltra ... És ekkor a tyúk felugrott a levegőbe, egyenesen neki a héjjának, mialatt a csibe nyílsebesen siklott alája. A lecsapódó karmok a tyúkanya védőleg előrenyújtott nyakába ragadtak. A kis csibe ekkor már rémülten megbújva szorongott a többi között. Mikor a szakácsaié néhány perc múlva odaérkezett, a csibék fölött ott feküdt a pettyes, kendermagos tyúk, halálában is őrködve kicsinyein. talmas orkánná fajult és a repülőgépet Santa Maria felé sodorta. Június 24. és 27-ike között a négy spanyol pilóta a géppel együtt a nyílt tengeren a szelek játékszere volt. Június 29-én a pilóták már-már azzal számoltak, hogy utolsó óráikat élik. Ekkor fedezte fel őket az Eagle angol repülőgépanyahajó, amely fedélzetére vette a hajótörötteket. Spanyolországban nagy lelkesedéssel és leírhatatlan örömujjongással fogadták a repülők szerencsés megmenekülésének hírét. A város lobogódíszt öltött, a harangok megkondultak és küldöttség vonult az angol nagykövetség elé. A nagykövetnek ismételten meg kellett jelennie a palota erkélyén, hogy spanyol beszédben köszönje meg az ünneplést. A nagykövetet elárasztották üdvözlő táviratokkal és virágokkal. Primo de Rivera személyesen fejezte ki a követ előtt háláját a repülők megmentéséért. A spanyol király, aki éppen Angliában tartózkodik, György angol királynál szintén személyesen fejezte ki a spanyol nép háláját az angol tengerészeti aviatikusok értékes és sikeres segítségéért. A megmentés örömére elengedték a legutóbbi lázadásban résztvett tüzérezred büntetését és így az ezrednek nem kell Marokkóba mennie. Byrd új földet fedezett föl a Déli sarkvidéken WASHINGTON, jún. 30. (A Budapesti Hírlap távirata.) Byrd ezredes, az ismert sarkkutató a belügyminisztériumhoz intézett dróttalan táviratában közli, hogy a Déli-sarkvidéken többezer négyzetkilométernyi szárazföldet fedezett fel. Repülőgépéről fényképfelvételeket készített a szárazföldről és tudományos kutatások céljából több ízben le is szállott a földrétegre. A most felfedezett szárazföldön hegylánc vonul végig, amelynek legmagasabb csúcsai ötezer láb magasságúak. A Chicago Tribune szerkesztője Európába repült NEW YORK, júl. 1. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Chicago Tribune repülőgépet vásárolt, amely szombat délután a rooseveltfieldi repülőtérről Európa felé startolt. A repülőgép Antin Bowler gyártmányú és fedélzetén Gast és Cramer pilótákon kívül a lap szerkesztője, Wood is résztvesz az utón. A repülőgép többszöri közbenső leszállással Kanadán, Islandon és Norvégián át Beerlinbe akar repülni. Az út előreláthatóan öt napig tart. A pilóták és a lapvállalat nem új rekord felállítására törekszenek, hanem az Amerika és Európa közötti legjobb útvonalat akarják kitapasztalni. A pilóták továbbá be akarják bizonyítani, hogy Csikagó az európa-amerikai légi forgalom legalkalmasabb kiinduló pontja. PARKER CRAMER, a legújabb óceánrepülő pilóta Repülőszerencsétlenség a Bodenitavon, öt halottal LINDAU, júl. 1. (A Budapesti Hírlap távirata.) Szombat este a Schacheni-öbölben egy hidroplán a Bodeni-tóba zuhant. A repülőgép oly hatalmas erővel zuhant a víz felszínére, hogy teljesen összetört és pillanatok alatt elmerült. A repülőgép utasai közül öten a vízbe fulladtak, ketten súlyosan megsebesültek. A hidroplán nemrégiben készült el és első útját abszolválta ez alkalommal. Az út sikerült, azonban a leszállásnál a gép elvesztette egyensúlyát és lezuhant. A két súlyos sebesültet a közelben tartózkodó motorcsónokok mentették ki és szállították partra. A halálos áldozatok közül négynek a holttestét sikerült eddig kihalászni. A pilóta a géppel egyetemben a tó fenekén van. Faloutot degradálták és 19 évi börtönre ítélték PRÁGA, júl. 1. (Cseh Távirati Iroda.) Falout Jaroslav 34 éves irodai szolgálatra beosztott kapitányt ma a köztársaság védelméről szóló törvény alapján, továbbá a katonai büntetőtörvénykönyv határozatai alapján katonai titkok elárulása és csalás miatt degradálásra és 19 évi súlyos börtönre ítélték.