Budapesti Hírlap, 1929. augusztus (49. évfolyam, 172–196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

hetik többé együtt volt munkatársaivá, majd annak az óhajának adott kifejezést, hogy az új kormány működése minél teljesebb sikerrel járjon. Brimd a szószéken PÁRIZS, júl. 31.A képviselőház ülését ma délután három órakor nyitotta meg Borisson elnök, aki nyomban felolvastatta a rendkívüli ülésszak egybehívásáról szóló kéziratot. Briand miniszterelnök a közép és a baloldal tapsaitól kísérve lépett a szószékre, hogy felolvassa a kormány nyilatkozatát. A Ház egyhangúlag helyeselt, amikor Briand mielőbbi felgyógyulást kívánt a volt miniszterelnöknek. Amikor a miniszterelnök utalt arra, hogy a radikálisok nem voltak hajlandók belépni a kormányba, a baloldal padjain nyugtalanság támadt. Beszéde befejeztével a miniszterelnököt újból lelkesen ünnepelték a közép és a jobboldal padsoraiból. „Létérdekünk, hogy Hágában megvédjük Franciaország jogait és érdekeit" PÁRIZS, júl. 31. (Havas.) A miniszteri nyilatkozat, amelyet a képviselőházban Briand miniszterelnök, a szenátusban pedig Barthou igazságügyminisztert olvasott fel, bevezetőben mély hódolattal fordul Poincaré személye felé és minél előbbi gyógyulást kíván a volt miniszterelnöknek, akit betegsége megakadályozott abban, hogy rendkívül súlyos órákban vállalt munkáját elvégezhesse. Az új kormány tagjai társai voltak a volt miniszterelnöknek ebben a vállalkozásban és azért maradtak együtt, hogy befejezhessék ezt a művet. A nyilatkozat utal ezután arra, hogy a két előző kormány rendbehozta a pénzügyeket, helyreállította a költségvetés egyensúlyát, biztosította a pénz stabilitását és rendezte az ország külső adósságait. Ez tette lehetővé, hogy néhány napon belül egybeüljön a hágai értekezlet, amelyen Franciaország legfontosabb gazdasági és erkölcsi érdekeinek biztosításáról lesz szó. — Azt hisszük — folytatja a nyilatkozat, — hogy erre való tekintettel megteremthetjük egymás között az egyetértést. Reméljük, hogy azok is megkönnyítik szavazatukkal nemzetközi feladatunk elvégzését, akik legnagyobb sajnálatunkra nem fogadták el ajánlatunkat és nem vettek részt a kormányzásban. A mostani óra elég komoly ahhoz, hogy igazolja minden egyéb szempont feláldozását a külpolitika szükségletei érdekében. Talán nem túlzott kívánság, ha a mostani körülmények között három hónapi „fegyvernyugvást“ kérünk. — A hágai értekezlet fontos állomása lesz a béke megszervezésének. Létérdekünk fűződik ahhoz, hogy megvédjük Hágában Franciaország jogait s érdekeit. Ez a mi programmunk, sőt elmondhatjuk, hogy jelen pillanatban ez a mi egyedüli programmunk. Hogy ennek a feladatnak megfelelhessünk , hogy az értekezleten kellő tekintéllyel léphessünk föl, ebből a célból szükségünk van az önök bizalmának megnyilvánulására. Olyan súlyos felelősséggel állunk szemben, amelynél súlyosabb még egyetlen kormányra sem nehezedett a háború befejezése óta. Az önök támogatásával készek vagyunk vállalni ezt a felelősséget. A képviselőház 325 szavazattal 136 szavazat ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. A szocialisták a ma délelőtt tartott értekezlet határozata alapján a kormány ellen szavaztak. A radikálisok — ugyancsak párthatározat alapján — tartózkodtak a szavazásban való részvételtől. A jobboldali pártcsoportok zárt sorokban szavaztak a kormány mellett. Mindent az újabb háború megakadályozásáért A kormány általános politikájához több szónok szólott hozzá. A felszólalásokra válaszolva, Briand miniszterelnök jelezte, hogy a hágai értekezlet után ismét a parlament elé jön, hogy a parlament felelősségének bevonásával ratifikáltassa azt, amit Hágában végeztek. Ha azután a hágai határozatok következtében megtisztul a nemzetközi légkör, akkor természetesen a belpolitika ismét szóhoz juthat. Ma azonban arra kell kérnie a pártokat, hogy ne feledjék el a jelenlegi helyzetet. Az ország borzalmas háborút élt át, azt akarja mindenekelőtt, hogy a kormány és a parlament tegyen meg minden lehetőt újabb háborúk megakadályozása céljából. Az ország minden polgára átérzi, hogy amikor — Hát ami igaz, az igaz. A piktor amire vidám gyerek és kitűnő sakkpartner! A leány nem is válaszolt, hanem faképnél hagyta az értelmetlenül utána bámuló öreget★ A templomfestés pedig nagyszerűen haladt és úgy látszott, hogy egy-két hét múlva kész is lesz. Egy napon Balázs Bálint boldogan újságolta a papnak: — Főtisztelendő uram, vasárnapra szépen felöltözve visszaadom a templomát, én meg a pogány füttyömmel pusztulok belőle. Nem örült a pap a hírnek. Lehukkadt a feje és csendes, értelmetlen szavakat mormogott maga elé. Balázs Bálint az utolsó délutánok valamelyikén gyönyörfödve nézte végig egész munkáját és gondosan ügyelt arra, nincse-e valahol javítani való? A kora őszi nap még a nyári lendület erejével hajigálta be sugárkéveit a templom ablakain át. A színes üvegen keresztül lefojtottan, átszűrten zuhogott be a fény és tompán világította meg a festő remekbe készült munkáját. Balázs Bálint a keskeny deszkapallón át egész hátra húzódott a kórusig, átlépett az erkély szelíd hajlású korlátján és onnan nézett végig a templomi munkán. Nagyon megelégedett volt és annyira elmerült a boldog csendben, hogy meg se hallotta a közeledő, puha lépéseket. Darvassy Katóka bárónő mögéje állott s maga is gyönyörködve nézett végig a pompás alkotáson. Alakján karcsú vonalban ömlött el a hófehér ruha. Nagy szeme kerekre tágulva itta a csodát, feje tartásának gőgös keménysége enyhült, meghatottan és átszellemült® állott a művészet hatalmas igézete alatt s amikor megszólalt, maga is megdöbbent hangjának sohasem hallott meleg tónusán. — A munkája igazán gyönyörű. Balázs meglepett® fordult hátra és csak hosszabb szünet után köszönte meg a látogatást és a dicsérő szót. Katóka mintha meg se hallotta volna, folytatta: — A legcsodálatosabb az, hogy az egész templom mosolyog. Csupa derűs ragyogás, csupa tiszta fény minden! Az angyalok arca nevet, a szentek mosolyognak, a szent család csupa napsütéses élet, nincs sehol szenvedés, nem látni bánatos tekintetet, az ember lelke fölszabadul, ha körülnéz, nem nyűgözi le a fájdalom, nem szorong benne a mártírhalál gyötrelme, nem fekszi meg a misztikum súlya, hanem ujjongva emelkedik az égre és amikor imádkozik, úgy érzi, hogy Istenhez dalol és szeret! Azt hiszem, hogy maga itt, ebben a kis templomban az élet templomát festette meg... Nagyon szép!... A festő arcán boldog meglepettség suhant keresztül. — A legnagyobb öröm ért most engem bárónő. Ön volt az első, aki megértette munkámat ! Katinka zavarba jött. Ő ellenséges szándékkal kereste föl a templomot. Játszani, kacérkodni akart. Diadalmaskodni szeretett volna a férfin és bosszúját egyetlen kacaj kegyetlenségébe akarta összesűríteni. S a festő csodálatos művészete az első pillanatban lefegyverezte. Előtte állott az izmos, daliás alak, magasan ragyogott a büszke, nyílt homlok s a két szem vidám tűzben ragyogta feléje az életet. Hirtelen érthetetlen melegség szállotta meg, feléje nyújtotta kezét és puha, bársonyos tenyerét benne hagyta a férfi kemény, ruganyos tenyerében. Érezte, hogy most találta meg a mosolyt, a napsugarat, az életet! Sokáig állottak így együtt némán a templomi csöndben, érezték, hogy a szívük megtelik ujjongó tavaszi imával és maguk sem tudták hogy történt, egyetlen ,forró csókba zuhant össze áhítatos ajkuk... Balázs Bálint átadta a templomot. Özv. Darvassy báróné, a leánya és az öreg pap sugallatára, meg akarta vele festetni a maga és a leánya arcképét, de ő nem vállalta. Azt mondta, hogy messze, a hegyek között, már várja őt egy másik templom, oda kell mennie, hogy megcsinálja ... Magában pedig érezte, hogy ez a kis templom volt az utolsó, amit a diadalmas élet mosolyán keresztül festett ki... A következőben már b®ne lesz a bánat, a szenvedés, a könny... * Egy évvel később ugyanebben a templomban vezette oltárhoz báró Darvassy Katókát Rónay Ferenc gróf. Amikor az öreg pap áldását adta az oltár előtt a fiatal párra, a szép m®yasszony szeme elborultan szaladt körbe a templom napsugaras freskóin s úgy érezte, hogy a lelke templomából most szaladt ki az utolsó napsugár... Budapesti tton» Csütörtök, 19569 Mimitot film* a francia miniszterelnök Hágába megy, akkor nem szabad helyzetét meggyengíteni. Az interpelláiókra válaszolva, Briand annak a reményének adott kifejezést, hogy a Young-tervezetet jóváhagyják. Ha ez a tervezet hatályba lép, akkor Franciaország nem fogja többé türelmetl® hitelező módjára szorongatni adósát és megszűnik Franciaország és Németország között az a mostani állapot, amely megakadályozta az igazi békét, meggátolta a közeledést és tápot adott a soviniszták izgatásának. Az Egyesült Államoknak is érdekes, hogy Európában végre megszűnjék a mostani anarchisztikus állapot. Iparkodását ebb® a szellemb® fogja tovább folytatni A miniszterelnököt beszéde befejeztével a jobboldalról, középről, sőt egyes baloldali padokról is meg-megújuló ünneplésben részesítették. Briand beszéde után a Ház 590 szavazattal egyhangúlag elfogadta az adóteherkönnyítésekre vonatkozó javaslatot. Utána Briand felolvasta a rendkívüli ülésszak bezárásáról intézkedő rendeletet és az ülést berekesztették. A szenátusban PÁRIZS, júl. Sí. A szenátusban Barthou igazságügyminiszter olvasta fel a kormánynyilatkozatot. A szenátus a kormánynyilatkozatot teljes csendben hallgatta végig s az igazságügyminiszter szavait csak akkor szakította félbe hangos tetszésnyilvánítás, midőn Barthou a kormánynyilatkozatnak Poincaré érdemeit méltató részét olvasta fel. A nyilatkozat felolvasása után az ülést félbeszakították. MACDONALD az angol üzletember józanságával tárgyal Dovgalevskyvel LONDON, július. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Anglia és a szovjet közt való diplomáciai viszony megindítása lényegesen más körülmények közepette megy végbe, mint ahogy azt Moszkvában elképzelték. A munkáspárt győzelmének hírére először nagyon is optimisták voltak a szovjet urai, később pedig egyszerre a másik végletbe estek. Ez pedig élénk®imutatja, hogy Moszkvában milyen kevés megértés van az angol politika, az angol psziché iránt. A szovjet mindig illúziókat táplált Angliával szemben. Még Lenin is, a legnagyobb bolsevista. Be van bizonyítva, hogy Lenin 1921-től egész® 1923-ig, mindenkitől, aki Angliából jött, azt kérdezte, hogy: — Meddig, azaz hány hétig vagy hónapig kell még az angliai forradalomra várnii. Lenin utódjai idővel kissé szerényebbek lettek. De még ők is állandóan elkövetik azt a hibát, hogy azt várják a munkáspárttól, hogy a világbolsevizmust valamiképpen elő fogja mozdítani. Nos, ez a várakozások csak a legkeserűbb csalódásokra vezettek. Nagyon is hamar fel kell majd ismerniök, hogy a munkáskormány egyáltalában nem táplál semmilyen szocialista érzelmeket Oroszország iránt, hanem csakis az angol üzletember józan megfontolása vezeti. Amikor a szovjet párizsi nagykövete, Dov galevsky Londonba jött, Moszkvában igyekeztek azt hangoztatni, hogy nagykövetük nem „bizonyos“ vitás kérdésekről, hanem csupán „a diplomáciai viszony megkezdésének procedúrájáról“ fog tárgyalni MacDonalddal. MacDonald meg akarja nyerni a polgárío®egek bizalmát MacDonaldnak a szovjettel szemben való magatartását megmagyarázza, hogy ő számít arra, hogy előbb-utóbb újabb választások lesznek Angliában, amelyből MacDonald az eddigi aránylagos többség helyett abszolút többséggel akar kikerülni Ennélfogva ő mintegy „próbakormányzásra“ törekszik. A kormányzása alatt tehát mindenekelőtt meg akarja nyerni magának a nagy polgári tömegek bizalmát. És ezért nem akar a bolsevistabarátság, vagy a politikai hazardéria látszatába esni. MacDonald annyira mérsékli magát, annyira „polgári politikus“ akar lenni, amennyire az csak lehetséges számára. Innen van, hogy MacDonald könnyen túlteszi magát Szovjet Oroszországon. De más oka is van annak, hogy miért nem akarja MacDonald sürgősen keblére ölelni a szovjetet. Az angol kereskedelmi és ipari körökb® az utóbbi időben jelentékenyen csöndesebb lett az a jelszó, amely tavasszal még oly hangos volt, hogy: fejleszteni kell az angol-oroszkereskedelmi összeköttetést. Mind® jel arra vall, hogy az az angol gazdasági delegáció, amely májusban Oroszországban járt, bizonyos fokú csalódottsággal tért vissza. A delegáció máig sem adta a jegntését és amint hírlik, az nem sok bátorító tényre fog rámutatni. A delegáció egy része pedig a tárgyalások megszakításával tért vissza Moszkvából és Londonba érve, sietett közzétenni azt a nyilatkozatát, amely lesújtó a szovjet gazdálkodásra nézve. mellett Angliában rossz név® veszi a szovjet azt is, hogy míg az angol petróleum részvényesektől az oroszok által kisajátított petróleumművekért nem akartak kártérítést fizetni, addig a szovjet amerikai petróleumvállalatokkal szemben ilyesmire hajlandó volna. Kommunista agitáció a világbirodalomban Emellett azonban nagyon kedvezőtlenül befolyásolja az angol-orosz viszonyt a bolsevista propaganda is. Ez a probléma ma még nagyobb szerepet játszik Angliában, mint játszott 1924-ben, amikor éppen e miatt szakították meg az angolokdiplomáciai viszonyukat a szovjettel. 1924 óta ugyanis egyre erősödött a kommunisták aknamunkája Indiában. Az oroszok megtöbbszörözték propagandájuk intenzitását az angol világbirodalom minden részében. Ez a kommunista propaganda azt hirdeti, hogy MacDonalddal szemben még erősebb agitációra van szükség, mert a munkáspárt kormánya nem más, mint a kapitalista racionalizálás és a háborús szellemnek a kormánya. Augusztus elsejére Angliában is beígérték a vörös internacionálé napjának megrendezését. Az angol közvélemény a szovjet és Kína összeütközésében is egyik jelét látja Moszkva imperializmusának. Így kevés hijján háborúra került a sor és az angolok arra gondolnak, hogy hasonló konfliktusba keverheti Anglia bármelyik más államot is, például az angol birodalom valamely részét. • Mindebből arra lehet következtetni, hogy az angol kormány ha meg is kezdi a diplomáciai viszonyt a szovjettel, csak a legnagyobb elővigyázatossággal fogja azt megtenni." Amikor MacDonald kikötötte, hogy csupán előzetes tárgyalás alapján hajlandó megkezdeni a diplomáciai viszonyt, szovjettel, ak£or jelét adta nemcsak annak, hogy önérzetesen kíván szembenézni Moszkvával, hanem annak is, hogy nem túlságos respektussal fog velük szóba állni. POPOFF GYÖRGY. ■ Moszkva az angol adófizetők zsebére nem kaphat szubvenciót y Avnrw *%i A Times vezérckrke A Pravda az angol-orosz tárgyalásokkal foglalkozva kifejti, hogy az angol szocialista diplomaták követeléseire a szovjet ellenkövetelésekkel fog válaszolni és követelni fogja az Arcosnál tartott házkutatás alkalmával okozott összes károk megtérítését, továbbá biztosítékokat Angliától a szovjetellenes propaganda megszüntetésére és általában az angol diplomácia kihívó magatartásának javulására. Végül követeli fogják az angol hivatalos körök és az orosz csenforradalmárok közötti összeköttetés megszüntetését. tartja ugyan az összeköttetés felvételét, de utal arra, hogy az angol-orosz külkereskedelem úgy sem volt tényleges, viszont Amerika, amely nem iserte el a szovjetet, ennek ellenére sokkal többet exportál Oroszországba, mint — Németország kivételével — bármely más ország. A lap szerint, ha a szovjet nem túlságosan követelhető, akkor a megbeszélések idővel eredményre vezethetnek, de arról szó sem lehet, hogy az angol adófizetők zsebének terhére szubvenciókat szavazzanak meg Moszkva javára, vagy hogy az 1924- ben biztoított garanciákról lemondjanak.