Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-23 / 241. szám

Némileg megjavult a terménytőzsde irányzata a búza 10, októberre 8, márciusra 13, má­jusra 14, a rozs márciusra 7, a tengeri 25, májusra 13 fillérrel drágult. Ma valamivel kedvezőbb volt a termény­­tőzsde irányzata, mint az elmúlt napokban. Bár ez irányzatváltozás csak csekély áremel­kedéseket vetett felszínre, mégsem szabad le­kicsinyelnünk jelentőségét, mert a napok óta tartó kedvezőtlen helyzet megszűnését, vagy legalább is félbeszakadását jelenti. A javulás a külfödi piacok hatására indult meg. Saj­nos, mindvégig erőtelen maradt, s elsősorban ez az oka annak, hogy a felsoroltaknál na­gyobb árjavulásokat nem bírt produkálni. A spekuláció egyelőre tartózkodást tanúsított a javulással szemben, nem kezdte meg fedezési vásárlásait. Igaz viszont, hogy kínálatával is felhagyott. Ennek következtében a forgalom a hangulatváltozás ellenére is rendkívül cse­kély maradt és a készárupiacon például mind­össze 19 vágón búza és 5 vágón rozs cserélt gazdát A határidőpiacon kivétel nélkül minden ter­mény drágult, bár csak kis mértékben. A készárupiacon a kenyérmagvak közül csak a búzának sikerült árnyereséget szerez­nie. Ez sem volt túlságosan jelentékeny, mert bár nyitáskor 15 fillérrel kedvezőbben árul­ták a búzát, mint a tegnapi zárlatkor, ez ár­nyereség egy része a tőzsdeidő folyamán ve­szendőbe ment, s így a búza záróára csak 10 fillérrel volt kedvezőbb a tegnapi zárlatnál. A rozs ára változatlan maradt A takarmánycik­kek közül tengeri iránt mutatkozott némi ér­deklődés, amelynek eredményeképpen e cikk 25 filléres árnyereséget szerzett A lisztpiac árai változatlanok, a tőzsde kö­zönsége azonban meglehetősen nagy érdeklő­déssel várja, hogy milyen helyzet fog kiala­kulni a fővárosi és a vidéki malmok árainak rendkívül nagy különbségéből. Lecsengetés után megszűnt a javulás és ár­nyalati árveszteségek kerültek felszínre. Takarékosság az államháztartásban és a mezőgazdaság írta Koós Mihály, ny. államtitkár az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója Az utóbbi esztendőkben megduzzadt ál­lami költségvetés egyensúlyát csak az adó­alanyok legerősebb igénybevétével lehetett fenntartani. Elérkeztünk ahhoz a pont­hoz, amikor gyakran nem a jövedelem, hanem a vagyon fedezi az állami kiadások számára szükséges szolgáltatásokat. Különösen a gazdaközönség sorában találunk számtalan esetet arra, hogy a jövedelmi adót a va­gyonra fölvett adósság segítségével fizetik. Nincsen tehát senk, aki ne fogadná örömmel azt a hírt, hogy az államháztartás vitele körül a takarékosság most már fokozottabb érvényesülést nyer. A takarékossági politika első ténye — mint hírlik — az lesz, hogy a legközelebbi költségvetésben az egyes tárcák kiadásait öt százalékkal csökkentik. Kormányzati áganként tehát a kiadások lineáris apasztá­­sával számolhatunk. Kérdés, váljon gazda­sági szempontból helyes-e a lineáris kiadás­­csökkentés, vagy sem? Köztudomású, hogy a szükségletkielégítés mértékét a rendelke­zésre álló fedezet szabja meg. A szükségle­tek kielégítése pedig olyan sorrendben tör­ténik, hogy előbb az elsőrendű szükségletek kielégítéséről gondoskodunk s csak ennek megtörténte után válik időszerűvé a másod­rendű szükségletek kielégítése. Itt tehát a differenciálás elve érvényesül. Ha számba is vesszük azt az elvet, hogy az államház­tartásban bizonyos mértékig nem a rendel­kezésre álló fedezet határozza meg a szük­ségletek kielégítését, hanem a szükségletek­hez kell igazítani a bevételi források jöve­delmezőségét, mégis amikor arról van szó — és nálunk most ez az eset , hogy közte­herviselési érdekből az adónyomás enyhítése céljából kell apasztanunk kiadásainkat, ak­kor hiba lenne ezt megkülönböztetés nélkül lineáris alapon foganatosítani. Bizonyos rendszerre van szükség, a rendszer alapté­tele pedig csak az az elv lehet, hogy ott apasztjuk a kiadásokat, ahol azok nem elsőrendű államháztartási feladatokat fedez­nek. Ott pedig, ahol a kiadások valójában gazdaságpolitikai célokat szolgálnak, tehát ahol közvetve a termelés fokozását is előse­gítik, ott mellőzzük a kiadások csökken­tését. Ha életbevágó fontosság tekintetében van különbség az egyes érdekek között, ma a gaz­dasági érdek az, amely előtérbe állítandó. Te­hát mindennél fontosabb a gazdasági helyzet orvoslása. Ehhez pedig igen sok vonatkozás­ban szükség van az állam egyenes segítségére és anyagi áldozataira. Mivel a gazdasági élet nyomottsága, különösen pedig a mezőgazda­ság rendkívül súlyos helyzete egész európa­­szerte általános, így fogja fel ezt a kérdést minden ország és az állam rendelkezésére álló anyagi eszközökkel legelsősorban a gazdasági bajokat igyekszik orvosolni. Ott megbontani tehát a költségvetési keretet és lefaragni, ahol az gazdasági bajokat hivatott orvosolni, cél­szerűtlen. Az államháztartásban alkalmazandó taka­rékoskodásnál a kiadások egyenlő mértékű csökkentésének eszközével élhetünk. Vegyük revízió alá a különféle állami kiadásokat és takarékoskodjunk az érdekek fontossági sor­rendje szerint. Nem lehet kétséges, hogy e mérlegelés során ma a gazdasági életet támo­gató állami kiadások követelnek legalább is teljes kíméletet és ez előtt ma minden más ér­deknek meg kell hajolnia. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés alátámasztása mind egyformán fontos.­ Ne ezek között, de ezek és egyéb nem közvetlen gazdasági érde­kek között tegyünk különbségeket. Olyan éle­sen kifejezett ebben a kérdésben a társadalom helyzete, hogy nem lehet nehéz az érdekek sorrendjét megállapítani. Érezzük mindnyá­jan, hogy egész társadalmunknak máris meg­van ebben a tekintetben a készen kialakult ítélete. Le kell vonnunk ez ítélet követelményeit és ha társadalmunkat a további elszegényedéstől és annak mindennemű következményeitől meg akarjuk menteni, legyen bátorságunk a filisz­­terség vádját is elviselni, amíg legalább vala­melyes gazdasági megkönnyebbedés be nem következik. Ebben az esetben a takarékossági politika eredményes lesz és nem fog kedvezőt­lenül visszahatni az egyes termelési ágakra, elsősorban a mezőgazdaságra. ­ Elhalasztották a Földhitelbank kény­szeregyezségi tárgyalását. Október 29-re volt kitűzve a Földhitelbank kényszerfelszá­molási ügyének tárgyalása. A hitelezői cso­portok körében megindult tárgyalások alap­ján remény mutatkozott arra, hogy sikerül az intézet ügyeit úgy rendezni, hogy a hitelezők kielégítési esélyei megjavuljanak. Azért már fölmerült az az óhaj, hogy egyfelől a tárgya­lások lefolytatása, másfelől pedig költségkímé­lés céljából helyes lenne a tárgyalás elhalasz­tása A vagyonfelügyelő részéről konkrét ké­relem is érkezett a törvényszékhez ilyen irány­ban. A törvényszék teljesítette a kérést és az­zal a megokolással, hogy egyes pénzcsoportok­kal tárgyalás folyik, amely a hitelezők szem­pontjából a mainál kedvezőbb kielégítési meg­oldást keres, a kényszerfelszámolási tárgyalás határidejét január 21-ig elhalasztotta. A tár­gyalást tehát január 21-én délelőtt féltízkor kezdik és az a törvényszék végzése szerint január 25-ig fog tartani.­­ A magyar mezőgazdasági munkásság lábbeli szükséglete. A magyar mezőgazda­­sági munkásság lábbelivel való­­ellátása kérdé­sének már eddig is egész irodalma támadt. A Honi Ipar legutóbbi számában Wolfner And­rás báró szól hozzá az ügyhöz­­és a magyar iparosság együttérzésének dokumentálására felajánlja, hogy önköltségi áron hajlandó a magyar mezőgazdasági munkásság lábbelijét szálítani. A gazdasági élet egyes kérdései kö­zötti szerves összefüggést világítja meg Gold­berger Leó dr. vezércikke. Igen érdekes László Sándor hozzászólása az OMGE iparpártoló határozatához. "Sok cikk és eredeti iparpárto­­lási, iparfejlesztési és közszállítási értesülés egészíti ki Sugár Ottó kitűnő lapjának ezt a számát, melynek Fekete Tábla rovata a ma­gyar ipar mellőzésének több újabb esetét hozza nyilvánosságra. — A bécsi gyümölcspiac. A Mezőgazda­sági Exportintézet tudósítója jelenti: A hét­fői bécsi piacra 18 vágón magyar gyümölcs érkezett, melynek legnagyobb része szőlő volt, kevesebb alma és körte. Ezenkívül 5 vágón fehérkáposzta és 1 vágón kelkáposzta. A piac szilárd volt és a következő árakat fizet­ték: Nagymarosi borszőlő 60—65 garas (48—52 fillér), mézesszőlő 65—70 (52—56), kecskeméti saszla 75—80 (60—64), passa­­tuti 80—90 (64—72), verpeléti ugyanennyi, olasz szőlő 60—80 (48—64), szerb szőlő 70— 80 (56—64), bolgár 70—90 (56—72), bur­genlandi 50—55 garas (40—44 fillér), erdé­lyi rinfusa alma 45—50 garas (36—40 fil­lér), stájer rinfusa 35—40 (28—32), ma­gyar parmin 50—65 (40—52), tiroli nemes 100—120 garas (80—96 fillér), magyar császárkörte 80—100 (64—80), fejeskáposzta 18 (14), makói hagyma 20 (16) és fokhagyma 80 garas (64 fillér) kilogrammonként. — Az útépítési pályázat. Jelentettük, hogy az útépítési pályázatra többezer aján­lat érkezett, amelyeknek felbontása és rend­szerbe foglalása napokat vett igénybe. Az ajánlatokat most közli a Vállalkozók Lapja legújabb számában. A közlés tartalmazza az ajánlattevők nevét, az ajánlott burkolat ne­mét, a burkolat készítésének egységárát, az ajánlat végösszegét és azt az egységárat, amelyért a vállalkozó a köteles havi ingye­nes fenntartáson kívül hajlandó az általa épí­tett utat további hat éven át fenntartani. Húsz-harminc cég ajánlata szerepel körülbelül minden csoportban és minden útszakasz épí­tési munkálatainál. Ezek ajánlanak kiskő-, topeka-, bitumen-, beton-, makadam-, andezit-, keramit-, aszfalt- stb. burkolást és különféle felületi kezelést. — Csőd. A budapesti törvényszék ma el­rendelte a csődöt Kempfncz Dániel budapesti (Kazár­ utca 4/6.) kereskedő ellen. Nagy árhullámzások a német tőzsdéken A mai berlini és frankfurti értéktőzsdén nagy áresések fordultak elő. A kedvezőtlen irányzat csak zárlatkor enyhült, amikor az intervenciós vásárlások hatása alatt a hangu­lat megnyugodott. A tőzsdei eseményekről az alábbi táviratok adnak számot. A berlini értéktőzsdének ma fekete napja volt. A piac valamennyi területén viharos árzuhanások voltak. A legsúlyosabb árvesz­teségeket a Glanzstoff-részvények szenvedték, amelyek két nap alatt 28 százalékkal estek vissza. A Polyphon-részvények 20%-kal zu­hantak vissza. Hasonló arányú árveszteségek álltak be a többi favorit-papírban is. A han­gulat csak zárlat felé nyugodott meg, midőn az intervenciós­ bizottság nagyobb vásárlá­sokba fogott. Majna-Frankfurtban a déli tőzsdén beál­lott viharos árzuhanás után a frankfurti esti tőzsdén lényeges javulás állott be. A nehéz­ipari értékek a déli mélyponttal szemben egé­szen 10 százalékig terjedő ár­javulást értek el. A külföldi tőzsdék megszilárdulása mel­lett elsősorban az intervenciós­ bizottság vá­­sárlásai segítették elő az ár­javulást. Az át­lagos emelkedés 3,4% volt. Az esti tőzs­dén a délben megindult exekúciós eladások­nak már nyomuk sem volt. Glanzstoff a déli legalacsonyabb jegyzéshez képest 12 száza­lékkal javult. — „Ericsson" Magyar Villamossági R.-T„ ezelőtt Deckert és Homolka. A tár­saság a folyó évben telefongyártási és beren­dezési munkálatokkal elég jól van foglalkoz­tatva, úgyhogy az 1929. üzletév eredménye az előző éviit el fogja érni, sőt esetleg azt né­mileg meg is fogja haladni. A vállalat jelen­leg 430 tisztviselőt és munkást foglalkoztat. A kilátások a jövőbeli fejlődésre vonatkozó­lag igen kedvezőek, minthogy a svéd anya­­válalat külföldre szállítandó automata telefon­központokra oly megrendeléseiket helyezett ki­látásba, melyek a vállalat részére több évre terjedő munkát biztosítanak, úgyhogy a kö­zeli hónapokban a jelenlegi munkáslétszám előreláthatólag csaknem kétszeresére fog foko­zatosan emelkedni a Bauxit Trust R.-T. Zürich. A társa­ság magyarországi leányvállalatánál, az Aluminiumércbánya és ipar r.­t.-nál, mely­nek részvényei a Bauxit Trust vagyonának főtárgyát alkotják, a folyó évben az el­adott mennyiségek az előző évihez képest csökkenést mutatnak és ezt csak részben egyenlítette ki az a körülmény, hogy a tár­saság jugoszláviai leányvállalatánál („Con­­tinentale“ Bauxit Bergbau und Industrie A. G. Zagreb) az eladások kedvezően ala­kulnak. Mindazonáltal az aluminium- és bauxitcementipar, valamint a bauxitot fel­dolgozó többi iparágak állandó fejlődése arra a reményre jogosít, hogy a társaság eladásai a jövőben ismét nagyobb terjedel­met fognak ölteni. A társaság koncernjéhez tartozó Béltelki Uradalom Erdőgazdasága r. t-, valamint a Viktóri vegyészeti művek r. t- az eddigi üzletmenet után ítélve, a folyó évben is kedvező eredményt fognak felmutatni. A társaság vagyontárgyaiban változás nem állott be, a kiaknázható érc­állomány úgy mennyiségileg, mint minősé­gileg teljes mértékben alkalmas arra, hogy a tekintetbe jövő, bauxitot feldolgozó ipar­ágakat évtizedekre ellássa. A társaság a leg­nagyobb mértékben liquid és tekintélyes bankbetétekkel rendelkezik.­­ A „Nagybátony-Újlaki" Egyesült Iparművek R.-T. folyó évi üzletmenete a mindinkább súlyosbodó általános gazdasági depresszióhoz képest kielégítően alakul. Az építőipar foglalkoztatottságának állandó ha­nyatlása folytán egyes idevágó gyártmányok forgalmában visszaesés mutatkozik ugyan, de a vállalat üzletkörébe tartozó egyéb cikkek­ben és üzemekben, különösen a szén üzletben elért forgalmi többlet ezt­ a kiesést eddig még ■paralizálja. A télutói hosszantartó fagyok, valamint az utóbbi időben mutatkozott nagy szárazság a dunai­­hajózással összefüggő üze­mek fokozottabb rentab­lálásához fűzött jo­gos várakozásokat csökkenti, de ennek dacára remélhető, hogy ez üzemek megnagyobbított felkészültségük folytán a tavalyi eredményt el fogják érni. A múlttal szemben nagyobb áldozatokat ró a vállalatra a hitelezési viszo­­nyok erős leromlása. A vállalat egyes üze­meinek programmszerű racionalizálása folya­matban van és ezen a réren remélhető, hogy a nehezebb gazdasági lehetőségeknek is si­ker kilátásával nézhet elébe.­­ Az inkasszó iparnak engedelemhez való kötésére készített javaslatot a budapesti ke­­reskedelmi és iparkamara. Addig is, amíg ez megtörténik, arra fektet súlyt, hogy az ilyen iparigazolványok kiadása előtt a hatóságok a szokásosnál is nagyobb figyelemmel vizsgál­ják a folyamodók egyéni megbízhatóságát. I­­I1 . A newyorki tőzsdekrach hétfőn is to­vább tartott. A newyorki tőzsdén szom­baton bekövetkezett nagyarányú árzuhanást héfőn újabb áresés követte. Erről a következő hírek érkeztek: A múlt heti fekete szombat után a newyorki tőzsdének tegnap ismét rendkívül izgalmas napja volt. Nyitáskor ugyan az árfolyamokban kisebb javulás állott be, az árnyereségek azonban hamarosan ismét veszendőbe mentek s a tőzsdeidő második fe­lében újból hatalmas árzuhanás indult meg. Óriási arányú eladási megbízások érkeztek s az árfolyamok pillanatok alatt 20—30 pont­tal olcsóbbodtak. A negyvenöt pontos árvesz­teségek szintén nem tartoztak a ritkaságok közé. A napi forgalom hatmillió részvény volt. A zárlati árfolyamok soha nem látott mélypontot jelentenek. A legnagyobb árvesz­teségeket a piac favorit értékei szenvedték, így elsősorban Steel Common és General Electric. Londoni jelentés szerint a newyorki tőzsdén a hétfői újabb árfolyamveszteségek teljes összegét 2 és félmilliárd dollárra becsü­lik. Számos papír új mélypontot ért el. A legtöbb érték 10,50 pontot veszített. Az egyik papír nem kevesebb, mint 133 pont vesztesé­get seznvedett Az Egyesült­ Államok vasipari részvényei 205 és egynyolcadra süllyedtek és csak a zárlatkor emelkedett az árfolyam 210 és félre. Az eladási pánik folyamán az alku­szok előbb 5000, később 10.000, majd 20.000 darabos tételeket árultak, a­nélkül, hogy vevő jelentkezett volna. A bankintervenció reményét végleg feladták. Az eladásokat jelző gép 75 perccel maradt el a tényleges tranzakciók mögött, úgy hogy a közönség nem is tudta a pillanatnyi árfolyamot s kénytelen volt vakon eladni. Ez természetesen még jobban növelte az általános rémületet. — A budapesti gabonaforgalom október 20—21-ig a következő volt: Vasúti forga­lom budapesti rendeltetéssel, illetve fel­adással: búza érk. 12.947, élsz. 1206, rozs érk. 4850, árpa érk. 1479, élsz. 147, zab érk. 2824, tengeri érk. 459, élsz. 450, liszt érk. 3828, élsz. 159, korpa élsz. 401. Hajó­­forgalom budapesti rendeltetéssel, illetve föladással: búza érk. 22.201, liszt élsz. 3337, korpa élsz. 802. Hajótranzitóforga­­lom: liszt érk. 3066 métermázsa.

Next