Budapesti Hírlap, 1929. december (49. évfolyam, 274–296. szám)
1929-12-25 / 294. szám
30 Labdarúgócsapataink a külföldön A karácsonyi mérkőzések. A magyar labdarúgósport képviselete ebben az esztendőben is előkelő helyet tölt be a külföld karácsonyi sportprogrammjában. Ha nem is teljes számban, de elit csapataink legnagyobb része idegen országokban tölti az ünnepeket annak a jeléül, hogy a magyar futball most is éppen olyan kelendő márka, mint volt idáig is hosszú idők óta. Oly megtiszteltetése ez a mi sportunknak, hogy a magyar csapatok szereplésének a sikere úgyszólván csak másodrangú kérdés, bár tudjuk, hogy csapataink a külföldön megsokszorozott erőkifejtéssel szokták munkálni a magyar dicsőség útját. Külön nevezetessége ez idei karácsonynak, hogy egyik legjelesebb amatőr csapatunk, a BSE is ott szerepel a meghívottak sorában. Spanyolország részéről érte az amatőr futballt ez az elismerés a BSE csapatán keresztül. ( A karácsonyi programra a következő: ) Szerda Egyiptomban: Az Újpest első mérkőzése Alexandriában. Milánó: Hungária—Ambrosiana. Róma: III. kerület—Lazio. Velence: Bástya—AC Venezia. Verona: Nemzeti—FC Verona. Sevilla: BSE—Real Batis Balvapie. Budapesten: Régi BTK-játékosok (közöttük Turay)—BTK (Pozsonyi-út, délután fél 2). — KTK karácsonyi körmérkőzése (Gyömrői-út). Csütörtök Milánó: Hungária—FC Milan.Róma: III. kerület—AS Roma. Ferrara: Bástya—Spal. Casale: Nemzeti—FC Casale. Nápoly: Magyar-olasz főiskolai válogatott mérkőzés. Sevilla: BSE—FC Sevilla. Budapesten: Magyar Kupa-mérkőzés. Postáés—Hungária SC (Lóversenytér fél 2 órakor). — KTK karácsonyi körmérkőzés (Gyömrői út). Az Újpest pénteken játssza le Egyiptomban második mérkőzését. LÓVERSENY )( Ügetőverseny. Karácsony második napján kerül sorra a decemberi miting hetedik napja. A nap főszáma a Karácsonyi díj, amelynek mind a hat nevezettje starthoz áll. Közöttük a klasszist Bajnok és Codero képviselik, de a nagy pönalitás mindkettőt nehéz feladat elé állítja. Dunai a legkedvezőbb helyről indul s minthogy állóképességéről már tanúságot tett, a nyerőnek minden valószínűség szerint őt kell megverni. A Girigari-díjban Néha, Cyklon, Dobos és Ljubimac esélye közel áll egymáshoz s ezért közöttük erős harc alakulhat. Az utolsó formák Ljubimacot és Néhát ajánlják. A pasaréti díjat Express-nek kellene megnyerni, mert a mellette legjobb sanszú Miat vasárnap rosszabb viszonyok között is megverte. Meglepetést Sátán szerezhet. A Kanpurka-díjban Mimosa, Fénybogár, Fergeteg, Picolo és Keringő közül nehéz a választás. Fergeteg és Fénybogár sanszát utolsó jó futásuk állítja előtérbe. A hendikepben a vasárnap jól szerepelt Cecilia, Dolly és Alice elbírálása előnyös. Jelölésünk a következő: I. Néha — Ljubinnac. II. Express — Mio. III. Fénybogár — Fergeteg. IV. Alice — Cecilia. V. Dunái — Bajnok. — A főnök úr azt mondta, hogy vén szamár vagyok .. tűrjem ezt? — A világért sem! Hiszen maga még egészen fatal ember... Ba H* 1929. december 25, szerda Kereskedő: Ki csapja itt ezt a rettenetes lármát? Könyvelő: A főnök úr csendes társa. Ki a lágyét! Rivera leleplezte a spanyolok gyomrát. Primo di Riverának, — mint minden vezető államférfinak — épp elég baja van a kormányzással. Mégis időt talál arra, hogy — mint legutóbb — az alkotmányreformálás mellett cikket írjon honfitársai gyomráról. Ez a diktátori cikk is azt bizonyítja, hogy a nem éppen szomszédunkban élő nemzetekről majdnem oly keveset tudunk, vagy ezt is rosszul — mint a velünk egy házban élő embertársainkról. — Mert a spanyol diktátornak ez az éppen nem közjogi jellegű — bárha tágabb értelemben vett erkölcs javítást célzó — gasztronómiai elmefuttatása bizonyára hiteles és valósággal kíméletlen leleplezés. Velünk, — nyereg alatt nyershúst puhító nációval — rég elhitették, hogy a hasunk az istenünk: szeretünk jól és sokat enni. (Ez persze inkább történelmi, vagy elbeszélő múltban értendő.) Így történt, hogy mindig mély szégyenérzéssel olvastuk Hannibál és a régi rómaiak csodálkozó elismerését az ibériai harcosok kitartással párosult legendás mértéktelenségéről. Vagy azt, hogy Wellington, — aki tudvalévően spanyol földön harcolt Napóleonnal — csüggedő angol katonáit imígy korholta: — És nektek, véres hússal jóltáplált angoloknak nem sül ki a szemetek, amiért ezek a kenyéren és hagymán élő spanyolok lepipálnak?. Riverának kellett előállni, hogy az önmegtartóztatásnak ezt a legendáját szétfoszlassa. A spanyol diktátor kertelés nélkül megállapítja, hogy honfitársai túlsókést esznek. Hogy az ébren töltött időnek javarészét a fehér asztalnál töltik el. Való dolog, hogy már a spanyol vasút étkezőkocsijában a menü egy-két fogással több, mint teszem német, vagy francia földön. S hogy a spanyolok harmadrangú szállójában is négy-öt fogásból áll az ebéd, amelyet azután még sajt, gyümölcs és édesség bővít. Reggelire keveset eszik a spanyol, ámde tizenegy órakor már hallal, osztrigával és húsfélével vezeti be az egy és két óra között esedékes villásreggelit, amely tojásételből, halból, főzelékből, húsból és édességből áll, bőven megöntözve feketekávéval, nehéz borral és édes szesszel. Ám ez nem gátoljaabban, hogy délután, amikor az angol five 6'clock teához ül, a derék spanyol ne egye végig jó étvágygyal a többfogásos meriendd-t, de még kevésbbé, hogy este tíz órakor elköltse a villásreggelinél is dúsabb, ezúttal már egészen komoly estebédet. Ezt az ide legiletékesebben leleplezett spanyol jóétvágyat a spanyolok félszigetük magaslati és tengeri levegőjének köszönhetik. De azért ne gondoljuk, hogy tele van az ország dülöngélő caballerókkal. És pedig nem mintha megvetnék a szőlő levét, hanem mert bírják. Kora gyermekkoruktól tréningben és formában vannak, mert — akárcsak Homérosz-görög porontyait — a spanyol hidalgócsemetéket is borral töltött cuclival szoktatják le az anyatejről. Parázsszemű aszonyaik nem isznak, de — emancipáció nélkül is — uruk étvágyával versenyre kelve látnak hozzá az ételhez és — újabb leleplezés — csak a képeslapok spanyol táncosnőinek ajkai között füstöl cigaretta. Ezért lesz hamarosan a múlté ifjonti darázsderekuk. Ne szégyenkezzünk hát, amiért nagyétű nemzet hírünket költötték. Inkább azért, mert nincs mit a tejbe aprítani. De ezért se a mi orcánk boruljon pírba, hanem azoké, akik elhajtották a zókánkat. ■■——IIIH III II Ilii III UH II ———T érdek’edfiknek küld Abonyi Jenő bey dicker ‘Sedése, Budapest, IV’, ács - utca 45. e11 Tisztelettel kérjük előfizetőinket és olvasóinkat, hogy bevásárlásaik alkalmával szíveskedjenek mindenkor a BUDAPESTI HÍRLAPBAN megjelent hirdetésekre hivatkozni. Mi történt Bugge tanárral ? Egy ismert norvég tudós különös haláta. KOPENHÁGA, dec. 24. Bugge Sándor dr.-t, az ismert norvég történészt tegnap egyik kopenhágai utcában eszméletlenül találták. Beszállították a rendőrőrszobára, ahol egy óvatlan pillanatban nekiesett a kályhának és oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy a kórházban, ahová beszállították, még az éjszaka folyamán meghalt. Belzacár A Hidegkuti úton, regényes fekvésű telken villát épített magának Pfeffer Simon bankbizományos. Sokszobás villát, eozinkockákkal kirakott csillogó homlokzattal és tornyokkal, hogy messziről hirdesse: nem közönséges halandó, aki ezt a villát magáénak vallja. Akik a hivalkodó épületet látták, csodálkozva kérdezték, hogy miből, milyen úton és módon szerezte Pfeffer Simon nagy vagyonát, de nem igen tudták megoldani a rejtelmet s kénytelenek voltak beletörődni abba, hogy majd csak kiderül egyszer a vallatásnál. A házavatóünnepre Pfeffer meghívta ismerőseit és barátait, köztük néhány úgynevezett közéleti férfiút, akik az előkelő elemet voltak hivatva képviselni a társaságban. Az ünnepi ebéd kifogástalan volt. Nagy ezüsttálakon ízletesnél ízletesebb falatokat szolgált föl a külön erre az alkalomra felfogadott pincérsereg. A harmadik fogásnál fölállott Gombár Adolf dr. ügyvéd, s poharát magasra emelve, felköszöntötte a házigazdát. Magasztalta, mint a század egyik legkimagaslóbb kereskedői zsenijét, mint korrekt, kifogástalan úriembert, aki soha egy pillanatra sem tért le a tisztesség útjáról. Ha Michelangelo élne, — jelentette kiemelkedett hangon, — a becsület szobrát Pffifferről mintázná. Ezt mondta Gombai dr., a valódiság bizonyítására azonban aligha vállalkozott volna. Alighogy befejezte pohárköszöntőjét, szörnyű égiháború tört ki. Tombolt a vihar, dörgött az ég, sisteregve csaptak le a villámok. A vendégek ijedten hallgatták a pokoli zenebonát, mely az elemek hangos tiltakozása volt az ünnepi szónok magasztaló ódája ellen. De nem esett baj senkiben sem. Még a szónokot is, akinek ebben a pillanatban legtöbb oka volt félni az ég haragjától, szerencsésen elkerülte a mennykő. Meg is fogadta, hogy többé nem fogja provokálni az égi hatalmakat. A társaság lassan felocsúdott az ijedtségből és folytatta ott, ahol elhagyta. Előkerült a pezsgő, durrogtak a dugók, sőt egyik-másik vendég már nótába is fogott. — Silencfium! — kiáltotta bele a zsivajba Gombai dr., — jelezve, hogy mondani akar valamit. Nem felköszöntőt, ettől már elment a kedve, hanem felolvasta az üdvözlő táviratokat, amelyeket a házigazda az ünnep alkalmával kapott. Vagy tíz távirat minden szépet és jót kívánt a házigazdának. Sorra került ezután egy távirat, mely a sablontól lényegesen eltérő volt és így szólt: — Ülni fogsz s nem lesznek álmaid! Aláírva Ezékiel. Általános megdöbbenés és elszörnyűködés fogadta ezt a táviratot. A házigazda, mintha bomba csapott volna le mellette, halálsápadtan, szinte megbénulva ült a helyén. A távirat ugyanis a legérzékenyebb ponton találta. Oloyn kimondhatatlanul kínos volt a helyzet, mint amikor Belzacár babiloni király tivornyáján megjelent egy láthatatlan kéz és lángbetűkkel ezeket a szavakat írta a terem falára: — Mene, mene, tekel ufazzin. Amit Dániel próféta úgy fordított le, hogy: — Megmérettél és könnyűnek találtattál. A távirat megölte a társaság duhaj kedvét. Nem ízlett már senkinek sem a pezsgő, sem a tréfa, hanem mindenki azon volt, hogy mentői előbb búcsút vegyen a vendégszerető hajléktól, amelybe majd hogy bele nem ütött a mennykő. Pieger tisztában volt vele, hogy Ezékiel nem más, mint régi, engesztelhetetlen, haragosa, Kupfer Mór. A háború alatt, mint régi jóbarátok együtt dolgoztak mint hadsereg „Duna Penzió” V . Gorovc utca I. (Kossutji [ Laketern I.) Dísztegvált \ •Szemétszégek úri otthona. ' omf rtOB szobra. Előr nin normós szyóffydié Szeli A ás Ebédbérlet. Méséket árak. Tlefon . Ant. 2 — 7 szállítók, de Pfeffer a virágzó üzletből kimarta üzlettársát, aki azóta sem tudott zöldágra vergődni és teljesen elzüllött. Életének egyetlen célját Kupfer Mór ettől fogva abban, látta, hogy Pfeffernek mentői több kellemetlenséget okozzon. Nap-nap után kereste az alkalmat, hogy találkozzék vele, s ha bárhol meglátta, akár társaságban, akár mikor autójában pöffeszkedve szguldott az utcán, harsogva kiáltotta oda neki: — Szervusz Simeon! Ezt a megszólítást nem bírták el Pfeffer idegei. Restelte, hogy egy toprongyos alak ilyen bizalmaskodó hangon köszönti és ebben, látta akadályát annak, hogy társadalmi téren nem tud érvényesülni. Sok mindent megpróbált már, hogy ettől a tehertől megszabaduljon, de hiába. Még anyagi áldozatra is hajlandó lett volna, de Kupfer kijelentette, hogy neki minden pénznél többet ér, ha Pfeffert pertu barátjának vallhatja. Ügyvédje tanácsára Pfeffer súlyos becsületsértésért a járásbíróság elé idézte Kupfert. A bíró azonban felmentő ítéletet hozott azzal a megokolással, hogy az inkriminált távirat tartalma nem egyéb jámbor óhajnál, melynek a panaszos sorsára semmi irányító hatása nincs. Kupfer meghajtotta magát a bíró előtt aztán a panaszos felé fordult és lekottázhatatlan gúnyos hangon üdvözölte: — Szervusz Simeon! -azs. A z (A VII. Erzsébetvárosi Kör) (Dohányutca 76.) idei Szilveszter-estje oly nagysikerűnek ígérkezik, hogy az elnökség nemcsak a földszinti, hanem az első emeleti gyönyörű helyiségeket is a rendezőbizottság rendelkezésére bocsátotta. 9 órakor kezdődik majd a nagyszerű hangverseny, melyen közreműködnek: Sebők Stefi operaénekesnő, Zátony Kálmán, a Vígszínház tagja, Bánóczi Dezső dr., 12 görllel, Zágon István „Szilveszteri Revü*' ‘ -jável, Zeisler Edit táncművésznő, Víg Miklós Rádió slágerszámaival Feld Irén humoros csevegéseivel, Tóth Paula operaénekesnő. Szombatiig Ágnes szubrett, a mókás Domonkos-kvintett. — Tombola, táncverseny teszik majd hangulatosabbá, válté ■'"-oabbá még az estét. Asztalfoglalásról ajánlatos minél előbb gondoskodni. Felelős kiadó és nyomdaigazgató: Nedeczky László. Az Újságkiadó Tisztviselők Halálozási Segélycsoportja mélységes fájdalommal jelenti, hogy BÜK MIKSA a „8 Órai Újság“ főtisztviselője, 2 hó 23-án, életének 43-ik évében elhunyt Temetése e hó 25-én, szerdán délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben, az ág. evangélikus vallás szertartásai szerint. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni. özvegy Byk Miksáné, született Kun Ida mélyen lesújtva a fájdalmas veszjteség miatt zokogó szívvel és alázatos gyásszal jelenti a maga és az egész gyászoló rokonság nevében, hogy hőn szeretett férje, a „8 Órai Újság“ főtisztviselője, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájlatos felvétele után, 1. életének 43-ik évében, 1929 december 23-ikán, délután 2 órakor áldott lel-két visszaadta teremtőjének. Drága halottunkat 1929 december 25-ikén, délután 3 órakor temetjük az evangélikus egyház szertartása szerint a rákoskeresztúri keresztény temető halottasházából özvegy Byk Hermanné, édesanyja. Özvegy Kuttner Ignácné, Garai Ignácné, Nádas Jenőné, Hirsch Gyuláné, Byk Edmund, testvérei. Valamint sógorai és sógornői. Adjon neki csöndes pihenést az Ur. jól