Budapesti Hírlap, 1929. december (49. évfolyam, 274–296. szám)

1929-12-25 / 294. szám

30 Labdarúgóc­sapataink a külföldön A karácsonyi mérkőzések. A magyar labdarúgósport képviselete ebben az esztendőben is előkelő helyet tölt be a kül­föld karácsonyi sportprogrammjában. Ha nem is teljes számban, de elit csapataink leg­nagyobb része idegen országokban tölti az ünnepeket annak a jeléül, hogy a magyar futball most is éppen olyan kelendő márka, mint volt idáig is hosszú idők óta. Oly meg­tiszteltetése ez a mi sportunknak, hogy a magyar csapatok szereplésének a sikere úgy­szólván csak másodrangú kérdés, bár tudjuk, hogy csapataink a külföldön megsokszorozott erőkifejtéssel szokták munkálni a magyar dicsőség útját. Külön nevezetessége ez idei karácsonynak, hogy egyik legjelesebb amatőr csapatunk, a BSE is ott szerepel a meghívot­tak sorában. Spanyolország részéről érte az amatőr futballt ez az elismerés a BSE csapa­tán keresztül. ( A karácsonyi programra a következő: ) Szerda Egyiptomban: Az Újpest első mérkőzése Alexandriában. Milánó: Hungária—Ambrosiana. Róma: III. kerület—Lazio. Velence: Bástya—AC Venezia. Verona: Nemzeti—FC Verona. Sevilla: BSE—Real Batis Balvapie. Budapesten: Régi BTK-játékosok (közöt­tük Turay)—BTK (Pozsonyi-út, délután fél 2). — KTK karácsonyi körmérkőzése (Gyömrői-út). Csütörtök Milánó: Hungária—FC Milan.­­Róma: III. kerület—AS Roma. Ferrara: Bástya—Spal. Casale: Nemzeti—FC Casale. Nápoly: Magyar-olasz főiskolai válogatott mérkőzés. Sevilla: BSE—FC Sevilla. Budapesten: Magyar Kupa-mérkőzés. Pos­táés—Hungária SC (Lóversenytér fél 2 óra­kor). — KTK karácsonyi körmérkőzés (Gyömrői­ út). Az Újpest pénteken játssza le Egyiptom­ban második mérkőzését. LÓVERSENY )( Ügetőverseny. Karácsony második napján kerül sorra a decemberi miting hete­dik napja. A nap főszáma a Karácsonyi díj, amelynek mind a hat nevezettje starthoz áll. Közöttük a klasszist Bajnok és Codero képvi­selik, de a nagy pönalitás mindkettőt nehéz feladat elé állítja. Dunai a legkedvezőbb hely­­ről indul s minthogy állóképességéről már ta­núságot tett, a nyerőnek minden valószínűség szerint őt kell megverni. A Girigari-díjban Néha, Cyklon, Dobos és Ljubim­ac esélye kö­zel áll egymáshoz s ezért közöttük erős harc alakulhat. Az utolsó formák Ljubimacot és Néhát ajánlják. A pasaréti díjat Express-nek kellene megnyerni, mert a mellette legjobb sanszú Miat vasárnap rosszabb viszonyok kö­zött is megverte. Meglepetést Sátán szerezhet. A Kanpurka-díjban Mimosa, Fénybogár, Fer­­geteg, Picolo és Keringő közül nehéz a válasz­tás. Fer­geteg és Fénybogár sanszát utolsó jó futásuk állítja előtérbe. A hendikepben a va­sárnap jól szerepelt Cecilia, Dolly és Alice elbírálása előnyös. Jelölésünk a következő: I. Néha — Ljubinnac. II. Express — Mio. III. Fénybogár — Fergeteg. IV. Alice — Cecilia. V. Dunái — Bajnok. — A főnök úr azt mondta, hogy vén szamár vagyok .. tűrjem ezt? — A világért sem! Hiszen maga még egészen fatal ember... Ba H* 1929. december 25, szerda Kereskedő: Ki csapja itt ezt a rettenetes lármát? Könyvelő: A főnök úr csendes társa. Ki a lágyét! Rivera leleplezte a spanyolok­­ gyomrát. Primo di Riverának, — mint minden vezető államférfinak — épp elég baja van a kor­mányzással. Mégis időt talál arra, hogy — mint legutóbb — az alkotmányreformálás mellett cikket írjon honfitársai gyomráról. Ez a diktátori cikk is azt bizonyítja, hogy a nem éppen szomszédunkban élő nemzetek­ről majdnem oly keveset tudunk, vagy ezt is rosszul — mint a velünk egy házban élő em­bertársainkról. — Mert a spanyol diktátornak ez az éppen nem közjogi jellegű — bárha tágabb értelemben vett erkölcs javítást célzó — gasztronómiai elmefuttatása bizonyára hi­teles és valósággal kíméletlen leleplezés. Ve­lünk, — nyereg alatt nyershúst puhító náció­val — rég elhitették, hogy a hasunk az iste­nünk: szeretünk jól és sokat enni. (Ez persze inkább történelmi, vagy elbeszélő múltban értendő.) Így történt, hogy mindig mély szé­gyenérzéssel olvastuk Hannibál és a régi ró­maiak csodálkozó elismerését az ibériai harco­sok kitartással párosult legendás mértéktelen­­ségéről. Vagy azt, hogy Wellington, — aki tudvalévően spanyol földön harcolt Napóleon­nal — csüggedő angol katonáit im­így kor­holta: — És nektek, véres hússal jóltáplált angoloknak nem sül ki a szemetek, amiért ezek a kenyéren és hagymán élő spanyolok le­pipálnak?. Riverának kellett előállni, hogy az önmegtartóztatásnak ezt a legendáját szét­­foszlassa. A spanyol diktátor kertelés nélkül megállapítja, hogy honfitársai túlsókést esznek. Hogy az ébren töltött időnek javarészét a fehér asztalnál töltik el. Való dolog, hogy már a spanyol vasút ét­kezőkocsijában a menü egy-két fogással több, mint teszem német, vagy francia földön. S hogy a spanyolok harmadrangú szállójában is négy-öt fogásból áll az ebéd, amelyet az­után még sajt, gyümölcs és édesség bővít. Reggelire keveset eszik a spanyol, ámde tizen­egy órakor már hallal, osztrigával és húsfélé­vel vezeti be az egy és két óra között esedé­kes villásreggelit, amely tojásételből, halból, főzelékből, húsból és édességből áll, bőven megöntözve feketekávéval, nehéz borral és édes szesszel. Ám ez nem gátolja­­abban, hogy délután, amikor az angol five 6'clock teához ül, a derék spanyol ne egye végig jó étvágy­­gyal a többfogásos meriendd-t, de még ke­­vésbbé, hogy este tíz órakor elköltse a villás­reggelinél is dúsabb, ezúttal már egészen komoly estebédet. Ezt az ide legiletékesebben leleplezett spanyol jóétvágyat a spanyolok félszigetük magaslati és tengeri levegőjének köszönhetik. De azért ne gondoljuk, hogy tele van az ország dülöngélő caballerókkal. És pedig nem mintha megvetnék a szőlő levét, hanem mert­­ bírják. Kora gyermekkoruktól tréningben és formában vannak, mert — akárcsak Homéros­z-görög porontyait — a spanyol hidalgócsemetéket is borral töltött cuc­lival szoktatják le az anyatejről. Parázsszemű aszonyaik nem isznak, de — emancipáció nélkül is — uruk étvágyával versenyre kelve látnak hozzá az ételhez és — újabb leleple­zés — csak a képeslapok spanyol táncosnői­nek ajkai között füstöl cigaretta. Ezért lesz hamarosan a múlté ifjonti darázsderekuk. Ne szégyenkezzünk hát, amiért nagyétű nemzet hírünket költötték. Inkább azért, mert nincs mit a tejbe aprítani. De ezért se a mi orcánk boruljon pírba, hanem azoké, akik elhajtották a zókánkat. ■■——IIIH III II Ilii III UH II ———T érdek’edfiknek küld Abonyi Jenő be­y dic­ker ‘S­edése, Budapest, IV’, ács - utca 45. e11 Tisztelettel kérjük előfizetőinket és olvasóinkat, hogy bevásárlásaik alkal­mával szíveskedjenek mindenkor a BUDAPESTI HÍRLAPBAN megjelent hirdetésekre hivatkozni. Mi történt Bugge tanárral ? Egy ismert norvég tudós kü­lönös haláta. KOPENHÁGA, dec. 24. Bugge Sándor dr.-t, az ismert norvég tör­ténészt tegnap egyik kopenhágai utcában esz­méletlenül találták. Beszállították a rendőr­őrszobára, ahol egy óvatlan pillanatban neki­esett a kályhának és oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy a kórházban, ahová beszál­lították, még az éjszaka folyamán meghalt. Belzacár A Hidegkuti­ úton, regényes fekvésű telken villát épített magának Pfeffer Simon bank­bizományos. Sokszobás villát, eozinkockákkal kirakott csillogó homlokzattal és tornyokkal, hogy messziről hirdesse: nem közönséges ha­landó, aki ezt a villát magáénak vallja. Akik a hivalkodó épületet látták, csodálkozva kér­dezték, hogy miből, milyen úton és módon szerezte Pfeffer Simon nagy vagyonát, de nem igen tudták megoldani a rejtelmet s kénytelenek voltak beletörődni abba, hogy majd csak kiderül egyszer a vallatásnál. A házavatóünnepre Pfeffer meghívta isme­rőseit és barátait, köztük néhány úgynevezett közéleti férfiút, akik az előkelő elemet voltak hivatva képviselni a társaságban. Az ünnepi ebéd kifogástalan volt. Nagy ezüsttálakon ízletesnél ízletesebb falatokat szolgált föl a külön erre az alkalomra felfogadott pincér­sereg. A harmadik fogásnál fölállott Gombár Adolf dr. ügyvéd, s poharát magasra emelve, f­elköszön­töt­te a házigazdát. Magasztalta, mint a század egyik legkimagaslóbb kereskedői zse­nijét, mint korrekt, kifogástalan úriembert, aki soha egy pillanatra sem tért le a tisztesség útjáról. Ha Michelangelo élne, — jelentette ki­emelkedett hangon, — a becsület szobrát Pffifferről mintázná. Ezt mondta Gombai dr., a valódiság bizo­nyítására azonban aligha vállalkozott volna. Alighogy befejezte pohárköszöntőjét,­­ ször­nyű égiháború tört ki. Tombolt a vihar, dör­­gött az ég, sisteregve csaptak le a villámok. A vendégek ijedten hallgatták a pokoli zene­bonát, mely az elemek hangos tiltakozása volt az ünnepi szónok magasztaló ódája ellen. De nem esett baj senkiben sem. Még a szónokot is, akinek ebben a pillanatban legtöbb oka volt félni az ég haragjától, szerencsésen elkerülte a m­ennykő. Meg is fogadta, hogy többé nem fogja provokálni az égi hatalmakat. A társaság lassan felocsúdott az ijedtség­ből és folytatta ott, ahol elhagyta. Előkerült a pezsgő, durrogtak a dugók, sőt egyik-másik vendég már nótába is fogott. — Silencfium! — kiáltotta bele a zsivajba Gombai dr., — jelezve, hogy mondani akar valamit. Nem felköszöntőt, ettől már elment a kedve, hanem felolvasta az üdvözlő távira­tokat, amelyeket a házigazda az ünnep alkal­mával kapott. Vagy tíz távirat minden szépet és jót kívánt a házigazdának. Sorra került ezután egy távirat, mely a sablontól lényege­sen eltérő volt és így szólt: — Ülni fogsz s nem lesznek álmaid! Aláírva Ezékiel. Általános megdöbbenés és elszörnyűködés fogadta ezt a táviratot. A házigazda, mintha bomba csapott volna le mellette, halálsápadtan, szinte megbénulva ült a helyén. A távirat ugyanis a legérzéke­nyebb ponton találta. Oloyn kimondhatatla­nul kínos volt a helyzet, mint amikor Belza­cár babiloni király tivornyáján megjelent egy láthatatlan kéz és lángbetűkkel ezeket a sza­vakat írta a terem falára: — Mene, mene, tekel ufazzin. Amit Dániel próféta úgy fordított le, hogy: — Megmérettél és könnyűnek találtattál. A távirat megölte a társaság duhaj kedvét. Nem ízlett már senkinek sem a pezsgő, sem a tréfa, hanem mindenki azon volt, hogy mentői előbb búcsút vegyen a vendégszerető hajléktól, amelybe majd hogy bele nem ütött a mennykő. Pieger tisztában volt vele, hogy Ezékiel nem más, mint régi, engesztelhetetlen, hara­gosa, Kupfer Mór. A háború alatt, mint régi jóbarátok együtt dolgoztak mint hadsereg­ „Duna Penzió” V . Gorovc­ utca I. (Kossutji [ La­k­e­tern I.) Díszt­egvált \ •Szemé­tszégek úri otthona. ' omf rtOB szobra. El­őr n­in norm­­­ós szyóffydié Sz­eli A ás Ebédbérlet. Mé­séke­t árak. T­lefon . Ant. 2 — 7­ szállítók, de Pfeffer a virágzó üzletből ki­marta üzlettársát, aki azóta sem tudott zöld­ágra vergődni és teljesen elzüllött. Életének egyetlen célját Kupfer Mór ettől fogva abban, látta, hogy Pfeffernek mentői több kellemet­lenséget okozzon. Nap-nap után kereste az al­kalmat, hogy találkozzék vele, s ha bárhol meglátta, akár társaságban, akár mikor autó­jában pöffeszkedve szguldott az utcán, har­sogva kiáltotta oda neki: — Szervusz Simeon! Ezt a megszólítást nem­ bírták el Pfeffer idegei. Restelte, hogy egy toprongyos alak ilyen bizalmaskodó hangon köszönti és ebben, látta akadályát annak, hogy társadalmi téren nem tud érvényesülni. Sok mindent megpró­bált már, hogy ettől a tehertől megszabadul­jon, de hiába. Még anyagi áldozatra is haj­landó lett volna, de Kupfer kijelentette, hogy neki minden pénznél többet ér, ha Pfeffert pertu barátjának vallhatja. Ügyvédje taná­csára Pfeffer súlyos becsületsértésért a járás­­bíróság elé idézte Kupfert­. A bíró azonban felmentő ítéletet hozott azzal a megokolással, hogy az inkriminált távirat tartalma nem egyéb jámbor óhajnál, melynek a panaszos sorsára semmi irányító hatása nincs. Kupfer meghajtotta magát a bíró előtt aztán a panaszos felé fordult és lekottázhatat­­lan gúnyos hangon üdvözölte: — Szervusz Simeon! -azs. A­ z (A VII. Erzsébetvárosi Kör) (Dohány­utca 76.) idei Szilveszter-estje oly nagysikerű­nek ígérkezik, hogy az elnökség nemcsak a föld­szinti, hanem az első emeleti gyönyörű helyisége­ket is a rendező­bizottság rendelkezésére bocsá­totta. 9 órakor kezdődik majd a nagyszerű hang­verseny, melyen közreműködnek: Sebők Stefi operaénekesnő, Zátony Kálmán, a Vígszínház tagja, Bánóczi Dezső dr., 12 görllel, Zágon Ist­ván „Szilveszteri Revü*' ‘ -jável, Zeisler Edit táncművésznő, Víg Miklós Rádió slágerszámai­val Feld Irén humoros csevegéseivel, Tóth Paula operaénekesnő. Szombatiig Ágnes szubrett, a mó­kás Domonkos-kvintett. — Tombola, táncver­seny teszik majd hangulatosabbá, válté ■'"-oabbá még az estét. Asztalfoglalásról ajánlatos minél előbb gondoskodni. Felelős kiadó és nyomdaigazgató: Nedeczky László. Az Újságkiadó Tisztviselők Halálo­zási Segélycsoportja mélységes fájda­lommal jelenti, hogy BÜK MIKSA a „8 Órai Újság“ főtisztviselője, 2 hó 23-án, életének 43-ik évében el­hunyt Temetése e hó 25-én, szerdán dél­után 3 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben, az ág. evangélikus vallás szertartásai szerint. Emlékét mindenkor kegyelettel fog­juk megőrizni. özvegy Byk Miksáné, született Kun Ida mélyen lesújtva a fájdalmas vesz­­j­teség miatt zokogó szívvel és aláza­tos gyásszal jelenti a maga és az egész gyászoló rokonság nevében, hogy hőn szeretett férje, a „8 Órai Újság“ főtisztviselője, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének áj­latos felvétele után, 1­­. életének 43-ik évében, 1929 december­­ 23-ikán, délután 2 órakor áldott lel-­­­két visszaadta teremtőjének. Drága halottunkat 1929 december 25-ikén, délután 3 órakor temetjük az evangélikus egyház szertartása szerint a rákoskeresztúri keresztény temető halottasházából özvegy Byk Hermanné, édesanyja. Özvegy Kuttner Ignácné, Garai Ignácné, Nádas Jenőné, Hirsch Gyuláné, Byk Edmund, testvérei. Valamint sógorai és sógornői. Adjon neki csöndes pihenést az Ur. j­ól

Next