Budapesti Hírlap, 1929. december (49. évfolyam, 274–296. szám)

1929-12-25 / 294. szám

Megjelenik hetenkint kétszer II. melléklet 1929 december 25 KÉPES SPORT B. H. Vívás, Úszás, Atlétika, Futball, Birkózás, Boxolás, Téli sport, Vizisport, Tennisz, Golf, Póló. Cserkészet, Turisztika, Lósport, Motorsport Vívóbajnokok maszk néikül Tévedés volna azt hinni, hogy a kard rette­gett bajnokai afféle szúrós szemű emberek, kifent, nagy bajusszal, akik vaspáncéiban jár­nak, ha pedig civilruhát öltenek, nem hiány­zik melléuyzsebükből az apró kis fringia, min­den eshetőségre fölkészülten. Jó magammal nem egyszer megtörtént már, hogy amikor be­mutatkoztam (főleg hölgyeknek), a következő megjegyzést hallottam: — Né! Én egészen máskép képzeltem el magát. — Hogy milyennek képzelt a szőke vagy a barna szépség, azt persze már nem mertem megkérdezni, nehogy. . Ezek után pedig a legnagyobb határozott­sággal kijelentem, hogy a világot járó és a magyar kardnak oly sok dicsőséget szerző vívóbajnokok nagyon, de nagyon kedves, vi- dá m, íréfacsináló ózsentlemenek. Ne is tessenek hát ezentúl annyira megle­pődni, ha ismeretségkötéskor vívóbajnokkc-nt kifogástalanul öltözött szelíd és jókedvű úr fog előlépni páncélba öltözött, villogószemű, nagybajuszos lovag helyett. Külföldre utazik a magyar vívócsapat s a vonat éppen boierobog az éjszakába. A me­nedzser kiosztja a hálókocsi-jegyeket s máris elindulnak a bajnokok, hogy' aludni térjenek. A példátlan hidegvéréről és választékos ele­ganciájáról híres bajnok egy fülkébe kerül az idegességéről ismert vívóval, aki a versenyek élőit annyira izgatott, hogy már egy hé:tel ko­rábban csak huninál használatával tud álomba merülni. Alul a nyugodt bajnok fekszik, fölötte pe­dig éppen most nyeli le az idege., az altató­port ... A viilanyt eloltják és jó éjszakát kívánnak egymásnak. A vonat, prüszkölve, dohogva rohan előre, de kisvártatva felszól a nyugodt a hánykolódó idegesnek: — G. úr alszik már? A kérdezett, aki hosszas vergődés után eb­ben a pillanatban szondergett cl, mint akit vi­pera csípett meg, felordít: — Mégis szörnyűség, az. ember cgv vágón laminált szed be, végre elalszik és akkpr ilyen réme.- kérdéssel kiverik az álmot a szeméből. Nagydühösen a másik oldalára fordul, hogy elfelejtse a kínos incidenst. Öt percig hallj at ja a vonat egyhangú «za­katolását, mire újra megszólal a nyugodt baj­nok: — G. űr, de most már csak alszik? G. úr odafönn közel áll az őrjöngéshez, az ajkát harapdáíja mérgében, de nem felel. Negyedórás szünet következik, G. úr nyi­tott szemekkel leselkedik s amikor azt hiszi, hogy vége az érdeklődésnek, megszólal ismét a bajnok: — Érdekes ... nem féld ... akkor már biztosan alszik. Reggel már természetesen nz egész expedí­ció tudja az esetet, mi jól kialudva heccelő­dünk közkedvelt társunkkal, aki ezen az éj­szakán hiába szedett be egy vágón luminált; szemhunyásnyit sem aludt a kiáltott izgalmak miatt. ★ Vívók beszélgetnek. Az egyik rettenetesen dicsér engem, minden jó tulajdonságomat fel­sorolja, a rosszakat azonban nagy kegyesen elhallgatja. Egyszerre megszólal Tóth Péter, a sokszo­ros bajnok: Nono, csak ne beszéljetek. Attila csak két vívót ismer el. Az egyik o, a másik akivel éppen beszél. * Az amszterdami olimpiász után dicsősége­sen szerepelt versenyzőink tiszteletére nagy vacsorát adott a kultuszminiszter. A vacso­rán megjelent Santelli Itslo, a pompás hu­morral megáldott nagyszerű Maestro is. Mint minden ilyen alkalommal, a lakomán igen sokan dikeióztak. Asztalbontás után Klébels- berg gróf tréfásan megkérdezte Strateliit: — Maestro, maga miért nem beszélt? — Mire Santelli utánozhatatlan kedves magyar­ságával ezt válaszolta: — Kcrem, kegyelmes űr, van feje tele idea mint vulkán — sak baj ki nincs heve luk... * Amszterdamban történt a nagy magyar- olasz világbajnoki döntő előtti éjszakán. Egy szobában aludtam egyik legkedvesebb és legszerényebb bajnokunkkal. Olyan izga­tott volt szegény, hogy én is csak nagy sokára tudtam miatta elaludni. Egész éjjel egyik cigarettát szívta a másik után, s én attól fél­tem, ha elalszom, még meg is gyulladhatok. Végül mégis csak elszunnyadtam, de nem sokáig alkatiam, mert egyszerre valami kü­lönös mormolás vert fel álmomból. Föluyitom a szememet s látom, hogy lakótársam a nyi­tott ablak előtt térdel hálóingben, kezeit össze­kulcsolva, mereven tekint föl a borús égre. 'Az első pillanatban azt hittem, hogy álmo­dom, de nem, mert a következő fohászkodást hallom: — Édes jó Istenem, hallgasd meg kérése­met. Könyörgöm, engedd meg, hogy megnyer­jük a világbajnokságot. Én megelégszem ha 9:7-re nyerjük, csak megnyerjük. És akkor megfogadom Neked, hogy soha az életben többé kardot nem veszek a kezembe... Hál’ Istennek, meg is nyertük, lakótársam azóta hál’ Istennek nyert egy Enrópa-bajnok- ságot és most egy hete matadorja maradt a szolnoki versenynek. A minap azután meg­kérdeztem tőle, mi van azzal a. fogadalom­mal, amit azon az éjszakán tett Amszterdam­ban, mire kaján mosollynl ezt válaszolta: — Amszterdam az is egy város ... *• Mi magyar vívók nagyon műveltek va­gyunk, de vannak vívók, akik nem olyan mű­veltek. Az 1029-es év piros betű vei szer pel r. ma­gyar tenniszsport annakseiben. Először tör­tént, hogy Magyarország a Davis Cup-ben az elődöntőbe küzdötte föl magát. Az ered­ményes szereplés dicsősége Kchrling Bélá­nak, a tizenhétszeres magyar bajnoknak a nevéhez fűződik. Kchrling Béla kétevtizedes Wimbledoni felvétel Kchrling Béláról versenyzői pályájának az idén érkezett el a zonitlijérr. Érdekesnek tartottuk a magyar ten,aisz legnagyobb reprezentánsának vélemé­nyét kikérni a tennisz sarkalatos kérdéseire. Kc.hr]k'g ugyanis nem csupán kiváló ver­senyző, hanem széles látókörrel megáldott sportember. Tudásánál csak szerénysége na­gyobb, amellyel a hozzá intézett kérdésekre Ezek azonban nem magyarok. Hágában nagy nemzetközi vívótársasággal nézegetjük a város szépséges látnivalóit. Megérkezünk arra a térre, ahol éppen Rembrandt hatalmas szobrának talapzatát javítják. Az egész talap­zatot faállvány vette körül, úgy, hogy csak a hatalmas kőalak látszott. Körülálljuk és úgy bámuljuk a remek szob­rot, miközben egy idegen nemzetbeli vívó hoz­zám fordulva, fennhangon kérdezi: — Kinek a szobra ez? — Rembrnnate, — felelem én. — Hát az ki volt? — kérdi ő. Én erre a világ legtermészetesebb hangján mondom a többiek éktelen derültségére: — Ez?... Ez az úr találta ki az eidami sajtot! És már gyorsan el is tűntem a Rembrandt-plean fái között. PETSCHAUER ATTILA. megfelel, pedig bizonyos, hogy nz európai lenniszéletet a maga (leven valóságában, lx>- nyodrdmaiban, szépségében és hiba ban nálá­nál kevesebben ismerik alaposabban. Poroszországban népsport a tennisz — Sajátságos jelenség, — mondotta Kehr- ling — hogy ugyanakkor, amikor a magyar tennisz a legmesszebbre törő eredményi érte el, a fejlődés akadályairól, mint a legége­tőbben megoldandó kérdésről keli szciu ni. Pe­dig ozok az akadályok nem jelentéktelenek és leküzdésükre számos tényező harmonikus összefogására van szükség. Az akadályok — úgy mondhatnám — külsők és belsők, sze­mélyiek és tárgyink. — A legnagyobb baj, hogy a tennisz iránt még mindig nagy közöny és nemtörődömség uralkodik.'Mát tavaly mondottam, hogy szük­ség Votó: a kultuszminiszter úr erélyes ke­zére. hogy lefektet! ltotok legyenek a. tornász fejlődésének pillérei. A kultuszminiszter úr élénk figyelemmel kíséri Poroszország kultúr­politikáját és számos hasznos intézményt ho­nosított nteg ott szerzett tapasztalatai nyo­mán. Talán nem fölösleges, ha a magara ré­széről megemlítem, hogy a nyáron a porosz népjóléti miniszter a tenniszt népsportnak nyilvánította és elrendelte a középiskolákban a kötelező tenniszoktatást. Hasonló intézke­désre volna szükség nálunk is. A magas klasz- szis kiérleléséhez szükséges öt-nyolc esztendő cppea a középiskolák felső négy osztályában történő, szakszerű oktatás által volna kiakná­zandó, amikor a fejlődéshez sziikségis szel­lemi rugalmasság és testi hajlékonyság még megvan. Mert ma az a helyzet, hogy a ten- niszező fiatalság minden irányítás nélkül el­indulva, rossz, vagy éppen eemil-yen stílus­ban játszik éveken keresztül és mire klubba lép, emésztő fáradság árán sem tud végérvé­nyese:! megszabadulni hibáitól. Pedig voltak és vannak Magyarországon is olyan kiváló pedagógusok, akik a tennisz kul­turális jelentőségét felismerve, már jóval a porosz népjóléti miniszter intézkedése előtti beiktatták azt nevelési tantervűkbe. Badics> Ferenc dr., a m. kir. Tanárképző Intézet, gya­korló főgimnázium igazgatója, kÖ2el húsz esz­tendeje fedett tenniszpályát állított fel az is­kola tornatermében és a tenniszsport műve­lésére buzdította az ifjúságot. Munkája near is maradt eredménytelen. Hogy csak néhány nevet említsek: ezen a pályán játszott Takácsi Imre, Fittler Kamill, Barát Leó és Hegy csaj László. A premontreiek világhrű új gödöllői rend- házával egybekapcsolt internátus kiváló veze­tői: Stullmarm Patrick dr. és Kovács Lajos* dr. prelátusok ugyancsak súlyt helyeznek a tenuiszsportra s az ifjúság számára három pá­lyát szereltek feL Ezek örvendetes, de szórványos esetek és a kuitúrfeladaft éppen abban állana, hogy ne kivétel, liánom követendő mintaintézmény gyanánt foglaljanak helyet a sport sorsa felőf döntő hatóságok tudatában. Ha minden közép­iskola csak két teniszpályával rendelkeznék, ha a tornatermeket minimális fáradsággal cá költséggel a tennisz befogadására is alkal­massá teszik, úgy a középiskolák felső négy osztályában kellő felügyelet és ellenőrzés mel­lett, rendkívül értékes, évről-évre megújuló tehetséganyaghoz juthatunk. Mert ma az utánpótlás fenyegetően késleke­dik. Amerika, Franciaország hatalmas propa­gandát fejt ki, ingyen tenniszpályák, felszere­lések rendelkezésre bocsátása által, hogy minél nagyobb tömegből választhassa ki a tehetsége­ket. Hogy a fiatalság között mennyire nép­szerű a tennisz és mennyien szeretnének ten- niszezni, az abból is látható, hogy a játszó­tereken, ahol azelőtt futballoztak, ma vonala­kat húznak a gyerekek a földre, az így meg­rajzolt pálya közepébe hálót képzelnek és ping-pong ütőkkel „tenniszeznek“. Meg kell szervezni a traniszszakoktatást Az első fejlődési akadály a tenniszoktatás országos megszervezésével volna leküzdhető. A tenniszt éveken át kell tanulni, ad hoc kurzusokkal az ügy nincs elintézve. Tavaly Göncz Lajos, a legkiválóbb magyar tennisz- pedagógus a Testnevelési Főiskola növendé­keinek nyári tanfolyama során megadta a helyes alapfogalmakat e sportág lényegéről, de tenniszbajnokokat pár hét alatt nem le­het nevelni. Természetesen az ifjúságnál még pár heti oktatás is hatalmas lendületet tud adni. Az idén a Magyar Atlétikai Klub if­júsági tanfolyamot szervezett, amelynek ve­zetését ugyancsak Göncz Lajos vette át. Bá­mulatos volt a haladás, amelyet ősszel a résztvevők stílus, technika és fegyelmezetlen­ség tekintetében felmutattak. Országosan kellene intézményesíteni az. ilyen kurzusokat, megfelelő felügyelet mellett. Ez is kapcso­latosan történhetnék a középiskolai oktatás­sal, aminek még más kulturális jelentősége volna. Ha ugyanis a gimnáziumok, reálisko­lák vezetősége kellő szeretettel ápolja a ten- niszsportot, úgy növendékeik sem fognak más sportegyesületekbe tiltott és kerülő uta­kon elkívánkozni, hanem annál nagyobb ra­gaszkodással maradnak meg az Alma Mater kebelében. A középiskolákból kilépőié azután már a helyes alapon képezhetik magukat tovább. Szükséges azonban, hogy éppen a fiatalok­nak mód és alkalom adassék külföldi sze­replésre és kiküldetésre. Miként Decugis védőszárnyai alatt egykor Lacoste, Borotra, Brugnon, Cocket, miként, Tildén vezetése alatt Richards, Hunter, Lott, Doeg, Coen, Van Ryn, Allison startoltak Wimbledonban a párizsi és berlini versenyeken és a Riviérán; úgy a magyar fiatalokat is ki kellene vinni, hogy tanuljanak, magukba szívják a nemzet­közi versenyek magasfeszültségű atmoszférá­ját, amikor még idegeik frissed:, megfigyelő képességük, tanulékonyságuk az aktivitás tetőpontján mozog. E! kell törölni a labdaváiuot Gyakran halijuk a panaszt, hogy a tennisz­sport drága. Ez igaz, azonban rá kell mutatni arra, hogy nálunk drágább, mint például Ausztriában vágj’ Csehországban. Magyar- országon ugyanis még mindig fennáll a labda­vám, annak ellenére, hogy a magyar gyár már megszüntette a gyártást. Egy tucat labdánál a vám 4 pengőt tesz ki, ami a nagybani el­adási ár 18 százaléka. A tennisz ütőknél ki­sebb ugyan a vám, de azokat is háromszor terheli a forgalmiadó, mire a játékoshoz ke­rül. A magyar fürdőhelyek érdeke a tennisz felkarolása Külföldön már rég rájöttek a tennisz pro- pagatív erejére. Anglia, Hollandia, Német­ország. Franciaország, sőt Ausztria, Cseh- Szlovákia, Jugoszlávia fürdőhelyei egymással egyetértőén állapítják meg véfser.yterminusai- kat és így vándorközösséget biztosítanak ma­guknak, amely évről-évre visszatér. A meg­szállott részek versenyeire kénytelen a magyar versenyzőgárda is leutazni, mert a magyar Sportolnak a francia nők. A női atlétikai versengek között a legnehezebb tömegben a mezei futóversenyeken indulnak a francia hölgyek. A legutóbb Párizs mellett, Creteilbcn rendeztek 1800 méter távolságú cross country futást, amelynek vezető csoportját mutatja képünk ............ ...... -rnrngrearafflag» » Ref illing Béla a magyar fenn szsport lövőiéről A világhírű magyar tenniszező nyilat­kozatában hatalmas programmot tár föl a tenniszsport számára, amelynek magva" lásulása beláthatatlan perspektívát nyit a magyar tenniszsport előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék