Budapesti Hírlap, 1929. december (49. évfolyam, 274–296. szám)
1929-12-12 / 283. szám
SZÍNHÁZ Hevesi Sándor, Kodály Zoltán, Surányi Miklós a csákvári földművesszínészek Háry Jánosáról Holnap a Nemzeti Színház Kamaraszínházában csákvári földmívesek játsszák Kodály— Harsányi—Paulini Háry Jánosát. Ritka és a színháztörténetben rendkívüli esemény, hogy műkedvelők adnak elő olyan, darabot, mely az Operaház repertoárján szerepel. Váljon túi ennek az oka? Micsoda színészi és zenei értékeket vagy a színpadon túlmenőleg művén mélyebb kultúrjelentőséget rejt magában a csákváriak előadása, — ezekkel a kérdésekkel fordultunk Hevesi Sándorhoz, Kodály Zoltánhoz és Surányi Miklóshoz. — A nyáron — mondotta Hevesi — nagyobb társasággal leutaztam Csárvárra és végignéztem a Háry János előadását. Amit annak idején mondottam, ma is fenntartom: ez az előadás a legjobb és legérdekesebb, amit valaha parasztoktól láttam. A csákváriak tehetségesebbek az oberammergaui földmiveséknél. Előadásuk üde, eredeti és mesterkéletlen. A mellett minden szereplő oly megható komolysággal és odaadással végzi feladatát, aminek már stílusteremtő ereje van. Továbbá minden szereplő tud minden szerepet, a másiké éppen úgy érdekli, mint a magáé. Sajátos varázsa van a dunántúli dialektusnak is. Valami édes naivitás árad az előadásból, amelyet kivált három szereplőnek (Háry, Örzse, Marci bácsi) tehetséges és közvetlen megnyilatkozása valósággal az élmény erejéig fokoz... Azt hiszem, a budapesti előadás igazolni fogja megállapításaimat. Kodály Zoltán is hallotta a csákvári előadást . Amit Hevesi a színészi részről mondott, ugyanaz áll a csákváriak zenei előadására: őszinte igazsága és spontánsága van ennek a produkciónak. Mert bár a Háry János zenéjéből ők mást nem hoznak, mert nem hozhatnak egyebet, mint a darabba beszőtt régi népdallamokat egyszólaműem. Ennek az előadásából is nyilvánvaló, hogy ha Magyarországon nincs szélesebb körű zenei kultúra, az nem rajtuk múlik. Ugyanis, ha nem banketten vagy jubileumon beszélünk, bevallhatjuk, hogy Magyarország széles rétegei valóságos zenei barbárságban élnek. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter úr panaszkodott nemrég egy vezércikkében, hogy mennyi inzultus éri a kiművelt szemet magyar vidéken való átutazás közben. Mit szóljunk mi zenészek, mennyi minden bántja a mi fülünket? Mindenfelé a „portálok“ és egyéb Klebelsbergtől felpanaszolt építészeti szörnyűségek zenei kiadásban. .Csak hogy „megolvadt“, tehát sokkal aggreszszivabb alakban. (A zene tudvalévően „megolvadt építészet“). Egyetlen oázis ebben a zenekulturális sivatagban a falu. A város művelt jóízlésű ítésze fogjon kezet a faluval: ez a jövő. Kopik, felejtődik már a falvakban a régi jó zene, a városból egyre-másra hozzák a rosszat. Mert a jótól, amit a városból hozhatnának, egyelőre tenger választja el őket. De éppen Csákvár példája bizonyítja, hogy nem késő még erősíteni, bátorítani a halkuló népéneket. A Háry János dalaiból, melyek egytőlegyig hiteles, régi népdalok, egyetlen-egyet sem ismertek Csákvárt. Ma az egész falu nagy kedvvel éneki őket. Ezzel Csákvárt a népdalkincs és népdal-öntudat hatalmasan megerősödött. Kissé a vérátömlesztéshez hasonlít ez, amikor új erőre éled a test. Tudvalévően ott csak a magáéhoz hasonló összetételű vérnek veszi hasznát a beteg. A magyar népnek a zenei élete is csak az önmagából vett oltóanyaggal erősödik és nem kell félteni idegen beömléstől, mert az úgysem fog rajta. Surányi Miklós a következőképp nyilatkozott. — Valamikor Justh Zsigmond a maga falujában, Presztassonitornyán Sophyuest, Shakespearet és Melieret adatta elő, s volt valami abban, ami a hallgatókat a költészet naiv hőskorára emlékeztette. Hogyne! A magyar paraszt ehhez is ért. Most viszont a Háry János, amely extásisba hozta Budapestet, elragadta a Vértes-hegység tövében lakó csákvári parasztokat is, akik falujokbeli műkedvelők előadásában élvezték ezt a remekműve. Van abban valami megható, hogy az Operához műsor darabját most csákvári pagaszványok és páránellogények adják elő Budapesten. Ez pedig a csákvári előadást megszervező református esperes és tanító munkája mellett végeredményben Kodály Zoltán érdeme. Kodály Zoltánról nem lehet eleget beszélni. Nem tudok elképzelni embert, aki többet tett volna az igazi magyar lélek felfedezése körül, aki komolyabb, mélyebb, hatásosabb munkát végezne a magyar nacionalista törekvések terén. Forradalmár volt és ma vezér a győztes forradalomnak. Az ő érdeme, hogy megismertük az ősi magyar nép dalolását. Ő a legnagyobb művészetpolitikus, az olasz művészet fasiszta risorgimentójának vezéreinél is jelentékenyebb. Arról még nem tudni, hogy múló divat-e, vagy sem, Kodály végérvényesen megalkotta az új magyar népi dal stílusát. Megvalósította, amiről államférfiak és publicisták még csak álmodoznak: a magyar föld, a vidék, az ősi talaj, a magyar erdők, mezők, vizek, pásztorkunyhók, a magyar csillagos éjszaka, a magyar tavasz atmoszféráját elhozta Pestre, olyan széles kaput vágott a budapesti ember lelkén, hogy bőségesen és üdén és ellenállhatatlanul ömölhetik ide a falu költészete. És ömlik, miként azt Csákvár példája bizonyítja. Mert Kodály nemcsak a falut hozta fel Pestre, de Budapestet is letudta vinni Csákvár falujába. És most Csákvár ime, visszaadja ezt a látogatást Budapestnek. Budapest és Csákvár megértették egymást,ez is Kodály dicsősége. * (Kamarazene.) A Waldbauer-együttes mai hangversenyén Beethoven op. 135. kvartettje, Bartók 1928-ban komponált IV. vonósnégyese és Haydn op. 743. sz. graoil kvartettje volt műsoron. A négy kitűnő művész, akiknek a játéka már évek hosszú sora óta tökéletesen simul össze és mindig legtisztább lényegét adja az előadott műnek, ma is ideálisan tolmácsolta a három különböző stílusú kompozíciót. * (Csütörtökön érkeznek a földműves színészek.) A csákvári földműves színészek csütörtök reggel 8 órakor érkeznek Budapestre és tíz órakor kezdik meg a Kamaraszínházban a Háry János próbáját. A földműves-játékszín díszletei már ma megérkeztek. Öt-szál színből álló erős színű, mégis egyszerű és népies, művésziesen ható díszletek ezek, amelyeket Paulini Béla tervezett. A csákvári műkedvelő társulatot csütörtökön este, előadás után a Lipótvárosi Kaszinó nevében Rusz József meghívta vendégül, hogy — mint meghívólevelében írja — a város keblére ölelhesse a falut. I 1 Ciit Az Rövid levélben dús tartalom, Hogy agg légy, ezt idd’ fiatalon. Egy 50-os csomag 1.— pengő Egy csésze tea csak kb. 2 fillér. Főlerakat: .Navas, S^* 10. KTTTWHI * (A Nemzeti Színház művészeinek előadásai az Országos Tiszti Kaszinóban.) A Nemzeti Színház művészei december 1- án ismét előadást rendeznek az Országos Tiszti Kaszinóban. Ez alkalommal a kaszinó pompásan átalakított színpadán színre kerül Gyula diáknak a rádióban nagy sikert aratott A virágember című egyfelvonásosa, amely megrázó erővel kelti életre a rodostói bujdosók életét s Mikes Kelemen, valamint Kőszegi Zsuzsika meghaló szerelmét. II. Rákóczi Ferencet Gál Gyula, Mikest Abonyi Géza, Kőszegi Zsuzsikát pedig Tőkés Anna alakítja. A másik bemutatásra kerülő darab: Bethlehem-játék Szibériában, amelyet eredeti hadifogolyemlékekből állított össze vitéz Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Színház művésze. E darab különös érdekessége, hogy ennek keretében játszik első ízben parasztszerepet Gál Gyula, aki ezúttal egy öreg magyar bakát alakít. A harmadik egyfelvonásos a Nászéjszaka című kis darab, amelynek szerepeit vitéz Garamszeghy Sándor, Abonyi Géza és Tőkés Anna játsszák. Az est keretében ezenkívül Garamszeghy egyik hangulatos szibériai versét is elszavalja. * (A Fészek hangversenye.) A Fészek Művészek Klubjának csütörtöki hangversenyéna következő művésznők és művészek szerepelnek: Stephanie Bergh kamaraénekesnő, Lauer Hubert kamaraénekes, Zathureczky Ede hegedűművész és Karácsonyi Ili operai énekesnő és szerepel még a műsoron egy magyar női zongora kvintett. Az egyes számokat, Fleischer Antal, az Operah ház karnagya és Jlerz Ottó ,fr. kísérik zongorán. A hangverseny fél 11 órakor kezdődik. * (A Budapesti Egyetemi Énekkarok) legutóbb tartott tisztújító közgyűlésén a Kereszty Judit távozásával megürült karnagyi tisztet egyhangúan Vaszy Viktor zeneszerzőre ruházták. Ezután megválasztották az új tisztikart. Elnökök lettek: a Tudományegyetem részéről Zsingor Béla dr. orvos, a Műegyetem részéről Láng Elemér okl. gépészmérnök, alelnökök, a Tudományegyetem részéről . Fyll János jogszigorra, a Műegyetem részéről Záborszky Árpád mérnökhallgató. Ezután további három esztendőre közfelkiáltással választották meg ismét Verebély Tibor dr. professzort tudományegyetemi tanárelnökké, míg a súlyos elfoglaltsága miatt leköszönő Zemplén Géza dr. műegyetemi tanárelnök helyére, akit örökös tiszteletbeli taggá választottak, Putnoky László dr. műegyetemi tanár került közóhajra. * (A Tájfunt felújították Londonban.) A londoni Duchess Theatre felelevenítette Lengyel Menyhért Tájfunját. Az előadás rendezésében Gomosko Komai, Londonban élő neves japán költő is résztvett. A sajtókritikák egyhangúlag megállapítják, hogy a magyar darab az idők folyamán változatlan erővel tartotta meg kitűnő színpadi hatását. * (A Színművészeti Akadémia vizsgaelőadása.) Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia mai vizsgaelőadásán, a Nemzeti Színház Kamaraszínházának színpadán Horváth Jenő rendező, tanár növendékei játszották el telt nézőtér előtt Szigligeti kedves vígjátékát a Liliomfit. A másodéves növendékek friss tempóban, igen számottevő felkészültségijei oldották meg feladatukat, egytől-egyig dicséretére váltak tanárjuknak. Apáti Imre kiforrott színészi képességgel, jó színekben formálta mag Li- Liomii kedvelt alakját. Mariska szerepében kellemesen tűnt föl a szépen beszélő Pálinkás Irén. Nagyon nagy sikere volt Juhász Józsefnek, aki Szellemi figuráját egy kész színésznél is feltűnő művészi érzékkel, friss erővelkeltette életre. Major Tamás Szilvay Tudora jó elgondolásai és Zanathy Borika Camillája is teljes tetszést aratott. Ladányi Ferenc fogadása zamatos, igazi magyar tónusával keltett komoly figyelmet. A kisebb szerepekben jók voltak: Perényi László, Herczeg László és Ignác Rózsa. Aközönség melegen megtapsolta a szép produkciót. A jövő szerdán Holtyey Aranka rendező, tanár növendékei fogják eljátszani A dolovai nábob leányát és A kacagó nők című egyfelvonásos vígjátékát. A repülőgépmotoros léghűtéses FRANKLIN AUTÓGYORS. Budapest, VIII., Thék Endre-u. S. Tel.: J. 325-01 Házi próba az Új Színházban Az Új Színház új darabjából a délután tartott főpróbát. Mihály István Béla, aki huszonhat éves című darabja került a főpróba keretében a mintegy húsz főből álló szakértő közönség elé. Elsötétül a nézőtér s a színpadon megkezdődik a játék: a férj, a feleség és a barát hármasa. Ebben a pillanatban a nézőtérről az előadást megzavarja valaki. Izgatott fiatalember rohan a színpadra. A színészek azt hiszik, hogy őrült. Azt hajtogatja, hogy ne ilyen sablondarabot játsszanak. A mai fiatalember, a mai huszonhatéves fiatalember nem dobja oda háromszázpengős állását könnyű kalandért. A mai fiatalember más, egészen más. Sötét lesz a színpadon. Az izgatott fiatalember eltűnik és a súgólyuk előtt, éles világításban egy feketeruhás férfi arca jelenik meg. Ez a férfi a konferáló. Szavaival a darab egyes képeit köti össze. Elmondja, mi történt egyik képtől a másikig. Most persze a huszonhatéves Béla élettörténetét mondja el egyszerű szavakkal. Haló Elemér mondja a konferáló szavakat, s minden egyes jelenését kitörő taps kíséri. * Folytatódik a játék. Most már a huszonhatéves Béla a cselekmény hőse. Ül egy bank irodájában. A jelenet végén neki is felmondanak. B-lista. * Az előadást fényképezőgépek kattogása szakítja meg. Számos felvételt készítenek a szereplőkről és Ugor Tibor pompás, művészi díszleteiről. Végre a fényképezők rohama is véget ér és Bársony István, a darab fáradhatatlan rendezője kiadhatja az utasítást: , — Most aztán fennakadás nélkül előre! * A sötét színpad előtt felbukkan ismét Baló Elemér, a konferáló markáns feje. lemnét egy kép következik, aztán ismét konferansz, így megy szinte filmszerű gyorsasággal. Pereg a „fiba11: a huszonhatéves Béla regénye. A mai pesti fiatalember élete: gondok és vívódások, a beteg anya, a züllér felé induló nőtestvér, a tisztalelkü menyasszony ■— színes kaleidoszkóp, amely szinte kápráztat. Végre kigyulladnak a lámpák s vége az első felvonásnak, az A szerző izgatottan kér bírálatot, a rendező figyelmesen nézi az arcokat. És az emberek — kritikusok, színészek — egymásután gratulálnak a szerzőnek. — Becsületes, komoly színpadi munka. Ennél nagyobb dicséretet alig kaphat szerző és rendező. * (Bakó László-emlékünnep.) A budapesti m. kir. állami felső ipariskola Turul Szövetségbe tömörült Zrínyi Bajtási Egyesület szigetvári tőzsének tagjai a Vigadóban sikerült díszelőadást rendeztek néhai Bakó László, a Nemzeti Színház korán eltávozott kiváló művészének emlékére és síremléke javára Szemere Árpád rendezésében. A díszelőadás a Budai Dalárda énekével kezdődött. Majd élfalvi vitéz Mándoky Sándor, a MOVE országos főelnöke, lendületes beszédben méltatta Bakó László pályafutását és példaképp állította az ő egyéniségét a magyar ifjúság elé. Az ünnepi beszéd után Palló Imre, az Opera-ház tagja nagy sikerrel Kodály Bordalaiból adott elő, Ferencsik Jánosnak, az Operaház karnagyának kísérete mellett. Gabányi László, a Nemzeti Színház művésze, Orosz Júlia, a Városi Színház művésznője, Kárász Anni, Andor Tibor, Kozma Pál szerepeltek még rs egy sikerrel a műsor első részében. A műsor második részét szintén a Budai Dalárda magyar dalai nyitották meg, utána pedig Sándor Erzsi kamaraénekesnő, Rosier Endrével, az Operaház jeles tenoristájával duettet énekelt a Cigánybáróból. Végül a Bánk bán nagy balettjéből adtak elő részleteket Vécsey Elvira bárónő és Andor Tibor, az Operaház tagjai.