Budapesti Hírlap, 1929. december (49. évfolyam, 274–296. szám)

1929-12-12 / 283. szám

SZÍNHÁZ Hevesi Sándor, Kodály Zoltán, Surányi Miklós a csákvári földművesszínészek Háry Jánosáról Holnap a Nemzeti Színház Kamaraszínhá­zában csákvári föld­mívesek játsszák Kodály— Harsán­yi—Paulini Háry Jánosát. Ritka és a színháztörténetben rendkívüli esemény, hogy műkedvelők adnak elő olyan, darabot, mely az Operaház repertoárján szerepel. Váljon túi ennek az oka? Micsoda színészi és zenei értékeket vagy a színpadon túlm­enő­­leg művén mélyebb kultúrjelentőséget re­jt magában a csákváriak előadása, — ezekkel a kérdésekkel fordultunk Hevesi Sándorhoz, Kodály Zoltánhoz és Surányi Miklóshoz. — A nyáron — mondotta Hevesi — na­gyobb társasággal leutaztam Csár­várra és vé­gignéztem a Háry János előadását. Amit an­nak idején mondottam, ma is fenntartom: ez az előadás a legjobb és legérdekesebb, amit valaha parasztoktól láttam. A csákváriak te­hetségesebbek az oberammergaui földmi­vesék­nél. Előadásuk üde, eredeti és mesterkéletlen. A mellett minden szereplő oly­ megható ko­molysággal és odaadással végzi feladatát, ami­nek már stílusteremtő ereje van. Továbbá minden szereplő tud minden szerepet, a má­siké éppen úgy érdekli, mint a magáé. Sajátos varázsa van a dunántúli dialektusnak is. Va­lami édes naivitás árad az előadásból, amelyet kivált három szereplőnek (Háry, Örzse, Marci bácsi) tehetséges és közvetlen megnyilatkozása valósággal az élmény erejéig fokoz... Azt hi­szem, a budapesti előadás igazolni fogja meg­állapításaimat. Kodály Zoltán is hallotta a csákvári elő­adást . Amit Hevesi a színészi részről mondott, ugyanaz áll a csákváriak zenei előadására: őszinte igazsága és spontánsága van ennek a produkciónak. Mert bár a Háry János zenéjé­ből ők mást nem hoznak, mert nem hozhatnak egyebet, mint a darabba beszőtt régi népdal­lamokat egyszólaműem. Ennek az előadásából is nyilvánvaló, hogy ha Magyarországon nincs szélesebb körű zenei kultúra, az nem rajtuk­ múlik. Ugyanis, ha nem banketten vagy ju­bileumon beszélünk, bevallhatjuk, hogy Ma­gyarország széles rétegei valóságos zenei bar­bárságban élnek. Klebelsberg Kunó gróf kul­tuszminiszter úr panaszkodott nemrég egy vezércikkében, hogy mennyi inzultus éri a ki­művelt szemet magyar vidéken való átutazás közben. Mit szóljunk mi zenészek, mennyi minden bántja a mi fülünket? Mindenfelé a „portálok“ és egyéb Klebelsbergtől felpana­szolt építészeti szörnyűségek zenei kiadásban. .Csak hogy „megolvadt“, tehát sokkal aggresz­­szivabb alakban. (A zene tudvalévően „meg­olvadt építészet“). Egyetlen oázis ebben a ze­­nekulturális sivatagban a falu. A város mű­velt jóízlésű ítésze fogjon kezet a faluval: ez a jövő. Kopik, felejtődik már a falvakban a régi jó zene, a városból egyre-másra hozzák a rosszat. Mert­ a jótól, amit a városból hozhat­nának, egyelőre tenger választja el őket. De éppen Csákvár példája bizonyítja, hogy nem késő még erősíteni, bátorítani a halkuló nép­éneket. A Háry János dalaiból, melyek egytől­­egyig hiteles, régi népdalok, egyetlen-egyet sem ismertek Csákvárt. Ma az egész falu nagy kedvvel éneki őket. Ezzel Csákvárt a népdal­kincs és népdal-öntudat hatalmasan megerő­södött. Kissé a vérátömlesztéshez hasonlít ez, amikor új erőre éled a test. Tudvalévően ott csak a magáéhoz hasonló összetételű vérnek veszi hasznát a beteg. A magyar népnek a ze­nei élete is csak az önmagából vett oltóanyag­gal erősödik és nem kell félteni idegen beöm­­léstől, mert az úgysem fog rajta. Surányi Miklós a következőképp nyilat­kozott. — Valamikor Justh­ Zsigmond a maga falu­jában, Presztassonitornyán Sophyuest, Sha­k­­espearet és Melieret adatta elő, s volt vala­mi abban, ami a hallgatókat a költészet naiv hőskorára emlékeztette. Hogyne! A magyar paraszt ehhez is ért. Most viszont a Háry Já­nos, amely extásisba hozta Budapestet, elra­gadta a Vértes-hegység tövében lakó csákvári parasztokat is, akik falujokbeli műkedvelők előadásában élvezték ezt a remekműve. Van abban valami megható, hogy az Operához műsor darabját mo­st csákvári pagaszványok és páráne­llogények adják­ elő Budapesten. Ez pedig a csákvári előadást megszervező refor­mátus esperes és tanító munkája mellett vég­eredményben Kodály Zoltán érdeme. Kodály Zoltánról nem lehet eleget beszélni. Nem­ tu­dok elképzelni embert, aki többet tett volna az igazi magyar lélek felfedezése körül, aki komolyabb, mélyebb, hatásosabb munkát vé­gezne a magyar nacionalista törekvések te­­rén. Forradalmár volt és ma vezér a győztes forradalomnak. Az ő érdeme, hogy megismer­tük az ősi magyar nép dalolását. Ő a legna­gyobb művészetpolitikus, az olasz művészet fasiszta risorgimentójának vezéreinél is je­lentékenyebb. Arról még nem tudni, hogy múló divat-e, vagy sem, Kodály végérvénye­sen megalkotta az új magyar népi dal stílu­sát. Megvalósította, amiről államférfiak és publicisták még csak álmodoznak: a magyar föld, a vidék, az ősi talaj, a magyar erdők, mezők, vizek, pásztorkunyhók, a magyar csil­lagos éjszaka, a magyar tavasz atmoszféráját elhozta Pestre, olyan széles kaput vágott a budapesti ember lelkén, hogy bőségesen és üdén és ellenállhatatlanul ömölhetik ide a falu költészete. És ömlik, miként azt Csákvár példája bizonyítja. Mert Kodály nemcsak a falut hozta fel Pestre, de Budapestet is le­tudta vinni Csákvár falujába. És most Csák­vár ime, visszaadja ezt a látogatást Buda­pestnek. Budapest és Csákvár megértették egymást,­­ez is Kodály dicsősége. * (Kamarazene.) A Waldbauer-együttes mai hangversenyén Beethoven op. 135. kvar­tettje, Bartók 1928-ban komponált IV. vonós­négyese és Haydn op. 743. sz. g­raoil kvar­tettje volt műsoron. A négy kitűnő művész, akiknek a játéka már évek hosszú sora óta tökéletesen simul össze és mindig legtisztább lényegét adja az előadott műnek, ma is ideáli­san tolmácsolta a három különböző stílusú kompozíciót. * (Csütörtökön érkeznek a földműves színészek.) A csákvári földműves színé­szek csütörtök reggel 8 órakor­­ érkeznek Budapestre és tíz órakor kezdik meg a Kamaraszínházban a Háry János próbá­ját. A földműves-játékszín díszletei már ma megérkeztek. Öt-szál színből álló erős színű, mégis egyszerű és népies, művé­sziesen ható díszletek ezek, amelyeket Paulini Béla tervezett. A csákvári műked­velő társulatot csütörtökön este, előadás után a Lipótvárosi Kaszinó nevében Rusz József meghívta vendégül, hogy — mint meghívólevelében írja — a város keblére ölelhesse a falut. I 1 Ci­it Az Rövid levélben dús tartalom, Hogy agg légy, ezt idd’ fiatalon. Egy 50-os csomag 1.— pengő Egy csésze tea csak kb. 2 fillér. Főlerakat: .Navas, S^* 10. K­TTTWHI * (A Nemzeti Színház művészeinek elő­ad­ásai az Országos Tiszti Kaszinóban.) A Nemzeti Színház művészei december 1- án ismét előadást rendeznek az Orszá­gos Tiszti Kaszinóban. Ez alkalommal a kaszinó pompásan átalakított színpadán színre kerül Gyula diáknak a rádióban nagy sikert aratott A virágember című egyfelvonásosa, amely megrázó erővel kelti életre a rodostói bujdosók életét s Mikes Kelemen, valamint Kőszegi Zsu­zsika meghaló szerelmét. II. Rákóczi Fe­rencet Gál Gyula, Mikest Abonyi Géza, Kőszegi Zsuzsikát pedig Tőkés Anna ala­kítja. A másik bemutatásra kerülő darab: Bethlehem-játék Szibériában, amelyet ere­deti hadif­ogolyemlékekből állított össze vitéz Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Színház művésze. E darab különös érde­kessége, hogy ennek keretében játszik első ízben parasztszerepet Gál Gyula, aki ezúttal egy öreg magyar bakát alakít. A harmadik egyfelvonásos a Nászéjszaka című kis darab, amelynek szerepeit vitéz Garamszeghy Sándor, A­bonyi Géza és Tő­kés Anna játsszák. Az est keretében ezen­kívül Garamszeghy egyik hangulatos szi­bériai versét is elszavalja. * (A Fészek hangversenye.) A Fészek Művészek Klubjának csütörtöki hangverse­nyén­­a következő művésznők és művészek sze­repelnek: Stephanie Bergh kamaraénekesnő, Lauer Hubert kamaraénekes, Zathureczky Ede hegedűművész és Karácsonyi Ili operai énekesnő és szerepel még a műsoron egy ma­gyar női zongora kvintett. Az egyes számo­kat, Fleischer Antal, az Operah ház karnagya és Jlerz Ottó ,fr. kísérik zongorán. A hangver­­seny fél 11 órakor kezdődik. * (A Budapesti Egyetemi Énekkarok) leg­utóbb tartott tisztújító közgyűlésén a Ke­­reszty Judit távozásával megürült karnagyi tisztet egyhangúan Vaszy Viktor zeneszerzőre ruházták. Ezután megválasztották az új tisz­tikart. Elnökök lettek: a Tudományegyetem részéről Zsingor Béla dr. orvos, a Műegyetem részéről Láng Elemér okl. gépészmérnök, al­­elnökök, a Tudományegyetem részéről . Fyl­l János jogszigorra, a Műegyetem részéről Zá­­borszky Árpád­ mérnökhallgató. Ezután to­vábbi három­ esztendőre közfelkiáltással vá­lasztották meg ismét Verebély Tibor dr. pro­fesszort tudományegyetemi tanárelnökké, míg a súlyos elfoglaltsága miatt leköszönő Zem­plén Géza dr. műegyetemi tanárelnök he­lyére, akit örökös tiszteletbeli taggá válasz­tottak, Putnoky László dr. műegyetemi tanár került közóhajra. * (A Tájfunt felújították Londonban.) A londoni Duchess Theatre felelevenítette Lengyel Menyhért Tájfunját. Az előadás rendezésében Gomosko Komai, Londonban élő neves japán költő is résztvett. A sajtó­­kritikák egyhangúlag megállapítják, hogy a magyar darab az idők folyamán válto­zatlan erővel tartotta meg kitűnő szín­padi hatását. * (A Színművészeti Akadémia vizsga­­előadása.) Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia mai vizsga­előadásán, a Nemzeti Színház Kamaraszínházának szín­padán Horváth Jenő rendező, tanár növen­dékei játszották el telt nézőtér előtt Szigli­geti kedves víg­játékát a Liliomfit. A má­sodéves növendéke­k friss tempóban, igen szá­mottevő felkészültségijei oldották meg fel­adatukat, egytől-egyig dicséretére váltak ta­nárjuknak. Apáti Imre kiforrott színészi ké­pességgel, jó színekben formálta mag Li- Liomi­i kedvelt alakját. Mariska szerepében kellemesen tűnt föl a szépen beszélő Pálinkás Irén. Nagyon nagy sikere volt Juhász Jó­zsefnek, aki Szellem­i figuráját egy kész szí­nésznél is feltűnő művészi érzékkel, friss erő­vel­­keltette életre. Major Tamás Szilvay Tu­dora jó elgondolásai és Zanathy Bori­ka Ca­­millája is teljes tetszést aratott. Ladányi Fe­renc fogadása zamatos, igazi magyar tónu­sával keltett komoly figyelmet. A kisebb szerepekben jók voltak: Perényi László, Her­­czeg László és Ignác­ Rózsa. A­­közönség melegen megtapsolta a szép produkciót. A jövő szerdán Holtyey Aranka rendező, tanár növendékei fogják eljátszani A dolovai nábob leányát és A kacagó nők című egyfelvonásos vígjátékát. A repülőgépmotoros léghűtéses FRANKLIN AUTÓ­GYORS. Budapest, VIII., Thék Endre-u. S. Tel.: J. 325-01 Házi próba az Új Színházban Az Új Színház új darabjából a­ délután tar­tott főpróbát. Mihály István Béla, aki huszonhat éves című darabja került a főpróba keretében a mintegy húsz főből álló szakértő közönség elé. Elsötétül a nézőtér s a színpadon megkezdő­dik a játék: a férj, a feleség és a barát hármasa. Ebben a pillanatban a nézőtérről az előadást megzavarja valaki. Izgatott fiatalember rohan a színpadra. A színészek azt hiszik, hogy őrült. Azt hajtogatja, hogy ne ilyen sablon­darabot játsszanak. A mai fiatalember, a mai huszonhat­­éves fiatalember nem dobja oda háromszázpen­gős állását könnyű kalandért. A mai fiatalember más, egészen más. Sötét lesz a színpadon. Az izgatott fiatalember eltűnik és a súgólyuk előtt, éles világításban egy feketeruh­ás férfi arca jelenik meg. Ez a férfi a konferáló. Szavaival a darab egyes képeit köti össze. Elmondja, mi történt egyik képtől a másikig. Most persze a huszonhatéves Béla élet­­történetét mondja el egyszerű szavakkal. Haló Elemér mondja a konferáló szavakat, s minden egyes jelenését kitörő taps kíséri. * Folytatódik a játék. Most már a huszonhat­­éves Béla a cselekmény hőse. Ül egy bank iro­dájában. A jelenet végén neki is felmondanak. B-lista. * Az előadást fényképező­gépek kattogása sza­kítja meg. Számos felvételt készítenek a szerep­lőkről és Ugor Tibor pompás, művészi díszletei­ről. Végre a fényképezők rohama is véget ér és Bársony István, a darab fáradhatatlan rende­zője kiadhatja az utasítást: , — Most aztán fennakadás nélkül előre! * A sötét színpad előtt felbukkan ismét Baló Elemér, a konferáló markáns feje. lemnét egy kép következik, aztán ismét konferansz, így megy szinte filmszerű gyorsasággal. Pereg a „fiba11: a huszonhatéves Béla regénye. A mai pesti fiatalember élete: gondok és vívódások, a beteg anya, a züllér felé induló nőtestvér, a tisztalelkü menyasszony ■— színes kaleidoszkóp, amely szinte kápráztat. Végre kigyulladnak a lámpák s vége az első felvonásnak, az A szerző izgatottan kér bírálatot, a rendező figyelmesen nézi az arcokat. És az emberek — kritikusok, színészek — egymásután gratulálnak a szerzőnek. — Becsületes, komoly színpadi munka. Ennél nagyobb dicséretet alig kaphat szerző és rendező. * (Bakó László-emlékünnep.) A buda­­pesti m. kir. állami felső­ ipariskola Turul Szövetségbe tömörült Zrínyi Bajtási Egyesü­let szigetvári tőzsének tagjai a Vigadóban si­került díszelőadást rendeztek néhai Bakó László, a Nemzeti Színház korán eltávozott kiváló művészének emlékére és síremléke ja­vára Szemere Árpád rendezésében. A díszelő­adás a Budai Dalárda énekével kezdődött. Majd élfalvi vitéz Mándoky Sándor, a MOVE országos főelnöke, lendületes beszédben mél­tatta Bakó László pályafutását és példaképp állította az ő egyéniségét a magyar ifjúság elé. Az ünnepi beszéd után Palló Imre, az Opera-­ház tagja nagy sikerrel Kodály Bordalaiból adott elő, Ferencsik Jánosnak, az Operaház karnagyának kísérete mellett. Gabányi László, a Nemzeti Színház művésze, Orosz Júlia, a Városi Színház művésznője, Kárász Anni, Andor Tibor, Kozma Pál szerepeltek még rs egy sikerrel a műsor első részében. A műsor második részét szintén a Budai Dalárda ma­gyar dalai nyitották meg, utána pedig Sándor Erzsi kam­araénekesnő, Rosier Endrével, az Operaház jeles tenoristájával duettet énekelt a Cigánybáróból. Végül a Bánk bán nagy­ balettjéből­ adtak elő részleteket Vécsey Elvira bárónő és Andor Tibor, az Operaház tagjai.

Next