Budapesti Hírlap, 1930. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
IOSZ, február 1, szombat B. ) A gazdatársadalom interpellációja a miniszterelnökhöz "Mutschenbacher Emil, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Ügyvezető igazgatója szólalt fel ezután. — Anna viramque eano — mondhatom a költővel: fegyvert és férfiút énekelek meg. Férfiút, aki derekasan forgatta a magával vitt fegyvert, a magyar igazság csorbítatlan élő főzablyáját és valóban nem rajta múlt, hogy vele szemben küzdő ellenfeleit nem tudta minden jogos követelésünk teljesítésére, illetve elismerésére kényszeríteni. Az ilyen nemzetközi tárgyalásoknál azonban éppen úgy, mint minden más alkudozásnál, az adsza-nesze elve szokott érvényesülni s ez még a jobbik eset, mert hiszen akárhányszor hatalmi szó, az erősebbnek megfellebbezhetetlen joga dönti el a jogvitákat. Habár az idő rövidsége miatt a mezőgazdasági országos érdekképviseleti szervezeteknek még nem is volt alkalmuk a hágai megegyezéssel foglalkozniok, azt hiszem, az egész magyar gazdatársadalom nevében ■ nyújhatom át az elismerés aranykalászát Bethlen István grófnak, úgyszintén Walkó Lajos külügyminiszternek, Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszternek, Korányi Frigyes bárónak és mindazoknak a férfiaknak, akik a hágai tárgyalásokból, valamint azok előkészítéséből teljes odaadással vették ki részüket és akik önfeláldozó munkájukkal az ország háláját és köszönetét érdemelték ki. — Mivel pedig a hágai egyezményhez nincs módomban egyesületem, az OMGE nevében hozzászólani, engedtessék meg nekem, hogy a Pester Lloydtól plagizálhassak, amely nem egyszer szokta a közvélemény tolmácsolója gyanánt megszólaltatni „den Mann von der, Strasse“, valakit az utcáról, aki a névtelen ezrek és százezrek nevében mondja el a maga véleményét. Ezt a példát követve, én megszólaltatom „den Mann von der Scholle“, valakit a barázda mellől, a magyar kis- és nagygazdák sűrű soraiból, hogy elmondja, miként vélekedik egy magyar gazdaságáról, annak következményeiről? — A magyar gazda először is nagyon jól tudja, mit jelent az a termelés nyugalma, biztossága és zavartalansága szempontjából, hogy az immár közel egy évtized óta fejünk felett függő, teljesen Taenám&hatlkm és önkényes jóvátételi követelések véglegesen rendeztettek. Az állandóan fenyegető bizonytalanságnál még az érdekeiket nem teljesen s az egész vonalon nem, az óhajtott mértékben kielégítő bizonyosság is többet ér. Kivált akkor, ha ez a bizonyosságnem jelent az országra nézve elviselhetetlen áldozatot és ha az anyagilag felmérhető ellenértéket, mellett azokat az erkölcsi előnyöket is számításba vesszük, amelyeket a megegyezés létrejövetele nemzetközi helyzetünk szempontjából ránk nézve jelent. — Kern kevésbbé fontos, hogy a hágai jegyezvény alapján Magyarország visszakapja pénzügyi szabad rendelkezési jogát s hogy jóvátételi követelések többé ma is támaszthatók velünk szemben. A magyar gazda, aki évek óta a legsúlyosabb hitelválsággal küzd, nagyon tudja ennek a jelentőségét értékelni. Mert ha valóban sikerül majd elváró kölcsönt szerezni, amely nem jelent Magyarországra nézve aránytalantt súlyos és megalázó terhet, akkor azt a kölcsönt csak termelő célokra szabad igénybe vennünk és csak a mezőgazdasági válság enyhítésére szabad felhasználnunk. Bizonyára senki sincs ebben az ilusztéris körben, mely Magyarország egész közgazdasági életét képviseli, aki rie volna tudatában azniak az immár általánosan elismert sarkigazságnak, hogy Magyarország gazdasági megújhodásának csak virágzó mezőgazdaság lehet az alapja és előfeltétele. Ha tehát gazdasági bajaink gyógyító eszközeinek előteremtése céljából az ország újabb kölcsönterhét kénytelen a vállára venni, akkor résen kell lennünk, hogy minden fillér egy szabatosan megállapított és következetesen megvalósítandó helyes gazdasági programja szerint kizáróan csak erre a célra használtassák föl. Jósam tervszerűséggel kell a gazdasági célokat kijelölni és a legszigorúbb takarékosságot kell az elérésükre szükséges eszközök megvásztásánál alkalmazni. Ennek pedig az az előföltétele, hogy helyes gazdasági politikát kövessünk és ezt a gazdasági politikát minden egyébnél előbbre helyezzük. A magyar gazda azt is megeléégedéstsé veszi a hágai egyezményből tudomásul, hogy sikerült 3 döntőbírósági elvet megóvni és az úgynevezett optánskérdést is méltányosan rendezni, úgy hogy az idegen uralom alá került területeken lévő , földbirtokokért azok magyar tulajdonosai a magántulajdon elvének megóvásával, ha nem is teljes, de legalább némi mélányos kárpótláshoz jutnak. A legnagyobb eredményt azonban a magyar gazda abban látja, hogy a miniszterelnök úr szavai szerint Hága új kapukat tárt ki a magyar jövő felé. De kell is, hogy a Hága után következő új korszak valóban a megújhodás időszaka legyen. Ha a régi szállóige szerint a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz — úgy ehhez a minden háborúnál nehezebben újjáépítő munkához is három dolog szükséges: tervszerű gazdasági politika, következetes gazdasági politika, egészséges és kizárólagos gazdasági politika. — Ezt várják a magyar gazdák Hágától, ezt várják a kormánytól és Bethlen István gróftól s ebben akarnak a többi termelő ágakkal vállvetve közreműködni az ország jövője érdekében. Ne tekintsék tehát a vendégjoggal való visszaélésnek, ha itt a fehérasztal mellett is interpellációval fordul Bethlen István gróf miniszterenökhöz s azt kérdi tőle: " Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar gazdaközönség elsősorban azért fogadta megnyugvással a hágai megegyezés hírét és azért kész az abból a magyar adófizetők vállára háruló újabb terheket elviselni, mert a jóvátételi követelések örökös bizonytalanságának megszűnésétől és pénzügyi rendelkezési szabadságunk visszanyerésétől, nemzetközi helyzetünk megjavulásától a jelenlegi súlyos gazdasági válságból való kibontakozásunkat reméli? 2. Ha igen, hajlandó-e a miniszterelnök úr ennek a célnak az elérésére alkalmas gazdasági programmot adni és az újjáépítésnek a hágai egyezménnyel megkezdett munkáját céltudatos és helyes, minden más szempontot félretevő gazdaságpolitikával befejezéshez juttatni? f eleket, hanem az, hogy az adott körülmények között ezt az országot nagyobb veszélyektől megmentsük, még áldozatok árán is, lehetőleg olyan tevés áldozat árán, amilyen nemzetközi konferenciákon ilyen atmoszféra mellett egyáltalán kivihető. Ez volt a mi szerepünk. Mint száz százalékos magyarok mentünk ki és ne mondja senki az országban, hogy száz százalékosabb magyar, mint azok, alak kimentek a hágai konferenciára. De odakint száz százalékos legyőzött magyarok voltunk, s e két száz százalék között kellett megvonni a határvonalat úgy, hogy megmentsük az országot nagyobb bajoktól. Nem a között volt választásunk, hogy a legjobbat válasszuk, hanem hogy a rossz között a legkevésbb a rosszat válasszuk. A magyar igazság parabbolája — A magyar igazság, hogy egy fizikai hasonlattal éljek, parabola alakjában halad a maga útján. Az elején talán nehézséggel, mert szembetalálja magát olyan erőkkel, amelyek lehetetlenek a legyőzés szempontjából. Ha ötven százalékot elértünk a magyar igazságból, már könnyebb az út és így haladva tovább, mindig többet és többet érvényesíttetünk a magyar igazságból De legyünk tisztában azzal, hogy a parabola vonalának az a karakterisztikuma, hogy mindig fölfelé törekszik és csak a végtelenségben éri el a parabellát. A mi lehetőségeink adva voltak a fizika eme törvénye által és fokozatosan, napról-napra kifejtett munkával leszünk képesek a nemzet igazát kivívni s akkor is messze távolban van a jövő, amikor a magyar igazság teljessége érvényesülni képes lesz. És mégis bizalommal, reménységgel és nem kétségbeeséssel mentünk Hágába, mert az volt az érzésünk, hogy lépésről lépésre előrehaladva képesek leszünk érvényesíteni a nemzet igazságát, ha ma nem, úgy holnap egész bizonyossággal. Ez a meggyőződés kell, hogy ezt a nemzetet a maga teljességében betöltse, mert nem a kishitűség és nem a csüggedés, hanem a bizalom és optimizmus az, amely a nemzeteket naggyá és erőssé teszi. — Tisztelt Uraim! Tehát nem száz százalékos eredménnyel jöttünk haza. És ha aggodalmam volt is, hogy félreértésre adhat alkalmat ez a mai összejövetel, mégis eljöttünk, mert meggyőződésem szerint az alkotmányos faktorok ítéletén kívül ez a társaság, ahol a magyar közgazdasági élet színejava van képviselve, ahol jelen vannak az összes foglalkozón ágak, jelen van a hitelnek, az iparnak, a kereskedelemnek és mezőgazdaságnak kéviselete, hivatott arra, hogy politikai elfogultság nélkül ítéletet mondjon a hágai eredményről. Politikai elfogultság nélkül, mert hiszen világos, hogy a politikai életben nem az igazság, hanem a politikai pártok érdeke mondja ki a szól világos, hogy a nemzet közvéleménye előtt nagy érdek fűződik ahhoz, hogy e kérdések felett imparciálisan, tárgyilagosan gondolkozó és pártpolitika által el nem ferdített ítélet mondassák ki, mert a nemzetnek világos látásra van szüksége és nem pártpolitikára. Ellenséges atmoszférában — Ha a hágai eredményeket bírálni akarjuk, talán jó, ha megnézzük az éremnek túlsó oldalát. Mi következett volna akkor, ha nem sikerült volna Hágában megegyezni ! Ms akik odakint voltunk és abban a benyomásban részesültünk, amelyben részesül, mindenki, aki a hazai földet elhagyja, aki külföldre utazik és szembekerül fokozatosan azzal az ellenséges atmoszférával, amely a magyar embert a legyőzöttségéből kifolyóan a külföldön kíséri, talán mi is alá voltunk vetve ennek az ellenséges atmoszférának. Hiszen abban a mértékben, ahogyan a vonat előrehalad, ahogyan elhalványul előttünk a hazai tájék képe, abban a mértékben, ahogyan elcsendesül fülünkben a magyar szó, nagyobb nyomatékkal nyomul előtérbe az a hangulat, amellyel minden tárgyaló fél még ma is találkozik a külfölddel. Ebben a nyomasztó, barátságtalan atmoszférában nem Belatiny Arthur a hágai sikerről, amely utat nyit a kereskedelemnek . Az előttem elhangzott szavak a hágai egyezmény jelentőségét az ipar oldaláról világították meg. Ha én a vizsgálatot a kereskedelemre terjesztem ki, úgy hálás történiménl vagyok, mert kétségtelen, hogy mindazok az előnyök, melyek visszanyert pénzügyi függetlenségünkből kifolyóan az ipari termelést érintik, közvetve a kereskedelemre is ki fognak hatni, azok az előnyök viszont, melyek a politikai feszültség megszűnése folytán a nemzetközi forgalom normális alakulásában fognak fokról-fokra jelentkezni, közvetlenül a kereskedelemre, de rajta keresztül a termelés egyéb ágaira is terméknyílő hatással lesznek. Ez a rövid utalás a hágai egyezménynek a kereskedelemre gyakorolt befolyására is elegendő annak felismerésére, mily mélyreható és szerves kapcsolat az, mely a gazdasági apparátus részeit képező termelési ágak között fennáll. A kereskedelem a népek összekötője. Nélküle nem alakulhatna ki az emberiségnek az a nagy munkamegosztása, amely lehetővé tette a mai gazdasági kultúra elérését. A magyar kereskedelemnek a háború után sajnos nem sikerült ezt a történelmi feladatát a maga teljességében folytatnia. Ez nem a kereskedelem rátermettségének, leleményességének hiányával magyarázható. Nem is sikerülhetett a kereskedelem munkája, mert olyan politikai nyomás nehezedett régi kapcsolataira, amellyel szemben jórészt tehetetlen volt. A világpolitikában szokásos azt a szólásmódot alkalmazni, hogy a kereskedelem nyomában nyomul előre a zászló. A fennforgó esetben más volt a sorrend. A zászlónak kellett előre menni, hogy azt a kereskedelem követhesse. Kár a zászlót Bethlen István tartotta a kezében és az a politikai sirkar, amit Hága jelez, teszi lehetővé azt, hogy úttörő munkája megnyissa a teret a kereskedelem tevékenysége és a nemzetközi forgalomban oly nagy értéket jelentő erőnek az ország érdekében való érvényesülések számára. Már idézték a miniszterelnök úrnak azt a megállapítását, hogy a hágai paktum új atmoszférát teremtett, amely elsősorban gazdasági szempontból előnyös és ha gazdasági téren hatása mutatkozik, akkor politikai gyümölcsei is megérlelődnek. Ebből a tisztult atmoszférából remélhetőleg el fognak tűnni a háború visszamaradt szellemei, mert ne feledjük el azt, hogy a gazdasági önellátásra való törekvés, mely Európa államaiban a világháború után érvényesült és amely ma is uralkodik, voltaképpen nem más, mint a háborúnak gazdasági eszközökkel való folytatása. Amint a Hágából elutazott államférfiak egy flottaleszerelési konferenciára gyűltek össze most Londonban, ugyanúgy szükséges volna, hogy a háború pénzügyi likvidációja után, felszámolják a háború utáni gazdaságpolitikai harcot, hogy olyan megállapodások jöjjenek létre az európai államok között, amelyek végre leszerelik a gazdasági háború ittfelejtett arzenálját és követik ezen a téren Magyarországot, amely egész Európában elsőként szüntette meg a kiviteli és behozatali tilalmakat és sohasem gondolt arra, hogy akár a kereskedelem, akár a közlekedéspolitika, akár pedig egyéb adminisztrációs téren folytasson gazdasági harcot a többi államokkal. A magyar kereskedelem mily hálával remektelve a miniszterelnök úr iránt, hogy a politikailag és pénzügyileg is történelmi jelentőségű alkotásával szabaddá tette az utat arra, hogy a kereskedelem újból kiépíthesse régi, sok évtizedes kapcsolatait és hogy szabaddá tette az utat, a nemzetközi tőkepiac felé. A pénzügyi önállósággal szemben azonban szem előtt kell tartani egy ország hitelpolitikájában a produktivitás imperativusát, amelyre Popovics Sándor a közelmúltban oly határozottsággal rámutatott és amit a miniszterelnök úr teljes egészében aláírt. Valóban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy pénzügyi önállóságunk visszaszerzése sem ragadtathat más hitelek igénybevételére, mint amelyek anemzeti munka jobb kihasználásának szolgálatába állíthatók. — Érdekes játéka a történelem kronológiájának, hogy pénzügyi függetlenségünk visszaszerzésének éve egybeesik Széchenyi Hitelje megjelenésének centenáriumával. A százados évfordulók rendesen alkalmas pillanatok arra, hogy a centenáris egyéniséget a kor szempontjából újjáértékeljük. Széchenyi Hiteljének erre nincs szüksége, ellenkezően, a ma száz éves nagy munka olyan vezérelveket állít elénk, melyeket változatlanul követnünk lehet és kell. Mégis amidőna hágai megegyezés egyik kimagasló jelentőségét éppen nemzetközi hitelképességünk visszanyerésében látom, nem mutathatok elég nyomatékkal azokra az örök értékű tanításokra, melyeket Széchenyi az egészséges hitel alapjáról, feltételeiről és helyes felhasználásáról az utókornak hátrahagyott’. Ha a huszadik század harmincas éveiben a kormányzat magáévá teszi Széchenyinek a hitelről és a kereskedelem szabadságáról hirdetett tanításait, akkor a jelen évtizeddel meginduló munka, amelynek nyitánya a hágai egyezmény, épp oly gyümölcsöző lesz, mint a száz évvel ezelőtt lefektetett elvekre alapított az a munka, mely a kiegyezés utáni évtizedeik Magyarország gazdaságánál nagyarányú kibontakozásához vezetett. Kívánom, hogy a miniszterelnök úr, tót Magyarország politikai súlyát és presztízsét a mélypontról, amelyen az volt, kiemelni és napfényre hozni tudta, legyen egyúttal az a providenciánig ember, aki a sikerrel kivívott küzdelemben megedzve, annak eredménye által igazolva és megerősödve, kormányának kiváló tagjai élén gazdaságunkat mai nehéz helyzetéből kivezesse. (Éljenzés.) Ezután Székely Ferenc a társulat nevében köszöntötte a megjelent illusztris vendégeket és éltette Bethlen István gróf miniszterelnököt, akinek percekig tartó tomboló ünneplésben volt része. Bethlen István gróf válasza Bethlen István gróf miniszterelnök állott fel ezután szólásra és a következőkben válaszolt az elhangzott üdvözlésekre: — Amikor igazi hálával és megilletődöttséggel mondok köszönetet ezért a szíves vendéglátásért, amelyben engem és társaimat részesítettek, akik velem együtt Hágában a magyar igazságért küzdöttek, engedjék meg, hogy a magam részéről válaszoljak azokra a felszólalásokra, amelyek elhangzottak és az interpellációkra, amelyet hozzám intéztek. — Tisztelt uraim! Amikor felszólítottak arra, hogy egy ilyen estélyen, ilyen baráti összejövetelen elmélkedjünk a hágai eredményről, bizonyos aggodalom fogott el. Ezt meg kell őszintén vallanom. Aggodalom fogott el azért, mert attól féltem, hogy talán félremagyarázásokra fog okot adni ez a baráti összejövetel bent az országban, esetleg a külföldön is. Bent az országban azért, mert talán egyesek azt fogják hinni, s azt fogják mondani, hogy itt, a hágai konferencián részt vett magyar kiküldöttek a maguk hiúságát legyezgetve, ünnepeltetik magukat akkor, amikor ilyen ünnepeltetésre látható ok nincsen; a külföldön azért, mert talán úgy fogják felfogni a mi összejövetelünket, mintha ez egy győzelmi tér volna és ebből azt a következtetést vonják, hogy ez az ország olcsóbban is adhatta volna, mint ahogy azt a magyar kiküldöttek adták. Mint száz százalékos magyarok mentünk ki . És mégis eljöttem. Eljöttem azért, mert meggyőződésem szerint ez a baráti összejövetel nem jelent egyebet befelé, mint demonstrációt azokkal a támadásokkal szemben, amelyek becsületes törekvéssel a külföldre utazó magyar megbízottak becsületes munkájával szemben azokat sárral akarták befecskendezni, holott azok a maguk részéről mást nem követtek el, minthogy szellemi és fizikai erejük latbavetésével az ország érdekét védték, amennyire az lehető volt. ■ A másik oldalon pedig nem győzelmi tort ülünk, mert hiszen nem mint győrök mentünk ki Hágába, hanem mint legyőzőitek. A mi szerepünk nem az volt, hogy diktáljuk a feltéte t é