Budapesti Hírlap, 1930. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

Budapest 1930 L. évfolyam 50. szem­ Szombat, március 1 . előfizetés kétszeres. Felelős szerkesztő: LORÁNYI MIKLÓS Budapesti Hírlap Szépirodalmi ftímunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Ezerknd­fu­ff U kUdA- hlrxtal i VEI Sc.rdll.V. Józ.«T-kSrftt 5. Telefon* tzím: József 4­4—04* 151 Józirat :44-09-1*. 1.ovélelmi Budapesti 4* Postafiók 55__Kiadja a Budapesti Hírlap IL-­ít ■Kjeleatk mindsnaa.p bét» kivételével. Elő­fizetési­ árak: egy hdra 4 pengó, negyedévre 10 rengő 80 fill. Külföldre A MI KORMÁNYZÓNK Zi*ta §ileSí©Isisei»§| Hono­gráf Tíz évvel ezelőtt, példátlan sorscsapá­sok után, a magyar nemzet életösztöne kettős elhatározásban nyilatkozott meg: felélesztette a kormányzóság intézményét és erre a tisztségre meg­választotta nagybányai Horthy Miklóst. A­ magyarság jogal­kotó géniuszának nagy­­szerűségét és egyben eredetiségét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy tragikus törté­nelmünk során, amely szinte szakadatlan lán­colata­ a katasztrófák­nak, életre tudta hívni azokat az alkotmány­­jogi formákat, ame­lyekre az adott helyze­tekben éppen szükség volt. Nem csodálatos-e a­z, hogy monarchikus államban, királyságban, ahol rendszerint az öröklés elve dominál, nagy veszélyek idején a kormányzóság intézmé­nye révén az állam élére lehet állítani olyan, erejüknek tel­jességében lévő férfia­kat, akiknek vasakarata és izmos l­eze nélkül a nemzet aligha juthatott volta át életének sors­döntő szakaszain. Az első kormányzót, Hunyadi Jánost, Ma­gyarország akkor tette meg az állam fejévé, amikor az 1400-as évek közepén a török hata­lom már erősen fenye­gette a Duna vonalát és végzetesen komolyra fordult az a harc, me­lyet az országnak terü­leti épségéért és Eu­rópa biztonságáért a keleti barbársággal szemben folytatnia kel­lett. A második kormány­zóra, Szilágyi Mi­­hályra, csak Hunyadi Mátyás trónrasegítésé­­nek átmeneti feladata várt. A harmadik kor­mányzó Kossuth Lajos volt. A párizsi februári forradalom európai mozgalmat indított meg, amelynek áramla­tában mi is megkaptuk a 48-as törvényeket, azok sorában a népkép­viseletet és a parlamen­táris kormányt. Bat­thyány Lajos kabinetje azonban nem tudott megbirkózni a lényegében tarthatatlanná vált helyzettel. A nemzet az elé az alterna­tíva elé került, hogy vagy beletörődik a reakció felülkerekezésébe és lemond a 48-as törvények alkotmányjogi vívmá­nyairól, vagy pedig fegyverhez nyúl és egy utolsó kétségbeesett, szinte reményte­len kísérletet tesz az ellenállásra. Ebben a végzetesen komoly helyzetben választot­tak ismét kormányzót Kossuth Lajos személyében. A negyedik kormányzó választására a nemzetnek szintén ilyen tragikus helyze­tében került a sor. Elvesztettük a világ­háborút, de hát ez nem rajtunk állott; politikai és katonai­­világkonjunktúra volt az, ami a középponti hatalmakat le­sújtotta. A bajt azután magunk is meg­toldották. Olyan forradalmárok jutottak nálunk előtérbe, akiknek nem volt meg a lelkierejük, a tehetségük és az energiájuk nagy eszményeket, ha kell erőszakosan is megvalósító forradalom vezetésére. A jó hazafinak kétségbeejtő volt látni, mi­képpen vergődik az ország tehetségtelen, álforradalmárok kezén és hogyan züllik el a nagy garral megindított mozgalom. Ennek volt köszönhető a kommunizmus, a kommunizmusnak: az idegen megszállás. A többi legyőzött államok, Berlin, Bécs, Szófia, valamennyi megkímélve maradt attól, amit Budapestnek szenvednie kel­lett. Tesztért háború és csődöt mondott forradalom után itt állott az ország, mint egy kiégett, kráter, kiürítve, letarolva, a felmerült eszmék inkább a lázbeteg láto­másai voltak, semmint politikai koncep­ciók és megvalósítható programmok. Eb­ben a helyzetben egy erőgócpontnak kel­lett létrejönnie, amely körül államéletünk újból kristályosodhatott és ezt az erőgóc­pontot teremtette meg a nemzeti hadse­reg szervezésével nagybányai Horthy Miklós. Ennek az érdemnek és egyben az­ adott helyzetnek szinte automa­tikus­­ elismerése volt az,­­ amikor az első nemzetgyűlés a fővezért kormány­zóvá választotta. Ma,­­ amikor hálával emlékezünk meg, a had­sereg megszervezéséről és az első alapvetésnek arra támaszkodó mun­kájáról, e mellett az el­­hervadhatatlan érdem mellett a nemzet egyre világosabban látja tíz év munkájának össze­fogó sorát, a kisebb és nagyobb erőfeszítések­nek meg nem szakadó láncolatát, amely a kor­mányzó és a nemzet éle­tének egy évtizedét el­választhatatlanul össze­fűzte. Ma már nehéz volna eldönteni, hogy nagybányai Horthy Miklós mivel tett hazá­­jának nagyobb szolgá­latot , azzal-e, hogy tíz év előtt hadsereget szer­vezett és arra támasz­kodva, a nemzeti álla­mot új életre keltette, vagy pedig az azóta le­folyt tízéves kormány­zóságával, amelynek­­so­rán Magyarország, vis­szanyerte a világ­­piajzi nemzeteinek becsülését.­ Tíz év előtt még cse­kély számú barátaink is kételkedtek a meg­csonkított országroncs életképességében, ma, bár gazdasági és szociá­­­lis téren nagy nehézsé­gekkel küzdünk, mégis Európa egyik legegész­ségesebb nemzetének te­kintenek bennünket.­­ .A hadvezérből és hadseregszervezőből­­ alkotmányos államfő lett. Míg sokszor trón­ra nevelt, uralkodásra előkészített fejedelmek is nehezen élik bele ma­gukat az alkotmányos­ság szabta korlátok ke­reteibe, addig nagybá­nyai Horthy Miklós, a tengernagy, aki meg­szokta, hogy minden szavára hajóóriások, és az emberek ezrei vakon engedelmeskedjenek, nagyszerű önmérséklet­tel és egyben teljes ön­tudatossággal vonult vissza arra a területre, melyet az államfő szá­mára az alkotmányos­ság kijelölt. Miniszte­rek emlékirataiban­ gyakran találkozunk azzal a panasszal, hogy udvari és egyéb mellékbefolyások tisztük betöl­tését nagymértékben megnehezítették. Mi, a magyar kormányzóság idejé­nek miniszterei, a magunk tapaszta­latai alapján elmondhatjuk, hogy ilyen korlátozó­­nyomás alatt soha nem,al­lottunk, mindenkor megvolt alkotmány, szabta szabadságunk azoknak az eszkö­zöknek a megválasztásában, amelyeket az ország érdekében jónak láttunk. Klasszi­kus bizonysága ez a kormányzó alkotná­. Munka közben­­(Kallós Oszkár felvétele a B. II. számára) Ára 16 fillér

Next