Budapesti Hírlap, 1930. március (50. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
Budapest 1930 L. évfolyam 50. szem Szombat, március 1 . előfizetés kétszeres. Felelős szerkesztő: LORÁNYI MIKLÓS Budapesti Hírlap Szépirodalmi ftímunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Ezerkndfuff U kUdA- hlrxtal i VEI Sc.rdll.V. Józ.«T-kSrftt 5. Telefon* tzím: József 44—04* 151 Józirat :44-09-1*. 1.ovélelmi Budapesti 4* Postafiók 55__Kiadja a Budapesti Hírlap IL-ít ■Kjeleatk mindsnaa.p bét» kivételével. Előfizetési árak: egy hdra 4 pengó, negyedévre 10 rengő 80 fill. Külföldre A MI KORMÁNYZÓNK Zi*ta §ileSí©Isisei»§| Honográf Tíz évvel ezelőtt, példátlan sorscsapások után, a magyar nemzet életösztöne kettős elhatározásban nyilatkozott meg: felélesztette a kormányzóság intézményét és erre a tisztségre megválasztotta nagybányai Horthy Miklóst. A magyarság jogalkotó géniuszának nagyszerűségét és egyben eredetiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tragikus történelmünk során, amely szinte szakadatlan láncolata a katasztrófáknak, életre tudta hívni azokat az alkotmányjogi formákat, amelyekre az adott helyzetekben éppen szükség volt. Nem csodálatos-e az, hogy monarchikus államban, királyságban, ahol rendszerint az öröklés elve dominál, nagy veszélyek idején a kormányzóság intézménye révén az állam élére lehet állítani olyan, erejüknek teljességében lévő férfiakat, akiknek vasakarata és izmos leze nélkül a nemzet aligha juthatott volta át életének sorsdöntő szakaszain. Az első kormányzót, Hunyadi Jánost, Magyarország akkor tette meg az állam fejévé, amikor az 1400-as évek közepén a török hatalom már erősen fenyegette a Duna vonalát és végzetesen komolyra fordult az a harc, melyet az országnak területi épségéért és Európa biztonságáért a keleti barbársággal szemben folytatnia kellett. A második kormányzóra, Szilágyi Mihályra, csak Hunyadi Mátyás trónrasegítésének átmeneti feladata várt. A harmadik kormányzó Kossuth Lajos volt. A párizsi februári forradalom európai mozgalmat indított meg, amelynek áramlatában mi is megkaptuk a 48-as törvényeket, azok sorában a népképviseletet és a parlamentáris kormányt. Batthyány Lajos kabinetje azonban nem tudott megbirkózni a lényegében tarthatatlanná vált helyzettel. A nemzet az elé az alternatíva elé került, hogy vagy beletörődik a reakció felülkerekezésébe és lemond a 48-as törvények alkotmányjogi vívmányairól, vagy pedig fegyverhez nyúl és egy utolsó kétségbeesett, szinte reménytelen kísérletet tesz az ellenállásra. Ebben a végzetesen komoly helyzetben választottak ismét kormányzót Kossuth Lajos személyében. A negyedik kormányzó választására a nemzetnek szintén ilyen tragikus helyzetében került a sor. Elvesztettük a világháborút, de hát ez nem rajtunk állott; politikai és katonaivilágkonjunktúra volt az, ami a középponti hatalmakat lesújtotta. A bajt azután magunk is megtoldották. Olyan forradalmárok jutottak nálunk előtérbe, akiknek nem volt meg a lelkierejük, a tehetségük és az energiájuk nagy eszményeket, ha kell erőszakosan is megvalósító forradalom vezetésére. A jó hazafinak kétségbeejtő volt látni, miképpen vergődik az ország tehetségtelen, álforradalmárok kezén és hogyan züllik el a nagy garral megindított mozgalom. Ennek volt köszönhető a kommunizmus, a kommunizmusnak: az idegen megszállás. A többi legyőzött államok, Berlin, Bécs, Szófia, valamennyi megkímélve maradt attól, amit Budapestnek szenvednie kellett. Tesztért háború és csődöt mondott forradalom után itt állott az ország, mint egy kiégett, kráter, kiürítve, letarolva, a felmerült eszmék inkább a lázbeteg látomásai voltak, semmint politikai koncepciók és megvalósítható programmok. Ebben a helyzetben egy erőgócpontnak kellett létrejönnie, amely körül államéletünk újból kristályosodhatott és ezt az erőgócpontot teremtette meg a nemzeti hadsereg szervezésével nagybányai Horthy Miklós. Ennek az érdemnek és egyben az adott helyzetnek szinte automatikus elismerése volt az, amikor az első nemzetgyűlés a fővezért kormányzóvá választotta. Ma, amikor hálával emlékezünk meg, a hadsereg megszervezéséről és az első alapvetésnek arra támaszkodó munkájáról, e mellett az elhervadhatatlan érdem mellett a nemzet egyre világosabban látja tíz év munkájának összefogó sorát, a kisebb és nagyobb erőfeszítéseknek meg nem szakadó láncolatát, amely a kormányzó és a nemzet életének egy évtizedét elválaszthatatlanul összefűzte. Ma már nehéz volna eldönteni, hogy nagybányai Horthy Miklós mivel tett hazájának nagyobb szolgálatot , azzal-e, hogy tíz év előtt hadsereget szervezett és arra támaszkodva, a nemzeti államot új életre keltette, vagy pedig az azóta lefolyt tízéves kormányzóságával, amelyneksorán Magyarország, visszanyerte a világpiajzi nemzeteinek becsülését. Tíz év előtt még csekély számú barátaink is kételkedtek a megcsonkított országroncs életképességében, ma, bár gazdasági és szociális téren nagy nehézségekkel küzdünk, mégis Európa egyik legegészségesebb nemzetének tekintenek bennünket. .A hadvezérből és hadseregszervezőből alkotmányos államfő lett. Míg sokszor trónra nevelt, uralkodásra előkészített fejedelmek is nehezen élik bele magukat az alkotmányosság szabta korlátok kereteibe, addig nagybányai Horthy Miklós, a tengernagy, aki megszokta, hogy minden szavára hajóóriások, és az emberek ezrei vakon engedelmeskedjenek, nagyszerű önmérséklettel és egyben teljes öntudatossággal vonult vissza arra a területre, melyet az államfő számára az alkotmányosság kijelölt. Miniszterek emlékirataiban gyakran találkozunk azzal a panasszal, hogy udvari és egyéb mellékbefolyások tisztük betöltését nagymértékben megnehezítették. Mi, a magyar kormányzóság idejének miniszterei, a magunk tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy ilyen korlátozónyomás alatt soha nem,allottunk, mindenkor megvolt alkotmány, szabta szabadságunk azoknak az eszközöknek a megválasztásában, amelyeket az ország érdekében jónak láttunk. Klasszikus bizonysága ez a kormányzó alkotná. Munka közben(Kallós Oszkár felvétele a B. II. számára) Ára 16 fillér