Budapesti Hírlap, 1930. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

2 nyos erényeinek, de egyben növeli is a mi felelősségünket mindazért,­ ami tör­ténik. A kormányzó a tíz év folyamán, tökéle­tes alkotmányos állásfoglalása mellett is, az ügyek nagy menetére állandóan befo­lyással volt és pedig azzal az erővel, amely férfias egyéniségéből kisugárzik és ez volt egyik f­őoka annak, hogy a ma­gyar politika vonalvezetése mentes ma­radt az ingadozásoktól és állandóan egyenes irányban haladt. Hatalmas érzés az a polgárra nézve, hogy biztonságban hajthatja nyugalomba fejét, nem fog egy reggel arra ébredni, hogy avatatlan kezek a hatalmat kicsavarták az alkotmányos tényező kezéből. A gazdasági élet is ilyen alkotmányjogi biztosságot követel, anél­kül nincs áremelési kedv és nincs tőke­­képződés. A kormányzó erős kezében min­denki megnyugvással látja letéve a ma­gyar államhatalmat, amely fejlődése biz­tosságának talpkövét és garanciáját látja abban. Négyszáz éven át Magyarország kirá­lyai más országoknak is fejedelmei voltak és így legjobb akaratuk ellenére sem le­hettek lelkileg csak magyar királyok. Ez­zel szemben a nemzet, természetes vágya volt, hogy életének legfőbb szerve, az államfő, a magyar gondolatnak leghatáro­zottabb kifejezője legyen. A nemzetnek ezt a természetes vágyakozását elégíti ki oly tökéletesen a kormányzó magyar egyénisége. Az Alföld fia, az Alföldé, amely acélos búzát terem és erős férfia­kat, ősi nemzetségből származik, amely tözsgyökeresen termelte ki a magyarság sajátos tulajdonságait. Férfias alakja, gondolkodása és érzésvilága csodálatosan egyesíti azt, amit mi az igaz magyar va­lódi jellemvonásainak tartunk. Horthy Miklós tipikus magyar egyénisége elterül­­hetetlenül reányomta bélyegét az utolsó tíz esztendő életére és fejlődésére, amely talán sohasem volt belsőleg ennyire őszintén magyar. Akik a politikai életét az esztétikus sze­mével nézik, korunkat nem találják szép­nek. De akik a historikus magaslatára tudnak emelkedni, azok világosan látják, hogy nincs zordon szépség nélkül az, ahogyan egy nemzet a balsors mélységei­ből hatalmas erőfeszítésekkel felemelke­dik. Ezekben a lemondásos, verejték- és könnyöntötte erőfeszítésekben vezére a nemzetnek nagybányai vitéz Horthy Mik­lós, ezért zárja szeretetébe kormányzósá­gának tizedik évfordulóján a mai nemze­dék és fogja az ország nagy vezetőinek sorába beiktatni a történelem­ személye ellen intézett durva támadásra. A Bécsi Távirati Iroda erre ma a követ­kező hivatalos közleményt adta ki: Több lap Magyarország kormányzójá­nak tízéves jubileumát felhasználta arra, hogy sértő és gyalázkodó cikkeket közöl­jön. Az egyik lapban továbbá fantaszti­kus, sőt obscén képek jelentek meg, ame­lyek a jelenlegi magyar államfő ellen irányulnak. A szövetségi kormány saj­nálja, hogy ilyen,, a jóízlésbe ütköző és a nemzetközi udvariasságot sértő közlemé­nyek jelentek meg olyan felelőtlen egyé­nek részéről, akik nem gondolják meg, hogy ezzel nemcsak a Magyarországgal való jószomszédi viszonyt és barátságos kapcsolatokat zavarják, hanem a köztár­saság érdekeit is súlyosan károsítják. Budapest, február 28 — Az osztrák kormány sajnálkozása a bécsi szocialista lap támadások miatt. A magyar kormány hivatalosan felhívta az osztrák kormány­egyelmet az Arbeiter Zeitung tegnapi számában a kormányzó Szendrey Julia Herczeg Ferenc 3 felvonásos színművének bemutatója a Nem­zeti Színházban. A „feleségek felesége”, a legnagyobb költőzseni páratlan szépségű költemények­ben megénekelt Juliskája, akinek homlo­kán egy nemzet bámulta a hitvesi szere­lemnek azt a tündöklő glóriáját, amit Petőfi font köréje, huszonkét éves volt, mikor az, ura elesett a segesvári csatában. Petőfi Sándort dicsősége tetőpontján érte el a végzet, mikor már ünnepelt köl­tője volt a szabadságnak és a szerelemnek. Csatatéri halálával egyszerre szimbólu­mává vált a letiport nemzeti szabadság ügyének s a vérző nemzet kegyelete az el­nyomatás napjaiban fájdalmas gyásszal tapadt az ő ragyogó emlékéhez és valódi, mélyen átérzett kultuszt csinált belőle. Semmi sem lett volna természetesebb, mint az, hogy ennek a kultusznak a költő-hős özvegye legyen az első papnője, az a Szendrey Julia, akiről maga Petőfi éne­kelte : „Egymáshoz irtunk, a teremtés napján Egymásnak voltunk rendelve mi «. » Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.“ A huszonkét éves özvegy azonban tragi­kusan fiatal volt még ehhez a szerephez, amit a közvélemény szánt neki s erőtlen­nek bizonyult arra, hogy mint a Herczeg gyönyörű darabjában mondják, lemondva ifjúságáról és szabadságáról befalaztassa magát egy dicsőséges halott kriptájába, és sorsa a lemondás, jutalma egy nemzet hálája legyen. A huszonkét éves „feleségek felesége” nem bírt lemondással megmaradni azon a piedesz­tálon, amire őt Petőfi állította, le­szállt az élet for­gatagába, ideálból gyönge emberré lett. És ezzel olyan megbotránko­zást idézett fel, amely még ma is, nyolcvan évvel az eset után, keserűséggel és harag­gal tölt el minden lelkes Petőfi-olvasót. „Ha eldobod egykor az özvegyi fá­­tyolt...” Szendrey Júlia elkövette az el­képzelhetetlent, az érthetetlent, a megbo­­csáthatatlant: tíz nappal a segesvári csata évfordulója előtt eldobta az özvegyi­ fá­­tyolt és férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. Hogy történhetett ez?­Valóban olyan érthetetlen és megbocsáthatatlan tett volt-e ez, amilyennek a közvélemény bé­lyegezte? Szendrey Julia csakugyan be­igazolta ezzel, hogy méltatlan volt a Pe­tőfi szerelmére? S Petőfi Sándornak a hit­vesi szerelemről írott, az egész világiroda­lomban páratlanul álló csodaszép verseit nem tekinthetjük ezek után egyebeknek, mint egy vak szerelem tévedéséből fakadt álmoknak ? Olyan probléma, ami méltán izgathatja az írót s megfelelni rá olyan feladat, amelyhez a lelkek mélységeibe bevilágító látás, fölényes emberismeret, tisztult vi­lágnézet és megértő, megbocsátó bölcses­ség kell. És túl mindezen ihlet, amely költői formába segít foglalni és másokkal is megértetni azt, amit a megértő lélek­búvár hősnője lelkéből felhozott. Herczeg Ferenc sok mély és maradandó alkotással véste bele nevét az irodalom­történetbe, de — le merjük írni, — ilyen tisztult, magasan szárnyaló, költői szép­ségekben ilyen gazdag, egyszerűségében ilyen tökéletes kompozíciójú és ilyen me­leg érzésektől átfűtött művet talán még ő sem alkotott. Herczeg Szendrey Júliája „egy gyer­mek, aki eltévedt az élet vásárán. Eleresz­tette a kezet, amely vezette és most nem tudja hol van, merre menjen.” Ez tulajdonképpen a magyarázata mindannak, ami történt.. A huszonkét éves asszony mellől elszakad az ura, eltűnik a segesvári csatában és az asszony, aki fa­natikusan hisz abban, hogy Petőfi él, mert lehetetlen az, hogy egy ilyen zseni elpusz­tuljon a pályája kezdetén, nem tud gyá­szoló özvegyként viselkedni, mint ahogy a közvélemény várja tőle. A csatatéri ese­mények forgószele Kolozsvárra sodorja, ahol minden lépését ezer szem lesi s ahol a nyárspolgári erkölcs megbotránkozik lépten,­nyomon azon, hogy sétál, hogy zon­gorázik, hogy az ura volt barátaival szóba áll, mert a közvélemény azt kívánná tőle, hogy egész nap sírjon és gyászoljon. Julia erre képtelen. Természetes, hogy képtelen, hiszen azért lett Petőfiné, mert semmi nyárspolgári vonás nem volt benne." Petőfi és vele együtt ő is, hadat szentek minden nyárspolgári konvenciónak, most azonban, mióta Petőfi eltűnt és a közvéle­mény a költő egész alakját a maga ízlése szerint idealizálta, nyárspolgári konven­ciókat követel a hitvestől. Pedig az még csak huszonkét éves, — „a vére muzsikál neki, — és az ura halálának a fájdalma, ami talán át tudná alakítani, össze tudná törni, még nem szakadt rá. Még remél és ez a reménység az igazi veszte. Pletykák támadnak körülötte s a köz­vélemény pálcát tör fölötte, mielőtt még bűnös lenne. S a vidéki nyárspolgárság olyan ellenségesen viselkedik vele szem­ben, hogy éppen petőfisándori szabadság­­vágya fellázad a közvélemény zsarnoksága ellen. Elvágyik a vidéki miliőből, Párizs jár az eszében — és akkor megjelenik előtte, a szűk kisvárosi keretben egy nagy­világi álomkép: egy muszka herceg, aki a keleti gazdagságot és nyugati kultúrát hozza számára. Szerelmes Julia az orosz hercegbe ? Hűt­len Petőfihez? Nem. Nem szerelmes és nem hűtlen, de nyugtalan vére lázadásra készüi a kicsi­nyes, szűk és szörnyű prózai környezet ellen, amely zsarnokoskodik fölötte. El­fogadja a meghívást a jelmezes muszka­bálba. S mikor már indulna, abban a pillanatban csap rá a gyászhír: most már semmi kétség, Petőfi elesett és ott fekszik 1930. március 1, szombat B.H. • Lakáshiány sok üres lakással Sipőcz polgármester félévi panaszos jelentésében elmondta, hogy a nag­yobb b­rit lakásokat a ház­­tulajdonosok nem tudják kiadni Sipőcz Jenő dr. polgármester most állí­totta össze jelentését az elmúlt év második felébe­n tapasztalt közállapotokról, hogy ezt a jelentést a közigazgatási bizottság már­ciusi ülése elé terjessze. A polgármester jelentésében többek között a következőket m­ondta: A főváros közigazgatása a fennálló súlyos gazdasági és szociális helyzet lehető enyhí­tésére törekedett az elmúlt félévben is. A kereseti lehetőségek és a munkaalkal­­mak az előző félévhez képest csökkentek, ezért a munkanélküliek és a hatósági támo­gatásra szorulók állandóan növekvő száma a közjótékonysági közigazgatásra nagy ter­het róttak. A főváros a maga hatáskörében a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz ké­pest mindent megtett a munkanélküliség eny­hítésére. Beszámol ezután a polgármester a főváros szociális munkájáról, főként a szel­lemi szükségmunkáról. Megemlékezett arról, hogy a főváros szociális intézményei az el­múlt félévben megszaporodtak. Utalt a Hi­­degkuti­ úti és bicskei Horthy Miklósné gyer­mekotthonok és a 3­6 éves árvaház meg­nyitására, amely intézetekbe már fölvették az első ápoltakat. A mindjobban fokozódó nyomor egyre több embert kényszerít a Kép­ház éjjeliszál­lásának igénybevételére, ezért szükségessé vált a Népház kibővítése. Az intézmény e bővítéssel 90 ágyas hálóteremmel nagyobbo­dott és bővültek a közös helyiségek is. Két kislakásos bérház és 120 szükséglakás Az elmúlt félévben folytatta a főváros a kislakások, a szükséglakások és a közjóté­konysági célú intézmények építését, illetve fejlesztését. A Németvsagyhúzon­ két kisla­­kásos bérház, a Jászberényi-úton pedig 120 szükséglakás készült el, ami lényegesen hoz­zájárult a fővárosban még mindig fennálló lakásínség enyhítésére. A megváltozott viszonyokhoz képest szük­ségessé vált a már elavultnak mondható régi lakásbérleti szabályrendelet mód esik,ám. Ezért elkészítette a főváros az új la­kbérleti sza­bályrendelet tervezetét, mely a házfelügye­lők és a segéd­házfelügyelők jogviszonyait is szabályozza. A tervezet most az ad hoc bizottság tárgyalása alatt áll. Az elmúlt félévben az építési tevékenység csökkent. Leginkább csak kis családi házakat építettek, így a bérházak építése terén ha­nyatlás mutatkozott. Ennek okai részben a rossz gazdasági hitelviszonyok, részben az, hogy a drága építkezések miatt a magas­ként lakásokat a háztulajdonosok nem tudj­­ák kiadni. Ennek következtében sok az üres lakás, ami azonban nem a lakásbőség­nek­, hanem annak, hogy a leromlott gazdasági és kereseti viszonyok miatt a lakók nem képe­sek nagyobb lakbéreket megfizetni. Az­ építkezés előmozdítása céljából külön­böző intézkedéseket tett a főváros. Kiterjesz­­tete a csatlakozó udvarral való beépítési mó­dot a fővárosnak olyan területeire is, ame­lyen az eddig nem volt érvényben. Módot kívánt adni a főváros ,a kis tőkével rendel­kező lakosságnak is az építkezésre, ezért a fővárosi közmunkák tanácsának az építés­ügyi szabályzat olyképpen való módosítását javasolta, hogy a telkeknek nemcsak a leg­kisebb területi mértékét, hanem a telek szé­lességének és mélységének legkisebb méretét is állapítsa meg. Ezáltal ugyanis módot óhajtott nyújtani a főváros arra, hogy a tel­keket még az eddiginél is kisebb területekre oszthassák fel a­nélkül, hogy ez a felosztá­­a városkép, valamint az a város egészsége­­fejlődésének rovására menne. E javaslatra a Közmunkatanács az építési szabályzat ren­delkezését nemrégiben módosította is. Gazdasági forgalom a szomszéd­­állam­okkal Az életnehézségek miatt hangoztatott álta­lános panaszok között igen sok vonatkozott a közélelmezési nehézségekre is. Kétségtelen, hogy ez sok tekintetben megokolt volt, meg­állapítható azonban, hogy ezeket a panaszo­kat tulajdonképpen nem az élelmiszerárak miatt emelték, hiszen számos cikk olcsóbbo­dott, hanem onnan származott, hogy a lakos­ság igen tekintélyes száma csak nagyon ne­hezen tudta megszerezni a legelemibb­ élelmi-­ szükségletét is- kedvezőtlen kereseti viszonyai, részint a teljes munkanélküliség és a dolgo­zóknál is ,a keresetnek jóval a létminimum alá történt csökkenése folytán.. Ebben a súlyos gazdasági helyzetben tehát a főváros széles rétegeinek közélelmezési állapotai na­gyon kedvezőtlenül alakultak. A fővárosnak ezt a nyomasztó helyzetét részben enyhítené a környező államokkal a normális gazdasági forgalom dintővé tétele és e célból a környező országokkal megfelelő szerződések létesítése. Ez annál sürgősebb szükség, mert a milliós főváros ipara és ke­reskedelme ma csak a legnehezebb vámgárcák és mindenféle rendészeti akadályokon keresz­tül tud környékbeli országokat felkeresni, sőt sokszor ilyenek árán sem képes megta­lálni a maga természetes fogyasztópiacát. A polgármester ennélfogva javasolja a közigazgatási bizottságnak, kérje fel a kor­mányt, hogy a környező államokkal a nor- A legitim kereskedelem érdekében A polgármester még felhívta a közigazga­tási bizottság figyelmét arra, hogy a tisztes- ’ ségtelen versenyről szóló 1923:Y. t.-c. az ily­ ' nemű kihágások ügyeit kivette a kerületi' elöljáróságok hatásköréből és a járásbíróság­' • hoz utalta át. A királyi bíróságok közismert túlterheltsége mellett lehetetlen az ily termé­­­­szetű ügyek soronkívüli és gyors elintézése,... így bármennyire tekintélyes is a büntetés, a­­ huzamosabb időn át tartó zavartalan ’árusítás". A folytán bőségesen van alkalom arra, hogy az' , törvénnyel szembeszálló egyének a büntetési­­ összegen felül is elegendő haszonhoz jussanak. Ezért kívánatos volna, hogy ezeket a kihágási ügyeket ismét a kerületi elöljáróságokhoz utal­ják vissza. Javasolja tehát, hogy a közigaz­­gatási bizottság is mutasson rá a kormányhoz , intézendő jelentésében erre a körülményre és a legitim kereskedelem érdekében javasolja, hogy az ilyen kihágásokat a kerületi elöljáró­ságok hatáskörébe utalja át. Befejezésül elismeréssel nyilatkozik a pol­gármester a közigazgatási tisztviselői személy­..­­zet kötelességteljesítő, igyekvő munkájáról, majd a fogalmazói kar nehéz előmeneteli vi­szonyairól, amik némileg javulnak most az­által, hogy a belügyminiszter több új , fogal­mazói állás szervezéséhez járult hozzá. mális gazdasági forgalom helyreállítása ér­dek­­ében a megfelelő tárgyalásokat minél előbb tegye meg.­­ A vasúti fuvardzsemtés­ek­en — Az előbb vázolt nehéz gazdasági viszo­­nyok közepette — folytatja a polgármester — fokozottabb aggodalommal kell fogadnunk a kormányhatóságnak azt a szándékát, amelyet értesülésünk szerint a közeli hónapokban életbe kíván léptetni, hogy tudniillik a Buda­pestre irányuló élelmiszeráruknak, nevezetesen a budapesti vásárra indított vágóállatoknak jelenlegi vasúti fuvardíját fel akarja emelni. Kétségtelen, hogy ez az intézkedés a főváros élelmezésének megdrágítását fogja maga utóit vonni. A polgármester ezért javasolja a közigaz­gatási bizottságnak, kérje fel a kormányt, hogy a Budapestre irányuló élelmiszeráruk, különösen a Budapestre szállított vágóállatok fuvardíját jelenlegi méretükben változatlanul hagyja meg. A fővárosi húsipari és zsiradékkereskede­­­ lem szempontjából hátrányosnak tartja a pol­gármester azt a kormányintézkedést, amely az állatok levágása alkalmával szedett húsfogyasz­tási adót a múlt évben 2,3%-ról 4%-ra emelte fel, egyben nem intézkedett az iránt, hogy a levágott állatok hús- vagy zsiradéktermékeinek külföldre szállítása esetén a felemelt húsfor­galmi adót visszatérések.­­ A jelentés most a kartellekkel foglalkozik és a következőket mondja: A jelenlegi viszo­nyok között meg kell ismételnem azt a ko­rábbi javaslatomat, hogy a gazdasági élet­­ minden ágazatában érvényesülő kartellek és a kartellszerű megállapodások most már minél előbb törvényes szabályozás alá­­vétessenek és ily módon azok káros hatásai ellen a gazda­sági életet, de különösen a fogyasztóközön­ség közélelmezési érdekeit eredményesen meg­védelmezzék. Javasolja, intézzen felterjesztést a közigazgatási bizottság a kormányhoz az élelmiszerek ellenőrzésének egyöntetű­­ szabá­lyozása és az egységes élelmiszertörvény (kódex allimentarius) mielőbbi megalkotása iránt.

Next