Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-29 / 96. szám

6 Szinte fukaron osztotta az elismerést, megállapítja, hogy Bánk bánban több a tragikai erő, mint — Faustot kivéve — Goethe bármely drámájában. Az ebből az értekezésből vett idézetek után Herczeg így folytatta: költőink közül Katona volt az első, aki hőseink jellemzése közben nem elégedett meg a jó és rossz emberek primitív osztályozásával, hanem komplikált emberi jellemeket alkotott, melyek magukon viselik nemcsak emberi, hanem magyar mivoltuk bélyegét is. — Tekintetes Akadémia! Bánk bán minden jelessége mellett is szárnypróbálgatás — egy lángész, egy 23 éves lángész szárnypróbálgatása volt. Nekilendülése egy királyi sasnak, aki azonban légi útja elején zsibbadt szárnyakkal libbent vissza a földre, ahonnan nem is emelkedett föl többet. Ha képzeletünkben kiegészítjük a megkezdett ívet, csillagok magasságába jutunk fők Az ív azonban csonka maradt, miként csonka maradt már annyi tüneményes pálya, mely a magyar földről a csillagok felé irányult. Katona József életének eredményeit Gyulai Pál két kesernyés mondata foglalja össze: „Egy nagy költő, aki életében nem részesült tapsban s ma nemzetének egyik büszkesége“ — „egy mű, amelyért egy fillért sem kapott és mégis többet ér azoknál, amelyek ezreket jövedelmeztek.“ Az elnöki megnyitót hosszan megtapsolták. A taps után Herczeg Ferenc igen szép beszéd kíséretében átadta a Magyar Tudományos Akadémia 500—500 pengős jutalmát Nagy Péter fonói és Missile István rácalmási iskolai igazgató-tanítóknak. Beszédében hangoztatta, hogy ez a jutalom nemcsak tanítói működéséért, hanem azért a sokoldalú működésért jár ki, melyet a nevelés terén a jövendő Magyarország érdekében több évtizedes munkásságukkal kiérdemeltek és mely munka a nemzeti kvalitások legmagasabb munkájának felel meg. A két jutalmazott sokérdemű igazgatótanító nevében Missik István mondott köszönetet. Ezután Hosvasi Lajos ny. államtitkár »Wartha Vince emlékezete“ címmel felolvasta igen érdekes tanulmányát Wartha Vincéről, ismertette fáradhatatlan munkásságát, jelentős eredményeit. Végül Balogh Jenő főtitkár folyóügyeikről tett jelentést. Szerelem és adóbevallás Két vitás kérdés döntését várják Párizsban. Nyerdsége laz, ha valaki asszonyt visz a házhoz és követelhet-e a férj kártérítést felesége számára, akit új vőlegénye cserbenhagyott ki PÁRIZS,ápr. 21. Tíz esztendeje igyekezett egy Párizsban élő földbirtokos túladni egy darab földjén, amelynek semmiféle hasznát sem tudta venni, míg végül sikerült rá vevőt találni, egy asszonyt, aki körülbelül huszonötezer frankot adott érte. A birtokos örült a vásárnak, mert igen jól keresett rajta és miután az ügyletet szabályszerűen megkötötték, úgy látszott, hogy pontot lehet tenni az egész affér mellé. Jjf MEGJELENIK lÁZADÓELLENŐR A dolog azonban érdekesen komplikálódott. Közbelépett Cupido, a kis hamis isten, aki nyilát belelőtte a földbirtokos szívébe. Az eladó szenvedélyes szerelemre lobbant a vevő iránt, és a szerelemnek vége házasság lett. Most jelent meg a színen az a prózai személy, akinek édes-kevés érzéke vana szívügyekhez, de enntél jobban vigyáz ,az állam érdekeire. Az adófelügyelőség gyanút fogott: azt mondotta a hivatalos közeg, hogy az eladás nem ment egészen rendjén, mert a kérdéses földdarab nem huszonötezer frankot ér, hanem majdnem háromszorartnyit és azért követelte a házaspáron az adókülönbözetet. A földbirtokos hasztalan tiltakozott az adókivetés ellen, mondván, hogy mindössze huszonötezer frankot kapott a földért, amelyet nemcsak a felesége, hanem bárki más is megvehetett volna tőle ugyanezenaz áron. Puszta véletlenen fordult meg, hogy a birtok vevőjébe beleszeretett, a szerelemnek azonban semmi köze sincs az adás-vételi ügylethez. L FURCSA ÜZLETI NYERESÉG. ( Mit felelhetett erre az adófelügyelő, aki lelkiismeretesen védi a fináncminisztérium érdekeit? Azt, hogy az adódifferenciát mégis csak le kell fizetni. A megokolása igen érdekes íróit. Elismerte, hogy a birtokos mindössze huszonötezer frankot kapott a földért, de ráadásul egy asszonyt is kapott vele, ennélfogva nyert az üzleten. A kérdés egyelőre még vitás, mezt pedig, hogy az illető földbirtokos valóban nyereséget könyvelhet-e el, azt az idő fogja megmutatni, az idő, amely vasfogával még a legszenvedélyesebb szerelmet is meg tudja BÚTOR! SklS dl5103 nélkül is olcsó éren vásárolhat 10-15-26 havi folyószámla- hitelre _■ w r vr fautoráiuhox&ban /V Ifintory és Tarai sa’ssissi. B« ül* ~ T930, április 29, Ke3d 1 emészteni. És van még egy kérdés, amely esetleg még jobban bonyolítja a problémát: kell-e megfizetni az adókülönbözetet, ha közben a boldog férj el találna válni a nyereségben kapott feleségtől?... EGY ELNÉZŐ FÉRJ Ha már válásról van szó, el kell mondani annak a válópörnek a históriáját, amelynek egyik hőse, egy gazdag párizsi bankár. Az illető úr mindenesetre igen kényelmes elnéző férj volt. Felesége három hónappal ezelőtt a Riviérán megismerkedett egy fiatal orosszal, aki azt mondotta magáról, hogy II. Miklós cár egyik előkelő udvari tisztviselőjének fia, anyja másodszor is férjhez ment, hozzáment egy cincinatti kereskedőhöz. A párizsi menyecske elhitte a fiatal orosz beszédét és megtette a törvényes lépéseket, hogy elváljon a férjétől és hozzámenjen a szerelmes ifjúhoz. A férjével nyíltan megbeszélte az egész ügyet, arra kérte, egyezzék bele a házasságba. A bankár nem tett semmi ellenvetést sem, sőt maga is részt vett azon a lakomán, amelyen a fiatal pár jegyet váltott egymással. A vendégek közt ott volt a jövendőbeli vőlegény anyja és amerikai férje is, a társaságban vidám hangulat uralkodott, a boldogság ült mindenkinek az arcán, 250.000 FRANK MEGSZEGETT. HÁZASSÁGI ÍGÉRETÉRT A bankár felesége azonban keservesen csalódott. Egy szép nap levelet kapott a vőlegényétől, aki anyjával és mostohaapjával elutazott s bejelentette, hogy a partiból nem lesz semmi sem. Most már a bankárt is elhagya a hagyományos hidegvére. Segítségére sietett megszorult feleségének és kétszázötvenezer frankos keresetet indított a hűtlen orosz ellen. A vőlegény sem hagyta magát, hanem Thaon mestert, az egyik kiváló párizsi ügyvédet kérte föl képviseletére. Az ügyvéd most beadott periratában a bankár keresetének az elutasítását kéri azzal a megokolással, hogy ez a kívánság egyenest beleütközik a házasság szentségének alapelvébe és ha a bíróság helyt adna a keresetnek, akkor egy erkölcstelen helyzetet szankcionálna. Egész Párizs kíváncsian várja a bíróság döntését, a bankár felesége azonban, aki úgy látszik, meggondolta magát, visszatért elhagyott otthonába és most újra gyöngéd, odaadó feleség lett. Egészen bizonyos, hogy nem rokonszenvezik az oroszokkal, sem a bolsevistákkal, sem pedig a monarchistákkal . . . Új múzeum a nyolcadik emeleten Megnyílt a postabélyeg múzeuma • Ötvenkétezer bélyeg egy teremben A múzeumon, amely e pillanatban legújabb és kétségtelenül nagyérdekű látványossága Budapestnek, legelsősorban, az tűnik fel a látogatónak, hogy rettentő magasan van. Olyan magasan, amilyen magasra már az örökmozgó lift is csak habozva tolja fel a fejét, a nyolcadik emeleten. Viszont a látogató, miközben a bejárat felé ballag, kedvére kigyönyörködheti magát Budapest képében, amely úgy terül el alatta, mint valami óriási domborművű térkép. — Először úgy volt, hogy a pincéibe teszszük — magyarázza egy úr, — de aztán mégis ide került. Valahogy jobban illik ide. Ennek az úrnak, aki történetesen Szalay Gábor báró dr. a magyar posta vezére, teljesen igaza van. Mert ezt a múzeumot, amely egy békés, derűs tudomány (vagy szenvedély?) szolgálatára rendeltetett, nem is lehetett volna jobb helyre tenni, mint ide a roppant postapalotatetejére, mint játékos, könynyed és mégis nagy jelentőségű koronáját annak a különös, bonyolult gépezetnek, amelyet világszerte — legfeljebb más-más ortográfiával vagy kiejtéssel — postának írnak és mondanak. Itt a nyolcadik emeleten az automaták, emberek, hivatalok, szervezetek tetején külön jelentősége van annak a múzeumnak, amely magába foglalja a hatalmas világszervezet legkézzelfoghatóbb, és legművészibb részét a ■— bélyegeket. Mert erről van szó. Múzeumról, amely magába foglalja a világ csaknem valamennyi bélyegét, attól az időtől kezdve, amióta a levetek színes kis cédulácskák árán és révén sürögnek-forognak a világban. Hosszú, fáradságos munka után nyílik meg ma a bélyegek eme színes birodalma, ám szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy miért csak ma? Hiszen nincs ember, aki valamikor ne foglalkozott volna bélyegekkel, ne csereberélt volna, ne remegett volna egy szép tízesért, húszasért, pennysért, vagy frankosért. — A bélyegmúzeum megvalósításán — mondja Szalay báró, aki mint vérbeli postás, szemmel látható híve a bélyegek poézisének — tizenöt éve dolgozunk. Mert nagy munkát adott a bélyeganyag beszerzése és feldolgozása is. Az 1878-iki berni nemzetközi postaszerződés szerint minden állam postája megkapja a másik állam új kibocsátású bélyegeinek egy-egy sorozatát. Ily módon nagy anyaghoz jutottunk. Ám az első lökést a múzeumnak a híres Poppovits-féle gyűjtemény megszerzése adta, amely gyűjteményben világhírű példányok vannak. Ez a gyűjtemény adta a magvát a múzeumnak, amely most hogy elkészült, bizonnyal nagy örömére fog szolgálni a bélyegek kedvelőinek. A vezérigazgató úrnak ez utóbbi kijelentése ismét a legnagyobb valószínűség látszatával cseng. Mert amit ebben az egyetlen, de hatalmasan a napfény káros hatása miatt villanyfénnyel világított teremben látni, az a maga nemében egyedülálló. A kitűnően berendezett szekrényekben ötvenkétezer bélyeg alussza álmát Tizenkétezer amerikai, nyolcezer ázsiai, tizenegyezer afrikai, közel háromezer ausztráliai. Kihúzogatva a praktikus fiókokat, amelyek Szántó Antal asztalosmester hozzáértő kezét dicsérik, a bélyegek katonás rendekben sorakoznak a szemlélő előtt. És a bélyegeken uralkodók, sohasem látott tájak, madarak, hajók, kitűnő művészek négyzet centiméterre sűrített álmai. Álom, illúzió, művészet ez a terem a laikusnak, és álom, sőt boldogság a bélyegrajongónak és a hozzáértőnek. Általában olyan ez a múzeum is, mint más múzeumok, bármily különösen hangzik is. Kielégíti a laikust és pompásan kiszolgálja szakértőt, akinek külön vízjelkereső sztereoszkóp és egyéb ravasz készségek segédkeznek szenvedélye kielégülésében. A bélyegek mellett kiállítva láthatók a különböző fa-, horgany-, réz- és kőlemezek, amelyekkel a bélyegeket nyomták, a régi bélyegzők, kétfejű sassal, cirádákkal, magyar címerrel, egyszerű véséssel. De láthatók a bélyegek eredeti rajzai is, amelyek közül kiemelkedik a régi bélyegekről közismert Ferenc József-fej piciny tussrajza, feladó visszony“ — olvassuk egy üvegszekrényben a régi recepiszről — „egy biztosított Leveélről, ezen cím alatt, mely az helyben lévő kir. Posta Hivatalnál bizonyos helyreállítás végett feladódott.“ Vájjon mit értett a kir. Posta a „bizonyos hely“ alatt? — Nmságú grf. Széchenyi István útinak Alsó-Döbling — árulkodik egy címszalag, amelyet a Kalauz című lap december-januári száma viselt egykor. Deák Ferencnek is van egy levele, melyet „őnagysága“ az „Angol királynőben kapott és az egyik üveglap alól Mária Theresia férfias aláírása szúrja szemen a szemlélőt, mint valami szigorú parancs. A feldolgozó szobában kötetbe fűzve állnak sorjában azok a levelek, amelyekhez még nem járt boríték és azok a borítékok, amelyekhez a gyűjtő szempontjából nem fontos a levél. Ezeken a leveleken és borítékokon piros ceruzás autogramm helyettesíti a bélyeget, mint amellyel a „postmeister“ elismeri, hogy átvette a nagyérdemű féltől azt, ami a királynak az efféle üzlet után dukál. Gyönyörű és derűs múzeum Budapest ez új múzeuma, amely ezentúl minden kedden és pénteken két hatosért mindenki által megcsodálható. Csupán egy egészen apró baja van. Annyi bélyeg és annyi csoda van benne felhalmozva, hogy a bélyeggyűjtőt valósággal lehangolja ez a bőség. Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt állítom, hogy vérbeli bélyegbarát innen afféle keserűséggel elegy csodálattal távozik, mint a könyvrajongó, amikor egy igen impozáns könyvtár képe tárul elébe s erről hirtelen eszébe jut a maga szomorú ezer kötetkéje. " I» (L. A Magyar Királyi Posta Bélyegmúzeumát Steffin délután nyitotta meg Bod János dr. kereskedelemügyi miniszter és adta át közhasználatnak. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent Zawadowszki Alfréd, a legfelsőbb állami számvevőszék elnöke, Térfi Béla nyugalmazott miniszter, Karafiáth Jenő, a képviselőkét háznagya, Román Bálint a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Poméry Elemér, a szabadalmi bíróság nyugalmazott elnöke, Jakabb Oszkár helyettes államtitkár, Kol Ferenc helyettes államtitkár, Demény Károly és Foltért Károly nyugalmazott postavezérigazgatók, Koós Ödön miniszteri tanácsos, Dorner Aurél miniszteri tanácsos, Meskó Oszkár miniszteri titkár, Klimes György és Voit Pál postafőigazgatók, Helbing Ferenc, az Iparművészeti Főiskola igazgatója, továbbá a bélyegegyesületek és szövetségek képviselői és kiküldöttei. A minisztert Szalay Gábor báró dr. vezérigazgató fogadta és röviden ismertette előtte a bélyegmúzeum keletkezésének történetét. A fogadtatás után Szalay báró vezérigazgató és Horváth József, a múzeum igazgatója végigkalauzolták a vendégeket. A miniszter a legteljesebb elismeréssel nyilatkozott az új múzeumról és a kormány nevében is köszönetet mondott mindazoknak, akik a múzeum felállítása körül tevékenyzkedtek. •— Ha fáj a feje és szédül, ha testsésget, bélizgalmat, gyomorégést, oldalszúrást, mellszorulást és szívdobogást érez, igyék minél előbb valódi „Ferenc József“ keserűvizet. Gyomor- és bél- szakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek természetalkotta, hashajtó. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. Aordmayor repülő kocsija London polgármesterének mosi díszhintójét repülőgépre akaják átcserélni LONDON, ápr. 27. ] (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Van-e Londonban, aki ne ismerné a polgármester kocsiját, a Lordmayor’s Coach-ot? Minden gyermek ismeri ezt a kétszázévesnél régibb, gazdagon aranyozott állami kocsit, amelyet hat heres húz és amely az évenkint megismétlődő polgármesterválasztás nagy menetének a fénypontja. Minden londoni ifjúnak vágya azt az alkotmányt legalább egyszer látni. És Heinrich Heine, amikor száz év előtt Londonban időzött, már megfigyelt egy erről a témáról folyó beszélgetést két londoni gyermek között, amikor is az egyik gőgösen eldicsekedett, hogy a maga szemével látta a csodálatos kocsit. Röviden a londoni polgármester kocsija a Sear old England mozgó megtestesítője, annak legkedvesebb és legtiszteletreméltóbb tradícióival egyetemben. Ám mit hallani most? Micsoda új, megdöbbentő jelét, a minden öreg dolgot kigúnyoló, respektus nemtisztelő világnak! Valaki azt a megdöbbentő javaslatot tette, hogy a Lordmayor a jövőben legyen tekintettel a rohanó technikára és tradicionális kocsiját cserélje fel egy állami repülőgéppel! Aki a javaslatot tette, Mr. Lawton Goodman volt, maga is kocsiépítő, aki a londoni kocsiépítők egyesületének évi bankettjén tette meg indítványát. Szokás volt eddig is, — érvelt a derék úr, — hogy a londoni polgármester időről-időre felkereste Anglia különböző városait hivatalos ügyeit elintézendő. Ámde a jövőben miért ne utazhatna a polgármester úr valami kevéssel messzebb, mint eddig? Például néhány napra Ottawába, Bombaybe, avagy Sydneybe? Elrepülni az angol világbirodalom legtávolabbi sarkába: itt egy emlékművet leleplezni, ott egy kórházat megnyitni stb., stb. Ehhez azonban szüksége van egy repülő állami kocsira, amelyet a londoni kocsigyárosok fognak megépíteni, lehetőleg a régi Lordmayor’s Coach mintájára. Festőién, dúsan, impozánsan. A jövőben lássák a londoniak polgármesterüket díszes, arany repülőkocsiban a levegőt hasítani, amikor majd a birodalom legtávolabbi városainak magisztrátusai örömujjongva fogják fogadni a repülő lordmayort. Noha a lelkes hallgatóság lelki szeme előtt nyomban megjelent egy ilyen repülőlátogatás képe, amelyet majd a londoni polgármester fog tenni a sydneyi magisztrátusnál. Az állami repülőkocsi ötszáz kilométeres sebességgel szeli a levegőt. Alulról nézve egyszerű repülőgépnek látszik. Ám amikor leszáll a sydneyi repülőtéren, az ámuló polgárok előtt megjelenik a Lordmayor’s Coach. Az igazi Rokokó diszítéseikkel, túlaranyozva, belseje dús vörös atlasszal kihányva. Minden úgy re egy, majd, mint régen. A polgármester úr is 500 éves históriai ruházatát viseli, nehéz bársonyból, prémmel díszítve. Oldalán ott van a városi írnok a lúdtollal, a kikiáltó a nagy csengetyűvel, a pálcavivő az arany hivatali bottal, a darabont a hatalmas, gyöngyökkel díszes szablyával és még más, régi történelmi alakok mind, akik annyira ismerősek az évenkinti lordmayor-felvonulás látványossága alkalmából. A sydneyi polgárok fellélegzettek. Ami azonban a legörvendetesebb, az a körülmény, hogy a polgármester úr és egész környezete, ahány csak van, a parókában jelenik meg a bámuló szemek előtt. Mert erőlködjön bármennyire is a „tovasuhanó idő", „ördögi technikával“, repülőgépekkel, motorokkal, a parókaviselés jogát földi hatalom el nem veheti öreg Angolországtól.