Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-29 / 96. szám

4 nem kerül sor. Még május folyamán k­i költé­­s­zetési vita megszakításával a Ház elé ke­ttős a párizsi egyezmény ratifikálásáról szóló törvényjavaslat, amikor a miniszterelnök részletesen tájékoztatja majd a Házat és a közvéleményt úgy az egyezménnyel kapcso­lat­ban a párizsi tárgyalásokról, valamint ar­ról a gazdasági pro­grammról, amelynek meg­valósítása az ország pénzügyi­ függetlenségé­nek visszanyerése következtében a közeljövő­ben gyakorlatilag is lehetővé válik.­­ Bethlen István gróf miniszterelnök tanácskozásai. Bethlen István gróf mi­­niszterelök hét­főn délelőtt fogadta hivata­lában Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkárt, majd Szudy Elemért, a mi­niszterelnökség sajtóosztályának vezetőjét. Ezután Csáky István gróf követségi taná­csos, a külügyminisztérium sajtóosztályá­nak vezetője tett jelentést a miniszterelnök­nek a párizsi tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekről. A déli órákban Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter, Mayer János föld­­mívelésügyi miniszter, később pedig Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár ta­nácskozott hosszasabban a miniszterel­nökkel. OBERHAMMER ANTAL 1871—1930 Pécs város első kerületének népszerű képviselője 58. éves ko­rában elhunyt Pécs város társadalmát és a magyar városi közigazgatási életet súlyos veszteség érte. Pécs város közszeretetben és közbecs­ülésben álló képviselője, Oberha­mmer Antal ötve­n­­nyolc éves korában hétfőn délelőtt meghalt. Őszinte és mély megdöbbenést keltett Pé­csett népszerű képviselőjének halála, mert példátlan szeretet és tisztelet övezte Ober­­hammert egész pályafutása alatt, amelynek helye eminenter Pécs városa volt. A közigaz­gatás legkülönbözőbb területeire állította a város bizalma s mindenütt nemcsak kiválóan megállotta a helyét, hanem bizalmat, szerete­­tet és megbecsülést tudott kiváltani. Kitűnő modorú, talpig úr volt, simasága és elegan­­ciája valósággal elbájoló, de e simaság mögött hihetetlen energiát és munkabírást takart. A legválságosabb helyzetekben és időkben a leg­kényesebb pontokra őt állították a pécsiek s városa sohasem csalódott benne. Neve való­ságos fogalommá lett Pécsett. Érthető tehát, ha most, hogy kidőlt a legkiválóbbak sorából, mindenki őszintén fájlalja elhunytat és gyá­szolja halálát. Oberhammer Antal már hosszabb idő óta Szívbajban szenvedett. Vasárnap este ottho­nában rosszullét fogta el s megújuló és foly­ton erősbödő rohamok után szervezete már nem tudott megbirkózni a halálos kórral. 1871 december 20-án, született, a baranya­i megyei Kislippen. Tanulmányait a pécsi cisz­tercita főgimnáziumban és az ottani jogaka­démián végezte, majd közigazgatási pályára lépett. Pécs szabad királyi város fogalmazója, majd aljegyzője lett, később tizenegy éven keresztül rendőrfőkapitánya és hét esztendőn át gazdasági tanácsnoka. A forradalom ide­jén a város közönségének egyhangú kívánsá­gára kormánybiztossá­got vállalt, de másfél hónap után a szerb megszállás kezdetén el kellett hagyni a helyét. Ekkor ismét a város szolgálatába tért vissza, ahol mint a város főjegyzője és polgármesterhelyettese folytatta működését, míg hivataltársaival együtt a­­Linder-rezsim el nem távolította helyéről. Ba­ranya felszabadulása után 1921 augusztusá­ban újra elfoglalta állását, mint polgármes­­terhelyettes-főjegyző. A második nemzetgyűlésbe pártonkívüli programmal Pécs város első kerülete küldte. Később belépett az egységes pártba s 1926- ban a polgári lista élén kapott Pécsett man­dátumot. A nemzetgyűlésen több figyelemre­méltó beszédet mondott, különösen a városo­kat érdeklő kérdésekben. Az állandó összefér­­hetetlenségi bizottságnak volt az előadója, később pedig a kultusztárcának. Emlékezetes­te kultusztárca legutóbbi költségvetési bizott­sági tárgyalásában mondott beszédet, amely általános tetszést aratott. Legfelsőbb helyen is elismerték érdemeit és a Ferenc József-rend lovagkeresztjével és a II. osztályú polgári hadk érdemkereszttel tüntették ki. Temetése iránt intézkedés még n­em történt. Szomorúan érdekes, hogy Oberkammer An­tal elhalálozásával kihalt , annak a képviselő­­jelölti listának utolsó tagja is, amellyel őt Pécs képviselőjévé választotta. A listán Oberham- Wr Antalon kívül szerepelt volt még Kam­ B. ff, 1990. április 29, Keíra 1 mern Imre, Madarász István és Krim Pál orvosprofesszor, akik már mind meghaltak. A képviselők lajstromos választásáról szóló tör­vényben nincs intézkedés arra az esetre, ha valamely listának összes pótképviselői kihal­nak. Az 1925-3s választási törvény mindössze annyit mond, hogy a mandátum megüresedése esetén a következő pótképviselőt kell behívni. Pécs első kerületének azonban immár egyálta­lán nincs pótképviselője. Megint zuhogott az eső Shakespeare születésnapján Diplomaták, iskolásgyermekek, filmoperatőrök az ünnepségen STRATFORD-ON-AVON, ápr. 25. Shakespeare születésnapján már hagyomá­nyos kabalája a londoniaknak, hogy esni kell. Legfeljebb dinamikai fokozatokról lehet szó, vagy csendesen, de kitartóan hull az áldás, vagy szakad, mintha csöbörből öntenék. Az angol szeret fogadni, de arra alig akad va­laki, még a a legelszántabbak közül is, aki száraz napra merne fogadni Shakespeare születésnapján. Stratford-on-Avon, a halhatatlan poéta szülővárosa is ünnepi díszbe öltözött a nagy napra. Zászlóerdő lobogott a városka ódivatú utcáin, de a lobogókról szomorúan csurgott alá a bőséges eső a sok vendégre, iskolás­­gyerekre, diplomatákra, akik komor, elkese­redett arccal néztek föl a kegyetlen menny­boltozatra, ahonnan a nap nem akart elő­sütni. De végre is felülkerekedett mindenki­ben a fatális megnyugvás, előkerültek az esőköpenyek, a felöltek, ernyők, körgallérok és az átázott utcákon várakozó tömeg meg­adással várta a helet, amikor a ceremónia megkezdődik. Trombiták, harsonák zúgása olvadt bele a déli harangütésbe, a banda rázendített az an­gol himnuszra, a hangosfiórahíradók operatőr­jei lázasan elkezdtek dolgozni, megélénkült a Henley-strett, majd a hatalmas tömeg, egy kicsit bukdácsolva a pocsolyás útvesztőben, elzarándokolt a temetőbe, élén az egyházfival, aki skarlátvörös ruhájában, fehér harisnyá­jában stílusosan emlékeztetett a históriai da­rabok, ódivatú figuráira. A menet, amelyben a város lakóin, a nemzetközi vendégseregen, diákokon, iskoláslányokon a szomszéd fal­vak lakossága is részt vett, a nárciszok er­dejével borította el Shakespeare sírját. Ebédre a városházán terítettek. Az asztal­főn a város nőpolgármestere ült. A szokásos tesztok sorát a counntryi püspök nyitotta meg. Eddig — mondotta keserű hangon — az is­kolában, a régimódi tanítás valósággal meg­­utáltatta a gyermekkel Shakespeare­. Hála Istennek, most már más időket élünk. Ma már a gyerekek is részt vesznek az előadások­ban és a maguk példáján érzik, hogy ak­ármit vertek is a fejükbe, Shakespeare mégis igazi drámaírói géniusz volt. Tudós korszakban élünk, amikor az okozatot az­okkal akarjuk megmagyarázni s a szülőket tanulmányozzuk, hogy a fiúkat megismerjük. Ez a teória Shakespearenél csődöt mond. Shakespeare olyan zseni, akire nem érvényesek az ellen­őrző törvények, aki művészetének drágaköveit nem kapta örökségbe sem szüleitől, sem kör­nyezetétől. A másik felköszöntőt St. John Ervine, a drámaíró kritikus mondta. „ Ma — mondotta — sokat beszélnek a dráma technikájáról. Nos, Shakespeare sohasem adott leckét a dráma­írásból, Shakespeare leült és megírta a drá­máit. Könnyű a darabjait részekre boncolni, de Shakespeare volt az egyetlen, aki ezeket a részeket össze tudta illeszteni. A romanti­kusok s köztük magam is azt hiszem — mon­dotta pohárköszöntője végén a First Mrs. Frazer szerzője, — hogy a dráma nem halt meg, csak alszik, mint a mesebeli Csipkerózsa, aki várja, hogy a tündérherceg csókja föl­ébressze ... A londoni diplomáciai kar tagjai közül Magyarországot Bá­rdossy László dr. követ­ségi tanácsos képviselte a Shakespeare-ünnep­­ségen. Újra összeáll a föld... Déli beszélgetés hetipiac után, a beszálló udva­rán somogyi polgári népekkel KAPOSVÁR, április (A Budapesti Hírlap kiküldött munkatársá­tól.) Dél felé jár az idő, a sátorosok szedegetik cókmókjukat, vásárló már nem is akad, csak az árusok tereferélnek egymással. Vége a heti­­vasárnap, a visszamaradt tojást, zöldséget, hagymát és egyéb portékát batyuba fogják az asszonyok és nekivágnak a kaposi szállók és vendéglők birodalmának, hogy olcsó áron túl­adjanak rajta, nehogy haza kelljen vinni. Amint mondani szokás: az üzlet teljesen el­lanyhult, mindössze egy helyen van csődület, ott se alkudoznak, hanem hallgatják a tisztes polgárasszonyt, aki egy rendkívül szemtelen inasgyereket káromol jó somogyi szóvirágok­kal. A pajzán timárinas ugyanis nem átallotta, hogy cigarettafüstöt fújjon a polgárasszony képébe, sőt nem is a képébe, hanem egyenesen a szájába, amely a kérdéses pillanatban épp nyitva tartódott a csodálkozástól, hogy a derék asszonyság először látott az idén fecskét. Ott állt az asszonyság a kaposi piacon, nézte a fecskét és rázta bugyellárisában a pénzt, mert errefelé az a hit járja, hogy első fecske látá­sakor bugyellárisba pénzt forgatni sok pénzt és szerencsét jelent. E tiszteletreméltó rítus gyakorlása közben fújta rá a füstöt az elvete­mült és ez a magában véve jelentéktelen ese­mény oly mértékben bőszítette fel mindinkább a sértettet, amily mértékben szitkozódásaira növekedett a csődület. * — Látni kellett volna a gaz masának — ki­áltozott dühösen, — hogy velem már­ nem le­het így elcázni. Ha még lány lennék, nem mondom, de láthatod rajtam, — kiáltotta az inas után, — hogy én már asszony vagyok, akivel nem lehet ilyesmiket csinálni. Az inas az egyik bódé szögletnél visszafor­dult, hogy még egy kis olajat öntsön a tűzre. — No néniké, most már eleget beszéltél, a többit hagyd meg levesfájásra. — Micsoda, — sivított az asszonyságból a sértett önérzet, — még hogy talán én fogjam be a számat. Hát lány vagyok én, hogy így le­het velem beszélni? A jelenvoltak valamennyien az asszonyság­nak adtak igazat, egyértelműen megállapítot­ták, hogy valóban, az inasgyerek eljárása csakis lánnyal szemben alkalmazható. Ennek a nyári viharnak csak nem akar vége szakadni, ezért aztán ott is hagyom ha­ragjával , haragja együttérzőivel a megsér­tett polgárasszonyt, mert a déltájt kihalt piac­nál sokkal érdekesebb a beszállók udvara. A Korona-szálloda fészerei alatt most abrakol­­tatják, itatják a lovakat a gazdák, akik bejöt­tek a hetiásárra a környező falvakból, Ma­­gyaregresről, Igarról, Toponárról, Osztopán­­ról, Hetesről, Jutáról, Magyaratádról. Kétszáz esztendőre visszanyúló anakroniz­mus a beszálló udvar, amely tulajdonképpen ezeknek a kis somogyi községeknek a redak­­ciója. Itt cserélik ki a polgárok a híreket, itt tudják meg a takarmány és a tojás legújabb árfolyamait, valamint a világpolitika egyéb eseményeit, miután fent nevezett falvakba, úgy látszik, még nem találták ki az újságot. A beszélgetés során kiderül, hogy csak hallomás­ból ismerik azt az intézményt, de nem élnek vele, mert mint az egyik gazdaember mondja: — Röstellek tíz pengőt adni fertályonkint a lapért, hetivásárkor úgyis mindent megtud az ember, amit kitesznek az újságba. Nem fösvénység ez, csak éppen ritka madár erre a pénzmag, bár a gazdák nem igen pa­naszkodnak a szegénységre. Enni, inni van, ház is van, föld is van, barom is, meg ba­romfi is, csak éppen a pénz marad láthatatlan. — Egyhamar be nem jövök a kaposi piacra ■— meséli egy igazi gazda, — mert nincs ér­telme. Behoztam egy fuvar takarmányt, kap­tam érte 12 pengőt. De ugyanennyi magának a fuvarnak az ára is, ha más portékáját hoz­tam volna, a fuvarozásért kaptam volna 12 pengőt. Inkább odaadom az állatnak, legalább kövérre falja magát. A másik polgár a „lu“-ra panaszkodik. — Ea a lu volt minden reményem. Hatszáz pengőre taksálta a Kohn lukupec úr. Most aztán egy kicsit megvakult, osztan nem ér már semmit. A tojás a legkiadósabb­ portéka, ezt dicséri valamennyi. A baromfiból lehet legkönnyeb­ben pénzt­­látni, rántani való csirkéből, tojás­ból lesz az ünneplő ruha, meg a lábbeli. Persze ez sem éppen a világ legkönnyebb számvetése, amint ezt nagy bonyollal­iaga be­ is bizo­ nyítja Somogyaszalóból való Finta Pál uram, — Szeretném — mondja, — ha a számadás sómat is, meg a nevemet is kitenné a lapba. De tegye hozzá, ha nem esik nehezére, hogy Felső Finta Pál, mert van nálunk Alsó is, meg „Közepsü“ is. — Hat hold földem van, két tehenem, né­­hány disznó, mert most nyolc malacot eltő!-* dek­em sertés­vész következtében, e miatt még öt pengő bírságot is rám olvastak, van egy kis konyhakertem, ötven baromfi, asszonyt meg két fiúgyerek. — A két gyereknek 60—60 pengő a nagy, ünnepre való ruha. Nekem is 60 pengő, csiz­mára évenkint csak 40 pengőt kell számítani, mert az tovább tart. Négy fuvar széna is kell a barmoknak, meg lovaknak, ez nyolcvan pengő. Az asszonynak rékli, szoknya, kötő, fejrevaló legalább negyven pengő. Kocsivasa­lás, szerszám, meg ünnepeken marhahús a mé­szárostól 60—60 pengő, más nincs. Szóval ne­héz az élet egy ekkora nagy családnál, elmegy esztendőnkint négyszáz pengő is. — Én persze csak a magam számadását mondtam el, másoknak könnyebben megy. Mi, felénk nem igen van család, még egy családja se nagyon akad a polgároknak. Vigyáznak a földre, szét ne szakadjon. És ekkor Felső Finta Pál somogyaszalói pol­gári két fiúgyerek bonyolult számvetésü apja, mesélni kezd egykedvű, természetes hangon ennek az istenáldotta vidéknek szörnyű beteg­ségéről, az egykéről, vagy még inkább a gya­koribb „egysé“-ről. — Nincs munkáskéz, mert ha a polgárok megöregednek, nincs, aki művelje a földet. Lámpással keresik a zsellért, aki felesbe vál­lalja a munkát. De kevés a zsellér. Errefelé gazdagodnak a népek, összeáll a föld arra, ahonnan szakadt, amikor még nem találták ki, hogy a sok család széthordja a földet . Meg aztán nem is komolyak ma már az emberek, — folytatja, — mert még a házas­ságot is csak tréfának veszik. Rettentő korán házasodnak, aztán hamar meg is unják egy­mást és elválnak. Mostanában az a divat, hogy a t­úszesztendős leány már vén, a szülők siet­nek, tizenhatesztendős korában már bekösse a legény a lány fejét. De a házasulandó legények is kölyökemberek, tizenhét-tizennyolc éves su­­hancok nősülnek, két-három esztendő múlva pedig elválnak. Nem lehessen tudni, kinek van igaza: a föld együtt marad, de bizony nem jóravaló ez az élet. , Lassan kint körénk sereglenek a falusi pol­gárok, valamennyi tud egy-két cifra történe­tet, amelyek mindegyike az egyke és egyre birtokkonzerváló és lélekdestruáló hatását de­monstrálja. Egyszeribe végeszakad a tojásról, baromfiról, takarmányról és egyéb apróságok­ról való ártatlan disputának, kitüzesednek a tekintetek, tűzbe jönnek a nyugodt tempós ke­délyek, mert e világ életnél is nagyobb érté­kéről, földről folyik a szó. Néhány perc múlva már nyoma sincs az előbbi témának, házasság, fiatalság, család nagy hirtelen eltűntek: el­nyelte valamennyit az egyetlen, áhított, legked­vesebb,­­ a föld. Németh Károly Budapest, április 28 =. Értekezlet Vass miniszternél a Be­­deaux-rendszer ügyében. Vass József dr. népjóléti miniszter eln­ökle­tével, a munka­adó- és munkavállaló-érdekeltségek meg­­bizottainak bevonásával hétfőn délután értekezlet volt a népjóléti minisztérium­ban a Bedeaux rendszer bevezetésének kérdésében. Az értekezleten, ámenen Bod János kereskedelemügyi miniszter, Kállay Miklós kereskedelemügyi, Dréhl Imre nép­­jóléti államtitkár is részt vett, úgy a mun­­kaadó, mint a munkavállaló érdekeltségek megbízottai részletesen ismertették a Ber­deaux-rendszer lényegét, s széleskörű vita volt. Az értekezletet szerdán délután foly­tat­ják. — Ernszt-vacsora a Gelért-szálóban. Ernszt Sándor tiszteletére április 30-án, szerdán este fél 9 órakor a Szent Gellért- szálló éttermében politikai vacsora lesz, amelyen a Gazdasági Párt, az Egységes Párt, a Keresztény Községi Párt és a Köz­­ségi Polgári Párt tagjai és a kerületi szer­­vezetek vezetői vesznek részt. A vacsorán Zichy János gróf elnököt és a Gazdasági Párt részéről Wolff Károly országgyűlési képviselő fogja Ernszt Sándort üdvözölni,­­ Scitovszky Béla belügyminiszter át* vette hivatala vezetését. Scitovszky Béla belügyminiszter vasárnap Olaszországból visszaérkezett a fővárosba és hétfőn át* vette hivatala vezetését. — Május 8-án ül össze az Ipartanáé*. Szterényi József báró hétfőn Brüsszelbe utazott a nemzetközi középosztály intézet ülésére, amelynek ő az elnöke. Elutazása előtt az Ipartanács állandó bizottságának ülését május 8-ára tűzte ki a következő napirenddel: 1. az iparfejlesztési törvény­­javaslattervezet részletes tárgyalása; 2. az energia törvényjavaslat; 3. határozathoza­tal a szén-­­és cementáruk vizsgálatának módjáról.

Next