Budapesti Hírlap, 1930. május (50. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

s veszi a kormány a dotációkat. Kéri végül, hogy a kormány minden, évben részletes kimutatást adjon, névszerinti felsorolással, hogy holar aktív és nyugdíjas tisztviselő, hány vállalatben foglal helyeta kormány megbízásából, vagy a kormány engedélyével. Ezek után legteljesebb elismerését fejezi ki a pénzügyminiszternek, hogy az évek óta folytoninövekvő költségvetését végre egy lefelé tendáló költségvetés váltotta fel. Nagyon helyesnek tartaná a hatáskörök megnyirbálását, mert most a kormány csip-csup ügyekkel is foglalkozik. Nagy megtakarítás volna elérhető a dologi kiadásoknál is, mert lehetetlen, hogy egy vasúti átjáró, vagy sorompó felállításánál lé—20 tagú bizottságok jelenjenek meg. Le kell csökkenteni a kiszállási lázat, mert ez a személyi dotációk tételét növeli. Egy koldusország tisztviselői kara alkalmazkodjék az ország viszonyaihoz. Saját szemével látta, hogy egy állami főtisztviselő szalonkocsin utazott vadászatra és külön teherkocsi vitte utána a ré. autóját. Szerinte egy csapással 15 százalékkal csökkenteni lehetne a költségvetést, ha az apró ügyeket kidobják a költségvetésből és a kiszállási lázat csökkentik. Ezek a dolgok visszaidézik azt a lelki állapotot, amiben Franciaország .Volt a francia forradalom előtt, amikor a lerongyolódott parasztság verejtékes adóiból a francia nemesség tobzódott. Ezután az adózás kérdésével foglalkozik. 1922 nyarán, amikor a Kállay-féle adójavaslatokat beterjesztették, mindent elkövettek a kormánynál, hogy ezekről a javaslatokról lebeszélje. Ezeknek a törvényeknek a végrehajtása vezetett oda, hogy a 400 millióra tervezett büdzsét 1000 millióra emelték föl. Az állam legfőbb kötelessége volna, hogy a mezőgazdaságot megszabadítsa az adóterhektől. A mezőgazdaságot elviselhetetlen adóval sújtják s ugyanakkor a társulati adóztatás aránytalanul kisebb. A részvénytársaságoknál szokásos titkos tartalékolás tulajdonképpen azadózás elől vonatik el, így nem más, mint szabadalmazott lopás. Farkas Géza: Úgy van! Úgy van! Gaal Gaston: Feltétlenül szükség vanerra, hogy a falu népének adóját leszállítsák. Ezután részletesen beszél a vámkérdés problémájáról. Kiderült, hogy a vámtörvényt egyedül a GyOSz pártolta és Ferenczy Izsó akkori miniszteri osztálytanácsos úr, a védvámosság legfőbb híve. Erre a törvényre azóta már a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy nem a kormány álláspontját képviseli. Kiderült, hogy a GyOSz-on kívül senki sem vállalja ,az apaságát. A kereskedelmi miniszter úr is azt mondta, hogy a törvény nem a kormány álláspontját tükrözi vissza. — Én annak idején — folytatta Gaál Gaszton — a törvény bizottsági tárgyalása során megmondtam, hogy milyen helyzet fog előállani avámtörvénnyel kapcsolatban. Amit mondtam, bekövetkezett, a védvámokkal régi vevőinket magunk szoktattuk le arról, hogy magyar búzát vásároljanak. A mi elzárkózottságunk miatt keresték azután a nyugati országok az amerikai búzát. Az osztrák gazdasági szerződések körül szintén súlyos zavarok vannak. Az osztrák földmívelési miniszter nyilatkozott az osztrákmagyar gazdasági tárgyalásokról és rámutat az osztrákok ajánlatára, amelynek lényege az, hogy Magyarország faszükségleteinek legnagyobb részét Ausztriából szerezze be. Kijelentették az osztrákok, hogy ezzel szemben ők a búzakivitelnél rekompenzálnak bennünket. Ez volt a tárgyalási alap. És a magyar kereskedelmi minisztérium az osztrák földmívelésügyi miniszter szerint, ezt a propozíciót leadta a GyOSz-nak, nyilatkozzék, hány százalék vámemelést tart szükségesnek ezzel kapcsolatban? A GyOSz 30 százalékot tűzött ki, mire kijelentette Ausztria, hogy ezen az alapon a tárgyalásokat folytatni sem lehet. Ha ilyeneket lehet csinálni a nyomorban szenvedő magyar mezőgazdaság ellen, ha nem akadályozzák meg a profitéhséget, akkor, nem javulás vár ránk, hanem az elpusztulás. Követelem, indítsa meg a miniszter úr a vizsgálatot, kik kötötték az IBUSz-szerződést, s azok vegyék el méltó büntetésüket. Az IBUSz-interpellációval kapcsolatban a kereskedelmi miniszter úr kijelentette, hogy ő sem helyesli a szerződést, de a kormány megkötött szerződéssel áll szemben. Kérdezem a kormányt ezek után, hát az őseiktől öröklött ősi birtok, ősi házbirtok tulajdonjoga nem szent? Ahhoz hozzá lehet nyúlni? Csak írott szerződést nem lehet bontani? Államjavakat kiszolgáltattak magánérdekeknek. Követeli, hogy amikor a miniszter maga állapítja meg, hogy a szerződés rossz, indítsa meg a vizsgálatot, állapítsa meg, kik kötötték a szerződést, ezek vegyék el méltó büntetésüket. A mezőgazdasági cikkek vasúti tarifája 200 százalékkal emelkedett, azért, hogy az államvasút üzemi jutalékokat osztogasson. Tud-e a kormány arról, hogy tüzifakartel van s ez olyan engedményeket ért el az államvasutaknál, hogy a cseh-szlovák és román határtól olcsóbban szállítja a fát az országba, mint amennyiért Somogyból Budapestre lehet szállítani. A somogyi tehát a cseh és a román fával nem tud versenyezni Megemlíti azután, hogy a vasúti menetrendek, főként a vicinális vasutak menetrendjei terén is súlyos anomáliák vannak. Ezután az Összeférhetetlenség kérdéséről beszélt Gaal Gaston. Majdnem valamennyi problémának ugyanegy magyarázata van egyes vállalataiénak százszázalékos nexusa van a kormánnyal. Ez a legnagyobb összeférhetetlenség. Nincs szükség új összeférhetetlenségi törvényre, de tessék a mostanit végrehajtanni. A legmesszebbmenő közjogi összeférhetetlenséget a kormány követte el,amikor megengedte, hogy függő emberek, állami tisztviselők képviselők lehessenek. A mellett, hogy függő helyzetben vannak, dupla fizetést húznak az államtól. Közgazdasági összeférhetetlenséggel minduntalan találkozunk Rassay Károly: Nyolcvanezer pengős igazgatósági tagság! Gaal Gaston: Évekkel ezelőtt felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy a bankok, a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank kivételével, a számlabélyegeket sem róják le és így milliókkal károsítják meg az államot. A kormány megígérte a vizsgálatot. Bud akikori pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a bűnösök el fogják venni méltó büntetésüket. A vizsgálat több évvel ezelőtt csakugyan megindult és a jegybanknál megállapították, hogy az átmenő leveleknél a nyugtabélyegeket valóban nem vonják le. Amikor ez a megállapítás megtörtént, egyszerre csak lefújták a vizsgálatot. Azóta se indították meg újra. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A közigazgatási bíróság határozott fellebbezése folytán. Gaal Gaston: De hiszen a vizsgálatot nem hajtották végre! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ahol a közigazgatási bíróság nem döntött, ott végrehajtották a vizsgálatot. Gaal Gaston: Mindent összevetve, a mai helyzettel kapcsolatban kénytelen vagyok levonni a konzekvenciákat: látom az ország elbünosziatizálódását. A bürokrácia egyre jobban elhatalmasodik, a legtöbb bajt ennek köszönhetjük. Ne felejtsék el, hogy a bürokrácia nagy középeurópai hatalmakat rombolt össze. Vessen véget a kormány a mai állapotnak. Álljunk meg, mert ha nem így lesz és nem szabadulunk meg a bürokráciától, akkor az ország pusztul el. Ne feledjék el, ha a paraszt vásárlókép télen, elpusztul az ország. Majd így fejezi be beszédét: — A költségvetést elfogadom, de nem azért, mintha a kormány iránt bizalommal viseltetnék. A költségvetésre az államnak van szüksége. A kormány közgazdasági politikájával abszolúte nem vagyok megelégedve, mert nemcsak hogy hibás úton halad, de ebben a hibájában megátalkodott is. (Taps a baloldalon és a középen.) Példázat Krisztusról írta Várkonyi Nándor ! Ivanovna Lizaveta szerény estéllyel akarta megünnepelni azt az örvendetes eseményt, hogy leányaival együtt sikeres kora után hazaérkezett Emsből, ahol máj baja ellen kezeltette magát. Az estély megrendezése, bár a mama kijelentése szerint csak „szerény, családiasjelleggel“ bírt, tömérdek gonddal és hangos vitatkozással járt. Még mindig nem volt bizonyos, hogy eljön a Tolsztoja grófnő, aki sohasem adott határozott választ a meghívásra, de azért az utolsó pillanatban mégis csak eljött és persze Ivanovna Olga, „cet enfant terrible“ (szintén a mama elnevezése szerint), ez a rettenetes gyerek nem nyugodott addig, míg Dosztojevszkij Mihajlovics Fjodor és felesége, Grigorjevna Anna is a meghívottak listájára nem került. — Mit akarsz ezzel a szegény emberrel? — kérdezte Ivanovna Lizaveta ingerülten. — Tudod, hogy ki nem állhatom a nyakán élősködő rokonai miatt, akik szemérmetlenül ki-uzsorázzák. Laissons-je en paix, attól félek, még valami gorombaságot vágok a fejéhez, pusztán csak a jó szívem miatt. Hát hívd meg, hívd meg, tudom, hogy mindenki örülni fog. Az estély azonban a nagy előkészületek és veszekedések ellenére is kitűnően sikerült. Tolsztoja grófnő mindjárt az elsők közt érkezett meg és Ivanovna Lizavetát teljesen lebilincselte azzal, hogy nem gratulált az emsi kúra sikeréhez, amit az érzékeny asszonyság képes lett volna célzásnak minősíteni. Ugyanis azt rebesgették, hogy a kúra lényegében egy férjhezadási manőverrel volt azonos, ámde a lányoknak nem akadt kérőjük Emsben. Később persze kiderült, hogy Tolsztoja grófnő egyedül azzal a céllal jött el az estélyre, hogy Mihajlovics Fjodorral találkozzék, akit a napokban ajándékozott meg a drezdai Madonna egy hatalmas, gyönyörű másolatával, ami az író régi szíve vágya volt, s most tanúja akart lenni örömének. Mindez azonban nem zavarta a hangulatot. A vacsora után Ivanovna Lizaveta azonnal birtokába vette Mihajlovics Fjodort és erélyesen kergetett el mindenkit a közeléből, akit nem tartott méltónak arra, hogy az író „fenkölt hangulatát és nyugalmát“ megossza. — Jobban tenné Alexandrovics Nestor, ha a táncosok közé állna; hagyja a traccsot a magamfajta vénasszonyoknak... Te pedig Olgása, — fordult a lányához —■ csukd be a szádat és ne bámulj. Szép fogalmat adsz Mihajlovics Fjodornak a neveltetésedről. Dosztojevszkij jólelkűen nevetett, Olga azonban elpirulva ugrott fel s a lány barátai közé szaladt. Izgatott sugdolódzásba merültek, ami nem kerülte el Ivanovna Lizaveta figyelmét és már a társasági illemre vonatkozó megjegyzéseket akart tenni, amikor a lányok egyszerre csak odegreglettek Mihajlovics Fjodor köré, sőt Olyasa, a többiek nevében, mint ünnepi szónok, előlépett. A szónoklat azonban nem sikerült. •— Kedves Mihajlovics Fjodor, — szólt Olga piros arccal, akadozva, — nekünk olyan nagy öröm, hogy... és... szóval arra akarjuk kérni... azt szeretnénk, hogy beszéljen valamit... meséljen nekünk... — És miről meséljek, galambocskám? — Meséljen nekünk Krisztusról, — bökte ki Olyasa égi naivsággal és örvendve, hogy túlesett a nehezén. — C’est mont! Mi jut eszetekbe? Mihajlovics Fjodor prédikáljon a bálban? — fortyant fel Ivanovna Lizaveta, ámde rögtön így folytatta: — Nos, bátyuskám, miért nem beszélsz, ha már mindnyájan kérünk? A dolognak persze mindjárt híre ment, a zene elhallgatott s a fényes teremben mindenki odagyűlt Dosztojevszkij köré, hogy hallgassa, mit beszél Krisztusról. Ivanovna Lizaveta gőgös arccal ült ott, mintha az ő érdeme lenne minden, Mihajlovics Fjodor pedig nem kérette magát, és fátyolos, gyermekes, gyenge hangján beszélni kezdett: — Krisztusról beszéljek, galambocskáim? Szívesen megpróbálom elmondani nektek Zoszima atya történetét, aki Krisztussal találkozott. Az ő története a miénk is, csak aztán úgy ne járjak, mint ez a remete: rossz híremet ne vigyétek, amiért számra mertem vjetuia Krisztus nevét... Hát ez az elbeszélés így szól: Mikor Krisztus Oroszországban járt, meghallotta hírét a szentéletű és jámbor Zoszima atyának, aki Kazánban élt remeteként egy barlangban. Müved vágyódott rá, hogy megismerje a szent remetét, fölkereste őt barlangjában. Sötét és hideg estű érkezett el az erdőbe s egy szegény, öreg parasztasszonnyal találkozott, aki ugyanabban a járatban volt, mint ő és áldást akart kérni a jámbor Zoszimától a maga min,den hozzátartozója számára. Krisztus kézenfogta a fáradt öregasszonyt s együtt járultak a remete elé. — Isten hozott benneteket, — szólt Zoszanna atyai. — Kik vagytok & miért jöttetek? — Man szolgái vagyunk, — felelte mindkettőjük nevében Krisztus. — Ez a szegény asszony áldásodat kéri a maga és családja számára, én pedig azért jöttem, hogy beszélgessek veled a hitről, megerősödjem és elvigyem a hírét mindenfelé Zoszima atya Istenben való bölcsességének. Zoszima atya megáldotta az asszonyt és üdvösséget kért Istentől minden hozzátartozója számára. Azután így szólt: — Most pedig eredj Isten hírével; nem adhatok neked szállást, mert hárman el sem férünk barlangomban. Nekem pedig Istennek evvel a jámbor szolgájával kell töltenem az éjszakát, mivel Isten dolgai előbbrevalók együgyű asszonyszemélyek ügyeiél" B. 15. 19 M, május 9 és 8.M8£ ** A miniszterelnök válasza Gaal Gastonnak Belklen István gróf miniszterelnök terjesztette be ezután az államiszámszék jelentését az 1929—30. évi költségvetés első feléből származó eltérésekre vonatkozóan,majd reflektált a miniszterelnök Gal Gaston beszédére. — Felhasználom az alkalmat, — mondotta a miniszterelnök, — hogy felszólalásom kapcsán néhány megjegyzést tegyek Gödi Gaston képviselő úr beszédére. Nem kívánok kitérni annak egész anyagára, mert, sajnálatomra, beszédének első részét nem hallottam, hanem csak arra a kritikára akarok reflektálni, amelyet a kormány közgazdasági politikájára vonatkozóan mondott. A vámvédelem revíziója . A képviselő úr szerint a kormány helytelenül jár el, amikor iparpártolást követ. Teljesen egyetértek abban a képviselő úrral, hogy az a vámvédelem, amellyel a magyar ipar rendelkezik, revízióra szorul és ezen a téren már a kezdeményező lépéseket a magam részéről meg is tettem. Nem tehet tehát senki szemrehányást abban a tekintetben, hogy abban a percben, amikor a szükségét felismertük annak, hogy bizonyos változások következzenek be a politikának azon részében, amely a vámtarifa mérséklésére vonatkozik, a kezdeményezést elmulasztottuk volna. Az önálló vámtarifa története — Nem oszthatom képviselőtársam felfogását és szemrehányását abban sem, amit a múltra nézve hangoztatott. Az ő történelmi beállítása teljesen hamis. Méltóztassék visszagondolni arra az időre, amikor a kormány a vámtarifát megalkotta. Akkor domborodott ki, hogy Magyarország a trianoni szerződés következtében kilép a monarchiából, gazdaságilag is önálló állam lesz és önálló vámterülethez jutott. Képviselőtársam több mint húsz éven át élt a magyar parlamentben velem együtt, akkor, amikor a magyar közvélemény és elsősorban a függetlenségi párt követelte az önálló vámterületet, abban a meggyőződésben, hogy az módot nyújt arra is, hogy önálló magyar ipar alakulhasséit és a magyar ipar létesítése révént harmonikus közgazdasági élet fejlődhessék ki. A vámtarifa revíziójára szükség van Bethlen István gróf miniszterelnök. Kereskedelmi szerződéseket nem tudunk egyik Tisztelt képviselőtársam a függetlenégi párt tagja volt és tudja, hogy milyen nagy harcok voltak és milyen várakozással tekintett az ország az önálló vámterület elé. Nem természetes következménye volt-e annak, hogy az önálló vámtarifával együtt önálló iparpártolási politikát követeltünk? Az akkori vámtarifával azt céloztuk, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek az iparosításhoz múlhatatlanul szükségesek, szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon az ipar fejlődhessék és megerősödhessék. A vámtarifa ezt a célt és ezzel együtt a közgazdaság érdekeit is szolgálta, ebben természetesen a mezőgazdaság érdekeit is. Akkor a vámtarifa megalkotása idején a világgazdasági helyzet egészen más volt, mint most. A háború következtében a mezőgazdasági termelés hanyatlott, a termésátlagok kisebbek lettek és a mezőgazdasági termények elhelyezése semmiféle nehézségbe nem ütközött. Vissza kell gondolni arra az időre, amely a mezőgazdaságnak konjunkturális ideje volt és amikor senki sem tételezte fel.»» Sándor Pál: Ohé, feltételeztem! Bethlen István gróf (Sándor Pál felétt Feltételezni lehetett, hogy a konjunktúrát dekonjunktúra fogja követni, de képviselőtársam nem vetette és nem is vethette a kormány szemére, hogy nem láthatta azt, hogy két vagy három év múlva az amerikai verseny folytán milyen verseny fog előállni. Sándor Pál: Be fogom bizonyítani, hogy akikor is feltételeztem. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az utólagos bölcselésekben és jóslásokban mindig nagy szokott lenni a képviselő úr. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Azt, hogy konjunktúra állott fenn akkor a magyar mezőgazdaság szempontjából, senki sem vonhatja kétségbe. Magyarország Európában elsőnek szüntette meg a kötött gazdálkodást . A harmadik körülmény, amelyet szintén figyelembe kell venni, hogy ez a kormány a kötött gazdasági rendszer idejében vette át az ország irányítását. Kötött gazdálkodás volt akkor Magyarországon és ez a kormány volt az, amely a kötött gazdálkodást megszüntette, a kiviteli tilalmakat felfüggesztette és pedig elsőnek az európai államok között. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ez oly időben történt, amikor még itt a parlamentben is súlyos hangok és kritikák hangzottak el a miatt, hogy a kormány igen korán lépett erre a térre és igen korán szüntette meg a kötött gazdálkodást. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a kormányt, amikor a kérdésről van szó. Visszavetíteni a mai állapotot arra az időre nem lehet. Mások voltak a közgazdasági állapotok, a perspektívák, a gazdasági keyzet. A vámtarifát nem abban a reményben terjesztettük be, hogy az a világ végéig megmarad. Miután az európai ipari államok többé-kevésbbé rá voltak szorulva az agrárterményekre, ezeknek vámtételeit arra a mértékre kívántuk visszavezetni, amely a magyar gazdasági életnek és elsősorban a magyar mezőgazdasági érdekeknek megfelel. Gaal Gaston: Több mint két év óta változatlan a helyzet és nem történt semmi.