Budapesti Hírlap, 1930. május (50. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-13 / 107. szám

Megjelenik minden napIRODALOM ÉS MŰVÉSZET Színház — Tudomány — Könyv — Zene — Film — Iskola — Kritika — F­olyóiratszemle Jeritza vendégjátéka Jeritza Mária, legigézőbb jelenség a világ operaszínpadán, ma kezdte meg vendégjáté­kát a budapesti Operaházban, amely ezúttal négy Jeritza-estet jelent, parádés nézőtérrel és a kivételes rangú művészetnek a színpadi levegőt áttüzesítő csillogásával. A budapesti közönség évek óta ilyenkor, májusban, a ta­vaszi fény legszebb hónapjában jut ehez a vendégjátékhoz, amely ha elmaradna, az operai szezont hiányosnak érezné. A Jeritza­­fellépések dátumait sokan már hónapokkal megelőzően érdeklődve várják s főleg persze a harmadik emeleten, közel Lotz freskóihoz bőven vannak gyönyörködők, akik takarékos­­sági napokat rendeznek, hogy valamelyik Jeritza-esthez jegyet válthassanak. Jeritza ma oly szerepben lépett fel, amelyet tőle még nem hallottunk: Margarétát énekelte a ,,Faust“-ban- A másik két szerep is újdonság lesz a budapesti közönség számára: Reeha alakja a „Zsidónő“-ben és Brünnhilde a „Walkür"-ben­, a negyedik est pedig az el­maradhatatlan, jól ismert, de mindig a mű­vészi szenzáció erejével ható „Tosca“ cím­szerepét fogja nyújtani. Gounod hősnője, Margaréta is egészen egyéni profilt kap Je­ritza alakításában, mint minden feladat, ami­hez ez a zseniális asszony nyúl, a zenei karakterizálás és a színészi kifejezés elválaszt­­hatatlan, tökéletes egységet jelentő művésze­tével. A legfinomabb lírai árnyalatok éltették egyfelől az ő Margarétját a gounodi dallam­­szépség jegyében, de még inkább megragadó volt alakítása ott, ahol a dráma viharzik elő és Margaréta végzete beteljesedik. Az együt­tes az ismert szereplőkből állt, az előadást Fleischer Vezényelte. (—6—) * (Hettyey Aranka „A tábornokiban.) P. Márkus Emília betegsége miatt vasárnap este Hettyey Aranka játszotta a grófnő szerepét Zilahy Lajos nagysikerű darab­jában, „A tábornokiban. A kiváló mű­vésznő, noha egy nap alatt volt kénytelen betanulni a nagy és nehéz szerepet, telje­sen kiforrott, egyéni reliefű alakítással lépett a közönség elé, amely ovációs tap­sokkal ünnepelte bravúros művészi teljesít­ményéért. Felhívás! Ostrom­utta 14. sz. alatt lévő cipész­ üzletet mai napon özv. Vég Lajosnétól átvettem. 8 napon belül a hitelezők jelentkezhetnek. H ................................■"■■I..Pl­­ ........................ Zala megye története a középkorban Irta Holub József dr. 1929. Zala megye közönsé­gének kiadása Régi intézményeink közül talán egyik sem szerzett annyi érdemet a nemzet érdekeinek szolgálatában, mint a vármegye. Ez az ősi intézményünk mindig annak bizonyult, ami­nek Kossuth Lajos nevezte: a nemzeti élet lobogó tűzhelyének, a nemzet szívdobogása lüktető ütőerének. A múltban is mindig hiva­tása magaslatán állott, akár az alkotmányt védte az abszolutizmussal szemben, akár a jogfolytonosságot tartotta fenn a megoszlás korában. Már eddig is nem egyszer a vár­hegye terelte helyes irányba fejlődésünket és így a jövőben sem nélkülözhetjük ezt a be­­vált intézményünket.­­ Mindezek alapján különös érdeklődést kelt­­het minden, ez intézményünkkel foglalkozó m­unk­a. Ezért üdvözöljük örömmel Holub Jó­­­zsef dr. Zala vármegyéről szóló monográfiája első letétének megjelenését is, mely Zala vár­­smegye középkori történetével foglalkozik a megyei és az egyházi közigazgatás szempont­jából. Hiszen Zala vármegye alakult át első­nek királyi vármegyéből önkormányzati, ne­­m­esi vármegyévé, szóval itt öltött testet elő­ször a megyei autonómia. A szerző először is Zala földjének népván-­dorlás korabeli sorsát ismerteti, mikor a Nyu­gat kapujában békét csak Pribina idejében élvezhetett. Ekkor épült a mai Zalavár he­lyén Mosapurc. A honfoglalás idejében Fer­­bulcsu törzse szállta meg és ezzel kapcsoló­dott be Zala a nemzeti élet vérkeringésébe. Kevéssel a vármegyei szervezet kialakulása utáni Kolon helyett Zalavár lett a megye köz­­pontja, mint ahol Szivt István 1019-ben ben­cés apátságot alapított. Az ezért Zalának ne­vezett megye határai Kálmán király idejében alakultak ki és csekély változással az egész középkoron át érvényben maradtak. Majd a királyi vármegye szervezetével, vezető tiszt­viselőivel és a joghatóságuk alatt álló nép­osztályokkal ismertet meg szerzőnk. Mind­ezzel kapcsolatban a Zala területén fekvő várbirtokokat is számbaveszi, mert ezek kellő igazgatása és kezelése hívta életre a királyi vármegyét, mint a királyi birtokok politikai, katonai és gazdasági szervezetét. Majd a birtokállományban a XIX. század második felében beállott nagy változást fejte­geti a szerző, mikor is a királyi birtokok nagy­arányú megcsappanása, a királyi­ hatalom gyengülése, a kifejlődő oligarchia túlkapásai mind közrejátszottak abban, hogy a magára­­hagyott és védelmet csak a saját erejében ta­láló köznemesség is belekapcsolódjék a vár­megyébe és annak már kialakult szervezetéhez hozzásimulva,­ oly módon alakítsa át, hogy abból önkormányzati, nemesi megye legyen. Mindennek kiindulópontja az 1232. évi hatá­rozat, melyben a Zalán innen és túl lakó köz­­ne­mcsak arra kérik a királyt, hogy a jogtalan elnyomatást szenvedők ügyében maguk bírás­kodhassanak. Ehhez a király hozzá is járul, mert az oligarchia elleni küzdelmében hatal­mas segítőtársat talál a nemesi vármegyében, így alakul ki a szolgabírói intézmény (iudex servientium, mert a nemesek neve ekkor még servientes-szolgákt). Ezen a téren tehát Zaláé a kezdeményezés dicsősége. Az ekkor haszná­latba vett megyei pecsét állandó jelleget csak a XVI. században nyert. Miután megismertük Zala középkori hatá­rait, a nemesi vármegye tisztikarával foglalko­zik a szerző, alapos felkészültséggel tárgyalva a tisztviselők hatáskörét, teendőit és jövedel­mét Különösen annak a tüzetes fejtegetése ér­dekes, hogyan lett az alispánból, aki eredeti­leg magánjogi viszonyban állott a főispánnal és mégis közfunkciókat vezeti­ a megye első tisztviselője, a nemesség azon törekvése foly­tán, hogy az alispánt ne a főispánhoz, hanem hozzá fűzzék erősebb szálak; ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha a nemesség maga választja első tisztviselőjét. A továbbiakban világos fejtegetés érteti meg velünk a megyei igazságszolgáltatás szerveze­tét és annak különböző fórumait, ú. m. a ná­dori közgyűléseket, a főispánok bírósági köz­gyűléseit, a megyei bírósági közgyűléseket, a megyei törvényszékeket és az úriszéket. Rész­letesen megismerjük mindezek működésének körülményeit, az eléjük került pereket és az utóbbiakkal kapcsolatban a bűnösöknek társa­dalmi rétegek szerinti megoszlásáról is értesü­lünk. Ugyancsak dicséretre érdemes az a logi­kus okfejtés, mellyel a kiváló szerző a járások kialakulását ismerteti, elmondván, hogy az igazságot kereső közönség érdekében egyre sza­porítják a megyei törvényszékek számát és a zavarok elkerülése végett ezek területi illeté­kességét is kijelölik, ami azután ezen bírósági székhelyek mint központok közül az egyes járá­sok kialakulását vonta maga után, így Zalá­ban Kapornak, Tapolca és Rennek szerepel­nek ilyen minőségben. A megyei igazságszol­gáltatásról adott képet a megyei törvényszé­keken követett peres eljárásnak, az idézésnek, a perhalasztásnak, a bizonyítási módoknak, a fellebbezés akkori formájának, a peráttétel­nek és a peres eljárással kapcsolatos bírságok­nak kimerítő ismertetése teszi teljessé. A következőkben a megyei közigazgatás fel­adataival foglalkozik a szerző és megállapítja, hogy ezen feladatok sorában a középkori ál­lam természete szerint nem szerepelhetett még a szellemi, a szociális és­ a gazdasági életnek irányítása és így a megye közigazgatási teendői csa­k a törvények kihirdetésére és a végrehaj­tására, továbbá a hadügyi és a pénzügyi igaz­gatásra szorítkoztak. Figyelmet érdemel, hogy az általános hadi kötelezettségeken felül az exponált fekvésű megyék, köztük Zala, még saját tatáraik védelméről is gondoskodtak. Mindezek ellenőrzéseképpen a megyei nemes­ség követei útján az országgyűlésen át folyt be az országos ügyek intézésébe; nem egyszer azonban a főurak ellensúlyozására személye­sen,­­ sőt 1525-ben fegyveres kísérettel jelent meg az országgyűlésen. A XIV. századtól kezdve Zalában is meg­kezdte működését a megyei kancellária, hogy a hat hiteles hellyel együtt rendelkezésre álljon­ a közönségnek, mikor jogügyleteiről és peren kívüli ügyeiről hiteles pecsétes oklevelet akart szerezni. Figyelemre méltó rajzát kapjuk itt a megyei kiadványok formáinak és a bennük előforduló formuláknak, melyek szerint a vál­toztak, hogy a királlyal, az ország rendes bí­róival vagy a hiteles helyekkel érintkezett-e a megyei hatóság. A hitelesítő pecsétek ismer­tetésével záródik a megyei közigazgatást tár­gyaló első rész. A másodát részben tíz egyházi közigazga­tással kapcsolatban megtudjuk, hogy Zelat eleinte teljes egészében a veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott mindaddig,­­míg Szent László az általa alapított zágrábi püspökség joghatóságát Zala déli részeire, a Kerka-Mura közére és a Muraközre is ki nem terjesztette. Ennek megfelelően 2 főesperes: a zalai és a­­ bekcsényi igazgatta egyházi­lag, mint püspöke szeme és keze, Zalát. A főespe­­rességek tizedeivel kapcsolatban a tized ere­detét, kivetését és beszedése módját is tár­gyalja szerzőnk és így egyúttal az akkori gaz­dasági életbe is betekintést nyerünk. A minden tekintetben értékes és tanulságos kötetet a fő- és alispánok, valamint a szolga­­bírák 1526-ig terjedő névjegyzéke zárja be mint függelék. A szerző minden állítását az adatok egész sorával támasztja alá nagybecsű munkájában, melynek értékét a szép illusztrációk, az eredeti okmányokról készült fénykép-másolatok és a tájékozódást megkönnyítő térképek is nagy­ban emelik.­­ Dr. K. _» A Budai Dalárda Amszterdamban Nagy melegséggel fogadták­­kifogultad a hollandok HÁGA, máj. 12. A Budai Dalárda vasárnap reggel indult el Londonból Amszterdamba. A pályaudvaron London lordmajorja mondott köszönetet a magyar dalosoknak azért a nemes cseleke­detért, h­ogy London legrégibb kórházában adtak hangversenyt és egyik hangversenyük tiszta jövedelmét a kórház céljaira adomá­nyozták. A búcsúbeszédre Ripka Ferenc főpolgár­mester válaszolt, kérve a lordmajort és Lon­don közönségét, őrizzék meg rokonszenvü­ket az iránt az ország iránt, amely a sors igen súlyos megpróbáltatásáét kénytelen ez idő sze­rint elviselni. Szebb ajándékot nem vihetnek haza a magyar dalosok, mint London rokon­érzését. E­zután a dalárda elénekelte az angol és a magyar himnuszt, amelynek hangjai mellett indult el a vonat Harvieh felé. Hatórai kellemes út után a dalárda Wlis­­simger­be érkezett, ahol az amszterdami Apollo énekkar vacsorát adott a magyar dalosok tiszteletére. Este hét órakor a dalárda tovább indult Amszterdam felé, ahová este negyed tizenegy órakor érkezett meg. A pályaudvaron Pierson Allard tiszteletbeli főkonzul, Dehu­js, az Apollo énekkar elnöke és sok amszterdami holland és magyar előkelőség üdvözölte a ma­gyar dalosokat. Az Apollo énekkar a vendé­gek tiszteletére elénekelte a magyar Himnuszt és az „Éljen soká“ című dalt, majd Leni­­a elnök mondott még néhány üdvözlő szót. — Boldogok vagyunk, — mondotta, — hogy a holland fővárosban üdvözölhetjük a ma­gyar dalos testvéreinket. Érezzék magukat otthon Amszterdamban és mutassák meg is­mét, mily magas színvonalon áll a magyar kultúra. Ripka főpolgármester meghatott szavakkal mondott köszönetét a meleg fogadtatásért. —­Mi — mondotta — nemzeti missziót teljesítettünk Londonban. Bemutattuk a lon­doni közönségnek a magyar népdalt és mű­dalt. London közönsége épp úgy, mint hét évvel ezelőtt az amszterdami közönség, szívébe zárt bennünket. Mi hálásak vagyunk Amszter­damnak, mert nemzetközi hírnevünket az 1623. évi amszterdami sikerünk alapozta meg. A Budai Dalárda végül elénekelte a hol­land himnuszt. Ezt a figyelmességet a hol­landok lelkes ovációval köszönték meg. * („A liliomos királyfi“ bemutatója.) A Nemzeti Színház a Szent Imre-ünnepségek al­kalmából jövő hétfőn, május 19-én bemutatja díszelőadás keretében Kállay Miklós „A lilio­mos királyfi“ című négy képből álló legendáját. Imre herceget Perényi László személyesíti, aki most lett ösztöndíjas tagja a színháznak. Ist­ván királyt Kürti József, Gizella királynét Hettyey Aranka ábrázolja. Érdekes kettős sze­rep jutott Tőkés Annának, míg a magyar múlt többi emlékezetes alakjaiban Mihályfy Béla, Sugár Károly, Forgács Antal, Timér József, Fehér Gyula, Garamszeghy Sándor, Lehotay Árpád, Bodnár Jenő, Gabányi László, Hajdú József, Stella Gyula, Nagy Adorján és Harasz­tos Gusztáv kaptak hálás feladatokat. * (Matiné a Belvárosi Színházban.) Vasár­nap délelőtt volt a Belvárosi Színházban Riedl Margit és növendékeinek táncmatinéja. A kitű­nően sikerült előadás szereplői közül különösen Riedl Margit, Kenyeres Kató és Vásárhelyi Pálma tűntek ki fejlett tánctechnikájukkal. * (A „Pry Pál“ reprize.) A Nemzeti Szín­­ház, mint megírtuk, pénteken új betanulásban és új rendezésben, forgószínpadon hozza színre John Poole vígjátékát, a „Pry Pál“-t, amely­nek címszerepében egykor Vízvári Gyula aratta pályája egyik legnagyobb sikerét. A hí­res angol darab a következő szereposztásban kerül felújításra: Pry Pál­­— Pethes Sándor, Hardy nyugalmazott ezredes — Horváth Jenő, Frank unokaöccse — Harasztos Gusztáv, Witherton — Gál Gyula, Willis, unokaöccse — Greguss Zoltán, Stanley, az ezredes barátja — Mihály­fy Károly, Harry, fia — Gyergyai István, Grasp — Mihálffy Béla, Doubledot — Bartos Gyula, Simon — Losonczy Zoltán, Eliz, az ezredes leánya — Ághy Erzsi, Marianne — Gombaszögi Irén, Sulettené, Witherton gazd­asszonya — Füzes Anna, Phebe, Eliz szoba­lánya — Somogyi Erzsi, Inas — Juhász J. Olcsó nyári helyárak a Király Színházban A Király Színű?, mint minden évben, az idén is leszállítja az évad végén a hely­árait, már csa­k azért is, hogy a kisebb­­jövedelmű középosztály olcsó áron jó je­gyekhez jusson. Ez az árleszállítás az ope­rettirodalom egyik legsze­bb darabjának, az offenbachi zenéjű, bűbájos „Fi-Fi“-nek a király színházi bemutatójától, szombat­tól kezdve lép életbe. Ettől a naptól a sze­zon végéig átlagban harminc százalékkal olcsóbbak a Király Színház árai a téli ár­aknál. * (A kultuszminiszter köszönete a kecs­keméti „Bánk bán“ előadásáért.) Zsitvny Tibor igazságügyminiszter, a külföldön tartózkodó Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter helyettese, meleghangú levelet intézett Hevesi Sándor* hoz, a Nemzeti Színház igazgatójához, ab*­ból az alkalomból, hogy a Nemzeti Szín* ház társulata a kecskeméti Katona-ünnep keretében előadta a „Bánk bán“-t. A mi* niszter hangsúlyozza, hogy ez a mélyen* járó plasztikus előadás az országos ünnep* ség egyik legszebb, legemlékezetesebb pontja volt és elismerését nyilvánítja át, előadásért az igazgatónak és a közremű­­ködő művészeknek. A. * (Operaház.) Vasárnap este díszelőadás­ volt az Operaházban: százötvenedszer ad­­ták Erkel Ferenc halhatatatlan művét, az „Bánk bán“*t Az előadás ünnepi jellegé­­nek emeléséhez. hozzájárult a nagyszám­­ban megjelent olasz kolónia, amelynek­ így alkalma volt a magyar operaírás egyik, legreprezentatívabb művének a megism­e­­lésére. . . * (Szenes Béla síremlékének felavatása.)] Vasárnap délelőtt avatták fel a rákoske­resztúri temetőben Szenes Béla, a koránl elhunyt vígjátékíró síremlékét. Az avatási ünnepen a Magyar Színpadi Szerzők Egye­­sülete nevében Földes Imre, a Vígszínház nevében Jób Dániel, az író és újságíró* testületek nevében pedig Balassa Imrei mondott beszédet. * (Magyar operabemutató Szegeden.) 'In­ szegedi Városi Színház bemutatta Czobor Károly, a „Hajdúk hadnagya“, a „Rab Má­tyás“ és a „Szép asszony kocsisa“ című operettek zeneszerzőjének „Angéla“ című operáját. Az előadást Friedl Frigyes, a bu­­dapesti Városi Színház volt karmestere vezényelte és Sziklai Jenő rendezte. A fő­­szerepeket Harmath Hilda, Patkós Irma, Szórád Ferenc és Bihari Sándor énekelték. A bemutatónak nagy sikere volt, sokszor kitapsolták a szereplőket és a szerzőt. Kü­­lönösen a második felvonás búcsú­jelenete tetszett, amelynek verbunkós és palotás táncait a színház balettkara adta elő. (Bécsi komikusok.) Életre galvanizálni­ egy halott műfajt, ezzel próbálkoznak meg a bécsi komikusok. Hősi vállalkozás Buda­pesten, ahol a brettlire, lokális ízű kópiákra már csak a nagyszakállú vének emlékeznek. A publikum kuriózumból meghallgatja őket, nevet és siratja a m­aga múltját. Köztük is Rott Sándor a legjobb, legmulatságosabb. Pesti hívei ma is kacagnak minden szaván, mozdulatán. Lipinszkája új chansonjai is na­­gyon tetszettek. em­venési Hirdetmény. Késedelmes adósok terhére, a K. T. 306. §-ai értelmében az Árverési Csarnok közbenj­öttével 1930 május hó 15-én délután 3 órakor. VIII., Rá­­kóczi-út 51. sz. raktárban, árverésre kerülnek, bútorok, zongorák és ruhanemüek. Megtekinthetők ugyanott délelőtt 11—12-ig. Általános Beraktáro­­zási, Bizományi és Szállítási Vállalat, Wesselényi­ utca 57. ,

Next