Budapesti Hírlap, 1930. június (50. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-26 / 142. szám

1930. június 26. csütörtök B.H. Átrepülte az óceánt a Dél Keresztje Kingsford-Smith pilótakapitány szerdán reggel leszállt Új-Fundlandban — A Bremen bravúrját ismételte meg* a Dél Keresztje, amely 25 óra alatt tette meg az utat Írországból az északamerikai partokig ." Ki ausztráliai pilótakapitány, Kingsford­­­Smith vállalkozása sikerült: keletről nyugati irányban európai földről startolva átrepülte az Atlanti-óceánt. Kedden hajnalban indult el a Dublin melletti repülőtérről ugyanazzal a Southern Cross (Dél Keresztje) nevű re­pülőgéppel, amellyel a múlt év júliusában már bravúros teljesítményt végzett, amikor Ausztráliából Angliába repült. A mostani vállalkozás azonban vakmerőbb, az út, amelyet a Dél Keresztje kormányánál ülve Kingsford- Smith még három társával megtett, nehezebb volt, mert az óceánnak Európa felől történt átrepülését jelentette. Azt a veszedelmes út­irányt, amely a Bremen utasain, Kohl kapi­tányon, Hü­hnefeld bárón és Fitzmauricen kívül eddig még senki számára sem hozta meg a siker babérját. Lindbergh diadalmas amerikai startja és­­óceánrepülése után tudvalévően két francia pilóta, Nungesser és Coli vállalkozott arra, hogy ugyanazt az utat megteszik a nehezebb oldaláról: Európából repülnek Amerikába. A francia közvélemény valósággal a gloise nem­zeti ügyét látta a két repülő vállalkozásában, akik elindultak, de a­­ halál révébe érkez­tek. Repülőgépük, a Kék madár elveszett a végtelenségben, a rejtelmes és hatalmas óceán fölött. Heteken át a leglázasabb módon ku­tattak e tragikus sorsú francia pilóták után. Amerika szinte egész hajórajt mozgósított, amely francia hadihajókkal egyetemben ke­­resztül-kasul járta az óceánt, hogy ráakadjon az eleinte csak eltévedtnek hitt Nungesser és­­Coli nyomára. Csakhamar bizonyossá vált azonban, hogy nem eltévedésről van szó, hanem pusztulás­ról, a két francia pilóta elveszett anélkül, hogy nyom maradt volna utánuk. Alaptalan­nak­ bizonyultak azok a híradások is, ame­lyek egyszer azt közölték, hogy Nungesser és Coli vad ausztráliai rengetegben szálltak fe­l máskor egy-egy óceánjáró gőzös jelen­téseként arról szólt, hogy úszó palackban fel­fogták utolsó és segélyt kérő üzenetüket, vagy hogy sikerült megtalálni a tengeren az el­pusztult repülőgép roncsait. Nungesser és Cork ők az éső hősi halottai a repülés tör­ténetében annak a célkitűzésnek, amely a technika jegyében Európából indulva és győ­zedelmeskedni a­kart az Óceán fölött, „meg­­nyergelve a levegőt“. Mert utánuk még szá­mos vállalkozást ismer az aviatika, amely ezért a célért hasonlóan a tragikum árával fizetett: tíz repülő veszett el az óceán vég­telenségében, tíz bátor és lelkes aviatikus, aki feltűnt, mielőtt elérte volna az amerikai par­tokat. Szakkörök már-már reménytelennek kezdték minősíteni ezt a vállalkozást, amely azért újra és újra fölvetette az óceánrepülés­­nek keletről nyugati irányba való problémá­ját. Úgy látszott, hogy mai állása mellett a repülés, a gépgyártás technikája nem tud megbirkózni azokkal az akadályokkal, ame­lyet ez az út nyújt ellenszeleivel, váratlan viharaival, amikor az egész világ feszült ér­deklődése mellett két évvel ezelőtt felszállt a Bremen s az amerikai pilóták dicsősége m­egé odakerült az európai repülők dicső­sége. A világ tapsa dörgött Kohl kapitány és két társa felé, amikor megérkeztek New­­yorkba. Azóta ezt a bravúrt senkinek sem sikerült megismételnie, csak most Kingsford- Smithnek, aki egyfolytában akart ugyan re­pülni Newyorkig, az a tény azonban, hogy Új-Fundlandban leszállt, mert nagy viharral és köddel kellett küzdenie és üzemanyaga­­is erősen csökkent, nem kisebbíti Kingsford- Smith érdemét. A megérkezés NEW YORK, jún. 25.­­ A Dél Keresztje újfundlandi időszámítás szerint reggel fél nyolc órakor leszállón Új- Fundland keleti partvidékén (középeurópai időszámítás szerint déli 12 órakor). A le­szállás részben a sűrű köd miatt történt, amely a reggeli órákban erész Új-Fund­­landra kiterjedt, részben pedig azért, mert a benzin végleg kifogyott. Kingsford-Smith kapitány előzően még közölte az egyik szik­­ratávázatban, hogy legalább 2000 liter ben­zinre van szüksége a továbbr­epüléshez. , Az új-fundlandi St. Johnstól érkező szik­­latávirat szerint Dél-Keresztje reggel 7 órtt 23 perc óta Harbour Grace repülőterén van. A repülőgép már a­ kora hajnali órákban Harbour Grace környékére ért, a nagy köd­ben azonban nem találta meg­­a repülőteret és hosszabb ideig keringett a város fölött. Kingsford-Smith kapitány­­végül szikratáv­iratot küldött, amelyben arra kérte a repülő­tér­­parancsnokát, küldjön egy repülőgépet a felhők fölé, amelynek segítségével a Dél- Keresztje utasai majd tájékozódni tudnak. A repülőtér parancsnoksága nem vette fel ezt a szikratáviratot s csak később szerzett tudomásit Kingsford-Smith kéréséről, amikor­­az egyik massachusettsi rádióállomás telefo­non közölte­ a felvett üzenetet.­­ Közben a köd kissé tisztult s a repülőgép helyi idő­számítás szerint 7 óra 23 perckor,­­(közép­­európai idő szerint délelőtt 11 óra 53 perc­kor) szerencsésen leszállott. Az utat Dublin­ből tehát 25 óra alatt tette meg. Amerika nem hitt a vállalkozás sikerében Egész Amerika bizonyosra vette a vállal­kozás kudarcát. Az amerikai meteorológiai intézetek professzorai még kedden este is olyan nyilatkozatokat tettek, hogy Kingsford Smith a biztos pusztulásba rohan, mert az Atlanti-óceán amerikai oldalán olyan rossz az idő, hogy a repülőgép semmisesetre sem tud megküzdeni a viharokkal és a köddel. A meteorológusok baljóslatai azonban túlzot­taknak bizonyultak, mert a Dél Keresztje normális sebességgel közeledett az amerikai kontinens felé. Newyorkban egyébként lázasan készülőd­nek az ausztráliai pilóta és kísérőtársai fo­gadtatására. A kora hajnali órákban, ami­kor a Dél Keresztje vállalkozásának sikere­­közismertté vált, hiirtelenében fogadóbizott­ságot alakítottak, ameynet­ az egyes ameri­kai minisztériumok megbízottai is tagjai. A washingtoni angol nagykövetet és az ír követet álmukból telefonálták fel és meg­kérték őket, jöjjenek azonnal repülőgépen Washingtonból Newyorkba és vegyenek részt a fogadtatásban. A Dél Keresztje Newyorkban vagy a roosweltfield­i, vagy pedig a curtissieli re­pülőtéren fog leszállana. A pilótákat a szo­­llástis díszmenetben kísérik majd be a Bat­­tey-parkon keresztül a városházára. Annak a bizottságnak élén, "amely a Dél Keresztjét Amerikában" fogadni akarja, Walker volt newyorki rendőrfőnök áll. A volt rendőrfőnök most tízszemélyes l­ekker­­repülőgépet küldött Washingtonba, az an­gol nagykövet, az ír követ, az amerikai lég­ügyi miniszter és kíséretük rendelkezésére, arra az esetre, ha ,a fogadtatására New­­yorkban akarnának repülni. * * A Dél Keresztje valószínűleg Roosevelt­­field repülőtéren fog leszállani, ahol máris negyedmillió főnyi közönség elhelyezéséről gondoskodtak. , Kingsford-S­mith, a Dél Keresztje veze­tője és három kísérője az óceáni utat egé­szen jól bírták és kifogástalanul érzik ma­gukat. A repülők azt hiszik, hogy a repülő­gép még ma folytatja útját Newyork felé. Magyarország—világprobléma Az angol háborúellenes nemzeti tanács konferenciá­jának egyik előadója Magyarország kérdését tartja a leg­komolyabbnak Európában LONDON, jún. 25. Az angol háborúellenes nemzeti tanács „világproblémák“ című konferenciáján P. Gosch, a kiváló angol történész Európa veszélyzónáiról tartott hosszabb előadást. Kiemelte a keletporoszországi korridort, Lengyelországot, Jugoszláviát, Macedóniát és Albániát. Szerinte ezek az országok nem jelentenek ugyan közvetlen hábo­rús veszélyt, de szükség van arra, hogy a Népszövetség állandó megfigyelése alatt álljanak. Aggasztó módon kiéleződött a helyzet a londoni tengerészeti konferen­cia óta Franciaország és Olaszország kö­zött. Az előadó azonban Magyarország prob­lémáját tekinti a legkomolyab­bnak, mert nincs egész Európában egyetlen fajcso­port sem, amely oly keservesen érezné megaláztatását és olyan szenvedélyes elé­gedetlenséggel lázongana az új határok ellen, mint Magyarország. Az értekezlet ezután az indiai és az egyiptomi helyzettel, majd a vámtarifák kérdésével foglalkozott. A belügyminiszter az építkezési visszaélésekről Szocialista botrány a képviselőházban • Eluta­sított szocialista indítvány parlamenti vizsgáló­bizottság kiküldéséről A magyar politikáról már megállapították, hogy a háború óta gyakran epidémiákban dol­gozik. Vannak ügyek, melyek váratlanul el­uralkodnak a politikai közhangulaton és meg­­okolatlan izgalmakat keltenek. Úgy látszik, ezek sorába tartozik a belügyi építkezési visz­­szaélések dolga is, amely, ha bármily sajná­latos is, aligha érdemli meg azt a kizárólagos érdeklődést és izgalmat, amit elsősorban a sajtóban, azután a politikai életben is keltett. A képviselőház folyosóján ma délelőtt a ta­­lettán kívül alig is volt egyébről szó. Meg lehet állapítani, hogy a képviselők többsége igyekezett a leghiggadtabb álláspon­tot elfoglalni és a legnagyobb mértékben el­ítélte az ügynek olyan módon való kezelését, amely az ország hírnevének nem válhat ja­vára. Hivatkoztak arra, hogy tisztázott té­nyekkel még nem állunk szemközt, de még ha az összes vádak igazolást nyernének is, akkor sem lehet szórványos eseteket oly módon feltüntetni, mint ha speciális magyar esettel állanánk szemközt, amely a magyar közéletet jellemezné. Különösen megütközéssel tárgyal­ták Vay Kázmér tanácsos előállításának kö­rülményeit, amely szokatlan zajjal és fel­tűnéssel történt. Az építkezési ügyek által keltett hangulatot a szocialisták arra használták fel, hogy mind­járt az ülés elején botrányt rendezzenek és egy nem nagy jelentőségű belügyminiszteri javaslatba is habozás nélkül panamát magya­rázzanak bele. Alig ült el ez a botrány, indít­ványt terjesztettek elő arról, hogy a minisz­tériumok építkezési ügyeinek megvizsgálására küldjenek ki parlamenti bizottságot. Ezt az indítványt a Ház elvetette. Ezek az építkezési ügyek azonban még egyszer szóba kerültek az ülés végén, amikor azokról Gál Jenő kép­viselő interpellált. Scitovszky Béla belügyminiszter egyetlen beszédben válaszolt az összes támadásokra, melyeket az ülésen ellene intéztek. A minisz­ter bejelentette, hogy a tudomására jutott visszaélések ügyében a rendelkezésére álló összes intézkedéseket a legszigorúbb eljárás formájában megtette. Megcáfolta a szocialis­ták gyanúsításait, majd nagy hatással muta­tott rá arra, hogy a legnagyobb csalódás őt érte, amennyiben bizalmával visszaéltek volna. Kijelentette, hogy politikai felelősségének tudatában tartja kötelességének, hogy a he­lyén megmaradjon, ameddig a bizalom feléje fordul és ameddig a lelkiismerete megengedi. És mivel lelkiismerete azt parancsolja, he­lyén marad. A belügyminiszter beszéde igen nagy ha­tást keltett és azt a Ház nagy többsége, bele­értve számos ellenzéki képviselőt is, hosszan­tartó tapssal fogadta. Szocialista botrány szómegvonással és mentelmi elé való utasítással A képviselőház mai ülésén elfogadták a tör­vénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavas­latot harmadszori olvasásban. Ugyancsak har­madszori olvasásban elfogadta a Ház a ki­vándorlók felügyeletének egyszerűsítéséről és az önkormányzati testületek háztartásának ha­tályosabb ellenőrzéséről szóló törvényjavasla­tokat. Napirend szerint következett a külföldiek ellenőrzéséről és lakhatásáról szóló törvény­­javaslat. F. Szabó Géza előadó ismertette a javas­latot, amelynek célja az, hogy a külföldiek ellenőrzése minél egyszerűbben, minden zak­latástól mentesen, az állam érdekeinek a köz­­biztonsági és gazdasági vonatkozásokban való megóvása mellett biztosíttassék. Kabók Lajos szocialista a belügyminisz­tériumban lejátszódott eseteket teszi szóvá, kijelentve, hogy a politikai etika legnagyobb követelménye az volna, hogy a belügyminisz­ter levonja a konzekvenciákat. ­ Almásy László elnök figyelmezteti a szó­­nokot, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz. Kabók Lajos szocialista: A belügymi­­nisztérium egyik főtisztviselője súlyos vissza­élést követett el. * Alm­ásy László elnök: Tessék a tárgyra­­érni, különben megvonom a szót! Kabók Lajos tová­bbra is a belügymi­­nisztérium dolgaival foglalkozik, mire az el­nök megvonja tőle a szót. A szocialista szónok azonban még így sem­ ül le, hanem tovább beszél és kijelenti, hogy a belügyminiszter elvesztette az erkölcsi jo­gosultságát, hogy a törvényjavaslatot itt kép­viselje. Almásy elnök most már erélyesen rá­­csenget Kabókra és kijelenti, hogy mivel a képviselő az elnökkel szembeszállt és sértő kifejezést használt, indokoltnak tartja, hogy a mentelmi bizottság elé utasítsa. Az elnök kérdésére a Ház többsége így­ határoz. A külföldiek ellenőrzése Györki Imre szocialista csatlakozik Ka­­bók felfogásához. A javaslatot nem tartja al­kalmasnak a kérdés megoldásához. Esztergályos János szocialista szintén csatlakozik az előtte szólóhoz. Szerinte az ide­genellenőrzés terén barbár állapotok uralkod­nak és égbekiáltó igazságtalanságok történ­nek. Felemlít egy esetet, hogy Pécsett izraelita vallású orosz hadifoglyok voltak, akiket ki akartak utasítani. Felszólították őket, hogy keresztelkedjenek ki és ez esetben Pécsett maradhatnak. Meskó Zoltán több ízben közbekált, hogy, a magyar munkás és a magyar ember meg­élhetése és érdeke fontosabb, mint az oro­szoké. Esztergályos azzal fejezi be beszédét,­ hogy a belügyminisztériumban egy nagy zsidó dossziér van, ahol a külföldinek minősített izraelita vallású emberek ügyeit külön in­tézik. Meskó Zoltán szólalt fel ezután és a szo­­cialisták állandó zajongása közben kijelenti, hogy mint magyar ember és mint magyar képviselő, nem hagyhatta szó nélkül Eszter­gályos János szavait. Jogos felháborodással tiltakozik az ellen, hogy bárki is felszólaljon itt Magyarországon és különösen ebben a Házban orosz állampolgárok érdekében, ami­kor magyar emberek vannak kenyér nélkül, magyar testvérek vannak munka nélkül. Ami az áttérésre való felszólítást illeti, szeretné tudni, ki volt az a magáról megfeledkezett ember, aki ezt mondta Esztergályosnak. Azzal JÉGBEHŰTOTT Ovomaltine frissít, üdít, táplál, élvezetes csemege. Nyári melegben szomjúságát a legjobban oltja, emellett azonban szervezetét felfrissíti, új erő­­­­vel gazdagítja a hideg Ovomaltinet Lehűti a szervezetet, pótolja a nedvveszteséget, új energiákat ad, visszaadja a melegtől el­bágyadt szervezet élet- és munkakedvét. 1­­ A hideg Ovomaltine-t könnyen és gyor­­san készíthetjük el az erre a célra szol­gáló különleges rázókészülékben, és Ovomix-ben, amelynek az az előnye is van, hogy a benne elkészített Ovomal­tine kellemesebb, zamatosabb ízű. Az Ovomix P 1.20-ért kapható mindenütt, ahol a£ Ovomaltine-t árusítják. 8­­.— ‘1l

Next