Budapesti Hírlap, 1930. június (50. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-26 / 142. szám

f fejezi be szavait, hogy ő nemcsak az orosz hadifoglyokat utasítaná ki,, hanem azt is, aki azt a tanácsot adta nekik, hogy keresztelked­­jenek ki. Malasics Géza szocialista szerint a ho­nosság megszerzésénél kétségtelenül jelentős súlya van az egyházi férfiak protekciójának. Igen sok külföldi textilmunkás, igazgató és üzemvezető dolgozik a magyar gyárakban. Lázár Miklós: A magyar emberek ezt jobban el tudják végezni. Malasics Géza azt hangoztatja, hogy a letelepedési engedélyeket sokkal humánusab­ban kellene kezelni. Szóváteszi, hogy egy m­ásféléves gyereket ki akarnak toloncolni Kispestről. Rothenstein Mór szocialista úgy mint az­­előző szocialista szónokok, szintén nem fo­gadja el a javaslatot és kéri a belügyminisz­tert, hogy ne kezelje a honossági kérdéseket felekezeti alapon. A belügyminiszter a külföldiek ellenőrzéséről Scitovszky Béla belügyminiszter vála­szolt ezután az elhangzott felszólalásokra. Kijelentette, hogy a felszólalók alig foglal­koztak a javaslattal, inkább távolálló kérdé­seket tárgyaltak. Kijelenti, hogy a javaslat csak­ bevezetője több lényeges intézkedésnek.­­Visszautasítja az elhangzott vádaskodásokat és kijelenti, hogy amint ezt a törvényjavas­latot elfogadják, két rendelettel szabályozza az egész külföldi ellenőrzés kérdését. Ezek a rendeletek már el is készültek. Fontos szem­pont volt a rendeleteknél az államérdek meg­óvása, a zaklatások lehető minimumra csök­kentése, a gyors és olcsó elintézés. Rendezni fogja a munkavállalás, a lakhatási, a tartóz­kodási engedély kérdését és sok könnyítést fog húzni ezen a téren. Egyedül a kiutasítás terén volt szükséges a törvényes rendezés és­­ezért kellett ezt a javaslatot benyújtani. — Ma már nem lakáshiány okozza az ügyek r­igorózus kezelését — folytatta a belügy­miniszter — és én megfontolás tárgyává tet­tem, hogy mindezek a kérdések most már ki­zárólag a belügyminisztérium hatáskörébe tar­tozzanak. Ez ügyben rövidesen dönt a minisz­tertanács. Előfordulhatnak elvétve méltányta­lan­ elintézések és ha a képviselő urak ilyen-­ről tudnak, úgy szívesen segítek elő minden reparációt. Az­ elv az, hogy a toloncházba teak azokat utalják, akik a közre veszélyesek. A mai napon 42 külföldi van a toloncházban, ide a havonkinti revízió során tekintettel lesz­nek a humanisztikus kérdésekre is., 1' ( "J —- 'Ami az állampolgárság kérdését illeti, te vonatkozásban a trianoni szerződés meg­kötötte kezünket és enyhülés addig nem is áll be, amíg ezt nemzetközi szerződések nem sza­bályozzák. — Kabók képviselő úr felszólalásában meg­emlékezett a rendőrségi és csendő­rségi épít­kezésekről is. Úgy tudom, hogy Gál Jenő ebben a tárgyban interpellációt jegyzett be, amelynek során válaszomban ki fogok térni természetesen a magam politikai felelősségé­nek kérdésére is. A Ház ezután a javaslatot általánosságban­­is részleteiben is elfogadta. Két község átcsatolása­ ­ Ugyancsak minden hozzászólás nélkül el­fogadta a Bogyiszló községnek Tolna megyé­­hez való átcsatolásáról szóló törvényjavasla­tot is. Következett Bajd­szentistván községnek­­Baja városhoz való átcsatolására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. Meskó Zoltán örömmel üdvözli a tör­vényjavaslatot, mert ez véget vet annak az állapotnak, hogy a község lakói vármegyei központjuktól száz kilométernyire laknak, ■ugyanakkor pedig országútjuk mellett látják a szomszédos vármegyeházát. Láng Lajos elmondja, hogy több község van ilyen helyzetben. Csizmadia András hangoztatja, hogy a belügyminisztérium erélyes intézkedésére van szükség ezeknek az anomáliáknak a megszün­tetése érdekében., Scitovszky Béla belügyminiszter válaszá­ban kijelenti, hogy közigazgatási szörnyűsé­geknek tartja ezeket az állapotokat és hogy a közérdek szempontjából fogja az ilyen ügyeket a jövőben kezelni.­­ A Ház ezután a javaslatot úgy­­általános­ságban, mint részleteiben elfogadta.­­ Ezután beterjesztettek több hajózási társa­ság részére kiadott engedélyről szóló jelen­tést, amelyeket a Ház tudomásul vett. Puky Endre alelnök ezután a tanácsko­zást megszakította és javasolta, hogy a Ház holnap, csütörtökön délelőtt tíz órakor tartson ülést, amelynek napirendjére kitűzik az 1930. évi népszámlálá­sról szóló törvényjavaslatot, valamint a statisztikai hivatal munkatervéről szóló jelentéseket. Szocialista indítvány parla­menti bizottság kiküldéséről Györki Imre szocialista az elnöki napi­renddel szemben azt javasolja, hogy tűzzék Ezután Vass József helyettes miniszter­elnök emelkedett szólásra.­­ Itt arról van szó, hogy egy súlyos elté­velyedés megfelelő hatóságok elé kerül, amely­­lyel szemben Györki képviselő úr parlamenti bizottság kiküldését követeli. Nem kíván ki­térni a felhozott régi jelenségekre, csupán annyit jegyez meg, hogy nem lehet, hogy igaz legyen az, hogy Vay Kázmér konkrét ügyben való szerepléséről a belügyminiszternek tudo­mása lett volna. Amikor konkrét okokat mu­tattak fel, akkor a fegyelmit megelőző vizs­gálatot és ennek alapján a fegyelmi vizsgála­tot megindította a belügyminiszter. Nem ér­nének el semmit egy parlamenti bizottság ki­küldésével, csal­ még nagyobb nyilvánosság­gal ártanánk az ország becsületének és magá­nak a nyomozásnak is. Mindenki teljesen meg­­bízhatik a független magyar bíróság pártat­lanságában, hogy ezt az ügyet a törvények szellemében fogja , elbírálni. Bizottság kikül­désére nincs szükség és kérem ezt a gondola­tot elutasítani. (Helyeslés.) Jánossy Gábor: A közéleti tisztesség kér­désében nézeteltérések nincsenek. Sokkal ké­nyesebbeknek kell lennünk ebben a tekintet­ben, mint valaha, mert a magyar becsület jó híréről van szó. Az urak azt mondják, hogy sok a panama. Gömbös Gyula és Scitovszky Béla miniszter urak eljárása azt mutatja, hogy a kormány nem tűr semmiféle visszaélést és a bűnösöket nyomban egre az igazságszolgáltatás sújtó krza Parlamenti bizottságra nűincs szük­ség, mert a bíróság egyútttl is teljesíteni fogja hivatását. Farkas István szocialista szerint minde­nütt arról beszélnek, hogy kijárások, pana­mák és visszaélések vannak.. Az ország ér­deke, hogy ezzel a rendszerrel egyszers min­­denkorra végezzünk. Elfogadásra ajánlja Györki javaslatát. Csák Károly szerint határozottan veszé­lyes és káros volna elfogadni a szocialista in­dítványt. A szállongó pletykákból az újságok hasábjain értesül a közönség és rosszalja, hogy a hírlapi közlemények per longum et latum megjelenhettek erről az ügyről. Nem haj­landó semmi panamát fedezni és nem azt per­­horreszkálja, hogy erélyes és szigorú eljárás indult meg, hanem amíg maga az illetékes bíróság meg nem állapította a bűnösséget, addig ítéletet itt nem lehet mondani. Vagy alkotmányos életet élünk, vagy nem. Ha igen, akkor nem,.lehet senkit illetékes bírájától el­vonni. Egy ilyen incidensből kifolyólag egy egész testületet, egy egész minisztériumot, vagy az egész kormányt a panama vádjával nem lehet illetni. Nagyon jól tudjuk, hogy mire megy ki a játék. Csak el kell olvasni a cseh lapokat. A közvélemény ilyen befolyá­solása, ez a sajtóhangulat ráfeketít még a bíró emberi lényére is. Egyelőre politikai ál­lásfoglalásnak nincs helye, ezért elfogadja az elnök napirendjét. (Taps az egységes párton.) A Ház többsége az elnök napirendjét fo­gadta el, majd negyed két órakor áttértek az interpellációkra. Az interpellációk Steuer György a belügyi és földm­ív­elés­ügyi miniszterhez interpellál Takácsi, Fertő­homok és más közegek tűz- és jégkárai tár­gyában. Mayer János földmívelésü­gyi miniszter válaszában kijelenti, hogy a jégkárosultak se­gítségére kamatmentes vetőmag hitelezésre ka­pott fedezetet a kormánytól és a rászorultak közt kiosztotta a segélyt. A takácsi-i tűzkáro­­sultaknak­ minisztertanácsi határozattal a FAKSz kivételesen építési hitelt nyújt. A választ a Ház tudomásul vette. Lázár Miklós mondja el interpellációját az igazságügyminiszterhez a földreform során 1922-ben megvett és kifizetett földek telek­könyvi átírási ügyében. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter vála­szában­ kijelenti, hogy aíz interpellációban em­lített késedelmet maga is észlelte. Addig nem lehet az átírást végrehajtani, amíg az egész kör­nyék földbirtokügyei nem voltak rendezte. A jövőre nézve megígérte, hogy a késedelem nem­ fog szaporodni. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Pakots József a belügyminiszterhez in­­terpellál a magyar filmgyártás állami megaka­dályozásáról. Tudomása sezrint a Filmipari Alap megakadályozta, hogy a magántőke gé­pet vásároljon. Pakots József elmondta, hogy az állami film­alap a Hunnia Filmgyár részére hangos felvevőkészüléket akar vásárolni, miáltal a többi filmvállalatok ki vannak szolgáltatva a Hunnia filmgyárnak. Scitovszky Béla belügyminiszter, válaszá­ban közli, hogy a Filmipari Alap elhatározta, hogy gépet vesz, de még nem döntöttek a fö­lött, hogy a gép milyen legyen. A tőkét köl­csön útján szerzik meg, a fedezetet pedig a filmrendelet megváltoztatása útján, ami egy­szersmind könnyebbséget is fog jelenteni. A hangos film a mainál 5—15 százalékkal keve­sebb terhet fog viselni. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. A belügyi építkezésekkel kapcsolatos visszaélések Ezután Gál Jenő interpellált a belügymi­nisztériumi építkezésekkel kapcsolatos vissza­élések politikai konzekvenciájának tárgyában. Mikor a politikai felelősséget szóvá teszi, a mi­niszter egyéni tisztességét meg sem kísérli két­ségbe vonni. Idézi a belügyminiszternek egy nyilatkozatát, amely szerint tény, hogy mielőtt Vay a belügyminisztériumi rendészeti osztályai­nak­­élére kerü­li egy­ rokona mint vállalkozó építész szerepelt, építkezéseknél, de attól Biztosítsa útipodgyászát! Az Árv. és Podgyászbiztosító H.-T. kész kötvényei az összes állom­ás­okos és utazási Irodák­ban kaphatók, kezdve, hogy Vay odakerült, csak mint tervező szerepelt. A miniszter tudott erről. A miniszter tudott arról, hogy itt rokoni összeköttetéseken alapuló vagyonjuttatás tört­­tént, a konzekvenciák tehát nem maradhat­nak el. Ezután elmondta, hogy Papp József, az IPOSz elnöke május 7-én panaszkodó kül­döttséget vezetett a belügyminisztériumba. A küldöttség megjelent előbb Novák főszám­tanácsosnál, majd Sztranyavszky államtit­kárnál. Sztranyavszky Sándor: Rögtön jegyző­­könyvbe vétettem a panaszt. Gál Jenő: Elmondotta a küldöttség,­­hogy becsületes vállalkozók nem kapják meg járandóságaikat. Az államtitkár utasította Vayt, hogy vizsgálja meg a dolgot. Küldött­ség ment Vayhoz, aki összehívta az érdekel­teket, Tóth Imrét, Littke társát. Vay a vállal­kozók, Kovács Dénes miniszteri osztálytaná­csos, Szelecsényi Andor titkár, Novák főszám­tanácsos, egy százados és a népjóléti minisz­térium egy mérnökkari kiküldöttje ült össze. Másnap odarendelték a makói iparosokat, akik elmondották, hogy a Littke-cég 320.000 pengő előleget kapott. Megállapodtak, hogy a Littke és Tóth-cég engedménye alapján ki­fizetik a küldöttségben járó iparosokat. A küldöttség egyik tagja az engedménnyel Schönherr csendőrezredeshez ment, ahol a parancsőrtiszt így szólt: „Már megint enged­ményt? Nincs mit engedményezni, nincs fede­zet, Tóth már Littkére engedményezett min­dent.“ Erre az iparosok hivatkoztak, hogy 100.000 pengős kauciónak kell lennie a Littke-cég részéről. Megállapították, hogy nincs meg ez a kaució. (Nagy zaj.) Nem ke­resem, hogy hol radíroztak, de a közvélemény nevében kérdem, lehet-e az, hogy engedményt állítsanak ki és nincs fedezet? Ennek kellő ellenőrzés mellett nem­­szabad­ megtörténnie. Rámutat arra, hogy a makói laktanyaépítke­zésnél 620.000 pengős előirányzattal szemben 920.000 pengőbe került az építkezés. Honnan volt erre pénz? Egy másik 241.000 pengős előirányzat helyett 330.000 pengőbe került az építkezés. Amikor­ felmerült­­­a­ gyanú, hogy itt veszendőbe mennek közpénzek, előtérbe” lé­pett a politikai felelősség. - . - r.-: A független magyar bíróság pártatlanságában mindenki megbízhat ——w—a—IMim miit in .......................... írt Matteine­r Király­ utca 16 sz. Telefon: Aut. 161—38. • B.H. 1930. június 26, csütörtök napirendre Farkas Istvánnak azt az indít­ványát, hogy a közszállítási visszaélések ki­vizsgálására parlamenti bizottság k­üldessék ki. Indítványának megokolására előadja, hogy a parlamentnek foglalkoznia kell a hetek óta felszínen lévő közéleti panamákkal, amelyek élénken nyugtalanítják az egész ország köz­véleményét. Lehetetlenség, hogy a rendészeti osztály főnöke még akkor is intézkedett a nyo­mozás irányításáról, amikor ő már súlyos gyanú alatt állott. E­z volt a frankügyben is... Jánossy Gábor: Ilyet nem lehet mon­datni Az eln­ök figyelmezteti a szónokot, hogy bíróilag elintézett ügyeket ne hozzon fel. Györki Imre: Most is ugyanaz a játék folyik... Berki Gyula: A Kúria ítélt már ebben az ügyben. Jánossy Gábor: Az ügyészség törvényes eljárása nem játék! Farkas István: De bizony játék! Az elnök Farkas Istvánt rendreutasítja. Györki Imre: Vay Kázmér már fegyelmi­­előtt állott, amikor még hivatalában volt és alkalom adatott neki arra, hogy a nyomozás menetét más irányba terelje. — Pontos értesülésem van arról, hogy ami­kor a nyomozás már felderítette a bűncselek­ményt, akkor a belügyminiszter úr ezzel az úrral együtt vacsorázott, hogy vele a kibonta­kozás részleteit megbeszélje. (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Jánossy Gábor: Ho­nnan tetszik ezt tudni? Györki Imre: Megbízható helyről kaptam az információt... Én már a Titán-üggyel kapcsolatban rámutattam Vay Kázmér sze­repére, akit a belügyminiszter energikusan megvédelmezett, holott ő is jelentést kapott a Vay Kázmér által felvett összegről. Kéri in­dítványa elfogadását. A belügyminiszter az építkezési visszaélésekről Scitovszky Béla belügyminiszter. Mi­előtt Gál Jenő képviselő úr interpellációjára válaszolnék, méltóztassanak megengedni, hogy Györki Imre képviselő úrnak a napirend meg­állapításánál történt felszólalására reflektál­jak. A képviselő úr a valóságnak meg nem fe­lelő olyan kijelentéseket tett, amelyeket köte­lességemnek tartok rektifikálni. Elsősorban ki­jelentem, hogy nincs tudomásom arról, hogy a Dagály­ utcai építkezések során Vay Kázmér miniszteri tanácsos Dickmann Jenőtől állandó fix -­illetményt kapott volna. A második valót­lanság az, hogy én Vay Kázmér miniszteri ta­nácsossal felfüggesztése után együtt vacsoráz­tam volna. Én kijelentem felelősségem teljes tudatában, hogy az, amit a képviselő úr e va­csorára vonatkozólag mondott, szemenszedett valótlanság. — Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek magára az interpelláció anya­gára. Nagyon sajnálom, hogy a rendőrségi és csendőrségi építkezések során nálam ilyen visz­­szaélések fordultak elő. Mihelyt tudomásomra j­utott, megtettem a magam részéről az összes intézkedéseket és elmentem a törvényben ás a rendeletekben rendelkezésemre álló legszigo­rúbb eljárásiig. Többet nem tehettem, mert nem áll módomban tenni.­­ Ezeknek­­a visszaéléseknek a nyomára tőve, megállapítást nyert, hogy nem régi mu­lasztásokról és büntetendő ügyről van szó, ha­nem a legújabb időben felmerülőkről és kiderí­­tettekről van szó. — Mihelyt tudomásomra jött az, hogy Vay Kázmér miniszteri tanácsossal szemben is gyam­okok merültek föl, az erre vonat­kozó értesítést azonnal átküldtem az ügyész­séghez. Én a fegyelmit­ megelőző viz­sgál­atot lefolytattattam, az erre vonatkozó adatokat áttanulmányoztam, meghallgattam az állam­titkár urakat, meghallgattam a fegyelmi ta­nácsot és ezek meghallgatása után hoztam meg Vay Kázmérral szemben a lehető leg­szigorúbb intézkedéseket, felfüggesztettem állásától, a fegyelmit elrendeltem , illetmé­nyeit a felfüggesztés idejére a felében szab­tam meg. — Nem tartoztam és nem tartozom azok közé, akik bármilyen csekély, vagy bármilyen súlyos ügyet is engednének eltussolni. (He­lyeslés.) Ennél az esetnél sem engedtem és nem engedem meg a jövőben sem. Nemcsak itt, a magam minisztériumában, de az egész adminisztációban mindenütt a legkérlelhetet­lenebb­­szigorúsággal járok el, eljárok az autonóm területekkel szemben is. Eljárok a­­törvényhatósági városokkal, eljárok a tör­­­­vényhatóságokkal­, eljárok a­ megyei váro­sokkal és eljárok a községekkel szemben, is, ott, ahol olyant tapasztalok, ami akár tör­vénybe, akár rendeletekbe ütközik, vagy magának a nagyközönségnek érdekeit sérti. Nem egyszer történik meg, hogy vannak, akik éppen ezen a téren a kezemet le akar­ják fogni és nem akarják engedni, hogy megfelelő szigorúsággal járjak el, de a ma­gam részéről nem engedek semmiféle befo­lyást e tekintetben érvényesülni, én megyek a magam egyenes útján és a magam portá­ján semmiféle piszkot és szennyet nem tú­rok. (Élénk helyeslés.) Magára a fegyelmire és a bűnügyre vonatkozóan nem terjeszke­dem ki, mert nem volna helyes, ha folya­matban levő ügyekbe beleavatkoznék. (He­lyeslés.) A dolog lényege az, hogy vannak tisztvise­lők, még talán magasrangú tisztviselők is, akik megfeledkeznek magukról és kötelességü­ket nem teljesítik ahhoz az eskühöz mérten, amelyet az államnak letettek. Ha vannak ilyenek, a legkérlelhetetlenebbü­l kell eljárni az állam presztízse szempontjából, a tisztvi­selői kar presztízse szempontjából, az erkölcsi és etikai érték szempontjából (ügy van! Úgy van! a jobboldalon.). Én nem vagyok ember­evő és nem vagyok vérszipolyozó, én ezeknél a kérdéseknél is ezeket a szempontokat tar­tom szem előtt. Nem hamarkodtam el egy lé­pésemet sem, megtárgyaltam higgadtan és nyugodtan mindent s igyekeztem ezeket a szempontokat érvényre juttatni mindenkinek a sérelme­­nélkül és ezt fogom további eljárá­som során is követni. A tisztviselő is megté­vedhet, az is ember és ezekkel az emberekkel szemben is bizonyos tekintettel kell lenni nem kizárólag az ő szempontjukból, de az állam érdeke szempontjából is. Az ő szempontjuk­ból, abból a szempontból tell a leg­­rigorózusabban eljárni, ha kitűnik ártat­lanságuk, maguk is láthassák azt, hogy a leg­szigorúbb eljárás során is sikerült ártatlan­­s­águka­t bebizonyítani. (Úgy van! ügy van! a jobboldalon.) Rájuk nézve ez csak megnyug­tatást, de a közvéleményre is teljes megnyug­tatást jelent. (ügy van!) Elmondta ezután a miniszter, hogy mindjárt az eljárás során intézkedett a jogügyi igazga­tóság útján a vagyoni felelősség teljes bizto­sításáról s reméli, hogy ezen a réren az állam­­kincstár kára meg fog térülni. Az államkincs­ Szanjat, ríz ezüstül, drágaköveket teljes értékben veszek. SCHMELCZER BENŐ, IV. Károly-körút ZS.­,* Központi váross úti kamuja mellett.

Next