Budapesti Hírlap, 1930. július (50. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-06 / 151. szám

MEZŐGAZDASÁG — IPAR - KERESKEDELEM — PÉNZVILÁG — TŐZSDE — KÖZLEKEDÉS GAZDASÁGI B.H 10. MELLÉKLET MEGJELENIK MINDEN MÁR 1930. ÉVI JULIUSHOZ A beruházási politika iz érdekképviseletek kidolgozzák közös állásfoglalásukat a követendő beruházási politika alapvető kérdéseiben. A cél, hogy az invesztíciók a hasznosság és sürgősség számbavételével, valamint védelmezőségük biztosításával a gazdasági élet megerősítését szolgálják.A külföldi kölcsön felvételére szóló felhatalmazást tartalmazó törvényjavaslatot a parlament már elfogadta. Alkalmas időben tehát sor kerül a tervbevett államkölcsön lekötésére. Ez adja majd elsősorban fedezetét a költségvetési előirányzatokon kívül a legközelebbi beruházási tevékenységnek. Ez a körülmény, valamint az eddigi invesztíciók körül szerzett tapasztalatok a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felfogása szerint szükségessé teszik hosszabb időre szóló, az egész gazdasági szervezetet átfogó beruházási programmnak részletes kidolgozását. Miután ilyen programra elkészítése csak az összes termelői ágak együttműködése által történhetik, Belatiny Arthur kamarai elnök szükségesnek látta ebben az ügyben az érdekképviseletek bevonásával a felvetődő fontosabb és elvi jelentőségű kérdések előzetes megbeszélését. Ebből a célból tegnap délután egészen szűkkörű megbeszélés volta kamarában, amelyen résztvettek a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és bankok érdekképviseleteinek kiküldöttei. Az értekezleten Belatiny Arthur elnök, felsőházi tag exponálta a kérdést. Kifejtette, hogy különös jelentősége volna annak, ha az összes érdekeltségek olyan közös javaslattal léphetnének a nyilvánosság és a kormány elé, amely a legközelebbi jövő beruházi programmjának vezető gondolatait tartalmazná. Nevezetesen, ha pontosan megjelölné, hogy a gazdasági érdekeltségek mit tartanak hasznos beruházásnak és hogy ennek megfelelően milyen beruházások végrehajtását tekinti időszerűnek. Utalt arra, hogy a mai rendkívül nehéz gazdasági helyzetben, amely súlyát a kisexisztenciák természetszerűen fokozottabban érzik, különösen kívánatos volna módot találni az invesztíciós programm keretében olyan rentábilis beruházások végrehajtására, amelyet éppen a szóban lévő kisexisztenciáknak, a kis- és kézművesiparosoknak munkaalkalmat nyújtanának. Ilyen célra mindenképpen alkalmasnak látszik az építkezési tevékenység megindítása, különösen a kislakások és családi házak építé- sének elősegítése, mert ezen a réren bizonyos, szociális probléma is megoldást nyerne. Erre, valamint arra való tekintettel, hogy az építkezésnek ilyen alakban való fellendítése takarékossági és tőkeképződési lehetőséget is nyújt, igen fontos volna az építkezés elősegítésének a beruházási programm keretei között való megoldása. A fejtegetések alapján az értekezlet résztvevői között beható eszmecsere indult meg, amelyben résztvettek Koós Mihály ny. államtitkár, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Székács Antal felsőházi tag, kamarai alelnök, Knob Sándor, a GYOSZ titkára, Kresz Károly, a TÉBE igazgatója, Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatója, továbbá Gyulay Tibor kamarai ügyv. titkár. A meg- beszólás tengelyében elsősorban a beruházás fogalmának meghatározása állott, mert egy-,értelmű volt a felfogás, hogy végeredményben ebből determinálódik a követendő beruházási politika kerete és tagozódása is. Egyértelmű volt az a felfogás is, hogy az eddigi beruházási politika körül szerzett tapasztalatok mindenképpen megokolttá teszik. Csak az érdekképviseleteknek ilyen irányú kezdeményezése nyújthat lehetőséget arra, hogy a kormányzat, ■amely honorálta a külföldi kölcsönről szóló törvényjavaslat felsőházi tárgyalásán Popovits Sándornak azt a javaslatát, amely szerint a felveendő kölcsön felhasználásáról intézkedő beruházási program előzetesen a parlament elé terjesztendő, a gyakorlati gazdasági élet igényeihez simulóan kellő időben elkészíthesse és részleteiben is kidolgozhassa ezt a programínot. A vita végén Belatiny Arthur elnök megállapította, hogy az érdekképviseletek egységes felfogása szerint termékeny volna a beruházási kérdésnek úgy a közeljövőben felveendő kölcsönnel összefüggésben, mint attól függetlenül olyan alapos megvizsgálása, mely a hasznosság és szükségesség szempontjainak számbavételével kikristályosítaná a legközelebbi invesztíciós programmnak úgy a kereteit, mint a tartalmát. Ez ugyanis nemcsak a kormány számára jelentene elhatározásaiban segítséget, hanem komoly biztosítékot nyújtana az állami beruházó tevékenység helyes irányban való tartására is. A köteléki díjszabások fejlesztése. A kivitel egyik legértékesebb elősegítője a tarifapolitika. Megfelelő export díjtételek nagy emeltyűi mindig a kiviteli törekvéseknek. Nagy jelentőségük van az exportfejlesztés körül a köteléki díjszabásoknak is. Ezeket sikerült a MÁV-nak minden számbajövő vszonylatban már kiépítenie. Az érdekeit az- leti köröknek azonban a szóban lévő köteléki díjszabások gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalataik alapján az a felfogásuk, hogy itt volna az ideje a köteléki díjszabások továbbfejlesztésének. Erre vonatkozóan az érdekelteknek konkrét javaslataik is vannak. Ezek közé tartozik például a jugoszláv kötelékben a bérmentesített küldeményeknél a letétek kezelésére és elszámolására vonatkozó előírások egyszerűsítése, mert a mai rendszer sok és felesleges munkát ad. Szükség volna jugoszláv relációban az átkelési pontok szaporítása. Ma még több pont elzárt a forgalmunk előtt, pedig a jugoszláv piac felé irányuló ipari kivitelünk jelentősége egyre nagyobb. Román kötelékben célszerűnek tartanák az érdekeltek az áruosztályozás új tanulmányozását. Főként annak a megvizsgálását, mennyiben felel meg a díjszabás a tényleges viszonyoknak. Ezzel összefüggésben a román köteléki díjszabás revíziója során az érdekeltek megokoltaak tartanák egy gyűjtőtarifa megalkotását is, ami különösen az Ausztriával szemben való versenyképességünk feltételeit javítaná a román piacon. Az érdekelt üzleti körök abban bíznak, hogy a MÁV mint eddig is mérlegelni fogja javaslataikat és hozzá fog ezen a ponton is javítani tarifapolitikai pozíciónak a kivitelfejlesztés érdekében. ► *< Megalakult a Magyar Racionizálási Bizottság A racionizálási munkakörbe tartozó feladatok ellátására és a nemzetközi fórumok előtt ilyen ügyekben való képviseletükre az érdekképviseletek Racionizáló Bizottságot létesítettek A mindig élesebbé váló világverseny és a technikai haladás folyton fokozódó jelentőséget ad a gazdasági életben, különösen pedig a termelés egész vonalán — a racionizálási elvek keresztülvitelére. Olyan hordereje van ma már ennek a problémának, hogy a racionizálási kérdéseknek nemzetközi viszonylatban való gondozásával is két szervezet foglalkozik. Nálunk legelőször a gépipar ismerte fel a racionizálásnagy gyakorlati jelentőségét, továbbá azta gyakorlati hasznot, ami abból adódnék, ha nálunk is lenne valamilyen intézmény, amely ezeket a kérdéseket felkarolná és a hasonló célú nemzetközi szervezetekbe való bekapcsolódásával biztosítaná, hogy a racionizálás eredményeit mi is hasznosíthassuk. A gépipar a maga részére a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületében létesített is egy a racionizálási ügyekkel foglalkozó szakbizottságot. Ez a bizottság azonban rájött, hogy az egész gazdasági szervezetet, pontosabban az összes termelői tényezőket összefogó szervezetre volna szükség. Alátámasztotta ennek a felfogásnak a helyességét az is. két előadás, amelyet előbb Devilay, majd később Urwick a genfi Nemzetközi Racionizálási Intézet igazgatója tartott nálunk. • Az érdekeltség kívánságára az üggyel foglalkozni kezdett a kereskedelmi minisztérium is és Herrmann Miksa minisztersége alatt ott az a felfogás alakult ki, hogy az összes tracionizálási kérdések szemmeltartására, az ezzel összefüggő kérdéseknek tanulmányozására és kellő előkészítés után való megoldására a minisztérium iparfejlesztési osztályában, kell létesíteni az érdekeltek bevonásával megfelelő szervezetet. Annak idején ezzel az elgondolással foglalkozott az a széleskörű ankét is,amelyet a kereskedelmi miniszter összehívott. Bár már ott felmerültek bizony aggodalmak abban a tekintetben, hogy a racionizálási ügyek intézésére aligha lesz alkalmas valamely hivatalos jellegű, nagyra méretezett intézmény, a szervezés munkája mégisannyira haladt, hogy már a létesítendő bizottság elnökének a személyében is történtek bizonyos előzetes megállapodások. Később azonban kiderült, hogy a racionizálási ügyek összpontosítása szükséges és hogy abba bevonandó a mezőgazdaság is, végül, hogy gyors, valamint eredményes munkát csak az olyan szervezettől lehet várni, amelyet az érdekeltek szabadtársulása hoz létre és amely felett az állam csak a felügyeletet gyakorolja annak ellenében, hogy működésének anyagi bázisáról gondoskodik. Mikor 112 a felfogás kerekedett felül, mértékadó helyen az említett racionizálási szerv felállításának ügyét félretették. Ez azonban nem jelentett megoldást és hosszas előkészítés után, amelynek, munkáját a MagyarVasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete végezte, az érdekképviseletek között az a meggyőződés alakult ki, hogy maguknak kela racionizálási ügyek intézését ellátó olyan szervezetet létesíteniök, amely ezekben a kérdésekben Magyarországot, illetőleg a hazai érdekeltséget kint és bent egyaránt képviselhetné. Ez után az előkészítés után tegnap megtörtént ennek a Magyar Racionizálási Bizottságnak a megalakítása. Az alakuló értekezleten résztvettek az összes érdekképviseletek az Országos Kamara, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a GyOSz, a TÉBE, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Textil és Vegyészeti Iparok szervezetei, a Munkaadók Központja, a Mérnökegylet, a Mérnökkamara, a Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete, a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magánmérnökök Egyesülése és a Közgazdasági Társaság. Kende Tódor a Gépgyárak Egyesületének igazgatója ismertette az ügyet és Koós Mihály különösen a mezőgazdaság és ipar együttműködésének jelentőségét méltatta a racionizálás kérdéseiben ott, ahol a gépiend alkalmazásáról, vagy racionizálási megfontolások alapján a megfelelő szerszámok és eszközök bevezetéséről van szó. Kiemelte azonban, hogy a mezőgazdaságnak a dologtermészete szerint saját belső racionizálási ügyeivel — amint azt ma is teszi — az öszszefogókeretben önállóan kell foglalkoznia. Zorkóczy Samu és mások felszólalása után az értekezletkimondotta, hogy megalakítja a Magyar Racionizálási Bizottságot, amely szervezetében igazodnifog azokhoz az elvekhez, amelyeket Urwick a genfi Nemzetközi Racionizálási Intézet igazgatója itt jártaikor kifejtett. Szőkebb bizottságot küldtek ki, amelynek feladata a véglegesmegszervezés és a szükséges szabályzatokkidolgozása. Ha ez megtörténik, s a Bizottság kifelé formailag is megalakul s ezt bejelentiazzal a kereskedelmi kormánynak, hogy most már felesleges az eredetileg tervezett állami intézmény felállítása. i A Kamarai Hites Revizorok Egyesülete a napokban tartotta közgyűlését. Trautmann Henrik dr. elnöki megnyitója után az egyesület tevékenységéről szóló jelentések ismertetése következett, melyek azt mutatják, hogy az egyesület tevékenysége az aktuális problémák köré csoportosult. A vitaestélyek tárgyai voltak: a korlátolt felelősségű társaságról szóló törvényjavaslat, a racionalizálás a gyakorlatban, a német részvényjog reformjának egyes fejezetei, a revízió technikája. Felterjesztéseket tett az egyesület: a hitelszövetkezet károsító cselekmények megtorlása tárgyában készülő törvényjavaslat, a korlátolt felelősségű társaság, a magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyáról szóló, törvénytervezet ügyében és foglalkozott a hiteles könyvvizsgáló kérdésével. A racionalizálásnak szélesebb körökbe való bevitele céljából együttműködés jött létre a Magyar Gazdaságkutató Intézettel a költség-irányszámoknak a magyar gazdasági élet részére való mielőbbi kimunkálása céljából. A megejtett választás után elnök lett Trautmann Henrik dr., alelnökök: Katona Lajos dr. és Szél Jenő, titkár: Konkoly-Theged dr, pénztáros: Ottovay Kálmán, ellenőr: Jakobovics József dr., jogtanácsos: Vajda Ákos dr., számvizsgálóbizottság: Halász Ferenc, Mittelmann Nándor, Pásztor Sándor. A választmány tagjai: Berger Gyula dr., Berinkey Gyula, Cserna Oszkár, Fidschi Sándor, Fuchs Albert, Havas Miksa, Huszár Imre, Karch Kristóf dr., Kozma Károly dr., Kuntner Róbert dr., Miklós Tibor és Pósa Ernő. — Nemzetközi traktorpróba és bemutató. "Az angolországi királyi gazdasági egyesület karöltve az oxfordi egyetem mezőgazdasági gépkísérleti állomásával Oxfordban nemzetközi szántógép-próbát és bemutatót rendez. A próbák nem nyilvánosak, a bemutató szeptember 16-a és19-ike között lesz. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elegendő jelentkezés esetén Angolországba csoportos utazást tervez. A gépbemutató megszemlésével kapcsolatosan tervbe van véve több angolországi gazdaság és ipartelep megtekintése is. Miután a csoportos utazók részére, ha azok legalább 25-en vannak, a külföldi vasutak kedvezményeket nyújtanak, igen kívánatos, hogy a tanulmányi kiránduláson minél többen vegyenek részt. — Akik a csoportos utazásonrészt óhajtanak venni, részvételi szándékukat legkésőbb augusztus 1-ig jelentsék be. — Az Erdélyi Bankszindikátus közgyűlése. Most tartotta közgyűlését Brassóban az Erdélyi Bankszindikátus, amelyen Gyárfás Elemér elnök kifejtette, hogy milyen fontos lenne a magyar és romániai pénzügyi körök közötti kapcsolat elmélyítése. Méltatta Manoilescu Mihály budapesti látogatásának jelentőségét és célját. A magyar TÉBE nevében Kresz Károly dr. beszélt. Ismertette az 1924-ben létesített magyar-román pénzügyi egyességet és annak végrehajtását. Megállapította, hogy ezzel sikerült a romok eltakarítása és a két ország gazdasági együttműködése számára megfelelő alap készítése. Ne fáradjon a távíró hivatalba, adja fel táviratait a távbeszélőn. KEDÉLYT * JÓ KÖZÉRZETET a reggeli határozza me£. Ilyenkor egy csésze valódi, jó babkávé rendkívül egész* séges. A babkávé elűzi a reggeli bágyadtság legki* sebb árnyalatát is, erősít, felüdít, az agy munkáját növeli, élet* és munkaked* vet ad. Ezek a tulajdonsá* gai azonban csak a valódi, hamisítatlan babkávénak vannak. ___________________Meinl Gyula r. f. & d. ■ ■ ’ % Ellanyhult a terménytőzsde Három napon át egyrészt a tengerentúli tőzsdék jelentéseihez igazodva, másfelől a kedvezőtlen időjárás befolyását mérlegelve, a terméseredményre, a budapesti tőzsde állandóan szilárd irányzat mellett növelte az árakat. Ma azonban ellanyhult az irányzat. Ennek több oka volt. Csikágóban sem tegnap, sem pedig ma nem volt tőzsde és így innen hiányzott úgy a tájékoztatás, mint pedig az ösztönzés. A winnipegi jelentés szerint ott az árhelyzet nem mutatott számbavehető eltolódást. Liverpool ugyan 0.35 pennyvel magasabban nyitott, későbbazonban itt is elveszett ez az árnyereség. Ezen helyzetben a budapesti piacon a realizálók kerülvén túlsúlyra, az árak az összes cikkeknél lemorzsolódtak. A határidős piacon az októberi búza mai árvesztesége 10 fillért tesz, míg az októberi rozs 40 fillérrel zárult tegnapi kurzusa alatt. Legfeltűnőbb a tengeri árának hanyatlása, meg itt erre semmi ok sem volt. Mégis a júliusi tengeri 45, az augusztusi pedig 45 fillérrel olcsóbbodott és a tranzitó áru is csak 45 fillérrel tegnapi árszintjelatt talált vevőre. A készárupiacon búzában eleinte volt üzlet s 18 vagonos forgalmat jelentettek. Később azonban különösen új búza iránt megcsappant a kereslet és az új búza ára tíz fillérrel olcsóbbodott. A rozspiacon nem volt kötés, az árak sem változtak. A takarmánycikkek piacán a tengeri 16 vagonos forgalom mellett 25 fillérrel, a zab pedig háromvagonos forgalom mellett ,25—35 fillérrel drágult. A lisztárak nem változtak. —‘ A hússertéstenyésztés támogatása. A földmívelési kormány a hússertéstenyésztés fejlesztése érdekében nagyarányú akcióra határozta el magát. Az állam támogatásával köztenyésztési célokra alkalmas hússertéseket fog beszerezni és azt nagyarányú kedvezményekkel bocsátja a gazdák rendelkezésére. A vételárból húsz százalékos engedményt kapnak a gazdák, a fennmaradó nyolcvan százalékot pedig egy év alatt részletekben fizettetik le. Az előlegezés az úgynevezett jutalékos hitel terhére történik és a tenyészállatok biztosításának költségeit is az állam vállalja magára. A hitelezést az Országos Központi Hitelszövetkezet bonyolítja le és a hitel után kamatot nem számít. A községi elöljáróságokat és képviselőtestületeket a tenyészállatok beszerzésénél és kiosztásánál teljesen kikapcsolják és kizárólag az OKH fogja elbírálni az igénylők hitelképességét és megbízhatóságát. A földművelésügyi miniszternek az a célja, hogy az ország egész hússertéstenyésztésének alapanyaga egységes és egyöntetű legyen, amint azt a szarvasmarhatenyésztésnél sikerült biztosítani. Az állatkiosztásnál elsősorban azok a vidékek jönnek figyelembe és azok igényeit részesítik előnyben, ahol az éghajlati, természeti, gazdasági és egyéb előfeltételek adva vannak, ahol a tenyésztő gazdaközönség a megkívánt szakismeretek bizonyos fokát már elérte, ahol tejszövetkezetek, feldolgozó telepek hálózatában a termelő a lefölözött tejet takarmányozási célra is felhasználhatják és ahol a bő burgonya és rozstermés a tenyésztési ágazat keretében jövedelmező felhasználást igér. A tenyészállatok vasúti szállítására is a legmesszebbmenő kedvezményt eszközölte ki a földművelésügyi miniszter.